Dzséjt

A transzporter kilépett a hipertérből és megkezdte az ereszkedést Borronda zöld felszíne felé. Az utazás időtartalma alatt Jade főként fénykardjával gyakorolt, míg Szeláni mindent kiderített célbolygójukról. Egyszer sem szóltak egymáshoz, amit elég nehéz volt elképzelni. Az út hét napig tartott, ezalatt ki sem léphettek a kabinjukból, az ajtót kívülről bezárták. Ételt, italt egy droid vitt nekik, a személyzet többi tagját sohasem látták. Palpatine feltehetően valami olyan árut szállíttatott a hajón, amiről nekik nem kellet tudniuk, vagy az összezártság is a próba része volt. Mindenesetre nehezen bírták egymást. Végül Jade törte meg a csendet. - Miért kell ezt csinálnunk? – kérdezte miközben lekapcsolta fénykardját. - Mert a Császár ezt parancsolta. – válaszolt Szeláni fagyosan. - Nem úgy értem. – leült ágyára, Szeláni ágya mellé. Jorsz hason feküdt és a falba süllyesztett számítógépet bújta. – Miért kért meg minket a Császár, hogy pusztítsuk el annak a huttnak a bandáját. Szeláni az oldalára fordult és Jadere nézett. - Fogalmam sincs. – tűnődött a lány, végül csak ennyit felelt – Talán nem kell róla tudnunk… parancsot kaptunk, hát hajtsuk végre. – visszafordult a számítógéphez. Jade biccentet, majd hanyatt dőlt. Elméje folyamatosan járt, nem bírta kikapcsolni. Hétnapi némaság kezdett kitörni belőle. A Császári Palotában legalább beszélgethetett a barátaival. - Hogyan csináljuk? – szólalt meg újfent. - Majd kitaláljuk ott lent. De nem maradnál csöndbe még egy kicsit? Ha te nem is, én azért meg szeretnék még tanulni egyet s mást a hutt fajról! – fakadt ki Szeláni. – Kérlek, maradj csöndben! - Rendben. - Kuss!!! – rivallt rá Jade-ra. Szeláni is unta már a bezártságot, és ez meg is mutatkozott rajta. Napról napra ingerlékenyebb lett, s most a pohár kicsordult. Mara elhallgatott, Szeláni folytatta a hutt faj tanulmányozását. Azonban a csönd múlandó volt, ha az ember már több mint egy hete nem szólalt meg. - Mit tudsz eddig a Borrondáról? – kérdezte félénken Jade. - Ez nem igaz!!! - sikította Szeláni, felpattant és Marához vágta párnáját, majd beviharzott az ápolófülkébe. Az ajtó hangos csattanással zárult be mögötte. - Ezt meg mi lelte? – kérdezte a levegőbe Jade, majd átült Szeláni ágyára és belelesett a számítógépbe. A transzporter landolt Borronda Quwan nevű városában. A két lány azonnal távozhatott, sőt, a droid szinte kihajította őket a hajóból. Mindketten mélyet lélegeztek a friss levegőből, és nagyot nyújtóztak. Ez nagyon jól eset nekik egy hétnyi utazás után. Miután elhagyták a dokkot hajójuk felszállt és elrepült. - Hé! Hová mennek!? – kiabált utána Jade. - Innét nézve… el. – morogta Szeláni dühösen. – Gyere, szerezzünk valami lakhelyet. – intett fejével s elindult a belváros felé. - Ennyi? Csak így figyelmen kívül hagyod, hogy itt hagytak minket? – követte Jade útipoggyásszal kezében. Szeláni ugyanilyen ládát vitt. - Nem hagyom figyelmen kívül, de mit tehetnék. TávKom itt is van, és szerintem a HoloNetre is rácsatlakozhatunk. De ne nyafogj légy szíves, mert nehéz lesz betartani az Uralkodó parancsát. - Jól van, jól van, csak egy kicsit izgulok. – védekezett Mara. - Én is, még sem nyafogok. – végigpillantott Quwan házain. Mind csupa plasztbeton és durracél építmény, erőteljesen keveredik a coruscanti és a nabooi építészeti stílus. Az utcákon különféle fajú lények jártak-keltek, az utakat siklók hada szelte keresztül-kasul. Ezt leszámítva minden gyönyörű volt. Az utak mentén fák zöldelltek, a házak között hatalmas parkok és tisztások terültek el. Az ég kék volt, a levegő tiszta. Az űrhajók zajai elültek amint elhagyták a kikötőt, ezt nagyban befolyásolták a kikötőt falként körbevevő hangelnyelők. – Szereznünk kell valami szállást. - Aztán információkat kell szerezünk Dorrbazról és a bandájáról. Erre a legalkalmasabb hely egy bár. – mutatott Jade egy toronymagas épületre. Tetején hatalmas holobetűk hirdették: SISKO HOTEL, ÉTEL- ÉS ITALBÁR. Szeláni elismerő pillantást vettet Jade-ra. - Na végre használod az eszed. Gyerünk. – intett és elindult, Mara követte. Mikor beléptek a szállodába szemük-szájuk tátva maradt. Az előtér falai mentén festett képek sorakoztak, a porta és az ajtók mentén kézzel megmunkált agyag, bronz és ezüstszobrok díszelegtek. S mindezt növények dzsungele vette körül. A vörös szőnyeget szinte már meg sem kell említeni. Az összhatás gyönyörű volt. - Ha nem tudnám, hogy a Külső Peremvidéken vagyunk… - lehelte ledöbbenve Jade. Szeláni elismerően füttyentett. - Vegyél ki két szobát. – kérte Szeláni Jade-t. - Miért nem te veszel ki? – fonta össze kezét Mara mellkasa előtt. - Mert kettőnk közül neked vannak jobb diplomáciai készségeid. – világított rá egy fontos tényre Szeláni, bár nem szívesen ismerte el. - Ezt feljegyzem Szel. – vigyorodott el a lány. - Ne szólíts Szelnek! – rivallt rá Szeláni Marára – Értetted?! Utálom ezt a nevet! - Jól van. – egyet hátra lépett és kezeit védekezően felemelte – Bocs. – mondta, majd nagy léptekkel a recepciós pulthoz ment. – Jó napot. Szeretnék két szobát bérelni. Lehetséges? – kérdezte olyan barátságos hangon, amennyire csak kitellett tőle. Egy átalakított EV-9D7 portásdroid fordult felé, és rövid várakozás után válaszolt. - Igen. Kártyával, vagy készpénzzel fizet? Jade meglepetésében felvonta szemöldökét. Nem sűrű, hogy egy droid a fizetés módja felől érdeklődik, főleg, ha egy ilyen jómódú szállodában dolgozik, mint portás. Ez a robot azonban türelmetlenül várta kérdésére a választ. - Kézpénzzel. – válaszolt Jade. - Szuper. – csapta össze vékony fémkezeit a droid – 500 Ruanas lesz. – jelentette ki. - Azt sem kérdezed meg, hogy mennyi ideig akarunk maradni? - Hölgyem. Mit érdekel az engem? – kezdte a droid olyan hangon, amit egy korélliai csempész is megirigyelne – Napi huszonnégy standard órát gürcölök itt, és azon kevés vendégek is, akik itt akarnak megszállni, kártyával fizetnek. A tulajdonos nem sokat törődik velem, így önmagamról kell gondoskodnom. A kártyákról levett pénzt nem válthatom be, de a kézpénzzel már jobban járok. 500 Ruanas vagy más szállodát keresnek. - Rendben. – bólintott beleegyezően Mara. Zsebéből előkotorta a megfelelő összeget, majd átnyújtotta a droidnak, aki örömtelien felhorkant. - Köszönöm az előleget. – ha tudott volna mosolyogni, a szája a füléig ért volna. - Előleg?! – szisszent fel Jade. Leesett állal bámult a droidra. - Ahogy mondta. Nem tudom, meddig maradnak. A távozásukkor kell majd kifizetniük a teljes összeget. Kilencedik emelet, nyolcvanhármas, nyolcvannégyes szoba. Kellemes napot, örülök, hogy a Sisko Hotelt választották. – mondta nyájas hangot imitálva. - Azt elhiszem. – motyogta Mara, majd motyóját szedve társához ment, aki épp egy alderaani vízfestményt tanulmányozott. - Na? – fordult kérdően Jade felé. – Meg van a szoba? - Kilencedik emelet. Nyolcvanhármas, nyolcvannégyes szoba. – fortyogta a lány. – Kár, hogy nem te mentél. - Miért? – vonta fel szemöldökét Szeláni, de társa nem válaszolt, hanem az egyik turbólifthez lépett. Miután Jorsz is beszállt, felmentek az emeletre. Mikor beléptek lakosztályaikba, hasonlóan meglepődtek, mint amikor a szállodába érkeztek. Mara ledobta utazótáskáját, majd erejét vesztve belerogyott a fotelba. Örült, hogy végre emberi körülmények között pihenhet. - Végre. – sóhajtotta elnyúlva a kanapén. – Már kezdtem begolyózni azon a hajón. Egy hét szűk kabinban való űrutazás után, még Mos Eisley Cantina bárja is luxushelynek bizonyulna. Aztán mikor izmai végre ellazultak, s az út okozta feszültség enyhülni kezdet, Szeláni robbant be a szobába. - Akkor fogjunk hozzá. – jelentette ki. - Mihez? – vonta fel szemöldökét Mara. - Hát a feladatunkhoz. Elfelejtetted? Meg kell ölnünk Dorrbazt. – emlékeztette társát Jorsz. - Hagyjál már. – dörzsölte meg halántékát Mara – Ma pihenni szeretnék. - A Császár… - Az Uralkodó nem veszi zokon, ha egy napot pihenésre fordítunk. Amióta felfedezett minket, most először hagyhattuk el a palotát. És most is egy hétig döglöttünk abban a hajóban… szerintem jobban örülne annak, ha erőnk teljében hajtanánk végre a küldetésünket. – érvelt Jade. - Lehet. – bólintott megadóan Szeláni – Én is szívesebben pihennék… - Nahát akkor. – szökkent fel Mara – Ezt kell tennünk. Különben is, pihenés közben is hozzájuthatunk egy-két hasznos infohoz. Talán még Dorrbazba is belefutunk. - Talán. – ismételte Szeláni. – Akkor legyen, pihenjünk. És úgy is lett. Egy kiadós fürdés keretében mindketten lemosták magukról az út mocskát, majd felöltötték a Birodalomtól kapott ruhákat. Egyszerű öltözékek voltak, olyanok, amilyeneket a nyaraló lányok viselnek. Szeláni fehér, korélliai sortot és toppot öltött magára, csizmája szárába rejtette apró sugárvetőjét. Mara atajni fekete rövidnadrágot és bő, rövid ujjú fehér inget öltött, sugárvetőit pedig nadrágja zsebébe illetve csizmája szárába tette. Ruháik alá fürdőruhát vettek fel. - Készen vagy? – kérdezte izgatottan Szeláni miután Mara ajtót nyitott neki. - Igen, menjünk. – bólintott Mara és elhagyták a hotelt. Egy bérelt siklóval lementek a Gancel tenger egy elhagyatott partjára. Nem akartak a strand tömegébe menni, inkább magányra vágytak. Mara előre elhatározta, hogy napozni fog, ugyanis a coruscanti szoláriumok egyáltalán nem adják vissza a természetes napon való sütkérezés érzését. Pedig a Koréllián mennyire szeretett napfürdőt venni. Szeláni társával ellentétben inkább úszni fog, egyelőre ezt akarta kipróbálni, mert még sohasem látott tengervizet. A Császári Palota agyontisztított fürdői pedig egyáltalán nem adták vissza a természetes vízben való lubickolás hangulatát. Jorsz sokat hallott már a tengerekről és óceánokról, de eddig elképzelni sem tudta őket, pláne nem a bennük való fürdést. Mikor leértek a partra leterítettek egy plédet a homokos talajra, fürdőruhára vetkőztek, s mindketten tették azt, amit elterveztek. Mara lefeküdt és behunyta szemét, hagyta, hogy izmai elernyedjenek és elnyomja az álom. Szeláni pedig óvatosan belement a Gancelbe. A víz tiszta volt és kellemes meleg, élvezet volt megmártózni benne. A puha, iszapos talaj egyáltalán nem bökte a talpát, hínárba sem akadt bele. Mintha egy strandon lett volna. Úszni kezdett, először csak a part közelében, később már beljebb is merészkedett. Végül eleresztette magát és hagyta, hogy a hullámokon lebegve a lágy szél simogassa bőrét. Az egyik pillanatban még jól érezte magát, a következőben fejre állt körülötte a világ. Valami megragadta bal lábát és lerántotta a víz alá. Szeláni vadul kapálózva próbált feljutni a felszínre az életet jelentő levegőért, de oxigén híján nem bírta sokáig. Akármi is kapta el, egyre mélyebbre húzta a víz alá. A lány az eszméletvesztéssel küzdött, jobb lábával a síkos testet rugdosta, s közben az Erőt hívta segítségül, hogy segítséget kérjen Jade-től. Társa azonban aludt, és ilyenkor nehezebben lehet érzékelni az Erőt, főleg, ha valaki olyan csekélyke képességekkel rendelkeznek, mint ők. Halálfélelem fogta el, amikor egy pillanatra elsötétült előtte a világ. Újra az Erőhöz folyamodott, de most az állatba döfött vele. Ez látszólag hatásos volt, mert támadója elengedte. Szeláni sebesen úszott a felszín felé. Mikor feje kibukkant a vízből mélyet szippantott a levegőből. Görcsösen köhögni kezdett, majd mikor abbahagyta sebesen a part felé úszott. Az Erő rezzent, mire Szeláni felsikított. - Mara! – majd az a valami megint a víz alá rántotta. Jade riadtan felült, mintha a nevét kiáltotta volna valaki. Körbenézett, de nem látott senkit. - Szeláni. – döbbent rá. Talpra ugrott, és a vizet kezdte fürkészni. Nem látta társát, ezért az Erőhöz folyamodott. – Szeláni, hallasz? – nem kapott választ, csak egy képet, amiben Jorsz egy állattal küzd a víz alatt. Aztán a lány felbukkant a felszínen, újabb levegőt kortyolva kiáltott segítségért. – Tarts ki Szeláni! – bíztatta Mara és máris sugárvetőjéért nyúlt. Elővette az apró birodalmi pisztolyt, az Erőre koncentrálva célzott, majd lőtt. Vörös lézernyaláb csapódott Szeláni mögött a vízbe. Valami hullámokat verve vonaglani kezdett a felszín alatt, majd minden elcsendesedet. A lány elérte a part előtti sekély részt, aztán ahogy csak tudott kifutott a homokra. Zihálva rogyott rá a plédre. Egész testében remegett, ilyenre nem készítették fel. Ennyire még sosem volt közel a halálhoz. Mara aggódó tekintettel guggolt le mellé, törülközőt terített a hátára. - Jól vagy? – kérdezte nyugtalanul. Szeláni remegve bólintott, s szinte eleredtek könnyei, annyira megijedt. Félelmét fokozta, hogy az a valami, ami megtámadta, most kicsörtetett a partra és tátott pofával feléjük lódult. Hatalmas volt, fejétől farkáig majdnem tíz méter. Nyílalakú, krokodilszerű pörölyfeje jobbra-balra vonaglott, ahogy közeledett prédái felé. Tátott, tőrméretű fogakkal teli pofájába akár egy bantha is belefért volna. Hosszú hüllő testét pikkelyek és foszforeszkáló nyúlványok borították. Négy, izmos, hártyás lába végén hatalmas karmok meredeztek, vaskos farka uszonyban végződött. Zömök alkatához képest rettentő gyorsan mozgott. A lányok rémületükben egyszerre ugrottak fel. Mara sebesen rálőtt az állatra, de a lövedék lepattant a vastag pikkelyekről. Hitetlenkedve újabb lövést adott le, ezúttal a tátott pofába küldte a sugarat. A lény dühösen felbömbölt, s megszaporázta lépteit, vadul csattogtatta állkapcsait. - Futás! – sikította Szeláni. Mindketten siklójuk irányába rohantak, nyomukban az irdatlan teremtménnyel. Jade leadott még egy-egy lövést, de ezzel csak azt érte el, hogy az állat még dühösebb lett. Elérték a siklót és bepattantak. Szeláni már indította is a hajtóműveket, mikor üldözőjük elérte őket. Fejével erőteljesen megtaszította a siklót, mire az felborult és nekicsapódott az út menti sziklafalnak. Aztán egyik lábával ránehezedett, erre a jármű fémes sikoltást hallatva a földre huppant. Az antigravitációs emelők szikraesőt hányva kiégtek a megterhelés alatt, a szélvédő csörömpölve berobbant a fülkébe. Marán és Szelánin eluralkodott a páni félelem, emiatt nem bírtak az Erőre összpontosítani. Tudták, hogy ki kell jutniuk a siklóból, csak azt nem tudták hogyan. A tető megrogyott az állat súlya alatt, s majdnem összepasszírozta a két lányt. Szeláni még mindig a hajtóművek beindításával küszködött, minden próbálkozása hiábavaló volt. A szörny újra lecsapott, és a jármű a tengelye körül 360°-ban átfordult. Mara elejtette pisztolyát, Szeláni pedig beverte fejét a kormánykerékbe. Homlokából vér kezdett csordogálni. Végül a tető hatalmas nyekkenéssel felszakadt. Az állat pofája előre lendült, hogy elkapja első zsákmányát. Valami felrobbant, a levegő megtelt égett halhús szagával. Az állat imbolyogni kezdett, majd élettelenül elterült a sikló mellett. Hajtóművek dübörgése hallatszott a közelből, aztán az is elcsendesedett. Mara szédült a félelemtől, Szeláni pedig eszméletlenül ült az ülésben. - Hahó! – hallatszott egy férfihang. – Jól vannak? Mindenki egyben van? Mara erőtlenül a férfira nézett, majd elsötétült előtte a világ.

Qui-Gon Jinn, a tökéletes Jedi. A Jedi. Jó harcos, bölcs, a saját feje után is képes menni, meglátja azt, amit más nem. És még szimpatikus is. No és persze zöld a fénykardja Viszont a leghatalmasabb mégis Yoda. Egyszerűen hosszú élete miatt ez elkerülhetetlen titulus. Sith, hát ez nekem nehéz kérdés. Darth Sidious maga a Sith, ilyen értelemben ő az úr a dobogón. Viszont Darth Maul is Sith Sith a maga nevében, hiszen sohasem volt Jedi, nem ismeri a fényt. És ha ránézek, érzem benne azt, ami Sidiousból árad, a végetelen gonoszságot. Darth Vader viszont olyan karakter, aki túl komplex, és ismerve a tetteit, semmiképpen sem marad le az első két Sithtől, talán csak abban, hogy valaha Jedi volt. Darth Tyranus, ő egy kicsit kilóg a sorból, rajta látszik nagyon, hogy túl sokáig volt Sith. Erős karakter, de valahogy nem érzem gonosznak. Tehát ő csak a negyedik a sorban.

Oh, köszi.

A próféta szóljon belőled Simon Z, azt kívánom.

Oksa, akkor részletekben felteszem őket.

WOW The Fuel Tank: nem is meglepő, hogy ezt berakják, de ez tényleg csak az extra lemezre kell. Shaking Grievous: ez totál homály, mi a fene akar ez lenni? Palpatine's Efforts: hát ha ez az, amit Simon Z mond, akkor jó lenne a filmbe. Szerintem ez inkább az, amikor Palpatine a párbaly közben buzdítja Anakint, hogy használja nyugodta a Sötét Oldalt és fókuszáljon a dühére. Ez viszont nem lenne jó a filmbe, mert túl nyílvánvalóvá tenné ki a Sith és Anakinnak egyszerűen süket-vaknak kellene lennie, hogy ez ne essen le neki, az extrák között viszont ott a helye. Shaak Ti's Destiny: ez érdekes. Valójában se a Grievous féle megoldást, se az Anakin féle megoldást nem látnám szívesen a filmben (egyik se illik bele), de az Extrák között mindenképpen. Birth of a Rebellion: mindenképpen a filmben a helye szerény véleményem szerint. Yoda's Escape from Kashyyyk (extended): nem lenne nagy tragédia ha kimaradna, de én személy szerint örülnék, ha a filmbe kerülne bele. A Kashyyykról történő szökés szerintem kicsit összecsapott, ez felengedné. An Old Friend: ha ez az, amire én is gondolok, már pedig miért ne lenne az, hiszen csak egy valakit illettek az Old Friend jelzővel, akkor azt mindennél jobban a filmben szeretném látni. The Far Planet of Dagobah: ez egy olyan jelenet aminél az sem zavarna ha a filmben lenne és az sem, ha az Extrák között. De jobb lenne, ha a filmbe kerülne, bár megtörné a végét. A Deathly Building (extended): szerintem ez Anakin tarolása kibővítve a Szepi Tanácsban. Pl onnét kihagyták a techno unios fickó megfolytását. Az nem lenne rossz a filmben, bár a hiánya sem zavar.

Wipe them out. All of them. A kedvenc mondatom az ep1-ből. Utánna sokszor elmondtam ezt az iskolában (persze magyarul). A tanár dolgozatot akart iratni, én meg odasúgtam az osztálytársamnak, és kitört a nevetés. A felvezető a csatához szerintem legalább annyira hangulatos, mint a hothi csata felvezetése. Ott a csendes várakozás dominált, itt a mozgás. Szépen felsorakozott a hadsereg mindkét oldalról, megláthatjuk, hogy a gunga sereg nem is olyan elmaradott, aztán OOM-9 kiadja a parancsot. Tüzet nyiss. Az AAT-k szerintem is az egyik legjobb szárazföldi gépek, kár, hogy a következő részek csatáiból teljesen kimaradtak. Pedig az MTT mellett simán ott ácsoroghatott volna. Vagy mondjuk a kashyyyki támadásban. De bármelyik csatában (hasonló a helyzet a STAP-pel is). Darth Maul és a neimoidiaiak egy képernyőn viszont kicsit gázosak, én jót mosolyogtam rajta. A nagy sith, akitől ennyire rettegnek, törpe. Csak a fénykardjával nagyfiú Na persze, Yoda nagy vívása óta tudjuk, nem a méret számít.

Fent is vannak egybecsomagolva. A többi screenthemes kép nem kell? http://www.ep3rajongo.atw.hu/

Köszönöm frenkie, és még csak most jön a java --------------------------------------------------------------- O-Lian könnybe lábadt szemekkel meredt a lemaradó TIE vadászokra. Tizenegyen kezdtek menekülni, de már csak hárman érték el az ugrási pontot. Egy ideig azt hitte, ők is meghalnak. Ám nem számított már ez sem. Barátai halottak, köztük Oone is. Egy szempillantás alatt vált kozmikus porfelhővé. És mikor rajtuk volt a sor, mikor ők hárman is célkeresztbe kerültek, a birodalmiak elfordultak. Futni hagyták őket. - Miért? Miért? Miért? – kántálta Kawoski dühösen. Kérdései nem csak erre a pillanatra vonatkoztak, hanem az egész eddig történtekre. Miért élték ők túl? Miért csatlakoztak a Lázadáshoz? Miért kellett meghalnia a többieknek? Miért támadták meg őket a Birodalmiak éppen ma? És még rengeteg miért volt, ami a fejükben kavargott. - Hogy elmondhassuk, mi történt itt. – reccsen Sen Teg hangja nyugodtan. A nő valami túlvilági higgadtsággal beszélt, ily módon megnyugtatva társait is. – Ezt kell tennünk. – elnémult, valószínűleg elgondolkodott. - Hát tegyük. Vörös osztag, fénysebességre. – vette át a szót Kawoski. Szavai után pár másodperccel a megmaradt három X-szárnyú vadászgépek a csillagrombolóval egy időben tűntek el a hiperűr mélyén. A csatatéren nem maradt más, csak roncsok, és a halottak emlékei.

Hm... jól hangzik, egyszer érdemes lesz megnézni azt hiszem. Jöhetnének már hivatalos infók arról, hogy a filmbe mi kerül vissza.

frenkie: ha kellenének azok a háttérképek, fel tudom rakni őket az oldalamra.

Stark admirális visszatért a hídra. A romboló belsejében semmit sem lehetett érezni a kint dúló csatából. Néha elcikázott egy-egy lézersugár a híd ablaka előtt, de azok is egyre ritkábban. - Quan kapitány, miért dúl még a csata? – lépett az ablakhoz Stark, tekintetét a magasba emelve. Észrevett néhány TIE-t, amint céltalanul köröznek, mintha csak dögevők lennének a dög körül. - A Lázadó bázist elfoglaltuk, Jutja tábornokot elfogtuk. Néhány Lázadó a környező erdőbe menekült, de a jelentős részük szintén fogoly. A vadászgépeik pedig visszavonulót fújtak. Éppen most akartam kiadni az üldözési parancsot. - Hány Lázadó gép maradt? - Három BLT és hét Incom. – olvasta le gyorsan az adatokat Quan az egyik monitorról. - Lőjék ki a BLT-ket és még négy Incomot. A maradék három gépet hagyják futni. – intett Stark hanyagul. - Miért is? – vonta fel a szemöldökét Quan meglepetten. Nem látta értelmét ennek a stratégiának, szerinte jobb lett volna az összes Lázadó pilótát elpusztítani a gépeikkel együtt. - Hírmondónak is kell maradnia, aki elmeséli a többi Lázadónak, mi történt itt… hogy mit művelt a Mészáros Admirális. - Értem. – azzal megperdült. Stark visszafordult az ablakhoz. Még pár óra, és maguk mögött hagyják ezt a bolygót. A távolodó gépekre pillantott. Egymás után hét robbanást látott, majd minden elcsendesedett. A TIE vadászok visszatérnek az Empire Queen hangárába, a megmaradt három X-szárnyú pedig fénysebességre kapcsol. Hogy hogyan hívták a három túlélőt? Nem érdekelte. Számára senkik voltak a csata kezdetén, és azok is maradnak az örökkévalóságig. Három pilóta, akik elmesélhetik, mit tett itt. Ennyit érdemeltek. Legközelebb ők sem maradnak életben. - Uram. Uram. – Stark úgy nézett fel a fiatal férfire, mintha azt sem tudná ki ő – Üzenet jött önnek a HoloNeten. Nézze. – nyújtott át egy adattáblát. Az admirális átvette és elolvasta a rajta álló rövid üzenetet. A CÉLSZEMÉLY A BORRONDÁN VAN. Stark arcán széles vigyor terült szét, szeme fehérje pedig szinte vakító ragyogásba tört ki. Ennél jobb híreket nem is kaphatott volna. Mikor ma felébredt úgy gondolta, hogy jobb lenne, ha ágyba maradna. Mostanra azonban már ünnepnapnak nyilvánítaná e napot. Felugrott székéből és kapitánya társaságában visszasietett a hídra. - Navigátor. Számítsa ki a legrövidebb utat a Borrondára. Amint kész van, ugrás. – viharzott be a hídra. - Uram, arról van szó, akire gondolok? – kérdezte félénken a kapitány. - Pontosan kapitány. Riassza a flottánkat, induljanak ők is a Borrondára. – parancsolta. - Értettem. – és lesietett a személyzeti szobába. - Uram. – szólt a navigátor – Megvannak az adatok. Készen állunk az ugrásra. - Mennyi idő múlva érjük el a Borrondát? – érdeklődött Stark, bár kábé tudta. - Tizenöt nap. – válaszolt habozás nélkül a hadnagy. - Akkor adjanak minden energiát a hajtóműveknek. Ennél hamarabb akarok ott lenni. Hiperhajtóműveket beindítani. – az ablakok felé fordult és várta, hogy ugorjanak.

Az nem kifejezés... :shock:

I will do whatever you ask. I pledge myself to your teachings.

Azt a filmet eddig egyszer láttam csak angolul, de nekem jobban fekszik a magyar szinkron. Mindegy. De ha éktelenül gagyi, filmet alázó szinkront akarsz látni nézd meg az Alien második szinkronját. Nos, ott nem csak szörnyűek a hangok, monoton az egész, de néha totálisan ellentéteset állít azzal, amit a filmen látunk (kapcsolja le az önmegsemmisítőt erre megszólal, hogy fel akarja robbantani a hajót). Egy fokkal jobb, de az eredeti szinkron briliánságát illetően ugyan olyan rossz az Aliens szinkronja. De a legrosszabb szinkronok a romantyúk meg a reálrém tévén vannak... és azokkal a szinkronhangokkal (azzal a stúdival) végig szinkronizáltak egy teljes évad Star Treket. Ha rágondolok is sírva fakadok, hát amikor még hallottam

Hát az biztos, hogy Csodabogárnak nagyon is valós volt, amikor az űrhajó szétment alatta... A coruscanti csata egy nagyon véres színjáték volt, ahogy az egész klón háború.

Aha, köszi. Hát akkor hogy illően fogalmazzak: Good! Good! Meg is érdemli. :41: :41: :41:

Igen, az ep4-5-6 az arctalan Birodalom és az arcokkal teli Lázadók Szövetsége harca. Ezért ismerhetjük meg a yavini, a hothi és az endori csatában a pilótákat, a lázadó tábornokokat, a birodalmi tiszteket, egyszóval a kisembereket. Míg az ep1-2-3 a Köztársaság, a Független Rendszerek Könföderációja, a Jedi Rend és a Sith Lord, a klónok és a droidok harca. Sokkal több rétegű és mindenhonnan csak a nagyembereket ismerhetjük meg: Jedi Tanács, Szenátus, Szeparatista Tanács, Sith Nagyurak. A kisemberek elvesznek ebben a Galaxis méretű konfliktusban, míg a későbbi részekben éppen ők alakítják a konfliktust.

Bocsássátok meg tudatlanságom, de mi az az MVP?

Jar Jart én sem neveztem volna ki, vagy ha igen, kicsit komolyabbá tettem volna (kevesebb bal*aszkodás a csatatéren). A zuhanása viszont tényleg hatalmas, kíváncsi vagyok, hogyan fogadta a képviselői kinevezést. A terv jól hangzik, tetszik hogy közben gondolnak ki olyan apró részleteket, hogy talán a vadászgépek felküldésével kilőhetik a droidvezérlőt, ezzel megmentve jónéhány gunga életét. És Panaka végre optimistán szól!

Boldog sznapot MissKarrde! Magam részéről addig nem lesz az ep3 a kedvencem, amíg nem kerülnek vissza az általam hőn áhított jelenetek. Addig kénytelen lesz lemaradni egyetlen csigafinggal az ep2 után

Brühühűűűű... nekem nincs meg a Böhöm de mágik. De erre nem is tippeltem olyan rosszul Ide egy ötöslottót gyorsan

Szisz, nem tudom mennyivel megy, de ígérem, ha van megadva róla adat, kiderítem Szerény tippem olyan 10-20 MGLT. Ody, csupán kisebb hold méretű. Nekem már ez a "csak tízszer" is elég nagynak tűnik. Itt van egy nagyon jó kis összehasonlító oldal: http://www.merzo.net/index.html A 100x-osnál és a 2000x-esenél találhatóak meg a Halálcsillagok. Az Executor még itt is kicsinek tűnik a II. Halálcsillaghoz képest. Kb 14x kisebbenek

Huh Priest, ezek a Doom lények nagyon ütnek. Láttam már a film trailerét, szerintem adhatunk neki egy esélyt. Ha a hangulata olyan lesz mint a játéknak, én már szeretni fogom. És ez a képen látható IMP-et és HellKnightot elnézve, no meg a tríiler után erre meg van minden esély

- Itt Vörös 8-as. Kilőttek két hajtóművem. Zuhanok. Sajnálom, de ez a csata számomra véget ért. Az Erő legyen veletek. – azzal a kom elnémult. O-Lian kényszerítenie kellett magát, hogy elfordítsa a fejét az Ytnom felé zuhanó X-szárnyúról. Nem akarta latolgatni az esélyeit a veterán Vilssnek. Talán túléli a kényszerleszállást, talán nem, ennyi volt. Ha ezen töri a fejét, ő biztos nem éli túl a csatát. Fejével együtt a gépét is elfordította, hogy újra bevágjon a gépek sűrűjébe. A főboly csatája a csillagromboló fölött zajlott, éppen kívül a lézerütegek lőtávolán. Az Y-szárnyúak is beálltak a TIE-ok ellen vívott harcba. Nem bírtak a rombolóval, az X-szárnyúak pedig túl kevesen voltak. Így sem tarthattak már ki sokáig, de még mindig tovább, mintha kétfelé oszlottak volna. - Kilőtték az Arany 1-est! – üvöltött bele valaki a mikrofonba. A jajveszékelő hangja eltorzult, hisztérikussá vált, így senki sem tudhatta, ki is szólt valójában. Még azt is nehezen lehetett volna megállapítani, hogy nő volt-e vagy férfi. A ténymegállapítása azonban igaz volt, az Arany Vezér elesett. - Itt Arany 9. Átveszem a vezetést. – lett úrrá Min Oone az Y-szárnyúak osztagában jelentkező zűrzavar fölött. - Figyelem, újabb vadászok érkeznek. – jelentette Kawoski csendesen, mintha az egykori vészmadár belenyugodott volna a saját halálába. - Ej de nagy itt a szomszédjárás. – jegyezte meg jókedvűen Ekun Garlod. A Vörös Vezér is tapasztalt pilóta volt, látta már az esélyeiket, és most eljutott oda, hogy választania kellett. A bázisról már percek óta nem érkezett semmilyen jelzés, se a menekülő hajókról, viszont a birodalmi csapatok már régen landoltak. Ha sikerült volna felszállnia legalább egy transzportnak, arról már hallaniuk kellett volna. Sajgó szívvel, a tehetetlenséggel küzdve, segíteni vágyással tele tudattal adta ki a parancsot – Vörös 1-es minden vadászgépnek. Visszavonulás. Mindenki meneküljön. – lehajtotta a fejét, hogy megnyugtassa háborgó tudatát. Ha téved, védtelenül hagyják a menekülő transzportokat. Erkölcsével és hitvallásával vívott most párbajt, miközben remélte, a legjobb döntést hozta meg. Mikor felpillantott, egy egész osztagnyi TIE-t látott a csillagromboló felöl felé száguldani. – Visszavonulás. – erősítette meg még egyszer a parancsot, majd lehunyta szemét, és távoli otthonára gondolva várta be végzetét. A lázadó vadászgépek egymást fedezve váltak el a csatatértől, hogy minél nagyobb sebességre felgyorsítva lerázzák a birodalmiakat.