Chuck Wendig: Utóhatás
Ha ez egy önálló regény volna távol a Galaxis sorsdöntő eseményeitől, a történet még csak-csak elmenne, hiszen mindig érdekes látni egy bolygón keresztül, miképp változnak a dolgok. Ez a része tetszett is, a Birodalom informális hatalma a Külső Gyűrű világaiban jól be lett mutatva.
De ez a könyv egy nagyobb projekt része, annak is a kezdete, nevezetesen az új Disney-féle kánonnak ad új irányvonalat. Legalábbis adna, de valójában itt egy nyúlfarknyi történetről van szó amely hosszasan el van nyújtva, ráadásul az író stílusa is hagy kívánnivalót maga után és akkor még finoman is fogalmaztam (a birodalmi jeleneteknél egy az egyben Kevin J. Anderson jutott eszembe, Wendig nagyon hasonlóan ír). Sőt, ha úgy vesszük a könyvben nem történik semmi, a "közjáték"-nak elkeresztelt rövidke fejezetek meg egyenesen érthetetlenek, hiszen a főszálhoz egyáltalán nincs közük. Nyilván az volt az író szándéka, hogy különböző aspektusokból bemutassa a Galaxis életének átalakulását és az átmenetet a Birodalomból az Új Köztársaságba, de ehhez ezek a néhány oldalas irományok gyengék és erőtlenek voltak.
Azt tudtam értékelni, hogy Akiva világa jól be lett mutatva, és számos régi és ismerős faj is felbukkan a történetben. A szereplők motivációja azonban érthetetlen volt, kiemelten gondolok itt a zabrak fejvadászra és a renegát birodalmira. Ez a könyv számomra egy elpuskázott lehetőség, az immár a Legends-hez tartozó X-szárnyú-sorozat sokkal de sokkal jobban fogott hozzá a közvetlenül az Endor utáni időszak bemutatásához. Számomra, egyelőre, továbbra is az a mérvadó.
Gyenge hármas, de azt is csak jó indulattal.