No, befejeztem a Mass Effect: Felismerést. A sztori remek volt, nagyon belepasszolt az első játékban elhangzottakba (és természetesen a játékokban fellelhető kódexekbe). A magyar kiadás nagyjából csapnivaló, de erről már eleget szövegeltem.
Apróságokban persze vannak eltérések, a Prezidium és a Tanács Tornyának a leírása tök más, meg korábban említettem, hogy a batárikat és a volukat is máshogy írja le (szegény voluk, ha csak maszkot viselnének, szétrobbannának ), de ez tényleg betudható annak, hogy az író valószínűleg koncepciós képeket kapott, hiszen a játék akkor még kész sem lehetett, amikor nekiállt írni (de még a könyv megjelenésekor is egy hónap volt a játék megjelenésig).
Na szóval, a sztori remek, bár aki játszott az első játékkal, és elolvasta a kódex bejegyzéseket is, annak nem okoz semmiféle meglepetést.
Jó volt Anderson múltját megismerni, ahogy azt is, hogyan mentek a dolgok tizennyolc évvel az Éden Egyes incidens előtt. Hát nem sok a különbség. Saren igyekszik keresztbe tenni az aktuális Fantom jelöltnek és az emberiségnek, a Szövetség pattog, mint a nikkelbolha, a Tanács meg továbbra is három töketlenből áll De tetszik, hogy ebben a könyvben még csak tíz éve vagyunk a Fellegvár tagjai, de már követelőzünk, cseszegetünk. Így sokkal érthetőbb, hogy miért rühell minket a többi faj. Tíz év után már Fantomot jelöltetünk, míg a voluk cirka 2700 év után még tanácsszéket sem kaptak (mondjuk az, hogy közülük nem lett senki Fantom, azt megértem, bár a "biotikus istent" - halandó nevén Niftu Calt - megérné jelöltetni ). Úgyhogy nagyon jó kis könyv, hozza az ME hangulatot