Keelhen....
-Ezredes, egy pillanatra. -Ruth pár lépéssel lemaradva a rigeliektől, az emlékezőpanelekből felállított központi barakk előtt várta meg, míg Ramoos Dieser befejezte a társaival való pár mondatos eszmecserét. A markáns arcú férfi megfordult a hangjára, majd mielőtt még a nő felé indult volna, odaszólt valamit az egyik emberének, akivel már korábban is együtt látta őt Ruth odabent.
-Asszonyom. -biccentett a férfi mikor már Ruth előtt állt. A társai ekkor már visszafelé tartottak a korvett felé egy pár fős biztonsági különítménnyel.
-Ó, csak simán Ruth, ha kérhetem. -mondta egy mosoly kíséretében. -Azt hiszem az utóbbi pár hónapban jóval többször hallottam a környezetemben a hivatalos megszólításokat, rangokat és egyebeket mint azt az én öreg fejem elviselné.
A férfi kezdeti feszengő arcélei egy foknyival közvetlenebbé váltak.
-Rendben...Ruth, de akkor viszont ellentételezésként kérem szólítson Ramoosnak. Bár, meg kell valljam kissé furcsa most ezt a közeg nekem. -vonta össze némi gyanakvással a szemöldökét. -Maga nem tűnik olyan....merevnek mint a többiek.
-Tudja, fiatalember ők itt a legtöbben katonák, minden előnyükkel és hátrányukkal egyetemben.
Ramoos csendben bólintott, mintha megértené a szavak mögött bujkáló tényeket. Az igazság szerint pontosan értette, hogy mire is célozz a nő.
-És ön? Hogy keveredett közéjük? -kérdezte, elpillantva valahová melléjük.
-Ez egy igen hosszú történet. -jegyezte meg, továbbra is mosolyogva, bár megfáradt pillantással. -Az én népem súlyos harcokat vívott az éppen kikiáltott Galaktikus Birodalommal szemben, aki ama bizonyos nap előtt még békét és szabadságot hirdetett a világomon. De amint a klón katonák megvetették a lábaikat, fordult a kocka. Szövetségesből ellenség lett. Gyanúsítgatások, vádaskodások, Fanart pedig.....lángba borult. A bolygónk vezetőit elhurcolták vagy pedig megölték. Csak maréknyian maradtunk és jószerivel mára csak a mi emlékeinkben él Fanart történelme.
-Ezt sajnálattal hallom.
-Fájdalmas időszak volt, de a neheze csak a kitőrésünk után jött. Feldolgozni mindazt ami történt.......ami tegnap még a részünk volt, mára pedig...por és hamu. -Ruth fejcsóválása mély sebekről árulkodott és Ramoos szerint az elhangzottak csupán ennek a sebnek a felszínét érinthették. Úgy döntött, hogy nem is faggatózik tovább.
-Sok a közös tapasztalatunk ezek szerint. -tért rá a saját történetére, melyet Ruth szomorú tekintettel, ám türelmesen hallgatott végig.
-Van egy olyan érzésem, hogy Res Rigel mára talán már nem több mint egy halott sziklagolyóbis a végtelenben.
-Nézd csak, hát ezek meg kik? -bökött a fejével egyenesen előre Shawek Fyn a Princess egyik tatrészi nyitott burkolati szerelvénye mögül kiemelkedve. Csupán ama időre szándékozott hátrahagyni a lecsupaszított vezetékeket míg az izzadságtól gyöngyöző homlokát megtörli az ingének ujjában, de az alkalmi hangárkupola nyitott bejáratától nem messze zajló események eltántorították őt a munka azonnali folytatásától. Pedig a koréliai gyártmányú csészealjforma hajója még korántsem volt működőképes állapotban. Egy három nappal ezelőtti szerencsétlen találkozása egy meteoresővel bizony igen kellemetlen eredménnyel zárult.
-He? -pislogott előre a védőszemüvege takarásából Drev Fylen aki órákkal ezelőtt felajánlotta a segítségét a társának. Rajtuk kívül még volt ott néhány technikus és szerelődroid is. Tyrian pedig a pilótafülkéből tartotta velük a kapcsolatot, hogy amikor szükséges Shawek kérésének eleget tegyen azzal, hogy ki-be kapcsolgatja annak az áramköri egységnek az energiaellátását melyen éppen ügyködnek.
-Ja, fogalmam sincs. -tette hozzá két pillanattal később egy sajátos vállvonás kíséretében. Nem látszott, hogy túlságosan érdekelné a dolog, így Shawek is letett arról, hogy tovább pedzegesse a témát. Amúgy is megvan a saját dolguk, minek még mást is a nyakukba venni. Majd később valahonnan úgyis kiderül, hogy kik is azok odakint akikhez néhány technikus csatlakozott a hangárból. Felsóhajtott, majd egy új fogást váltott az aktuális hidrokulcson.
-Oké, fejezzük be ezt a huzalozást. Még ott van a pajzsrendszer is amit még ma jó lenne helyrepofozni.
-Én mondom cimbora, -hallatszott Drev fojtott hangja a karbantartó üreg mélyéről minek után visszaereszkedett oda-, nem ártana valami modernebb cuccos a járgányainkba. Lassan már nincs új a nap alatt, hogy valamelyik hajónkat ne bütykölnénk újra és újra.
Shawek elgondolkozott a barátja szavain. Jószerivel alig néhány hónapja, hogy alapos átalakításon estek át a teherhajóik és alapjába véve a beszerelt alkatrészekkel nem is volt gond. Vagy jobban mondva nem lett volna, ha más probléma közbe nem szólt volna. Meteortalálatot vagy más túlterhelésből adódó sérülést bármelyikük beszerezhet, szóval javarészt a beépített eszközök köszönték szépen de jól működtek. Egyet kivéve persze -tette hozzá rögvest a következő gondolatát-, a pajzsrendszert, mely pont a meteorvihar kellős közepén mondta fel a szolgálatot.
De persze az is lehet, hogy nem csupán Drev alaptalan morgolódásának a fültanúja, hanem tényleg van valami a mondandójában mellyel fel lehetett vértezni az összes adódó problémájukat. Ebben a túlhajszolt világban már nem elég a korábban bevált másodgenerációs termékekre bízni az ember életét, hanem igenis lépést kell tartani a fokozott ütemben zajló fejlesztésekkel melyet a Galaktikus Birodalom diktált és használt ki rendületlenül. Igaz, más kérdés, hogy ők ezzel hogy tudják felvenni a lépést. A legújabb technika ugyanis szinte megfizethetetlen volt és még csak a piac közelébe se került, hogy egyéb más módon elérhetővé váljon a magukfajtáknak.
-Hé, srácok! Mi a pálya odafent? -Teene hangja jutott el hozzájuk a nem várt pillanatokban, mely újabb okot adott arra, hogy kidugják a fejüket a káoszból.
A lány csípőre tett kezekkel várta, hogy észrevegyék, miközben szélesen elvigyorodott. Mire odaintett a pilótafülkéből vadul integető Tyriannak, már a hajó tetején gubbasztó két társa is nyújtogatta a nyakát lefelé.
-Nicsak. Csak nem leereszkedett közénk őbájossága?! -kacsintott rá Shawek Drevre.
-Talán csak nem hiányzunk neki? -utánozta le a mozdulatot amaz szintén már fülig érő szájjal.
-Hallottam ám anyaszomorítók. És igen, hiányzik a képetek még ha azzal büntetni is lehetne az úri lányokat a galaxis módosabb szegleteiben.
-Te, ez most udvarol nekünk?
-Ne reménykedj Shawek! -ringatta magát jobbra-balra Teene. A félhosszú vörös tincsei jobbra-balra himbálóztak a homloka közepén. -Csak gondoltam emlékeztetlek titeket a valóságra.
-No nézd már, nagyteherhajó pilóta lett belőle és rögtön kétszer olyan hosszan vágták fel a nyelvét mint amilyen korábban volt. -mondta Drev a legcsekélyebb felháborodás jele nélkül. Valahogy most ahhoz is fáradt volt, hogy mint máskor tetetett színészkedésbe kezdjen. De persze ilyet senki se várt el senkitől, túl régóta ismerték ők már egymást ahhoz, hogy tudják nem kellenek ide már ilyen dolgok. Élcelődni, fricskázni egymást, ők bármely helyzetben képesek voltak, akárcsak arra, hogy még mindezek közben is folyamatosan érződjön a köztük lévő elválaszthatatlan barátság.
-Jössz segíteni? -invitálta maguk mellé Shawek a fiatal nőt aki nem változtatott a testtartásán.
-Á, hamarosan valami felderítő küldetés lesz vagy mi. Ott kell lennem Yames kapitány mellett. Azt hiszem készül valami a közeljövőben. Állítólag fogytán vagyunk megint a készletekből.
-Hát jah, abból mindig. -közölte Shawek, miközben a kezét törölgette egy rongyban.
-No majd akkor később még összefutunk. -zárta le a maga részéről a viszontlátás perceit Teene és a háta mögé mutogatott a hüvelykujjával. -Mennem kell.
-Rendben és vigyáz magadra. -szólt utána Shawek, majd még Drev is elköszönt a lánytól. Teene még mielőtt végleg elindult volna kifelé a hangárból, beszólt a pilótafülkéből figyelő Tyriannak. -Aztán te meg ne hagyd, hogy lustálkodjanak.
Felkacsintott a méltatlankodó kettősre, majd sarkon fordult és eltűnt a kinti napfényben.
