Nute Gunray

Nagyon jó, akciódús rész volt, felvezetőnek tökéletes az évadhoz. Moralizálásra így is jutott azért némi idő. Jól jelzi, hogy Dooku mennyire kifordult magából, miután Sith-nagyúr lett, hogy ugyanazt követte el a saját népe ellen, amiért korábban kishíján megölte Dagonet szenátort és amiért végül szembefordult a Köztársaság politikájával: kizsákmányolta önös céljai érdekében saját népét. Nagyon jó, ahogy az öreg tudatosította Techben, hogy a serennóiak a háború előtt is léteztek, ami szintén jó reflektálás arra, hogy a klónok számára az időszámítás a Geonosis-szal kezdődött. És az is fontos, hogy egy népet sem szabad azonosítani annak hirhedtté vált képviselőjével. Serenno, a serennói átlagemberek nem egyenlőek Dooku-val. Tragikus, hogy ennek a kultúrának is befellegzett, és Romar-nak úgy kell összecsipegetnie a megmaradt kulturális hagyatékot. Jó, hogy ketté lett szedve a csapat az akció során, így mindenkire jutott idő. A sokszor mellőzöttebb Tech és Echo most több játékidőt kapott. Különösen Echo és Omega beszélgetése volt szívmelengető a rész végén. Omega szófogadásával és parancsteljesítésével továbbra is gondok vannak, sokszor önfejű, és emiatt veszélybe kerül a csapat. Most is ez történt, de mégcsak fejmosást sem kapott. Túl sok mindent elnéznek neki, érzésem szerint, ami ilyen veszélyes körülmények között szerintem megengedhetetlen. Az meglepett, hogy a csapat végül üres kézzel tér haza, így abszolút kudarc lett ez a küldetés. A végén beköszöntött az új idők felemelkedő csillaga, Rampart, akinek most helyre kell tenni egy súlyos mulasztást. Látszik, hogy Wilco még a régi világban, a nagy köztársasági haderőben szocializálódott, aki hisz a becsületben és a bajtársiasságban. Ahogy lezuhant a holtteste abból az irdatlan magasságból, az kellően hatásos volt. Ha hozzávesszük, hogy Rampart tudomást szerzett a 99-esek életben maradásáról, akkor duplán is kudarc ez a küldetés. Hunternek igaza volt, meg kellett volna húzniuk magukat.

Hihetetlenül szép ez a sorozat, ezt most is meg kell állapítanom. Amíg néztem az epizódot, rájöttem hogy én ehhez a csapathoz kötődöm, minden egyes tagjához, annyira jó volt őket viszont látni. A neveket illetően a Disney+ feliratát még szoknom kell. Serenno szép volt, a vár egyszerre tükrözi a fényűző modernitást és az ódon hangulatot. Nyilván egy bolygó urának, mint amilyen Dooku, több kastély, kúria stb. is lehetett a birtokában a Serennón. A Birodalom itt is kezdi eltüntetni a nyomokat, úgy látszik Dooku egyben a legutolsó gróf volt a bolygón.

Hát Tipoca City pusztulása még most is nagyon odaver, pedig azt az epizódot most láttam vagy nyolcadjára. Uh, de brutális, ott a helye a legjobb SW-pillanatok között.

Boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok minden fórumtársamnak! Reméljük, jobb év lesz a mostaninál. SW tekintetében legalább nem panaszkodhatunk majd.

Nem, ez már utána van, kb. 4-5 évvel.

Pelé mondjuk soha nem játszott Európában, szinte az egész karrierjét a Santosban töltötte. Azért ez is hozzátartozik a képhez.

R.I.P.

Igen.

Még azt se lehet tudni hogy lesz majd lebonyolítva a csoportkör.

Nekem ez a könyv csalódás volt, nagy sajnálatomra. Azt vártam, hogy végre megismerhetjük részleteiben is a Kereskedelmi Szövetséget, Cato Neimoidiát vagy éppen a neimoidi fajt, kultúrát. Ehhez képest a könyv szinte bárhol játszódhatott volna. A TCW-ben megismert viszonyokhoz nem sokat tesz hozzá ez a regény, nevezetesen hogy Gunray, amikor csatlakozott a szakadárokhoz, nem képviselte az egész KSZ-t és frakciója szélsőségesnek minősül (persze, mi tudjuk azóta, hogy Lott Dod kétkulacsos politikát folytatott és nagyon is szeparatista volt). A nyomozati szál is elég kurta-furcsa volt, nem igazán derült ki, hogy akkor most ki is robbantott Cato Neimoidián. Az tetszett, hogy a könyv próbált leszámolni azzal a képpel, hogy minden egyes neimoidi gyáva és kapzsi kereskedő lenne. Az igaz, hogy Obi-Wan és Anakin kapcsolata szépen be lett mutatva, talán ezekben a hónapokban voltak ők ketten a legharmonikusabb viszonyban. Ez a vonal nagyon rendben volt, de összességében kevés ahhoz, hogy jó szívvel gondoljak vissza erre a regényre.

Hol van a listán A király vagy az Aranybulla?

Minden kedves fórumtársamnak áldott és békés karácsonyt kívánok!

Tényleg nem könnyű. Nálam Dooku is felmerült, mert az ő karaktere is jelentős árnyalást kapott. Persze eddig is lehetett tudni, hogy ő eredendően nem az a velejéig romlott Sith-karakter volt, de erről most konkrétumokban is megbizonyosdhattunk. Luthen viszont akkora monológot nyomott le a Birodalom elleni lázadás valódi természetéről, a csillogó Luke és Han-kultusz mögötti valóságról, a felkelés apró fogaskerekeinek kulcsfontosságáról, hogy nem tudok másképp szavazni.

Dedra, egy kompetens és komplex birodalmi karakter.

Mon Mothma. Egy eddig csak sematikusan ismert személy fantasztikus karaktermélyítést kapott, megismerhettük magánéletét, hatalmas dilemmáit és a Lázadásban betöltött megkerülhetetlen voltának jellegét.

Az Andor, szerintem sem kérdés. Nálam eddig ez a tökéletes SW élőszereplős sorozat. A többi is nagyszerű a maga nemében, de ott mindig volt kisebb (-nagyobb) hiányérzetem. A Tales of the Jedi Dooku-szála egészen fantasztikus volt, instant klasszikus. Ahsoka epizódjai azonban már korántsem ütötték meg ezt a mércét. Az Obi-Wan sorozat egészen szórakoztató volt, a záró rész meg egyenesen fantasztikus (bőven üti a saga-filmek szintjét), de egy-két résznél a rendezés kissé döcögött számomra (főleg a 2-3. rész). A Book of Boba Fett jó volt, de egy-két dolog nem tetszett. Pl. a számomra oda nem illőnek tűnő elemek a Tatooine-on (igen, a motorosbanda pl.), vagy hogy behozták a huttokat hogy aztán gyorsan ki is írják őket, illetve az akciójelenetek rendezése vagy a Mandalorian "spin-off" részek beékelődése.

A Kolibri elég hektikusan nyúl hozzá a SW-témákhoz, úgyhogy ez még nem garantált.

Előtte egy EP9 újranézés mindenképp lesz.

Semennyire, de ahogy elnézem a környezetemben senki sem.

Nem is rémlett, hogy kétszer is megnyertem a vb tippversenyt.

Messi most érkezett meg Maradona mellé.

Nem-e.

Argentína-Franciaország 2-2 győztes: Argentína

Én is Argentínának szurkolok (Messi végre a válogatottban is hatalmasat játszik), de ezek a dél-amerikai csapatok ilyenkor szoktak mentálisan összeroppani. Kemény, brusztolós meccs lesz, az meg inkább a franciáknak kedvez.

Horvátország-Marokkó 2-0