Nute Gunray

Van egy pont a flashback-párbajban, ahol Anakin dühtől vezérelve ugyanolyan mozdulatokkal ütötte a földre kerülő Obi-Wan kardját, mint később abban az ikonikus EP6-os párbajban Luke Vaderét, amikor az egyik kezétől is megszabadította. Ez a párhuzam nekem nagyon tetszett, itt már egyértelműen a düh és a sötét oldal vezérelte Anakin mozdulatait.

A borító színvilága fantasztikus.

Nem feltétlen egy saga filmhez kéne hasonlítani ezt a sorozatot. Számomra azért nagyszerű az Obi-Wan, mert az EP3 és EP4 között tátongó űr egy újabb szeletét tölti ki. Olyan jeleneteket láthattunk már most, amire sokan 40-45 éve várnak. Csak egyet említek, hogy megértsd: Bail és Leia közös jelenetben. Most először. Bármilyen hihetetlen is.

Rixon összeszedte, hogy kik azok a túlélő Jedik, akinek neve szerepel a két menedékfalon. Persze csak a nevük kánon, a háttérsztorijuk nem.

Nekem tetszik az Obi-Wan, és ezt nem fogom szégyellni, pláne nem holmi youtuber megmondókhoz igazítom a véleményem.

Számomra Havas Jon mindig egyike volt a legérdektelenebb és legunalmasabb GoT-szereplőknek (és talán Kit Harrington volt a legrosszabb színész is a main cast-ban), így annyira nem hozott lázba ez a bejelentés. Meglátjuk.

Már a felütés teljesen odaszegezett a képernyőhöz. Amikor megjelent a fiatal Obi-Wan és Anakin, meg is jegyeztem: a végén még ezek megríkatnak megint. Leírhatatlan érzés volt őket így újra látni. Valamikor az EP2 előtti hónapokban kerülhetett sor erre a párbajra. Szerintem a fiatalítás jól működött, bár azért Haydenen látszott, hogy nem múlt el nyomtalanul az a két évtized, de ez bőven belefért. Coruscant is nagyon jó volt látni, főleg nappali fényben, igaz, a légiforgalmat azért hiányoltam. A készítők mindvégig nagyon jól kombinálták a jelent a flashback jelenetsorral, amelynek kifutása és motívuma volt, hogy bizony Anakin nem véletlenül maradt sokáig padawan és Obi-Wan nem véletlenül járt túl az eszén Mustafaron, illetve most a Jabiimon, de akár a Halálcsillagon történő végső megmérettetést is nyugodtan ide vehetjük. Anakin bár kiváló harcos volt, a vérbeli Jedi-mentalitást igazából soha nem tette magáévá. Nagyon jó volt látni, hogy ez a gyakorlásnak szánt párbaj szépen-lassan átcsusszan élet-halál harccá. Igazából persze Obi-Wan végig kontroll alatt tartotta az eseményeket, de azért elgondolkodtató, hogy vajon a felforrt agyvízű Anakinnél hol lett volna az a pont, hogy észbe kap és leáll. Amikor Vader mintegy megalázva bámul a távozó szállító után, szerintem egy az egyben ez a múltbeli lecke jutott az eszébe. "When I left you I was but the learner. Now, I am the master". Soha nem vált azzá, mert soha nem értette meg, mit is jelent mesternek lenni. A jelenbe visszatérve: nagyszerű volt látni, hogy Obi-Wan szépen lassan úrrá lesz a helyzeten és átveszi a tényleges irányítás a Jabiimon. Tala most is remekelt, a halálát őszintén sajnáltam, de örülök, hogy ezt meglépték. Ugyanígy a szívemhez nőtt NED-B is. Hihetetlen, hogy a Disney-éra már mennyi szerethető és egyedi viselkedésű droidot kitermelt az elmúlt években. NED-B egyértelműen a hűség mintaképe. Nálam most helyükre kerültek az olyan mellékszereplők is, mint Roken vagy Haja. Eddig mindketten olyan semmilyenek voltak számomra, de itt karaktereik remekül működtek. Tetszett, ahogy Obi-Wan szépen-lassan felfogja létezésének szükségességét és jelentőségét. A Menedék falán ismét láthattunk az EU-ból átvett neveket, bár ezeket már tényleg csak a legesleg hardcore rajongók tudják csak beazonosítani. Viszont a credit alapján az egyik Erő-érzékeny gyermek neve Corran volt, aki a Jabiimon a kimenekítésre várt. Csak nem Corran Horn? Még a kor is stimmelne! Örülök, hogy Leia is kapott feladatot a kimenekítés során, de azért arra figyeltek, hogy szerepét ne túlozzák el. Engem kétszer is megdöbbentettek a készítők. Először is Reva, akiről kiderül, hogy arra tette fel az egész életét, hogy bosszút álljon Darth Vaderen. Rendkívül tragikus sors az övé. Hihetetlen, hogy a 66-os parancs legborzasztóbb képsorait ennyire megmutatták nekünk, nevezetesen, hogy Anakin gyerekeket gyilkol. Persze azért a vágás ennek brutalitását tompította, de ez még így is bátor és tökös bevállalás volt a készítők részéről. Mindezt egy Disney+ nevezetű csatornán. És most akkor ne is citáljuk ide a már ezerszeresen megcáfolt "a Disney csak a pisiseknek tartogatja a SW-t" tézist. De visszatérve Revára. Igazán megsajnáltam őt. A Sötét Oldal képviselői végig megvezették, igazi gyomros volt hallani a Főinkvizitor szájából (tudom, hogy nem sok esélye volt, hogy felülírják a Rebels-t de én azért megnyugodtam), hogy eddig hasznos volt Reva haragja, de most már szimplán csak fárasztó. A jobb sorsra érdemes, magányra ítéltetett lányt (mert még az) ezzel végleg a sárba tiporták, ténylegesen és képletesen is. Igazi kegyetlenség ez a javából. És még erre jött csak az igazi brutális ráadás: Obi-Wan, hogy időt nyerjen, szintén csak csalinak használta fel őt. Revát elárulta és cserben hagyta mindenki. A Sötét majd a Világos Oldal. Sithek és Jedik. Mindenki csak eszközként tekintett rá. Mi maradt mégis Revának ezekután? Egy utolsó bosszú, hogy ott sújtson le, ahol Obi-Wannak nagyon fáj (és végre helyére kerül az is, hogy Reva pont Owent szúrta ki a tömegből a pilot-ban). Biztos vagyok benne, hogy Reva már nem számol azzal, hogy élve elhagyhatja majd a Tatooine-t. És éppen ezért lesz a legveszedelmesebb ellenfél most. Obi-Wan küldetése még soha nem került ennyire veszélybe mint most. És ezek mellett még olyan "apró" finomságok is történtek, mint egy vérbeli párbaj Vader és Reva között, vagy még előtte Vader, ahogy az Erőt használja a csaligép megállítására. Utóbbi szerintem egy az egyben mozifilmes minőség volt. Ez a rész egyértelműen csillagos ötös, mi más is lehetne.

Most néztem meg másodjára. Tömény gyönyör volt az elejétől a végéig. Holnap, azaz már ma írok bővebb véleményt, de annyi mindenképp ki kívánkozik már most, hogy a készítők olyan szintű alázattal vannak a Star Wars felé, hogy még arra is figyeltek, hogy Anakin és Obi-Wan az EP2-ben használt fénykardját vette elő a flashback jelenetben! Ezen a téren még Lucas is inkonzisztens volt nemegyszer a harmadik epizódban! Hihetetlen!

És persze így van idő és lehetőség kibeszélni az adott epizódot.

Egyáltalán nem túlzóak a fenti hozzászólások. A Disney+ előfizetésemet nem is lehetett volna méltóbban megünnepelni!! Csodálatos volt.

Az angolok utoljára 1928-ban kaptak ki 4 góllal hazai pályán.

Szerintem úgy 60 éve nem volt ekkora siker a magyar labdarúgásban.

Közben sporttörténelem van születőben.

Megvárom az első véleményeket.

Szerintetek Lama Su vajon túlélte? Nem volt egyértelmű, hogy likvidálták.

E. K. Johnston: A királynő reménysége Egyetértek @Iqvi-vel, valóban nagyságrendekkel jobb könyv a második résznél, persze az igazat megvallva az utóbbi nem is tette túl magasra a lécet és még finoman fogalmaztam... A történetbe közvetlenül a Geonosis eseményei után csatlakozunk be. Az elején féltem, hogy az egész arról fog szólni, ahogy Padmé az esküvőjére készülődik, és a ruhaköltemények részletezésében persze itt sincs hiány, de ez nem volt egyáltalán zavaró mennyiségű. A kötetben valójában kapunk egy tisztes adag politikát is, még ha persze nem is olyan mélységben, mint korábban Luceno vagy Gray művei, ahhoz azért Johnston korántsem olyan jó író. De még így is elégedett lehettem. Láthatjuk, Palpatine továbbra is keveri a trutyit a szülőbolygóját illetően, és most sokkal inkább ki lett bontva a Chommel-szektor geopolitikai viszonyrendszere, valahogy ennyi kellett volna a második kötetben is. Szintén hihetően jelenik meg a Klónháború első heteinek érzülete, tapasztalata, a gyors szeparatista támadások a Külső Gyűrűnél, amelyre a Köztársaság egyelőre csak lassabban tud reagálni. Nagyon tetszett, hogy a felszínen kapargatva lett a szakadár szervezeteken belüli viszálykodás is, gondolok pl. arra, hogy a Kereskedelmi Szövetségnél korántsem ért mindenki egyet abban, hogy Nute Gunray belevitte őket a háborúba. Persze mi tudjuk, hogy ezek a KSZ-en belüli szakadárok nem érnek majd célt, hiszen Gunray és Lott Dod is a helyén maradt, mégis jó látni, hogy ezek az egyenarcúnak tűnő szervezetek is belső mechanika szerint működnek, különböző rivalizáló frakciók meglétével együtt. Az kimondottan tetszett, hogy felmerül a KSZ miatt nem lehet minden neimoidit automatikusan megbélyegezni; Padménak is nem kevés önfegyelmébe kerül, hogy neimoidi volta ellenére megbízzon Oje N'deeb szavaiban, miközben Sachét, akit anno megkínoztak a megszállás alatt, érthető módon valamelyest felkavarja a fejlemény. A könyv erőssége természetesen Padmé és udvarhölgyei viszonyának bemutatása, voltaképpen az egész trilógia erre hegyezi ki a hangsúlyt. Anakin belépése Padmé életébe ezt a harmonikus egyensúlyi viszonyt borítja fel, főleg Sabé esetében, akinél ráadásul egyre erősebben jelentkezik az az igény, hogy most már ennyi év után a saját útját kell járnia. Igazából valahol Padmé, aki nyilván ebben szocializálódott, is önző volt, hogy titkokkal teli, körülményes élete teljes életfeladásra késztette az udvarhölgyeket és Sabénak is azonnal repülnie kell, ha valami újabb gond adódik. De a javára legyen írva, hogy Sabé kétségeit a könyv végére megérti és zokszó nélkül felmenti leghűségesebb udvarhölgyét a további szolgálat alól. Tetszett, hogy egy rövidke pillanatban megmutatkozott Anakin valós énje. Ahogy felmerül, hogy Padménak esetleg baja esett, minden finomabb rávezetés nélkül összeszorítja Sabé torkát az Erő segítségével ott a sötét hálószobában. Persze ez ott akkor elsikkad, hiszen hamar rendeződik az ügy, de mégis, ilyet egy Jedi nem csinál. Az mindenképp tetszetős, hogy eddig olyan sehol sem elemzett szegmense a saga-nak is bemutatkozik, miszerint az udvarhölgyek hogyan viszonyulnak Padmé és Anakin kapcsolatához. Egyszerű, próbálnak úgy tenni, mintha nem vettek volna észre semmit, de ez - érthető okokból - nem sokáig tartható. A csúcspontnak szánt Hebekrr Minor-i mentőakció hamar le lett rendezve és az akciók se lettek maradandóak, sőt, talán teljesen felesleges volt, mint ahogy egy női nemű (!) klónkatona szerepeltetését is teljesen beleerőltetettnek éreztem. Persze egy Bad Batch-osztag után minden lehetséges, de valahogy itt teljesen abszurd és izzadtságszagú volt. Igazából a Sabé-fejezetek sokkal "izgalmasabbak" voltak, ott legalább némi képet kaphattunk arról, hogy mit is csinálnak a szenátorok pár héttel a háború kirobbantása után. Vitatkoznak, estélyeket tartanak, mint mindig. -------------- Bár a harmadik rész valamit visszahozott a teljes trilógiát nálam földbe állító katasztrofális második rész után, azért ez a trilógia így is egy elpuskázott lehetőség. Ezt sokkal jobban meg lehetett volna írni. Az első rész, minden sminkelés és ruháztatás ellenére összességében tetszett. Láthattuk Padmé szárnypróbálgatásait újdonsült szenátorként, amikoris teljesen új társadalmi-politikai viszonyokhoz kell alkalmazkodnia a Naboo agyonceremóniázott légköre után. Ez érzésem szerint sikerült, a Bromlarch körüli bürokratikus útvesztőt jól sikerült bemutatni, miközben megismerhettük a szenátusi erőviszonyokat. Ehhez képest a második kötet brutális visszaesés volt, épp eléggé kifejtettem ennek részletezését az adott topikban. A harmadik kötet valamint megmentett a trilógia renoméjából, de az első kötet színvonalát még így sem éri utol. Ahhoz túl elnagyolt minden egyes történés, mintha csak ízelítőt kapnánk az írónőtől. 4 kötet után (+ Ahsoka ugyebár) kijelenthetem, hogy E. K. Johnston nem lesz a kedvenc SW-íróm soha, egyszerűen nem én vagyok a célközönsége. Claudia Gray is ezen a lányoknak szóló YA színvonalon kezdte, de ő szintet tudott lépni, míg Johnston megmaradt egy fanfiction-író szintjén (ez az érzület az összes kötetére igaz, bár eltérő mértékben). Remélem, a prequel-éra politikájának szerepeltetését ezzel a fejesek nem érzik elvégzett feladatnak, és egy jobb író (Lucenót már nem is merem írni) majd szabad kezet kap annak részletes megformálásában.

Mennyi esélye van, hogy két pau'an - amely azért nem egy túl gyakran látott faj - is ugyanazt a pozíciót éri el, amely a két Sith után a legmagasabb az Erő szempontjából?

Ugyanaz a magyar hang, mint a RO-ban, nem?

Ahogy Vader maszkjára rávetül a tűz fénye, az már most ikonikus kép.

Megmondom őszintén, előzetesen nem annyira örültem, hogy Obi-Wan összefog futni Darth Vaderrel, sőt már annak sem, hogy elhagyja száműzetésének színhelyét, a Tatooine-t. Időnként nehéz leküzdeni magamban a most már többévtizede elképzelt dolgokat, nevezetesen, hogy az öreg Ben majd húsz év után először fut össze egykori tanítványával a Halálcsillag fedélzetén, és hogy Vader, amikor megérzi volt mestere jelenlétét, egyértelműen a mustafari legyőzetésére utal. De ez szerencsére csak az én szegényes kreativitásomat tükrözi. Merthogy itt minden a helyén volt, sőt, így kellett történnie. A kétévtizedes tátongó lyuk egy jelentős részét sikerült betömni, már ami Obi-Wan és Anakin mindig is viszontagságos és ellentmondásos kapcsolatát jelenti. És nem mellesleg egy újabb lépcsőfokhoz jutottunk, hogy eljussunk a majdani öreg bölcs Ben hibátlannak tűnő imázsához. Olyan ikonikus jeleneteket kaptunk egymás után, amelyeket majd méltán rakhatunk a filmes képek mellé. Már az nagyon tetszett, ahogy a készítők időt hagytak Obi-Wan és Leia kapcsolatának kibontására. Utóbbi esetében továbbra sem győzőm hangsúlyozni a hihetetlenül kiváló castingot. Mapuzo nagyon tetszett a kietlenségével, és ahogy egymás után következtek a különböző birodalmi lerakatok és őrállomások, hátborzongató volt az egész. Egyébként a nyomasztó hangulaton még a kissé debil kinézetű Freck sem tudott rontani, aki nyilván a helyi őshonos nép képviselője, és vérbeli kollaboráns. A feszült jelenetek egymás után következtek, gondolok itt például arra amikor a rohamosztagosok felszálltak a transzportra. Igazából ha nincs Leia, Obi-Wan már jóval korábban lebukott volna, egészen hihetetlen, hogy milyen amatőr volt nem egyszer a rész során. Persze érthető, hogy teljesen meg van zavarodva, a 10 év alatt már-már megszokott világa felborult, felszínre kerülnek régi démonai, emlékei, kudarcának mementói. Ewan McGregor nagyon jól hozta a zavarodott, talaját vesztett Jedi-mestert, szerintem az eddigi három rész során most produkált a legjobban. Még ha mentálisan most nem is volt a toppon, azt azért megmutatta, hogy harcolni tud és korántsem azon az elegáns módon, mint ahogy a TCW-ben megszokhattuk tőle. A már említett Frecket példának okáért pajzsként használta... ilyet a régi Kenobi soha nem csinált volna. Brutális volt, ahogy a szerencsétlen rohamosztagost kettévágta a lézerkapu. Az epizód központi alakja ezzel együtt is Darth Vader volt. Viszolyogtató volt látni az epizód elején, ahogy összeszerelik őt, azaz rákerülnek a mesterséges kiegészítők arra a kevéske hústömegre, ami maradt belőle. Az egykori életerős és fiatal Anakinból egy végtagok nélküli torzó maradt, amelynek hátából csövek csatlakoznak. Amit Vader leművelt a Mapuzón, az végtelenül kegyetlen volt. Mert persze láthattuk már a sith nagyurat tombolni. De eddig olyan áldozatok kerültek ki a kezei közül a képernyőn, mint a civilizált mivoltuktól megfosztott buckalakók (persze ezt a képet már árnyalta azóta a Book of Boba Fett), a Szeparatista Tanács háborús bűnös csúszómászói, az olyan birodalmi tisztek, mint Ozzel és Needa, vagy akár a Profundity lázadó személyzete. Utóbbiakat persze sajnálhatja az ember, de ők mégis egy háború aktív résztvevői, úgymond tudták, mire vállalkoztak. Itt viszont nincs "enyhítő körülmény", Vader kiméletlenül belekezd az aljas gyilkosságokba, csakhogy Obi-Want kiugrassza a rejtekhelyéről... egy anya fél percen belül veszíti el férjét és gyermekét... ily fokú kegyetlenségre Anakin/Vader részéről legutóbb talán csak a Jedi-tanoncok esetében láthattuk őt még a Jedi-templom ostromakor... de még utóbbi esetben is még időben váltott a kamera. Itt viszont a legelemibb borzalmát láthattuk annak, hogy a Galaxis boldogulni kívánó egyszerű kisemberei mennyire ki vannak szolgáltatva a Sith-ek kénye-kedvének. És itt semmiféle demokrácia játszósdi és birodalmi szenátusosdi nincsen. Vader teljes mértékben kívül esik minden birodalmi hierarchián. Röviden itt kitérnék az inkvizítorokra is. A Főinkvizítor feltételezett halála után azonnal elindul a helyezkedés. Itt jegyzem meg gyorsan, hogy a pau'an sorsát mihamarabb rendezni kell, mert ha valóban meghalt, ekkora fokú felülírás már megbocsáthatatlan és igazából teljesen értelmetlen. De biztos vagyok benne, hogy a FI valahogy életben maradt, de addig is azért jelen van egy aprócska vészcsengő mélyen valahol bennem. Ha Orn Free Taa lelövését megmagyarázták, ezzel itt sem maradhatnak adósak. Na de akiről szót kell ejtenem, az a Hármas Nővér. Nálam most érkezett meg a sorozatba. Amennyire nem tetszett a színésznő játéka az első két epizódban, itt most annyira a helyén volt minden. Ezúttal megvolt a fenyegető aura, amelyet a magam részéről az eddigiekben hiányoltam. De ugyanígy az Ötös fivér is sokkal jobban működött most. Tetszik a koncepció, hogy létezik egy szervezett menedékhálózat a megmaradt jedik kimentésére, ez mintha már szerepelt volna egy képregényben, de lehet rosszul emlékszem. A fal érdekes csemegéket is nyújt a Legends-kedvelők számára. Quinlan Vos és Caleb Dume mellett elvileg felfedezhetőek olyan nevek, mint Djinn Altis, Valin Halcyon (Corran Horn apja) és Roganda Ismaren. A Legends-ben ők mindannyian túlélték a 66-os parancsot. Végig ismerős volt a Talát játszó színésznő, csak nem tudtam hova tenni: ő játszotta Ellaria Sandot a GoT-ban. A rész csúcspontja természetesen az utolsó percek. Obi-Wan megégetése brutális volt, nem gondoltam volna, hogy bármi hasonlóra sor fog kerülni. Nekem az volt az érzésem, hogy Vader csalódott Obi-Wanban, aki folyton próbált kitérni a harc elől. A sith nagyúr számára ő egy megkeseredett, jobbára már teljesen ártalmatlan lelki-fizikai roncsként tűnt fel és talán ezért is hagyta elmenekülni. El tudom képzelni, hogy Vader ezután már nem fogja keresni Kenobit, hiszen az elégtételt megkapta, miközben Obi-Wannak nagyobb büntetés, hogy kudarcaival és bukásával kell együtt élnie. Talán ez lehet az értelmes magyarázata annak, hogy Kenobi olyan kurtán-furcsán menekült meg. Ahogy Vader bámulta a tüzet, szinte lehetett látni, hogy mustafari pokoljárásának minden egyes másodperce lepergett újra a szeme előtt.

Volt valaha Vader ennyire ijesztő és kegyetlen? Te jézusatyaúristen! Ezt még emésztenem kell. Az EP4-es találkozásukat már soha nem tudom ugyanolyan szemmel nézni, mint eddig. És nálam erre az epizódra érkezett meg a Harmadik Nővér karaktere is. Fenomális a csaj! Az egész epizód csillagos ötös. James Earl Jones, Obi-Wan és Leia beszélgetései, az EU-s utalások (Quinlan Vos, Jabiim) és persze a brutális "párbaj" am inkább Obi-Wan végső megaláztatása volt. Most néztem meg másodjára az epizódot, még mindig csak pislogok mint hal a szatyorban. Brutális volt! Össze kell szednem a gondolataimat a következő napokban.

Brutálisan jó volt.

Nagyon örülök ezeknek a véleményeknek, alig várom az estét.

Cavan Scott: Félelem nélkül (HR #1-5) Alig vártam már, hogy magyarul is jöjjön. Nagyon tetszett a történet, bár az igazat megvallva én a nihileket sokkal érdekesebb ellenségnek tartom a drengireknél. Ennek ellenére hátborzongató volt megjelenésük meg a tudat, hogy villámsebesen el kezdik letarolni a Határvidéket. Amely azonban érinti a hutt felségterületet is, így már körvonalazódik az alkalmi szövetség a Jedik és a Hutt Cartel között. Kíváncsi leszek Sskeer mester sorsára, jó kérdés, hogy van-e számára visszaút. Keeve viszont elindult azon az úton, hogy egyszer kiváló Jedi-mesterré váljon. Pedig az elején még nagyon türelmetlen, főleg a próbatétele napján (pont most olvastam újra a Lando képregényt is, így jó volt látni, hogy a kis repülő kék izéket, a ximpiket újra felhasználták) Avar Kriss azonban már most az, egyértelműen az éra kiemelkedő Jedije, minden jelenetét nagyon szerettem és jó volt újra látni őt a Jedik fénye után. 4/5

Biztos vagyok benne, hogy a Lars-családdal még fogunk találkozni.