Ismét egy Lucenóra jellemző alapos és fordulatokkal teli mű született, amely remekül kiegészíti a Rogue One-t. Habár nem feltétlenül lett volna arra szükség, hogy Krennic és Erso (szerintem mindvégig egyoldalú) barátságának felbomlását bemutassák, hiszen maga az alapsztori az önmagával vívódó tudóssal és az őt kihasználó katonai körökkel meglehetősen sablonos, mégis azért jó ezeket részleteiben olvasni. Luceno ugyanis véleményem szerint remek író, aki képes arra, hogy ezeket a kiszámítható jeleneteket és történéseket élettel töltse meg.
A könyv kiváló pszichológiai dráma, végig jelen van egyfajta baljós érzet, Luceno személyében a legjobb íróra bízták a Rogue One előzményregényét. Ötös.