Nute Gunray

Alexander Freed: Rogue One Lassan haladtam a regény elolvasásával, de ennek a sok meló az oka. Már az első oldalak megmutatták, hogy itt bizony nem egy Foster-féle alibi könyvadaptációval lesz dolgunk. Freed foglalkozott a szereplők lelki világával, és olyan, a filmben talán kissé jelentéktelen(ebb)/szürkébb karakterekbe is életet lehelt, mint Bodhi vagy Baze, illetve a mellékszereplők gondolataiba és motivációiba is bepillantást nyerhettünk (Mothma, Draven vagy Raddus). A másik nagy pozitívum a fejezeteket időnként megszakító hírszerzési jelentések, amelyek egy-egy esemény hátteréül szolgáltak, beleértve pl. a Lázadás politikai megosztottságát, vagy főleg a kedvencemet, hogy Galennek milyen bürokratikus eszközökhöz kellett nyúlnia, kihasználva az agyonszabályozottságot, a sürgető határidőket, a félelmen alapuló hierarchikus rendszert, a hivatalnokok nemtörődőmségét, hogy elfogadtassa a Halálcsillag tervének egy igen apró, akkor jelentéktelennek tűnő módosítását (és itt jegyzem meg, hogy zseniális húzás volt az író részéről, hogy a könyv végén a haldokló Orson egyszer csak hirtelen rájött mesterműjének gyenge pontjára... az emberi agy időnként egészen döbbenetes dolgokra képes, rég elfeledett információk kapcsolódnak össze egy pillanat alatt). Az akciójelenetek persze oly mértékben nem működtek, mint a filmnél (ezt talán nem is lehet elvárni), de azért Freed megoldotta a feladatot. Aki viszont kissé erőtlenné sikerült, az K-2SO, akinek a poénjai így leírva nem működtek, lévén, hogy azoknál a droid beszédmoduljának hangsúlyai is nagy szerepet kapnak. Kissé hiányoltam az extra jeleneteket is, ezekből nem kaptunk sokat (Terry Brooks vagy Matthew Stover adaptációi ebben a tekintetben jobban sikerültek). De mindezen hiányosságok nem vonnak le semmit a könyv értékéből. 4,5/5

Az még bőven belefér.

Én sem nézem, a FB-on láttam az aktuális állást. Valamiért rögtön a 2006-os máltai zakó jutott eszembe.

Egyébként eddig a megállapításig újra és újra eljutunk (nagyon helyesen), ezért sem értem, hogy időnként miért merül fel itt, hogy mily tragédia, szörnyűség, bezzeg egy másik fórumon/Youtube-csatornán etc. mit írnak a névtelen megmondóemberek.

Miért kell ide importálni ezeket a szittyamadridista-hungarokatalán csörtéket? Lassan már ezért olvashatatlan minden sporttal kapcsolatos hírfolyam és fórum.

Megmondom őszintén én ennek a csatornának a létjogosultságát soha nem értettem. Egy irritáló női géphang felolvas egy listát....

Az első félidő nagyon jó volt. Buffont sajnálom, megérdemelt volna egy BL-trófeát.

Az nekem nagyon nem tetszett. A Töréspontot viszont még nem olvastam, de hamarosan az is sorra kerül.

Közben megjelent idehaza az Utóhatás-trilógia befejező része.

Boldog születésnapot!

Én meg -13 éves.

Miért nem a Digin nézted? Ott értelmes volt a felvezető-műsor Egyébként rém pocsék meccs volt egy rém pocsék Ajaxszal és egy igen enervált MU-del. Remélem, a BL-döntő ennél sokkalta jobb lesz (az előző években ez inkább fordítva volt, az EL fináléi sokkal izgalmasabbra sikeredtek).

Nálam mindig az első trailerrel kezdődik a szokásos évi GoT őrület. Most is így van. A szintén "szokásos" mélyreható elemzést pedig én is nagyon várom.

Én úgy gondolom, a 444 szokásához híven kelti a hangulatot. Sajnálom, hogy ezúttal ki kellett hagynom a DM-t, a beszámolók szerint hatalmas élmény volt.

Mindenképp meg fogom nézni, de előbb ledarálom az eredeti sorozatot. Jó másfél évtizede láttam utoljára.

No milyen az új Twin Peaks, valaki már belenézett?

Boldog születésnapot!

Imádtam ezt a sorozatot.

Egyes történetek "kukába hajításáért" fáj a szívem, de összességében a teljes Legends-ért már nem annyira. Tiszta lapot kellett kezdeni, és egyelőre a Story Group kitűnően helyt áll, még ha nem lényeges dolgokban nyilván ezután is lesznek kisebb ellentmondások.

A Plagueis-könyv annak idején elég sok dolgot helyezett új megvilágításba (hogy jól vagy rosszul tette, az most lényegtelen), így szinte kizártnak tartom, hogy a sztorivonalat később egy az egyben átemelnék. Egyelőre a köztársasági éra egyébként sincs terítéken.

Más mozgóképes univerzumok (Alien, Star Trek, Warhammer stb.) könyvváltozataihoz képest a SW-regények szerintem magasabb színvonalt képviselnek, és nyilván mivel alapvetően kiegészítő, univerzumbővítő könyvekről van szó, ezért ezekhez érdemes hasonlítani, nem pedig mondjuk a Térség-szériához vagy Asimov műveihez, amelyek könyveken alapuló önálló világok. Ati-val értek egyet, nálam sem az határozza meg egy SW-könyvhöz való hozzáállásomat, hogy canon-e vagy Legends, hiszen ez csak annyit jelent, hogy valamikor 2014-ben húztak egy dátumot, és csak ez döntötte el, hogy melyik mű hova kerül (és erre még kitűnő szemléltető példa is akad, hiszen a Heir to the Jedi annak köszönhetően lett canon, hogy az írója elcsúszott a határidővel, míg az eredetileg egy trilógia másik két darabjának szánt művek átkerültek a Legends-be).

Én a prequel-trilógia hallgatag tanácstagjainak háttér-történetére is kíváncsi lennék: Yaddle, Oppo Rancisis, Yarael Poof stb.

Elég érdektelen a trailer, meg szerintem a kor kiválasztása is elhibázott döntés volt (én inkább a 24. sz. utánra tettem volna a sorozatot), de hát a Star Trek mégiscsak Star Trek. Nagyon várom.

Mivel ez az idővonal nem fejlődik tovább (nem születnek újabb Legends-történetek, képregények stb.), ezért szerintem nyugodtan lehet "törölt" idővonalnak nevezni. Ezen megsértődni egyébként is kár lenne, mert a korábbi élmények nem vesznek el, és a polcomon is bérelt helye van ezeknek a könyveknek (hogy a Kotor-t, mint életem egyik legmeghatározóbb pc-játékát már ne is említsem).

Nem néztem, de a 8. hely szerintem nagyon jó.