Dzséjt

Pancser nem volt, csak beképzelt, arrogáns, ami elvakította és ahogy Obi-Wan mondta, Palpatine nagyon jól meg tudta lovagolni a szenátorok szeszéjeit. Dooku azt képzelte magáról, hogy Sith lett. Voltaképpen szerintem az sose lett. Nem tudodtt elszakadni a Jediségtől teljesen. És már túl öreg is volt tanítványnak, de mégis Palpatine kihasználva arrogánságát, beetette, hogy nagyhatalmú Sith lett (lehet, nála is előadta az örökélet titkát, végülis Dooku előtt már kevesebb állt, mint mögötte). Viszont a lehetőségefenn állt annak, hogy Dooku és Anakin szembe kerül. Palpatine jól tudta, hogy Obi-Wan a Geonosison van. Azt is, hogy Anakin oda fog menni érte. És Palpatine mindennel számol, még a lehetetlennel is. Elég baj lett volna neki, ha Dooku hirtelen felindulásból lenyakazza Anakint. Azt, akire a terveit végül ráépíti.

Dooku pont ennyire hülye, ez látható az ep3-ban. Ott is megparancsolták neki, hogy ne ölje meg Skywalkert. Meg Anakin keze elrepült, egyértelmű, hogy nem tudta kivédeni a mozdulatot. Olyan harcban, amilyet ezek vívnak, túl hosszú idő telt el ahhoz, hogy Dooku az Erőlökést önvédelem céljából használja. És nem is illik bele. Annak a mozdulatnak a nyílt egyenes folytatása az lett volna, hogy a feje felett megperdítve a kardot leemeli Anakin nyakáról a fejét.

Na lassan a végére érünk

Az Empire Queen csillagromboló kilépett a hipertérből és bolygókörüli pályára állt a Kamino körül. A hajón másodfokú harcriadót rendeltek el. Stark egy pillantást vetett az elé terülő bolygóra, majd kapitánya felé fordult. - Készítsék fel a hajómat indulásra. Egy raj kíséretében lemegyek. Riadóztassák a lenti helyőrségünket is. - Értettem, de hova megy? – kérdezte a kapitány. - Még nem tudom… de majd a bolygón tudni fogom. – révetegen Kaminora pillantott. – Az öné a híd… lehet, hogy örökre. – tette hozzá fájdalmasan, majd elindult az ajtó felé. Innen még egyszer visszanézet, aztán távozott. - Sok szerencsét uram. – lehelte Quan a bezáródó ajtónak. Stark hajója landolt Kypo egyik hangárjában. A beszállórámpa leereszkedett és Stark hét rohamosztagossal a nyomában lemasírozott rajta. Megállt a hangárajtó előtt, kibámult a sötét, hullámzó óceánra. - Parancsnok! Fésüljék át a várost. Ha bárkit találnak, tartóztassák le. - Értettem. – bólintott az egyik fehérpáncélos katona, majd az egész raj elvonult. Stark elindult. Nem tudta hova, csak ment. Az Erő vezette. Folyosókon, épületeken vágott át, míg végül elért oda, ahová el akart jutni. Dzséjt egy teraszon állt. Köpenyét a fejére húzva, égre emelt tekintettel figyelte a nem látható csillagokat. Látszólag észre sem vette Starkot. Az admirális könnyed lépésekkel mellé állt és szintén felnézett a felhőkre. - Mit látsz? – kérdezte. - Több millió civilizációt, több milliárd életformát. És mindezt sötét felhők takarják el. – válaszolt Dzséjt, rá sem nézett Starkra. - Mély Jedi gondolat. Tudod, én mit látok? Egy védelmező takarót, ami kirekeszt minden ártó dolgot. - De ehhez a takarónak is ártania kell? – fordult Stark felé Dzséjt. - A békéhez előbb pusztítás kell. Üdv Dzséjt. - Üdv Stark. Régen láttalak. - Nem elég régen. Dzséjt egyetértően bólintott. Stark még egy pillanatig nézte a felhőket aztán eltávolodott. Kezében fénykarddal fordult újra szembe ellenfelével. Megnyomta az aktivátort, és a fegyver vörös pengéje életre kelt. Dzséjt kardja ruhája ujjából ugrott elő, ujjai röptében fonódtak rá. A zöld penge megnyugtató érzéssel töltötte el. - Látom, még megvan. – bökött Stark a szablyára. – Enollyét őrzöd még? - Csak a fénykard maradt meg. - Kéleré is megvan? – puhatolta tovább Stark. - Meg. A tiédet Stark admirális, trófeaként akasztom ki mellé. – sziszegte Dzséjt. Érezte, hogy a testében eluralkodik a harag, a gyűlölet, amit az előtte álló férfi iránt érez. - Megpróbáltam megmenteni, de nem tudott kitartani. Ez van… öcskös. Ez a szó volt, ami támadásra késztette Dzséjtet. Gyors vágást mért Starkra, aki hasonló gyorsasággal ki is védte. Ezt újabb támadás követte, amik már lassúak és kiszámíthatóak voltak. Lassúak egy Jedihez mérten. Az admirális erőlködés nélkül képes volt elhárítani a rá zúduló csapásokat. A hideg esőnek köszönhetően még csak ki sem melegedett. Ellenben Dzséjt gyorsan elfáradt. A kardok sercegve értek össze majd váltak el. A Jedi mozgása nehézkessé vált, és Stark kezdett csalódást érezni fivére iránt. Dzséjt függőlegesen lecsapott, mire Stark feje fölé rántotta kardját. A pengék egymásnak feszültek, sercegésüket azonban elnyomta az örökösen tomboló vihar hangja. Stark belenézett ellenfele tompa kékesfehérségben ragyogó szemébe. Tudta ez mit jelent. Dzséjt fáradt és fél. Ez a tudat azonban nem erőt adott neki, hanem elszomorította. Megtaszította a másik kardot, majd az Erővel ellökte magától Dzséjtet. A férfi úgy vágódott hanyatt, mintha egy láthatatlan kéz rántotta volna el. Stark leeresztette fegyverét, majd szánalmasan végigmérte legyőzött ellenfelét. A Jedi csurom vizes volt, lassan állt fel a tócsából, amibe beleesett. - Csalódtam benned testvér. Régen jobb voltál. Az igazat megvallva te voltál az egyetlen, aki méltón szembe tudott szállni velem. Most pedig… szánalmas vagy. Azt hittem, a régi időkhöz méltóan kell majd megküzdenünk, erre… – lemondóan intett – Te is egy átlagos ellenség lettél, a sok közül. - Lehet, hogy egy kicsit berozsdásodtam, de átlagos nem vagyok. Nézz egy kicsit magad mögé. – bökött az ázott Stark mögé. Az admirális hátrapillantott. Két fiatal nő lépett ki a teraszra. Angyali kecsességgel mozogtak, amit még az orkánszerű szél és zuhogó eső sem tudott megtörni. Pár lépéssel Stark mögött megálltak, kézbe vették fénykardjaikat. A kék és lila pengék belehasítottak a levegőbe. - Nocsak, nocsak. Kezdesz felzárkózni hozzám… ami a tisztességtelen küzdelmeket illeti. – visszafordult Dzséjthez. - Csak nem szeretek veszteni. – vont vállat Dzséjt. - Ahogy én sem. – újra a lányok felé fordult – Az Uralkodó nem fog örülni, hogy segítettetek egy Jedinek megölni az egyik admirálisát. - De annál inkább fog örülni egy Jedi fejének és egy árulónak. – mondta győzelemittasan Mara és Starkra szegezte a kardját, aki közönyös arccal aprót biccentett Szeláni felé – Az Első Galaktikus Birodalom nevében, letartóztatom admirális. – ebben a pillanatban a nyaka elé egy lila penge suhant. Ha nem torpan meg, biztos lefejezi. Meglepetten Szelánira nézett. – Mi a fenét csinálsz? - Bocs Mara. Pedig már kezdtelek megkedvelni. - Óh Mara. – szólalt meg Stark csüggedten – Mi lenne, ha tovább látna az orránál? Azt hiszi, én vagyok az ellenség? Hát akkor nagyon melléfogott. – Mara szemei elkerekedtek, Dzséjt kíváncsian pislogott – Az Uralkodó és én már majdnem egy éve dolgozunk azon, hogy kiugrasszunk egy kémet, aki közelebb áll hozzá, mint azt bárki gondolná. Tudtuk, hogy ez a személy az egyik Kéz, hogy összedolgozik egy hajdani Jedivel és valószínűleg a Lázadókkal is. De nem tudtuk, pontosan kettőtök közül melyik az. Ezért álltam elő ezzel a tervvel. Elhintettem, hogy el akarom árulni az Uralkodót, és a kém maga vette fel velem a kapcsolatot. – Szelánira bökött, aki elhűlve, csalódottan és egyre dühösebben bámult rá – Ezután már csak színjáték volt. Dorrbaz egy szerencsétlen statiszta lett, ürügy, így az Uralkodó elküldhetett benneteket a gyanú legcsekélyebb jele nélkül. És Szeláninak alkalma nyílt találkozni Dzséjttel, aki szintén nem véletlen volt a Borrondán. Velem akartak találkozni. – a kalózra pillantott, aki mosolyogva bámult vissza rá – De Dorrbaz keresztül húzta a számításainkat. És úgy tűnik, Dzséjt is számított a csapdára. Dzséjt eddig a pillanatig bírta, aztán elröhögte magát. - Sok mindenre számítottam, de erre nem. Brávó. – dünnyögte elismerően. Stark hazudásból diplomát szerezhetett volna. – Szóval azt mondod, Szeláni áruló, én Jedi lovag vagyok és mellesleg szövetséget kötöttem vele? – Stark bólintott – Ügyes. Mara továbbra is csak az admirálist fürkészte. Hirtelen nem tudta eldönteni, ki mond igazat és ki nem. Ki áll az ő oldalán és ki van ellene. Stark vallomása hiteles, és ezek szerint az Uralkodó is tisztában van mindennel. Szeláni arckifejezése pedig elég bizonyíték lenne bárkivel szemben. Ő áruló, ebben biztos volt. De Starkban nem. Amit hallott a Hyperionon, ellentétben állt ezzel. De ha az Uralkodó tud róla… és ő most rosszul dönt. És Dzséjt miért olyan nyugodt? Hisz Jedi. – figyelmeztette magát. Amennyire tudta, a Jedik mindig higgadtak voltak. És Dzséjt is, még az arénában, fegyvertelenül, a Galaxis egyik legveszélyesebb szörnyeivel körülvéve, az Erőtől megfosztva, és akkor sem vesztett nyugalmából. Zavartan nézett körbe. Segítséget akart kérni valakitől, bárkitől. Talán, ha beszélhetne Dzséjttel… furcsa volt, de úgy érezte, a kalóz, a törvényen kívüli, a Birodalom árulója és közellenség az egyetlen, aki igazat mondott. Ám mielőtt cselekedhetett volna, Stark megszólalt. - Sabbac. Most pedig, a Birodalom nevében én tartóztatlak le benneteket. - Na azért ne olyan hevesen. – Dzséjt maga előtt egy kört írt le kardjával. Aztán várt, majd idegesen megismételte a mozdulatot. Megint nem történt semmi, és kezdet nagyon nyugtalan lenni. - Csak nem Csitre és Behemótra vársz, akik a világítótoronyba rejtőztek? – kérdezte Mara kicsit veszítve bizonytalanságából – Szóltam a helyi birodalmi erőknek, hogy fogják el őket. – Starkra pillantott, aki elismerően hümmögött. Ezt az egyet legalább jól csinálta. - Ó. – Dzséjt ideges mosolyt vetett oda ellenfeleinek, majd egy hátra szaltóval levetette magát a teraszról. Mara ebben a pillanatban rácsapott Szeláni kardjára, majd futásnak eredt. Bármi is folyik körülötte, Dzséjtet ő akarta elkapni. Egy ekkora melléfogást csak egy Jedi fejével engesztelhet ki. Jorsz azonban utána eredt. Stark egyedül maradt a teraszon. Terve eddig jól haladt, a kisebb zökkenőket is sikeresen vette. Már csak el kell kapnia Dzséjtet, mielőtt megszökik. Lekapcsolta a fénykardját és elindult, hogy az Erőt követve rátaláljon ellenlábasára.

A remény hal meg utoljára... de már hallom a halálhörgését

Hát ez halálos. Különösen az, ahol Palpatine a holon keresztül nézi Sidioust

WOW :41:

Szerintem Tyranus nem ölhette meg Anakint. Miért? Mert abból a vágásból, ami Anakin harképtelenné válását idézte elő, simán ketté is vághatta volna legkésőbb akkor, amikor levágta a kezét. De ő inkább ellökte az Erővel és utánna már a földön fekvő Anakint sem próbálta megölni, inkább sóhajtott egy nagyot "Hű de nehéz volt ezt legyűrni. Már értem, miért kell a mesternek." - gondolhatja. A magyarázat pedig valószínűleg ugyan az lehet, mint az ep3-ban, amikor színtén nem szabad megölnie Anakint (Ob-Want viszint mindenképpen). Ő lesz a mártír, a Birodalm Sith hadseregének feje. Dooku elég hataloméhes volt, hogy bevegye. Viszont szvsz Obi-Want először tényleg át akarhatta állíthatni maga mellé. Sidious szemében tüske volt Kenobi Darth Maul megölése miatt. És útjában állt Anakin megszerzésében is. Tehát elméletben életben sem maradhatott volna, hogy elújságolja a Tanácsnak, hogy a Szenátust a Sith irányítja. Dooku szerette volna maga mellett tudni Qui-Gon egykori padawanját. Nagy szövetségese lett volna, és akár Sidioust is legyőzhették volna. Da ha másért nem, hát azért, hogy még több rendszert elcsábítson a Köztársaságtól azzal, hogy egy másik becsben álló Jedi is mellettük áll, ezzel is rontva a Köztársaságban a Jedik megítélését.

Az hatalmas, az ep3 alatt is csak úgy árasztja magából a Star Wars érzést. Én nagyon szeretem.

Lego fanatikus Az SW legok csak a felét alkotják az egész Lego gyűjteményemnek. Pillanatnyi célkitűzésem az 1000 legofigura... kb 500-nál járhatok (több, mint fele SW figura).

Obi1! Ha minden igaz, hamarosan bekopog hozzád három kabátárus. Ilyen hátulgombolós dzsekit, úgynevezet "muszálykabátot" fognak neked felajánlani. Fogad el jó? És menj velük önként, akkor nem lesz fennakadás. Ezután bemutatnak egy kedves fehérköppenyes bácsinak vagy néninek. Ők majd befogadnak egy házba, ahol külön szobád lesz és ott teljes biztonságban leszel pár évig. Jól fogod magad érezni, ne félj.

Ha nem írod oda, hogy "nem félreérteni", akkor fel sem merült volna bennem a félreértés. Így viszont elröhögtem magam, és még az Űrgolyhók is eszembe jutottak.

A zene, a látvány, az ep4-re utalás, Anakin gyermeteg viselkedése (mint én az X-wing Alliance előtt ) együt nagyon hangulatossá teszik ezt a chaptert, és végül végre újra közelebb hozza a pilótákat, legalább ötülni láthatjuk őket. (itt megjegyzem, mert az előbbinél elfelejtettem, mikor Anakin berepül a hangárba, az előtt pörgésbe kezd és hiányzik R2).

Hát, a kicsik ára 2-5000-ig terjed, a közepeseké 5-8000-ig kb, a nagyok 8-30 000-ig. Van négy nagyonnagyom (AT-AT, Gunship, Falcon, AT-TE), 8 nagyom, a többi közepes meg kicsi. Az új Falcon, az AAT, a Cantina kocsma és az ep3-as legok (egy kivételével) kivételével - no meg technik és minik - minden megvan. Szóval, jó sokba kerülnek...

Igen, felhasználja azt, amit közvetve vagy közvetlenül Palpatine is felhasznált ellene. Először az önérzetére próbál hatni, azzal, hogy lekicsinyli a tudását, mint Dooku az ep2-ben. Aztán dícséri és bíztatja, hogy használja az erejét, mint Dooku az ep3-ban (majdnem ugyan azt is mondja el). Végül a szeretteként fordul ellene, mint ahogy ő hitte Amidaláról. Sidious is hasonlóan munkálkodott, de Luke-nál lényegesen kevesebb időre lett volna szüksége, elvégre nem voltak árgus szemekkel leselkedő Jedik, akik lecsapnak, ha hibát ejt. De ott is először Luke önbzalmára volt hatással, majd a benne lévő sötétség kihasználására bíztatta, végül rápróbálta kényszeríteni, hogy ölje meg a szerettét.

Anakin is Jedi lovaggá vállt az ep3-ra, már nem padawan, teljes értékű lovag. Csak Jedi mester nem lett. Szóval tudja, mit beszél. De szvsz a lényeg, hogy megpróbálja áttéríteni a fiát, de ezt kapkodósan csinálja. Palpatine azért is ért el sikert Anakinnál, mert egy teljes évtizedet áldozott rá. Vader ezzel szemben harminc perc alatt akar eredményt elérni (még mindig türelmetlen és azonnal akarja a dolgokat, ezért se teljes értékű Sith, mert sose tanulta meg a Sith legfőbb erényét, a türelmet). Kezdi egy olyan szöveggel, amire ő tuti begurult volna. Nem vagy Jedi. Ez Anakinnak sértés lett volna, mintha azt mondanák neki: minek tanultál ennyit? Semmit se érsz te kis pondró. - vagy - A Tanács tagja vagy, de nem kapod meg a mesteri címet. Luke ezt a sértést fel se veszi, hisz jól tudja, hogy nem Jedi lovag. És e tematika szerint próbálkozik Vader, dühíteni akarja Luke-ot, olyan dolgokkal, amire ő tuti felkapná a vizet. Anakin saját példáját próbálja felhasználni, eredménytelenül.

Kb 1 órán belül (ha a net is úgy akarja), felkerül az oldalamra a Screen Themes háttérképek Calssic Episodes IV, V, VI nevű gyűjteménye (82 MB), és továbbra is letölthető a Classic Artwork (25 MB) gyűjtemény is. www.ep3rajongo.atw.hu

A Hyperion belsejében sötétség honolt, csak egy kis lámpa égett a főraktér műszaki állomása fölött. Szinte tapintani lehetett a csendet, bár valahonnan a hajó aljából halk búgás tört elő. A hipermeghajtó mag munkájának hangja volt ez. A legénység; egy tagját leszámítva; aludt. Dzséjt állát dörzsölve bámult az előtte lévő műszaki pultra. Úgy tűnt, mintha elmélkedne, valójában egy nagyon halk, rögzített adást hallgatott. Olyan halk tartományban játszotta le, hogy az emberi fül nem is hallotta. - Palpatine már nem sokáig fog a trónján ülni. Amint felépült a hadseregem, támadunk. Mire a Birodalom felocsúdna, én már a Császári Palota főkapuján fogok kopogtatni. – hallatszott az első beszélő hangja. - De mi van, ha az Uralkodó megtudja, hogy mit tervezel? – a második hang rekedtes volt, sokkal idegesebb, mint az első. Úgy tűnt, az ő adóját valami torzítja, de még így is tudta, hogy nő az illető. - Nem fogja. Ha okosak vagyunk, nem lesz semmi baj. Tarts ki… a múlt biztos, azon nem lehet változtatni. Csak a jelent éled, erre vigyáz, és akkor remélheted a jövőt… - az adás itt megszakadt. Dzséjt elégedetten dőlt hátra székében. Ez az üzenet lesz az aduja, csak tudnia kell kijátszani. Nem nagyon szerette a szerencsejátékokat, de ettől függetlenül néha szívesen játszott. - Mara. Szeláni. – nyomta le a komot – Gyertek a pilótafülkébe. - Megyünk. – nyöszörögte Mara. A Kaminon… ott dől el minden. – gondolta melankolikusan Dzséjt – Remélheted a jövődet Stark. A Kaminon jön el a bosszú ideje. Akaratlanul is felidéződött benne az öreg Yoda tanításai. A bosszú haragból fakad ifjú Dzséjt. A harag a sötét oldalból fakad. Ha egyszer a sötét oldal ösvényére lépsz, örökre a fogja maradsz. Vigyázz ifjú Dzséjt, bizony, nagyon vigyázz! Mosolyt fakasztott Dzséjt arcára a kis Jedi mester emléke. Bár „kirúgta” őt a Jedi Templomból, és mindig is kétségei voltak vele szemben, ennek ellenére szerette a kis gnómot. Kár, hogy régen találkozott vele. Elhatározta, hogyha ezt élve megússza, ellátogat a Dagobahra. Kíváncsi lett, milyen arcot fog vágni Yoda, ha meglátja legrosszabb tanítványát. Egy alak suhant mögé. - Mit akarsz? – csendült Mara álmos hangja és a férfi mögé állt. Szeláni lekuporodott egy székre, és fejét a pultra borította. - Szeretném, ha meghallgatnátok ezt. – felhangosította és elindította a felvételt. - Palpatine már nem sokáig fog a trónján ülni. Amint felépült a hadseregem, támadunk. Mire a Birodalom felocsúdna, én már a Császári Palota főkapuján fogok kopogtatni. - De mi van, ha az Uralkodó megtudja, hogy mit tervezel? - Nem fogja. Ha okosak vagyunk, nem lesz semmi baj. Tarts ki… a múlt biztos, azon nem lehet változtatni. Csak a jelent éled, erre vigyáz, és akkor remélheted a jövőt… Ezzel lekapcsolta a lejátszót. Először Marára pillantott. A lány hitetlenkedve pislogott. Talán eddig nem tudta elképzelni, hogy valaki képes elárulni az Uralkodót? Aztán Szelánira tekintett. Ő is döbbenten meredt a lejátszóra, de pillantásába más is vegyült. Ijedtség, zavarodottság. Dzséjt magában elégedetten bólintott. Most már biztos volt abban, amire megismerkedésük óta gyanakodott. - Ezt az üzenetet pár hónapja rögzítettem. Az Empire Queenről indult, és a Császári Palotába ment. Az egyik hangot nem tudtam azonosítani, a másikat igen. – Mara szeme elkerekedett, ahogy rájött, mire céloz Dzséjt. Csak egyetlen ember van az Empire Queenen, akinek elég hatalma van ahhoz, hogy megdöntse az Uralkodót. Stark admirálisnak. Áruló. - Hát ezért üldöz téged. – hüledezett. - Igen. - De miért? – csattant fel Szeláni. - Mit miért? – vonta fel a szemöldökét Dzséjt. A lány elhallgatott, csak kisvártatva szólalt meg újra. - Te miért akarod őt elkapni? – ezt nem értette. Nem állt össze a kép, mit csinált Stark, ami miatt a Kalóz ennyire meg akarja ölni. - Megölte a testvéremet. Elég indok ez ahhoz, hogy segítsetek megölni? Csend. Mindketten hallgattak. Mérlegelték a lehetőségeket, megpróbálták kitalálni, mi lehet ebből. Egy áruló admirális elpusztítása messze túlhaladja azt, amivel az Uralkodó megbízta őket. És itt van Dzséjt is. A kalóz biztos volt benne, hogy az első adandó alkalommal ellene fordulnak. Túl hűségesek a saját urukhoz. - Elég. – mondta ki végül Mara. - De… biztos ez a jó megoldás? – vágott közbe azonnal Szeláni – Úgy értem, megölni. Az Uralkodó biztos jobban örülne, ha elé vinnénk. Mara mérlegelte ezt a lehetőséget. - Nem hiszem, hogy hagyná magát letartóztatni. – szúrta közbe Dzséjt, ezzel gyorsítva Mara döntését. Közben tett egy újabb észrevételt is, Szeláni már megint bizonytalan. Ilyenre csak az első alkujuk során volt példa. - Megpróbáljuk letartóztatni. Ha nem megy, akkor sem hagyhatjuk szökni. - Helyes. – zárta le a vitát Dzséjt – Jól döntöttetek. – felállt, és a kabinja felé indult. Még félvállról odavetette. – Semmi sem az, mint aminek látszik, igaz? – ezzel magára hagyta őket, hadd emésszék meg a hallottakat. Elégedetten feküdt le. Aznap éjjel a Jedi lovagokról álmodott, a mesterekről, akik hajukat tépték Dzséjt tanítása közben. Néha azt hiszem, hogy nem mi tanítunk téged, hanem te tanítasz minket türelmességre. Aki belőled Jedit farag, az a legkiválóbb Jedi az egész rendben. – mondta hajdan Mace Windu. A Kamino sötét és zord volt. Egész felszínét víz fedte, s szüntelenül ömlött az eső. Az orkánszerű szél hatalmas hullámokat korbácsolt az óceánok felszínén. Az égboltot fényes villámok szelték keresztül, nappali fénybe megvilágítva e különös világot. A bolygó őslakosai fejlett klónozási technikákkal rendelkeznek. Ezzel hozták létre azt a hatalmas hadsereget, amivel a Köztársaságot akarták helyreállítani, de a bukását okozták. A Hyperion a felhőkhöz közel suhant. Kopott, eldeformálódott burkolatát kövér esőcseppek áztatták. Sebesen közelített egy cölöpökre épült város felé, aminek egyik leszállópályáján landolt. Mire a rámpa leereszkedet a fogadóbizottság is a helyszínre érkezett egy mon cal és két nyúlánk, hosszú nyakú kaminoi személyében. A Hyperion legénysége kilépett a szabadra. Mind a hatan vastag, vízálló köpenyt hordtak, de még így is pillanatok alatt bőrig áztak. - Dzséjt, öreg barátom. – üdvözölte a mon cal rekedtes hangon rég nem látott barátját. - Üdv Litenis. – ölelte át barátját Dzséjt. – Hogy vagy harcos? - Öregen és fáradtan. Hát te? Mi szél hozott errefelé? Ide, ahova csak azok jönnek, akik túl sokáig tartózkodtak a Tatooine-on. - Rendbe kéne hozni a hajómat. A Núbia után a te üzemed a legalkalmasabb erre. – mutatott Dzséjt a mon cal mögött elterülő városra. - Jellemző. Csak akkor látogatod meg régi barátaidat, ha bajban vagy. – morogta Litenis tetetett sértettségéggel – Azt hittem egyedül dolgozol. - Ó. Ez már nem olyan igaz, mint régen. Ők itt Csit és Behemót, a társaim. – a páros üdvözlően bólintott – Szeláni Jorsz, Mara Jade és Bomos Sur. Az utasaim. - Már utas szállítással is foglalkozol? – végigmérte a nőket – És bár nem vagyok ember, de szerintem az ízlésed is helyrejött. – Mara, Sur és Szeláni elpirultak – Na gyertek már be, ne ázzatok itt az esőben. – intett, hogy kövessék. Litenis végigvezette a kis csapatott Kypo városon, s közben a régi szép időkről beszélt, amikor még együtt dolgozott Dzséjttel. A város utcáit különböző lények népesítették be, akik ügyet sem vetettek rájuk. Végül a lakókörletben álltak meg, ahol a mon cal elhelyezte őket. A puritán módon berendezett szobák kényelmesnek tűntek. Miután berendezkedtek Litenis meghívta őket ebédelni. Ovális alakú asztalnál ültek, az ételt kaminoiak szolgálták fel. Az ebéd legjava halfajtákból készült, de az elmúlt napok után, még a legegyhangúbb ételt is megették volna. - És, hogy megy az üzlet? – kérdezte Dzséjt miután lenyelt egy salátaként felszolgált hínárt. - Főként kalózok, csempészek jönnek ide, akiknek sokszor nincs elég pénzük. Őszinte leszek. – villájára szúrt egy húsdarabot és szórakozottan rábámult – Itt a Kaminon, az isten háta mögött nem mennek jól a dolgok. Túl sok gondunk van a Birodalommal, és ez megriasztja az ideutazókat. - Nem láttam itt egy Birodalmit sem… - szólalt meg Sur. - Mert ebben a városban nincsenek, de észak felé van egy nagyobb helyőrségük, ahonnét figyelemmel kísérhetik az egész bolygót. Nem is beszélve Tipocáról, a klón gyárról. Bár Kypoval nem nagyon törődnek, nem is nagyon mozdulnak ki egyik helyről sem. Ám pusztán a jelenlétük megrémíti az ügyfeleinket. – bekapta a haldarabot. - Csoda, hogy csak egy helyőrség van itt a bolygó fontosságához képest. – mondta Szeláni. - Mint mondtam, a helyőrségen kívül itt van Tipoca, ahol százszámra nyüzsögnek a klóngenerációk. Támadás esetén az egész bandát hadrendbe foghatják, és máris egy komplett hadsereg védi a bolygót. - Csodálom, hogy Kamino a háború után is megmaradt fő klóngyárnak. – tette szóvá Csit két falat között. - A kaminoiak békés és szorgos nép. Hűek a Birodalomhoz. – a mon cal – Ami nem csoda, hiszen gazdaságuk alapjait mára teljesen a Birodalom megrendeléseire helyezték át. A bolygó hasznának hatvan százaléka a klón katona gyártásból jön. Eztán egy ideig csöndesen falatoztak tovább. A klónok említésére Dzséjtben felidéződött a Geonosis, ahol kitört a háború, és ahol elvesztette mesterét. Aztán elhessegette a gondolatot, még mielőtt újra végigmereng az egész háborún és megtörte a csendet. - Litenis. A Hyperion mikorra lesz kész? - Hm. A helyreállítást már megkezdtük. Sok berendezés tönkrement, amiket ki kell cserélnünk. Az embereim szerint két nap, minimum. Ne félj, olyan lesz, mint új korában. - Igen. – bólintott Dzséjt, s szemgolyói egy pillanatra, nagyon halványan levendulaszínben fénylettek. – Csapdát szeretnék állítani Starknak. Itt, a Kaminon. – a mon cal megremegett – Ez lenne a legjobb hely. – kezdte Dzséjt azonnal győzködni – Az időjárás miatt a TIE-ok nem vethetők be. A felhők biztonságot nyújtanak a csillagrombolótól. Nem okoznánk túl nagy felfordulást… - Nem! – jelentette ki élesen Litenis – Nézd Dzséjt. A bolygó vezetői rám bízták Kypot. Teljes felelőséget vállaltam a városért és megesküdtem, hogy biztonságban tartom. Ha most a Birodalom idejön és megtámadnak minket, a Kolóniakormányzók Vezető Tanácsa száműz engem. - Stark engem akar, nem Kypot. - Akkor sem tehetem. Nézd Dzséjt… - szavait elfojtotta egy, az ebédlőbe berontó kaminoi. Valamit súgott Litenisnek és átnyújtott egy apró, kör alakú szerkezetet. Litenis bólintott, mire a kaminoi eliszkolt. A mon cal egy hosszú percig vizsgálgatta a szerkezetet, majd odadobta Dzséjtnek. – Felismered? A Jedi megforgatta a kis korongot, aztán bólintott. - Egy űrhajó-nyomkövető poloska. Hol találták? - A Hyperion egyik mentőkabinjának külső burkolatán. Tudod kié? - Csak egy valakié lehet. Boba Fetté. – Dzséjt szemének fehérjéje halványkéken felvillant. – A Hyperion képes repülni? - Nem hiszem. Teljesen szétszedték az embereim. – rázta fejét Litenis – Most néznek utána, hogy az Empire Queen hol lehet. - Errefelé tart. – mondta Csit keserédesen. – Most mi lesz Dzséjt? - Te akartál csapdát állítani, erre te vagy csapdában. – jegyezte meg ironikusan Jade – Most mihez kezdesz? Dzséjt az ajkába harapott. Összecsaptak fölötte a hullámok, felborult a terve. Alábecsülte Boba Fettet. Belesétált a csapdába, és most ki kell másznia belőle. Csak azt tudná hogyan. Nagyot sóhajtott. - Lehet, hogy csapdában vagyok. De Stark nem számol veletek. – mutatott a Császár Kezeire – Egyedül fog lejönni, hogy szembe szálljon velem. Ez lesz a veszte, mert én nem leszek egyedül. Litenis. – fordult öreg barátja felé – Biztonságban akarod tartani a várost? Akkor ürítsd ki. - Én is pont ezt akartam. Csak annyi embert hagyok itt, amennyi a Hyperion helyrehozásához kell… na meg persze én is maradok, meg se próbálj lebeszélni róla. - Nem foglak. – vigyorgott Dzséjt, majd folytatta ebédje elfogyasztását.

Ez fárasztó volt... uhhh... kiütött :56: Mond? Az orvosok tudják már, hogy mi bajod

Hát ez nem az, ez házi gyártmány. Ennél azért kisebb jószág Az ilyen házi legokban az a jó, hogy sokkal jobbak és hűbbek az eredetikhez.

Van (most már ). Bár kicsik a képek, és nem a legjobb minőségűek, de igyekeztem olyan képeket készíteni, amiken látszik a mérete:

Obi1: az első kiadású Falcon van meg, s bár ma már azt is (és az újat is) annyiért adják, én még olcsóbban vettem. Ody: kb 35-40 cm magas lehet, és ugyanilyen hosszú is. Bazi nagy

Szerintem az Obi vs Vader az ep3-ban dinamikusabbra sikerült, különösen a kezdő képsorok, meg amikor visszatérünk a Szenátusból és ezek ketten nem is vívnak, hanem már táncolnak.

Nagy vagy Bomarr, már nagyon vártam ezt az ep4 után. A rangjelzésesdi nekem nem tűnt föl se az eredetiben, se az SE-ben. A DVD-n viszont igen, mert ott szóltak, hogy lesz ilyen. Viszont az ep5-ben annyira javítgatták ezeket a tükrözéseket, akkor az ep6-ban miért nem? Ott hozzá se nyúltak Fett balkezességéhez, vagy Lando jobbra-balra ugráló pisztolyáról. Remélem ezt a kettőt is kijavítják a következő kiadásra, mert engem kicsit zavarnak. A Slave I hangja nem lett megváltoztatva az SE-hez képest? Régen mintha nem az ep2-es hangján szólalt volna meg, mikor a Falcon után eredt.

Én lógtam a suliból, hogy kora reggel mehessek a postára (egy nappal előbb jött meg, mint vártam, s inkább a postán hagytam, mert azt a napot teljesen a Star Warsra terveztem - család eltávolítva, hideg élelem bekészítve, stb.) Aztán átvette, bontás közben feláldoztam az ujjam egy darabkáját, de összevérezve mindent - kivéve a díszdobozt és a tokokat - beraktam a gépbe... ami naná hogy akkor kezdett vacakolni, hogy ne nézhessem tv-n. Kénytelen voltam a gépen végignézni (akkor még nem volt meg a házimozi, csak gépen volt DVD lejátszó). Egy nap alatt voltaképpen kiveséztem az ep4-től az extralemezig