Évadértékelés

[Ody Mandrell]

A szokásos egész évados értékelések helye.

[Nute Gunray]

Akkor kezdem én, ha már az utolsó részek idejére jobbára inaktív voltam ilyen-olyan elfoglaltság miatt. Értelemszerűen egyben sorozatértékelést is írok.

 

Nagyon erős évadot kaptunk, és így a sorozat is méltán foglalhatja el helyét a legnagyobbak között. Nekem sokkal jobban tetszett, mint a Rebels, de szerintem a TCW-hez képest is koherensebb alkotás. Hiszen, bár erről időnként megfeledkeztünk, itt alapvetően egy mikrotörténettel állunk szemben. Egyetlen csapat, a 99-es osztag történetét meséli el abban az időszakban, amikor minden a feje tetejére áll a Galaxisban, egy valódi "rendszerváltás" tanúi lehetünk. Éppen ezért talán kissé "elszaladt" sokunkkal a ló (beleértve magamat is), amikor itt grandiózus klón-lázadást, vagy a Nekromanta-projektről való ismereteink gyökeres bővülését és az Exegolt stb. vizionáltuk. Ez a sorozat nem erről szólt. Itt egyetlen osztag történetének elmesélése volt terítéken, amelynek sorsa ugyan keresztezte a galaktikusi nagypolitikát, a nagy eseményeket, de aztán le is tért onnan. Végig követhetjük, hogyan válik egy osztag szép fokozatosan családdá. Lebilincselő a karakterábrázolás, a kémia a főszereplőink között. Omega, Hunter, Tech, Wrecker, Echo és persze a legnagyobb kedvenc Crosshair. Már most mind legendás SW-karakterek, akik azért a következő Madnessek során minden bizonnyal nem az első fordulóban fognak kizúgni.

 

És persze alapvetően mikrotörténet ez, mégis, ha belegondolunk, a nagy kérdésekben alapvetően bővült az ismeretanyag. Elrendeződött a Kamino sorsa. SW rajongásom óta kevés olyan olyan megrendítő jelenetsort láttam, mint a Tipoca City elpusztítása. És mindezt egy animációs sorozatban! A három évad során remekül érzékeltetve lett, hogy a Birodalom egy-két év alatt polipként rátelepedik a Galaxis mindennai életének összes szférájába. Ezt a fokozatosságot nagyon jól érzékeltették a készítők. Korlátozó intézkedések, bolygók megszállása, civilek vegzálása, az első büntetőtelepek. Na meg a gyerekek elrablása. A Birodalom legaljasabb vonásai kerültek terítékre, most láthattuk igazán, mi ellen is fogott igazán fegyvert Luke vagy Leia hosszú évekkel később.

 

Ha a TCW kezdte el humán értékekkel felruházni az addig arctalan és jellegtelen klónmasszát, akkor ezt a folyamatot a Bad Batch tetőzte be. Sokan szenvedtek, meghaltak a háború során, az egész Galaxis egy hatalmas elnyomó-gépezet lett, de van-e tragikusabb társadalmi réteg a klónoknál? A 99-esek történetén keresztül ez a sorozat bemutatta, hogy nem nagyon. A Köztársaság/Birodalom valódi, bűnben fogant lényegiségének elsőrendű példája az ő sorsuk, meg ahogy egész rövidke életük során kezelték őket. Eldobható használtcikkek. Leginkább Crosshair tragikumán keresztül követhetjük ezt nyomon. A 99-esek története az eldobható klónok története is. Tipoca City, az új szenátusi törvény, a lecserélt állomány, illetve Rexék ellenálló sejtje. Ezek mind-mind rövidke bepillantások a galaktikusi nagypolitika mozgatórugóiba. Így visszatekintve a három évadra, nekem ez elég volt. Nem hiányzott a fináléra Rex vagy bármi nagyobb volumenű dolog. Ezek elmesélésére bőven lesz terep, és sokakkal ellentétben én még szívesen néznék animációs sorozatot a klónokról. 

 

Ha végignézünk a sorozaton, akkor azt láthatjuk, hogy évadról-évadra ez fokozatosan egyetlen család története lesz. A nagy események csak a háttér, amelynek hőseink időnként alakítói lesznek, hogy aztán ismét csak saját magukban boldoguljanak. A harmadik évad egyetlen célt tűzött ki: a 99-es osztag ismét egyesüljön, egy boldog család legyen és valahogyan átvészeljék a történéseket. A cél az volt, hogy Omega kikerüljön a képletből, a Birodalom látószögéből. Ez végül sikerült, hiszen a végére Omega már felnőtt és csatlakozik a lázadókhoz, egy jóval "romantikusabb" időszakban. Hogy tetszik-e vagy sem ez a happy end, az már csak ízlés dolga. Személy szerint jobban örültem volna egy tragikusabb végkifejletnek, mert az jóval inkább kiemelte volna a Birodalom fémjelezte korszak elborzasztó jellegét. Így azért azt éreztem, Crosshair kissé beleszűrkült a mezőnybe az utolsó részek során. De akárhogy is, ezzel együtt tudok élni. Minden negatív karakter meg kapta a maga sorsát. Hemlock, aki halálával megmenekült attól, hogy Tarkin állítsa félre, mint ahogy tette később ezt Orson Krennic-kel. Rampart, akinek esélye adódott arra, hogy új életet kezdhessen, de ezzel nem élt, mert ő a régi életét akarta annak minden befolyásával és hatalmával. Mindketten a klónháborús opportunista szellemiség szociopata képviselői, akik már azonosultak a Köztársaság alapeszményeivel és értékeivel. Aztán ott van Nala Se, aki a kezdetekhez képest sokat változott, de azért mégiscsak az ő "lelkén" (ha van neki ilyen) szárad Fives brutális halála. Úgyhogy annyira őt sem sajnáltam. Egy mérhetetlenül etikátlan projekt kivitelezője volt ő, és stílszerű, hogy halálával egész életének munkája is vele együtt robbant fel. És talán ezzel együtt a kaminói nép is, bár ha minden igaz, Halle Burtoni és Lama Su még életben van, de azért nem lepne meg, ha már ők sem, ahhoz túl sokat tudtak (kicsit sajnálom is, hogy Su sorsa nem rendeződött el ebben a sorozatban). De számomra még Scorch halála is kielégítő volt, saját fajtájának elárulója és az új rendszer kritikátlan kiszolgálója.

 

Összegezve, ha végig nézem a három évadot. Elégedett vagyok. A sorozat számos esetben olyan komoly témával foglalkozott, amely egy animációs sorozattól korábban szokatlan volt. Számos esetben kaphattunk "hálaisten" epizódot a Birodalom korai működésével kapcsolatban, miközben végig követtük egy eleve diszkriminált és kizsákmányolt társadalmi réteg diszintegrációját és útkeresését. 

[Pildi]

5 órával ezelőtt, Nute Gunray írta:

Összegezve, ha végig nézem a három évadot. Elégedett vagyok. A sorozat számos esetben olyan komoly témával foglalkozott, amely egy animációs sorozattól korábban szokatlan volt. Számos esetben kaphattunk "hálaisten" epizódot a Birodalom korai működésével kapcsolatban, miközben végig követtük egy eleve diszkriminált és kizsákmányolt társadalmi réteg diszintegrációját és útkeresését. 

Magam is így gondolom. Nagyszerű összefoglaló értékelés! 

 

5 órával ezelőtt, Nute Gunray írta:

Hemlock, aki halálával megmenekült attól, hogy Tarkin állítsa félre, mint ahogy tette később ezt Orson Krennic-kel. Rampart, akinek esélye adódott arra, hogy új életet kezdhessen, de ezzel nem élt, mert ő a régi életét akarta annak minden befolyásával és hatalmával. Mindketten a klónháborús opportunista szellemiség szociopata képviselői, akik már azonosultak a Köztársaság alapeszményeivel és értékeivel.

Gondolom, itt Birodalmat akartál írni.  

 

A magam részéről én is úgy gondolom, hogy egy remek harmadik évadot láthattunk, nekem sokkal jobban tetszett, mint a második, és még az elsőnél is jobb volt, bár Tipoca City pusztulása a klónok esetében hasonlóan emlékezetes szomorú esemény, mint a 66-os parancs volt a Jedik elpusztítására. Ezt leszámítva viszont az üresjárat nélküli harmadik évad összességében ezt felül tudta múlni, végig kiváló epizódokon át mesélte el Hunterék küzdelmeit, köztük Omega bátor tetteit, és Crosshair megtérését, visszatalálását a csapathoz. Azok a részek, amelyek a Tantiss bázison játszódtak, főleg az első epizód, amit tanítani lehetne, micsoda hangulatot árasztott, megadták az alaphangulatát az évadnak, és nem is csodálkoztam volna, ha a csapat szempontjából is tragédiával végződik, de örülök, hogy nem így történt. A klónok sorsa elrendeltetett, részben félredobták őket, részben megpróbálták tovább kondícionálni, hogy még hatékonyabb gyilkológépek legyenek, s valakit sikerült is. A 99-es osztag sikeresen elkerülte ezt a sorsot, ami részben az ügyességüknek és a deformitásaiknak köszönhető, hiszen ők mindig is kommandós módon, az átlag klónoknál felkészültebben harcoltak, részben viszont annak, hogy még híres klón hűségnél is jobban összetartottak, vigyáztak egymásra és törődtek egymással, nem hagytak senkit hátra. Tényleg úgy, mint egy család.

 

Már a TCW is sokat tett a klónok megismeréséért, tragikus sorsuk bemutatásáért, de ott azért megoszlott a figyelem sok fronton, a Jedik, többek között Anakin, Obi-Wan, és Ahsoka sorsát illetően, a többi fontos szereplőről most nem is beszélve, és a klónok háborúja, majd annak vége között. A The Bad Batch viszont leginkább róluk szólt. Nagy veszteség lenne, ha nem készült volna el.

 

[Nute Gunray]

4 órával ezelőtt, Pildi írta:

Gondolom, itt Birodalmat akartál írni.  

 

Itt valóban a Köztársaságra gondoltam, csak a "nem" szó maradt ki.   Tehát: "akik már NEM azonosultak a Köztársaság alapeszményeivel és értékeivel." A Birodalom ilyennel nem rendelkezik a hatalom megtartásán és az elnyomáson kívül.

 

Arra utaltam, hogy a Köztársaság utolsó évtizedei csupa olyan figurát termelt ki, mind a politikai, mind a katonai szférában, akik gond nélkül lettek kiszolgálói, mi több motorjai a Birodalom elnyomó rendszerének. Hiába a Köztársaságba születtek bele, annak "weimarizálódása", meggyengülése miatt a köztársasági alapértékek már nem hatottak. Ehhez hozzáadódott a Klónháború hároméves pszichózisa, emberöltők óta ekkora pusztítást nem látott a Galaxis. Így emelkedtek fel olyan opportunista, sok háborús brutalitást látott figurák, mint Tarkin vagy Rampart, de még az alapvetően szakértői habitust megtestesítő Yularen sem csinált abból problémát, hogy a polgári jogok megtörésének egyik élharcosa legyen BBI igazgatóként. Kicsit olyan, mint az első világháború után, az 1880-90-es évek szülötteinek frontvonal-generációja (lásd Acélzivatarban) teljesen dehumanizálódtak, és később a legnagyobb népirtások, bűntettek elkövetői lettek a második világháborúban. Szerintem ez az attitűd is hozzájárult ahhoz, hogy a Köztársaság olyannyira magától értetődően transzformálódott Birodalommá, szinte egyik pillanatról a másikra, mintegy hivatalossá téve az addigra kialakult politikumot, berendezkedést. 

[Pildi]

Így már teljesen világos.