Évadértékelés

[Ody Mandrell]

Jöhetnek a szokásos összefoglalók az évad egészére nézve.

[Ody Mandrell]

Főképp a harmadik évad szavazása adta az apropót az évad újranézésére, de az is közrejátszott, hogy a bemutatáskor sokszor nem kapott el az a feeling, ami igazán szükséges lett volna ahhoz, hogy hosszabb írásba bocsátkozzak az évaddal kapcsolatban. Nos, ezúttal a hangulatommal se volt baj, így alig pár nap alatt megnéztem a részeket.

 

Rá kellett jönnöm, hogy ami korábban töredékesen állt össze, az most egy hihetetlen egészet alkotva tárul fel előttem. Az már a korábbi évadoknál is szembetűnő volt, hogy mennyire jót tesz a lineáris történetmesélés, de ez, ahogy haladunk a sorozat vége felé még inkább érezteti jótékony hatását. A Rebels továbbra is abban erős, amiben mindig is volt, sőt azokra még rá is pakol pár lapáttal.

 

Nevezetesen a prequel éra és az OT világának összehozása, valamint a karakterfejlődés bemutatása.

 

Nem mellékesen az egyre nyilvánvalóbb kapcsolódási pontok a Rogue One és az EPIV felé egyenesen unikálissá teszik a sorozatot. Pár kitérőt leszámítva (amik nem is voltak igazán kitérők) a részek mind fontos eseményeket dolgoztak fel. Ebből a szempontból két ilyet emelnék ki: Maul halála és a Lázadó szövetség megalakulása. Mault nem igazán kell részletezni, egyszerűen pont annyit szerepelt amennyit kellett és az, ahogy legyőzetett szerintem kellően elegánsra sikeredett. Persze az a rész nem csak ettől válik nagyon erőssé, hanem az öreg Obi-Wan és a fiatal Luke feltűnése okán is. Talán mondanom se kell micsoda EPIV feeling kísérte a zárójelenetet. A másik hivatkozott mérföldkő, a Lázadás megalakulása már sokkal inkább a Rogue One szellemét hozza be. Jó látni miként jön létre a szervezet és ebbe hogyan csatlakoznak be az ismert szereplők. Mont Mothma, Bail Organa és ne is beszéljünk Saw Gerreráról akinek még ugyan van jelenése a negyedik évadban, itt már leteszi a névjegyét.

A későbbi eseményekre gyakorolt hatásuk mellett a karakterfejlődések teszik naggyá a történetszálakat. Kétségtelen, hogy Ezra a legnagyobb ívet leíró szereplő az egész sorozatban. Viszont mintha ebben az évadban teljesedne ki, tisztulna le. Az elején még a sith holokron(?) hatása alatt tesz megkérdőjelezhető dolgokat, forrófejű, de ezeket a negatív impulzusokat később szinte teljesen levetkőzi. Korábban kételkedtem abban amit mondott, miszerint képes ellenállni a sötét oldalnak és Maulnak. Ezt a képességét ebben az évadban messzemenően bizonyította. A második nagyszerű karakter Sabine volt. Ő eddig általában a bohókás arcát mutatta, aki lazán veszi a dolgokat. A rajzmániája is csak azt erősítette bennem, hogy inkább gyerek még, mint sem igazi felnőtt. Most viszont azzá vált. Legalábbis nagy lépést tett abba az irányba. A Mandalore szál megmutatta mennyi csalódás és keserűség van ebben a lányban. Felszínre került minden elfojtott érzelme, dühe. Tetszett, ahogy kibontották a konfliktusát. Persze ez csak a jéghegy csúcsa, mert olyan szereplők sorjáznak kivesézésre várva, mint Thrawn, a Birodalmi zseni, vagy éppen Kanan, aki vakon jobban „lát” mint ép szemekkel. És még nem szóltam Kallusról, aki Ezra után talán a legnagyobb utat tette meg a sorozatban. Az egykori ellenségből barát lett. Talán az Erőhasználók mellett az ő sorsára vagyok a leginkább kíváncsi.

 

Mindezek fényében még jobban megérthetjük Luke későbbi mondatait a porfészkekről… Hatalmas a kontraszt a galaxisban zajló események és a párafarm semmittevése között. Luke egy teljesen közömbös fiatal valahol a világvégén, és ezt az évad duplán alá is húzza. Ha ehhez még hozzávesszük a Rogue One-t is, márpedig hozzá kell, akkor válik csak igazán értékelhetővé amit látunk. Korábban, amíg nem volt ez a sorozat és a RO, addig valahogy nem jött át ennyire Luke karaktere. Az, hogy milyen mélyről és szinte semmi tudással indul el egy olyan úton ahol már megannyian elbuktak. Most már ezt is átérezhetjük hála az új Star Wars érának.

 

Most sokkal jobban várom a negyedik Rebels évadot, mint tavaly vártam a harmadikat. Persze ebbe belejátszik, hogy az utolsó felvonás jön, de hazudnék, ha csak ezért lennék kihegyezve rá.

Szerkesztve: 2017. Október 2. - Ody Mandrell

[Pildi]

Szép összefoglaló.

Én is úgy gondolom, hogy ez a változások évada volt, ahol több szereplő, valamint az események is szintet léptek. Ezra megkomolyodott, Sabine felvállalta az örökségét, Kanan többet tudott Ezának tanítani, mint ép látóként, Kallus szövetséges lett, a Birodalom végre komolyan vette a Lázadókat, mert belépett a képbe Thrawn, és volt is mit komolyan venni, mert végre összeállt a Lázadás...

 

Izgalmas események is voltak bőven, de a nosztalgiafaktor is egyre erősödött, és ez volt az évad sikerének egyik nagy titka. Nagyon jól sikerült évad volt, az biztos.

[Ody Mandrell]

Köszi. Az első évad után szorosan ez következik.

[Nute Gunray]

A napokban daráltam le az évadot, friss az élmény, így gyorsan írok is egy rögtönzött véleményt. Továbbra sem érzem úgy, hogy a Rebels egyenértékű lenne a TCW-vel, ahhoz túlságosan is sok a biztonsági játék, valamint a költségvetés is kordában van tartva elődjéhez képest, megfosztva ezzel az ahhoz hasonló fantasztikus látványvilágoktól, amelyek miatt a TCW utolsó évadait én szerettem.

 

A 3. évad Thrawn-ról és az ő "tervéről" szólt. Annak ellenére, hogy valóban kiváló főgonosz (nagy gratula a hangjának), a folyamatosságot én nem éreztem a készítők részéről, hiszen színre lépése előtt a hierarchiában nála magasabb szinten lévő személyek szerepeltek le hőseinkkel szemben (Tarkin és Vader). Az évad nagy része (főleg az első fele) arról szólt, hogy Thrawn okosakat mondott, de aztán Birodalom egy-egy akció során csúnyán kikapott, amelyek végén főadmirálisunk azt hangoztatta, hogy betervezett veszteség, és a kirakós egy újabb darabja került a helyére. Szerencsére az évad végére kiderült, hogy ez valóban nem szemfényvesztés volt, a Főnix-lázadósejt bázisának potenciális helyszínét leszűkíteni egy-két tucat bolygóra egyáltalán nem kis feladat, amely türelmet igényel. Gyanítom, a Birodalom feltörekvő katonai vezérkarának nagy része nem is igazán tud szót érteni Thrawn-nal, hosszabb távú indítékait és motivációit nem képesek megérteni. Sokszor lehetett érezni az évad folyamán, hogy Thrawn túl intellektuális ahhoz a szervezethez, amelyet képvisel. Legtöbbször saját harcostársai bizonyultak a legnagyobb akadálynak ahhoz, hogy tervét kiteljesítse. Szerencsére az inkompetens Konstantine végre a levesbe került, de így is sikerült meggátolnia, hogy Thrawn pontot tegyen a szektor lázadásának végére.

 

A fentiekből kiindulva, az évad első fele számomra sokszor egyhangú és unalmas volt. Ezra most a szokottnál is jobban idegesített, önfejű és makacs volt, újra és újra megszegte a parancsot, hogy aztán hazakullogva beismerje tévedését és elmondjon valami blablát a családról és a bajtársiasságról. Persze az évad első felében is voltak kiemelkedő mozzanatok (The Antilles Extraction), de azért a legtöbbjük időhúzás volt. Ha pl. egy olyan borzasztó rész, mint az Iron Squadron után egy hetet kellett volna várnom arra, hogy lássam a The Wynkahthu Job-t az egyre inkább egysíkú Hondóval (de hát én őt már a TCW-ben sem állhattam), lehet hagyom az egészet a fenébe. A The Last Battle is inkább csak nosztalgiának volt jó; de a B1-esek megjelenését jobban is ki lehetett volna aknázni. Ezra rész végi bölcsessége különösen kínos volt itt.

 

Az An Inside Man-től kezdve aztán jócskán javult számomra a színvonal: Morad Sumar halála (és főleg annak módja) pl. igencsak merész és bátor húzás volt a készítők részéről, amelynek révén Thrawn és a Birodalom kegyetlensége is megmutatkozott direkt módon. Innentől fogva már az is végképp egyértelmű lett, hogy a sorozat legösszetettebb és legkiválóbb karaktere Kallus oldalt vált. Végre volt kiért izgulni, hiszen a mártírszerepre is komoly esélye volt a legutolsó pillanatokig. Én nagyon remélem, hogy Kallus egyszer kap majd egy saját regényt vagy képregényt. A sorozat innentől kezdve sokkal komolyabb hangvételt ütött meg: ilyen volt a Genonis- és a mandalori-szál. Előbbi esetében a Rogue One-nal összhangban megismerhettük a Lázadás árnyoldalait (Saw), illetve a Birodalom legkegyetlenebb arcát, amikor egy egész fajt ítélt kipusztulásra. Az elhagyatott, néma Geonosis szomorú látvány volt (itt megjegyezném a kiváló grafikát, a sokszor ismerős boltíves folyosókat...). Soha nem gondoltam volna, hogy sajnálni fogom ezt a szárnyas fajt, de ebből is látszik, még egy ilyen kollektív társadalmi berendezkedéssel bíró lényeknél sem szabad általánosítani, mert ahogy az embereknél is vannak jók és rosszak, úgy a geonosisiaknál is van "Klik-Klak" és van Kisebb Poggle nagyherceg. Ez a történetszál remekül kiegészítette a többi multimédiás projektet (Tarkin, Katalizátor és Rogue One). A mandalori-szálról: végre kiteljesedett Sabine élettörténete. A Kanan-nel való harc közbeni monológja olyan szívfájdító és szomorú volt (a hatásos zenével együtt), hogy az akár nagyfilmvásznon is megállta volna a helyét. Talán az egész sorozat legmeghatóbb pillanata volt. Ehhez képest a következő rész (Legacy of Mandalore) már "csak" tisztes iparos munka volt. Ezek mellett az évad második felében is belefértek olyan könnyedebb részek, mint a Warhead (ami azonban jócskán előre vitte a sztorit és a robbanás igencsak látványos volt) és a Double Agent Droid (bizarr, de a végén az éneklő AP-5 nekem bejött ), de ezek talán kellettek is a komoly részek mellett felvezetőként (azt azért sajnálom, hogy Zeb karakterét továbbra is ilyen ökörködések során veszik elő főszereplőnek, pedig benne hatalmas potenciál lenne... ha valaki, akkor a geonosisiak tragikus sorsát ő érthette volna meg a leginkább...)

 

Számomra az egyik leghangulatosabb epizód a Through Imperial Eyes volt. Amikor Kallus és Lyste a főadmirális szállására tartott, szinte tapintani lehetett a feszültséget. Ismét bemutatkozott egy régi TCW-karakter, Yularen, aki nekem mindig is nagy kedvencem volt és már jóval a TCW előtt felfigyeltem rá. Ez a rész Kallus és Thrawn mesterkedését is tökéletesen bemutatta, a Birodalomban az efféle hatalmi játszmák mindennaposak. Talán épp ezért is olyan nagy horderejű esemény volt, hogy Mon Mothma nyíltan, pontról-pontra a Császár fejéhez vágta jogos vádjait beszédében. Ennek megjelenése is csak megerősítette azt bennem, hogy Lucas nagy hibát követett el, amikor az EP3-ban törölte a teljes politikai szálat. Érdekes, hogy míg korábban (a demokrácia utolsó napjaiban) Bail tűnt a harciasabbnak, addig az évek alatt fokozatosan Mothma vált a lázadás informális (szellemi) vezetőjévé (persze, tudhatjuk, hogy Bail miért is húzta meg magát a Birodalom kikiáltása után, ő még annyi figyelmet sem kockáztathatott meg magának, mint párttársai). A Secret Cargo-ban végre láthattuk, ahogy a különböző sejtek fokozatosan egyesülnek, hogy összehangolják akcióikat (ez nyilván egy hosszabb folyamat, így nem jelenthető ki, hogy ezzel meg is alakult volna az Egységes Lázadás). Sajnos a Rebels arra alkalmatlan, hogy az ebből adódó konfliktusokat és nehézségeket hitelesen is bemutassa, de erre ott lesz a többi projekt (ezt a Rogue One már hatásosan elkezdte, de részben ide sorolható az Alkony század is).

 

A Twin Suns ismét remek bizonyíték arra, hogy Filoni, aki ízig-vérig érti a Star Wars esszenciáját, megérdemelne már egy egész estés filmet (vagy legalábbis egy forgatókönyvet). Persze, mindenki nagy összecsapásra várt... én is... Mégis, a rész végén teljesen elégedett voltam, sőt ez így sokkal, de sokkal jobb lett. A Star Wars nem Dragon Ball, annál sokkal több. És nagy bátorság kellett ahhoz, hogy Maul történet szálát mintegy három kardcsapással lezárja. Abban, hogy Kenobi és Maul sorsa ennyi évtized után ismét összefonódott, volt valami szomorú és megkapó. Mindketten rengeteget veszítettek, míg eljutottak a Tatooine homokos sivatagába (megjegyzem a bolygó hangulatát a Rebels sokkal-sokkal jobban adta vissza, mint a TCW bármikor is). Maul, akinek soha nem volt választási lehetősége és esélye, hogy más élete legyen, végre megnyugvásra talált... korábbi ellensége és megcsonkítója karjaiban. Obi-Wan pedig ismét bebizonyította, hogy miért ő, és csakis ő a legtökéletesebb Jedi. Fantasztikus epizód volt (talán csak Ezra nem kellett volna bele, az ő jelenlétét feleslegesnek éreztem), bár akár egy duplarészt is elbírt volna, de így sem lehet panasz.. És emellett Filoni tovább mélyítette a Lucas által megkezdett bizonytalanságot a prófécia helyes értelmezésével kapcsolatban. Hogy jó ötlet volt-e vagy sem visszahozni Mault, azt továbbra sem tudom eldönteni, de ha már megtették, most tisztes és kerek lezárást kapott. Az évadzáró (Zero Hour) grandiózusra sikerült, elbúcsúztunk az évadban egyébként is jobbára passzívan szemlélődő Satótól, miközben a Főnix-sejt megsemmisült. Mothma mellett bemutatkozott Dodonna is. Alig várom már Raddus-t (és Ackbart?), Rieekant vagy éppen Madine-t.

 

Összegezve kissé felemás évad volt, amelynek második fele viszont olyan kiemelkedő epizódokat hozott, hogy nagyon várom a folytatást. Vezéráldozatra továbbra sem került sor, de úgy érzem, a következő évadban ez már megkerülhetetlen lesz.

[caseyjones]

Na, végeztem a 3. évaddal. Egészen jó volt, teletették remek epizódokkal és igazán érdekes történetszálakkal.

A kedvenc részem az évadból a 19., melyben Obi-wan (vagyis pontosabban már Ben) is felbukkan. Itt ért egy pici csalódás, mivel Kenobi összecsapott ősi ellenségével, Maullal, de kettejük párbaja elég rövidre sikeredett. Én ennyi év találkozás után egy hangyányit hosszabb párharcra számítottam. De ez nagyon apróság, már annak örülök, hogy ők ketten összetalálkoztak. Tetszett még az az epizód is, melyben Zeb, illetve a két droid egy Birodalmi robottal harcol a Lázadók bázisán. Izgalmas volt nagyon, amihez hozzájárult az is, hogy az egész a sötétben játszódott. Felettébb boldog vagyok, hogy a mandalore-i szál ismét előkerült, azt már A klónok háborúja idején is nagyon kedveltem. A mandalore-i szálat illetően az volt szerintem a legjobb az évadban, amikor azon a hófedte bolygón találják magukat Ezráék, és Sabine találkozik az édesanyjával. De az egyik, ha nem a legizgalmasabb rész az volt véleményem szerint, amiben fény derül arra, hogy Kallus ügynök áruló. Még sosem izgultam annyit, mint az alatt a rész alatt. Elképesztően jól összerakták a készítők. Még a TCW-köntösbe bújtatott epizódot is kimondottan élveztem, mely az évad legelején kapott helyett (5. rész talán?). Most így hirtelen ennyi jutott eszembe, de akad ennél több jó rész is.

Örülök, hogy sok régi-új karakter is előkerült szépen lassan az évad során. Gondolok itt Yuralenre, Tarkinra, Mon Mothmára, Obi-wanra, Maulra, Luke-ra (bár Luke nagyon-nagyon minimális szerephez jutott), Wedge-re, és még sorolhatnám. Csak pont az én kedvenceim - és most Dzséjt valószínűleg elküld engem melegebb éghajlatra -, Han és Chewbacca nem szerepeltek. Habár így utólag fogalmam sincs, melyik történetszálba lehetett volna őket beilleszteni, de biztosan össze lehetett volna hozni egy részt, amiben ők is minimális szerephez juthattak volna esetleg, úgy, mint Lando vagy Leia annak idején. De igazából nem lényeges annyira, engem már Obi felbukkanása is leírhatatlanul jó érzéssel töltött el.

Ha már a karaktereknél tartunk: mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy Thrawn admirális baromi jó húzás volt a sorozat készítői részéről. Nemcsak az évadnak, hanem az egész sorozatnak nagyon jót tett az ő szerepeltetése. Egyszerűen zseniális a pasas, az egyik kedvenc SW-karakteremmé nőtte ki magát. Éppen a 3. évad megnézése alatt olvastam el Timothy Zahn könyvét, a Kirajzást, melyben ő az egyik legfontosabb karakter, és abban a regényben egészen visszafogott volt. Itt, a Rebelsben már egy gonoszabb, vadabb Thrawnt ismerhettünk meg. De a gondolkodásmódja, a higgadtsága, rátermettsége mind a Kirajzásban, mind a Lázadókban megmutatkozott. Akiben kellemesen csalódtam, az Kallus ügynök. Az elejétől fogva unszimpatikus volt nekem ő, még akkor is, amikor kiderült, hogy a Lázadók oldalán harcol. Aztán lassan kezdtem megkedvelni, az évadzáróra már az egyik kedvencem lett. Remélem, láthatjuk még őt sokáig. Én úgy vélem és remélem, hogy a 4. évadban fontos szerephez jut.

Negatívumok: már a falra tudok mászni attól, hogy Ezráék kismilliószor öltöztek be Birodalmi katonáknak. Ez szerintem már annyira unalmas, a 2. évadban is jó párszor eljátszották, meg talán már az 1.-ben is. Nagyon remélem, hogy a jövőben ezt elfelejtik Filoniék. A másik Bendu. Tetszett a karaktere, de amit az évadzáróban művelt, már nem. Úgy gondolom, amit ő csinált az utolsó részben, egy kissé túl misztikus, meseszerű a Star Warshoz képest, én nem tudtam beilleszteni a Rebelsbe. De egyébiránt magát Bendut is remek karakternek tartom.

Akiket hiányoltam, azok az inkvizítorok. Az 1. évadban szereplő inkvizítor marha jól kidolgozott és félelmetes karakternek bizonyult az én szememben, és az előző évadban is kegyetlenül jók voltak az inkvizítorok. Én ebből az évadból nagyon hiányoltam őket. Meg lehet, hogy ez csak nekem tűnik így, de mintha Kanan nagyon minimális szerephez jutott volna a 3. évadban. Az eddigiekben mintha többet szerepelt volna, de lehet, hogy csak én látom így.

Az évadzáró egészen pöpecre sikeredett, igazán sötét hangulatúra csinálták meg, de nekem közel sem nyerte el a tetszésem olyannyira, mint az előzőeké. Szerintem az Ahsoka-Vader párharc lényegesen jobb volt ennél.

 

Összességében élveztem a 3. évadot, tényleg remek lett, és sok jó epizódban bővelkedik, de nem tudta felülmúlni a 2. évadot, így nálam továbbra is az a favorit. Kíváncsian várom már a 4.-et, amely tudtommal az utolsó lesz.

Szerkesztve: 2017. Október 27. - caseyjones

[Ody Mandrell]

A Zero Hour-t is láttad?

[caseyjones]

Persze, hogy láttam, az összeset láttam. Írtam is pár sort az évadzáró epizódról.

[Ody Mandrell]

A topikjába nem írtál csak azért kérdeztem.

[caseyjones]

Ja, igen. Úgy gondoltam, hogy leírom a véleményemet az egész évadra vonatkozóan, és abba beleépítem az évadzárót is.

[ZoliZoltán]

Na most újranéztem,végre.

A 2. évad végével elindultak egy olyan szálon,ami a 3-ban folyamatosan csak emelkedik.Iszonyat jó ez a 3.

És tényleg ez az évad az,ami után aztán tényleg nagyon várom a 4-et.

A 2. évadtól nem nagyon voltam elájulva.

De ez.....mondjuk lehet,hogy a totális sorozat Vég miatt vagyok nagyon rápörögve.

 

Szép lassan várom a szinkronos 4. évadot...azért tartok csak itt.