Nute Gunray

Az más, az szerintem is pirosat ért, de most a tegnapi meccsről beszélünk, ahol a Real bőven sokkal többet tett azért, hogy a döntőbe jusson. A meccs vége nem oszt nem szoroz, csak annyi a vita tárgya, hogy a partjelző egy egyértelmű leshelyzetnél az akció közben, és nem a végén intett. A végeredményt tekintve mindegy.

A lesre gondolsz a meccs vége felé? Ugyan.

Te Barcás vagy, így érthető, hogy nem vagy elfogulatlan. A tegnapi meccs képe alapján azonban egyértelmű, hogy a Real megérdemelte a továbbjutást. Egész meccsen hajtottak, számtalan helyzetük volt, míg a Bayern - bár nekik is voltak szép helyzeteik - inkább csak lopni próbálta az időt.

Pedig megérdemelte a döntőbe jutást.

Boldog születésnapot @Darth Sky!

Nagyon jó kis rész volt, imádom, amikor beleszagolhatunk egy-egy jelenet erejéig a birodalmi politika és bürokrácia útvesztőibe. Zseniális, ahogy Thrawn tűpontosan megjósolja, miért fog előbb-utóbb elbukni a Birodalom. Az emberi tényező, az emberi gyarlóság és hiányosságok miatt. És ez ellen még a mindenható Palpatine sem tud tenni, aki maga sincs híján ezeknek a gyengeségeknek. Rendkívül örültem Pellaeon felbukkanásának (amikor még hátulról mutatták, azt hittem, Yularen lesz ő). Az ő negligálása korábban komoly hiba volt, bár azért ezen a Rebels legutolsó része, és főleg a Mandalorian azóta javított. Ugyanígy jó volt viszont látni Rukh-ot. Komoly és látványos összecsapást láthattunk a noghri és Morgan között. Thrawn persze most is vitte a prímet. A TIE Defender-projektben tehát releváns rész jutott Elsbeth számára, sőt igazából ő volt a tervező, az ötletgazda. Thrawn valódi mecénásként funkcionál itt, aki felkarolja azokat a birodalmi elnyomott tehetségeket, akik a szűklátókörű és karrierista bürokraták miatt (mint amilyen Isdain moff) nem tudnak érvényesülni. Némileg beleláthatunk a Corvus életébe is. Az Elsbeth és a lakosok közötti viszonyrendszer tehát gyümölcsöző, mindkét fél számára hasznos kapcsolatnak indult. A corvusiak kezdetben nagyon is profitáltak a birodalmi magisztrátus jelenlétéből. Aztán ez, pont Thrawn érkezése miatt, átfordul és megkezdődik a brutális elnyomó diktatúra, amelyet még a Birodalom bukása sem fog megérinteni. Jó volt látni egy olyan mellékszereplő visszatérését is, mint Wing.

Nagyon jó volt viszont látni Grievous-t, szerintem évek óta nem szerepelt már mozgóképen. A dathomiri mészárlást új aspektusból ismerhettük meg, Morgan Elsbeth hadúrnő vérben fogant születését láthattuk. Itt veszíti el addigi teljes életét, édesanyját. Grievous régóta nem tűnt ennyire fenyegetőnek, mint most, bár beszélhetett volna többet. A hegyi kán életfilozófiája megmutatja, hogy bizony lett volna Elsbeth előtt másik, sokkal prosperálóbb út is. És ezt még alkalmi szövetségeseinek elhullása után sem látta be.

Boldog születésnapot @Sinistra!

Szelektálok asszem

Elég eufemisztikus megfogalmazás, inkább basáskodik.

Meghalt a kedvenc íróm, Paul Auster. Nyugodjon békében

Örülnék neki. Igazából a sorozathoz (és a korszakhoz) az lenne méltóbb, ha nem happy enddel végződne.

Fisto legalább odacsapott egyet-kettőt, na de a másik kettő.....

Engem azért meglep, hogy a Kereskedelmi Szövetség már ennyire az EP1-et megelőzően képbe kerül a Sithek terveiben, ha egyáltalán erről van szó.

Végre valami eredmény

Erre szavaztam, nagyon érzelemdús párbaj volt.

Ez egy kihalófélben lévő réteg, sokuk megöregedett, illetve elfordult az univerzumtól. Azért a hazai SW családi napokat sokszor még mindig az OT dominálja.

Igen. Máig emlékszem, véletlenül, egy google keresés folytán.

A rövid sw.hu-s időszakom (2005-06) arra esik, amikor a fórum már döglődött.

Boldog születésnapot @Wilde!

Darth Nihilus, egész pontosan.

Egészen pontosan a Legendák-idővonal része (evidens módon), ahogy a 2014 előtti TCW részek is (így a sorozat által kreált ellentmondások korábbi képregényekkel is fennmaradtak, bár ennek már sok jelentősége úgy sincs).

Ez mondjuk fals. Pont ez volt a régi rendszer lényege, hogy minden kánon, amit egy magasabb besorolású mű felül nem ír. Egyedül az "N" besorolású művek (jellemzően paródiák) nem voltak kánon.

Köszi! Ilyen képzavarokat sajnos írásban és beszédben is hajlamos vagyok elkövetni.

A Disney-vétel utáni egy-két év inkább negatívnak tetsző híreket hozott számomra. A TCW cancelt kapott, a kánont száműzték. Ezek akkor rendesen megingatták a rajongásomat, de itt is nagyon igaz az a tapasztalat, hogy utólag áll össze a kép, és hosszabb idő elteltével érlelődik ki egy folyamat. A TCW azóta méltó befejezést kapott, egész művek kapcsolódtak rá, s a kánon is megtalálta a maga helyét az új érában. Ha össze kéne vetnem a korábbi EU-val (Legends), a legszembetűnőbb különbség az, hogy egy-két kivétellel eltűntek a grandiózus, a történésekben filmekkel egyenértékű sztorik (ez alól a High Republic kivétel). A Disney-érában a könyvek, képregények jóval alárendeltebb szerepet játszanak, a filmek, sorozatok kiegészítő termékei. A videojátékokat most ne említsük, az egyelőre végtelenül szegényes termés. Visszatérve a könyvekre, ezek tehát jóval inkább kisebb léptékű történetek. Kimondottan jó, hogy elég nagy arányban található meg a biográfia, eredettörténet műfaja, így tényleg sematikus mellékszereplők kapnak kiterjedt háttérsztorit (Tarkin, Phasma stb.). De akár főszereplők, máig kedvencem a Leia fiatalkorát bemutató Claudia Gray-könyv. Az új kánon legnagyobb erőssége ez. És mindemellett olyan kiváló, a filmekhez nélkülözhetetlen bővítményeket is kaptunk, mint a Vérvonal vagy a Sithek árnyéka. Nagyon örültem Zahn rehabilitációjának is: az új Thrawn-könyvei szerintem sokkal kiforrottabbak a korábbiaknál, és maga az admirális is jóval valóságosabb, kidolgozottabb karakter a korábbi EU-beli valójához képest. Le kell választani a High Republicot erről, ami talán az új kánon rendszer legnagyszerűbb vállalkozása. A Legends legjobb vonásait ötvözi ez a projekt, már ami a Galaxis múltjának minél részletesebb kidolgozását illeti. És az, hogy erre ráépül majd az Acolyte, mintegy összekapcsolva a HR-t a prequellel, tömör gyönyör számomra. Egyébként is nagyszerű, hogy könyves karakterek egyre nagyobb számban debütálnak élőszereplős művekben, erősítve a SW-művek közötti kohéziót. Ha kritikát kéne megfogalmaznom, akkor az az, hogy lehetne több prequel, és nem csak a Klónháborús érából. E. K. Johnston rekonstrukciója az EP1 előtti heteket, hónapokat illetően katasztrófa (főleg, ha Luceno ezirányú munkásságát vesszük alapul), ezt remélem, kukázni fogják majd. Vannak nagyon jó szerzők (Claudia Gray és Charles Soule még mindig no. 1), de sajnos rosszabbak is (Older gender-őrületétől a falnak megyek már, cserébe nem is jó író), és talán kelleténél több az ifjúsági vonal. Másik kritika Filoni ténykedése, néha szerintem indokolatlanul negligál műveket, akkor is, amikor kisebb energiabefektetéssel ez elkerülhető. Nagy galibát nem csinált még, de a hozzáállása riasztó, és kezdi Lucast idézni e tekintetben (hozzátérve, nem is mindig jól sült el Filoni belenyúlása, pl. Kanan 66-os megmenekülése a képregényben sokkal-sokkal jobb volt)..