Dzséjt

Én sem értem, pedig a postafiókom sincs tele. Elnyelte Skynet. De most már itt van, biztonságban.

Akiké eddig megérkezett: KisKósa Lok Durd Darth Sky Nabopolasszar

Köszi! Az egészben a legjobb, hogy elfelejtettem, hogy feltettem ezt a kérdést. És valahogy Phobos válasza is elkerülte a figyelmem...

Mass Effect 2 - Arrival

Azért Windu mentségére legyen mondva, Palpatine-t sok mindennek lehetett nevezni, de fegyvertelennek sohasem. A két kis kezén a tíz pici ujja maga is fegyver volt, szóval az esetében csak akkor lehet lefegyverzésről beszélni, ha kéztelenítik, mint Tyranust. Bár lehet, hogy még akkor sem. És Windu tudta ezt, már csak azért is, mert egy perccel azelőtt akarta megsütni a fekete ülepét. Jó, a színjáték miatt ez első körben nem sikerült, de elég bizonyíték volt arra, hogy Sidious nem fegyvertelen. A megölése nem lett volna kifordulás, össze sem hasonlítható Dooku kivégzésével. Mert ugye a gróf nem csak a kardját vesztette el, a kezeit is, szóval őt megfosztották mindentől, amivel támadhatott volna. Ezek után Sidious tárgyalása és őrzése is igen érdekes lett volna, hiszen eleve, a Jedi Tanács négy tagja kevés volt ahhoz, hogy egy helyben tartsák, és Yoda sem bírt el vele (pedig ő fénykardban és Erőben is összemérte vele a tudását). Droidok vagy egyszerű halandók szóba sem jöhetnek. Ami a Jedik és az erőszak viszonyát illetik. Akárhogy is nézzük, a hat film alatt kevés Jedit láttam, ami azt a fénykardot úgy forgatta, hogy akit megcsapkodott, az életben maradt. A Geonosison halomra gyilkolták a geokat, Jango feje is tovaszált, Darth Mault sem lefegyverezte Obi-Wan, Luke sem kíméleteskedett Jabba bárkáján (sőt, azzal, hogy felrobbantotta a Kentanat, sok fegyvertelent is kinyírt, például szegény Max Rebot és zenészeit). Vagy ott van Ben, aki bár a Cantinában Ponda Baba kezét ugyan csak levágta, de Evazant megölte. A TCW-ben meg már felsorolni is nehéz lenne, hányan estek áldozatul a fénykardnak. Önvédelem címén a Jedik rengeteg élőlényt küldtek a másvilágra (Obi-Wan például mintha külünös örömét lelné az állatok darabolásában), háborús időn kívül is. Érdekes pillanat az is, amikor Dookut üldözőbe veszik Anakinék a Geonosison. Yoda elfogni akarná, de mikor meglátják, Anakin egyből tűzparancsot ad, és Obi-Wan nem tiltakozik. Márpedig ha egy rakéta telibe találja azt a mocit, Dooku lett volna az első, aki a halála után eltűnik.

Akiké eddig megérkezett: KisKósa Lok Durd Darth Sky Nabo, a tiéd nem akar megérkezni, még a spamszűrűben sem találtam (Sky levelét bedobta oda, áldott legyen a freemail). Küld át PM-be.

Hát nem éppen. Eredetileg Han egy ureallian lett volna, egy nagy zöld szörny kopoltyúkkal, aki a Jedi Bendu tagja és régi barátja Skywalker tábornoknak. Ez volt a '74-es forgatókönyv változatban. A '75-ös, harmadik átírás után született meg az a Han, akit a filmben is láthattunk (a '73-as első verzióban még nem szerepelt).

Nálam valahogy nincs így. Kevés sorozat van, ami darálás közben annyira megtetszik, hogy topos legyen. Most éppen a Jim szerint a világot darálom, és bár nagyon tetszik, nem lesz benne a top3 szitkomomban (Egy rém rendes család; Két pasi, megy egy kicsi; Így jártam anyátokkal). Mondjuk az all time top3 momentán a Chuck-Firefly-Stargate SG-1 trió.

Bezony. Az flv-vé átkonvertálást elvégzi maga a youtube. De már azt sem mindig, például azt hiszem, az mp4-et már nem konvertálják át.

Dehogy nem lehet.

Ezért a mondatrészért minden bűnöd megbocsátott

És miért nem vártad meg, míg az egyik helyi szaki válaszol? Ne a wikit okold a te türelmetlenségedért

A Crysis 2-höz. Amúgy, most már idegesít a checkpoint...

Ostor? Már úton van a levélbomba Ha utána mersz nézni a Földnek, küldöm Achmedet is. De most komolyan. Mi értelme van egy ilyen sorozatnál utána nézni a dolgoknak előre? Pláne, hogy neked nem is évadokat kell várni a megoldásra.

Phobos, már tudod ki az utolsó öt? Akkor minek nézed még? Nagyjából lelőtted a sorozat egyik lényegét...

Neked aztán lehetnek igényeid, ha ez neked nem álleejtő.

A checkpoint szerencsére még nem irritált - majd fog, mikor már több ízben nyalok betont... A taktikai pontokat én sem veszem figyelembe, csak a sok fölösleges szöveg zavar, ami mindig megjelenik. Igazán kikapcsolható lehetne. A tárcsás rendszer maradt a nanoruhánál, de engem például idegesít, hogy a páncélt mindig újra be kell kapcsolni. Az elsőben alapból működött végig, ha pedig valamelyik másiknak kifogyott az energiája, akkor is arra állt rá. A másik meg, ami lehet, hogy egy bug nálam, hogy nem mindig enged ráállni a páncélra vagy az álcázásra. Egyszerűen olyan, mintha nem lennének feltöltődve, ezért átugorja őket. Pedig fullos az energia. Ilyenkor csak billentyűvel lehet bekapcsolni. De azt hiszem, én is átrakom.

Én is elkezdtem a Crysis 2-t, miután sikerült némi helyet felszabadítanom. Háááát... első körben nem igazán fogott meg. A grafika csodás, az első képek láttán koppant az állam a földön. Már-már fotóreális. És bár a felbontást kicsit vissza kellett vennem (1280x1024-ről 1024x768-ra), még így is szebb az első résznél. Márpedig, ez nagyon nagy szó. Ennek ellenére álomszépen fut, pedig azt hittem, el sem indul (ezt a félelmem ráadásul tovább erősítette, hogy indításkor megkaptam azt az üzenetet, hogy a videókártyám nem támogatott... szerencsére ennek ellenére fut). Az opciózási lehetőségek kiiktatása viszont csúcs... A zene is hihetetlen (nem csoda, Hans Zimmer), és az elején az átvezető is nagyon ott van. De... miért kellett konzolátiratot csinálni? A hajamat tépem a nanosuit beállításaitól, az első részben ez remek volt, gördülékeny, itt meg olykor hasznavehetetlen (mikor minden ok nélkül nem enged rá mondjuk az álcázásra, pedig van energia... egyszerűen a nyíl nem megy oda). Persze vannak gyors billentyűk, de azért a Crysis és a Warhead után belém rögzült a nanoruha irányítása. Idegesítenek az állandó kiírások is, hogy mikor mit nyomjak meg (komolyan olyan ostobák a konzolosok, hogy ezekre maguktól nem jönnek rá?), azok a taktikai pontok is baromságok. Miért nem rajzolnak egy vonalat, amit lekövethetünk A-tól B-ig? Egyszerűen elmondják, mit csináljak, ennek mi értelme? Hadd játsszak már én... Ami még nem tetszik, bár ez még vígan változhat a játék végéig, hogy nem igazán érzem, hogy ez a Crysis folytatása. Van egy romba dőlt New Yorkunk, ellenséges katonák, meg egy doki, akit meg kell menteni. Ja, meg egy járvány. Idegen hajót egyszer-kétszer láttam, de... a Crysis vége után én azt hittem, a folytatásban legalábbis háború lesz az emberek és az idegenek között. Itt meg még hideg sincs... De ez tényleg változhat még a sztori előrehaladtával, szóval egyelőre nem rovom fel.

Hát, panasz lehet rám. Beletartozom a film alatt pofázók táborába, és ehhez még társaságra sincs szükségem

Ha összecsap benne két kard vagy egyéb szúró/vágó eszköz, akkor lehet.

Mér', én húsz kedvenc részből hogyan fogok hatot kiválasztani? Behunyom a szemem és elkezdek rájuk bökni

Hány rész van még hátra a House aktuális évadból?

Nálam a Battle: Los Angelesnél lehetett ez. Bár nem néztem oldalra, de éreztem, hogy a jobbomon ülő srác (balon senki sem volt, mert lehetőség szerin szeretek a feljáró mellé ülni, hogy nyugodtan kinyújtóztathassam a lábam) több megnyilvánulásom után is érdekesen néz rám Röpködtek az ilyen megjegyzések, hogy "öcsém, megszívtad", "ezt de agyonnyomták", meg "aztakibebaszott".

Ugye anno úgy határoztuk meg, hogy egynél több részben vállal jelentős szerepet. Tehát Sugi vagy Savage testvére ebbe nem fér bele, de még a dathomiri anyóka is csak nyögve nyelősen, de Savage, vagy a mortisi család belefér.

Én mindig is közép-középen szerettem ülni. Általában a 11-13. sorban. Mondjuk itt teremtől függő, múltkor a Battle: Los Angeles alatt kicsit ráfaragtam, mert a kisebb teremben volt - ahol még nem voltam - és a 11. sorba rendeltem jegyet. Hát elgémberedett a nyakam a sok fölfelé nézéstől Érdekes, hogy engem nem zavarnak a kukorica zabálók/beszélgetők. A legtöbb film, amire beülök, baromira hangos, középen meg aztán minden irányból zúg a Volga, így elnyomja a környező zajokat. Plusz alaposan bele tudok merülni a filmbe. Mondjuk a mobilozók tudnak idegesíteni, de ilyenbe - szerencsére, lekopogom - ritkán futottam bele. Apropó, a Battle: Los Angeles volt az első film, amit egyedül néztem meg. Kicsit fura is volt, hogy nem tudtam kivel megosztani lendületből a meglátásaimat. Meg lehet kicsit furcsa volt a közelembe lévőknek a film alatti megnyilvánulásaim (hangot szoktam adni a meglepetésemnek, meg a többinek ).