Donát

Nem tudom, így alakult ki, csak leülök, és ami jön az jön. Ha megnézed, nem neveztem meg hol él, meg ilyesmi, hanem ahogy alakul. Magyar nevekkel meg - nem tudom miért - nem szeretek operálni Ma egyébként még tervezek egy frissítést, meglátjuk belefér-e a történetbe. Lil pedig maximálisan megkapta, ami jár (mintha Sidioust hallanám), noha ki tudja, lehet Ted is megcsalta már ezelőtt... Donát

2007. április. 16 Szóval igen, majd egy hete nem írtam újdonsült naplómba, persze a nők ? s főleg Lil ? azt a következtetést vonnák le ebből, hogy a férfiak ganék, kiszámíthatatlan részegek, akiket csak a farkuk vezet. Logikai összefüggéseket ne keressünk, arra egy élet is rámenne. Ugyan egy hete nem írtam, de elhiheti mindenki, nyomós okom volt rá. Kezdjük az elején. Alig, hogy a részegedés utáni nap felébredtem, és elolvastam szomszédom finoman szólva sem jó szándéktól csöpögő levelét, egy listát állítottam össze a hét további napjaira, mit is kéne csinálnom: a) Sűrű bocsánatkérések közepette megúszni a szomszédok követelőzését b) Alaposan seggbe rúgni Pault, amiért maszturbálni merészelt a szomszédom lányára (de legalábbis azért, mert erre ők rájöttek!) c) Vagy visszahozni Lilt, vagy megkefélni a szembe szomszéd lengyel csajt ? kanos vagyok b*ssza meg! d) Elintézni a hivatalban a dolgokat (elviselni, ahogy a főnök szénné aláz, szemezni a titkárnő csajjal, és nem - dehogynem! - utolsósorban arrébb tologatni pár aktát) e) Megjavítani a kocsit (Lil ? nők a volánnál, jézusom, hogy lehettem ilyen hülye! ? új parkolási stílust honosított meg az utcánkban) f) Kimagyarázni magam, hogy pontosan miért is nem dobtam be azt az 50 pennyset a parkolóórába (és miért nem fizettem ki a 10 dolcsis bírságot?) Tehát, Kedves Olvasó, azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy miért csak most jutottam el odáig, hogy leüljek az asztalomhoz, és Liltől kapott Parker tollamat elővéve újabb bejegyzéssel lássam el naplómat. Szerdán, miután elolvastam a levelet, átmentem a szomszédhoz, ahol sűrű bocsánatkérésekkel elmagyaráztam, hogy barátaim nem voltak túlságosan beszámítható állapotban. Azt is kifejtettem, hogy igen meghatott együttérzésük a feleségem ügyében, s hasonló támogatásomról biztosítom őket (ezen mondatom értelmét azóta is bogozzák). Ezt követően megkértem őket, hogy a jó öreg amerikai jogrendszert hagyjuk ki a dologból, intézzük el ezt amúgy egymás közt. Ők támogatták az ötletet. Ekkor kezdődött az alku. Felajánlottam, hogy a kellemetlenségért cserébe, nem kérem vissza az egy hónapja kölcsön adott turmixgépet. Persze erre ők kijelentették, hogy az az övék. (Sajnos nyeregben voltak, de azért nem hagytam magam.) Kicsit továbbmentem. A metszőollót is rájuk hagyományoztam (évek óta náluk volt már). Ezt követően játszottam ki az adum. Lil egyik éjjel (mielőtt megcsalt volna ? legalábbis véglegesen) kifecsegte, hogy a szomszéd felesége, Lis, kölcsönkérte tőle a vibijét úgy egy pár hónapja, és azóta sem adta vissza. Lisnél maradhat a vibi ? ajánlottam fel végül, mire szomszédom igen nagyot nézett, ahogy azt előre sejtettem. ?A mi?!? ? innentől kezdve kész volt az alkunk, s pár perc elteltével egy felesleges turmixgéptől és metszőollótól megszabadulva (hogy a vibrátorról ne is beszéljünk?) boldogan fütyörészve tértem vissza házamba. *** A hivatalból aznap hulla fáradtan tértem haza, s áthívtam magamhoz a haverokat (Paul, Backsey). Természetesen pár üveg sör után megkapták a magukét. Paul ? evidens módon ? mindent tagadott, Backsey már nem volt azon az agyi szinten, hogy ezt megtegye ? bár gyanítom, ez születése óta fennáll. Hanem a harmadik pont esetében sürgősen tennem kellett valamit. Tegyük hozzá ez esetben ? végre ? a szerencse is kegyeltjei közé fogadott. Aznap éjjel ugyanis Lil ? megtépázva és pénz nélkül, zuhogó esőben ? beállított. Közölte, hogy Bruce nemcsak hogy elvette a pénzét, de miután elélvezett a feleségem szájába, még ki is hajította a kocsiból. (Bruce-t azóta se láttuk?) Lil úgy állt ott az ajtóban, mint egy kivert kutya, de férfiúi büszkeségem nem engedett. Kezébe nyomtam két 20 dolcsist, és a közeli motelba irányítottam. Dühös volt, de tudta, hogy most nem ő diktál. Így hát kénytelen, kelletlen, átballagott a pár sarokra lévő Highway-be (így hívják az itteni porfészket.) Alig, hogy elhúzott, ismét csöngetést hallottam, s már kissé dühösen nyitottam ajtót ? attól tartva, hogy nagy akaraterőm elpárolog, ha rám veti magát ? ám mérgem gyorsan eloszlott, amint megláttam a szembe szomszéd lengyel csajt a küszöbön. ?Helló? ? köszönt. ? ?Enyém vízcsap lenni rossz. Én kérdezni Te megjavítanád-e holnap délután?? Akár ma is ? reagáltam kajánul, s közben szemeim élesen bevágódó dekoltázsára tapadtak. ?Ma lenni nem jó? ? rázta meg a fejét. ? ?Holnap Te ráérsz?? Öhm, nem is tudom? ? húztam. Majd mikor kérlelve rám nézett, kontráztam. ? Azt hiszem, belefér az időmbe. Így aztán olyan éjfél körül nagy reményekkel hajtottam álomra a fejem.

Boldog születésnapot, Yush! Donát

Ma még igyekszem egyet frissíteni, van ötletem hozzá Donát

Kár, szerintem nagyon jó volt! Donát

Például eszmecserét folytatsz ismerősöddel, és régebbi levélből idézel. Vagy elküldött jelszót akarsz feleleveníteni. Vagy a starwars.hu hírlevelének egy régebbi számát szeretnéd újraolvasni, vagy... és még lehetne sorolni. Donát

De nem parasztvakítás, mert így semmit sem kell kitörölni, és mindent remekül lehet (átlátható mappákba!) rendezni. Van auto-draft (piszkozat mentés), amely elmenti a leveledet automatikusan írás közben, hogyha esetleg áramszünet van, vagy ilyesmi, akkor onnan tud folytatni, ahol abbahagytad. Szerintem nagyon jó kis formátum, de hát ez az én egyéni véleményem. Donát

Na, legalább van egy kis motivációm, hogy miért tanuljam még meg ezt a rohadt 4 leckét a 3-os tankönyvből... HÁT EZÉRT MEGÉRTE!!! Kegyetlen jó rész volt. Donát

A gmailnél jobb felület szerintem nincs. Akármekkora levelet küldhetsz (tudtommal, de még nem sikerült kiakasztanom) és 2,8 giga tárhely...

Én a gmail-t csak ajánlani tudom, mindenkinek Donát

2007.04.10-11. A most következő sorok Backsey és Paul nagyjából kivehető szaggatott elmondásából és a saját ? foszlányokból összerakott ? emlékeimből álltak össze. A kocsmában vihar gyorsan lerészegedtem. Paul és Backsey ? pár ismerős elmondása alapján ? ekkor már a félig józan, félig ittas állapotban leledzettek, és vállalkoztak arra a cseppet sem egyszerű feladatra, hogy hazavisznek. Azt tudni kell, hogy a kocsma és a házam közötti távolság jó fél mérföldre rúg, ráadásul a külvárosi kutyák kifejezetten személyük elleni provokálásnak vélik, ha három részeg (bocsánat, kettő félig és egy teljesen) hangos énekléssel vonul el portájuk előtt. Paul elmondása szerint Backsey olyannyira megelégelte a kutyavonítást, hogy megállt az egyik porta előtt, és lehugyozta azt. ?Mit csinálsz?!? ? rivallt rá Paul. ?Megjelölöm a területem? ? dörmögte Backsey, majd folytattuk andalgó utunkat hazafelé. A kutyacsaholást túlélve, ki tudja mikor (Backsey és Paul egybehangzóan éjfél előtti időpontot határozott meg, ám a szomszédok állítása alapján jóval hajnali kettő után ? s lássuk be, ez ügyben inkább ők tűnnek hiteles tanúnak) ért a furcsa triónk otthonomba. Tisztán emlékszem, amint a kulcsomat kutatva Backsey végigtapogatta a testem, miközben Paul hunyorogva pislogott be a szomszéd lányának függönymentes ablakán (a hangokból ítélve a tizenhat éves csajra éppen mély benyomást gyakoroltak). A kulcs meglett (mint utólag kiderült a lábtartó alatt volt, de Backsey előtte még a cipőmet is levette, hátha abban rejtegetem) mi bementünk, vagyis inkább bekóvályogtunk, ha helyesen akarok fogalmazni. Amint beléptünk, Backsey sört kért, mondtam, keressen a hűtőben. Paul elkísért az ágyamig, majd ruhástul belökött az ágyba. (Az ezt következő pár percre egyikünk sem emlékszik, de mintha derengene, hogy Paul távcsőért kutatott, és igen erősen a velem szembelévő, már említett ablak felé orientálódott, ám könnyen lehet, hogy ez csak egy hulla részeg szerencsétlen kényszerképzete?). Ami viszont biztos, hogy olyan negyedóra múlva Backsey visszajött egy (mint utólag kiderült: üres) sörös üveggel a kezében, és így szólt: ?Betörő van a házban? ? motyogta. Mi van? ? kérdeztem vissza, s kipattantam az ágyból, de azon nyomban megbántam a tettemet, mert összeestem a földön. ?Nagy darab volt, és barna volt a haja. Betörtem a képét? ? magyarázta Backsey, s megmutatta az öklét. Furcsán csillogott. Paul ránk nézett, majd megcsóválta a fejét. Backsey minden bizonnyal a tükröt törte be, de mi meghagytuk abban a hitében, hogy elintézte a gazembert. A két cimbora nem sokkal ezután lelécelt (Backsey nálam hagyta a sörös üveget, mondván: húgyszaga van, nem tudom, honnan vette), engem pedig elnyomott az álom. Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem, s egy levéllel a szomszédoktól: ?Tisztelt T. Gibson úr! Tájékoztatjuk, hogy a tegnap esti részeges duhajkodása okozta (melyet feltételezhetően több tettestársával együtt követett el) csendháborítás miatt feljelentjük. Felhívjuk tisztelt figyelmét, hogy a lányunk ablakánál felállított kertész létrán (melyet nem mi helyeztünk oda) ismeretlen eredetű spermiumot találtunk, ezért közerkölcs-ügyi eljárást indítottunk Ön ellen. Amennyiben hajlandó peren kívüli kártérítésre, úgy kérjük, keresse meg ügyvédünket, a boríték hátulján található telefonszámon. További kellemes napot! U.i.: Úgy hallottuk, hogy felesége megcsalta Bruce-szal. Fogadja őszinte sajnálkozásunkat. Jó postás volt.?

Hát... a Manchester leiskolázta a Romát. Cakumpakk. Olyan Európai focit mutattak be, hogy... persze a Roma is kellett a zakóhoz. Jó meccs volt - Manchester rajongóként Donát

Emberek!!! Láttátok a manchesteri csodát?! Manchester - Roma: 7-1. Bravó Vörös Ördögök! Donát

Csak nektek Donát

Szóval. Ez egy szigorúan komolytalan, folytatásos mű lesz, amelyre nem tudom hogy lesz időm, de majd igyekszem. Szívesen kitenném rá a 18-as karikát, de azon oknál fogva nem teszem, hogy én sem vagyok még annyi, csukott szemmel pedig nehéz írni. Szóval aki ebben a topicban komoly művészi, ne adj isten, irodalmi alkotást szeretne olvasni, annak ajánlom a vissza gombot. Aki viszont szerette (szereti - de nem kell bevallani!) a Bridge Jones féle naplókat, az talán vessen erre egy pillantást (és a véleményezést se bánnám - főleg a negatívat, hogy lássam van-e értelme törni magamat), hátha nem csalódik - amit persze garantálni nem tudok. Szóval, jöjjön az én "tollamból" egy kis komolytalanság, amire szükségem van az utóbbi húzósabb napok után: 2007.04. 10. Üdv. Ted vagyok. És ez életem első naplóbejegyzése. Csodálkozom is magamon. Valahogy mindig úgy gondoltam, hogy a pasik sosem vezetnek naplót. Ami többé-kevésbé így is van ? azt hiszem. Igazából a feleségem, Lil, ő vett rá erre az egészre. Múltkor megjegyezte, hogy olyan unalmas életem van, hogy érdemes lenne lejegyezni. Hogy mások, okos emberek, tanulmányt készíthessenek, hogy miképpen ne éljünk. Aztán egy hete ? születésnapomra ? kaptam tőle egy naplót. Egy eredeti Parker tollal. Kedves ajándék, igazán. És most felavatom. Abból az alkalomból, hogy ma hazamenve őt találtam az ágyamban Bruce-szal. Bruce a postásunk. Lil mindig felhívta rá a figyelmem, hogy annyit se keresek, mint egy levélkihordó. Pedig még korábban is kelek náluk. Most már legalább tudom, hogy honnan vette, mikor kelnek. Lil hűtlensége nem igazán hatott meg. Mindig mondta, mekkora rakás szerencsétlenség vagyok, s most lám, igaza lett. Úgyhogy fogtam őt, valamint Bruce-t és kihajítottam a házból. Merthogy az meg az én nevemen van. Ez jót tett a férfiasságomnak. Lil egyébiránt szép nő ? volt, úgy tíz éve. De ő legalább valamikor jól nézett ki, ellentétben velem. Sosem voltam eminens diák, meg ilyesmi. Mindig átcsusszantam az évfolyamok között, ?majd lesz valahogy? sóhajtással. Azt mondják egész helyes voltam a gimi éveimben. Én ezzel vitatkoznék, de ez az én bajom. Mondjuk a fényképekben remek szövetségest szoktam ilyenkor találni. Lil mindig mondta is, hogy: ?Többet molyolsz a fényképeiddel, mint a farkaddal az ágyban!? Azért azt sietve leszögezném, hogy ez nem igaz. Az, hogy ő megcsalt, egyáltalán nem keverendő össze az ÉN szexuális teljesítményemmel. Sőt. Egyébként is, nimfománokkal nem tárgyalok. Szóval délután kidobtam mindkettőt a házból ? szép nagy kertes házam van egyébként, bár tény, hogy életembe nem jártam még be a kertet, arra van a kertész, vagy mi a szösz, meg egyébként is, lusta vagyok hozzá ? és kéjes vigyorral néztem, ahogy párnát szorongatva futnak a közkíváncsiság elől. Ja igen, merthogy azt még nem említettem, hogy a ruhájuk ?véletlenül? nálam maradt. ?Szabad vagy haver!? ? büfögte a képembe Backsey a közeli kocsmában, ahová az eset után átvonultam, és megveregette a hátamat. Ez egy igen tiszteletreméltó cselekedet volt, tekintve, hogy egyik kezében sört tartott, a másikkal meg a bárszéken kapaszkodott, megakadályozandó a közelebbi ismeretségkötést a kocsma talajával. ?Mindig mondtam, hogy egy lotyó az a tyúk!? ? folytatta, össze-összeakadó szemekkel, s közben látványosan gesztikulált. ? ?Én tudtam, hogy ez?? ?Miről van szó?? ? vágódott le mellém másik ügyeletes ivótársam, Paul. ? ?Ott hagyott a nejed?? Áh, csak félrekefélt ? jegyeztem meg. ?Hé, Dawson!? ? kiabált egyet mellőlem Paul, miközben Backsey egy látványosat hányt a lábam alá. ? ?Jössz nekem egy húszassal. Kicsi Bruce tényleg meghúzta Lilt!? Micsoda?! ? köhögtem fel alig lenyelt sörömet. ? Te tudtál róla?! ?Áh, tudod, a mendemondák? ? szabadkozott ő, s közben megrántotta a pultos ingjét. ? ?Egy olyat lesz szíves? ? szólt neki. ? ?Az a fő, Ted, hogy végre szabad vagy! Dobd ki azt a némbert, és keféld meg a szomszéd lengyel csajt, ahogy annyiszor tervezted? ? ez persze hazugság volt. De hát mégis csak Lilről van szó ? hívtam fel erre a cseppet sem elhanyagolható tényre a figyelmét. A feleségem? ?Aki lelépett kicsi Bruce-szal? ? fejezte be részegen Backsey, majd ráhanyatlott a pultra. ?Látod, még ez a részeg disznó is jobban átlátja a helyzetet, mint Te!? ? veregetett háton Paul. ? ?Gyerünk, még csak harminchét vagy?? - harmincnégy ? szúrtam közbe ? ?Na, látod! Harmincnégy. Előtted az élet, használd a farkad!? Eddig is használtam! ? fakadtam ki. ?Hát persze? ? nyugtatott meg Paul, s utoljára úgy megütötte a hátam, hogy az előbb felköhögött söröm most kiköptem, amely így csatlakozott a Backsey száján át távozó, s a földön már tócsát alkotó löttyhöz.

Hát ez ütött. Donát

Igen, nem esett le Donát

Én még nem tudom biztosan mondani, mert május 7-től érettségi, és minden nap számít, de megpróbálok elszabadulni. Jó lenne. Donát

Azt hittem, ez az Echo Base nagyobb durranás lesz. Ez így nem túl sok... (semmi bunker, csak egy ajtó, egy sikló, meg pár kiegészítő, mondjuk árban biztos nem is lesz olyan horribilis, mintha a teljes bunkert építették volna meg... A Köztársasági hajó tényleg nagyon rulezzzz Donát

Én sem értem Ezt írja ki: photocache6.flickr.re2 : 404 Donát

Nekem egyik képet sem hozza be az FF... Donát

Boldog szülinapot, Legas Kellemes húsvéti másnapot mindenkinek Donát

Na a 18-as karikát most már tessék kirakni! Bár az nem jó, akkor nem tudom elolvasni Kár, hogy a fórum most ennyire kihalt, elememben vagyok Donát

Most fedeztem fel a topicot... Szóval, egyetértek Dzséjttel és Miss-szel, méghozzá azon egyszerű oknál fogva, hogy amikor Luke megkérdezi Leiától, hogy: Emlékszel anyádra? Az igazira? Ekkor Leia nem kérdez vissza, hogy: Az igazira? Ezt meg hogy érted? Ergo nagyon is tudta, hogy örökbe fogadott lány. Az ugyanis kissé valószínűtlen, hogy Bail felesége meghalt, és egy új nő nevelte fel Leiát (enyhén túl lenne bonyolítva...) Mellesleg, ahogy Dzséjt is írta, ebben a jelenetben Padmén van a hangsúly, nem pedig egy neve nincs hölgyön, akit 10 másodpercig látunk kb. Az pedig, hogy miképpen lehet, hogy Leia emlékezett, Luke meg nem... egy egyszerű példa: Tegyük fel, hogy van egy testvér pár, akik remekül bowlingoznak. De az egyik ösztönösen a bábuk baloldala felé gurít, a másik pedig a jobb oldala felé. Mindkettő jó bowlingos, mégis eltér a tulajdonságuk, s számon kérni az egyiken, hogy ő miért nem bal oldalról gurítja a golyót, s miért jobbról, enyhén szólva nevetséges, ha ő ösztönösen jobbról közelíti meg a dolgot. Természetesen tudná balról is, de ahhoz meg kéne tanulni. Ha leegyszerűsítjük a Skywalkerek esetét, akkor tegyük fel, hogy mind Leia mind Luke Erőérzékenyek, de Luke a szellemek látására és a velük való kommunikálásra fogékony ösztönszerűen, Leia pedig a múltra való emlékezésre. Ody, számonkérhetnéd Leia-n is, hogy miért nem látja a szellemeket, hiszen Luke is látta őket - tanítás nélkül! Ez ugyanaz, minthogy most Luke-on kéred számon, miért nem emlékszik az anyjára, ha Leia igen. Donát

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek, skacok! Tojjon a nyúl sok csokit Donát