Nekem is megvolt a második megtekintés, úgyhogy most jobban belemennék a dolgokba.
Először is, kezdeném azzal, hogy Obi-wan karakterét sikerült nagyon jól megfogni, amihez tökéletesen illeszkedik Ewan játéka. A 10 év önmarcangolás, háttérbe húzódás, lépésről lépésre marja szét az ember korábbi jellemét, az önbizalmát, az erejét míg végül az marad, amit itt is látunk Obi-wannál: egy csökkentett módban futó emberi "roncs", aki csak túl akar élni és várakozik. De a várakozásba bele lehet ám könnyen őrülni. 15-20-évig csak megfigyelni valakit és arra várni, hogy majd felnő, és megkapja a kiképzést, még akkor is embert próbáló feladat, ha nem olyan drámai előzmények előzik meg, mint Obi-wan esetében. Azzal kombinálva, viszont felér egy minden nap átélt pokoljárással.
A főmotívum tehát kiválóan sikerült. Ehhez jött hozzá a prequelek megidézése, ami a recap után az első jelenetben csúcsosodott ki. Nagyon mellbevágó volt a kontraszt, ami mutatta, hogy a békés tréning után hogyan csöppennek egy élet-halál harcba az ifjoncok és mesterük. Mondjuk az érdekes volt, hogy a szobán kívül már javában dúlt a harc, nem egy Jedi nyilvánvalóan addigra már elhullott, a Jedi lovag tanár viszont mindebből semmit sem vett észre az Erőn keresztül. Szóval kicsit az eddig megismert dolgok rovására ment a dráma, de egye fene.
Abban eléggé biztos vagyok, hogy az egyik ifjonc az Reva volt, és azt is sejteni vélem, hogy azért haragszik Obira, amit fentebb is taglaltam: Kenobi holo üzenete eltántorította a lovagokat a visszatéréstől, gyermeki fejjel pedig lehet ők épp abban bíztak, hogy valaki megmenti majd őket a Templomból, ahol valahogy elbújtak. Apropó Reva! Nekem nagyon tetszett a karaktere és a síznészi játék is - csodálkozva láttam, hogy valakinek épp ő szúrt szemet, pedig teljesen rendben volt, nem úgy pl. a Főinkvizítor vagy a Fejvadászok esetében, ahol tényleg kilógott a lóláb. Sajnos.
De ha már Főinkvizítor. Tetszett nagyon a sárgává vált szeme, de sajnos a pozitívumok az ő esetében nagyjából ennyiben kimerültek. A belépő jelenete is sajnos a legrosszabbul rendezett jelenet volt szerintem az epizódban, a vándorló Jedi "megmenekülése" is hát finoman szólva is véleményesre sikerült. De amúgy általában véve azt éreztem, hogy az ilyen menekülős akciójelenetek megrendezése nem nagyon ment a rendezőnek, ugyanazok a hibák köszöntek vissza ebben a jelenetben, mint a későbbi Leia menekülésnél is.
Visszatérve Obi-wanra, látszik, hogy kötelességének érzi, hogy törődjen Anakin fiával. A visszaemlékezés után kimondottan ütős volt látni az ifjú Luke-ot, amint azt képzeli, hogy űrhajót vagy siklót vezet. Ewan játéka ennél a jelenetnél is 10/10-es. Tetszett nagyon a játék megvásárlása is, illetve a konfliktus Owennel. Érdekes, hogy a mémmé vált jelenetet végül másik kameraszögből mutatták, kicsit sajnáltam. A játék végül majd eljut Luke-hoz, kérdés, hogy ehhez minek kell történnie. Owen nagyon makacs, ezt tudjuk róla mind. A Tatooine-i szál kapcsán még kiemelném a jawa-s beszélgetést, ahol Obi-wan remekül idézte korábbi önmagát, illetve Qui-Gon megszólítását is. Biztos, hogy előbb-utóbb tiszteletét teszi a régi mestere, de egyelőre még várnunk kell. Viszont abból, hogy Obi-wan Qui-Gonnal tud kommunikálni, még egy dolog kikövetkeztethető: a szellemlények tudás megosztása valóban korlátozott, hiszen Qui-Gon sem nyitja fel Obi-wan szemét avval kapcsolatban, hogy Vader él. Pedig szellemként ezt tudnia kellene, de úgy fest a szellemek inkább az élők megszerzett ismereteire tudnak első sorban reagálni. Mondjuk Luke és Obi szelleme azért bőven osztott meg tudást az EpVI és EpVIII-ban, szóval kicsit azért fura a dolog.
És persze nem mehetünk el szó nélkül az álom mellett sem. Egyfelől nagyon jó volt látni a visszaemlékezéseket, másfelől... szegény Obi-wan. 10 éve gyötrődik Anakin halála miatt és a kudarc miatt, hogy elvesztette a tanítványát. És a legrosszabbat még nem is tudja.
Ami engem totálisan meglepett - és kiváló csali volt a trailrerekben Luke-ra helyezni a hangsúlyt - az Leia és az Alderaan szál. Teljesen ledöbbentem, hogy a másik gyermek is képbe kerül, sőt mi több, a kis Leia nem akármilyen castingot kapott, telitalálat lett! És persze jött vele az egész Organa pereputty, élén a kedvencemmel, Baillel. Nagyon nagy jelentősége lesz ennek a szálnak, mert végre az EpIV-es Alderaan felrobbantás meg fogja kapni azt a drámát, amit mindig is megérdemelt volna. Bail révén a személyi dráma eddig is megvolt, de most már tudni fogjuk azt is, hogy pontosan milyen bolygót veszített el a galaxis, amikor felrobbantotta Tarkin. Nagyon tetszett itt a fogadás és a galaxis helyzetére való kitekintés. A Birodalom megtömi a korrupcióra vevő emberek zsebeit. Közben dúl a rabszolgaság és adókat vetettek ki a peremvidékre. A mag lényegében megsarcolja a perifériát és ebből biztosítja a fényűző életet. Szép új világ. Jó volt látni és egyből eszembe jutott a kontraszt az EpI-gyel, ahol a kereskedelmi utak megadóztatása milyen zavargást váltott ki.
Szívmelengető volt a Leia - Bail jelenet is, nagy piros pont a purgillok emlegetéséért! - különösen a saját intim kis kézfogásuk. Nagyon szomorú belegondolni, hogy Leia mi mindent vesztett el, mikor az Alderaan felrobbant.
További pozitívumok még: az EpII-es jeladó Obi-wan ládájában, a fénykardok előásása, Obi-wan zenei témája.
A negatívumok egy részét fentebb már említettem. Ehhez jött még hozzá, hogy a Kenobit kajtató Reva pont véletlenül pont Owennel beszélget, aki pont Obi-wan ismerőse és eközben Kenobi a háttérből figyel. Plusz az, hogy Reva szálánál pont feljött Kenobi hajkurászása és no lám, pont beindul a Kenobi sorozat ezzel, kicsit olyan snassz volt. Jobb lett volna kevésbé direkten felvezetni Reva karakterében a Kenobi fixációt, mert így úgy jött le, mintha mindenegyes nap, minden egyes jelentéktelen Jedi elkapásánál azon mérgelődne Reva, hogy nem Kenobit üldözik. Ez 10 év után kissé hiteltelen nekem. Ha pár hete épp az orruk előtt szökött volna meg Kenobi, teljesen érthető lenne, hogy minden nap ezen mérgelődik azóta Reva, de azzal, hogy jelezték, hogy 10 éve üldözik Kenobit és Reva folyamatosan nyűglődik, kicsit túl szájbarágós a motiváció. És ehhez jött még hozzá, hogy túl kicsivé tették az univerzumot azzal, hogy pont a Tatooine-on járva pont Owenbe botlik a Kenobit kereső Reva. Nekem ez nem tetszett.
Az akciójelenetek fentebbi taglalása mellett amit még a negatív oldalon kiemelnék, az a zene. Azzal együtt is, hogy nagyon tetszett az Obi-wan téma. De kérem szépen, hol vannak a klasszikus zenei motívumok? Hol van az Erő téma? A Leia téma? A birodalmi téma? Bármi, amit korábban hallhattunk SW-ben? Nagyon szomorú, hogy nem használták ezt a kapcsolódási lehetőséget és őszintén, egyszerűen fogalmam sincs, hogy mi az oka ennek. Minden adott, hogy felhasználják Leia témájának egy fiatalabb énjére történő átiratát, mikor először látjuk pl. az erdőben. Érthetetlen számomra.
Összességében a pozitívumok természetesen messze meghaladják a negatívumokat, de kissé csalódott vagyok a rendezés, a zenei témák hiánya és a színészi játék kapcsán. 10/7.
