Végre egy rész, amit veletek együtt látok.
Nekem tetszett a könnyed hangvétele, amolyan Invisible Handes érzésem volt végig. A száguldozó vonatokat írtátok, hát azok bizony nekem is tetszettek, ahogy Obi-wan bekerítése is, és az a nyugalom, ahogy kezeli a helyzetet.
A droidok ugrós poénján szakadtam. Nem elég, hogy kettő leesik a mélységbe, a harmadikat még el is üti a vonat. Hát az kész volt.
De az epizód csúcsjelenete egyértelműen Grievous és Dooku beszélgetése... illetőleg annak vége.
Valaki felvetette, hogy fokozatosan oldódott a feszültség az első részt követően. Valószínűleg ez azzal magyarázható, hogy a Rosszindulatot csak lépésről lépésre lehetett elpusztítani: először a láthatatlanságát, aztán az ionágyúját, majd végül magát a hajót. Ezek a lépések pedig oldották a komolyságot, ennek megfelelően hozzáhangolták a karakterek és a párbeszédek hangvételét.
Kimondottan nem baj szerintem, hogy Ashoka most háttérben maradt, valahogy úgy érzem, hogy ő és Padmé ütné egymást. C3PO és R2 találkozása viszont zseniális húzás volt.
A végét én speciel összecsapottnak éreztem, nyilván az idő limit miatt.