Idéznék egyet a tegnapi és immár rég megbánt hsz-emből:
"Magyarázat mindig van a mi házunk táján."
Ebbe magamat is beleértem, mert én elfogadom és meg is tudom magyarázni, ha akarom saját magamnak és másoknak is.
De néha kicsit elmegyek fanyalgó irányba, ha valamire úgy érzem, hogy sántít.
Hopp, megint leírtam egy számotokra potenciálisan bántó szót, de ne írjátok le most légyszi, hogy "Csoli! nem sántít, max a féllábú kalóz, az sántít."
Mindent felfogtam, mindent értek, rosszat nem akartam, de időnként elsütök egy nagtívabb hangvételű hozzászólást, ennyi. "Gondolkodom, tehát vagyok-kételkedem, tehát vagyok"