Hogy aztán iszonyatos fejfájással ébredjek. A konyhába vezetett az első (na jó, a második) utam, ahol is egy jó erős kávé után megpróbáltam átgondolni az aznapi teendőket.
Végül is úgy döntöttem, hogy az autóra vonatkozó ? cseppet sem egyszerű ? problémákat holnapra hagyom, ma szépen elvégzem a melóm, aztán megyek csapot szerelni (na persze) a szomszédba. Éppen reggeli közbeni szokásos gondolatmenetemet fűztem tovább, amikor csörgött a telefonom.
?Ted, itt Lil? ? szólt bele a feleségem.
Szia Lil ? válaszoltam visszafogottan. ? Mit akarsz?
?Ted, át kéne ugranom a házba, kellene pár ruha.? ? mondta ő.
Erre nem gondoltál, amikor leléptél Bruce-szal? ? válaszoltam felháborodottan, és lecsaptam a kagylót. A kulcsot pedig, mely mindig a lábtörlő alá volt dugva, ezúttal magamhoz vettem induláskor, és kárörvendően vigyorogva elindultam melózni.
Úgy négy óra fele járhatott, amikor rájöttem, hogy még semmit sem ettem aznap. Ránéztem telefonomra (10 nem fogadott hívás, kezdeményezői egytől egyig Lil), s úgy ítéltem meg, hogy van még egy cseppnyi időm megebédelni (vagy megvacsorázni?), mielőtt átlátogatok a lengyel csajhoz. Így aztán útban hazafelé beugrottam kedvenc gyorséttermembe, és leadtam a rendelést.
Egy óriás hamburgert kérnék, jól átsütve, hagyma nélkül ? szóltam. A férfi, akinek megtermett testalkatáról minden eszembe jutott volna, csak az nem, hogy egy pult mögött hamburgereket süt, bólintott, majd neki állt elkészíteni a szendvicsem.
A húst jól átsütötte, ketchupot bőven nyomott bele (ahogy szeretem), rátette a salátát, a paradicsomot, a mustárt, a vegyes zöldséget, és végül? a hagymát.
Khm ? köszörültem meg a torkomat. Ő rám nézett.
?Valami nem oké?? ? dördült a hangja, és én belenéztem a két méteres állat szeme közé. Szerintem a legvitézebb amerikai katona is előbb lőtte volna el az egyik heréjét, minthogy szóvá tegye az apró malőrt.
Fizetés után mérlegelni kezdtem, hogyan is tovább. Megegyem, vagy ne egyem? Végül az éhség győzött az aggodalmaskodás fölött, hatalmas harapásokkal eltüntettem a hamburgert. Az ezt követő kapkodást nehéz lenne leírni, de kísérletet teszek rá. Berohantam a boltba, vettem egy csomag rágót, három csomag gumit, egy tic-tacot, majd kiléptem a boltból, taxiba szálltam (a saját kocsim jelenleg használhatatlan volt ? köszi Lil!) és úgy öt percre rá már a házam előtt toporogtam a kulcsomat keresve (Felháborító, hogy nincs a lábtörlő alatt! ? gondoltam, aztán rájöttem, hogy én raktam el onnan.)
Kinyitottam az ajtót, és rögtön utána be is csaptam. Igaz, én akkor már belü voltam. Lil meztelenül állt a nappali kellős közepén, miközben szégyenteljes arccal pislogott a konyha felé: az ottani ablakkeret ugyanis elárvultan engedte be a késő délutáni szellőt, tekintve, hogy üvege be volt törve.
Te mi a fenét keresel itt? ? kérdeztem, hol rá (ez utóbbi szebb látvány volt), hol az ablakra nézve.
?Meg akartalak lepni? ? válaszolta.
Sikerült.
?Sajnos? történt egy kis baleset.? ? folytatta.
Lil, megközelítőleg öt perced kapsz arra, hogy felöltözz, fogd a cókmókod, és eltűnj innen.
?De Ted!? ? mondta ezúttal már határozottabban. ? ?Ezt meg kéne beszélnünk!?
Szerintem nem ? válaszoltam, és becsaptam magam mögött az ajtót. Tudtam, hogy tekintetével követ, ezért lépteim minden másodpercét kiélveztem, amely a lengyel lány ajtajáig vezetett. Becsöngettem. Ő kinyitotta az ajtót. Majd elfintorodott. Nos igen. A rágót elfelejtettem bevenni. Ma sem lesz szex ? gondoltam magamban lemondóan.