Nute Gunray

Szerintem Anakinra. Az ő hagyatékát (árnyékàt) kell Ahsokának végre maga mögött hagynia.

Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy nálam ez az epizód egyenértékű a filmekkel. Olyan nagybetűs STAR WARS élmény volt ez, hogy nem is tudom szavakba önteni. Azért megpróbálom. Ez az epizód ismét bizonyság volt számomra, hogy jó kezekben van a franchise. Filoni méltó örököse Lucas-nak, sőt, még azt is megkockáztatom, hogy pl. a jelen epizódot még az öreg se rakta volna így össze, mert Filoni a képi világ megkomponálása mellett a párbeszédírásban is jeleskedik. Van egy-két visszás döntése Filoninak (gondolok a ret-conokra), de mindezeket (legnagyobbrészt) okkal teszi és ezt el kell hogy ismerjem. Mert most már van annak értelme, hogy a korábbi epizódokban Ahsoka miért a szokásos feketében öltözött, és most már miért a szürkés-fehér poncsóban. Hát ezért kellett azt a bizonyos jelenetet megváltoztatni. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok írni. Amennyire furcsa volt számomra Anakin ábrázata az előző rész végén, itt annyira működött, hogy csak lestem, mire képes a jelen technológiája. Eszméletlen volt, ahogy ilyen profin visszafiatalították Haydent, legyen az a Klónháború eleje és vége korabeli fizimiska. A fiatal Ahsoka is nagyon ötletes húzás volt. A technikai része tényleg zseniális. Megmondom őszintén, a klónháborús szegmenset én végig könnyeztem. Annyira nosztalgikus mégis újszerű volt. Ahogy futnak a klónok a semmibe, a végtelenbe, az nekem megidézte azt, hogy mindez a háború és annak minden áldozata mennyire hiábavaló és értelmetlen volt. Tetszett, hogy a droidokat nem mutatták. Mert nem az a lényeg, a valódi ellenség nem ők voltak. A Köztársaság önmagát gyűrte le. A képi világ, a felsejlő Ryloth és Mandalore, iszonyúan csodálatos volt, a felvillanó fényekkel és robbanásokkal. A Klónháború egyenpokla jelent meg itt, a helyszín mindegy is volt mindkét esetben. Az pedig, hogy Anakin hol a jól ismert páncélban, hol anélkül sejlett fel, mesteri húzás volt. Ja, és azért Rex is tiszteletét tette. A rész során végig azon gondolkodtam, hogy Anakin semmit sem tanult és semmit sem felejtett. Nem volt ő itt bölcs tanító és ez jól is van így. Igazából Ahsoka most hagyta mögött a múltat, most lépett ki Anakin árnyékából, akinek öröksége az örökös véráztatta háború volt a togruta lány szívében és múltjában. És korábban Ahsoka ezért is vallott kudarcot Sabine-nál. Mert ő is a háború gyermeke volt, ő már nem ismerhette azt a sokat mantrázott állapotot, hogy a Jedik a Galaxis békéjének őrzői. Anakin, habitusából adódóan, hamar akklimatizálódott a háborús időszakban, sőt, ott érezte igazán jól magát, ott teljesedhetett ki igazán, ami végül elvezet a Darth Vader-i állapothoz. Ahsoka (és Kanan és még sokan mások) soha nem ismerhetett meg egy másfajta életet. Sabine-nak is csak ezt az örökösen háborgó lelket tudta nyújtani. Most azonban Ahsoka megtisztult és egy teljesen új emberként, úgy is mondhatnám, nagybetűs Jediként került ki a morajló tengerből. Olyan állandó békesség és nyugodtság terült szét az arcán, és ezzel együtt is oly mértékben megváltozott Rosario Dawson arcán, hogy most már tényleg nem lehet kétséges, ő volt a legmegfelelőbb választás erre a szerepre. Meggyőződésem, hogy a korábbi Ahsoka soha nem tudta volna rábírni a purrgilt, hogy vigye el őket Ezrához és majdan Sabine-hoz (mert most valahogy már ez volt a fókuszban és nem Thrawn visszatérésének megakadályozása). Szerintem Ahsokát most már ismét tekinthetjük jedinek, semmit renegátnak. Hogy aztán végül mi volt ez az egész, az számomra továbbra is bizonytalan. Erőlátomás? Tényleg a világok közötti világ? Vagy Ahsoka tényleg majdnem eljutott abba az állapotba hogy egyesül az Erővel? Jó kérdés. Az anya-fia kapcsolat annyira csodálatosan van ábrázolva Hera és Jacen (és nem Jaycen, ahogy a felirat végig tévesen írta) között, hogy nekem a twi'lek eddig is az egyik kedvenc női karakterem volt, most meg már még inkább az. Tetszett, hogy még egy hivatalos megbeszélés alatt is figyel a fiúra és nem hessegeti el, mert tudja, ha Jacen ilyen körülmények között közölni akar valamit, beléfojtva a szót Carson Tevába, az csakis nagyon fontos lehet. Hera ismeri a fiát, ismeri a beosztottjait. Ezért jó tábornok és ezért jó anya. Az Új Köztársaság az ilyen tehetséges és jólelkű embereket dobja parkolópályára. Megértem Mon Mothma szorult helyzetét, de mégis, már csak annyi szerep hárul rá, hogy közölje Herával, megindult a szenátusi vizsgálat. Igazából semmivel sincs több hatalma Valorumnál. Azt meg láttuk, hova vezetett. Visszatérve Jacen-hoz: látszik, hogy nagyon is vele van az Erő. Örülök, hogy elhangzott végre Kanan neve, Nem tudom, hogy Hera mennyire hallotta meg az összecsapó fénykardok búgását, szerintem inkább csak sejteni vélte, és úgy döntött, megbízik ösztöneiben és hallgat a fiára. Volt azért némi humorforrás is az epizód során, még ez is belefért. Ezek nagy részét a brillírozó Carson Teva szolgáltatta. Jót nevettem a reakcióján, amikor Huyang közölte, hogy Jacen Erőérzékeny és ennek hatása miatt kap új irányt a küldetés. Valószínűleg már hozzászokott ezekhez a polgárháború alatt, de megtanulta követni a parancsokat egy lemondó sóhaj és vállrángatás kíséretében. Szintén jó volt, ahogy megpróbálta kidumálni Syndullát a megjelenő ÚK-flotta előtt. Jacen nagyon cuki volt, ahogy elbújt Chopper mögött. Huyang továbbra is kíméletlenül őszinte nekem már most az egyik kedvenc droidom. Örültem, hogy Leia neve említésre került. Tehát azért ő is tudatában volt ennek a félhivatalos küldetésnek. Kíváncsi vagyok, Luke-ot vajon beavatták-e. Ez moziélmény volt a javából. Aki ezt tényleg moziban láthatta az USA-ban, nagyon szerencsésnek mondhatja magát. És persze a jövő hét kérdése: Hova lehet ezt még fokozni?

Hát az Andort, amiért pedig piszkosul oda vagyok, nálam már leelőzte ez a sorozat. Filoni annyira együtt rezeg a Star Wars lelki világával hogy az valami eszméletlen. Ő tényleg érti és érzi ezt az univerzumot.

Boldog születésnapot @Dzséjt és @Yoda József!

Igazi művészet volt ez a rész, a Star Wars esszenciájának egy epizódba történő belesűrítése. A képi világ, a mondanivaló, a nosztalgiafaktor mind-mind a helyén volt, ez tipikusan az a rész, amiről majd km hosszúságú hsz-eket lehet írni. Moziban ez eszméletlen élmény lett volna.

Bár már mindenkit a holnapi epizód tart lázban (engem is, és végre most én is reggel nézem meg), elutazás végett még nem volt időm írni erről a részről és egyelőre ezt a temérdek sok hozzászólást sem olvastam. Ezeket most pótolom. Gondolom, sok mindent már leírtatok, így biztos lesz egy-két visszaköszönő elem az értékelésemben. Gigantikus epizód volt, az nem vitás, és ahogy már írtam korábban, számomra az élőszereplős sorozat-éra legjobb élménye volt eddig, pedig aztán már jó néhány minőségi jelenetben volt részünk eddig is. Olyan sok minden történt, hogy egyáltalán nem éreztem rövidnek ezt a 40 percet. Megpróbálok sorban haladni. Örülök, hogy az erdei jelenetet nem húzták el és nem az egész epizód szólt Ahsokáék becserkészéséről, sőt, ez jobbára elenyésző szegmense volt az epizódnak. Láthattuk Huyangot akció közben. Azért nem véletlenül volt képes ez a droid annyi "rendszerváltást" túlélni a 25 ezer év alatt. Szívós és ellenálló fajta. Persze azért kellett Ahsoka és Sabine segítsége. Ahogy utóbbi bánt a sugárvetőkkel, az egyből a Rebels-es "boldog békeidőket" juttatta eszembe. Nagyon harmonikusan működtek közre ők ketten, és ezt Huyang is észrevette, akinek megszívlelendő tanácsa ellenére később Ahsoka és Sabine mégis szétváltak. Egyből baljós gondolatok merültek fel bennem, hogy ez talán nem annyira jó ötlet, és sajnos nem is tévedtem. Minden hátránya ellenére Sabine sokkal dinamikusabban harcolt Shin ellen, persze így is esélytelen volt, bár azért Baylan tanítványa sem az a túlzottan biztos lábakon álló fajta minden gőgje ellenére. Eközben Ahsoka lazán elintézte Marrokot (neki azért egy Inkvizitor nem túl nagy falat), ezzel is fricskát mutatva azoknak a rajongóknak, akik minden egyes maszkos fazon mögött valami régi ismerőst sejtenek. Elég elborult teóriákat lehetett olvasni az elmúlt hetekben Marrok kilétéről. Nem volt ő más, csak egy újabb fogdmeg. Aki ráadásul már a dathomiri mágia sötét praktikáinak egy újabb manifesztációja volt, hiszen az inkvizitor valószínűleg már jóval korábban elhalálozott és csak Morgan Elsbeth tartotta életben. Nálam itt érkezett meg Baylan a sorozatba. A belépőjét leszámítva eddig nem igazán volt erős jelenete, itt viszont nagyon erős mondatokat kapott a hatalomról, rendről, szavahihetőségről és árulásról. Párbaja Ahsokával rendkívül látványos és dinamikus volt, pedig túl sok akrobata mozgást nem tartalmazott, de ez nem is lett volna méltó a nagyúrhoz (mert így szólította őt Morgan). Egészen fantasztikus volt, ahogy Ahsokát a haraggal legyőzte, és aztán Sabine-t sikeresen manipulálva visszaszerezte a gömböt. Rendkívül tetszett, hogy Sabine így döntött. Neki tényleg már csak Ezra maradt (Hera és Zeb mintha nem létezne?), és ezzel végre megerősítést nyert, hogy anno a Wren-klán is odaveszett Mandalore pusztulásakor. Sabine rossz, de teljesen érthető és valamelyest az ő szemszögéből védhető döntést hozott meg. Úgy érzem, Ahsoka nem igazán mérte fel, hogy mi is dúl a mandalore-i lány lelkében Ezrát és a küldetést illetően. Baylan - rövid "ismeretség" után - sokkal jobban ráérzett Sabine hangulatára és ezt a maga javára tudta fordítani. Ahsokának tényleg van még hova fejlődnie, már ami a mesteri státuszt jelenti. Olyannyira falat vont maga köré hogy ezáltal kizárta Sabine-t is, és ezzel nem jöhetett létre egy valódi, kölcsönös bizalmon nyugvó mester-tanítványi kapcsolat. Ha Baylan pár perc alatt képes volt meggyőzni a lányt, az azt jelenti, hogy ott kibeszéletlen problémák vannak, és Sabine egész egyszerűen soha nem találhatott alkalmat arra, hogy Ahsoka előtt megnyíljon a veszteségeit és fájdalmait illetően. Bár Baylan azt mondta a gömb elpusztításakor, hogy immár senki se fogja követni őket, szerintem Ahsoka azért nem véletlenül került abba a helyzetbe, hogy a térkép megégette a kezét. Lehet hogy ott lesz a kulcs örök mementóként a markában. De majd meglátjuk, mert a togruta azért kesztyűt is viselt. Örültem annak, hogy Hera magánakcióba kezdett, bár azt kissé furcsállom, hogy a fiát is magával vitte egy kiszámíthatatlan küldetés kellős közepébe. Kissé felelőtlen döntés volt ez a részéről. Carson Teva felbukkanásának nagyon örültem, mint ahogy a rodiainak is. Mintha kezdenének újra bátrabban nyúlni a klasszikus fajokhoz. Az X-szárnyúaknak nem sok esélye volt a hiperűrugrás ellenében, persze Carson ezt is túlélte. A vége meg tényleg álleejtős lett. Bár elsőre kizökkentett a digitálisan megfiatalított Hayden, második-harmadik nézésre már nem volt zavaró, de azért nem ez lesz a legjobb referencia a Disney számára ezen technológia fejlődését illetően. Ahogy azt röviden írtam, én azt gondolom, hogy a világok közötti világ egy olyan Erő által mozgatott tér (dimenzió), ahol az Erő-szellemek képesek hús-vér alakot ölteni az örökkévalóság számára. Hogy melyik Anakint kapjuk, az kérdéses, de a baljós zene azért talán némiképp elárult egyet s mást.

Youtube-ot kerülni kell.

Az az érzésem, ez a Thrawn inkább a régi, korai Legends-éra Thrawn-jához fog nagyon hasonlítani, így nem biztos, hogy a Birodalom (=Rend) visszaállításán túl várható tőle bármi nemesebb szándék. Én meglepődnék, ha a gryskek vagy akár a Chiss Birodalom bármi szerepet kapna, de várjuk ki a végét.

Ha Rey teljesen új alapokon álló rendet akar, akkor lehet hogy jobb, ha Huyang már nincs képben.

Huyang páratlan, egyedi tervezésű droid, ki tudja, olyan, csak Jedik számára elérhető bolygón a legritkább nemesfémekből eszkábálták össze (a Tythonon?), talàn kimondottan az Erő segítségével, amely révén ő tényleg egyidős a renddel. Nekem inkább az a fura, hogy tudható, Luke építi az akadémiáját és ezzel együtt az új rendet, s mégis, Huyang egy renegát jedivel lóg és nem ott segédkezik a programjának megfelelően. Luke-nak - aki régi, esetlegesen fellelhető kódexekből próbálja összerakni a jedi múltat - hatalmas segítség lenne az ő jelenléte.

Ez számomra nagyon várós! Ez lesz a kánon Cloak of Deception-je?

Egyelőre hozzuk ezt a vállalható eredményt, hihetetlen fordítás volt 2 perc alatt.

Igen, tévén szerintem is szörnyű volt. Engem ki is zökkentett. Viszont laptopon, telefonon már nem volt zavaró.

Baromi erős epizód volt, az összes élőszereplős tv-sorozatrész közül egyértelműen kiemelkedik. Bővebben holnap írok, de elöljáróban annyit, hogy Anakin ilyetén megjelenlése igazi WTF volt számomra. Nem gondolom, hogy itt a hús-vér Anakint látjuk, ez nagyon merész lenne (több külföldi fórumon már ilyen találgatásokat olvasok). Szerintem a világok közötti világ az a hely, ahol az Erőszellemek ilyen formában jelennek meg. Ezért is gondolja Anakin, hogy talán Ahsoka is már egyesült az Erővel, azért jelenik meg ott. Ez majd kiderül a következő részben. Az meg, hogy a végén a zene baljós irányba fordult, sok mindent feltételez. Itt nem (csak) egy kedélyes beszélgetésre fog sor kerülni Anakinnal (Vaderrel?).

Ezek a kommentek fogják tartani bennem a lelket a nap végére. Bele se merek gondolni, hová emelték a tétet, ha ennyire szuperlatívuszokban beszéltek. És még gafz-nak is tetszett. atyaég hosszú nap lesz ez.

Nekem esti program lesz.

Boldog születésnapot @kudar!

Én meg csak leírtam, hogy ez a teória miért képtelen szerintem.

Plo Koon fénykardja már húsz éve kék, úgyhogy ez a sárga fénykardos dolog vele kapcsolatban már a lucasi érában is non-canon volt.

Ming-Na Wen is 60 éves, de simán letagadhatna húszat is. Szóval azért ez még a mi világunkban is előfordul és nem is kell hozzá műtéti "rásegítés". Mothma egyébként kb. 30 éves volt a ROTS idején, de ott meg azért többnek néz ki. Ő tipikusan az a típus, aki hamar "koravén" lett, de utána már fokozatosan fiatalabbnak tűnik kortársainál.

Igen, a politikai részről azért lehetett értekezni.

Azért idősebbnek néz ki, mint az Andorban.

Egyetértek, felesleges húzás lenne. Mindig ez a teóriagyártás ha valami maszkos fickó megjelenik a történetben.

Az nagyon szép jelenet volt, ahogy Hera ránéz a fiára, amikor Jacen mondja, hogy ő is Jedi akar lenni. Kicsit olyan keserédes pillantásnak tűnt, egyértelműen Kanan jutott eszébe. Winstead nagyon jó választás volt erre a szerepre.

Nekem azért az előző két rész valamivel jobban tetszett, az akcióorientált epizódokkal úgy vagyok, hogy látványos és jó, de sokat nem lehet írni róla, legalábbis ami engem illet. Nagyon tetszett, hogy szántak időt arra, hogy tovább építsék Ahsoka és Sabine kapcsolatát. Nem tudom korábban mennyire lehetett szó komoly mester-padawan viszonyról, de nekem úgy tűnt, Sabine tanítását a nulláról kell kezdeni. Sőt, azt is megkockáztatom, a mandalori lány éppen csak hogy fogékony az Erőre, amelyet talán, hosszú és fáradságos munkával elő lehet hozni. Egyértelműen hatalmas a kontraszt Ezrához képest, aki már a taníttatása legelején olyanokra volt képes, hogy csak lestem, de nyugodtan idesorolhatjuk Luke-ot is, aki egy Millenium Falconon tett, néhány alkalmas gyorstalpaló után már az Erő segítségével kilőtte a Halálcsillagot. Szóval hozzájuk képest Sabine egyáltalán nem különleges, már ami az Erőt illeti, de mindenképp Erőérzékenynek kell lennie, mégha érzésem szerint az epizód mintha azt sugallta volna, hogy amúgy bárki képes lehet Erőhasználóvá válni, csak türelem, fegyelem és szorgalom kell hozzá. Azért ez nem így van. Természetesen nagyon tetszett a politikai szál, már ez a rövidke jelenet is rengeteget villantott fel az Új Köztársaság berendezkedésének örök dilemmájáról. Óhatatlan, hogy ha egy forradalom győz, akkor az újonnan kiépülő hatalomból olyanok is kérnek (sőt olyanokra is szükség van), akik az évtizedes küzdelemből és áldozathozatalból nem igazán vették ki a részüket. Azt már az előző részben láthattuk, hogy ahhoz, hogy az új rendszer működni tudjon, szükség van a régi struktúra hivatalnokaira, munkásaira, szakértőire stb. így elég sokan át tudják menteni a hatalmukat. Így van ez a legfelsőbb körökben is. Hacsak nem voltak tevékeny támogatói a Birodalomnak (teszem azt, aktívan nem vettek részt a jogtiprásokban), akkor van lehetőség érvényesülni az Új Köztársaságban is, mi több a létszámfölényből adódóan elnyomhatják az egykori Lázadás valódi hőseit, politikusait, akik helyzetükből adódóan a bürokrácia terén hátrányból indulnak, hiszen hasonlóan kiépített társadalmi, gazdasági és politikai hálóval nem rendelkeznek. Nincs tehát teljes elitcsere, egy meglévő struktúrára csatlakozik rá a győztes Lázadók Szövetsége. Minden "rendszerváltás" sajátossága ez. És éppen ezért érvényesülhet hatásosabban ebben a szisztémában egy Hamato Xiono, aki a polgárháború éveiben ügyesen a háttérben maradt, mint az ünnepelt tábornok Hera Syndulla, aki pedig végigküzdötte azokat az éveket, rengeteget feláldozva, elveszítve szeretteit. És mindez annyira jól rezonál a későbbi történésekkel, gondolok itt a Vérvonalra, amikorra már a Lázadás egykori hősei (már akik még élnek) mind a perifériára szorultak, lásd Ackbar admirálist, de akár Leia Organát, aki már abszolút a politikai kisebbséget képviseli a ST előestéjén. Mindezen benyomásokat számomra remekül mutatja be ez a rövid tárgyalási jelenet. Hera nagyon naiv, még hisz a Lázadásban oly működő személyes döntéshozatalban, pedig most már minden egyes kérvényt hivatalos csatornákon keresztül futtatnak a döntéshozók elé. Bár Mon Mothma kancellár jelenléte még garantálja ezt a meglévő perszonális viszonyrendszert (bár már halványan, hiszen Xiono rögtön lekeveri, mikor Hera fiáról érdeklődik), jellemző, hogy alig szólal meg a tárgyalás során (nála csak a gran passzívabb), és láthatóan már most a két politikai narratíva között őrlődik: ott van a régi bajtársiasság szelleme (Hera) és az új hangadók (Xiono és a többi szenátor), akik működtetik ezt a galaktikusi bürokratikus gépezetet. Ez már az a Mothma, akit @Dzséjt annyira utál, pedig aztán a nő pontosan tudja kicsoda Thrawn főadmirális, míg a többiek számára maximum egy már tovatűnt birodalmi név a múltból. Kicsit azt is érzem, hogy Hera eltaktikázta magát, túlzottan kiterítette személyes érintettségét (Ezra), amitől nem kicsit elfogultnak tűnt, miközben ha tisztán a tényeket vesszük alapul, mit láthatott egy, az eseményektől távol lévő független szenátusi bizottság tagja? Egy ÚK börtönhajó legénységét két rejtélyes fénykardos lemészárolja, kiszabadítanak egy veszélyes és korábban befolyásos ex-birodalmi foglyot és aggasztó fejlemények történnek a Corellián, ahol egy egész birodalmi szabotőrsejtet számolnak fel. Ezek már önmagukban súlyos kivizsgálandó esetek, ehhez képest a "Thrawn-ügyet" lesöprik az asztalról. Nagyon örültem Jacen felbukkanásának. A Rebels sorozatzárójában olyan borzasztó design-t kapott ez a karakter, hogy előzetesen kissé féltem a megjelenésétől, de szerencsére jól megoldották, a zöld haj nem volt zavaró, és éreztem némi Kanan Jarrus-beütést is. Gyereksorozat lévén nagyon elegánsan és apró jelekkel, gyengéd pillanatokkal volt bemutatva Kanan és Hera szerelme, és az ő örökségük Jacen. Lehet, hogy hosszútávon ő még nagyon fontos karakter lesz a SW univerzumban. Az űrcsata látványos és jól megkoreografált volt, egyedül azoknál a részeknél éreztem, hogy mégiscsak sorozatot és nem mozifilmet nézek, amikor a pilótafülkéket illetve a hajó belterét mutatták. Az ottani kamerakezelés kissé furcsának hatott számomra. Ahsoka megmutatta, hogy miért is hatalmas harcos. Amit a hajó szárnyán leművelt, az eszméletlen volt. A purrgilek gyönyörűek voltak, azokat a jeleneteket kb. szájtátva néztem. Tetszett, hogy felsejlett némi rivalizálás Shin és Morgan között, azért nem teljes az összhang és nincs egyértelmű hierarchia. Marrok végre beszélt, legalább nem egy néma végrehajtó lesz. A következő rész gondolom egy jó adag futkorászással fog kezdődni a vörös lombozatú erdőben. Remélem, Hera szálát sem hagyják annyiban.