Nute Gunray

Boldog születésnapot minden ünnepeltnek!

Hozzájuk képest azért Martin fasorban sincs...

Boldog születésnapot!

Hát egy Tobias Beckett után az én gyomrom már mindent bevesz. Én is azt remélem, hogy nem Erőhasználó lesz.

Boldog születésnapot!

Engem már nem is érdekel, hogy Martin befejezi-e vagy sem. Az évek alatt azért kiderült, hogy korántsem akkora írótehetség, mint hitték róla korábban. Szerencsére a HBO agytrösztjei értik a dolgukat, és kihozták a műveiből azt, amit egy fogyasztó még ép ésszel be tud fogadni.

Örülök a másfajta stílusnak, a TCW és a Rebels után egy félig-meddig anime-szerű sorozat igazi változatosság. Elsősorban azt várom, hogy az új trilógia történeti, politikai hátterét mélyítse el.

Nincs mód arra, hogy visszaállítsák az oldalt közvetlenül a frissítés előtti állapotra? Bár nekem csak egy lényegi hozzászólásomat érinti (Bizonyos szemszögből 2. kritika), de azért pl. a Solo spoileres topik életében 1 hét nagy idő (gondolom)

Én is elkezdtem olvasni ezt a gyöngyszemet, egyelőre a 155. oldalig jutottam. Az egykori Mos Eisley mesék nyomába nem ér, viszont a többi antológiás mű színvonalát megüti. Néhány mondat az egyes novellákról: Gary Whitta: Raymus: Erős kezdés, amely rögtön összeköti a RO-t és az EP4-et, és számos kérdésre ad választ, illetve az eddigi rajongói teóriákat megerősíti. Raymus Antilles kapitány az első, aki a Star Wars történetében látványosan erőszakos halált hal, s akin keresztül először láthatjuk Darth Vader kegyetlenségét. A novella remekül bemutatja a kapitány bátorságát és áldozatvállalását a nemes ügy érdekében. Érdekesség: Corla Metonae a kánon része lett ezzel a novellával 4/5 Christie Golden: A vödör: Az ehhez hasonló novellák sokszor esnek abba a hibába, hogy egy-egy jelentéktelen szereplőről kiderül, hogy ők történetesen hétköznapi hősök. Most a Leiát elkábító TK-4601-ről, azaz Tarvyn Larekáról tudhatjuk meg, hogy tulajdonképpen egy jófej fickó. Persze én sem gondolom, hogy minden rohamosztagos automatikusan egy szadista állat, de a sisak levétele nekem már túl szájbarágós volt. 3/5 Ken Liu: Az adatmunka Sithje: Ez egy kimondottan tetszetős írás volt számomra, amely a humoros oldaláról mutatja be az értelmetlenül túlbonyolított birodalmi bürokráciát és adminisztrációt. Egyébként korábban is már elgondolkoztam azon, hogy vajh' mit kaphatott az a birodalmi tiszt azért a könnyelműségért, amikor minden érdemi ellenőrzés nélkül hagyta továbbengedni az "elszabadult" mentőkabint. Most megkaptam a választ. 5/5 Griffin McElroy: Mesék a homokban: egy java, aki vágyaival, álmodozásaival némileg kilóg a sorból, s ezáltal hozzájárul ahhoz, hogy Leia üzenete végül eljusson a címzetthez. Ettől függetlenül elég jellegtelen kis iromány, a filmhez egyáltalán nem tesz hozzá. 3/5 Sabaa Tahir: Reirin: Kábé ugyanaz, mint az előző, csak valamivel gyatrább. Én nem hiszem, hogy egy taszken egyáltalán eljut odáig, hogy egy kereskedő megbízza egy feladattal, vagy egyáltalán tudja, hogy mi az a Kessel. 2/5 John Jackson Miller: Rítusok: Főszerepben Luke buckalakó támadói, ráadásul Miller kanonizálta a már a Kenobiból megismert A'Yark-ot. Betekintést nyerhetünk a taszkenek egyre szűkülő életterébe, valamint hogy az egykor legendás harcos törzsek miképp silányultak egyszerű fosztogató bandákká. Valamiért úgy gondoltam, hogy a krayt sárkány mint faj, már kihalt a cselekmény idejére. Nagyon jó lenne, ha egyszer a Kenobi visszanyerné kánoni státuszát. 4/5 Claudia Gray: Mester és tanítvány: Szóval míg Luke a saját szemével megbizonyosodott, hogy nagybátyját és nagynénjét csúful lemészárolták, Obi-Wan még utoljára beszélt egykorvolt mesterével, hogy aztán elinduljon utolsó küldetésére. S mindezt Qui-Gon szemén keresztül követhetjük nyomon. Jól megírt novella, de ez nem is csoda, hisz Claudia Gray a szerző, tőle ez elvárható. A legjobb rész az volt, hogy Qui-Gon-ban megfogalmazódott, hogy talán hatalmas terhet rótt padawanjára, amikor úgy ígértette meg Anakin képzésére, hogy még maga sem volt Jedi-lovag. 5/5 Meg Cabot: Beru Whitesun Lars: Ez egy elpuskázott lehetőség volt, pedig Meg Cabot nem egy senki, mégis, mintha elalibizte volna a munkát. Pedig milyen jó kis novellát lehetett volna írni arról, hogy Owen és Beru mire is gondolt életük utolsó pillanatukban. Engem egy régi Legends-képregény képkockája mindig is megfogott: ezen az látható, hogy Vader holoadáson keresztül figyeli (nem vérszerinti) rokonainak térdepeltetését, és elrendeli a kivégzésüket. Ezt az érzelmi kavalkádot meg lehetett volna írni szépen, így viszont kaptunk egy semmiről szóló szösszenetet... 1/5 Renée Ahdieh: A balszerencsés rodiai: Na most Han lőtt először? Teljes bizonysággal most sem tudjuk meg. Az viszont biztos, hogy Greedót nem siratta meg senki; egy jelentéktelen kis figura volt. A következő négy novella különböző szemszögekből mind feldolgozza a kantinban történt eseményeket, ám ezek, terjedelmükből adódóan, nem érhetnek a Mos Eisley Mesék történeteinek nyomába. 4/5 Mur Lafferty: Soha, semmiért: Egy átlagos novella, több átvett elemmel a Legends-ből. A korábbi történethez képest van ellentmondás (pl. Greedo eltaknyolása), de ez magyarázható azzal, hogy maga a novella egy kivonat a bith zenészbanda egyik tagjának szubjektív memoárjából. 3/5 Chuck Wendig: Ilyeneket nem szolgálunk ki: Ezúttal Wuher, a mogorva kocsmáros a főszereplő, akinek droidutálatának eredetére derül fény; nevezetesen családját a Konföderáció harcidroidjai mészárolták le egy űrállomáson, amelynek a még gyerek Wuher szemtanúja volt. Az élete ezután kisiklott, és céltalanul illetve egyhangúan telik a forró tatooine-i mindennapokban. Érdekes, hogy a történet mellékszereplője Jerriko itt egy egyszerű és igen szószátyár informátor, míg a Legends-ben egy kíméletlen és rettegett fejvadász volt. 3/5 Kelly Sue DeConnick & Matt Fraction: A klookürt: Remek novella a tatooine-i hétköznapokról, ahol mindennaposak a megélhetési gondok, a körbetartozások, a csencselések és piti üzletelések. A történet egy bith hangszer körül forog, amelynek eltulajdonítása elindítja a lavinaszerű eseményeket. A történet kellően humoros és élvezetes volt. 5/5

Ezt jó olvasni.

Sky, te festetted? Rohadt jó. Boldog húsvétot minden kedves fórumtársnak!

De én ott csak kronológiai sorrendet látok, megjelenésit nem.

Én Andorra óta nem néztem magyar válogatott meccset. Nekem a 2016-os eb-vel már meg van az életre szóló fociélményem, sajnos magyarként csak ennyi jutott, de nem vagyok hajlandó tovább idegeskedni és őrjöngeni, ahogy azt tettem hosszú évekig 2016-ot megelőzően.

Találok valahol egy olyan listát, amely a magyarul megjelent Legends/Kánon könyveket tartalmazza a megjelenés sorrendjében? A starwarsmedia.hu-n korábban volt ilyen, de a design váltás óta nem találom.

Én úgy vagyok vele, hogy a számomra fontos Legends-könyveket már kiadták, illetve bizonyosan ki fogják adni. Az NJO és az azt követő hosszú sorozatok már nem annyira érdekelnek.

A Scourge magyar megjelenésének nagyon tudnék örülni.

Kizártnak tartom, hogy a yuuzhan vongokat visszahozzák. Sokak számára ők voltak az egyik legfőbb érv az újabbnál újabb szuperfegyverek és a Palpi-klón mellett, ha az egykori EU inkompetenciáját illusztrálni kellett.

Én is így vagyok ezzel.

Ő lesz a meglepetés.

Sokkal jobban áll neki ez a hajszín.

Már azt hittem, 20 év után másodjára is őt bízták meg ezzel a "nemes" feladattal.

Az oly sokat emlegetett Corellia (vagy régi fordításban Korélia) végre debütálhat a filmvásznon. Ezt kimondani is nagyszerű. Politikai és kulturális értelemben is az egyik legfontosabb bolygó a Galaxisban: ezzel összhangban én is remélem, hogy nem csak a viszonylag kietlen sarkköri térséget mutatják meg nekünk, hanem láthatunk nyüzsgő metropoliszt is, még ha csak pár másodperc erejéig is. A Blade Runner-érzés a trailer más jeleneteiben is előbukkan, remélem ez tudatos merítés és koncepció, és nem csak mi érezzük így.

Igen, nekem is ez jutott eszembe. Azért valljuk be, ez kellően abszurd lenne.

A trailer maradéktalanul háttérbe szorította minden rossz érzésemet. Mind a színészek, mind a látvány pazarnak ígérkezik. Amikor Glover elmosolyodik az asztalnál, egy másodperc alatt megidézi Billy Dee Williams-t. De nem lesz gond Aldennel sem, az eddigiek alapján Han méltó megformálója. Az SW-hangulat csak nyomokban volt felfedezhető; de ez nem is gond, egy antológia filmnek pont az a feladata, hogy merjen elrugaszkodni az eddig látottaktól. Egy hamisíthatatlan űr-westernt várok, annak minden vagányságával és mocskosságával. A képkockák azt tanúsítják, hogy ezzel nem lesz gond. Sok-sok alvilág, lebuj, kantin, és e téren már csak egyetlen óhajom van: Jabba! Ha ő is szerephez jut, illetve a látványos akció és kellő csibészség garantálva van, akkor számomra ez már egy tökéletes film lesz.

Így érthető.