Rog

Köszi! Remélem másoknak is tetszik négyünkön kívül.

A komolytalan dolgokkal tudok foglalkozni de a komolyabb dolgok már egyáltalán nem izgatnak. Nem hiszem hogy komolyan venném az ilyeneket. Az IWIW-re néha-néha felnézegetek de bejelölgetni már nem szoktam és engem se szoktak bejelölgetni. Nehéz is lenne mert az ottani nevem a vezetéknevem kezdőbetűjéből és a keresztnevem egy módozatából áll hogy ne lehessen megtalálni.

Csak a Batman Forever-ben.

Nem semmi reklám lenne a filmnek egy olyan eset.

Az üldözős rész übernagy.

Épp ezért kéne majd borotvát mellékelni a jegyek mellé.

Ebből a géngémből kéretik majd egy tartalmasabb vidióval előrukkerolni.

Hát jó sok törölköző kéne hogy felitassuk.

Trafó3 forgatási képek

Igazi badass gyerek ez a Locke. Köszi! Már jó régóta akartam egy ilyesmi több forrásból való sztorikát kreálni szóval ideje volt már hogy megcsináljam.

Akkor azokat ne is olvasd el amiket én írok. Mellékesen azért megemlítem hogy gyáva én se vagyok csak éppen csömöröm van az élettől és nem látom sok értelmét a létezésemnek. Hiába tudom hogy ez nincs így jól meg hogy mit kéne csinálni ha nem vagyok rá képes. Még. Nekem ez jelenleg akkor se menne ha megfeszülnék. Azt tudom hogy kéne csak éppen képes nem vagyok rá. Teszem azt ha valaki azt mondja vagy írja hogy örül ennek vagy annak én nem vágom hogy azt hogy lehet. Sokan annak is képesek örülni hogy másoknak valami tetszik ami nekik is tetszik vagy annak hogy találkoznak valakivel. Belőlem ez a képesség totál hiányzik mivel nem tudom átérezni és ez nagyon idegesít. Az meg a hab a tortán hogy olyan dolgoknak se tudok örülni aminek aztán nagyon lehetne. Például amikor a szűk másfél évig tartó melózásom alatt (ugyanis decemberben a munkaszerződésem lejárása és a leépítések okán elküldtek de ha nem tették volna akkor év végén én hagytam volna ott) egy sorsoláson "nyertem" egy 32"-es LCD-t amit 30 rugóért lehetett megvenni és amikor megtudtam totál fapofával vettem tudomásul ellentétben azokkal akik szintén nyertek valami hasonlót és örültek mint majom a farkának én meg akkor se örültem volna ha tök ingyen juthattam volna hozzá. A baráti beszélgetések nálam ott hibádzanak hogy kábé tíz éve egy barátnak nevezhető egyén sincs a közelemben mert hiányzik belőlem a bizalom amit mások felé érezni kéne. Eddig akikkel közelebbi kapcsolatba kerültem csak kihasználni akartak így barátság nem lehetett a dologból. Amikor például melóztam (azt hozzáteszem hogy nem önszántamból mentem oda hanem a muterom hajszolt bele) volt néhány emberke aki rámakaszkodott mert megtudták hogy tudok filmeket vagy zenéket letölteni és onnan filmeket meg zenéket akartak én hülye meg szállítottam nekik mert azt hittem hogy attól majd jóban leszünk. Erre miután elküldtek már nem foglalkoztak velem pedig én volt amelyikkel kerestem IWIW-en a kapcsolatot aztán beláttam hogy felesleges mert nem jelzett vissza azóta se. Olyan is volt amelyik 21 éves volt akkoriban és azt hitte rólam hogy 20 vagyok és gondolom ennek tudatában volt egy kicsit szemétláda. Megesett hogy átírtam neki két avi-s filmet és amikor ezután felhívott hogy szívességet kérjen akkor simán leb*zizott (volna) a hátam mögött. Történt ugyanis hogy sokáig kellett tartania a telót mire fölvettem és mikor megtörtént akkor pont benyögte hogy "Vedd már fel te b*zi." Én meg nem szóltam neki mert úgy voltam vele hogy amúgy is golyós meg tudtam hogy haverok úgy se lehetünk szóval lógva hagytam a dolgot. Aztán egy idő múlva mikor már egy csomó szívességet tettem neki úgy hálálta meg hogy meló után mikor leszálltunk a buszról (mert ott lakik a közelünkben) hogy beszólt hogy "Szevasz k*csög." és amikor később kérdőre vontam miatta csak hülyén vigyorgott. Aztán mikor megtudta a paraszt hogy akkor én 28 voltam csak lesett és akkor esett le hogy azért volt olyan mert magánál fiatalabbnak gondolt. Persze el is szűrtam a dolgot mert nem kellett volna neki újabb esélyt adogatni de ehelyett kapott még mert ebben az évben kölcsön adogattam neki néhány nem eredeti DVD-t amiket vissza is adott már és azután jó ideje nem is láttam színét se. Nem sajnálom. Tehát barátilag úgy állok hogy nehezen kedvelem meg az embereket és dolgom is csak olyanokkal volt közvetlenül (tehát nem fórumos ismeretségből adódóan) akik egy idő után nem törődtek velem annak ellenére hogy igyekeztem fenntartani a kapcsolatot. Pedig szerintem barátnak való lennék ha azzá tudnék válni. A bibi ott van hogy mostanra már a barátság is leértékelődött valamennyire a szememben így nem is igyekszem igazán barátkozni. Az IWIW-et és az ahhoz hasonló barátkozós szolgáltatásoknak se látom sok értelmét. Ha a MySpace-t veszem akkor nem vágom hogy egymásnak vadidegen emberek még ha jelképesen is hogy lehetnek egymásnak barátok. Hát tényleg az.

Az távol áll tőlem hogy elküldjem azt a ki segíteni akar. Az már más tészta hogy tudok-e aszerint élni amit mondanak hogy kéne. Az az egyik nagy bibi hogy nekem sose volt tervem a jövőre nézve.

Időközben néhány országban zárolták így linkről nem is lehet nézni. Felraktam máshová és az előző linkjét pedig cseréltem.

Emlékeztek még arra amikor Locke Jani bá elment vadászni? Gondoltam átvariálom egy kicsit a sztorit. LOST - Alternate Story

Én Schwarzitól csak a T3-mat bírom englisül nézni.

Épp ez az ami nem akar könnyen menni ezért is kell egy kis rásegítés. Az antidepis vackokban én se bízok mert tudom hogy mennyire leblokkolják az elmét így azoktól el is tekintenék ha lehetne. Kezdetnek meg kéne tanulnom magam jól érezni, örülni és igazán szeretni is kéne már és fel kéne már spanolni nálam az érdeklődést a dolgok felé mert jelenleg úgy állok hogy ha összedőlne körülöttem minden akkor még az se izgatna. Elfoglaltságot tudok találni magamnak csak van amikor nagyon nehéz hozzáfogni hiába lenne hozzá kedvem és akarnám is csinálni.

Volt. Asszem aznap raktam be hogy felkerült a netre de azóta már törölték.

Múlt héten megnéztem a prediket meg a szuperbandát. Jobban bejöttek mint vártam szóval lehet hogy mozis nézés is lesz belőlük. Prediék nálam ott vannak az első kettő után. Néhol volt hogy húztam a szám. Szupercsapatékon már jobban elvoltam.

Köszi skacok! Az a gond hogy már vagy tíz évnyi negatív gondololat halmozódott fel bennem és ahelyett hogy csökkenne a számuk inkább csak növekszik. Csodabogár rögtön beadná a kulcsot ha a közelembe kerülne.Amúgy kész röhej az egész. Itt vagyok lassan 30 évesen és majdnem olyan üres vagyok belül mint Micimackó hasa a téli álom után. Asszem depressziós vagyok. Olvastam hogy a depisekkel van ez így. Még nem szándékszom feladni pedig sokszor közel álltam hozzá. Most már én is kezdem mert kezdek rájönni hoigy rohadt üres az életem. Mindig amikor boldognak és magát jól érzőnek látok valakit csak értetlenkedek hogy az neki hogy megy. Gyógyulást!

No akkor most megtöröm (vagyis már megtörtem) a csendet. Amúgy nem kicsit lepett meg hogy volt akit érdekelt hogy hová tűntem. Vagyis inkább az hogy olyan vetette fel akitől nem is igazán vártam volna. Ez még jól is eshetne ha képes lennék komolyabb pozitív érzelmek produkálására de mivel már évek óta hiányzik belőlem ez a képesség így simán csak hidegen hagyni tudott. Ezt nem sértésnek szántam a hiba az én készülékemben van. Amúgy azért tűntem el mert egyik napról a másikra csak úgy rám jött hogy még írásban se akarok emeberekkel jobban érintkezni és idáig tartott mire rászántam magam a dologra. Annak fényében hogy elég gyakran azon agyalok hogy minek kellett megszületnem meg hogy miért nem patkolok már el ez már haladás. Az meg még inkább hogy szombaton elkezdem a negyedik magánpszichiáteremet fogyasztani szóval asszem van még remény.

Úgy néz ki hogy én is meglesem sütőtökön.

"Messze vagyunk még Törpapa?" Nagyon úgy néz ki hogy ez a Jöttünk láttunk visszamennénk stílusában fog zajlani.

Ez tényleg üt.

Ezek is olyan előbb lövünk aztán kérdezünk fazonok lehetnek.