Nute Gunray

Myn Weaver Enoch Jacen Syndulla (nem új de eddig csak egy pillanatra tűnt fel) Hamato Xiono (szintúgy)

Jól szórakoztam, de évadzáró hatást nem keltett számomra.

Tényleg nagyon gyorsan elrepült ez az idő.

Jó végre, hogy nem egy gyári csapat jön, a régi szép időket idézi.

Ezek full részletkérdések, legalábbis Palpatine visszatéréséhez képest mindenképpen. Akkor állna a párhuzam, ha arra lennél kíváncsi, a Végső Rend melyik lányvállalaton keresztül szerezte be Palpatine klóntartályait és masináit. A legfőbb kérdésekre a klónokat illetően választ kapunk az EP2-ben, az egész Obi-Wan jelenetsor a Kaminón erre szolgál (ás a Tyranus név elhangzása után itt nem lehet kérdés arról hogy valami nagy disznóság folyik), a részleteket meg majd kikerekíti a TCW és más médiumok. De én egészen más dimenziónak érzem azt, hogy az EP9 elején rögtön belecsapunk a lecsóba, gyors jelenetmontázs szerűen láthatjuk ahogy Kylo elér az Exegolhoz, és "somehow Palpatine returned". Ordít, hogy Abramsék ezt gyorsan le akarták tudni.

Tipikusan a gombhoz varrjuk a kabátot esete. Bedobták Palpatine-t a semmiből - mert ez történt, addig a fórumon is max csak úgy került elő a neve, hogy Snoke még külsőségben is emlékeztetett a néhai uralkodóra - és most utólag kell hozzá kitalálni a kerettörténetet. Hosszabb távon ezzel semmi baj nincs, ha jól megoldják, akkor a ST is új értelmezési keretet kap. Mint ahogy már a sequel politikájáról is jóval tisztább képet kaptunk, pedig akkor, 2015 végén még nagy katyvasznak tűnt az egész. Most meg már magától értetődően logikus, pedig még bőven van mit kifejteni. Én nem félek attól, hogy a Snoke-jelenség vagy éppen Palpatine visszatérésének körülményei kidolgozatlanok maradnak. Sok-sok jel mutat arra, hogy most kidolgozott koncepció mentén ezekre választ kaphatunk. TBB, Mandoverzum stb. Ez már egy új éra, a teljes képhez már nem elég a saga-filmek ismerete, a sorozatok (igen, még az animációsok is), ugyanannyit nyomnak a latban, ugyanannyira jelentősek. Ha ezt jól megoldják, utólag már minden tiszta lesz és egészen új szemmel lehet ránézni az EP9 első 10-15 percére, amely nekem ott a moziban akkor úgy tűnt, hogy na most "ret-conolják" a teljes TLJ-t a sok hiszti miatt. Ettől függetlenül nem lesz soha a kedvencem, hogy Palpit viszahozták. A TLJ megmutatta, hogy ez a sztori nélküle is jól működött volna, sőt. Nálam igenis levesz az EP6 végi önfeláldozó jelenetnek az értékéből az, hogy ezt meglépték. Hogy Hidalgo a Jedi Prince- nevű borzadályt olvasgatta, azt meg inkább felejtsük el, mert ha ezt is belevesszük "bizonyítéknak", hogy itt volt valami tudatos tervezés a Disney-felvásárlástól kezdve, akkor ez az összehasonlítás eléggé előnytelen a ST felől nézve. Itt a fórumon is, 2019 előtt, ha szóba került anno, hogy miért volt szar a Legends (vagy még 2012/4 előtt, miért szar az EU és miért nem olvassák itt sokan), akkor a TOP3 érvben benne volt a Jedi Prince-sorozat (ahol Palpinak családja, unokái vannak stb.) illetve a Dark Empire, ahol Palpatine klóntestben visszatér. De most már így döntöttek, ezzel kell megbarátkozni. Egy nagyon jó kerettörténettel ebből még kikanyaríthatnak egy koherens és minden szegmensében logikus, izgalmas és előremutató verziót, amely után az mondható, hogy "aha", ott volt az orrunk előtt az egész és még jó is, hogy így alakult. De, szvsz, eredendően ez egy sz*r és koncepciótlan döntés volt, ami (más húzásokkal egyetemben) a TLJ körüli "hisztit" kellett hogy orvosolja, és Abrams erőfeszítést sem tett, hogy a trilógia egységes legyen. Még abban a stádiumban vagyunk, hogy egyelőre inkább negatívnak hat számomra Palpatine visszatérése. Ez a következő években változhat. Az első fontos lépéseket megtették, hogy ezt a sztori-kikerekítést felvezessék.

Lehet erre megy el az ÚK költségvetés tetemes része. Így azért már érthető ez a leszerelősdi.

Jól járt az adoptálással, a Vurawn főadmirális szvsz sokkal hülyébben hangzana

@Dzséjt, az úriember neve Pellaeon. már sok hibás névvariánst olvastam itt a fórumon vele kapcsolatban, de a későbbiekben szerintem ő fontosabb szerepet kap, úgyhogy szokjuk a helyes alakot.

Azért megdöbbentő hogy Hera mennyire apolitikus alkat. Le se tagadhatná, hogy Cham Syndulla lánya. Bár a bizottsági ülés elejére, így Hera jelentésére nem látunk rá, de ahelyett, hogy Xiono összes vitatható kijelentését egyenként megcáfolta volna tényadatokkal, Hera elkezd személyeskedni, mintegy büszkén kijelentve, igen, ő megkerülte a bizottságot. Nem jött rá, hogy neki nem a Xiono-féléket kellett volna meggyőznie, hogy valami gebasz van, hanem a többieket, így Ackbart, akik legalább hajlamosak lennének elgondolkodni. Így viszont Hera azzal az odavetett mondattal csak ráerősített Xiono szavaira, hogy ő bizony egy elszabadult hajóágyu.

Lehet, kisebbségben leszek, de nekem ez a rész jobban tetszett, mint az előző. Végig dinamikus volt, kaptunk remekbe szabott akciójeleneteket és azért a karakterek közti interakcióra is volt idő. Rögtön az elején felöltött bennem, hogy mire utalhat a cím? Bevallom, nem lettem okosabb. Na majd talán, ha elolvasom a hozzászólásokat. Már az elején nagyon megörültem, hogy tovább foglalkoztak Hera szálával, így volt idő tovább mélyíteni az ismereteket az Új Köztársaság politikájáról. Megkaptuk a jó előre beharangozott szenátusi bizottsági tárgyalást, amely azonban még nem jelentett hadbíróságot. Gyakorlatilag végig Xiono vitte a szót. Olyannyira antagonisztikusan áll hozzá az egész ügyhöz, hogy tényleg felmerült bennem, ezt az embert küldték, hogy belülről bomlasszon. Persze azt a későbbiek alapján tudjuk, hogy Xiono nem volt beépített ügynök, de mégis, ez a hozzáállás nagyon szembetűnő. Gyakorlatilag ő lett a kánon Borsk Fey'lyája az örökös machinációival. Ha már itt tartunk, csak nem Gial Ackbar ült az oldalán? Bármennyire is ellenszenves Xiono, az elején ki mondta azt, amit már mi is pedzegettünk. az ÚK már egy állam, s nem egy lázadó szervezet, most már vannak törvények és eljárási szabályok. Hera azonban - magas pozíciója ellenére - láthatóan nem igazán tud ebbe a szervezett keretbe beilleszkedni (pedig annak idején ő volt az, aki legjobban alkalmazkodott, amikor már nem csak a lothali sejtről volt szó), sőt olyan megnyilvánulásokat is megenged, ami a saját ügyének árt, s így még Mothma sem tud kiállni mellette. Hera ismét nagyon rosszul taktikázott a meghallgatás során, gyakorlatilag tálcán kínálva fel a politikai győzelmet Xiono számára. Csak az mentette meg a hátsóját, hogy Leia magára húzta az egész ügyet. Most még van akkora befolyása és háborús tekintélye, hogy ezt megteheti, de a későbbiekben ez már nem fog működni. Nagyon jó volt viszontlátni C3PO-t, igazi nosztalgikus érzés. Végre egy kis kronologikus támpontot is kaptunk, már a Mandalore-i összecsapások és Gideon bukása után járunk. Én nem látom, hogy Mothma vagy az ÚK politikája logikátlanul lenne ábrázolva. Sőt, Mothma a saját pacifista és görcsös túlhatalom-ellenes ideológiájának képviseletében is az egyik legösszetettebben és leglogikusabban felépített karakterívet kapta a franchise-ban. Az ÚK pedig a győzelmi mámor pillanatában van, és nagyon sok szenátor (Xiono pl.) nem hajlandó tudomást venni a látszólag egymástól távol álló, nem kapcsolódó tények halmazáról, amelyek kijózaníthatják őket ebből a rózsaszín ködből. Láttunk már ilyet a valóságunkban is, hogy mást ne mondjak, a II. világháború előestéjén a nyugati hatalmak szentül meg voltak győződve, hogy leszerelhetik Hitlert különböző engedményekkel. Akkor még Winston Churchill el volt könyvelve, mint egy sunyi háborús héja, miközben az Appeasement nagy támogatást élvezett. Az hogy ma már tudjuk, hogy Neville Chamberlain egy naiv balek volt, csak a későbbi fejlemények tükrében alakult ki. Ugyanez igaz Mothmára is. Tudjuk, hogy az ÚK politikája hova vezet évtizedek múlva, de akkor és ott, abban a pillanatban ez egyáltalán nem egyértelmű, hiszen csak arról vannak kósza hírek, hogy birodalmi maradványok küzdenek a túlélésért (sokszor egymás ellenében is) a Peremvidéken. Persze az, hogy Xiono lesöpör olyan tényeket is az asztalról, miszerint két fénykard-forgató lemészárolta egy köztársasági börtönhajó teljes legénységét, semmiképp sem védhető, de Hera is olyan képet alakít ki magáról, mint az a tábornok, aki oly sok háborús hőstett után békeidőben nem tud mit kezdeni magával és fejben továbbra is a dicső régi napokat éli újra, ahol a bajtársiasság és a közvetlen parancsrendszer nyomott a latba, és nem hajlandó arról tudomást venni, hogy a világ megváltozott. A következő szakaszról ennyit már nem tudok írni, hiszen a látványos akciókat csak élvezni kell. Jó volt újra látni Anakint és a tény, hogy 20 hololeckét is hátrahagyott tanítványa számára, azt jelzi, hogy Anakin anno nagyon is komolyan vette a mesteri szerepkört. A régi nagy ellenfelek emlegetése nosztalgikus érzéseket keltett. A purrgilokat nagyon sajnáltam, féltem, hogy egytől-egyig lemészárolják őket az aknamezővel, de ahogy láttam, szerencsére a legtöbbjük meg tudott lépni. Nagyon tetszett, hogy Thrawn agytekervényei egyből mozgásba lendültek, mikor meg tudta, hogy Ahsoka Anakin tanítványa volt. Eszembe jutott közös kalandjuk jó pár évtizeddel ezelőttről. Ahogy már múlt héten is szóba került, az szerintem se baki, hogy Thrawn nem tudta, ki az az Ahsoka. Egyszer említették neki a nevét kb. 30 éve, az erre való emlékezés azért még a chiss főadmirálistól sem várható el, főleg hogy azóta mennyi minden történt vele. Huyang beszólásai nagyon jók voltak, az ő jelenléte tényleg színesíti a sorozatot. Kérdés, hogy vajon Ezra miért nem akart harcolni a fénykarddal? Nagyon furcsán reagált, már-már az EP8 eleji Luke-ot juttatta eszembe. Láthatóan jól bánik az Erővel, de azért nem legyőzhetetlen. Engem nagyon meglepett, hogy Baylan végül nem kívánt harcba bocsátkozni és úgy tűnt, úgymond, hogy tanítványát, Shint is szélnek ereszti. Baylan motivációi egész egyszerűen homályosak számomra. Mert azt azért meg próbálta akadályozni, hogy Ahsoka is csatlakozzon a harcolókhoz. Nem véletlen, hogy Baylan hiányára Thrawn is felfigyelt, lesznek még itt gondok. Kicsit az az érzésem, hogy mióta megérkeztek, Morgan fokozatosan veszít a tekintélyéből a főadmirális előtt. Persze a chiss még úgy kalkulál, hogy maga mögött hagyhatja örökre az összes nyavalyás Erőhasználót (most egész pontosan 5-en vannak a bolygófelszínen), míg ő meglép az Éjnővérekkel együtt. A jövő heti finálé nagyon ütni fog, az az érzésem.

Tökéletes felvezető volt, egy szegmensnek én kimondottan örültem, nagyon tetszett. Szinte hihetetlen hogy már csak egy rész van hátra.

Thrawn jellemében én is érzek változást, de nem is csoda, a Chiss Birodalomból való száműzetése óta évtizedek teltek el, és azóta rengeteg változás történt az életében és a Galaxis életében is. Nyilván a Birodalom szolgálatában a hosszú évek alatt az ő személyisége is torzult fokozatosan. Inkább az lesz a mérföldkő az ő megítélésében, hogy vajon a célja változott-e az évek során. Azaz, továbbra is a chissek érdekeit tartja szem előtt, mint kezdetben, vagy már végleg eltávolodott egykori szülőhelyétől, mind politikai, mind érzelmi értelemben.

A részben konkrétan ezen a néven említik a civilizációt, hogy Dathomiri Boszorkánykirályság. Azaz, ahogy @Darth Sky is megfogalmazta, a Dathomir bolygó a "SW Galaxisban" a nép (birodalom) után kapta a nevét és nem fordítva. Persze ez már biztos a régi idők homályába vész, Biztos hogy a Jedi Rendnek köze van ahhoz, hogy a dathomiri birodalom szétesett. Aztán annyi év telt el, hogy szerintem már maguk a Dathomir bolygó boszorkányai sem tudták, hogy honnan is érkeztek igazán, csak volt számos történetük, ahol a valóság keveredett a legendákkal és misztikummal, ahogy sok-sok évezred szóbeli hagyományainak rétegei egymásra rakódtak.

+Zeb

Én tényleg megnézném. Belepillanthatnánk a Hutt Űr világába, különböző klánok ügyleteibe, hatalmi harcaiba. Akár Nar Shaada is feltűnhetne.

A gryskek lesznek azok.

Igazi érzelmi hullámvasút volt ez az epizód, amelyről rengeteget lehet beszélni, bizonyítja ezt a sok hozzászólás (amelynek olvasásához rögvest nekiállok). Valahogy az egész sorozatra olyannyira jellemző, hogy összefűzi a Star Wars különböző korszakait. Itt is volt minden. Ősi idők, régi jedi rend, Birodalom, lázadók régi arcokkal, illetve egy háttérben meghúzódó baljós fenyegetettség állandó érzülete. És mindezek, teszem hozzá, nagyon elegánsan vannak tálalva, amitől még inkább egységes egésznek, egy hosszú történelem különböző egységei logikus láncolatának tűnik a Star Wars mint világ. Huyang gyakorlatilag mindennek a szemtanúja. Ha nem is volt ott a Galaxis kezdete kezdetén, 25000 évével minden bizonnyal az ismert Galaxis csillagközi történelmének majd egészét végig követte, szemtanúja volt annak. Ő egy igazi krónikás, regös, ősi idők nagy tanúja. Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban. Gyönyörű. Nem lennék meglepve, ha memóriájában a Whillek felhalmozott tudását őrizné az utókor arra érdemeseinek számára. Bár Ahsoka nem sokat szerepelt most, az a kevés is nagyon fontos. Bármennyire is az újjászületését és megtisztulását láthattuk az előző részben, most azért ismét ráborul egy enyhe kétségbeesés. Sabine döntése az ő kudarcának mementója és most fél, hogy ennek súlyos következménye lesz, mind Sabine-t, mind akár a Galaxis sorsát illetően. Utóbbi egyébként is sokszor előjött az epizód során. Egy mandalori lány magányos, régi "családját" szeretné visszakapni és ezzel óhatatlanul is lök egyet a sors kerekén és más pályára állítja a galaktikusi történelmet. Thrawn ezt kitűnően fogalmazza meg. De ahogy Huyang mondja, nem feltétlenül biztos, hogy volt-e más opció Sabine számára, ugyanis az örökké kiismerhetetlen Erő is erre az egyetlen útra vezethette őt. Ez az új galaxis igazából nem nyújt semmi különlegeset. A fizika törvényei hasonlóak, a világűr sötétje semmivel sem különb. Peridea már más. Egyfajta baljós aura veszi körül, szó szerint is: halott purrgilek, e nemes állatok bomló tetemei kísérteties, lebegő temetőként keringenek a bolygó körül. Valahogy ez kitűnően illik a dathomiri boszorkányokhoz, e romlott és velejéig gonosz civilizáció képviselőihez. Végtelen szomorú, hogy van egy hely, ahova a csillagbálnák meghalni utaznak hosszú-hosszú vándorlásuk végéhez érve. Peridea tehát elsőre igencsak nyomasztó helynek tűnik, olyan helynek, amit már számtalanszor láthattunk az ismert Galaxisban: Korriban, Malachor, Dathomir vagy éppen Mustafar. Ahol semmi jó nem terem, és már talajában ott a romlottság. De ez nagy tévedés és csak a felületes látszat. Elsőre tényleg hozza a tipikus romlott világok arcehtípusát: kopár, élettelen felszín, egy régi letűnt birodalom pusztuló romjai, monumentális szobrai, a jól ismert dathomiri boszorkányok viszolyogtató manifesztációi, vagy a sok-sok disztópiát idéző "nomád" törzsek. A Sötétség. Aztán ez szépen lassan megváltozik, Számomra olyan drasztikus volt ez a váltás, hogy kellett pár perc, hogy ritmust váltsak. Kezdődik azzal, hogy az elsőre rémisztő howler hűséges kutyaként lohol Sabine után hogy megbocsátást nyerjen. Már ez rendkívül aranyos jelenet volt és végre Sabine sokkal inkább önmaga lehetett, sokkal inkább azt a mandalori lányt láthattuk, akit a Rebels-ben megismerhettük. Mert mindig volt jellemében egy erőteljes bohókás irány. És persze hogy ad egy második esélyt, amelyet a howler nem is rest meghálálni. Ezután megismerhetünk egy végtelen aranyos fajt a teknőcök képében. Mintha Oz világába csöppentünk volna. A zene is hozzátett, hogy egy az egyben az Endoron éreztem magam. Nem volt nehéz felfedezni a Leia és Sabine közti párhuzamot. Mindent összevetve, a sötétség mellett tehát ott van az Élet, a Fény is. Még egy olyan helyen is, mint a Peridea, amelyet pedig az idők kezdete óra mételyeznek a boszorkák a jelenlétükkel. Baylan kicsit olyan, mintha folyamatosan azokat a tapasztalatokat fogalmazná meg, amelyeket hosszú évek óta mi is írunk ezen a fórumon. Az erőérzékeny kardforgatók örökös körforgásáról beszél. Az erős Jedi Rend hanyatlani kezd, amelyet aztán követnek a sötét oldal birodalmai, létezzenek azok bármely néven is. Sithek, Birodalom, Első Rend. Mert a ST már jelzi, hogy ez a körforgás nem szakad meg és bármi is Baylan sorsa, fő célját illetően bizonyosan kudarcot vall. Vajon ez lesz majd Rey jedi rendjének is sorsa? Előbb-utóbb majd az is bukni fog? Szinte bizonyos. Baylan ebben a részben tárulkozott ki legjobban, és kissé furcsa, de láthatóan Shin sem igazán érti, mi is mesterének igazi célja, bár folyamatos kérdéseivel láthatóan törekszik arra, hogy ne csak egy pl. Maulhoz hasonlatos fogdmeg tanítvány legyen. Kapunk egy új terminust is: bokken jedi. Nekem ez nagyon tetszett, hogy most már arra is van szavunk, akik a már nem létező Renden kívül kaptak kiképzést a jedik tanai szerint. Aztán az a sokat sejtető mondat a végére. Vajon mi lehet az, ami miatt a megmaradt dathomiri boszorkányok el akarnak iszkolni ősi szülőhelyükről? Mi lehet az, ami miatt a sötét oldal e jeles képviselői ennyire tartanak, és amitől pedig a rész során a végig "zsoldosként" titulált és lenézett Baylan a megváltást és egy új kezdetet reméli? Nem gondoltam volna álmomban se, hogy a Chimaera ilyen hatásos belépőt kap (nagyon örültem, hogy nem Sabine kezdte mozgatni azt a falat az Erővel ). A csillagromboló még e leromlott állapotában is olyan fenyegető látványt nyújtott, hogy gyakorlatilag úgy tűnt, beteríti az egész bolygófelszínt. Pedig jól láthatóan Elsbeth segítsége nélkül már nem sokáig húzták volna. Rozsdásodik, esnek le a darabok, igazi viharvert látvány. A rohamosztagosok nem különben. Szedett-vedett társaságnak tűnik, nekem az Utóhatás-beli Gallus Rax-féle birodalmat juttatta eszembe, amely oly dicstelenül bevégezte a Jakkun. Kíváncsi vagyok, hogy az elmúlt 10 évben min mehettek keresztül a birodalmiak. Remélem, erre majd választ kapunk a következő részekben. Thrawn belépője szintén rendkívül hatásos volt. Azt vettem észre, hogy a száműzetés tbizony a főadmirális sem úszta meg nyomtalanul, valahogy sokkal inkább birodalminak tűnt, mint addig bármikor. Itt tényleg inkább a régi Legends-féle Thrawn lesz megidézve, egy valódi főgonosz. Annyira kíváncsi vagyok, miként és mi célból kötött szövetséget a boszorkányokkal. Enoch páncélja lenyűgöző, amelyben egybeolvasztva ötvöződik az antikvitás és a modernitás. Ilyen egyedi kinézetű rohamosztagosunk még nem volt szerintem. Megkönnyeztem Ezra és Sabine összeölelkezését. Annyira átéreztem, hogy mi mindenen kellett keresztül menniük nekik ketten, hogy aztán ehhez a pillanathoz elérkezzenek. Szinte lubickolni lehetett Sabine hihetetlenül boldog ábrázatát látva. És persze a kínzó kérdések. Mi történt Ezrával, hogyan lépett le Thrawnéktól, hogyan is viszonyulnak ők ketten egymáshoz. Valahogy olyan mintha a Fény és a Sötétség is megtalálta volna a saját katonáját Ezra illetve Thrawn képében a Perideán. És talán nem véletlenül mondta Sabine, hogy Ezrának van egy csapat "lázadója". Talán nem húzza meg magát és örökösen borsot tör különböző módokon Thrawn orra alá. Mintha megelevenedne, ismételten, Endor. Aztán lehet, hogy tévedek, és nagyon másról van itt szó. Ezzel a résszel egyértelműen új fejezet, új szakasz kezdődött a sorozat életében. De jó lesz ezt majd egyben ledarálni.

Szusszanás az előző rész katarzisa után, én is így tudnám jellemezni. Viszont ez nem von le semmit az értékéből, nekem nagyon tetszett.

Remélem, Hera sztoriját sem hagyják annyiban, jó lenne egy kis ÚK-politikát még látni.

Legalábbis reméljük.

Nem volt más választás Anakin előtt. Ahsoka a háború gyermeke, a körülmények faragták katonává.

Jól néz ki Hayden

Én nagyon örülök, hogy kezdik kikerekíteni az EP6 utáni politikai szálat, amelyről a trilógiában csak pillanatfelvételt láthattunk. Ezáltal nálam az ST is felértékelődik. A nagymérvű retconok mindig egy franchise, egy univerzum gyengeségét, stabilitásának, kidolgozottságának hiányát mutatják. Szerencsére a Star Wars ennél mindig sokkal minőségibb fokon állt. Az EP7-ben a Hosnian-kataklizma egy jobbára kiragadott pillanatkép volt. Azóta - hála a Mandoverzum sorozatainak + a Vérvonalhoz hasonló regényeknek - már sokkal több jelentőségréteget kapott az a pár mp.

Hát a Corvuson még ott volt Morai. Kronológialsg Rex utoljára az endori csatánál szerepelt, tehát lehet hogy még életben van.