Donát

Lennék a bétád

Rolling Stones - Angie

Dzséjt: Köszi! Most már értem, miért nem értettem

Azért sejtettem, hogy nem Tom és Jerry Csupán arra próbáltam utalni, hogy nem lehet túl jól látni a lényeket.

Félperc vívódás? Szerintem akkor Te rossz filmet néztél Anakin vívódása már Dooku megölésénél elkezdődik, s tart egészen Windu megcsonkításáig. Hát ez finoman számolva is 30-35 perc (legalább, pontos időt nem tudok neked mondani).

Mármint Lucas? Egyébként én is rengeteg helyről hallottam, hogy Anakin átállása nem jól felépített. Ezek az emberek sajnos kevés időt szántak rá arra, hogy végiggondolják a filmet. Lucas tökéletesen megteremtette az átállást, és ez szerintem Stover nélkül is tökéletesen érthető. Stover könyvét leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor 16:9-re veszed 4:3-ról. Az eredeti filmből többet látsz, de nem kapsz egy új, eredeti alkotást.

Igen, szerintem ha adott egy alkotás, amit aztán új műfaji keretek közé próbálnak átültetni, általában az utóbbi csődöt mond (vannak persze kivételek, lásd Gyűrűk Ura). Gondolok itt a Star Warsra, ami filmben egyedülálló, a könyv vonatkozása viszont... nos igen, hagy kivánni valót magaután. Hasonlóan gondolkodom a Potterekről is. Könyvként fantasztikusak, de filmként... csupán színes vázlat. Mondom, vannak kivételek, de az én tapasztalataim azt mutatják, hogy a próbálkozások nagy részét nem koronázza siker.

Ez a kép érdekes... mi(ke)t ábrázol?

Én úgy tudom, hogy a kilencedik győzelmünk ellenük.

Én is láttam, hihetetlen volt! Remélem, Ody sem hagyta ki!

Kimi azt nyilatkozta, hogy most aztán kettőzött erővel fog küzdeni a VB címért a hajrában. Erre én elképzeltem egy utolsó futamot az idény eddigi futamai alapján: Az utolsó körben Hamilton megelőzi Alonsot, aki ezért kilöki, és mindketten kiesnek a versenyből. Kimi lesz az első, szokásos örömködésével mindenkit üdvözöl a dobogóról, és világbajnokká avanzsál. Ezt követően leadja élete leghosszabb interjúját ("Sikerült, wazze!"). Mindezalatt Ron Dennis a (maradék) haját tépi, Jean Todt csücsörít, Massát pedig éppen visszatolják a boxba, hogy tankoljanak belé még egy kis üzemanyagot... :o

Én a viasaton kezdem el asszem nézni a Dextert. Meglátjuk, mennyire jön be. Emellett: Heroes Lost (csak februártól) House 24 (most járok a negyedik évadnál, van még mit behoznom... de ez meg csak januártól) Prison Break

Nyugi, meg lesz még ennek a böjtje Donát

Meghökkentő mesék Mr. Adams idegesen dobolt a kórházi váróterem egyik asztalán, miközben tekintetét egyik betegről a másikra irányította. Már több mint egy órája várakozott a zsúfolt kis szobában, a legfurcsább emberekkel körülvéve. Miközben ujjával játszadozott, tekintete újra meg újra órájára tévedt, s közben nagyokat fujtatott. Valaki megköszörülte a torkát, egy másik beteg pedig élesen köhögött. A férfi most ajkát összeszorítva mormogott valamit maga elé, s ismét a másodpercmutatót figyelte. Az, mintha megérezte volna gazdája egészségi állapotát, betegen vánszorgott, a szokásos sebességének töredékével, eközben ráadásul kétszer akkora zajt hallatott, mint általában. Tikk? takk? tikk? takk. A kis helyiség, ahol a férfi ült, rendkívül világos volt, mintha egyfajta törvénynek tenne eleget, mely kötelezi a kórházi szobákat a fényességre. Az egyszerűen berendezett szoba egyik sarkában zöld leander kapott helyet, a vele szemközti falon pedig két ajtó díszelgett. Az egyiket a nővérek használták, ez rendes, műanyag ajtó volt, kék betűk díszítették, melyek arra szólították fel a betegeket, hogy várják ki türelemmel, amíg sorra kerülnek. A másik ajtó, mely az előbbinél sokkal szebb, sokkal igényesebben megmunkált volt, mahagóni tölgyből készült, s arany felirat hirdette: a küszöb másik oldalán Dr. Chamberlain rendel. Az ajtón túlról időről-időre furcsa zajok szűrődtek ki: néha egyszerű fémes csörömpölés, máskor viszont mintha egy helikopter propellere zúgott volna a szobában. A fiatal férfi most idegesen körbejáratta a tekintetét ? maga sem tudta, hanyadjára azon a délutánon, s figyelte, amint az egyik beteg karórájáról visszatükröződik a kinti napfény a falra. Az óra tulajdonosa egészen különös jelenség volt: hosszú ujjú, ezüst-kékes színű inget viselt, elegánsnak cseppet sem mondható, barna nyakkendővel. Ingjéhez fekete nadrágot húzott, s őszes haját hajcsatok díszítették. Mr. Adams meg is állapította magában, hogy minden bizonnyal bolond. No nem mintha, a többi beteg jobb lett volna. Egy másik beteg például állandóan idegesen malmozott az ujjával, újra meg újra megigazítva aranyozott karóráját a csuklóján, s miközben várt, időről időre elköhögte magát. Ám ezek a köhögések nemcsak úgy jöttek, hanem ? roppant idegesítő módon ? egyfajta ritmusosságot lehetett bennük felfedezni. Mintha szándékosan, egy fülbemászó dallam ritmusára rímelve köhécselt volna. A lassan vánszorgó másodpercmutató eközben ismét megtett egy kört, ám Dr. Chamberlain még mindig nem hívatott be magához új beteget. Ekkor az egyik férfi, aki addig a szoba legfényesebb sarkában ült, felállt, s elkezdett körbe-körbe járkálni. Úgy rótta a köröket, mint kisdiák a betűket, s közben fejét minduntalan a padló felé fordítva motyogott. Ez most már több mint sok volt a várakozó férfinak, aki a tehetetlenség érzésétől feldühödve legszívesebben belerúgott volna az idegesítő betegbe, ám hatalmas erőfeszítés árán, minden önfegyelmét latba vetve, végül sikerült ülve maradnia. Különös módon azonban, a többi beteg az új ?járókelőre? ügyet sem vetett, mi több, mindannyian ugyanúgy folytatták bosszantó szokásaikat, mint addig. Egyedül az Adamsszel szemben ülő fiatalember csóválta a fejét, s miközben a többi betegen legeltette a szemét, percenként csúszott ki a száján: ?Te jó ég??. De olyan halkan, hogy a Mr. Adams szinte csodálkozott is, hogy hallja. A percek tovább csúsztak-másztak a végtelenség peremén, ám az unalom jelét sem adta távozási szándékának. A köröző férfi mellé újabb és újabb idegesítő jelenségek párosultak, melyek egyre inkább elviselhetetlenné tették a várakozás óráit. A zsebkendőbe kifújt orr, az újságpapírral való csörgés és a meg-megcsörrenő telefon hangja lassan az őrületbe kergették a várakozó férfit. Ám ekkor szokatlan, mondhatni, váratlan jelenségre lett figyelmes. Az előbb halkan motyogó fiatalember most egyenesen őt nézte, s az arcára ugyanaz a feszültség ült ki, mint amit Adams maga is érzett. Egy pillanatig farkasszemet néztek, úgy tűnt, a motyogó odamegy hozzá, és jól képen törli, ám ekkor kinyílt az orvosi szoba ajtaja, s kilépett rajta Mr. Chamberlain. - Mr. Adams, kérem, fáradjon be! ? szólt a doktor, ám az idegesen várakozó férfi mozdulni sem tudott. Tehetetlenségében legszívesebben ordított volna, ahogy végignézte, miként megy be helyette a vele eddig farkasszemet néző beteg. Minden porcikája remegett a dühtől, de hiába. Képtelen volt megmozdulni. - Mr. Adams, miért nem kopogott be? ? kérdezte az orvos a csalótól. ? Hiszen mondtam magának, hogy három órára várom. - Igen, tudom ? válaszolt a szélhámos ? de nem akartam a többi várakozó beteg elé befurakodni. Tudja, az olyan méltánytalan lenne. - Hát hogyne ? veregette meg a férfi vállát az orvos, miközben egy jovális mosollyal betessékelte a szobájába. Mielőtt becsukta maguk mögött az ajtót, még visszanézett egyszer, s vetett egy szánakozó pillantást a teljesen üres váróteremre.

*** Alig két nappal később, még mindig kimondottan kanosan, ámde minden teendőmet elintézve (jó, a parkoló ügy még várhat?!) éppen a tévé előtt ültem, amikor egy váratlan kopogás megzavarta a nyugalmamat. Megölöm, megölöm, megölöm! ? motyogtam dühösen, s miközben kinyitottam az ajtót, azon gondolkodtam, ezúttal hogyan dobom ki Lilt. Ám nem kis meglepetésemre nem a feleségem, hanem Bruce, a postás nézett velem farkasszemet. De csak egy pillanatig, mert becsaptam az ajtót. ?Ted, ki kell nyitnod! Hallgass végig!? ? kiabálta, s közben megállás nélkül dörömbölt az ajtón. Nem hinném, hogy érdekelne, morogtam, és visszaültem a TV elé. ?Segítened kell! Az az utolsó némber engem is átb*szott?? Ha a feleségemről beszélsz, a ?ribanc? találóbb lenne, tekintve, hogy nemrég megcsalt valakivel? kivel is? Ja persze, most jut eszembe: veled! ? válaszoltam félvállról, továbbra is a mérkőzésre figyelve. ?Ugyan már, Teddy, ne csináld ezt! Mind a ketten áldozatok vagyunk! De ha összefogunk? bosszút állhatunk Lilen!? ? hallatszott Bruce kétségbeesett hangja az ajtón túlról. Pár másodperccel később már én is a küszöbön álltam. Mire lenne szükséged? *** Miután Bruce elment, ördögi vigyorral a képemen ültem le a kanapéra, s közben az új fejleményeken járt az agyam. Mint azt az expostásunktól megtudtam, Lil egy teljesen más ? és hamis ? verziót adott elő arról, hogyan is szakadt szét az ?álom-pár? (ld.: az előző naplóbejegyzést). Mint ugyanis kiderült, pontosan a fordítottja történt annak, amit a feleségem mondott, azaz Lil, miután egyik éjszaka lefeküdtek Bruce-szal egy motelban, szépen elcsórta a férfi összes pénzét, kocsiját, és aztán egyszerűen lelépett. Ezek után pedig megpróbálta visszakuncsorogni magát hozzám, mivel ? ahogy azt Bruce-nak kifejtette ? szemet vetett a széfben őrzött értékpapírjaimra, ám a széfem kódjának hiányában szerencsére ezeket nem tudta ellopni. Most, hogy végre a teljes történetet megismertem, készen álltam a visszavágásra! Hahá, Lil, ha azt hitted túljárhatsz az eszemen, akkor most nagyot fogsz csalódni! ? gondoltam magamban, és neki láttam a csapda kivitelezésének. A terv rendkívül egyszerű, de egyben nagyszerű is volt. Én odacsalom a feleségemet a házhoz, hagyom, hogy kiengeszteljen, ő persze majd megpróbálja kiszedni belőlem a kódot, ám mikor távozni akar, Bruce a rendőrök segítségével szépen lecsukatja lopásért. ?Ne feledd? ? magyarázta Bruce ? ?a terv leglényegesebb része, hogy Lilt az értékpapírokkal a kezében kapják el, mert akkor nem tudja magát kimagyarázni!? ? mondta, én pedig helyeslően felmordultam. *** Pár órával később megcsörrent a telefonom. Úgy látszik, Lil észrevette a tőlem érkezett nem fogadott hívását. Egy félpercnyi csörgés után végül is felvettem. ?Szia, Ted, Lil vagyok!? ? szólt bele a telefonba. Áh, Lil ? válaszoltam. ? Találtam pár holmit a lakásba, amit legszívesebben kihajítanék, de tudom, hogy a tieid, szóval? arra gondoltam, elvihetnéd. ?Rendben, máris indulok értük!? ? vágta rá Ő, és valóban, amint kimondta, már le is tette a telefont. Jót nevettem magamban, ahogy elképzeltem, mennyire boldog lehet most, hogy azt hiszi: nyert ügye van. Alig negyed óra múlva már az ágyban talált mindkettőnket a leszálló este, s Lil épp vadul vonaglott rajtam. A tény, hogy éppen gyűlölöm, egy cseppet sem vont le a szex élvezeti értékéből, sőt! Nem is emlékszem, mikor volt ennyire jó Lillel. Bár igaz, ami igaz, aznap este már olyan kanos voltam, hogy akár egy lámpaoszlopra is felcsavarodtam volna ? már persze, ha találtam volna rajta lyukat. Lil tehát kitett magáért, de az aktus után nem merte felajánlani, hogy nálam maradjon, később aztán rájöttem, hogy ez is szimpla színjáték volt. Ugyanis amikor megmutogattam neki a dobozokat, amikbe összegyűjtöttem a holmiját, hirtelen színpadiasan felsóhajtott. ?Jaj, Ted! Most jut eszembe, a széfben maradt a nyakék, amit anyámtól örököltem. Ha nem haragszol, akkor azt is elviszem.? ? Alig bírtam elfojtani egy mosolyt. Szóval erre megy ki a játék? Nem, idehozom neked? ?Ugyan, ne fáradj, csak mondd meg a kódot, idehozom én!? ? mondta a legédesebb mosolyával, miközben kezével simogatni kezdte a farkam. Hát jó ? legyintettem nagyvonalúan, s kedélyesen néztem, amint eltűnik a folyosó végén. Egy perc múlva aztán visszatért a nyaklánccal, és a dobozokat felnyalábolva egy csókkal búcsúzott el. ?Akkor holnap látogass meg a hotelben!? ? szólt kacéran. Szegény Lil ? gondoltam magamban ? legfeljebb a börtönben foglak meglátogatni. Lassan becsuktam az ajtót, s elégedetten fujtattam. Én teljesítettem a terv rám eső részét, most már csak Bruce-on múlik, hogy megszívassuk ezt a ribancot. Az eredeti elgondolás szerint a rendőrségi szirénák bármelyik másodpercben megszólalhattak, és végre bosszút állhatok Lilért. Ám a percek csak teltek, s a környék teljesen néma maradt. Valahogy rossz érzésem támadt a dolgokkal kapcsolatban, így feltárcsáztam a 112-t. ?Jó estét, rendőrségi segélyhívószám, miben segíthetek?? ? szólt bele egy női hang Jó estét. Tudomásom szerint ma este egy járőr kocsit rendelt egy bizonyos Bruce Lane a 3. utca sarkához, de sehol sem látom. ?Egy pillanat türelmet kérek ? utána nézek? ? válaszolt a hang. Egy perc múlva a legrosszabb érzésem igazolódott be. ? ?Sajnálom uram, semmi ilyesmiről nem tudunk. A nyilvántartásban semmilyen Bruce Lane nem szerepel.? ? a torkom kiszáradt. Ez esetben? öhm? egy lopást szeretnék bejelenteni? Szétrúgom a tökét annak a szemétládának! ? morogtam magamban, és nem sokkal később szitkozódva lecsaptam a kagylót.

Nem baj, legalább több időm lesz gyűjtögetni

Bomarr, én is szeretném megköszönni, hogy feltetted ezeket a beszámolókat, maximálisan átjött a hangulat, és nagy kedvet érzek, hogy jövőre én is menjek - úgyhogy már most elkezdek spórolni... Donát

Köszönöm, jó volt Donát

Én viszont nyaralni voltam... és most visszatértem! Donát

Húúú már én is nagyon várom, hogy megnézhessem! De moziban szeretném, és nem tudom, adják-e egyáltalán nálunk Donát

Gondolom, miközben nézi, aközben ugrik be neki Donát

Megnéztem a Trailert, és elolvastam az ismertetőt... hát nagyon egyedi filmre számítok ezek alapján! Felkeltette az érdeklődésem Donát

yodamester: erről a filmről mit kell tudni? Donát

Húúúú Rog!!! Ki****tt jó! Donát

Csak nehogy véletlenül valamelyikre rálépjenek (Súlytalanság ide vagy oda) Donát