Dzséjt

De ha a filmekből indulnak ki, és az ep1-2-ben klónok vannak, majd az ep4-ben azt mondja Leia, hogy "Nem túl kicsi maga rohamosztagosnak?" akkor nem fog besorozásra gondolni, mert tudja, hogy klónok (elvégre klónokról két részen át volt szó, besorozásról viszont egy muk sincsen 6 film alatt). A szinkron melléfogása meg semmire sem jó bizonyíték, és ez tény. Ha ez nem így lenne, akkor Ripley sosem akarta leállítani a Nostromo önmegsemmisítőjét, mert a szinkronban azt mondja a kísérlet során, hogy felrobbantani akarja. Az már más kérdés, hogy ez egy telibevert félrefordítás. Itt ugyan erről van szó. Meg arról, hogy a rajongó hozza fel ezt bizonyítéknak olyan fórumokon, ahol már 600-szor tisztázva lett, hogy szinkronhiba.

Hát, én egyáltalán nem értem, mit mond akkor, azt hittem, hogy R2-hoz hasonlóan saját nyelvük van. Megint megtudtam valami újat.

Uwe Boll mester újra alkotott! Hip-hip hurrá. Már készítem is a chipset, szólok a haveroknak, hogy kijött egy újabb Bollféle vígjáték, lehet majd röhögni

Üdv itthon Coce!

Ezt nemrég írtam a blgomba, mivel az sfportalon úgy tűnt, én vagyok az egyetlen, aki szereti az ep1-2-3-at. Meg többen kíváncsiak voltak, hogy láthatja egy magammfajta az SW-t. De szerintem ennek az írásnak itt van a legjobb helye, ezért ide is beszúrom. A sztori már biztos ismert az "ősforumozók" előtt (sőt, talán már unjátok is ), mert párszor elmeséltem, dehát azért mégis Star Wars Episode I The Phantome Menace (Baljós Árnyak) ?Minden kornak van legendája? minden utazás az első lépéssel kezdődik? és vannak korok, melyek legendákat szülnek?? Az első lépések, azaz akkor 1999 körül lehetett, mikor először hírt kaptam, hogy új Star Wars film készül. Én ekkoriban közeledtem 14. életévem felé, szóval az öregség még nem igazán kísértett (nem, mintha most kísértene ). Akkor még nem számítottam rajongónak, mégis felcsigázott a hír, hogy egy igen jó sci-fi filmnek készül folytatása. A műfajnak már kiskorom óta rajongója vagyok, olyan műveken nőttem fel, mint Captain Power and the Soldier of the Future, Alien 1-4, Seequest, Star Trek (akkoriban még csak TOS és TNG), hellyel-közzel Babylon 5, meg talán már a Stargate SG-1 első két évadja is lement a TV3-on, és még sok-sok sci-fi. Na persze, köztük volt a Star Wars is, de nekem az csak fénykardokat, lézer-stukkereket, űrhajókat meg tárgyakat lebegtető emberkéket jelentett, megspékelve nem kevés idegen lénnyel. Szóval nem lógott ki az átlagból. Hozzáteszem, hogy ekkor már kilábaltam az első igazi rajongói gyűjtőszenvedélyemből, melyet Az Elveszett világ: Jurassic Park idézett elő. De, kanyarodjunk vissza a Star Warsra. A híradóban adtak róla hírt, hogy micsoda tömegmegmozdulása van a trailernek. Emberek ezrei csak azért vonultak be a mozikba, hogy megnézzék a pár perces előzetest, majd otthagytak csapot-papot és mentek a következő terembe. Bevallom, ezt mai napig őrültségnek tartom, pláne az Internet korában. Aztán napokkal később, az azóta már a múlt homályába vesző Dóra Mozija című műsorban adták le a trailert, a végét frappánsan átvágták, így Maul és Obi-Wan egyetlen mozdulatsora háromszor ismétlődött meg egymás után, ami igen feelinges volt. Na, ennél a trailernél történt valami? elhangzott egy mondat: ?A communications disruption can mean only one thing: invasion.? (Az adás megszakadása csak egyvalamit jelenthet: invázió.) Nem tudom miért, nem tudom hogyan, de ez az egy mondat rajongóvá tett. Komolyan nem tudom miért pont ez. Valahogy olyan érzést árasztott az egész trailer a komor zenével, a tankok felsorakozásával, majd ezt követve Sio Bibble mondatával, hogy az átragadt rám. Pláne, mikor beindult az Imperial March, röpködtek a droidvadászok (amikről akkoriban pont azt nem tudtam, hogy droidok) és megszólalt Dath Maul (közben meg fogalmam sem volt róla, mit mond, de szépen bemagoltam). Innentől kezdve rajongó lettem. Pedig, mint később megtudtam, nem is ez volt az első, vagyis a teaser trailer. Innentől kezdve komolyan foglalkoztatni kezdett a Star Wars. Ám ekkor még csak az első három film volt meg, semmi más. Mégis, azok alapján megalkottam a legoimból összerakható leghűbb X-Winget (kis önhittséggel azt kell mondanom, jobb lett, mint az első hivatalos lego X-Wing kiadás? a második azonban leköröztem az enyémet ), a szögletes hajtóművű Y-Winget, és azt a TIE vadászt, amit vagy egymilliószor vágtam földhöz haragomban, ugyanis a legegyszerűbb forgó manőverre is szerterepültek a szárnyai. Plusz a trailer alapján megépítettem a fogatokat, amiket még csempészek által használt turbósított siklóknak véltem és egy afféle autós üldözést képzeltem el melléjük (meglepődtem, hogy versenygépek és talán kicsit csalódtam is, de az ep2-vel aztán az autós üldözést is megkaptam ). Na meg közben apám megvette a Cinema című magazint, amiben benne voltak az első képek. Qui-Gont lazán Obi-Wannak hittem, Obi-Want meg az ifjú Anakinnak. Aztán elolvastam a képaláírást és jött a kérdés: Ki a túró az a Kvin-Gen Dzsin? Na és a gonosz Dárt Maúl? Ez vajon Vader elődje? És ámultam Yoda fiatalkori önmagán (a sors fintora, hogy az ep1-es bábut a mai napig nem szeretem). És ott voltak a gyönyörű Naboo vadászok. Már a képekből olyan érzés áradt, ami teljesen elbűvölt. Aztán eljött a film, kicsit illegálisan, kicsit teljesen angolul, rossz kép és hangminőséggel. Annak ellenére, hogy egy kukkot sem értettem meg a szövegből, hogy a képek néha beazonosíthatatlanul sötétté és homályossá váltak (példának okáért a víz alatti jelenetek), a hangulat megfogott. Sajnos, az ep1 idején a világpremier fogalma még igencsak gyerekcipőben járt, vagy csak én nem tudtam ilyenekről, de még nagyon sokat kellett várni a film itthoni bemutatójáig. Három, vagy négy hónapot. Párszor megnéztem a híres-neves kalózkazit, majd vissza kellett adni jogos tulajdonosának, legnagyobb bánatomra. A várakozás kínkeserves volt, főleg mikor a különböző újságokban egyre több és szebb képek jelentek meg, miközben cikkek garmadája szólt arról, mennyire jó vagy rossz a film. Példának okáért olvastam egy kritikát, amit máig nem értek. Pedig elméletileg pozitív kritika, de mintha az író beszívva írta volna, vagy nem tudom. A lényeg, hogy nagyon vártam a filmet. Közben legoban is megjelentek az SW egyes űrhajói, köztük néhány ep1-es jármű. Mint megrögzött lego gyűjtő, hát le is csaptam rájuk (szüleim szerintem máig bánják, hogy anno megvették azt a repülőt?). Aztán, végre, eljött a nagy nap, Magyarországon is bemutatták. Ott ültem a TV előtt és vártam az RTLKlub műsorát (ami amúgy elég felkapottan kezelte akkor a Star Warsot), hogy haljam, mit mondanak (megszállottságomat jól tükrözi, hogy még a TV-ben leadott műsorokat is képes voltam felvenni? aztán később letöröltem őket, ezt azonban mára bánom, némelyik igazi ritkaság volt a gyűjtők körében? de akkor ezt ki tudta? Hát nem egy 14 éves kis lükepék?). A vélemények meg ezek voltak: ?Az a nyúl nem kellett volna.? ?Mintha egy videójátékot néznék.? Most így hirtelen ezt a kettőt sikerült felidéznem. Én meg lestem, hogy vajon ugyan azt a filmet látták-e, mint amit én? Vagy a meg nem értett szavak ennyire lesújtóak? Esetleg a rossz képminőség elfedte a valóságot előlem? Szülinapom véletlen ugyan arra a hónapra esett, mint a film hazai premierje, szóval nekem ez lett az ajándék. Megnézhettem az ep1-et moziban. Örültem, mint majom a farkának. Végre beültünk az egész családdal az azóta megboldogult SÉD moziba (kényelmetlen székek, légkondinak híre-hamva nem volt, rossz kép, szóval tipikus kisvárosi mozi? csak sajnos a városom megyeszékhely?). Függöny végre félre, felcsendültek a fanfárok, megjelent a ?Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban?.? szöveg és elindult a mese, amit bár láttam, mégis úgy izgultam végig, mintha akkor néztem volna meg először. Ámultam a Jedik akcióin, izgultam a párbajon és a fogatversenyen, tátott szájjal lestem a gunganok és droidok csatáján, röhögtem Jar Jar hülyeségein, egyszóval imádtam a filmet. Egyszer meg is lepett. Annyira hozzászoktam már a kezdő szöveg narrátorához, hogy az ?Réges-régen?? feliratról le is maradtam, mert nem esett le, hogy nem narrátor van, hanem magyarul írták ki. A film végén aztán először, de egyedül maradtam, mint rajongó. Apám és anyám csak az effekteket méltatta, húgom pedig, révén kicsi volt még, csak Jar Jart imádta (lett is neki plüssfigurája hamarjában, amit azóta is kabalaként hurcol magával mindenhova, pedig már ő sem gyerek). Ráadásul legjobb haverjaim vagy nem is nézték meg, vagy nem tetszett nekik, vagy a rajongásomat nézték le. Mindegy, az ep1-et első ízben így éltem meg. Én imigyen lettem rajongó. Most Mikor ezeket a sorokat írom már nyolc év telt el a film első megtekintése óta. Azóta nagyot fordult a világ. Jómagam is túljutottam egyes s máson, érettebb is lettem (bár az ismerőseim most biztos félrenyeltek eme kijelentés olvasásakor ), de ez a fránya Star Wars iránti rajongás csak nem múlott el, talán csak mérséklődött, hiszen már nem kell filmre várni (a sorozatok meg csak nem jönnek). És a fene rágja meg, még az ep1-et sem sikerült megutálnom. Persze, nem mintha akartam volna. Nem is, hiszen engem ez a mű fertőzött meg. A film, akire sokan fújnak, ami sokak szerint véglegesen lealázta a Star Wars mítoszt, engem rabul ejtett és beszippantott ebbe a mítoszba. És akár hányszor beteszem a lejátszóba, mindig ugyan az a varázs ejt fogságba. Mintha újra gyerek lennék. A világ megszűnik körülöttem, eltűnik minden gond, minden baj és ott lehetek ebben az álomvilágban. Engem ilyenkor nem érdekel, hogy Jar Jar gyerekes, hogy néhány CGI effektnél kilóg a lóláb (mai szemmel már majdnem mindnél, de hát eltelt nyolc év), az se, hogy egy kilenc éves vezet egy csillagvadászt, szóval semmi. Csak leülök, és magamba szívom ezt az űrmesét.

Részletekben láttam sajnos, az egész filmet egyben még nem.

Boldog születésnapot Füge!

Számomra is, Tom Hanks legjobb alakítása. A második legjobb meg a Ryan közlegény megmentésében van.

Sértődött meg a nyavaja, egyszerűen írtam egy tényt.

Azzal a filmmel én is így voltam. Szerintem túlságosan is elgondolkodtatóvá akarták tenni, ami már az élvezhetőség rovására ment.

Boldog születésnapot Karrde!

Ott a hangsúly, szerinted. Bocs, de engem nem érdekel, hogy szerinted mik, úgy írom, ahogy szerintem van. És szerintem mind klón. Praji meg egy tiszt, a tisztek nem klónok, az biztos, ez kiderült az ep3-ból is. De amikor klónnak nevezem őket, a környékükün sincs tiszt. Amúgy, Praji szerintem pont egy olyan alak, akiből újabb mintaalany lett.

Szvsz két oka is volt rá. 1. Imigyen fitoktatta kicsit a hatalmát, hiszen a legerősebbnek hitt Jedit, a kiválasztotatt is megszerezte magának. 2. Elhencegett, hogy nagyobb fegyver van a kezében, mint Yodának. +1 Sidious nem csak önmaga, de a Sith győzelméért is küzdött. A Sith pedig csak egy tanítványban maradhat fenn, egy erős tanítványban (ahogy ezt Ody is leírta). Imigyen Sidious arra is célzott, hogy Yoda hiába győzi le őt, a Sith fennmarad, mert Vadert már nem tudná legyőzni.

Hát a Mátrix meg az Harmadik típusú találkozás az biztos közelebb áll a valósághoz, mint az Alien... főleg, hogy az Alienben is harmadik típusú találkozás történik

Én is jobb kedvelem azokat, de néha szükség van a gondolkodósokra is. Az a legjobb szvsz, ha valami egyben gondolkodtató és szórakoztató. Na, ilyen számomra a Star Wars (meg az Alien).

Az tényleg égés lenne

Bele, attól lesz igazán forró a hangulat

Ez nagyon ott van. Már az első kiadást is másfél-két órába telt összerakni, és csak simán, hagyományos módon. Ezt megcsinálni a második kiadású Lego Falconnal nem lehetett egyszerű munka. Sok türelmük lehetett:

Név: R2-D2 Szakma: asztromechanikus Jelenlegi foglalkozása: főállásban hősöket megmentő kisiparos, másodállásban pincér

Ön nyert Ez lett volna a végső segítségem.

Ez a 7-8 évvel ezelőtt futó Adventurers sorozat árnyékában szerintem érdekes kísérlet. Az Adventurers nem túl jól titkoltan Indiana Jones copy volt, még a logó is hajazott rá. Persze, arra is már csak az ilyen vén legosok emlékeznek

Hát ez sem nyert.

Nem. Na, proxinet újra müxik, itt egy kis segtíség:

Nem.

Hát az éppen nem