Donát

Én meg csak a House-nak. Bi-bi-bíííí

Frenkie: Van igazság abban, amit írsz, de most már túl fáradt vagyok hozzá, hogy érdemben reagáljak. Ami fontos: a reálbér mindig csak a GDP növekedés ütemét követheti, ha annál magasabban emelkednek a bérek, az inflációhoz vezet. Ez olyan makroökonómiai összefüggés, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, és az élet sem írja fölül (bizony Oldie ), jó példa erre az első 100 napban bevezetett 50%-os reálbér emelés a közszférában (inflációt emelt). De ezt most nem politikai okok miatt írtam ide, csak példaként Ami a szocialista vállalatokat illeti... azért azt jegyezzük meg, hogy sok esetben ezen vállalatok költségvetése igencsak puha volt. Puha adókat kellett fizetniük, puha árakat határoztak meg az outputjukra, puha dotációban részesültek, stb. Ez azt jelenti, hogy nem nekik kellett alkalmazkodniuk a feltételekhez, hanem a feltételek alkalmazkodtak hozzájuk. Nem voltak rákényszerítve a hatékonyságra, mert ha csökkent a nyereségességük, akkor egyszer csak kaptak egy gyakorlatilag vissza nem fizetendő kölcsönt, vagy megemelték az általuk termékek árát (a szocializmusban központilag meghatározott árak voltak, tehát erre sor kerülhetett), és így tovább. Érdekes adalék még a történethez, hogy a magyar export a szocializmus idejében (létezett, hinnétek vagy sem) roppant olcsó volt, mert a minősége erősen elmaradt a kapitalista országok export minőségéhez képest. Jó példa erre a 73-74-es olajválság, ahol a külső cserearányunk romlása igencsak érezhető volt (az import ára megemelkedett), és egy mód lett volna elkerülni az adósságcsapdát: az export volumenének növelésével. Azonban ekkor derült ki, hogy a magyar termékek felvevőpiaca igencsak korlátozott. Az olcsóság biztosított bizonyos mennyiségű eladást, de növelni nem sikerült az exportunkat, egyszerűen ezek a magyar cégek nem voltak elég hatékonyak a külföldiekhez képest. Lehet, hogy a szocialista propaganda, vagy a magyar viszonylat erős vállalatokként tüntette fel őket, de valójában igencsak elmaradtak a külföldi színvonalhoz képest (ezért is van az, hogy a szocialista gazdaságok alapjában csak zárt gazdaságként működhetnek: amint a szocializmusban élők megtapasztalják a külföldi színvonalat, máris realizálják a minőségkülönbséget). Egyébként a magyar munkaerő igenis szakképzett, sőt, a komoly problémát inkább a brain drain jelenség okozza. A rossz feltételek miatt tömegével vándorolnak ki a szakképzettek, és az állami pénzből felsőoktatásban részesített szakemberek.

Én találtam ki a témát Az USA-Szovjet szembenállás felbomlása után történő gazdasági átrendeződéseket jelenti.

"Világgazdasági átrendeződések a kétpólusú világgazdaság felbomlása után".

Köszi! Dzséjt: Sajnos nem ezt a témát választottam diplomamunkának. Már bánom...

Évfolyam első voltam tavaly, úgyhogy... igen Viccet félretéve, nézd meg az egyéb fontosba írt gazdasági témájú írásomat, szerintem látható, hogy hosszú távon is kamatozik.

Nos, a cikkben vannak értelmes megállapítások (pl. a reálbér és a növekedés kapcsolata), de oltári hülyeségek is (pl. a kormányoknak nincs szerepe a válság enyhítésében, amit ha leír valaki, az óriási blama), de íme az én véleményem. Magát a témát érdemes több részre bontani. Egyrészt azzal foglalkozik a cikk, hogy a magyarok hogyan dolgoznak, másrészt arra keresi a választ, hogy miért van most válság, harmadrészt pedig azt firtatja, hogy miért alacsonyabbak a reálbérek itthon, mint külföldön. Kezdjük az elején. Tény az, hogy a munkavállaló korú lakosság 53%-a gazdaságilag aktív, ami európai viszonylatban iszonyúan alacsony. Ez azt jelenti, hogy a magyarok - főleg a magas adó, és járulék terhek miatt - jelentős része fekete gazdaságban dolgozik, azaz illegálisan, ez leginkább két okra vezethető vissza: a már említett magas adók és járulék terhek miatt, másrészről mert itthon az adóelkerülés egyszerűen Nemzeti Sport. Már az is árulkodó jelenség, hogy nem ítélik el az emberek azt, aki nem fizet adót, így az valamilyen szinten "legalitásra, jogerőre" emelkedett hazánkban. A jelenség magyarázata elég egyértelmű: a politika hitelvesztettsége. A mai munkavállalók egyrészről nem elégedettek az állami pénzből finanszírozott szolgáltatások színvonalával, másrészről nem hiszik, hogy az általuk befizetett pénz jelentős része az adott szolgáltatás finanszírozására folyik: bizalmatlanság és elégedetlenség. A politikusok "ügyei", melyek a bizalomvesztéshez, és a korrupció általános érzéséhez vezetnek, egyszersmind legitimizálják az adócsalás intézményét; "ha ők lenyúlják, mi miért nem tehetnék?". Az adóelkerülés intézményével két gond van: egyrészről, baromi kevesen fizetnek a valódi bérük után járulékokat és adókat, így az állami kassza bevételi oldala jelentősen elapadt a kiadási oldalhoz képest. Ugyanis másrészről az emberek fejében és gondolkodásában még mindig ott van a gulyáskommunizmus után ránk maradt "paternalizmus" elvárása: az állam gondoskodjon rólunk, de az állam egyúttal legyen olcsó is. Kevés adót fizessünk, de minél jobb szolgáltatásokat kapjunk. Ez természetesen önmagában sem lehetséges (még az Adenauer által hirdetett szociális háló felhúzása is több befizetést igényel - a kapitalizmusban), pláne még úgy, ha a munkavállalók jelentős része feketén dolgozik (a fekete gazdaság mértékét csak becsülni lehet, de ha sikerülne kifehéríteni, a gazdasági aktivitási ráta minimum 60% fölé emelkedne - egyes elemzők szerint). De maradjunk még a paternalizmus témájánál, mert ez jelentősen összekapcsolódik a cikk ezen részével. Miután nálunk 56 után egyértelművé vált, hogy a vezetők túl éleseszűek ahhoz, hogy pusztán a terror elég legyen a rendszer legitimizálására, fordulópont következett: "a legvidámabb barakkban" a jóléti ígéretek és a fogyasztási szint az átlag szocialista rendszerekénél magasabban tartása került a rendszer törvényesítésének a középpontjába. Ez később jelentős eladósodáshoz vezetett, de ami fontosabb, hogy nálunk az emberek tudatába ivódott, hogy az állam gondoskodik róluk, de cserébe nem kell jelentős mértékű adókat fizetni. Mindemellett a szocializmusnak meg van az a hátulütője is, hogy számos káros intézmény alakult ki az emberek között, ilyen a "maszekolás", a kapun belüli munkanélküliség révén a "vatta dolgozók" jelenléte, és az, hogy a hatékonyság nem minden. (Ez főleg 68 előtt kapott kiemelt szerepet, de a '71-es visszarendeződést követően sajnos az az igazság, hogy a magyar munkások átlag hatékonysága elmaradt bármely kapitalista országban dolgozók hatékonyságától: egyrészről a rendszer hibája, rossz ösztönzőket alkalmaztak, és persze nem lehetett senkit sem kirúgni, másrészről viszont az emberek tudatába is beépült, hogy nem kell megszakadniuk). Akárhogyan is, a rendszerváltást követően noha a rendszerváltók 4-5 éven belül megteremtették a piaci verseny elsőrendű feltételeit (jogszabály, jegybank, stb), de az emberek agyát nem lehetett "átmosni" hirtelen kapitalista beállítottságra. Számos rossz intézmény (melynek fejekből történő kiivódására évtizedek szükségesek) maradt meg, mint a paternalisztikus elvárások, a jóléti elvárások, az olcsó állam elvárása. Ha megfigyelitek, az elmúlt évtized populista politikája mind ezekre épül, de ezzel nem akarok foglalkozni. A cikk első részében tehát van valami, a fentiek miatt, de ne feledjük: hazánkban is kapitalizmus van, tehát a költséghatékonyság és a nyereség orientáltság olyan kényszerek, amelyek a minél hatékonyabb vezetői ellenőrzésre sarkallják a menedzsereket, azaz ha valaki nem dolgozik jól, nem kevesebb bért kap, egyszerűen kirúgják. Ergo a magyar munkavállalók ugyanúgy rá vannak kényszerítve a hatékony és precíz munkára, mint a német, vagy osztrák társaik (ez már csak a közös cél: a nyereség téziséből is következik), más kérdés, hogy míg a svájci embereknél nem lehet eladni a Cif Bang tipusú súrolószereket, (melyek azt hirdetik, hogy 1 perc alatt lejön a zsír), mert szeretnek dolgozni, addig Magyarországon sokkal kevésbé jelenik meg a munkavégzés belső kényszere. Ennyit az első részről. Ami a második részt illeti, a válság kialakulásának semmi köze a magyar dolgozók teljesítményéhez. Igaz ugyan, hogy a válság kiindulópontja a nominál (pénzbeli) értékek elszakadása a reál (valós) értékektől, de egyrészt a kiindulópontja az USA, másrészt a válság világméretű jelenség, ugyanúgy megjelenik olyan országokban, ahol a munka termelékenysége (ld. : 3. rész) magas, mint ahol alacsony. A cikk szerzője szerint a legevidensebb bizonyíték a munka termelékenység - válság kapcsolat bizonyítására a válság mélysége. Nos, való igaz, nálunk 7%-nál is nagyobb lett végül a 2009-es visszaesés, szemben a nyugati 2-3%-os recessziójával, ám ez pont a cikk által jelentéktelennek titulált kormányzati beavatkozásnak köszönhető. Nem a kormányt kívánom bírálni azáltal, hogy elmulasztotta volna mérsékelni a válság hatását szemben nyugati társaival, ahol az állami kiadások megugrásával keresletélénkítést hajtottak végre, mert a magyar helyzet egészen specifikus volt. Sajnálatosan a már az első részben általam kifejtett paternalisztikus elvárások és bizalomvesztés miatt a kormányok 2000 és 2006 között prociklikus politikát folytattak. Azaz: noha növekedett az ország, ahelyett, hogy visszafogtuk volna az állami kiadásokat, karcsúsítottuk volna az állam szerepét, csökkentettük volna az adóterheket (stb.), még több szenet dobtunk a tűzre, növeltük az állam kiadásait (első 100 nap, stb.), növeltük az adó- és járulékterheket (2006), ezáltal méginkább megfojtva a gazdaság szereplőit. Pont emiatt a prociklikus gazdaságpolitika miatt, az államadósság a 2000-es 54%-os szintről ismét 60% fölé emelkedett 2008-ra, így nem tehettük meg, hogy állami keresletélénkítésbe kezdünk (szemben nyugati társainkkal), ezáltal enyhítve a válság mértékét, hanem kénytelenek voltunk ezúttal is prociklikus politikát folytatni, azaz: a válság ellenére visszafogni az állami kiadásokat, azaz még jobban visszafogni a keresletet, mint ahogy az a válság miatt önmagában is bekövetkezett volna. Ennek a hátránya nyilván az, hogy jelentősen visszaesett a GDP, és az országunk elmúlt évtizedes felelőtlen gazdaságpolitikája miatt kialakult bizalom vesztés révén a külföldi befektetők minket ítéltek meg Izland után a következő áldozatnak, így nem finanszírozták tovább országunkat, azaz semmilyen kockázati felár mellett (jegybanki kamatláb) nem voltak hajlandóak magyar állampapírt vásárolni, ami azt jelentette, hogy Mo. nem tudta miből finanszírozni a külföld felé fennálló tartozásait. Ekkor jött a képbe az IMF és az EU, akik mögénk állva, forrást és hitelt biztosítottak az országnak, hogy kimásszon a gödörből. Na most, ennek a prociklikus politikának megvan a maga hátránya (nagy GDP visszesés), de az előnye is. Az állami kiadások karcsúsításának köszönhetően, amint az ország elindul a növekedés pályáján (2011, várhatóan), és kinövi a jelenlegi 80%-os államadóssági rátáját, akkor elkezdheti a járulék és adóterhek csökkentését, persze csak abban az esetben, ha addig is felelős gazdaságpolitikát folytat. Azaz: csökkenhet az élőmunka teher, megélénkülhet a gazdaság, és nagyobb növekedésre lehetünk képesek, mint az anticiklikus politikát folytató társaink. DE! És ezt hangsúlyoznám, mindez nem mehet végbe a nagy Elosztórendszerek (egészségügy, nyugdíj), és az egyéb intézmények reformja nélkül (pl.: felsőoktatás), amelyekre már 10 éve szükség lenne. A harmadik részben, a cikk a reálbér alakulásával foglalkozott. Nos szögezzük először is le, hogy a reálbér a munka termelékenységétől függ. Ha te 10000 Ft-ot meg tudsz termelni óránként, akkor (ha saját vállalkozó vagy), természetesen megengedheted magadnak, hogy ebből 9000 Ft-ot kifizess magadnak bér ként (tekintsünk el most az adóktól, költségektől), míg ha csak 1000 ft a termelékenységed, nyilván jóval behatároltabbak a lehetőségeid. A cikk szerzője rámutat arra, hogy a külföldi tulajdonú vállalatokban már Magyarországon is magasabb a termelékenység: ez igencsak evidens, oka ugyanis pont az, ami a magyar és a külföldi reálbér különbség magyarázótényezője. Külföldön azért magasabb a reálbér, mert az ipari szektorukban, vagy a húzóágazatukban magasabb a termelékenység. Magasabb a technológiai színvonal, az információ áramlás szintje, (stb.), az infrastrukturális keretek jóval előnyösebbek, mint hazánkban, ezért is lehetséges magasabb bért kifizetni az ott dolgozóknak. De miért kap többet egy svájci fodrász egy magyarénál, ha már egyszer ugyanúgy vág hajat? A magyarázat két közgazdász úr nevéhez köthető: Balassa-Samuelson. A Balassa-Samuelson hatás kimondja, hogyha egy ország ipari szektorában magasabb termelékenységéből kifolyólag magasabb béreket utalnak ki a dolgozóknak, akkor a béremelkedés egyszerűen átgyűrűzik a többi szektorba is, hiszen ha nem így lenne, senki sem lenne többé fodrász, stb., mert minden munkaerő a legmagasabb bérszintet kínáló szektorba áramlana. De akkor miért keresnek nálunk többet a külföldi tulajdonban lévő cégek alkalmazottai (a cikk állítása szerint)? Azért, mert a külföldi tulajdonú (leány vagy anya)vállalatok technológiai színvonala, információs rendszere, menedzseri ellátottsága magasabb, lehetőségeik jobbak, a termelés keretének színvonala jobb, így az alkalmazottak termelékenysége is magasabb. Összefoglalva: A mindenkori kormánynak igenis nagy szerepe van a válság enyhítésében, a gazdaság teljesítőképességében. Noha számos káros intézmény maradt ránk a szocializmusból, de a kapitalizmus kényszerítőereje miatt a magyarok igenis képesek dolgozni, a kormány feladata az, hogy megteremtse a legmegfelelőbb, leginkább versenyre ösztönző kereteket, és ne pedig elfojtsa a gazdaság teljesítő képességét.

Én alátámasztani tudom. Az én tanulási módszer (ami meglehetősen jónak számít mifelénk) annyiból áll, hogy feldolgozom az anyagot egy 7 alatt napi 1 órát (max! többet nem tudok) tanulva, aztán az utolsó nap összefoglalom magamban, a vizsga előtti órákban meg úgy átpörgetem a fejemben, hogy 4-esnél, 5-ösnél rosszabb jegyet nem nagyon szoktam kapni.

Engem is érdekelne

A Mágikus (...) Srácok, találkoztatok már valaha a "mágikus (...) " jelenséggel? Hadd magyarázzam meg: Minden ember életében előfordul legalább egy "mágikus" jelenség, legyen szó zenéről, képről, filmről, versről, ötletről, vagy épp mindről egyszerre. A mágikus "..." (a pont pont pont helyére tetszőlegesen beilleszthető az "akármi") egy elképesztő, áll-leesős jelenség, amitől se köpni, se nyelni nem tudsz legalább egy percig. Vagy kettőig. Vegyük a receptet: a mágikus "akármihez" szükség van egy régóta dúdolt fülbemászó dallamra, vagy egy ezer éve a szemetek előtt lebegő megfestendő képre, de lehet akár egy leírandó vers piszkozata, esetleg egy megvalósítandó ötlet is. Aztán egy szép napon egyszer csak ültök a kanapén (állni is lehet), éppen semmitmondó tevékenységek sorozatát végezve, és megtörténik a MÁGIA: a zene, amit hónapok óta énekelni vágytok, a kép, amit már időtlen idők óta le akartok festeni, a vers, melynek piszkozata a fiókotokban porosodik évek óta, vagy az ötlet, amitől meggazdagodásotokat remélitek... egyszer csak ott lesz. A zene elhangzik egy ismeretlen filmben, a képet meglátjátok egy nevenincs kiállításon, a verset leírta kétszáz éve egy pocsék költő, s az ötletetekből már luxus villát vásárolt egy szerencsés hajléktalan a világ legklasszabb hídja alatt. A mágikus (dallam, kép, stb) egyszer csak ott lesz, egyenesen a képedbe röhög, és azt mondja: "Még csak ne is gondolj arra pajtikám, hogy te voltál az első, akinek eszébe jutottam!" S az igazi mágia mégis abban rejlik, hogy azt követően, hogy leesett az állad, hogy szétkenődtél a folyosón, hogy nem hittél a szemednek... egy perc elteltével minden folytatódik ugyanúgy, mint előtte. Épp csak, egy új dalt dúdolsz. Vagy egy újabb kép lebeg a szemed előtt. Esetleg egy újabb vers piszkozata porosodik a soha ki nem húzott fiókodban. forrás: http://misterx.freeblog.hu/

Valóban az.

Ody: Ti még olcsón megúsztátok. Nálunk teljesen mindegy, hogy épp esik a hó, vagy sem, állandóak a másodpercnyi áramszünetek. Jót tesz a gépnek...

Én nem láttam, szóval ütős volt Apropó, neki ugrottál már a DVD-knek, amit adtam?

LOST [spoilermentes] Utolsó vacsora promo

Neked is!

Kicsit tudatos is volt. Nem szeretek olyan sokat várni, így inkább most néztem meg - innentől már kevés van hátra.

Bravó, Ody, szépen megfogalmaztad, amit meg kellett fogalmazni! Örülök, hogy ezen fórum tagja lehetek, és ha bármikor anyagi forrásra van szükséged a fórum üzemeltetéséhez, csak szólj nekünk bátran, és biztos vagyok benne, hogy megoldjuk.

Végre megnéztem, ideje volt már! Nagyon tetszett, főleg a vaderes vonulat az imperial march-csal. Nagyon ütős volt, ahogy Anakin kihallgatta Poggle-t. Volt ebben a részben minden: darkosság, tanulság, akció, Alien-féle félelem. Nekem nagyon bejött.

Én sem értem. Sőt, szerintem tök jó, hogy így meg tudják oldani a jelenetek felvételét!

Boldog 2010-et mindenkinek!!!

Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek 12 óra 43 perc múlva ilyenkorra

Nem kellett volna, mert mi nem lépünk le addig, amíg nem ér véget a kvíz.

Én is maradok, ugyanis házibulit szervezek

Az első érmet az első statisztától veszi át Dodonna, s nyújtja át Leiának, aki aztán Hannak, a második érmet viszont a másik statisztától, az így kerül Dodonna után Leiához, majd Luke nyakába.

Dodonna Leia kezébe adja egy párnáról, ő meg a kitüntettek nyakába