Nagyon tetszett Ody. Egy dologra szeretnék reagálni, ezt betettem a fentebbi szövegdobozba.
Szóval azt írod, hogy a változás felgyorsul. Én ennek az okára szeretnék rávilágítani. Ahogy írod, Anakin döntéshelyzetbe kényszerült. A saját érzelmi tényezőit (Padmé, halál, megmentés) állítja Palpatine szembe a neveltetésének tényezőivel (Jedik, önzetlenség, nincs ragaszkodás), és Anakinnek választania kell.
Amikor levágja Windu kezét, bűnösnek érzi magát. Bűnösnek, mert 13 éven át arra tanították, hogy az Ő személyes érdeke nem számít. Nem lehet önző, nem cselekedhet meg valamit azért, hogy az ő személyes vágya teljesüljön. Ezért aztán, amikor dönt, a neveltetése miatt bűnösnek gondolja magát.
És itt jön be az általad említett gyorsulás. Mert vegyünk egy metaforát. Ha a valódi életedben teszel valamit, amiről utólag úgy véled, hogy elveiddel ellentmondott, akkor megpróbálsz mentségeket felhozni amellett, hogy mért tetted. Azok az indokok, amelyek addig egyensúlyban voltak az ellenérvekkel, ilyenkor felnagyítódnak, és támaszt nyújtanak, hogy kibújj a saját lelkiismereted elől.
Anakinnel is ez történik. Eddig a Jedik árulására vonatkozó érvelés szemben állt a Jedik által tanított önzetlenséggel. Amikor Palpatine érvelt, Anakin mindig ellenérvelt a Jedik védelmében - gondoljunk az operaház jelenetre. Igen ám, de amikor Skywalker levágta Windu kezét, bűntudatot érzett, és az egyetlen dolog, amivel kibújhatott alatta, ha saját magát is meggyőzi, hogy ez helyes döntés volt. Ez pedig csakúgy megy, ha belátja: Palpatine igazságai valóban igazságok voltak. A Jedik valóban hatalomra törtek, kiszorították őt a tanácsból, árulók... és innen nincs visszaút: meg kell halniuk .
Anakin nem azért masírozik be a templomba, s fogadja el Obi-wan halálát, mert ellenkező esetben fél, hogy nem lesz elég ereje, hogy megmentse Padmét, hanem azért, mert ha nem teszi, úgy saját döntését hazudtolja meg. Az általa - hazugságokból felépített - látszat várat csakúgy tarthatja fent, ha eleget tesz Palpatine akaratának - s ezzel egyre mélyebbre süllyed a sötét oldalban. Megöli a templomban lévő Jediket. Megteszi, mert ha nem, akkor megvétózza Palpatine azon szavait, hogy a Jedik árulók, és ha ezt megcáfolja, akkor megcáfolja döntése helyességét, és Padmé életének létjogosultságát(!)
Anakinnek ekkor már nincs választása... ez egy olyan ördögi kör, amiből többé nincs kitörés. A tettek egyre mélyebbre tolják őt, és egyre jobban rögeszméjévé válik az a tény, hogy Palpatine-nak igaza volt, és ő jót cselekedett. Ez azonban az eddigi eszmerendszerét gyökeresen felforgatta. Tehát ha ő jót cselekedett, és most jó irányba halad, akkor az árulók megölése nem feltétlenül elítélendő - sőt, a gyilkosság maga sem az! - márpedig, hogy ki az áruló, az csak nézőpont kérdése. Mert Anakin nem felejtette el azt sem, hogy Palpatine 13 éven át becsapta őt - így a kancellár is lehet áruló - az ő halálának is van létjogosultsága.
És ha már megölné a kancellárt... ki más lenne alkalmasabb e galaxis irányítására, mint az, aki megtisztította azt az árulóktól, aki maga a KIVÁLASZTOTT, és aki ereje révén tökéletes e poszt betöltésére. Mellette pedig helyet foglalhat Padmé, akiért mindent megtett, és akit megmentett.
De itt jön a bökkenő. Mert Padmé külső szemlélődő, aki átlátta, hogy Anakin valójában mit tett. Padmé talán az egyetlen olyan szereplő a 3. részben, aki gyakorlatilag kívülről szemléli a főkancellár és a Jedik harcát (ezért is örülök a politikai rész kivágásának), így gyakorlatilag egyedüliként nyílik objektív rálátása a dolgok menetére. Ezt sem Obi-wan, sem Palpatine Anakin pedig pláne nem mondhatja el magáról.
Padmé tehát nem kerül bele a látszatvár felépítésének hazugságába, ő pontosan annak látja a tetteket, amik: gyilkosság, Anakin árulása, és a hatalomvágy megjelenése. Amikor ezt közli Anakinnel, a fiú kétségbe esik, teljesen érthető okból.
A történet ezen pontján Anakin már rögeszmésen meggyőződött arról, hogy amit tett, helyes, a galaxis értékrendje elfogadhatja és főleg: a saját erkölcsének megfelel. Erre itt van egy lány, Padmé, akiért ezt az egészet tette, és ő most azt meri neki mondani, hogy mindez hazugság, az egész érvelés, amellyel meggyőzte magát saját cselekedeteinek helyességéről egy hibás, kényszer alatt alkalmazott folyamat. Anakin bepánikol. És amikor meglátja volt mentorát, aki pedig nem hogy objektív, de (ahogy ezt Anakin sejti is) teljesen más szemszögből látja a dolgokat, elönti a fejét - no nemcsak a düh, de a pánikroham is. Fojtogatja Padmét, és közben kétségbeesetten próbálja igazolni tetteit Obi-wan előtt, de lehetetlen. Az eset annyira reménytelen, mintha két színfelcserélő próbálná meggyőzni a másikat, hogy az a szín ott nem fekete, hanem fehér - és vica versa.
Éppen ezért úgy gondolom, Anakin valóban tekinthető áldozatnak egy bizonyos szemszögből nézve, hiszen a személyes ragaszkodás, és érzelmei olyan ördögi körbe sodorták, amelyből gyakorlatilag nem volt kiút. Ha Anakint hibáztatjuk, akkor véleményem szerint ott keríthetünk erre sort, amikor a személyes érdekeit helyezi a Jedik és az önzetlenség érdeke elé a döntésénél, de legyünk őszinték magunkhoz, abban a helyzetben vajon MI mit tettünk volna. De nem erre szerettem volna kihegyezni a dolgot, hanem arra, hogy Anakin sorsa egy tökéletesen végigvitt pszichés folyamat a prequel trilógia során, amit sajnos csak kevesen érzékelnek, mert nem látják meg a filmek ezen mélységét.
Donát
