Nute Gunray

Akkor kezdem én, ha már az utolsó részek idejére jobbára inaktív voltam ilyen-olyan elfoglaltság miatt. Értelemszerűen egyben sorozatértékelést is írok. Nagyon erős évadot kaptunk, és így a sorozat is méltán foglalhatja el helyét a legnagyobbak között. Nekem sokkal jobban tetszett, mint a Rebels, de szerintem a TCW-hez képest is koherensebb alkotás. Hiszen, bár erről időnként megfeledkeztünk, itt alapvetően egy mikrotörténettel állunk szemben. Egyetlen csapat, a 99-es osztag történetét meséli el abban az időszakban, amikor minden a feje tetejére áll a Galaxisban, egy valódi "rendszerváltás" tanúi lehetünk. Éppen ezért talán kissé "elszaladt" sokunkkal a ló (beleértve magamat is), amikor itt grandiózus klón-lázadást, vagy a Nekromanta-projektről való ismereteink gyökeres bővülését és az Exegolt stb. vizionáltuk. Ez a sorozat nem erről szólt. Itt egyetlen osztag történetének elmesélése volt terítéken, amelynek sorsa ugyan keresztezte a galaktikusi nagypolitikát, a nagy eseményeket, de aztán le is tért onnan. Végig követhetjük, hogyan válik egy osztag szép fokozatosan családdá. Lebilincselő a karakterábrázolás, a kémia a főszereplőink között. Omega, Hunter, Tech, Wrecker, Echo és persze a legnagyobb kedvenc Crosshair. Már most mind legendás SW-karakterek, akik azért a következő Madnessek során minden bizonnyal nem az első fordulóban fognak kizúgni. És persze alapvetően mikrotörténet ez, mégis, ha belegondolunk, a nagy kérdésekben alapvetően bővült az ismeretanyag. Elrendeződött a Kamino sorsa. SW rajongásom óta kevés olyan olyan megrendítő jelenetsort láttam, mint a Tipoca City elpusztítása. És mindezt egy animációs sorozatban! A három évad során remekül érzékeltetve lett, hogy a Birodalom egy-két év alatt polipként rátelepedik a Galaxis mindennai életének összes szférájába. Ezt a fokozatosságot nagyon jól érzékeltették a készítők. Korlátozó intézkedések, bolygók megszállása, civilek vegzálása, az első büntetőtelepek. Na meg a gyerekek elrablása. A Birodalom legaljasabb vonásai kerültek terítékre, most láthattuk igazán, mi ellen is fogott igazán fegyvert Luke vagy Leia hosszú évekkel később. Ha a TCW kezdte el humán értékekkel felruházni az addig arctalan és jellegtelen klónmasszát, akkor ezt a folyamatot a Bad Batch tetőzte be. Sokan szenvedtek, meghaltak a háború során, az egész Galaxis egy hatalmas elnyomó-gépezet lett, de van-e tragikusabb társadalmi réteg a klónoknál? A 99-esek történetén keresztül ez a sorozat bemutatta, hogy nem nagyon. A Köztársaság/Birodalom valódi, bűnben fogant lényegiségének elsőrendű példája az ő sorsuk, meg ahogy egész rövidke életük során kezelték őket. Eldobható használtcikkek. Leginkább Crosshair tragikumán keresztül követhetjük ezt nyomon. A 99-esek története az eldobható klónok története is. Tipoca City, az új szenátusi törvény, a lecserélt állomány, illetve Rexék ellenálló sejtje. Ezek mind-mind rövidke bepillantások a galaktikusi nagypolitika mozgatórugóiba. Így visszatekintve a három évadra, nekem ez elég volt. Nem hiányzott a fináléra Rex vagy bármi nagyobb volumenű dolog. Ezek elmesélésére bőven lesz terep, és sokakkal ellentétben én még szívesen néznék animációs sorozatot a klónokról. Ha végignézünk a sorozaton, akkor azt láthatjuk, hogy évadról-évadra ez fokozatosan egyetlen család története lesz. A nagy események csak a háttér, amelynek hőseink időnként alakítói lesznek, hogy aztán ismét csak saját magukban boldoguljanak. A harmadik évad egyetlen célt tűzött ki: a 99-es osztag ismét egyesüljön, egy boldog család legyen és valahogyan átvészeljék a történéseket. A cél az volt, hogy Omega kikerüljön a képletből, a Birodalom látószögéből. Ez végül sikerült, hiszen a végére Omega már felnőtt és csatlakozik a lázadókhoz, egy jóval "romantikusabb" időszakban. Hogy tetszik-e vagy sem ez a happy end, az már csak ízlés dolga. Személy szerint jobban örültem volna egy tragikusabb végkifejletnek, mert az jóval inkább kiemelte volna a Birodalom fémjelezte korszak elborzasztó jellegét. Így azért azt éreztem, Crosshair kissé beleszűrkült a mezőnybe az utolsó részek során. De akárhogy is, ezzel együtt tudok élni. Minden negatív karakter meg kapta a maga sorsát. Hemlock, aki halálával megmenekült attól, hogy Tarkin állítsa félre, mint ahogy tette később ezt Orson Krennic-kel. Rampart, akinek esélye adódott arra, hogy új életet kezdhessen, de ezzel nem élt, mert ő a régi életét akarta annak minden befolyásával és hatalmával. Mindketten a klónháborús opportunista szellemiség szociopata képviselői, akik már azonosultak a Köztársaság alapeszményeivel és értékeivel. Aztán ott van Nala Se, aki a kezdetekhez képest sokat változott, de azért mégiscsak az ő "lelkén" (ha van neki ilyen) szárad Fives brutális halála. Úgyhogy annyira őt sem sajnáltam. Egy mérhetetlenül etikátlan projekt kivitelezője volt ő, és stílszerű, hogy halálával egész életének munkája is vele együtt robbant fel. És talán ezzel együtt a kaminói nép is, bár ha minden igaz, Halle Burtoni és Lama Su még életben van, de azért nem lepne meg, ha már ők sem, ahhoz túl sokat tudtak (kicsit sajnálom is, hogy Su sorsa nem rendeződött el ebben a sorozatban). De számomra még Scorch halála is kielégítő volt, saját fajtájának elárulója és az új rendszer kritikátlan kiszolgálója. Összegezve, ha végig nézem a három évadot. Elégedett vagyok. A sorozat számos esetben olyan komoly témával foglalkozott, amely egy animációs sorozattól korábban szokatlan volt. Számos esetben kaphattunk "hálaisten" epizódot a Birodalom korai működésével kapcsolatban, miközben végig követtük egy eleve diszkriminált és kizsákmányolt társadalmi réteg diszintegrációját és útkeresését.

Boldog születésnapot @Donát és @tomcsi80!

Bail Antilles apósa Organának, ha jól emlékszem.

@Dzséjt sorrendjét érzem magaménak, az érvekkel is abszolút egyetértek. Az Empire szerintem kiegyensúlyozottabb volt, az első évadban a Dooku és Ahsoka-történetek között sokkal nagyobb volt a kontraszt.

Szerintem Barriss meghalt, igazából az ő életútja befejezettnek tekinthető (amelyből nyilván csak pillanatképeket kaptunk az elmúlt három epizód során). A barlang szimbolika továbbra is nagyon erős a Star Wars-univerzumban. Ezúttal azt szolgálta, hogy a Negyedik Nővér megtalálja a sötétségből kifelé vezető utat.

Ahogy a Negyedik Nővér lemészárolta annak a településnek a lakosait, az valami brutális volt, még akkor is, ha az egyértelmű részleteket nyilván nem mutatták. Ez egy animációs sorozatban így is mellbevágó, utoljára talán a Bad Batch elején éreztem hasonlót.

Végre ismét felvettük a fonalat Barriss Offee sztoriszálát illetően. A rész legerősebb képi jelenete egyértelműen az volt, amikor a renegát Jedi a börtönéből figyeli a coruscanti központ távoli robajait. Aztán jön az eső és a felszínt beborító árnyék. Még ennyi év után is összeszorul a torkom, amikor a 66-os parancs kiadását követő percek, órák eseményeit láthattuk, akár ekkora távolságból is. A Birodalom megszületését láthatjuk. Innentől fogva az epizód egy klasszikus beavatási szertartás. Azt azért sajnáltam, hogy Barriss gondolatait nem igazán ismerjük meg ebből az időszakból. Mégiscsak turbulens időszakon van túl, és még csak az egykori mesterét sem említi, hogy mi lett vele. Azt éreztem, valahogyan túl hamar fogadja el a sorsát. A motivációiról és belső vívódásairól nem igazán tudtunk meg többet. Nagyon jó volt látni hosszú idő után a Főinkvizitort, és rajta keresztül erősen megmutatkozott, hogy az animáció mennyit fejlődött a költségvetésében korlátozott Rebels sorihoz képest. Nagyobb hangsúlyt kapott a Negyedik Nővér is, ami kimondottan jó, mert őt elég jellegtelennek éreztem a többiekhez képest az Obi-Wan Kenobi sorozatban. A végén persze Vader is befigyelt egy rövidke cameo erejéig. Örültem a Nur szerepeltetésének is, és a még épülőfélben lévő inkvizitor főhadiszállásnak. Nagy dolgok fognak még ott történni.

Nekem azzal nem volt gond, amerre vitték a sztorit (pl. megőrülő Daenerys), de a kivitelezéssel már annál inkább, összecsapottnak éreztem. Nagyon kellett volna a 10-10 rész a 7-8. évadban. Én már a hetedik évadot is gyengébbnek éreztem az előzőeknél.

Igen, az biztos, hogy egy új köztársasági küldöttség eltűnése (likvidálása) szemet szúrt volna. De Nadura várt volna mondjuk 5 évet, hogy felszabadítsa szülőbolygóját? Persze az lehet, hogy eddigre ért be az ez irányú lobbitevékenysége és végül engedélyeztek számára egy korlátozott missziót. Ismerve az ÚK lassú bürokráciáját, ez könnyen lehetséges.

Brutális epizód volt. Valamikor nem sokkal az Endor-Jakku győzelmek után járhatunk, az Új Köztársaság magabiztossága és naiv optimizmusa eléggé szembetűnő volt, a különböző peremvidéki ex-birodalmi hadurak itt még friss sebeiket nyaldossák. Talán ezzel magyarázható az a botor lépés, hogy Nadura nagykövet mindössze négy tiszt kíséretében egy ellenséges bolygó felszínére teszi le a lábát. Pedig, ha valaki, ő ismerhette Elsbeth kegyetlenségét és fanatizmusát. Naivitása az életébe került. Mégis remek kapcsolódási pont, hogy Ahsoka majd ennek a végzetes összecsapásnak a hatására fogja megtalálni a magisztrátust. Ez nyilván nem kevés időt fog igénybe venni, hiszen a segélykérésnek hamar félbe szakad. Bo-Katan részvétele ebben a folyamatban engem meglepett. A lángoló világ egy az egyben Elsbeth belső énjének kivetülése volt. Ő valóban tűzben és vérben született, ott azon a napon, Dathomiron. Van egy víziója, látomása, ami értelmet ad létezésének, és ennek a követéséhez mindent és mindenkit alárendel.

Hát egészen máson volt a hangsúly a korábbi hozzászólásodban, mert a jelenlegivel nagyrészt egyet tudok érteni. Ne csináljunk azért úgy, mintha itt eredetileg nem egy kölcsönösen gyümölcsözőnek szánt kapcsolatról lett volna szó. A Corvus népe (vagy legalábbis annak bizonyos elit rétege) ki akarta terjeszteni a hatalmát, míg Elsbeth-nek kellett egy nyersanyagokkal és természeti erőforrásokkal teli bolygó. Igen ezzel tisztában vagyok. Azért én se ma kezdtem. Tök mindegy, a kollektív bűnösség az kollektív bűnösség. Vagy szerinted a település minden egyes lakosa ott volt, és boszorkányt kiáltott? Vagy minden egyes lakos ugyanolyan mértékben profitált Morgan tevékenységéből? Mi van mondjuk az akkori tízéves gyerekkel? Az hol tehet arról, hogy Wing és még egypáran kapzsi s*ggfejek voltak? Én is épp ezt írtam, szinte szó szerint. Ez lett volna az egyetlen adekvát válasz. Viszont azáltal, hogy Morgan ezután kőkeményen kizsigerelte a bolygót és annak lakosait, évtizedekig tartó terrorisztikus módszerekkel, kivégzések, sanyargatások stb. azzal mindaz, ahogy a corvusi "nép" (illetve azok, akiket láthattunk) reagált az Isdain-féle kudarcra, teljesen lényegtelenné válik. Morgan még birodalmi mércével is rémes parancsuralmi rendszert honosított meg, amelynek eredményét a Mandalorian-ban láthatjuk. Majdhogynem tök mindegy, hogy ezt megelőzte az iménti epizódban látott összekülönbözés vagy sem. Abban egyetértek, hogy ez a jelenet arra jó, hogy ad egy pluszt Wing és a helyiek jellemrajzához, hiszen, tényleg nem fekete-fehér a dolog. De Morgan tette így is menthetetlen. Ha hirtelen jön egy bazi nagy szökőár, mindegy hogy előtte kapálóztál vagy szemed behunyva vártad a végzeted. Morgan olyan brutális mértékű állami terrort irányít, hogy mindegy, hogy előtte a corvusiak (egy része) ártatlan bárány volt, vagy azért volt valami vaj a fejükön. Csak aztán nehogy jöjjön a fiktív fekete autó ma hajnalban.

Az nem volt szabályos gól. Már a sípszónál leállt az összes madridi játékos, persze hogy sikerült a hálóba rúgni.

@Frenkie, érdekes, ilyenkor megbicsaklik az igazságérzeted. Az az Észak-Korea-szintű rezsim, amit Morgan bevezet, szerinted hol arányos és egyenértékű fellépés? Az, aki már ebbe születik bele, mit tehet arról, hogy anno Wing kapzsi volt? Nem kell mindig @Dzséjtnek bólogatni, néha ő is ír baromságokat, mint pl. most. Morgan számára egyetlen adekvát válaszadás lehetett volna a történésekre. Ha lelép Corvusról, viszi a tudását és az infrastruktúráját, hadd boldoguljanak egyedül.

Jó hogy már nem rehabilitálod Morgant. Láttad, hogy néz ki az a bolygó a Mandalorian idejére? Meg a rettegő, éhező helyieket? Körülbelül a Szovjetunió az 1930-as években. Akármilyen sérelem érte a nőt, ilyen totalitárius elnyomó diktatúrát semmi sem igazol. Na meg a kollektív bűnösség elve finoman szólva se a kenyerem. Mert lehet @Dzséjt, te "corvusiakról" beszélsz, én azonban csak egy viszonylag nagy csőcseléket láttam Wing mögött. Nem hiszem, hogy ők a bolygó teljes lakosságát lefedték volna. Morgan egy nyomorult zsarnok, aki évtizedekig generációknak okozott szenvedést és elnyomatást. Pont.

Jaj. Van elmesélnivaló, de nem pont ez. Mondjuk Serkis és Jackson részvétele azért valamelyest megnyugtató.

Az más, az szerintem is pirosat ért, de most a tegnapi meccsről beszélünk, ahol a Real bőven sokkal többet tett azért, hogy a döntőbe jusson. A meccs vége nem oszt nem szoroz, csak annyi a vita tárgya, hogy a partjelző egy egyértelmű leshelyzetnél az akció közben, és nem a végén intett. A végeredményt tekintve mindegy.

A lesre gondolsz a meccs vége felé? Ugyan.

Te Barcás vagy, így érthető, hogy nem vagy elfogulatlan. A tegnapi meccs képe alapján azonban egyértelmű, hogy a Real megérdemelte a továbbjutást. Egész meccsen hajtottak, számtalan helyzetük volt, míg a Bayern - bár nekik is voltak szép helyzeteik - inkább csak lopni próbálta az időt.

Pedig megérdemelte a döntőbe jutást.

Boldog születésnapot @Darth Sky!

Nagyon jó kis rész volt, imádom, amikor beleszagolhatunk egy-egy jelenet erejéig a birodalmi politika és bürokrácia útvesztőibe. Zseniális, ahogy Thrawn tűpontosan megjósolja, miért fog előbb-utóbb elbukni a Birodalom. Az emberi tényező, az emberi gyarlóság és hiányosságok miatt. És ez ellen még a mindenható Palpatine sem tud tenni, aki maga sincs híján ezeknek a gyengeségeknek. Rendkívül örültem Pellaeon felbukkanásának (amikor még hátulról mutatták, azt hittem, Yularen lesz ő). Az ő negligálása korábban komoly hiba volt, bár azért ezen a Rebels legutolsó része, és főleg a Mandalorian azóta javított. Ugyanígy jó volt viszont látni Rukh-ot. Komoly és látványos összecsapást láthattunk a noghri és Morgan között. Thrawn persze most is vitte a prímet. A TIE Defender-projektben tehát releváns rész jutott Elsbeth számára, sőt igazából ő volt a tervező, az ötletgazda. Thrawn valódi mecénásként funkcionál itt, aki felkarolja azokat a birodalmi elnyomott tehetségeket, akik a szűklátókörű és karrierista bürokraták miatt (mint amilyen Isdain moff) nem tudnak érvényesülni. Némileg beleláthatunk a Corvus életébe is. Az Elsbeth és a lakosok közötti viszonyrendszer tehát gyümölcsöző, mindkét fél számára hasznos kapcsolatnak indult. A corvusiak kezdetben nagyon is profitáltak a birodalmi magisztrátus jelenlétéből. Aztán ez, pont Thrawn érkezése miatt, átfordul és megkezdődik a brutális elnyomó diktatúra, amelyet még a Birodalom bukása sem fog megérinteni. Jó volt látni egy olyan mellékszereplő visszatérését is, mint Wing.

Nagyon jó volt viszont látni Grievous-t, szerintem évek óta nem szerepelt már mozgóképen. A dathomiri mészárlást új aspektusból ismerhettük meg, Morgan Elsbeth hadúrnő vérben fogant születését láthattuk. Itt veszíti el addigi teljes életét, édesanyját. Grievous régóta nem tűnt ennyire fenyegetőnek, mint most, bár beszélhetett volna többet. A hegyi kán életfilozófiája megmutatja, hogy bizony lett volna Elsbeth előtt másik, sokkal prosperálóbb út is. És ezt még alkalmi szövetségeseinek elhullása után sem látta be.

Boldog születésnapot @Sinistra!

Szelektálok asszem

Elég eufemisztikus megfogalmazás, inkább basáskodik.