Donát

Nekem viszont tetszik, annak ellenére, hogy nem szeretem ezt az országot. Irónikus...

Dzséjt: Nem hinném, hogy lett volna beleszólása. Tarkin egyes egyedül döntött.

Igen, de van akinek ezek a (kék) hangulati változtatások is bejönnek, most Adywan pontosan kihez is igazodjon, Dzséjt? Ami neked nem tetszik, az másnak tetszhet. Mondjuk engem hidegen hagy ez az egész, csak gondoltam, ezt megjegyzem

De úgy értem, hogy Bail nem láthatta előre, hogy Leia pont a Tatuin felett kerül bajba, így nem igazán jöhetett szóba Luke közte és R2 között. Bár ha arra gondolsz, hogy Obi-wan, Yoda és Bail közösen adtak titkos küldetést R2-nak a Tantive-on anno... azzal meg az a baj, hogy azt talán lett volna olyan fontos, hogy megemlítsék az EpIII-ban.

Luke-ra biztos nem érthette, mert Bail volt az egyetlen Yodán és Obi-wanon kívül, aki tudta, hogy Luke a Tatuinon van, arra viszont nem számíthatott, hogy a Csillagromboló pont a Tatuin felett kapja el a Tantive IV-et, ezt senki sem láthatta előre. Arra viszont utasíthatta, hogy menekítse ki a Hercegnőt veszély esetén, de nem hiszem, hogy túl sokat érne R2 egy ilyen helyzetben. Bár végül is elég sok ketyeréje van.

Platschu: Te megtudnád ölni azt, akit szeretsz? Abban az esetben, ha szenvedne? Én nem biztos... Palpatine-nak szüksége volt egy tanítványra, mert: a) Talán meg akarta találni Plagueis titkát b) Szüksége volt valakire, akit ugráltathatott c) Szüksége volt valakire, aki helyette is megvívta a párbajokat d) Szüksége volt valakire, aki rajta kívül is érzi az erőt, s így fel tudja kutatni a megmaradt Jediket.

Tényleg. Egyébként itt a Star Wars - elvonatkoztatva - még az eutanázia kérdését is felveti. Csak nem ebben a topikban.

R2-t a kutya sem érti (csak C-3PO), plussz tudja tartani a száját. Az aranyszínű társáról ez kevésbé volt elmondható, ezért nem töröltette Bail R2 memóriáját.

Obi-wan képtelen volt megölni Anakint. Szerette. Még akkor is képtelen volt, hogyha tudta: a fiú többet szenved így, mintha megölné. Palpatine meg azért mentette meg Vadert, mert a) 13 évet ölt a Srác megszerzésébe b) épp most irtotta ki szinte az összes Erőhasználót, szóval nem lett volna könnyű új tanítványt szereznie...

És mi a helyzet akkor, ha a védőpajzsokra jelentős energiát csoportosítanak a hajók? Akkor átjuthat az ionlövedék, és lecsaphatja a pajzsot? Mert szerintem a Hoth fölött keringő csillagrombolókon nem volt jelentős energiájú pajzs, ezért tudták elérni az ion lövedékek a céljukat (mondjuk így is kellett belőle 2-3 lövedék, ahogy te is írod...)

Én is erre gondoltam.

Nem hiszem, miért lenne? Nem hiszem, miért lenne?

Az konkrétan kiiktatja a pajzsot, nem? Mármint az ion? Nem okoz fizikális kárt a hajóban, csak lecsapja az "elektronikát".

Egészen pontosan azt értette ez alatt, hogy Anakinnek két választása van: vagy kiugrik a part szélére, és megég a hőségben, vagy megpróbálja átugorni Obi-t, de ahhoz ugye akkorát kell ugrania, hogy ne legyen fénykard távolságban, ami még az Erővel is igencsak nehezen kivitelezhető lett volna, ezt láttuk is. Mivel Anakin mindenáron el akarta pusztítani Obit, így Kenobi volt "jobb helyzetben".

A Reeket viszont elintézte Jango az Ep II-ben, mondjuk nem tudom, hova lőtt.

Örülök, hogy neked is tetszett az epizód, frenkie

Ez igaz. Csak sajnálom, hogy nem egyezik a véleményünk.

Szerinted

Jó, ebben igazad van, de én nem erre gondoltam

Oldie, neked a múmia is jobban tetszett a TDK-nál

Szerintem is érdemes gondolkodni azon, hogy pontosan mi végre is él az ember, és milyen szabályok között. Nem hinném, hogy ez a jelen rovására menne, sőt... Az az ember, akinek határozottabb elképzelése van az életének céljáról, sokkal elkötelezettebben, határozottabban léphet fel a "rendes" életében is.

Levadzsi: Nekem akkor csúszott ki egy könnycsepp a szememből, amikor Obi-wan végre lefordította a kislány szavait a legvégén.

Igazából hipotézisvizsgálat analógiájára gondolkodom ezekben az esetekben. Példaként: Legyen H hipotézis, hogyha egy alacsony valószínűségű események bekövetkezik, az a Sors 'akarata'. Jól látható, hogy két hibalehetőség is rejlik ebben a dologban. Az egyik, hogy olyan eseményt is a Sors javára könyvelek el, amit csupán rosszul becsültem, és valójában a magas valószínűsége miatt következett be. A másik lehetőség, hogy egy eseménynek magas valószínűséget tulajdonítottam, holott alacsony valószínűségű volt, s mikor bekövetkezett, nem írtam a Sors számlájára. Persze nyilván ez egy elrugaszkodottan gyakorlatias gondolkodás, ha a Sorsról van szó, mégis, szeretem alkalmazni, mert úgy gondolom, hogy a hibák száma minimalizálható, ha az ember jól becsli meg a valószínűségeket, és persze hisz magában a hipotézisben.

Szép gondolatok, nem hazudtoltad meg magad Bomarr A Sors, eleve elrendelés esetén vitatkoznék. Vannak dolgok, amiknek a bekövetkezése igen valószínű. Ha én szeretem a focit, elég valószínű, hogy ma délután a tévé előtt találom magam, meccset nézve, hiszen ilyen az érdeklődési köröm. Ha viszont kis valószínűségű esemény következik be, olyan implikációk következményeként, amelyek rajtam kívülállóak, és számos döntés szerteágazását követően lépnek fel, akkor szerintem le lehet vonni azt a végkövetkeztetést, hogy ez számomra "előre meg volt írva". Mit is jelent ez? Hogy életünk minden pillanata meg van határozva? Nincs szabad akarat? Saját döntés? Kétlem. Inkább azt, hogy vannak az életedben mérföldkövek, lépcsők, események, amelyeknek meg kell történniük. A meccsnézés épp úgy lehet a "Sorsom", mint találkozás egy lánnyal, csak az előbbit nem fogom megemlíteni, nem fog megdöbbenteni, hiszen valószínűnek tartom, hogy megtörténik, így nem akadok fenn azon, amikor tényleg bekövetkezik. Ellenben vannak olyan események, amelyek bekövetkezése olyan kicsiny valószínűségű volt, olyan parányi, hogy az ember mögé látja az elrendelést. Nem biztos, hogy helyesen!, teszem hozzá, hiszen lehetséges, hogy valóban a véletlenek összejátszásáról van szó, de mennyivel izgalmasabb feltenni az ellenkezőjét? Mennyi gondolkodásra ad teret, ha feltesszük, hogy vannak dolgok, amelyeket át kellett és át kell élned életedben, mert van egy ösvény, amely kijelöltetett számodra. Például: feltételezhetnénk, hogy engem látott valaki 1789-ben, 200 évvel a születésem előtt. Ez azt jelenti, hogy nem hallgatok meg mindaddig, amíg valóban időgépbe nem pattanok, s meg nem járom 1789-et. Az események végkifejlete, az időgépbe kerülés adott, az odavezető utat viszont magam alakítom. Ennek az analógiájára hiszem, (természetesen nem azt, hogy megjártam a múltat ) hogy az életben igenis vannak mérföldkövek, szakaszhatárok, amiken mindenképpen túl fogunk jutni, bárhogy is döntünk, mert ez a Sorsunk. Izgalmas gondolat. Vajon nem ölhetem magam ebben a pillanatban? Nem dönthetek bármiről? Igazság szerint visszakanyarodnék a Föld Gömbölyű elmélethez... ha megkérdezné tőlem valaki, miért hiszem azt, hogy egyes eseményeknek be kellett következnie, én is csak hebegnék-habognék, de belül azt érzem, hogy így van... ezzel egyébként nem a terhet akarom a vállamról levenni, nem kisebbíteni akarom ezáltal a döntéseim súlyát, mert nem: ha az ember hisz is a Sorsban, nem tudhatja, mik azok a "szakaszhatárok", amelyeket látnia kell, de azok átélése után érzékelheti, hogy ezt most át kellett élnie, mert ennek meg kellett történnie. Tehát bőven megfojthatom most magam egy kanál vízben, kiugorhatok az ablakon, vagy épp az ellenkezője... az ember ugyanis később jön rá, hogy mely eseményeket ítéli meg utólag "elkerülhetetlennek".

A képregények többsége laza hangvételéről, látványfelvonultatásról, és maximum közepes történetről szól. Azért a Batmant összehasonlítani ezekkel elég nagy felelőtlenség... teljesen más kategória a kettő. A Batman történetnek a cselekménye a Dark Knightban összetettebb volt mint a legtöbb mostani filmnek, a karakterábrázolások pedig messzefelülmúlták a szokásos adagot. Igazából a Batman filmnek csak annyi köze volt a képregényfilmekhez, hogy egy képregény adta az alaptörténetet, de semmi egyéb. Ez olyan, mint a Clone Wars sorozatot és a Star Wars filmeket hasonlítanánk össze. Az alaptörténet mindkettőnél ugyanaz, de teljesen eltérő módon fejtik ki a mondanivalót.