Élet
Állj meg egy percre? hunyd le a szemed.
Csak állj, s hallgass. Engedd szabadjára
A füled.
Halld, ahogy a felkelő nap gyengéd sugarai,
Érezd a bőrödön, hogy Veled, csak veled akarnak
Játszani.
Nem kell látnod, sőt, hallanod sem kell majd
Egy dolgod van csupán: kiszűrnöd minden
Zajt.
Állj meg egy percre? nyisd ki a szemed,
Csak állj, s pihenj; tudd meg végre, hol
A helyed.
Ne rohanj tovább, nincs hova menned,
Nem rombolnod kell már, hanem
Teremtened.
S ha a szokás hatalma túl erős, s legyőz
Soha ne szégyelld, ne menekülj,
Ne rejtőzz.
Csak tárd ki a szíved, hogy mindenki lássa,
Mily gyenge, érzékeny ? és mennyire
Más vagy?
Hagyd, hogy kinevessenek, sőt, nevess velük,
S halld meg, hogy az ő kacajukba is
Szeretet vegyül.
Mert ott van mindenhol, látnod kell csupán,
Éles fül, sas szem, mindez nem muszáj
Hozzá.
Hisz a nap is egyaránt süt látót és vakot,
De hogy érezd, hidd el, ki kell nyitnod
Ablakod.