A Boldogság nyomában
Még télen láttam ezt a filmet, és már akkor éreztem, hogy valami igazi különleges alkotással sodort össze a sors. Azonban most, hogy lassan lemegy ez az év, egyre inkább úgy gondolom, hogy számomra ez volt az Év filmje. Sok szép "darabot" láttam idén is, gondolok az Apocalyptora, a Prestige-re, a De ja vure, a Karib Tenger Kalózaira és még lehetne sorolni, de egy sem fogott meg ennyire, mint ez.
Ha megkérdeznétek tőlem, hogy miért is különleges ez a film, azt hiszem nem tudnék válaszolni. Talán ezért különleges: mert se nem több, se nem kevesebb, mint az élet. Madách örökérvényű szavai, "Ember küzdj és bízva bízzál" köszönnek vissza a film mindenegyes percéből, és mikor leülünk a székbe, szembe találjuk magunkat azzal, amivel nap mint nap: a nagy betűs élettel. Már pedig az élet gyönyörű, így tehát a ráépülő film sem lehet más .
S ha igazán meg kellene mondanom, hogy mi fogott meg ebben az alkotásban, talán azt mondanám: a mondanivalója. Az emlékeztető jellege, hogy sose adjuk fel az álmainkat... hogy küzdjünk, amíg csak lehet, és higgyünk magunkban. Hogy figyeljünk oda a gyermekeinkre, mert ők lesznek a Földön az új generáció, rajtuk áll mind az, amit mi annak idején felépítettünk. Számomra ez a film a hitről, a harcról és a szeretetről szól, és mindig meríteni tudok belőle, valahányszor látom.
És végül, de nem utolsó sorban, számomra ebben a 120 percben Will Smith alakítása igazán frenetikus volt. Minden percét élveztem és átéltem a történetnek.
10/10