Harry Potter és az elátkozott gyermek
Meglehetősen ambivalens érzések keringtek bennem, miután végeztem a könyvvel (ami volt összesen 3 nap, pedig dolgoztam is mellette). Egyrészt a Harry Potter gyerekkorom meghatározó könyvsorozata, gyakorlatilag együtt nőttem fel a főszereplőkkel (11 éves voltam, amikor az első kötetet olvastam, így természetesen én is vártam a baglyot a nyári szünetben). Azért jó volt ennyi év után ismét egy HP-könyvet olvasni, rengeteg nosztalgikus érzés fogott el. Másrészt maga a "nyolcadik" kötet nem nyújt túl nagy élvezetet, amely nyilván a műfajából is adódik, a történet de a főszereplők jellemábrázolása is meglehetősen elnagyoltak (hozzáteszem, annak idején már a hetedik kötet sem nyerte el a tetszésemet maradéktalanul). A történeti "csavarok" is erőltetettnek tűntek számomra. Igazából végig olyan érzésem volt, mintha egy viszonylag érdekes, ám gyermetegen megírt fanfiction-t olvasnék. Valószínűleg a színpadon a cselekmény sokkal jobban működik, remélem majd valamilyen formában egyszer én is láthatom az előadást.