Nute Gunray

Két másodpercig gondolkodtam, ki az a Jannah. Az EP9 meg lenne nélküle is, bőven. Cody-t mindig is utáltam, bár a helyzetén azért most sokat javított a BB. Ezra, nem kérdés. Pedig nagyon sokáig idegesítő volt számomra.

Ezen még gondolkodnom kell. Crosshair az egyik legjobb animációs karakter a SW történetében. Owen viszont mindig közel állt hozzám, a kisember megtestesítője, akik oly ritkán jutnak szerephez a SW-ban. Ráadásul az Obi-Wan sorozat is jócskán kidomborította a karakterét. Hm.

Nekem is azóta nagy kedvenc!

Boldog születésnapot @A pécsi!

Plo Koon a kezdetektől fogva a kedvenc jedim, nem is kérdés.

Visszavághat neki, amiért olyan megalázó módon anno lefegyverezte a vén kalóz.

Utólag is boldog születésnapot @Sinistra! Boldog születésnapot Sky!

Az tényleg a Rebels egyik legszebb jelenete volt.

Olyan sok felnőtt regény nem jelenik meg hogy szelektálni kéne. Én ezt a könyvet kimondottan vártam. A Rebel Rising meg kb az egyik legjobb kánon regény nálam még mindig.

Szeretem a SW politikát, úgyhogy Valorum.

Sokat töprengtem, azt hiszem.

Én a Corvin moziban ünneplem egy jó kis Új reménnyel. Ahogy végignéztem, csak rajtam van sequel trilogy poló. XD

Az animáció különlegessége és a zene tetszett, de a "történet" (ha van olyan egyáltalán) végtelenül sablonos és átlagos.

Boldog születésnapot @Bomarr!

Sose értettem, hogy ez a "Windu túlélte"-dolog miért tartja magát ilyen szívósan még mindig...

R.I.P.

Akkor ez továbbra is csak érdekesség a számomra.

Mindkettő.

Köszi a lebonyolítást! Azért voltak meglepetések.

Nálam itt az Outpost volt a nyerő

Ez most meglepett, Crosshair most viszonylag kevesebb játékidőt kapott. Persze az ő jelenetei viszont nagyon ütöttek.

Ez az évad Tech évada volt.

Szegény Rampart a bukásával a listában is jó messzire került. Kishal lett ő.

Hemlock. Vérbeli pszichopata

Tipikusan az a rész, amiről olyan sokat nem lehet agyalni és ezáltal írni. Nekem tetszett, hogy nem volt semmiféle csavar, nemhogy a Fegyverkovács, de még Woves sem volt áruló. És ez így jó. Innentől pedig egy masszív mandalori balladai hőskölteményt kapunk, amelyet minden bizonnyal még jó néhány évszázaddal később is meg fognak énekelni Mandalore fiai és leányai. Egészen lenyűgöző, hogy látványban 2019-hez képest hova jutott a sorozat. Az akciójelenetek egy az egyben mozifilmes minőséget hoztak, amikor a levegőben egymásnak feszülnek a mandaloriak a beskaros dark trooper-ekkel, az valami gigantikus látványorgia volt, nem különben, ahogy a zuhanó könnyűcirkáló végül elérte a birodalmi bázist. Nagyon tetszett a Sötétkard pusztulásának üzenete: az végsősoron csak egy tárgy és Bo-Katan nem azért lesz kiváló és alkalmas vezető, mert valami ősi mendemonda miatt jogosan birtokolja a fegyvert. A saját teljesítményével, jellemével és érdemeivel nyeri el népének tiszteletét és hűségét. Végre "Din" Grogu sem csak egy cukiságfaktor biodíszlet volt, ennyire még soha nem számíthattak egymásra Djarinnal, ahogy most ők ketten oly remekül együttműködtek. Jut eszembe, eddig azt hittem, a Din a keresztnév, de akkor itt másról, talán egy klánnévről van szó. Egészen döbbenetes, hogy Gideon mit meg nem merészelt magának. Már-már az új Palpatine akart lenni, és tényleg csak az Erő hiányzott hozzá. Nagyon kíváncsi lennék az ő eredettörténetére, hogy mikor volt az a pillanat, amikor kiemelkedett becsvágyában és gátlástalanságában a többi ISB-s tiszt közül. Elégtétellel néztem végig a halálát, bár sokkal nagyobb szenvedést érdemelt volna. A legvége meg kellően kielégítő. Akár sorozatzárásnak is felfogható a dolog. Nevarro ügye jó úton halad, IG-11 ismét ereje teljében, Din és Grogu boldogak, előbbi alkalmi munkákat vállal az ÚK-nak. Igazából, akinek elege van már a sorozatból, az most megnyugtató módon ki fog szállni. De mi, többiek, tudjuk, hogy itt még fantasztikus kalandok és fordulatok fognak ránk várni.