-
Összes hozzászólás:
28.204 -
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
-
Győztes napok:
199
Tartalom típusa
Profilok
Fórumok
Naptár
Star Wars Feliratok
Donát összes hozzászólása
-
Én is szívesen fordítok, persze nem hallás után, mert az veszélyes, de ha kint lesz az angol, akkor oké.. Az időzítés nem probléma, csupán meg kell várni az angol feliratot, ami időzített, és átírni magyarra, egyébként Wordben is meg lehet csinálni, ha apróbb hibák adódnak (tehát ha egy két mondat fejeződik be később, mint kéne, akkor azt gond nélkül át lehet írni Wordben).
-
Pildi: Ha nem Nolan fogja rendezni a következő filmet, az egyszerűen azért lesz, mert Ő nem fogja elvállalni, nem pedig azért, mert a Warner nem elégedett vele...
-
Egyetértek. Nolan nélkül az egésznek a lelke veszne el...
-
Háttérben lévő érdekességek, történetek
Donát hozzászólást írt ebben a topikban: Episode I - The Phantom Menace
Én még sosem gondolkodtam el a Naboo politikai rendszerén... de minden szempontból találó. -
TDK Spoiler: Dzséjt: Én is egy fórumon olvastam, nem az enyém az érdem Szerintem hatalmas ez a húzás, ahogy Harvey érméje az arcával együtt alakul. Egyébként Joker meg nem ölése volt az első jel az "anarchiára". Egy bűnöző, aki megölette Rachelt, 50% esélyt kap Harveytől a túlélésre. Ott látszott igazán, hogy Harvey többé már mindent a szerencsére bíz, és őrült lett.
-
Spoiler: Nem értem. Pildi, Ody: A kórházban van egy olyan jelenet, amikor Harvey megnézi az érmét. A kamera még el is időzik az égett oldalán. Harvey gúnyosan fel is horkan, hiszen az érme egyszersmind utal az ő arcának elcsúfolására. Az addig szimetrikus, ugyanolyan arcfél közül az egyik mind az érmén, mind Harvey-n eltorzul.
-
TDK Spoiler: Azért, mert azt hiszi, hogy Harvey ölte meg a kórházban őrködő rendőrt is (asszem néger volt). De az Joker műve, csak épp erről Gordon nem tud. Egyébként furcsa, hogy nem láttad a pénzérme átalakulását, hiszen erre elég sok minden épül, és a fórumtalin is szóba került, még mondtam is Pildinek, hogy a végén szinte alig látszik, hogy most éppen a koszos, vagy a tiszta oldalt dobja-e ki KétArc.
-
TDK Spoiler: Dehogy lőtte le majdnem. Pont az volt abban a jelenetben a pláne, hogy azt mondta: "Ha fej, akkor nem lőlek le, de ha írás..." Az érme mindkét oldala fej ugyebár. Továbbá amikor neki szegezi a fegyvert a faszinak, akkor mondja is, hogy ez nem az én dolgom. Tökéletes ellentétben (de nem párhuzamban!) áll azzal, amikor a végén simán 50-50%-ra öli az embereket.
-
Tudom, tudom, elvégre szolnoki vagyok, itt szoktak selejtezni (alkalom adtán), de akkor is Máshol is vannak folyók, csak ott vannak még tengerek is. A Balatont nem tudom, mennyire használják kajakosaink, kenusaink, evezőseink.
-
Nekem nagyon lassú volt néha. Gondolom szerverprobléma.
-
Dzséjt: Természetesen én sem néztem meg. Lehet, hogy nem várom annyira a filmet, mint mások, de azért nem felejtem el, hogy mint SW-t, először moziban kell megnézni.
-
Persze hogy vízi nép vagyunk, sok itt a tenger
-
Köszönöm, igyekeztem összeszedni a gondolataimat.
-
És azt se felejtsük el, hogy a férfi vizilabdázóink döntőbe jutottak Montenegró legyőzésével.
-
Köszi! Megnéztem, úgyhogy végül is mindegy is
-
The Dark Knight Spoiler: Ody hatására úgy döntöttem, én is összegzem gondolataimat, megpróbálom szavakba önteni, mit is jelentett nekem ez a film. Elöljáróban annyit, hogy jó pár hónappal a premier után, talán 2006 nyár végén láttam először a Beginst, és akkor csupán halvány emlékképek éltek bennem a Tim Burton és a Joel Schumacher féle Batmanből. Nem mondom, hogy az akkori széria nem tetszett, de gyerek voltam, és az akciók, a kalandok valamint a maszkok önmagukban is lenyűgöztek. Akárhogyan is, a kezembe akadt Nolan műve, és első látásra beleszerettem. A karakterekfejlődések, Gotham városának képe, a remek történet, a finomra hangolt párbeszédek és a fantasztikus szereplőválasztások a legjobbak közé emelték nálam a Batman Beginst, s onnantól kezdve árgus szemekkel figyeltem a híreket a folytatással kapcsolatban. Nem volt nehéz dolgom. Nem volt nehéz dolgom, már csak azért sem, mert ezen a fórumon szerencsére nem én voltam az egyetlen, aki szintén várta a TDK-t, így gyakorlatilag másodkézből olvashattam minden hírt, nézhettem a képeket... DE. Fontos a DE, mert bizony a film előtti fél hónapban megálljt parancsoltam ezeknek a dolgoknak, egy kétarc kép után. Valahogy úgy éreztem, hogy számomra az lesz a jó, ha mindenféle előinformáció nélkül ülök be a moziba. Így is történt. Gyakorlatilag annyit tudtam, hogy Batman és Joker harca lesz a középpontban, és hogy valamiképpen képbe kerül majd kétarc is, akit addigra már elfelejtettem, hogy is nézett ki. A premier napjára ültem be, mindenféle különösebb izgalom nélkül, valahogy úgy éreztem, hozzon bármit is a film, elfogadom, és ha utólag rabulejt, ám legyen, de előzetesen nem állítok elé semmilyen elvárásokat. Ez a döntésem is bejött. Az a húzás, hogy nem mások véleményéhez próbáltam viszonyítgatni, hanem önmagában voltam kíváncsi a műre, mesterinek bizonyult. Bár szó se róla, még így is döcögősen indult a dolog. Az in medias res kezdés után egy kicsit leült a film nálam, nem voltam képben, olyan gyorsan zárta le Nolan a Madárijesztő szálat (akire egyébként sem idő, sem hely nem volt a TDK-ban, ez tény), és húzta elő az álBatmaneket, hogy kicsit összezavarodtam, de ez a zavar csupán Joker első (pardon: második) megjelenéséig tartott. Onnantól kezdve nem volt megállás. A film számomra azt nyújtotta, mint egy titkon remélt, mégis váratlan meghívás egy tökéletes születésnapi partira. Nolan, ha lehetett, még tovább csiszolgatta a Begins erényeit. A karakterfejlődést ezúttal nem csupán a főszereplőre, Bruce Wayne-re fókuszálta, (aki felismeri a film végére saját korlátait), hanem sokkal inkább, hihetetlen ötlettől vezérelve, kiemelt a semmiből egy másik főszereplőt (és nem, még mindig nem Jokerről van szó!), Harvey Dentet, akinek a bukása gyakorlatilag a film egyik főszála. Ez a két karakterfejlődés (mármint Wayne és Harvey) tökéletes ellentéte a harmadik főszereplő, Joker egyhelyben toporgásának. Míg az előbbi két karakter A-ból B-be jut, (legyen szó akármilyen sötét változásról is), addig Joker folyamatosan egyhelyben áll, csupán nekünk, nézőknek változik ez a statikus hely, ahogy pontosan megtudjuk, hol is van azaz ott. Joker motiváció - ahogy arra Ody is remekül kitért - végig sötétben maradnak, és egyre csak Ra's Al Ghul szavai járnak a fejünkben: a bűnözők egyszerű emberek, egyszerű indítékokkal, s próbáljuk mi is ezt a fajta motivációt megtalálni, de hiába: Jokerre nem hat se pénz, se ígéret, se fenyegetés, gyakorlatilag az őrület az, ami hajtja, s az őrület az, ami sebezhetetlenné teszi. Nem fél meghalni, nem fél elveszteni semmit, egyáltalán: ez az ember nem FÉL, s mint ilyen, gyakorlatilag Batman számára kiismerhetetlen ellenfél (hisz tudjuk, hogy Wayne azért választotta a denevéreket, hogy más féljen tőlük, ne Ő). Ebből a szempontból tökéletes jelenet a fogdában játszódó, ahol Batman abszolúte tehetetlen az - ettől a ténytől IS - magánkívül örjőngő Jokerrel szemben. A karakterfejlődés azonban csupán egyik - bár talán a legnagyobb - előnye a filmnek. Emellett legalább olyan fontos szót ejteni a mellékszereplők mélységéről is. Gordon felügyelő, Rachel, Fox és Alfréd önmagukban nem a legkomplexebb szereplői a mozitörténelemnek (mellékszereplőként elég nehéz is lenne), de sorrendben: Oldman, Maggy, Freeman és Caine olyan szereplőkké változtatják ezeket a "statisztáló" szerpeket, mintha ők maguk is köztünk járnának-kelnének, és legalább olyan szkeptikusan szemlélnék Batman ténykedését, mint ahogy mi szemlélünk egy álarcos denevérembert. A Fox és Alfréd által hozott humorszint egyszerre gondoskodik feszültségoldásról és laza kerékgörgetésről, már ami a két jelenet közti képzeletbeli kerekeket illeti. De ne csak róluk essen szó: a TDK szereplőválogatása egészen páratlan, a legapróbb szerepekre is sikerült olyan színészeket szerződtetni, akik remekül adják át a város életét (bankigazgató, polgármester, stb.) Harmadik alappillér (karakterfejlődés, karaktermélység után) a történet. Bár tény és való, néhol találni benne apró logikai gubancot (Batman hangja, repkedő parkoló kocsik, öt hulla, stb.), Nolan gyakorlatilag az elvárásoknak megfelelően egy olyan történetet hozott létre, ami páratlan a képregényfilmek nemében. Az igazi újítás az a Batman Sötét lovagjában, hogy nem egy nagy, hatalmas összecsapásra van kihegyezve a film, hanem fokozatosan gördül egyik jelenetből a másikba, mint egy hógörgeteg, mely a hegycsúcsról lefelé egyre terjedelmesebb és terjedelmesebb lesz. Amikor a film közepén azt hinnénk, hogy Joker megállítása a főcél, hirtelen szembe kerülünk Nolan adúászával, Harvey-val, és Joker őrült ötletével, mely nem a város elpusztítását, sokkal inkább annak anarchiába taszítását tűzi ki céljának. Persze Joker karaktere egyébként is bővelkedik meglepetésekben: Együttvégzi a piszkos munkát a felbérelt bűnözőivel, nem számít neki semmit a pénz, nem akarja megölni Batmant, és nem akarja elpusztítani a várost - nem mondhatjuk tehát, hogy sablonkarakterről lenne szó. De visszatérve még egy szó erejéig a történetre: egészen páratlan a lezárása, valóban, már-már a Birodalom Visszavágot juttatja eszünkbe a kilátástalansága, a főhős ideiglenes (?) bukása és menekülési kényszere. Egyszersmindenkkora fantasztikus ellentételezése ez a Beginsnek: az első rész elején is menekül Wayne, mégis, micsoda különbség! A végső alappillér ebben a filmben nálam a zene és a látványvilág. A fantasztikus effektek nálam önmagában nem adnak garanciát a jó filmre, de ebben a 150 percben tökéletes ízelítőt kaptunk abból, hogy milyen az, amikor a CGI csupán kiegészítője egy páratlan történetnek. Gyakorlatilag az ember fel sem fogja, hogy micsoda zúzások és harcok folynak a városban, mert az egész csak egy eszköz a háború hiteles bemutatásra, nem pedig maga a film értelme. Persze akik csak a látvány miatt nézik a filmet, azok sem csalódnak, de mégis, valahol talán érezni lehet a zsigereinkben - legalábbis én éreztem - hogy ez az alkotás másról szól, nem csupán kocsik, házak és helikopterek lezúzásáról. S ha már megemlítettem, akkor végül nem árt ki is térnem rá: a zene. Bár nekem már első hallásra is tetszett, a Begins megtekintése után úgy éreztem, Zimmer gyakorlatilag semmi újat nem alkotott, pedig a filmben kiderül: igen. Zimmer zenéi tökéletesen átadják Joker őrületét, a város fejetetejére állását, és egyáltalán: azt a hömpölygő lavinaforgatagot, amit a TDK képvisel. Bár már kétszer láttam, egyszerűen nem tudok gyenge pontot találni a The Dark Knightban, mert nálam ez a film úgy ahogy van, tökéletesen működik. Az osztályzatom így nem is lehet más, mint: 10/10*
-
Egy gyors segítséget kérnék! Az SG-Atlantis nyitórésze lesz ma este 23:05-től a Tv2-n? Vagy az csak (2.,3.,4.) évad nyitó lesz? Ha előbbi, megnézem, ha utóbbi, akkor nem
-
Nah, most már én is elkezdtem várni végre a filmet! Ezek a taktikai részek felcsigáztak
-
Az igaz, de múltkor, amikor ott volt Bomarr meg én is, (mi már ugyebár láttuk a TDK-t) nehéz volt megállni, hogy ne beszéljünk ki egy-egy jelenetet, mondjuk ennyiből szerencsés volt, hogy vele találkoztam először, mert így ki tudtuk úgy beszélni a dolgokat mielőtt megérkeztetek, hogy másoktól nem kellett elkülönülnünk.
-
Egyetértek.
-
Egyetértek!!! Mi itt kiböjtöljük Oldie-val, ti meg már most megnézitek...
-
Őszintén, Zééé: Én le*arom ki mit gondol a filmről, ha nekem tetszik, akkor tetszik, ha nem, akkor meg nem. A sok fanyalgó meg kritikus tehet egy szívességet nem kell velük foglalkozni. Ami pedig a mozifilm - tévéfilm dilemmát érinti, én megértem Zééé-t. Ha moziba kerül egy film, akkor automatikusan máshogy viszonyulsz hozzá. Tudod, hogy ez nem egy mozifilm, de mégis ott motoszkál benned... én úgy állok hozzá ehhez, hogy egy tévéfilm mozivásznon, de nem biztos, hogy ez mindenkinél ugyanúgy működik.