Nute Gunray

@Darth Sky, mint nagy Ahsoka és TCW rajongó, Ashley Ecksteint nem hiányoltad?

Nekem az nagyon tetszik, hogy az "új" Ahsokánál eltolódott a hangsúly arról, hogy meg kell akadályozni Thrawn visszatérését minden áron, arra, hogy Ezrát is és Sabine-t is meg kell találni és vissza kell hozni.

Elég rangon aluli lenne Ackbartól, ha ő szólna Herának hogy jelentést kell tenni.

A Szenátus által meghozott törvények és más döntések végrehajtója, semmi több. Meg esetleg mediációs, konzultatív funkció. Azért Mothmának, személye okán, van tekintélye, így szerintem ez még itt nyom a latba, 5 évvel az ÚK megalakulása után. Mégiscsak egy szabadságharcos és politikai ikon. Később azonban már, amikor jelentéktelenebb figurák kerülnek a pozícióba (gondolom szenátusi alkuk nyomán), már ez a személyből fakadó befolyásoló hatás is eltűnik. Nem is véletlen, hogy a Vérvonal idején nem említik név szerint a kancellár nevét, mert minek. Lanever Villecham, az utolsó kancellárról is csak azt tudjuk, hogy lokális adóügyek mellett lobbizott. Inkább bürokraták ők már, mint valódi politikusok, annak minden pozitív és negatív hozadékával együtt.

Nem értek egyet ezzel. Szerintem Mothma jól látja a dolgokat, ő is érzi, hogy Hera nem a levegőbe beszél, vagy legalábbis valami alapja lehet a beszámolójának, még ha talán túlzónak is tartja azt. Mothma azonban hű az ÚK alkotmányához és egész egyszerűen kötik azok a hatalmi korlátozások, amelyek meghozatalában valószínűleg neki is oroszlánrésze volt, miután az új államforma megalakult. Tehet ő bármit, a szenátorok példátlan hatalommal rendelkeznek, szerintem még nagyobbal is, mint a Régi Köztársaság idején mert ott "csak" az informális befolyásuk volt a kelleténél jelentősebb (azaz, ha gyenge figura töltötte be a főkancellári pozíciót, mint Valorum, akkor bábként ráncigálták őt, ha viszont egy karakánabb személy, mint Lina Soh vagy Palpatine, akkor erről nyilván nem lehetett szó). Szóval jelenleg én azt látom, hogy a kancellári pozíció alkotmányosan is korlátozva van. Inkább az a kérdéses, hogy pár évvel az ÚK megalakulása után milyen erőviszonyok vannak a szenátori testületen belül. Valószínűleg Leia már ekkor a kisebbségi frakcióhoz tartozott.

Rá szoktam pillantani azért a fórumon kívül más véleményekre is. Példának okáért a Rixon videói alatti kommentek nagyrészt pozitív hozzáállásúak (ha van is kritika, az se fikahalomként hat).

A sorozatjunkie-s véleményekbe beleolvastam, árt az egészségnek és a vérnyomásnak. Sok hozzászólóról üvölt, hogy úgy ült le a sorozat elé hogy csakazértis fikázni fogja.

Igen, és sajnos ez beleillik az Új Köztársaságról eddig kialakult képbe.

Parancs megtagadásért akár hadbíróság elé is állíthatják, főleg hogy a nem engedélyezett küldetés során két X-szárnyú pilóta is meghalt.

De a két információnak e tekintetben nincs köze egymáshoz, Herát visszarendelték a Coruscantra, mert már összeült az ügyében a szenátusi vizsgálóbizottság a Chandrillán. Herának nem kell személyesen jelen lennie, hogy döntsenek a sorsa felől, mert pl. létezik távmeghallgatás is. Amíg további nem derül ki, én nem tekintem ezt perdöntő infónak, hogy a Coruscant mégsicsak az Új Köztársaság fővárosa.

Mothma azt mondja, hogy Herát haladéktalanul visszarendelték a Coruscantra. Nyilván oda, mert a flotta ott állomásozik. A szenátusi bizottságról csak a következő mondatban beszél, annak viszont nem feltétlenül kell Coruscanton üléseznie.

Szerintem csak annyi derült ki, hogy a flotta, azaz az ÚK Védelmi Erők ott állomásozik, de ez már a Mandalorian-ból tudható volt. Tehát itt még külön van a polgári és katonai szféra, nem úgy mint majd a Hosnian Prime-nál.

Lehet tudni, hogy ki játszotta a fiatal Ahsokát?

Még ebben a pár percben is a Klónháború sokkal elrettentőbb módon van ábrázolva mint az animációs érában bármikor. De talán már ez érvényes volt az Andor-ban is, gondolok a fb jelenetre a B2-essel. Ez a legszembetűnőbb különbség a két genre között. Elnézve a gyerek Ahsokát a harctér közepén, mégis mi a fenét gondolt akkor a Jedi-tanács, hogy ezt helyénvalónak tartotta? Ahsoka igazából ezt soha nem heverte ki (talán most, 30 évvel később). Ha nincs a 66-os parancs, mennyi de mennyi sorstársa lett volna. Egy sérült generáció.

Jaj, ez a megfogalmazás nagyon tetszik, a legtökéletesebb összefoglalása Anakin mibenlétének.

Egyetértek. Ahogy jómagam és @Dzséjt is írta, egy bölcselkedő Anakin itt szerintem nagyon kizökkentő és talán karakteridegen lett volna. Szerintem ez így volt jó, a klónháborús szegmenseknél én bőven megkaptam azt a párbeszéd adagot, amely kettejük kapcsolatának újraértelmezéséhez és Ahsoka tovább lépéséhez kellett.

Szerintem is garantált a második évad. Nem tudom, hogy számoltak-e Baylan karakterével a továbbiakban, ha igen, akkor ott azért még kell valami utómunka.

Ahsoka most jutott el arra a szintre, hogy az Erővel rácsatlakozik a purrgilek elméjére. Szerintem ez addig jószerivel fel sem merült benne, mert képességei hiánya okán ezt lehetetlennek tartotta. Most világosodott meg, hogy ez nagyon is lehetséges, addig ez teljesen abszurdnak, banális ötletnek hatott volna a számára.

Azt én is hangsúlyoznám, hogy milyen csodaszépen néz ki ez a sorozat. A purrgilek ábrázolását és a vándorlásuk bemutatását a Seatos légkörében bármilyen nagyköltségvetésű blockbuster sci-fi megirigyelhette volna.

Szerintem Anakinra. Az ő hagyatékát (árnyékàt) kell Ahsokának végre maga mögött hagynia.

Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy nálam ez az epizód egyenértékű a filmekkel. Olyan nagybetűs STAR WARS élmény volt ez, hogy nem is tudom szavakba önteni. Azért megpróbálom. Ez az epizód ismét bizonyság volt számomra, hogy jó kezekben van a franchise. Filoni méltó örököse Lucas-nak, sőt, még azt is megkockáztatom, hogy pl. a jelen epizódot még az öreg se rakta volna így össze, mert Filoni a képi világ megkomponálása mellett a párbeszédírásban is jeleskedik. Van egy-két visszás döntése Filoninak (gondolok a ret-conokra), de mindezeket (legnagyobbrészt) okkal teszi és ezt el kell hogy ismerjem. Mert most már van annak értelme, hogy a korábbi epizódokban Ahsoka miért a szokásos feketében öltözött, és most már miért a szürkés-fehér poncsóban. Hát ezért kellett azt a bizonyos jelenetet megváltoztatni. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok írni. Amennyire furcsa volt számomra Anakin ábrázata az előző rész végén, itt annyira működött, hogy csak lestem, mire képes a jelen technológiája. Eszméletlen volt, ahogy ilyen profin visszafiatalították Haydent, legyen az a Klónháború eleje és vége korabeli fizimiska. A fiatal Ahsoka is nagyon ötletes húzás volt. A technikai része tényleg zseniális. Megmondom őszintén, a klónháborús szegmenset én végig könnyeztem. Annyira nosztalgikus mégis újszerű volt. Ahogy futnak a klónok a semmibe, a végtelenbe, az nekem megidézte azt, hogy mindez a háború és annak minden áldozata mennyire hiábavaló és értelmetlen volt. Tetszett, hogy a droidokat nem mutatták. Mert nem az a lényeg, a valódi ellenség nem ők voltak. A Köztársaság önmagát gyűrte le. A képi világ, a felsejlő Ryloth és Mandalore, iszonyúan csodálatos volt, a felvillanó fényekkel és robbanásokkal. A Klónháború egyenpokla jelent meg itt, a helyszín mindegy is volt mindkét esetben. Az pedig, hogy Anakin hol a jól ismert páncélban, hol anélkül sejlett fel, mesteri húzás volt. Ja, és azért Rex is tiszteletét tette. A rész során végig azon gondolkodtam, hogy Anakin semmit sem tanult és semmit sem felejtett. Nem volt ő itt bölcs tanító és ez jól is van így. Igazából Ahsoka most hagyta mögött a múltat, most lépett ki Anakin árnyékából, akinek öröksége az örökös véráztatta háború volt a togruta lány szívében és múltjában. És korábban Ahsoka ezért is vallott kudarcot Sabine-nál. Mert ő is a háború gyermeke volt, ő már nem ismerhette azt a sokat mantrázott állapotot, hogy a Jedik a Galaxis békéjének őrzői. Anakin, habitusából adódóan, hamar akklimatizálódott a háborús időszakban, sőt, ott érezte igazán jól magát, ott teljesedhetett ki igazán, ami végül elvezet a Darth Vader-i állapothoz. Ahsoka (és Kanan és még sokan mások) soha nem ismerhetett meg egy másfajta életet. Sabine-nak is csak ezt az örökösen háborgó lelket tudta nyújtani. Most azonban Ahsoka megtisztult és egy teljesen új emberként, úgy is mondhatnám, nagybetűs Jediként került ki a morajló tengerből. Olyan állandó békesség és nyugodtság terült szét az arcán, és ezzel együtt is oly mértékben megváltozott Rosario Dawson arcán, hogy most már tényleg nem lehet kétséges, ő volt a legmegfelelőbb választás erre a szerepre. Meggyőződésem, hogy a korábbi Ahsoka soha nem tudta volna rábírni a purrgilt, hogy vigye el őket Ezrához és majdan Sabine-hoz (mert most valahogy már ez volt a fókuszban és nem Thrawn visszatérésének megakadályozása). Szerintem Ahsokát most már ismét tekinthetjük jedinek, semmit renegátnak. Hogy aztán végül mi volt ez az egész, az számomra továbbra is bizonytalan. Erőlátomás? Tényleg a világok közötti világ? Vagy Ahsoka tényleg majdnem eljutott abba az állapotba hogy egyesül az Erővel? Jó kérdés. Az anya-fia kapcsolat annyira csodálatosan van ábrázolva Hera és Jacen (és nem Jaycen, ahogy a felirat végig tévesen írta) között, hogy nekem a twi'lek eddig is az egyik kedvenc női karakterem volt, most meg már még inkább az. Tetszett, hogy még egy hivatalos megbeszélés alatt is figyel a fiúra és nem hessegeti el, mert tudja, ha Jacen ilyen körülmények között közölni akar valamit, beléfojtva a szót Carson Tevába, az csakis nagyon fontos lehet. Hera ismeri a fiát, ismeri a beosztottjait. Ezért jó tábornok és ezért jó anya. Az Új Köztársaság az ilyen tehetséges és jólelkű embereket dobja parkolópályára. Megértem Mon Mothma szorult helyzetét, de mégis, már csak annyi szerep hárul rá, hogy közölje Herával, megindult a szenátusi vizsgálat. Igazából semmivel sincs több hatalma Valorumnál. Azt meg láttuk, hova vezetett. Visszatérve Jacen-hoz: látszik, hogy nagyon is vele van az Erő. Örülök, hogy elhangzott végre Kanan neve, Nem tudom, hogy Hera mennyire hallotta meg az összecsapó fénykardok búgását, szerintem inkább csak sejteni vélte, és úgy döntött, megbízik ösztöneiben és hallgat a fiára. Volt azért némi humorforrás is az epizód során, még ez is belefért. Ezek nagy részét a brillírozó Carson Teva szolgáltatta. Jót nevettem a reakcióján, amikor Huyang közölte, hogy Jacen Erőérzékeny és ennek hatása miatt kap új irányt a küldetés. Valószínűleg már hozzászokott ezekhez a polgárháború alatt, de megtanulta követni a parancsokat egy lemondó sóhaj és vállrángatás kíséretében. Szintén jó volt, ahogy megpróbálta kidumálni Syndullát a megjelenő ÚK-flotta előtt. Jacen nagyon cuki volt, ahogy elbújt Chopper mögött. Huyang továbbra is kíméletlenül őszinte nekem már most az egyik kedvenc droidom. Örültem, hogy Leia neve említésre került. Tehát azért ő is tudatában volt ennek a félhivatalos küldetésnek. Kíváncsi vagyok, Luke-ot vajon beavatták-e. Ez moziélmény volt a javából. Aki ezt tényleg moziban láthatta az USA-ban, nagyon szerencsésnek mondhatja magát. És persze a jövő hét kérdése: Hova lehet ezt még fokozni?

Hát az Andort, amiért pedig piszkosul oda vagyok, nálam már leelőzte ez a sorozat. Filoni annyira együtt rezeg a Star Wars lelki világával hogy az valami eszméletlen. Ő tényleg érti és érzi ezt az univerzumot.

Boldog születésnapot @Dzséjt és @Yoda József!

Igazi művészet volt ez a rész, a Star Wars esszenciájának egy epizódba történő belesűrítése. A képi világ, a mondanivaló, a nosztalgiafaktor mind-mind a helyén volt, ez tipikusan az a rész, amiről majd km hosszúságú hsz-eket lehet írni. Moziban ez eszméletlen élmény lett volna.

Bár már mindenkit a holnapi epizód tart lázban (engem is, és végre most én is reggel nézem meg), elutazás végett még nem volt időm írni erről a részről és egyelőre ezt a temérdek sok hozzászólást sem olvastam. Ezeket most pótolom. Gondolom, sok mindent már leírtatok, így biztos lesz egy-két visszaköszönő elem az értékelésemben. Gigantikus epizód volt, az nem vitás, és ahogy már írtam korábban, számomra az élőszereplős sorozat-éra legjobb élménye volt eddig, pedig aztán már jó néhány minőségi jelenetben volt részünk eddig is. Olyan sok minden történt, hogy egyáltalán nem éreztem rövidnek ezt a 40 percet. Megpróbálok sorban haladni. Örülök, hogy az erdei jelenetet nem húzták el és nem az egész epizód szólt Ahsokáék becserkészéséről, sőt, ez jobbára elenyésző szegmense volt az epizódnak. Láthattuk Huyangot akció közben. Azért nem véletlenül volt képes ez a droid annyi "rendszerváltást" túlélni a 25 ezer év alatt. Szívós és ellenálló fajta. Persze azért kellett Ahsoka és Sabine segítsége. Ahogy utóbbi bánt a sugárvetőkkel, az egyből a Rebels-es "boldog békeidőket" juttatta eszembe. Nagyon harmonikusan működtek közre ők ketten, és ezt Huyang is észrevette, akinek megszívlelendő tanácsa ellenére később Ahsoka és Sabine mégis szétváltak. Egyből baljós gondolatok merültek fel bennem, hogy ez talán nem annyira jó ötlet, és sajnos nem is tévedtem. Minden hátránya ellenére Sabine sokkal dinamikusabban harcolt Shin ellen, persze így is esélytelen volt, bár azért Baylan tanítványa sem az a túlzottan biztos lábakon álló fajta minden gőgje ellenére. Eközben Ahsoka lazán elintézte Marrokot (neki azért egy Inkvizitor nem túl nagy falat), ezzel is fricskát mutatva azoknak a rajongóknak, akik minden egyes maszkos fazon mögött valami régi ismerőst sejtenek. Elég elborult teóriákat lehetett olvasni az elmúlt hetekben Marrok kilétéről. Nem volt ő más, csak egy újabb fogdmeg. Aki ráadásul már a dathomiri mágia sötét praktikáinak egy újabb manifesztációja volt, hiszen az inkvizitor valószínűleg már jóval korábban elhalálozott és csak Morgan Elsbeth tartotta életben. Nálam itt érkezett meg Baylan a sorozatba. A belépőjét leszámítva eddig nem igazán volt erős jelenete, itt viszont nagyon erős mondatokat kapott a hatalomról, rendről, szavahihetőségről és árulásról. Párbaja Ahsokával rendkívül látványos és dinamikus volt, pedig túl sok akrobata mozgást nem tartalmazott, de ez nem is lett volna méltó a nagyúrhoz (mert így szólította őt Morgan). Egészen fantasztikus volt, ahogy Ahsokát a haraggal legyőzte, és aztán Sabine-t sikeresen manipulálva visszaszerezte a gömböt. Rendkívül tetszett, hogy Sabine így döntött. Neki tényleg már csak Ezra maradt (Hera és Zeb mintha nem létezne?), és ezzel végre megerősítést nyert, hogy anno a Wren-klán is odaveszett Mandalore pusztulásakor. Sabine rossz, de teljesen érthető és valamelyest az ő szemszögéből védhető döntést hozott meg. Úgy érzem, Ahsoka nem igazán mérte fel, hogy mi is dúl a mandalore-i lány lelkében Ezrát és a küldetést illetően. Baylan - rövid "ismeretség" után - sokkal jobban ráérzett Sabine hangulatára és ezt a maga javára tudta fordítani. Ahsokának tényleg van még hova fejlődnie, már ami a mesteri státuszt jelenti. Olyannyira falat vont maga köré hogy ezáltal kizárta Sabine-t is, és ezzel nem jöhetett létre egy valódi, kölcsönös bizalmon nyugvó mester-tanítványi kapcsolat. Ha Baylan pár perc alatt képes volt meggyőzni a lányt, az azt jelenti, hogy ott kibeszéletlen problémák vannak, és Sabine egész egyszerűen soha nem találhatott alkalmat arra, hogy Ahsoka előtt megnyíljon a veszteségeit és fájdalmait illetően. Bár Baylan azt mondta a gömb elpusztításakor, hogy immár senki se fogja követni őket, szerintem Ahsoka azért nem véletlenül került abba a helyzetbe, hogy a térkép megégette a kezét. Lehet hogy ott lesz a kulcs örök mementóként a markában. De majd meglátjuk, mert a togruta azért kesztyűt is viselt. Örültem annak, hogy Hera magánakcióba kezdett, bár azt kissé furcsállom, hogy a fiát is magával vitte egy kiszámíthatatlan küldetés kellős közepébe. Kissé felelőtlen döntés volt ez a részéről. Carson Teva felbukkanásának nagyon örültem, mint ahogy a rodiainak is. Mintha kezdenének újra bátrabban nyúlni a klasszikus fajokhoz. Az X-szárnyúaknak nem sok esélye volt a hiperűrugrás ellenében, persze Carson ezt is túlélte. A vége meg tényleg álleejtős lett. Bár elsőre kizökkentett a digitálisan megfiatalított Hayden, második-harmadik nézésre már nem volt zavaró, de azért nem ez lesz a legjobb referencia a Disney számára ezen technológia fejlődését illetően. Ahogy azt röviden írtam, én azt gondolom, hogy a világok közötti világ egy olyan Erő által mozgatott tér (dimenzió), ahol az Erő-szellemek képesek hús-vér alakot ölteni az örökkévalóság számára. Hogy melyik Anakint kapjuk, az kérdéses, de a baljós zene azért talán némiképp elárult egyet s mást.