Dzséjt

Az RO-ban valóban önhatalmúnak tűnt, de szerintem Jedháról is tájékoztatta az Uralkodót, hiszen még Vader is tudott az esettről a Mustafaron, vagyis neki is lejelentették, sőt a Szenátust is beetették a bányász balesettel (mindezt alig pár óra leforgása alatt, és azért Palpatine előrelátóbb annál, semmint hogy elnézzen ilyesmit). Vagyis az Uralkodónak tudnia kellett arról a tesztről, hogy felkészülhessen az újabb hazugságra, sőt akár addigra már bizonyítékokat is kreáltathasson. , Plusz az sem mindegy, hogy Jedha egy peremvidéki hold, az Alderaan meg az egyik legnagyobb múltú magvilág, Coruscant tőszomszédságában. A Halálcsillag olyan fegyver, amit Palpatine-nak 0-24-ben kell figyelnie, mert ha csak egyszer nem tudja, merre császkál vagy mi történik rajta, könnyen lehet, hogy a palotája felett jelenik meg. És bár Tarkinban láthatóan legalább annyira megbízott, mint Vaderben, de szvsz. még benne sem bízott annyira, hogy ne felügyelte volna a Halálcsillagot, és Tarkin bármit megtehetett az állomáson és az állomással.

Egyértelmű, hogy Tarkin lebeszélte az Alderaan felrobbantását az Uralkodóval. Jól is nézne ki, ha bárki csak úgy felrobbantgathat bolygókat a galaxis ura és parancsolója jóváhagyása nélkül. Elég abszurd feltételezés, nem? Sajnos a Solo egyik leggyengébb elemének tartom, hogy Chewie pontosan ugyanúgy kap ki Beckett-től, mint R2-tól, ráadásul még az ep7-ben is ennek a meccsnek a folytatása megy. Az ep7-ben poén volt és ötletes, hogy folytatták. A Solóban már kifejezetten kínos...

Boldog karácsonyt kívánok a fórum minden tagjának!

A fenti kép tényleg művészi, nagyszerű beállítás. Luke önfeláldozásával megalapozott egy új Jedi Rendet és egy jobb galaxist, és még egyszer utoljára ő lehetett az új remény. Különösen tetszik, hogy bár a Luke itt fizikai értelemben meghal, Ahch-Tón napfelkelte van, ami két okból zseniális: az egyik, hogy keretet ad. Luke utazásának egyik szimbóluma a kettős naplemente, amit az út elején láthattunk, és most, a végén egy kettős napfelkeltét láthatunk. A másik, hogy a napfelkelte is a reményt szimbolizálja. Mert ugye van az a mondás: hajnal előtt a legsötétebb az éjszaka. Nos, elég sötét van: Kylo Ren lett az uralkodó, a Köztársaság elpusztult, Han Solo és Luke Skywalker halott, az Ellenállást kis híján teljesen felszámolták. De Luke felvállalta a legendát, amivé vállt, és elhozta a hajnalt. A sötétség ezzel elkezdett felszállni. És akkor a mai napra (karácsonyra ) egy vidámabb és klasszikusabb kép, ami sok tekintetben mégis kapcsolódik az eddigiekhez, de talán kicsit derűsebb árnyalatot ad. Hiszen eddig láttuk Han és Luke halálát, valamint a Halálcsillag első pusztítását. Eme képen viszont Luke még nem megkeseredett öregember, hanem egy kalandkereső fiatalember, aki éppen elindult a legendává válás útján, első hőstetteit ünnepli. És Han sem tábornok, a fia lelkéért az életét kockáztató öregember, nem is az új hősök mentora vagy tábornok, hanem a csempész, akiről itt már nem csak Qi'ra tudja, hogy jó ember. És persze az ünnep a Halálcsillag elpusztításának is szól, illetve ezek az első lépések egy szebb Galaxis felé. Az út persze még hosszú, rögös és borzalmakkal teli, de hosszú idő után ez az első alkalom az ünneplésre. Mert ilyet Naboo felszabadítása óta nem láttunk, de ez is jelzi, hogy kezdenek a dolgok jobbra fordulni. És ezt az optimizmust szeretném e képpel átadni:

Lehetne fekete is az a kard.

Ez a When Thieves Drop By ez hatalmas volt!

Ha jól rémlik Jonathan Kasdan írta egy tweetben.

Az én képzelőerőmben egy ilyen fenyegetésnek úgy ad súlyt és értelmet Darth Maul, hogy összeszorítja a kezét, és Qi'ra lélegzete elakad. Ez a fenyegetés valódi, kézzel fogható, komolyan vehető, mert biztosítja arról Qi'rát, hogy Maul akkor is meg tudja ölni, ha történetesen fényévekre van tőle, míg egy fénykard esetében szó szerint kartávolságon belül kell lennie. A fénykard mutogatása a hologramon keresztül olyan, mint valami más mutogatása, amije Maulnak már nincs. Ráadásul minek fenyegetni fénykarddal, aminek annyi értelme van így, mintha pisztollyal fenyegetne? A "keresztbe teszel nekem és lelőlek" semmiben sem másabb, mint a "keresztbe teszel nekem, és leváglak". De Maul már eleve önmagában fenyegető jelenség, szavai sem éppen vidámak, a farka fénykardja mutogatása nélkül is tisztázhatja, hogy ő a főnök, és ha keresztbe tesznek neki, akkor kampeca. Pláne felesleges fenyegetni, amikor Vos már az elején tisztázza, hogy még a Beckett féle bérencek is tudják, hogy Vos kinek felel, és az nem viccel. És ha egy Beckett-féle külsős ezt tudja, akkor na ne már, hogy a Vörös Hajnal második ember, azaz Qi'ra ne tudná, hogy Maullal nem jó packázni. Éppen ezért nekem tökéletesen megfelel a készítők magyarázata: Maul ezzel jelezte Qi'rának, hogy ő Erőhasználó, mert erről a lány még nem tudott.

Hologramon keresztül?

Érdekes elképzelés, bár fura, mert a fénykardok ilyen célt eddig nem szolgáltak, és ez ugyanaz a kard, amit a Rebelsben is használt, és ott is csak szimpla kardnak tűnt, még ha egy botba is volt rejtve. Amúgy a készítők azzal magyarázták, hogy ezzel árulta el Maul Qi'rának, hogy ő Erőhasználó és ex-Sith, mert azt eddig a lány nem tudta.

Mind a Han halálát, mind a Halálcsillag első lövését bemutató kép gyönyörű, remek beállítás, ami képileg is felér Lucas képi játékaihoz. Az új filmekkel kapcsolatban anno az egyik félelmem az volt, hogy ezek kivesznek a filmekből, de szerencsére ilyen téren az ep7-8 és a Rogue One is erős, és a Solónak sincs oka szégyenkezni, bár ott más jellegűek a képi játékok. Az első kép amúgy pont abból a jelenetből van, ami végérvényesen meggyőzött arról, hogy Abrams kiváló választás volt, és az ep7-et is felemelte a szememben. Ez az egész akár Lucas rendezése is lehetne. Ami meg a második képet illeti, az számomra egy képbe sűríti a Rogue One lényegi létét: bemutatni a Birodalom fenyegetését. Igen, az ep4-ben is láttuk a Halálcsillagot működés közben, de nagyon más egy "ismeretlen bolygó" szétrobbantása (hiszen az ep3-mal és a TCW-vel együtt sem láttuk sokat Alderaant), és az, ha előtte megismerjük a felszínét, a lakóit, és az ő szemszögükből látjuk, hogy ez a technológiai szörnyszülött üzembe lép. Ennél a jelenetnél mindig eszembe jut az a kislány, akit Jyn az élete kockáztatásával mentett meg, és aki pár órával később mégis meghal.

Azért eléggé gáznak érezném, ha a tervezett forgatási időszak felén túl még mindig nem lenne egy egyperces teaserre elég leforgatott anyaguk, amivel bejelenthetnék a címet.

Nem lett volna azért rossz. Még ha nem is vonszolnak hullákat a droidok, azért jó lett volna valami kis harcot, vagy vasra vert polgárokat látni, mert így a theedi megszállás olyan, mint az ep4-5-6-ban a Birodalom rémuralma: mondják, hogy jujj, de amit látunk, az nem igazán jujj. Még a végén, az állítólagos földalatti ellenállók is hercig, vasalt, patyolat tiszta egyenruhában vannak, mintha díszszemléről jöttek volna. Néhány erélyesebb kép a megszállásról vagy szakadtabb figura a végén megerősítette volna Bibble szavait.

Ez nem újrakezdés, hanem spin-off, a MIB londoni részlege kerül középpontba, de nem rebootolják az univerzumot. Éppen ezért is szerepel benne a New York-i iroda igazgatója, O a MIB 3-ból. Sőt benne van a New York-i központ is, szóval egy J vagy K cameó sem kizárt, de a kukacok láthatóan nem maradnak ki.

Oké, engem megnyertek.

Ő írta a Black Panther zenéjét. Mondjuk én is csak abból tudom, hogy tegnap rágugliztam, mert én sem tudtam, ki ez a csávó.

Boldog születésnapot!

Ilyenkor utálok lefeküdni.

De nem véletlen szerkesztettem.

De az X-szárnyúak röpte például teljesen máshogy van benne, Poe szemből vett képe valamint Rey motorozása meg nincs benne. Utóbbi azért is érdekes, mert mintha egyáltalán nem illene a kész filmbe, szerintem az egy olyan szakaszból van, amit később teljesen átírtak és más lett az utóforgatás után.

Szerintem Korr Sella az egyetlen, aki sejthette, honnan eredhet az a valami, ami éppen készül megölni őket. A többieknek érzésem szerint fogalma sincs arról, hogy az Első Rend halálsugarát látják. Honnan is tudhatták volna? Akkor még az Ellenállásnak sem volt arról infója, hogy az Első Rend épített egy szteroidozott Halálcsillagot, ami a fizika akkor tényeit meghágva a hiperűrön lő át. Ehhez foghatót akkor még soha, senki sem látott.

Szép karácsonyi ajándék lenne egy teaser trailer. Néhány feltupírozott pillanat az első forgatási anyagból (mint az ep7-nél, azért annak egy része sem szerepelt a filmben).

Ilyen fos clickbait cikket is régen olvastam már...

Igen, tudom mi a helyzet a filmmel. Alig négy napja én írtam róla hírt. Ahogy éppen ezért azt is jól tudom, mi volt előbb. De ettől még érdekesnek találom, és nem negatív értelemben. Máris máshogy hangzik. És ez az a prekoncepció, amiből nem engedtél és ezen a szemüvegen át értékelted a könyvet. De ez nem az író sara, és nem is a könyv minőségét jelzi, ez a te egyéni ízlésed, amit nem szabad kivetíteni semmilyen műre, ha annak minőségéről van szó. Mert egy kiváló mű nem biztos, hogy tetszik, ahogy arra is van esély, hogy egy kritikán aluli mű neked éppen tetszeni fog. Az ízlés és a minőség nem ugyanazt jelenti. Ha azt írod, hogy ez és az miatt nem tetszett, egy szót sem szólok. De te azt írtad, hogy ez és az miatt a könyv gyenge, amit erőteljesen vitatok.

God of War Tegnap befejeztem ezt a játékot is, mármint a sztorit, bár a gyűjtögetős részből sincs sok már hátra, és csak egy mellékküldetés maradt (az a rohadék valkűr királynő, pl...), ami a lootolásos jellege miatt nehezen akaródzik befejeződni. Sajnos már a játék vége felé jöttem rá, hogy megnyitottam még pár világot, így a ködös Niflheimben már majdnem egy szuszra kell teljesítenem a dolgokat, ami eléggé unalmas, révén ugyanazon a kicsi, nem túl látványos, nem túl szórakoztató pályán kell a köröket futni. Amúgy ez az egyik legnagyobb negatívum is, amit fel tudok róni a játéknak: Niflheim és Muspelheim csak egy játékórát nyújtó alibivilág, aminél nem csak a kidolgozást nem vitték túlzásba, a térkép méreten aluli és ugyanazokat a feladatokat kell ismételni, hogy a végén valami olyasmi legyen a jutalmad, ami fabatkát sem ér... Oké, Nilfheimnél legalább a játék legerősebb páncélját lehet behúzni, az azért ér valamit, viszont azt lehet a leggyorsabban megszerezni. Ugyanígy Helheim és Alfheim sincs túlzásba víve, de ezek legalább nagyobb pályák, a sztori is elhoz ide minket, és sokkal-sokkal változatosabbak a mellékesek is. Ezt leszámítva meg még annyit tudnék felróni a játéknak, hogy nincs tisztességes befejezése. Szó szerint egyszerűen vége lett. Eljutsz egy pontra, ahol aztán elkezd jönni a készítők listája, miközben te in-game elindulhatsz haza. Persze, ha hazaérsz, még kapsz egy rövid jelenetet, ami elég egyértelműen a következő rész előfutára, de ez már nem is annyira érdekes, hiszen a játék utolsó szakasza annyi kérdést vet fel, hogy az uccsó jelenet szinte érdektelen. A God of War ereje amúgy három dologban mutatkozik meg. Az egyik, a legszembetűnőbb a látvány, mert az piszkosul ott van. Úgy értem, Midgard kidolgozottsága, noha technikailag egy "zárt térben" (egy tó és annak környékén) bolyongunk, ahol igazán nincs élet (élőholt annál több ), mégis, az ember egy percig sem érzi a bezártságot, nem érzi azt, hogy egy buborékba kényszerítették be - pedig ez a játék nem open world, inkább fél-open world. És azt sem érezni, hogy jó lenne egy-két falu, vagy vadvilág, mert egyszerűen ilyen jól van felépítve. Persze azért van itt mindenféle jószág, draugok, sárkányok, szellemek, lidércek, stb. És persze istenek és óriások, és ez az, ami miatt a látvány még odaver: monumentalitás. Amikor megjelenik a Világkígyó, vagy az összecsapások az istenekkel, ezek iszonyú látványos és epikus fightok lehetnek, amikor bizony hegyek rendeződnek át. Érezni, hogy itt nem földi halandók váltanak ökölpacsit. A másik az északi mitológia remek adaptálása a játékba. Az MCU-nak hála mostanra elég alaposan kikupálódhattunk ebből, de persze itt nem a képregényes verzió elevenedik meg, noha vannak átfedések. A GoW igyekszik közel maradni a valódi mitológiához, nem sci-fisíti azt, ugyanakkor jó pár dolgot megváltoztat, ám ez nem zavaró, még ha ismered is a különféle legendákat, isteni sztorikat. Remekül belesimul a játékba, és érthetőek a csavarások, változtatások. A harmadik erős tényező pedig Kratos és a fia, Atreus kapcsolata, ami egy meglehetősen rögös apa-fiú kapcsolat. Papusnak van pár súlyos titka, míg a kölyök éppen eme titkok miatt nem teljesedhet ki, ráadásul eléggé könnyen változik a jelleme is. Útjuk, amelynek során el kell jutniuk a világ legmagasabb pontjára, hogy ott szétszórják Atreus anyjának (aki egyben Kratos neje) hamvait, igazán rögös, és nem csak azért, mert hol az istenek, hol a természet állít eléjük akadályt, hanem mert egymással is meg kell birkózniuk. Kratos, aki egy elég heves, szűkszavú, brutális isten, nem éppen kimondottan apafigura, és a nyakába kapja ezt a mindenre rácsodálkozó, folyton kérdezgető, néha hisztis, néha duzzogó, néha a parancsokat megtagadó kölyköt, aki meg nem szívleli az apját, de mégis próbál közel kerülni hozzá. Aztán szépen minden megváltozik, amikor elkezd lehullani a lepel a titkokról. A játék remekül kezeli Kratost és Atreust. Bár végig Kratost irányítjuk, parancsokat adhatunk a fiúnak, aki ráadásul önállóan is cselekszik. Eme önállóság viszont annak függvényében változik, hogy apa és fia éppen hogyan viszonyul egymáshoz. Amikor jóban vannak, Atreus minden parancsot teljesít, segíti az apját, amikor mosolyszünet van, akkor a kölyök néha pácban hagyja a fatert. És ilyesmit videojátékban én még nem láttam! Érdekes, hogy az ember nem érzi nyűgnek a keresgélést (leszámítva Odin k*rva hollóit), semmit sem irritálóan nehezen megtalálható, és mind elég érdekes ahhoz, hogy az ember késztetést érezzen a keresgélésre. Annál is inkább, mert idővel a csapathoz csatlakozik Mimir, aki a felfedezéseket külön is kommentálja, és sok dologhoz idővel hozzátesz. Így nem csak a GoW világáról, de az északi mitológiáról is egyre többet tudhatunk meg. Természetesen mindehhez még hozzájárul az is, hogy a fiú folyamatosan vezeti a naplóját, ami egyre több érdekes infóval bővül. Kratos és Atreus, mint fentebb írtam, nem konstans figurák, egymáshoz és a világhoz való viszonya a történet során szépen változik. Bár a sztorijuk rendkívül megható és elgondolkodtató, képességeik fejlesztése legalább ilyen ötletes. Merthogy mind Atreus, mind Kratos tápolható. Oly mértékben, ami elsőre talán ijesztő. Fejleszthetjük a fegyvereit, a páncéljait (amiből eleve rengeteg akad), ezekbe különféle amuletteket is belepakolhatunk, meg Kratosra is rápakolhatunk még extra bizsukat. És persze a képességei is vagy négyfelé vannak osztva, hiszen a fegyver, a pajzs, az ütés és a düh stádium is fejleszthető. És akkor még ott van Atreus, akinél csak azért van kevesebb fejlesztés, mert kevesebb fegyvert és páncélt cígöl magával, de nem kell félni, vele is elleszünk. A poén az egészben, hogy elsőre úgy tűnt, baromi gyorsan végigmegy az ember a fejlesztésen. Mint a Mad Maxben, amiben ezt nagyon elszúrták. Ha az ember kicsit szabadabban játszik, a játék első harmadában kimaxolhatja Maxet, és a kocsit is csak azért nem fejlesztheti fel csúcsra, mert néhány alkatrész a sztorihoz kötött. De tényleg csak néhány. Na, attól féltem, hogy itt is ez lesz, de szerencsére mindig, amikor már azt hittem, itt a maximum, jött valami új cucc, amit aztán lehetett újra fejleszteni. Ráadásul sok képesség a fegyverek szintjéhez van kötve, azokat viszont nem lehet orrba-szájba tápolni. Így hiába tűnik gyorsnak, valójában a játék végéig kitart ez az egész. Megjegyzem, a harcrendszer éppen ezért rendkívül változatos. Az amulettek újabb és újabb képességeket adnak hozzá a baltához és a kardokhoz, de mivel nem lehet mindet felszerelné, cserélgetni kell őket. Ja, azt mondtam, hogy az amulettek is fejleszthetőek? És persze meglehetősen látványosak Kratos kunsztjai, érdemes próbálgatni őket. Összességében tehát egy nagyszerű játék lett a God of War, aminek talán a legnagyobb baja az, hogy folytatásért kiállt, de azt még nem lehet elkezdeni. Ja, és Chritopher Judge újabb mémet teremtett az indeed után: boy. Hogy tud ez a csávó mindig ilyen egyszavas dolgokat kultusszá emelni. (Megjegyzem, a The Game Awardson is nagyot alakított, ahol ő és az Atreust alakító színész adták át az egyik díjat. Judge a díjazott felolvasása előtt mivel kezdte? "Read, boy!" ) Uncharted: The Lost Legacy Tegnap a God of War után azonnal nekiálltam az Uncharted: The Lost Legacy-nak. Megjegyzem, a GoW-ból tegnap végül is már csak annyi volt hátra, hogy haza kellett battyognom, szóval nem tartott sokáig a végleges befejezés. Az Uncharted DLC-nek készülő, de teljes játékká hízott spin-off epizódja hamar le lett tudva, hiszen nem hosszú. Jóval hosszabb, mint egy átlagos DLC, de így is kipörgettem 8,5 óra alatt, ami nagyjából az első Uncharted-játék hosszának felel meg. Nem is csoda, ez csak 9 fejezetből áll a megszokott 20+ helyett. Na de az a 8,5 óra egy rendkívül szórakoztató játékkal telt el. Komolyan, nekem Chloe Fraizer és Nadine Ross kalandja jobban bejött, mint Nathan Drake-é. Egyrészt, Chloe-t szívesebben nézem, másrészt, a két nő egy igazi haverpáros, nagyjából Riggs-hez és Murtaugh-hoz tudnám hasonlítani őket. Tűz és víznek tűnnek, de valójában ugyanaz a pusztító erő mindkettő. Miközben ledarálják egy indiai lázadó vezér hadseregét, mókáznak, viccelődnek, veszekednek, kibékülnek, és megélnek egy pár feel good pillanatot is (majmok és elefántok ). A játék amúgy egy az egyben olyan, mint az Uncharted 4: A Thief's End, annyi különbséggel, hogy kapott egy zárfeltörős minijátékot, illetve Chloe beszerezhet egy karperecet, ami jelzi, ha kincs van a közelünkben. Apropó, eddig a The Lost Legacy az első olyan játékom, ami 100%-ban kihasználta a kontroller extráit. A zárfeltöréshez a rezgés van hozzákötve, a kincsdetektor meg egyrészt a kontroller hangszóróin át jelzi, ha értékes tárgy van a közelünkben, másrészt pedig a lámpa színe mutatja, melyik irány a jó irány. Ahogy közeledünk a kincs felé, úgy lesz egyre lilább. És persze a touchpaddal nyithatjuk meg térképünket és telefonunkat, mert Nate-tel ellentétben Chloe buzgón fényképez. Apropó, a térképre itt szükségünk is van, mert a játék központi elemét alkotja egy nagy, nyílt placc, ahol fel-alá autókázhatunk és kisebb rejtvényeket is megoldhatunk. Olyan, mint az Uncharted 4-ben a madagaszkáros pálya, csak ez nagyobb terület és sokkal szabadabban mozoghatunk rajta. Mivel igen jelentős részét képezi a játéknak, az az érzésem, hogy a következő Uncharted már nyílt világú játék lesz, illetve ez talán az előfutára annak is, hogy a The Last of Us Part II. is nyitottabbá válik. Rövidre fogva a dolgot, imádtam Chloe és Nadine kalandját, és hát nincs Uncharted játék Drake nélkül, ami meg már a hab a tortán. Remélem, nem most láttam utoljára a párost, vagy még inkább, a triót. A következő játék esetleg hosszabb is lehetne. És most megyek vissza a Horizon: Zero Dawnhoz.