Nute Gunray

Én imádtam, az egyik legjobban kidolgozott sci-fi sorozat.

Én most olvasom. Annyiban azért elfogult vagyok a regénnyel, hogy az EP1 és EP2 közötti történetek mennyisége ritka, mint a fehér holló (sőt, ezen kívül talán csak a Jedi Quest-sorozat van, amit nem olvastam sajnos), így hajlamos vagyok megengedőbb lenni. A felénél tartok, eddig kimondottan tetszik.

Alexander Freed: Alkony század Egy Star Wars-történethez képest szokatlanul kemény háborús regényt kapunk, sok szenvedéssel, nélkülözéssel és halálozással. A sztori úgymond lényegtelen is, a könyv egy század mindennapos küzdelmeit mutatja be a Halálcsillag felrobbantása utáni időszaktól kezdve, amikor a Birodalom minden mázt hátrahagyva nyílt diktatúrát és megtorlást vezetett be. A könyv erősségének azt tartom, hogy ezúttal nincsenek hősök és kiemelkedő harcosok, a szereplők hétköznapi katonák, technikusok stb. akik bármelyik pillanatban feldobhatják a talpukat, és ezt a regény is megfelelően érzékelteti. Nem egy karakter teljesen váratlan, hirtelen (mi több, sok esetben "off-screen") halált hal, amely még inkább erősíti az olvasóban azt az érzést, hogy mindenki túlélése csak egy hajszálon, a véletlenek összjátékán függ (hiszen még Veszett is oly halált hal, ami egy filmvásznon elképzelhetetlen lenne, egy olyan magas beosztású szereplőt illetően, mint amilyen ő volt). A flashbackek, de főleg a rohamosztagos csaj fejezetei számomra is kissé megakasztóak voltak, bár előbbiek szerepeltetését indokolta a főszereplő Namir karakterének mélyítése, aki soha egész életében nem élt békés körülmények között, és el sem tudja képzelni, hogy mi lesz, ha egyszer vége a háborúskodásnak (és amikor a lázadók esetleges győzelmének esélye még továbbra is csekély, de már nem oly valószínűtlen, mint Yavin előtt, ő a többiekkel ellentétben nem tud ennek örülni, hiszen a háború a lételeme). Namir mellett csak Chalis volt hasonlóan összetett karakter, bár a kettejük közti dialógusok dinamikáját nem mindig találta el a szerző. Valahogy hiányzott számomra az a folyamat, ami jól bemutatta volna az igencsak nagy szinuszgörbével jellemezhető viszonyrendszerüket. Talán jobb választás lett volna az író részéről, ha a kormányzó nem éli túl a harcokat a végén. Az ellenoldalról: Verge és Tabor Seitaron a birodalmi tisztek két arcehtípusát jelenítette meg. Bár azt a törekvést a regényírók részéről soha nem értettem, hogy miért kell mindig előhúzni egy fiatal, erőszakos, feltörekvő birodalmit, aki a semmiből előkerülve valahogy mindig kívül esik a hierarchián, megkerülve a többieket és hangzatos címeket használva (ez esetben prelátus). Verge is inkább azokra a régi Legends-főgonoszokra emlékeztetett (Trioculus, Brakiss, Kueller), akik miatt sokat kritizálták a filmeken túli kiadványokat. Túl sok már a Császár "kedvenc fiacskájából"... Seitaron ezzel szemben a (katonai szinten) kontinuitást képviseli a Köztársaság utolsó időszaka és a Birodalom között, akinek példája remekül mutatja, hogy az "átállás" sokak szemében zökkenőmentesen zajlott a klónháború végével, és a Birodalom megalakulása a Galaxis életében egyáltalán nem volt sokkélmény. Ami kimondottan tetszett, az a sullusti események részletes bemutatása, itt feltétlenül meg kell említeni Nien Nunb felbukkanását és szerepeltetését mint a sullusti ellenálló sejt vezetőjét. Számomra ez egy élvezetes olvasmány volt, bár kiemelkedőnek én sem mondanám. 4,5/5

A Chrome továbbra is jelez.

Boldog születésnapot, zilllosarkany!

Utólag is boldog születésnapot Dzséjt és Yoda József!

Az EP7 számtalan jelenete (személyes drámák, karakterábrázolások) bizonyította, hogy Abrams jó választás. Kevesebb fan service és egy ütősebb történet kell, és akkor nem fogok csalódni.

Fargo (De amúgy én ennek az epizódnak az értelmét nem igazán vágtam...)

Ja igen, tényleg. Köszi.

Bár az ehhez hasonló hírek egy projekt esetében sem jó fejlemények, de az igazat megvallva én egyáltalán nem sajnálom Trevorrow távozását. A Jurassic World számomra hatalmas csalódás volt, egy önmaga paródiájába fúló szirupos giccshalmaz. Akkor már inkább Johnson kapja meg a 9-es részt is.

Innentől fogva örömjáték kell, hogy legyen, a cél teljesült.

A Rebel Rising-et nagyon várom.

Ha jól emlékszem, ő Jabba testvére volt az EU-ban, ugye?

Mark Hamill világhírűvé tett egy magyar mozimagazint. De hogyan? Azért ilyen se történik mindennap... (ha volt már linkelve a kép/sztori, bocsánat)

Csak ma éjjel néztem meg. Imádtam minden percét, a megírt párbeszédek végre a sorozat korai évadait idézték, és egyáltalán nem hiányoltam az akciókat (bár a legvégén abból is kaptunk egy irdatlanul látványosat)

Ezek a sorozatok összefüggnek, az NJO nélkül értelmetlen kiadni a LOTF-szériát.

Na erről ennyit, talán majd jövőre...

Wil Wheaton az a bizonyos Wil Wheaton?

Boldog születésnapot!

Én megvárom a hétfőt, de egyszerűen nehéz nem spoilerbe ütközni. És ez esetben elég volt csak felmenni a youtube-ra, a rendszer ajánlója rögtön a képembe tolta (de ugyanez volt az ötödik rész is előtt, hétfőn hajnalban...)

Ez azért korántsem "kis hiba", itt súlyos kronológiai mulasztás történt, amely az író és a (e tekintetben) a Story Group hanyagságáról árulkodik. "de mert eltévesztett egy kitalált történet le sem jegyzett évszámát... hát állítsuk már mindjárt falhoz" - Ilyet egyébként ki mondott? Vagy mostantól már nem is lehet semmit sem kritikával illetni, mert úgy is csak kitalált történet? Érdekes, egyesek most milyen megengedőek, míg a régi EU-ról egy ilyen "kis hibáért" valósággal leszedték volna a keresztvizet.

Tetszetős rész volt, kiemelném az olyan komoly drámai faktorokat, mint a lázadó szállítóhajó és kíséretének könyörtelen elpusztítása a rész elején, illetve Kallus pálfordulása. A lényeget már leírta előttem mindenki. Rake haláláról az jutott eszembe, hogy mennyire a szerencsés (vagy épp szerencsétlen) véletlenek összjátékán múlik, hogy kiből lesz legendás hős, akinek tettei a "krónikákban" fennmaradnak, és ki névtelen áldozat. Persze nem tudhatjuk, hogy ő is lett volna olyan kiváló pilóta a Lázadás szolgálatában, mint két társa... de mégis. Skerris százados ugyanúgy dönthetett volna Antilles és Hobbie mellett is, mikor találomra kiválasztotta áldozatát.

Hát azért ez finoman szólva is orbitálisan nagy túlzás. Szerintem se egy nagy eresztés az első kötet, de azért ha hideg fejjel, objektíven nézzük, nem említhető egy lapon az olyan förmedvényekkel, mint a Jedi Herceg-széria, a Kristálycsillag vagy Barbara Hambly írónő rettenetei.

A film utáni beszélgetés miatt én is az este 8 órás premiert támogatnám.

Hát igen,