Elkezdtem olvasni, aztán rájöttem, hogy én ezt már régebben olvastam.
Összességében azt tudom mondani, ez a figura valóban nagyon élvezte ezt a részt, és azí rásából ez le is jön, ez jó. Viszont azt nem merem állítani, hogy az ep1-2-t nem azért fikázza, mert nem jött be neki, hanem mert azt zsigerből fikáznia kell.
Miért gondolom ezt? Egyrészt Dooku utálata. Az ember belegondol, hogy ha valakit utál az előző részben, és az visszatér a következőben, akkor annak a feltűnése rányomhatja a bélyeget a filmre, mégha éppenséggel meg is hal. Aztán Qui-Gon. Felfokozott állapotában simán legyűrte, hogy az ep4-5-6 egyik legspirituálisabb elemének megfejtése hozzá fűződik. Ezt sem említette meg. Pedig ez kihatással van a későbbiekre, éreztetnie kellett volna valami negatív hatást.
Aztán említi a plasztikusságot. Ciki, de az ep3 messze a legtöbb trükköt tartalmazza, ha pedig az SW Univerzum élettel teliségére gondol, szerintem éppen, hogy az ep2 kenterbe veri az ep3-at. De ezt alapból tartalmazzák az első részek is.
Viszont, ez megint egy olyan csóka, akiben ott az esély, hogy azóta már máshogy néz az ep1-2-re is. Sokszor olvastam már, hogy az ep1-2 új értelmet nyert az ep3-mal, és ezért megtetszett olyanoknak, akik utálták. Ha eme kritika íróját valóban annyira megfogta az ep3, mint amennyire a cikkből lejön, akkor észre kell vennie azokat az összefüggéseket, amik nagyá teszik ezeket a filmeket.
Meg a jó édest... e mellett nem tok viszont elmenni. Nem csak általánosít, de még ki is emeli. Hát a mókuskerekes édes kedvesét, azt "MINDANNYIUNKAT". Vagy gondja van a névmásokkal?