Ebből a listából teljesen objektíven ami sz*rabb a a Spider-Man 3-nál (objektivitáson bizonyítéka: a felsoroltak közül egyik sem tetszik különösebben vagy egyáltalán nem ). Hulk, Fantastic Four (mindegyik változat), Green Latern, Batman & Robin (és a Batman Forever). Az összes többi mérföldekkel jobb.
Márpedig a Spider-Man: Homecomingnál azért van javulás: nem a szőke, kékszemű izomállat sztereotíp kliséje köszön vissza Flash-ben. Szerintem ez hatalmas javulás. Nem tudom elhinni, hogy van, aki szerint a klisé jobb, mint a megújulás, amennyiben a megújulás tényleg nem okoz kárt (márpedig itt nem okozott). Pláne annak tükrében, hogy hányszor van felhánytorgatva, hogy ez meg az nem jó, mert klisés. Az eredeti Flash már a tinihorror-paródiákban is gáz. Plusz még egy: 2018-ban sokkal reálisabb egy etnikailag változatos amerikai középiskola, illetve egy geekebb karakter, mint amikor a képregényt kitalálták 1962-ben. Mert az a bagy büdös helyzet, hogy 2018-ban a geekség már nem különcség, legalábbis nem a nyugati világban. De már annyira nálunk sem, mint mondjuk amikor én jártam középiskolában.
A Doctor Strange-ben valóban zéró az értelme. Eldobták a klisét, legalábbis a The Ancient One esetében, ugyanakkor amit cserébe kínáltak, az semmi. Nem igazodik a mai világhoz, ráadásul ez nem is lenne jó indok, hiszen egy több ezer éves karakterről van szó. Ilyen téren például a Batman: Beginsben sokkal jobb volt a rassz váltása Ra's al Ghul esetében vagy éppen a The Dark Knight Risesben Talia al Ghul esetében, hiszen része volt a megtévesztésnek.
A magam részéről mindig is utáltam a nagymama May nénit, sőt mivel az első Pókember képregényeim németül voltak írva, így én sokáig azt hittem, hogy May tényleg a nagymamája. Szóval én joggal örülök, hogy végre egy nagynénit látok, nem egy nagymamát.
Azért ugye érzed, hogy Han Solo és Flash nem ugyanaz a súlycsoport. De még Han Solo és a The Ancient One sem. Han egy 40 éve világszerte ismert, popkulturális karakter, akiről még annak is volt halvány fogalma, aki életében nem látta a Star Warst. A The Anicent One-ról szerintem a Doctor Strange filmekig sokan nem is hallottak, és Flash-ről is előbb jut eszedbe a DC karakter, mint a Marvel. Ha a sajtó nem kapja fel, fel sem tűnik a többségnek, hogy más etnikumu a figura.
Ráadásul Han egy egységes univerzum része, nem egy alapból olyan univerzumé, amiben van ötezer másik univerzum és az MCU is csak egy része ennek. És még csak nem is adaptáció.
Plusz Han Solót mindig is élő ember formálta meg, Harrison Ford, egy valódi ember volt Han Solo. Ez teljesen más, mint egy rajzolt karakter, akit ráadásul tucatnyian rajzoltak meg és alapból több változata van. Alden Ehrenreich-nek egy élő ember játékát kellett visszaadnia elsősorban, másodsorban kellett valamennyire hasonlítania is a karakterre. Marisa Tomei karakterének néhány színes ceruza az alapja. A karakternek nincs hangja, mimikája, mozgása, játéka, semmi olyanja, aminek Han Solónak már az első megjelenésekor volt. Naná, hogy Ehrenreich-nél kardinális kérdés volt, hogy meg tudja-e mutatni azt a Hant, akit egy élő ember, Harrison Ford mutatott be nekünk.
Mivel May sosem volt vérrokona Peternek, így azért akad valami jelentősége. Plusz ez valószínűleg sokkal jobban kiverte volna a biztosítékot. Mondjuk a rajongók eleve idióták. JARVIS-ból egy MI lett, majd Vízióvá fejlődött, és senki nem sopánkodik. May pár évet fiatalodott és halál a Disney-re!
Először is, az MCU-ban nem is kell azt a szerepet betöltenie. Ha nem tűnt volna fel, Ben bácsi szerepét Tony Stark vállalta magára, és azóta még érte egy pár durva változás az eredeti koncepciót az MCU-ban. Miért kell May néninek betöltenie azt a szerepet, amit a képregényben, miközben SENKI sem tölti be a képregényes szerepét teljes egészében? Másrészt, milyen moziban nézted te a Homekomingot?
Amúgy szerintem igenis pozitív fejlődés az is, ha reálisabbá tesznek egy karakter. Komolyan, a képregényekben May már akkor nagymama korú volt, amikor Peter megszületett. Ne mondjátok, hogy ez értelmes.
Nem a nagyanyja, a DÉDANYJA!
A filmekből igen, a valóságból nem. Pedig aztán én a kockásságom miatt cinkelve voltam rendesen, de a falusi dagadt paraszt és kapaszopogató slepje adta a legnagyobb ívet, nem a sportoló srác. Megjegyzem, a legjobb barátom egy folyton gyúró, de rendkívül okos fickó, míg én, a kocka sosem jöttem ki a stréberekkel, sőt egyet kifejezetten utáltam. Szóval nekem nem fogja egy képregény bemagyarázni, hogy az a reális, ha a kigyúrt állat a s*ggfej és a kocka stréber a jófej, mert ez nem igaz. Van ilyen is, olyan is. Régen is volt, ma meg pláne. És az a jó film, sorozat vagy képregény, ami ezt észreveszi és tud rá reagálni. Az MCU, a The Big Bang Theory, a Chuck, vagy éppen a Ready Player One ilyen alkotások. És ezeknek köszönhető az is, hogy ma már menő kockának lenni. Ezért láthattam az Ant-Man and the Waspon egy falkányi plázacicát. K*rva jó lett volna, ha nem lettek volna ott, mert végigpofázták a filmet, de ebből is látszik, hogy ami egy generációval ezelőtt még ciki volt, ma már menő. Imádnék ma középsuliba járni.
Megtapasztalt jelenség. Sőt még olyanhoz is volt szerencsém, hogy a kocka oltotta a kockát. Számítástechnikai suliba jártam érettségi után, szerinted ott nem volt ilyen? Szerinted ott az egyik kocka nem oltotta a másikat? Stréberek között is vannak különböző attitűdűek. A filmek sablonjai hitetik csak el veled, hogy csak az az egy koncepció létezik, hogy a kigyúrt sporthuszár szívatja a geek strébert. Szóval ja, a Homekoming az életre reflektál, a mai világra, amikor már nem minden ilyen fekete és fehér. Amikor lehet, hogy a kocka b*szogatja a sportolót, mert geeknek lenni menőbb.
Erre amúgy van egy nagyon jó példa a Modern Family-ben. A főszereplők között van egy meleg pár, Mitch és Cam. Ők 40-esek, vagyis nekik még komolyan meg kellett küzdeniük azzal, hogy melegek. Másságuk miatt az iskolában már akkor célpontok voltak, amikor még nem vállalták, hogy a férfiakhoz vonzódnak. Aztán elmennek egy iskolai rendezvényre, ahová Mitch gyerekei jártak, és szembesülnek azzal, hogy egy nemi orientációját kicsit sem titkoló homoszexuális srác alázza ugyanúgy a strébert, mint a sportolót vagy éppen Mitch-et. ez a jó refletkálás az életre, sőt, ez A reflektálás az életre. Nem egy lassan 60 éves koncepció, ami azóta már ciki sablonná vált.
Akkor meg azon menne a hiszti, hogy miért nem Flash cseszteti. Ez a tipikus "megint nincs rajta sapka" esete.
Aha, a Harry Potter, és ezt a fehérről feketére majd újra fehérre váltó Lavender bizonyítja vagy a fehérről feketére váltó Hermione?
Durva lenne, csak kár, hogy ilyen mértékű változtatás nincs az MCU-ban. Bár ha már így belelendültünk, Dumbledore-t ugye két színész hozta, és Richard Harris figurája köszönő viszonyban sincs Michael Gambon Dumbledore alakításával. Utóbbi sokkal energikusabb, fürgébb, vagányabb, agresszívebb, ezáltal köze sincs a könyvbeli figurához. Harris adaptálta a karaktert, Gambon magára szabta. Jobban is szeretem a Gambon félét.
És Xavierre is ez a helyzet. Sir Patrick Stewart és James McAvoy nem ugyanazt a figurát hozzák és bár az öreg és a fiatal között a nagy korkülönbség és a traumák miatt éles lehet a kontraszt, olyannyira nem, hogy ha nem mondják, hogy a két figura ugyanaz, rá sem ismersz. És a First Class-sorozat összes szereplőjére igaz ez. Mistique-nek és a többieknek köze sincs későbbi vagy korábbi önmagukhoz. Sokkal jobban működne számomra az a filmsorozat, ha nem akarták volna egységessé tenni. Mázli, hogy belepiszkáltak az időbe, így lenyelhetőbb.
Az MCU-nál senki nem is áltat minket azzal, hogy ők képregényeket adaptálnának vagy köze lenne az MCU-nak a képregények bármelyik valóságához. Egyszerűen csak ötleteket merítenek azokból, aztán azt az MCU saját világához igazítják és kibontanak egy eredeti történetet. És az MCU világában az új Flash és az új May működik. Ez egy ilyen világ. Nem a képregények valamelyik univerzumát adaptálták filmre, az MCU önálló. Ahogy önálló az X-men is és a Deadpool is. Stb. Ezt kéne megérteni. És továbbra sem az a legkardinálisabb változtatás, hogy May dögös és Flash-t nem válogatnák be kérdés nélkül az SS-be, mint az árja faj jeles képviselőjét. Miért nem kattog senki olyasmin, hogy Peppernek már rég Happy-vel kéne házasságban élnie, Tony-nak az alkoholizmusba kellene fuldokolnia és Rhodes-nak kéne lennie a Vasembernek, Rogersnek meg a polgárháborúban fel kellett volna fordulnia, hogy Amerika Kapitány szerepét átvegye Buckey? És ez csak pár, a cselekményt és a történetet is érintő drasztikus változtatás. De ha már itt járunk, az MCU-s Thanosnak köze sincs a képregényes Thanoshoz (hála az égnek).
Megérteném ezt a nagy ellenérzést, ha egy olyan univerzumról lenne szó, mint a Star Wars, ahol ma a friss képregények és könyvek ugyanolyan fontosak és ugyanannak az univerzumnak a részei, mint a 40+ éves mozifilmek, de erről az MCU-ban szó sincs. Még két füzet sem biztos, hogy ugyanannak az univerzumnak a része.
Azt is megérteném, ha fontos karakterek lennének teljesen kicserélve, teszem azt, Pókember 30-as éveiben járó gonoszként jelenne meg, vagy Stark joviális nagypapaként (bár Starknak már így sincs köze képregényes önmagához, szóval akár joviális nagypapa is lehetne belőle). Vagy Rogers egy erkölcsi csődtömeg lenne (bár jelenleg meg álszent, szóval szintén már majdnem mindegy). De eleve már a képregények sem egységesek. Egyik érában ilyen X szereplő, másikban olyan. Az eredeti képregényes Tony Stark meghalt az 1990-es években futó füzetek egyikében, az őt követő Stark valami teljesen más figura, de már őt is lecserélték, valójában valahol a negyedik Tony Starknál járunk? Ráadásul egyáltalán nem a fontos szereplőket cserélik le, de a legfontosabb szereplőket is ért markáns, a képregényekkel olykor ellentmondó változtatás. (Higanyszál halála, valaki? Megjegyzem, Higanyszálnak és Skarlát Boszorkánynak sincs sok köze az eredeti változatokhoz.)
És az egész, ami miatt tényleg nem tudom ezt megérteni, hogy a sokkal kardinálisabb kérdések meg fel sem merülnek. Miért nem? Miért nem azon megy a vita, hogy Ben bácsi talán csak említés szintjén része az MCU-nak és soha semmilyen szerepet nem vállalt Peter Pókemberré válásában, míg a képregényben kulcsfigura? Ehelyett Stark lett a nagybácsi, és az Infinity Warban bizony kettejük kapcsolata totálisan kifordult.
Kardinális kérdéseket fogadtok el könnyedén, és triviális hülyeségeken akadtok fenn. Ez tiszta olyan, mint amikor valaki a Star Warsban azon kattog, hogy hullik a bomba az űrben vagy a klón nem lövi le lézerrel Dookut. Meg ugyanaz a ragaszkodás a 40+ éves dolgokhoz, mint sok SW rajongó esetében. Nincs új a nap alatt. Legyen May néni egy dédimama, mert azt szerettük meg. Legyen Luke Skywlaker az ultimate hero, mert így szerettük meg. Hát inkább ne legyen.
Ráadásul a koncepció totál jól működik, mert erről beszélünk. Már rég sokkal többet beszéltem a Homekomingról, mint amennyire tetszett az a film, és sokkal jobban is védem. Pedig csak egy korrekt iparos munka, ami jól nyúlt a témához, de kiemelkedőt nem tudott alkotni. Az Infinity Warban sokkal jobb Póki, és nagyon remélek egy May néni kontra Starkot a következő filmben. Mert főleg egy ilyenben jönne ki, miért jobb ez a May néni az MCU-ban.