Claudia Gray: Into the Light

[Bence1997]

2025. április 1-jén érkezik az utolsó fiatal felnőtt (YA) regény Claudia Gray írónőtől (aki megint csak keretbe foglalja az egészet, hiszen az első YA regényt is ő írta). A borítón Reath Silas szerepel, aki a Kasshyyykon néz szembe a métellyel!

 

A New York Times bestseller-sorozat epikus végkifejletéhez érkezik - lássuk a vég kezdetét!

Miközben több válság is izgalmas és sokkoló végkifejlet felé tart, a rajongók kedvenc Jedi lovagjainak és padawanjainak össze kell fogniuk, hogy megmentsék a galaxist a Nihiltől, a Névtelenektől, és ami talán a legrosszabb, egy titokzatos mételytől, amely mindent porrá változtat, ami az útjába kerül, és látszólag lehetetlen megállítani.

 

 

[Darth Revan9]

Ez a Kedvenc KF borítóm.

[Nute Gunray]

Nagyon szép a borító!

[Bence1997]

Kijött egy preview a könyvből, az első három fejezetet tartalmazza. Gyorsan el is olvastam. Örülök, hogy Claudia zárja ezt a vonalat, szépen keretbe fogja foglalni az egészet. Különösen annak örülök, hogy végre(!) Nan is újra főszerepbe került. A 3. fázis során eddig csak itt-ott felbukkant egy cameo erejéig és ennyi volt. Hát most lesz szerepe. De ugyanilyen kíváncsi vagyok Reath sorsára is. Valamint a 2. fejezetben van egy érdekes dolog, ami kíváncsivá tett: vajon Claudia ezt hogyan fogja beépíteni a könyvbe?

 

Már alig várom az áprilist!

Szerkesztve: Március 17. - Bence1997

[Bence1997]

Kijött a szinopszis a könyvhöz, jövő kedden végre megjelenik!

 

 

Csak úgy tudjuk legyőzni azt, ami a sötétségben virágzik, ha kivisszük a fénybe.

 

A titokzatos betegség - amit csak a mételynek hívnak - folytatja a Köztársaság bolygóinak pusztítását. Reath Silas jedi lovag és egy csapat kutató azon fáradozik, hogy találjon végre egy gyógyírt, tudván, hogy fogytán az idejük. Aztán megtudják, hogy a mételyt felfedezték a Wookieek szülőbolygóján, a Kashyyykon.

 

Olyan emberekkel együttműködve, akikben megbízik - mint a régi mestere Cohmac Vitus, az ifjú tudós Avon Starros és a Vessel legénysége, valamint néhány olyanban, akikben kevésbé, mint a Nihil kém Nan és a sötét oldalt használó Azlin Rell - Reath a Kashyyykra tart hogy megállítsa a mételyt.

 

De nem a métely az egyetlen veszély, ami lerohanta a Wookieek bolygóját. A húsevő növényfaj, akiket Drengireknek neveznek a Kashyyykra utaztak, még saját maguk számára is ismeretlen okokból, miközben egy aljas Nihil tudós mozgatja a szálakat. Minden oldalról körülvéve, Reath és csapata a határjaikig lesz tesztelve ahogy megpróbálnak harcolni a békés bolygó megmentéséért. És a megmentésének titka talán magának Kashyyyknak a szívében rejlik.....

[Bence1997]

Az utolsó YA regényt is sikerült elolvasnom a Köztársaság Fénykora 3. és egyben utolsó fázisának, Claudia Gray írónőtől. A könyv címe keretbe foglalja az egész 3 fázisból álló történetet, hiszen az első YA regény címe Into the Dark volt, amivel a szerző belevezetett minket a sötétségbe, bemutatva olyan ellenfeleket, mint pl. a Drengir. A főszereplők közt bemutatkozott Reath Silas, Cohmac Vitus, a Vessel legénysége, Dez Rydan, vagy a nihil sorait erősítő Nan is. Eme könyvünk címe pedig (Into the Light) egyfajta inverzet mutat, amiben a könyv végén újra feltűnik a fény, a remény lángja, amely esélyt hozhat a Jediknek és a Köztársaságnak, hogy végre legyőzzék Marchion Ro bandáját, a Névteleneket és a Mételyt, amely az utóbbi 1 évben kezdte el megfertőzni a Galaxist. A fentebbi játékosok mind visszatérnek egy utolsó játszmára, néhány új szereplővel kiegészülve. Na de miről is szól az utolsó YA regény?

 

A történet nem sokkal az előző YA könyv, a Tears of the Nameless, valamint az azt követő Echoes of Fear című képregény után játszódik, Reath és a jedik többsége még mindig a Névtelenek és a Métely körüli rejtélyt próbálják meg megoldani. Különösen utóbbi az, ami nagyobb galibát okoz, hiszen míg előbbi fenyegetés pusztán csak az Erőt használókra áhítozik, addig a Métely (angolul Blight) élőt-élettelent megtalál és mindent elpusztít, ami az útjába kerül. Az egyik küldetésről hazajövet értesülnek Reathék, hogy a Métely feltűnt a Kasshyyykon is, így a Rend egy kis különítményt küld a bolygóra, hogy vizsgálják ki az esetet és ha lehet, akkor próbálják megvédeni a bolygó népét. De amikor a társaság a bolygóra ér, nem várt akadályba bukkannak a visszatérő Drengirek képében, akik valamiért pont erre a bolygóra érkeznek. És a háttérben egy nihil tudós szövögeti oly terveit, amik talán még Marchionnak se igazán tetszenek.

 

A könyv bár folytatásként funkcionál a Tears of the Nameless című könyvnek, valamint az azt követő képregénynek, mégis nem sok kapcsolódási pont van a kettő között. Az ott történtek bár megemlítődnek, mégis úgy érzem, hogy ama felfedezések és történések igazándiból majd a júniusban érkező utolsó felnőtt könyvre, a Trials of the Jedi regényre lesz kibontva. Ez sokkal inkább visszanyúl a gyökerekhez és a legelső YA regény folytatásaként beszélnék róla, ugyanakkor Reath és a többiek karakterfejlődése a későbbi művekben szerves részét képezik a történetnek.

 

Reath Silas az egyik kedvenc karakteremmé vált az érában. Az ifjú remek ívet ír le, ahogy az elején megismerjük csupán egy könyvmoly, aki sokkal inkább a Coruscanton tengetné a mindennapjait, mintsem a Külső Peremvidéken tenné kockára az életét. Reath az első és különösen a harmadik fázis során felnő, megemberesedik, igazi vezetővé válik és a kommunikációja is fejlődik, hiszen például a Nan-nel való beszélgetéseinél érződik igazán, hogy ez a fiú már nem az a srác, aki simán bedőlt a lány színjátszásának az Amaxine állomáson. Ebben a könyvben mégis a vezetői képessége kerül tesztelésre, továbbá vajon fenntudja-e tartani a harmóniát a választott csapata között? És vajon milyen csapatról is van szó?

 

A Vessel legénysége adja a szállítást, Affie, Leox és a jó öreg Geode mégegyszer tiszteletét teszik, hogy segítsenek a Jediknek. Affie-ék vállalkozása remekül megy, szépen gyarapszik, szóval nyilvánvalóan a könyv nem megy bele ebbe igazán, sokkal inkább a hármójuk közti dinamikáról és a bajtársiasságról van szó. És hát persze élvezet volt olvasni az Affie-Nan közti interakciókat, amik, különösen Reath jelenlétében megmosolyogtatóak voltak. Leox itt most inkább a háttérben maradt, voltak jó pillanatai, de a könyv egyik sztárja egyértelműen Geode volt. Ebben a könyvben is kapott nem egy remek jelenetet, volt ami viccesre, volt ami inkább szomorkásra sikerült.

 

A jedik oldalát Reathen kívül olyan alakok képviselték, mint régi mestere Cohmac Vitus, aki még mindig nem állt vissza a Jedi Rendbe, de együttműködik velük az ellenfél legyőzésében. Cohmac és Reath viszonya gyönyörűen van felépítve, nincs beleerőszakolva, tisztán és érthetően van elmesélve, ahogy a kettejük közti törés szépen-lassan elkezd beforrni.

Amadeo is újra felbukkan, bár Cohmachez hasonlóan ő se kap sok figyelmet, vannak jó pillanatai, de inkább statisztál a többiekhez.

 

Dez Ryden is visszatér, miután a Barash eskü meggyógyította őt. Szép története volt, ahogy szépen lassan visszarázódott a jedi létbe.

 

Ami meglepetés volt a számomra az Burryaga és Kelnacca felbukkanása. Persze evidens volt utólag a szerepük, hiszen mégis csak a Kasshyyykra mentünk, így nyílván kellenek wookiee jedik, akik közvetítenek. Nagyon tetszett az ő párosuk. Bell és Vernestra is felbukkannak a könyv elején, de aztán hamar kikerülnek a képből.

 

Avon Starros újra főszerepet kap, hiszen mégis kell egy tudós a csapatba. Az ő története valamennyire itt ért célba, hiszen az anyjával való viszonya is itt kezd el tisztázódni, aki amúgy csakúgy kap nézőpontot, mégha nem is nagyot. Avon próbál megoldást találni a Métely problémára, tesz is nem is egy felfedezést, miközben remek pillanatokat kapott a többiekkel.

Kikről nem beszéltem? Ó igen, a két foglyunkról. Nevezetesen Nan és Azlin Rell.

 

Nan hosszú idő után itt kap újra fontosabb szerepet. A 3. fázis során itt-ott feltűnt a karaktere, hogy aztán vagy csak cameo szerepben tűnjön fel, vagy éppen csak egy picit előremozdítsa a történetet. Itt viszont egy nagyon jó történetet adott neki Claudia. A lány elfogatja saját magát, hogy a jedik segítségét kérje, ám hamar kiderül, hogy Nan titkolózik. Nan amúgy egy érdekes figura: eléggé fiatalon került a nihilekhez, így nyilván nem igen tud más alternatívát, valamint eddig célja se volt. De ebben a történetben végre lesz neki és amiken a karakter végigmegy a könyv során… le a kalappal az írónő előtt.

 

És hát Azlin Rell. Az idős, immár volt jedi, aki Yoda még a Midnight Horizon (Éjjféli Horizont) végén hozott vissza, hogy segítsen a Jediknek a Névtelenek elleni harcban. Ám Azlin nem százas. A férfit még fiatalkorában környékezték meg a Névtelenek (2. fázis, Dalnai csata) és az eltelt időszakot azzal töltötte, hogy bosszút forraljon. Ehhez pedig a sötét oldalhoz fordult. Remek a kontraszt a Tears of the Nameless és e könyv között Azlint illetően. Míg előbbiben az olvasó külső szemlélőként figyelte a vak erőhasználót, aki próbált manipulálni mindenkit, akivel csak összehozta a sors, addig itt saját nézőpontot kap. A karaktert a félelem, a harag táplálja, ezt próbálja meg a csapat többi tagjára átruházni, Reath-el való beszélgetései is ezt a célt szolgálják, de közben előbb-utóbb kialakul egy ellentámadás is, különösen akkor, amikor a Vessellel a Kasshyyykra érkeznek. A bolygón jelen van a sötétség, valamint a fény is. Mindkét oldal elkezdi hívogatni a bukott jedit, aki két tűz közé kerül és a könyv során el kell döntenie, hogy hova húz a szíve, melyik énje erősebb: a régi jedi vagy a bosszúszomjas erőhasználó?

 

És hihetetlen, de a Drengirek is megkapták a saját maguk nézőpontját. Fura volt, mit nem mondjak, de ezt is élveztem, bár kezdetben rá kellett hangolódjak.

 

A nihil vonal nem volt annyira erős, a nihil tudós nem sok vizet zavart, ámbár amit kutatott és aminek a birtokában volt, az már annál érdekesebbé tette a ténykedését.

 

Örültem, hogy a Kasshyyykot egy kicsit jobban megismerhettük, mélyítve mindazt az ismeretet, amit eddig tudtunk róla és a wookieek társadalmáról.

A végső csata epikus volt, szinte mindenki kapott egy-egy hősies pillanatot.

 

A könyv vége szépen lezárta a történetet, ugyanakkor a további kalandok előhírnöke is volt. Most azt mondanám, hogy a regény egy hatalmas prológus volt Charles Soule záródarabjának. Nagyon meglepődnék, ha Reath nem tűnne fel abban a könyvben. Azlin mindenesetre ott lesz (ezt már tavaly megtudtuk) és ha az lesz, amire én gondolok, akkor Reathnek is muszáj ott lennie, márcsak a Tears of the Nameless és az Echoes of Fear eseményei miatt.

 

Ezt pedig csak úgy itt hagyom spoiler gomb mögött, aki nem olvasta a könyvet, az ne nyissa meg!

Spoiler

GEODE!!! Hát esküszöm akadt pár könnycsepp az arcomon, amikor feláldozta magát a bolygóért...