Donát

Ezt jól érzed

Várjuk a további reakciókat

További jó hírek: minden évben hirdet a Henkel úgy nevezett "Innovation Challenge"-et, ahol el kell képzelned a világot 50 év múlva, és ki kell találnod valami jó Henkel terméket, ami szerinted versenyképes lesz akkor a piacon, és jó ötlet lenne, mert meglévő fogyasztói igényt elégít ki. A dolog nehézsége, hogy angolul kell mindent megválaszolni, attól a kérdéstől elkezdve, hogy hogyan képzeled a világot ötven év múlva, egészen addig, hogy mi a termék lényege. Nos, a jó hír, hogy országos szinten bejutottam a barátaimmal a legjobb 10 csapat közé, így március 9-n, kedden megmérettetjük magunkat az országos döntőben. Egyetlen egy csapat juthat tovább, Amszterdamba, a nemzetközi döntőre, nyilván ez a cél. Egy 10 perces prezentációt kell tartani, ami tartalmazza a termék ismertetőjét, a termék értékesítési tervét és végül a választandó marketing mixet egészen az elosztási csatornák bemutatásáig. Ja, és tavaly minden döntős (tehát a 10 csapat) kapott egy ajándékcsomagot és egy Ipodot... Jól hangzik

Nem tudom elbulizni, sajnos épp hogy kifutok belőle a kolival, meg a horribilis vonat árral havonta... Egyébként köszönöm mindenkinek

Kudar: 25ezer / hó.

Nem, nem. Baracklével

Frenkie, én is Veled ünnepelek. Vége a vizsgaidőszaknak, 4,75-ös átlaggal...

Ezt a promót még nem mertem megnézni. Nulla infót akarok a kezdés előtt.

Miss: Nagyszerű, én ugyanis a tiszteletes mondatom pont Phobosnak címeztem

Köszi. Folytatása következik.

Tipikus

Nem kell, szerintem ennyiből is meg tudjuk állapítani, hogy egyetértünk

Én egy mondatban össze tudom foglalni: Magyar vagy, ha pesszimizmusod örök: ha most jól megy, a jövő miatt, ha most rosszul, akkor a jelen miatt.

Phobos a falhoz állítaná azokat a nyugdíjasokat, akik dolgoznak. Ez nem tudom akkor szerinted micsoda...

1) Boldog szülinapot Frenkie! 2) Frenkie-vel és Oldie-val értek egyet. Phobos: az állami nyugdíj egyre kevesebb (ld. még: előző írásom), nem az a megoldás, hogy falhoz állítod őket, eleve, milyen ember vagy te, hogy így beszélsz a dolgozó nyugdíjasokról?! Egy minimum tiszteletet mindenképpen megérdemelnek, már a korukból kifolyólag is. Mellesleg: A falhoz állítás még soha nem oldott meg semmit, és nem is fog. Egyszerűen el kell kezdeni gondolkodni, hogy mi a probléma. Ahogy Oldie is fogalmazott, az a gond, hogy a nyugdíj önmagában kevés a létfenntartáshoz. Teljesen helyén van az,hogy nyugdíjas vállaljon munkát, csupán két dolgot kell megoldani cégen belül: egy) rugalmas foglalkoztatást. Rész munkaidőben alkalmazni nyugdíjasokat, vagy órabérre, esetleg határozatlan szerződésre. Kettő) teljesítményhez kötött bérezés: ha nem jól teljesít, akkor megválni tőle, és már is nem fordul elő, hogy rossz gyógyszert ad be 73 évesen, vagy ha igen: elbocsátják. Így nem tolnak ki Frenkie apukájához hasonló nyugdíjasokkal sem, akik nyilván tökéletesen alkalmasak a munkára, de egyúttal megszűrik a rossz teljesítményű dolgozókat is.

Az előző rész tartalmából (több mint három éve): A villámkezű A Saga Kantin némaságát apró kopogó hangok törték meg, s a zaj tulajdonosa egyre közelebb ért a pulthoz... "A villámkezű!" - suttogta egy női hang. A villámkezű elbotorkált a Kantin párbajozóinak fenntartott aréna felé, s éles szemeivel hunyorogva szemügyre vette a ringet. Ekkor a félhomályból, az aréna másik részén, egy újabb alak lépett ki, Jedi köpenyét ledobva bólintott ellenfele irányába. A Kantin tulajdonosa, Coce Plant a ring közepébe szólította a két felet, a kézfogást megejtendő. A meditáló Jedi megfontoltan lépkedett az aréna közepe felé, a villámkezű azonban eldobta magától járókeretét, s egy hatalmas szaltóval megelőzte ellenfelét. Egy alient meghazudtoló rugalmassággal mozgott. "Uraim" - szólt Coce - "Tiszta, sportszerű párbajt várok! Négy villámmenet lesz... és egy hosszú round. Aki a végén több pontot gyűjt össze, az nyert. Ha valaki nem tud válaszolni a kérdésre, veszít. Minden világos? Az Erő legyen Önökkel". Egy Hutt jóvoltából felhangzott a gong, s a galaxis leggrandiózusabb párharca a kezdetét vette... Chapter 4 Aki túlélte Lassú, ütemes, gépi járás hangja visszhangzott a kihalt folyosón. A porlepte a romok között apró tatuini pókok szaladgáltak fel-alá a rothadó bűzű gamorrai hullák, s a múlt emlékeit őrző vibropengék között. A méltóságteljes lépések egyre közelebbről és közelebbről hallatszottak, mígnem a palota kapuján beszűrődő lágy, sejtelmes fény megvilágította Bomarr lében úszó agyát. Ha valaki először látta volna, nyilván felkiált rémületében: szemek, fülek, száj és orr nélküli (egyáltalán arc nélküli) emberrel (?) ritkán találkozik akárki, de a folyosón egy lélek sem állt, s mindemellett ezekre az apróságokra Bomarrnak amúgy sem volt soha szüksége. Ő már szemek és fülek nélkül érvelt Mace Windu hibái mellett már akkor is, amikor ránk, egyszeri galaxislakókra még csupán a Sarlacc képzeletében osztottak ki első osztályú vacsora szerepet; már akkor száj nélkül szürcsölte házi készítésű borát, s látta vendégül szerzetes barátait, mikor a holoneten még csak szőlőlé kampány folyt (szó szerint); s már akkor lábak nélkül vágott rendet saját Xbox készülékén, mikor még a galaxis java része a mandalori harcosok elsöprő erejétől rettegett. Bomarr lehet, hogy csak egy agy volt, van, és lesz, de abból mindig és mindenkor első osztályú: telepátia révén kifejezőképessége már réges rég palpatini magasságokba emelkedett, meggyőzőképessége pedig akár a "Jango Fett - aggresszív véleménycsere" véresen komoly kombinációját is képes háttérbe szorítani. Bomarr akkor is köztünk jár, ha gondolataiban máshol van épp; nem lehet elpusztítani, elüldözni, megfékezni: ő figyel, és lecsap, amint az alkalom megkívánja. Mert ő az, aki mindent és mindenkit túlél, akit nem viselt meg a Sith-ek és Jedik ezer éves háborúja, akit nem lehetett elüldözni a mandalori bukás után sem, akin nem fogott a 66-os parancs golyója, s aki a Halálcsillag szétrobbanása után sem főtt meg saját levében. Luke Skywalker és bandája talán végigirthatta a Hutt Jabba teljes palotáját, de Bomarr mindig képes volt megtalálni saját - rejtett - útját, hisz Ő az, aki túlélte.

Ritka, de tökéletesen egyetértek.

Így van. Lépni kell a foglalkoztatáspolitikai ösztönzők mielőbbi megreformálása ügyében is.

Dharma Spoiler: A Dharma Kezdeményezés egy, Alvar Hanso nevű üzletember által finanszírozott kutatási tevékenységet folytató csoport volt, mely az 1970-es években jött létre, s melynek elsődleges célja volt a Lost helyszínéül szolgáló Sziget megtalálása és felderítése. A Dharma Kezdeményezés vizsgálta a sziget különleges elektromágneses, kazimir, pszichológiai, zoológiai és parapszichológiai jelenségeit, és próbált rájönni, hogy hogyan használhatná mindezt fel a Világ megmentésére. A dharmásokat azonban a '90-es években megölték a Sziget őslakosai, és csak elvétve maradt belőlük életben egy-egy, azok is elmenekültek a Szigetről. Természetesen a Dharma csak a Lostban létezik, amennyire én tudom.

Ody, Oldie: A nyugdíjak még jó ideig nem fognak rendbe jönni. Kb. amíg mindenki csak ül a döntéshozók között, és várja, hogy valami isteni csoda folytán történjen valami. Csak mert szögezzük le: jelenleg azt várja minden ember, legyen nyugdíjas, dolgozó, vagy gyerek, hogy az egyre kevesebb dolgozó egyre több nyugdíjast finanszírozzon. A felosztó-kiróvó rendszernek az a "szépsége", hogy bizony egyre kevesebb aktív dolgozó korú jövedelmének járulékából próbálnak eltartani egyre több nyugdíjast; ha emelik a járulékokat, akkor a dolgozók háborognak, ha nem emelik a járadékokat, akkor meg a nyugdíjasok. Közben válság van, azaz a jövedelemtömeg, ami után járulékokat fizet az ország dolgozó lakossága, csökken, s közben a nyugdíjasok azt remélik, hogy a nyugdíj nőni fog. Ez olyan, mintha azt remélnéd, hogy kevesebb víztől jobban oltod majd a szomjad. Az igazán elszomorító azonban az, hogy nemhogy egy esetleg csökkent nyugdíj szint, de még a mostani nyugdíj szint sem elegendő a legtöbb mai nyugdíjas alapvető életkörülményeinek kielégítésére (magyarul: nem lehet belőle megélni), és most arról a nyugdíj szintről beszélünk, ami jelentős központi (állami) támogatást élvez. Eközben a mutyizó dolgozók (adókerülők), nem fizetnek egy vasat sem, így helyettük is a tisztességesnek kell megfizetnie a mai nyugdíj járulékait. És a legjobb az egészben mi? Az, hogy nálunk nem "szégyen" mutyizni: sőt, tiszteljük azt, aki nem fizet adót és járulékot! (Tisztelet a kivételnek) Pedig hát ilyenkor nem más zsebében turkálnak, mint azokéban, akik tisztességesen befizetik a járulékokat. Az én ötletem nem eget és világrengető, de talán beválhatna: tessék szépen annyi alapnyugdíjat kiosztani, amennyi futja. Azaz, amennyit az adott évben az aktív dolgozók befizettek. Ha az 10 ezer forint per fő per hó lesz, akkor annyi lesz, ha 50, akkor annyi. Ezt követően pedig rászorultsági (de nem alanyi!) jogon tessék megtámogatni mindazon nyugdíjast, aki képtelen ellátni magát legalább egy alapvető elvárt szinten a jövedelméből. Lehet, hogy ez jobban megterhelné a központi költségvetést, mint a jelenlegi hiány, de legalább valóban szolidáris lenne! És emellett ideje komolyan venni a nyugdíj rendszer második pillérét - a magánnyugdíj pénztárt! Így szépen lassan le lehet építeni a TB kifizetéseket, mert mindenki annyi nyugdíjat fog öreg korában kapni, amennyit addig befizetett. Csak így működhet a dolog gazdaságosan, ellenkező esetben tönkre megy az állam, vagy a nyugdíjasok 99%-a kezd el éhezni hosszú távon...

Minden Lost rajongónak kötelező!!!

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védőkart, Ha küzd ellenséggel. Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat, s jövendőt. Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajj, de bűneink miatt, Gyúlt harag kebledben, Elsújtád villámidat Dörgő fellegekben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengte ajkain Oszmán vad népének Vert hadunk csonthalmai Győzedelmi ének? Hányszor támadt tenfiad, Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvedre? Bújt az üldözött, S felé kard nyúlt barlangjába: Szertenéz, s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú, s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Vár állott: s most kőhalom, Kedv, s öröm röpkedtek. Halálhörgés, siralom Zajlik már helyette. S ah, a szabadság nem vírul A holtak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből, Szánd meg Isten a magyar, Kit vészek hányának! Nyújts feléje védőkart Tengerén kínjának! Balsors, akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt: Megbűnhődte már e nép, A múltat, s jövendőt. Előfordulhat benne egy-két hiba, fejből írtam, és már ezer éve nem mondtam el teljes hosszában.

Ez ismerős... most nézem újra a részeket, és már csak 3 maradt hátra...

Gratulálok! Ha a gyerekemnek majd a te életrajzodat kell megtanulnia érettségire, közlöm vele, hogy szerinted ez a legnagyobb baromság, amit kérdezhetnek

Én 95%-os emeltet csináltam. Ettől még nem jelenti azt, hogy más nem bukhat meg. Minden ember másmilyen. Az emelt töri viszont életem legnehezebbje volt. Arra tanultam eddig a legtöbbet, és még ráadásul alul is pontoztak.