Donát

Szóval. Ez egy szigorúan komolytalan, folytatásos mű lesz, amelyre nem tudom hogy lesz időm, de majd igyekszem. Szívesen kitenném rá a 18-as karikát, de azon oknál fogva nem teszem, hogy én sem vagyok még annyi, csukott szemmel pedig nehéz írni. Szóval aki ebben a topicban komoly művészi, ne adj isten, irodalmi alkotást szeretne olvasni, annak ajánlom a vissza gombot. Aki viszont szerette (szereti - de nem kell bevallani!) a Bridge Jones féle naplókat, az talán vessen erre egy pillantást (és a véleményezést se bánnám - főleg a negatívat, hogy lássam van-e értelme törni magamat), hátha nem csalódik - amit persze garantálni nem tudok. Szóval, jöjjön az én "tollamból" egy kis komolytalanság, amire szükségem van az utóbbi húzósabb napok után: 2007.04. 10. Üdv. Ted vagyok. És ez életem első naplóbejegyzése. Csodálkozom is magamon. Valahogy mindig úgy gondoltam, hogy a pasik sosem vezetnek naplót. Ami többé-kevésbé így is van ? azt hiszem. Igazából a feleségem, Lil, ő vett rá erre az egészre. Múltkor megjegyezte, hogy olyan unalmas életem van, hogy érdemes lenne lejegyezni. Hogy mások, okos emberek, tanulmányt készíthessenek, hogy miképpen ne éljünk. Aztán egy hete ? születésnapomra ? kaptam tőle egy naplót. Egy eredeti Parker tollal. Kedves ajándék, igazán. És most felavatom. Abból az alkalomból, hogy ma hazamenve őt találtam az ágyamban Bruce-szal. Bruce a postásunk. Lil mindig felhívta rá a figyelmem, hogy annyit se keresek, mint egy levélkihordó. Pedig még korábban is kelek náluk. Most már legalább tudom, hogy honnan vette, mikor kelnek. Lil hűtlensége nem igazán hatott meg. Mindig mondta, mekkora rakás szerencsétlenség vagyok, s most lám, igaza lett. Úgyhogy fogtam őt, valamint Bruce-t és kihajítottam a házból. Merthogy az meg az én nevemen van. Ez jót tett a férfiasságomnak. Lil egyébiránt szép nő ? volt, úgy tíz éve. De ő legalább valamikor jól nézett ki, ellentétben velem. Sosem voltam eminens diák, meg ilyesmi. Mindig átcsusszantam az évfolyamok között, ?majd lesz valahogy? sóhajtással. Azt mondják egész helyes voltam a gimi éveimben. Én ezzel vitatkoznék, de ez az én bajom. Mondjuk a fényképekben remek szövetségest szoktam ilyenkor találni. Lil mindig mondta is, hogy: ?Többet molyolsz a fényképeiddel, mint a farkaddal az ágyban!? Azért azt sietve leszögezném, hogy ez nem igaz. Az, hogy ő megcsalt, egyáltalán nem keverendő össze az ÉN szexuális teljesítményemmel. Sőt. Egyébként is, nimfománokkal nem tárgyalok. Szóval délután kidobtam mindkettőt a házból ? szép nagy kertes házam van egyébként, bár tény, hogy életembe nem jártam még be a kertet, arra van a kertész, vagy mi a szösz, meg egyébként is, lusta vagyok hozzá ? és kéjes vigyorral néztem, ahogy párnát szorongatva futnak a közkíváncsiság elől. Ja igen, merthogy azt még nem említettem, hogy a ruhájuk ?véletlenül? nálam maradt. ?Szabad vagy haver!? ? büfögte a képembe Backsey a közeli kocsmában, ahová az eset után átvonultam, és megveregette a hátamat. Ez egy igen tiszteletreméltó cselekedet volt, tekintve, hogy egyik kezében sört tartott, a másikkal meg a bárszéken kapaszkodott, megakadályozandó a közelebbi ismeretségkötést a kocsma talajával. ?Mindig mondtam, hogy egy lotyó az a tyúk!? ? folytatta, össze-összeakadó szemekkel, s közben látványosan gesztikulált. ? ?Én tudtam, hogy ez?? ?Miről van szó?? ? vágódott le mellém másik ügyeletes ivótársam, Paul. ? ?Ott hagyott a nejed?? Áh, csak félrekefélt ? jegyeztem meg. ?Hé, Dawson!? ? kiabált egyet mellőlem Paul, miközben Backsey egy látványosat hányt a lábam alá. ? ?Jössz nekem egy húszassal. Kicsi Bruce tényleg meghúzta Lilt!? Micsoda?! ? köhögtem fel alig lenyelt sörömet. ? Te tudtál róla?! ?Áh, tudod, a mendemondák? ? szabadkozott ő, s közben megrántotta a pultos ingjét. ? ?Egy olyat lesz szíves? ? szólt neki. ? ?Az a fő, Ted, hogy végre szabad vagy! Dobd ki azt a némbert, és keféld meg a szomszéd lengyel csajt, ahogy annyiszor tervezted? ? ez persze hazugság volt. De hát mégis csak Lilről van szó ? hívtam fel erre a cseppet sem elhanyagolható tényre a figyelmét. A feleségem? ?Aki lelépett kicsi Bruce-szal? ? fejezte be részegen Backsey, majd ráhanyatlott a pultra. ?Látod, még ez a részeg disznó is jobban átlátja a helyzetet, mint Te!? ? veregetett háton Paul. ? ?Gyerünk, még csak harminchét vagy?? - harmincnégy ? szúrtam közbe ? ?Na, látod! Harmincnégy. Előtted az élet, használd a farkad!? Eddig is használtam! ? fakadtam ki. ?Hát persze? ? nyugtatott meg Paul, s utoljára úgy megütötte a hátam, hogy az előbb felköhögött söröm most kiköptem, amely így csatlakozott a Backsey száján át távozó, s a földön már tócsát alkotó löttyhöz.

Hát ez ütött. Donát

Igen, nem esett le Donát

Én még nem tudom biztosan mondani, mert május 7-től érettségi, és minden nap számít, de megpróbálok elszabadulni. Jó lenne. Donát

Azt hittem, ez az Echo Base nagyobb durranás lesz. Ez így nem túl sok... (semmi bunker, csak egy ajtó, egy sikló, meg pár kiegészítő, mondjuk árban biztos nem is lesz olyan horribilis, mintha a teljes bunkert építették volna meg... A Köztársasági hajó tényleg nagyon rulezzzz Donát

Én sem értem Ezt írja ki: photocache6.flickr.re2 : 404 Donát

Nekem egyik képet sem hozza be az FF... Donát

Boldog szülinapot, Legas Kellemes húsvéti másnapot mindenkinek Donát

Na a 18-as karikát most már tessék kirakni! Bár az nem jó, akkor nem tudom elolvasni Kár, hogy a fórum most ennyire kihalt, elememben vagyok Donát

Most fedeztem fel a topicot... Szóval, egyetértek Dzséjttel és Miss-szel, méghozzá azon egyszerű oknál fogva, hogy amikor Luke megkérdezi Leiától, hogy: Emlékszel anyádra? Az igazira? Ekkor Leia nem kérdez vissza, hogy: Az igazira? Ezt meg hogy érted? Ergo nagyon is tudta, hogy örökbe fogadott lány. Az ugyanis kissé valószínűtlen, hogy Bail felesége meghalt, és egy új nő nevelte fel Leiát (enyhén túl lenne bonyolítva...) Mellesleg, ahogy Dzséjt is írta, ebben a jelenetben Padmén van a hangsúly, nem pedig egy neve nincs hölgyön, akit 10 másodpercig látunk kb. Az pedig, hogy miképpen lehet, hogy Leia emlékezett, Luke meg nem... egy egyszerű példa: Tegyük fel, hogy van egy testvér pár, akik remekül bowlingoznak. De az egyik ösztönösen a bábuk baloldala felé gurít, a másik pedig a jobb oldala felé. Mindkettő jó bowlingos, mégis eltér a tulajdonságuk, s számon kérni az egyiken, hogy ő miért nem bal oldalról gurítja a golyót, s miért jobbról, enyhén szólva nevetséges, ha ő ösztönösen jobbról közelíti meg a dolgot. Természetesen tudná balról is, de ahhoz meg kéne tanulni. Ha leegyszerűsítjük a Skywalkerek esetét, akkor tegyük fel, hogy mind Leia mind Luke Erőérzékenyek, de Luke a szellemek látására és a velük való kommunikálásra fogékony ösztönszerűen, Leia pedig a múltra való emlékezésre. Ody, számonkérhetnéd Leia-n is, hogy miért nem látja a szellemeket, hiszen Luke is látta őket - tanítás nélkül! Ez ugyanaz, minthogy most Luke-on kéred számon, miért nem emlékszik az anyjára, ha Leia igen. Donát

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek, skacok! Tojjon a nyúl sok csokit Donát

OFF Egyetértek. Bár ott a moderálás sem túl fejlett... pedig ott nagy szükség lenne rá. ON

A Kashyyykra nem egyedül ment. Ott volt Luminara Unduli is (vagy hogy írják ) Donát

"I Love you too" Hát ezen még mindig szakadok! Donát

Donát

Sejtettem, hogy tetszeni fog Donát

Viszket a talpam, Kemény a farkam, Ha meglocsollak Segítesz rajtam? Donát

Még csak péntek van, hová ez a nagy sietség? Donát

A suliba ajánlót kell írni kedvenc tévéműsorunkról. Én ezt írtam: Álmodtál már arról, hogy repülsz? Arról, hogy fent állsz egy szokványos New York-i ház tetején, és fentről szemléled az alattad nyüzsgő várost? Majd egy hirtelen pillanatban elrugaszkodsz, s érzed, amint a süvítő szél belekap a hajadba? és zuhansz, közben figyeled, ahogy a hasad alatt elterülő betonrengeteg egyre jobban kiszélesedik. S mikor már csak egy karnyújtásnyira esik tőled, becsukod a szemed felkészülve a becsapódásra. De nincs becsapódás. Egy emberöltőnyi idő múlva felnyitod szemhéjad, s látod, amint centiméterekre az utca flaszterétől lebegsz. Emlékszel még az érzésre, amit ekkor éreztél? Tapintani tudod-e a félelmet, ami olyan élesen hatolt az agyadba, hogy képtelen voltál megmozdulni? Képes vagy előhívni azt a hitetlenséget, mely végül olyannyira nem tért napirendre megmenekülésed felett, hogy felriadtál álmodból? Eszedbe jut-e még az a csalódottság, amit akkor éreztél, mikor tudatosult benned, hogy mégsem vagy HŐS? Csalódottság? furcsa ezt a szót kimondani. Mert őszintén, valaha belegondoltál már abba, mit is jelent Hősnek lenni? Talán ha képes vagy repülni, vagy le tudod festeni a jövőt, esetleg meg tudod hajlítani a teret, akkor azzá válsz? Egy különleges képesség tesz a világ megmentőjévé, vagy valami más? Valami, ami belül lakozik? Ha ez utóbbi, akkor jogos-e a csalódottság? A Hősök nem csupán egy sorozat, amely hatásvadász elemekkel tucatnyi fiatal különleges helyzetét mutatja be? a Hősök nem csak egy látványos kalandsorozat. A Hősök válasz mindazok kérdéseire, akik álmukban legalább egyszer átélték a repülés s a kiválasztottság eufóriáját. Válasz azoknak, akik, ha csak óráknak tűnő percek (vagy perceknek tűnő órák?) erejéig is, de a világ megmentőinek érezhették magukat, de képtelenek voltak felmérni, mivel is jár ez. Ám vigyázat! A sorozat nem idilli képzeleteink folytatása, nem egy eszményített álomvilág. A kérdéseinkre csattanós válaszokat kapunk, a betonon néha szétkenődik az arcunk, s előfordulhat, hogy a mind a tér, mind az idő kijátszik bennünket. Mert bár a mi álmainkban Hősnek lenni annyi, mint kényünkre-kedvünkre játszadozni a természettel, újságok címoldalain pózolni, s elesett (és természetesen gyönyörű!) hölgyek megmentésére sietni, a való világ, mint oly sokszor, most is meghazudtolja az emberi elgondolást, legyen az álom, vagy valóság. Ez a sorozat nem legyőzhetetlen Hősökről szól, akik szintén elpusztíthatatlan ellenfeleikkel órákon át harcolva végül learatják a babérokat, hanem olyan hétköznapi, átlagos emberek felemelkedéséről, mint mi, egyszeri tévénézők. S alighanem ez az, ami igazán közel hozza számunkra a sorozatot, ez az, ami abban a hitben ringat minket, hogy valójában ébren álmodunk. Mert bármennyire tagadjuk is, mindannyian Hősök szeretnénk lenni. Hősök, akik megmentik a világot. S milyen buta az ember? hisz mindannyian azok is vagyunk. Mert nem az tesz minket különlegessé, hogy képesek vagyunk repülni, vagy lefesteni a jövőt. Hanem az, hogy fel tudjuk áldozni magunkat másokért, s meg tudjuk őket menteni, ha igazán bajba vannak. Ráadásul nekünk még választásunk is van. Csütörtök esténként Peteréknek erre még csak esélyük sincs. Mi mégis olyanok szeretnénk lenni, mint Ők. Hiszen végtére is, mindannyian emberek vagyunk ? mindig többet akarunk. S ez az, amire a sorozat igazán fel akarja hívni a figyelmünket. Csabai Donát

Happy Birthday! Donát

Na elmész már a... Donát

Obi: Az első rész első pályáján belül merre keressem ezt a cuccot? Donát

Én jól beszélek, a szöveget is jól értem, viszont a beszédük megértése valóban nem könnyű. Donát

Ody, ez egy egyszer adódó lehetőség az életben, szerintem ne szalaszd el! Lehet, hogy sok minden angolul lenne, de nemcsak füled van, szemed is, használd! Úgy értem, lesz látnivaló bőven is, szerintem felkészülnek azok számára is, akik nem tudnak angolul. Szerintem semmiképp se hagyd ki, én se hagynám, ha lenne pénzem. Donát

Üdv újra itthon KUDAR! Donát