Nute Gunray

Én még mindig nem tértem magamhoz. Az kimondottan tetszett, hogy ezekhez a fan service dolgokhoz alázattal és igényességgel álltak hozzá.

Nálam a sorozatzáró (évadzáró?) egy szinten van a saga-filmekkel. Egészen döbbenetes és elképesztő háromnegyedóra volt ez. Könnytenger az arcom azóta is.

Atyaúristen. Még most is könnyezek. Ez maga volt a nagybetűs Star Wars történelem. Olyan impulzusokkal és érzelmi hullámvasúttal teli 44 perc volt ez, hogy jóval többnek éreztem. Akár egy egész estés mozifilmet. A legelső benyomások: - Kaptunk egy hihetetlenül epikus párbajt Vader és Obi-Wan között. Esküszöm, nekem jobban tetszett, mint az EP3-as, amely mindig is kissé túlkoreografált volt az ízlésemnek. Itt viszont a tömény, letisztult érzelmek domináltak, amely a fénykardpárbaj nyers mivoltában is megjelent. Szenzációs, hányszor fogjuk ezt még újra nézni? Rengetegszer. Ahogy mindketten használták az Erőt ezen a kietlen, Malachorra emlékeztető bolygón. És amikor megsérül a maszk... A hideg borsódzott a hátamon, amikor Hayden szemében megjelent az elemi gyűlölet. Obi-Wan most utoljára szembesülhetett vele, hogy Anakin valóban elveszett. Hogy miért hagyta életben? Amiért már az EP3 végén is. Obi-Wan a megtestesült, nagybetűs Jedi. Egy erkölcsileg legyőzött, saját szánalmában fetrengő ellenséget már nem fog lemészárolni. Valahogy én ezt így éreztem helyénvalónak, hogy Obi-Wan másodjára is maga mögött hagyja egykori tanítványát. - Sok mindenért lehet dicsérni a sorozatot, de talán első helyen emelkedik ki számomra, hogy rengeteget tett hozzá Owen és kisebb részt Beru karakteréhez. Én eddig is nagyra becsültem őket, de itt megmutatták, hogy az egyszerű ember a szeretetével és ragaszkodásával fel veszi a versenyt egy Erőhasználóval szemben is, még ha persze az utóbbi nincs éppen az egészsége maximumán. Egészen más körülmények között, de Owen és Beru legalább olyan gondoskodó pótszülei voltak Luke-nak, mint Organáék Leiának. Soha többé nem tudom ezentúl máshogy nézni az EP4 első félóráját. - A Luke casting eszméletlen lett egyébként. Kérdés, hogy később Owenék hogyan magyarázták meg neki, hogy mi történt vele ezzen az éjjelen, ki volt az a rejtélyes feketeruhás nő... Na és aztán ott volt a "hello there". Kicsit sajnáltam, hogy egy igazi Obi-Luke diskurzust nem láthattunk, bár kissé látszik, hogy Leia és Luke egészen eltérő körülmények között nevelkedtek, és dacára annak, hogy ikrek, Luke mintha "alacsonyabb" fejlődési szakaszban lenne. - Reva... igazi tragikus sors az övé, de most kapott esélyt, hogy megtalálhassa lelki békéjét. Remélem, sikerülni fog neki, távol a Galaxis és az Erő minden nyűgétől. És igen, revideálom korábbi véleményemet. Moses Ingram igenis jó színésznő. - Az Alderaan jeleneteit már végig könnyeztem. Amikor Bail mondja, hogy félti Leia jövőjét, ott el is törött a mécses. Tanulságos megfigyelni Breha arcát. Iszonyat jó színészi játék jellemezte az egész sorozatzárót egyébként. És akkor aztán jött az Obi-Wan és Leia beszélgetés. Minden más lesz ezekután, az EP4 eleji segélykérés, vagy hogy tényleg, mégis miért lett Han és Leia fia Ben, amit eddig, 2015 óta nem igazán értettem. Minden a helyére került. - Kíváncsi leszek az Ösvény sorsára. Egész jó karaktereket ismerhettünk meg Roken és Haja személyében. Még idekívánkozik a Főinkvizitor is. Tetszett, hogy bár jelezte egyetnemértését, nem akadékoskodott tovább, amikor Vader mégis Obi-Wan üldözése mellett döntött. Tudja a dörgést, tudja, mikor kell befogni a száját. Nem véletlenül maradhatott 15 évig a posztján, pedig Vader alatt csak úgy hullanak az emberek. - Aztán ott voltak a cameók is. Palpatine pár mondatot kapott, de így is leuralta a jelenetet. Ian McDiarmid ennyi év után is tökéletesen hozza a figurát. Liam Neeson visszatérésére élővásznon pedig mióta is várok? 20 éve? Mit is lehet ilyenkor írni? Ez maga volt a Star Wars esszenciája.

Ma este nézem.

Hogy a TCW ennyire elől van, az nagyszerű. Pedig nem mai darabról van szó.

Én is, mert az eredeti várakozásaimhoz képest az első évad brutál jó lett, olyannyira, hogy meg is előzte nálam a TCW-t és főképp a Rebels-t.

Nagy Ősanya

Az meg lett erősítve, hogy - többek között - Tera Sinube és Coleman Kcaj mesterek holttesteit láthatjuk konzerválva abban a teremben?

Van egy pont a flashback-párbajban, ahol Anakin dühtől vezérelve ugyanolyan mozdulatokkal ütötte a földre kerülő Obi-Wan kardját, mint később abban az ikonikus EP6-os párbajban Luke Vaderét, amikor az egyik kezétől is megszabadította. Ez a párhuzam nekem nagyon tetszett, itt már egyértelműen a düh és a sötét oldal vezérelte Anakin mozdulatait.

A borító színvilága fantasztikus.

Nem feltétlen egy saga filmhez kéne hasonlítani ezt a sorozatot. Számomra azért nagyszerű az Obi-Wan, mert az EP3 és EP4 között tátongó űr egy újabb szeletét tölti ki. Olyan jeleneteket láthattunk már most, amire sokan 40-45 éve várnak. Csak egyet említek, hogy megértsd: Bail és Leia közös jelenetben. Most először. Bármilyen hihetetlen is.

Rixon összeszedte, hogy kik azok a túlélő Jedik, akinek neve szerepel a két menedékfalon. Persze csak a nevük kánon, a háttérsztorijuk nem.

Nekem tetszik az Obi-Wan, és ezt nem fogom szégyellni, pláne nem holmi youtuber megmondókhoz igazítom a véleményem.

Számomra Havas Jon mindig egyike volt a legérdektelenebb és legunalmasabb GoT-szereplőknek (és talán Kit Harrington volt a legrosszabb színész is a main cast-ban), így annyira nem hozott lázba ez a bejelentés. Meglátjuk.

Már a felütés teljesen odaszegezett a képernyőhöz. Amikor megjelent a fiatal Obi-Wan és Anakin, meg is jegyeztem: a végén még ezek megríkatnak megint. Leírhatatlan érzés volt őket így újra látni. Valamikor az EP2 előtti hónapokban kerülhetett sor erre a párbajra. Szerintem a fiatalítás jól működött, bár azért Haydenen látszott, hogy nem múlt el nyomtalanul az a két évtized, de ez bőven belefért. Coruscant is nagyon jó volt látni, főleg nappali fényben, igaz, a légiforgalmat azért hiányoltam. A készítők mindvégig nagyon jól kombinálták a jelent a flashback jelenetsorral, amelynek kifutása és motívuma volt, hogy bizony Anakin nem véletlenül maradt sokáig padawan és Obi-Wan nem véletlenül járt túl az eszén Mustafaron, illetve most a Jabiimon, de akár a Halálcsillagon történő végső megmérettetést is nyugodtan ide vehetjük. Anakin bár kiváló harcos volt, a vérbeli Jedi-mentalitást igazából soha nem tette magáévá. Nagyon jó volt látni, hogy ez a gyakorlásnak szánt párbaj szépen-lassan átcsusszan élet-halál harccá. Igazából persze Obi-Wan végig kontroll alatt tartotta az eseményeket, de azért elgondolkodtató, hogy vajon a felforrt agyvízű Anakinnél hol lett volna az a pont, hogy észbe kap és leáll. Amikor Vader mintegy megalázva bámul a távozó szállító után, szerintem egy az egyben ez a múltbeli lecke jutott az eszébe. "When I left you I was but the learner. Now, I am the master". Soha nem vált azzá, mert soha nem értette meg, mit is jelent mesternek lenni. A jelenbe visszatérve: nagyszerű volt látni, hogy Obi-Wan szépen lassan úrrá lesz a helyzeten és átveszi a tényleges irányítás a Jabiimon. Tala most is remekelt, a halálát őszintén sajnáltam, de örülök, hogy ezt meglépték. Ugyanígy a szívemhez nőtt NED-B is. Hihetetlen, hogy a Disney-éra már mennyi szerethető és egyedi viselkedésű droidot kitermelt az elmúlt években. NED-B egyértelműen a hűség mintaképe. Nálam most helyükre kerültek az olyan mellékszereplők is, mint Roken vagy Haja. Eddig mindketten olyan semmilyenek voltak számomra, de itt karaktereik remekül működtek. Tetszett, ahogy Obi-Wan szépen-lassan felfogja létezésének szükségességét és jelentőségét. A Menedék falán ismét láthattunk az EU-ból átvett neveket, bár ezeket már tényleg csak a legesleg hardcore rajongók tudják csak beazonosítani. Viszont a credit alapján az egyik Erő-érzékeny gyermek neve Corran volt, aki a Jabiimon a kimenekítésre várt. Csak nem Corran Horn? Még a kor is stimmelne! Örülök, hogy Leia is kapott feladatot a kimenekítés során, de azért arra figyeltek, hogy szerepét ne túlozzák el. Engem kétszer is megdöbbentettek a készítők. Először is Reva, akiről kiderül, hogy arra tette fel az egész életét, hogy bosszút álljon Darth Vaderen. Rendkívül tragikus sors az övé. Hihetetlen, hogy a 66-os parancs legborzasztóbb képsorait ennyire megmutatták nekünk, nevezetesen, hogy Anakin gyerekeket gyilkol. Persze azért a vágás ennek brutalitását tompította, de ez még így is bátor és tökös bevállalás volt a készítők részéről. Mindezt egy Disney+ nevezetű csatornán. És most akkor ne is citáljuk ide a már ezerszeresen megcáfolt "a Disney csak a pisiseknek tartogatja a SW-t" tézist. De visszatérve Revára. Igazán megsajnáltam őt. A Sötét Oldal képviselői végig megvezették, igazi gyomros volt hallani a Főinkvizitor szájából (tudom, hogy nem sok esélye volt, hogy felülírják a Rebels-t de én azért megnyugodtam), hogy eddig hasznos volt Reva haragja, de most már szimplán csak fárasztó. A jobb sorsra érdemes, magányra ítéltetett lányt (mert még az) ezzel végleg a sárba tiporták, ténylegesen és képletesen is. Igazi kegyetlenség ez a javából. És még erre jött csak az igazi brutális ráadás: Obi-Wan, hogy időt nyerjen, szintén csak csalinak használta fel őt. Revát elárulta és cserben hagyta mindenki. A Sötét majd a Világos Oldal. Sithek és Jedik. Mindenki csak eszközként tekintett rá. Mi maradt mégis Revának ezekután? Egy utolsó bosszú, hogy ott sújtson le, ahol Obi-Wannak nagyon fáj (és végre helyére kerül az is, hogy Reva pont Owent szúrta ki a tömegből a pilot-ban). Biztos vagyok benne, hogy Reva már nem számol azzal, hogy élve elhagyhatja majd a Tatooine-t. És éppen ezért lesz a legveszedelmesebb ellenfél most. Obi-Wan küldetése még soha nem került ennyire veszélybe mint most. És ezek mellett még olyan "apró" finomságok is történtek, mint egy vérbeli párbaj Vader és Reva között, vagy még előtte Vader, ahogy az Erőt használja a csaligép megállítására. Utóbbi szerintem egy az egyben mozifilmes minőség volt. Ez a rész egyértelműen csillagos ötös, mi más is lehetne.

Most néztem meg másodjára. Tömény gyönyör volt az elejétől a végéig. Holnap, azaz már ma írok bővebb véleményt, de annyi mindenképp ki kívánkozik már most, hogy a készítők olyan szintű alázattal vannak a Star Wars felé, hogy még arra is figyeltek, hogy Anakin és Obi-Wan az EP2-ben használt fénykardját vette elő a flashback jelenetben! Ezen a téren még Lucas is inkonzisztens volt nemegyszer a harmadik epizódban! Hihetetlen!

És persze így van idő és lehetőség kibeszélni az adott epizódot.

Egyáltalán nem túlzóak a fenti hozzászólások. A Disney+ előfizetésemet nem is lehetett volna méltóbban megünnepelni!! Csodálatos volt.

Az angolok utoljára 1928-ban kaptak ki 4 góllal hazai pályán.

Szerintem úgy 60 éve nem volt ekkora siker a magyar labdarúgásban.

Közben sporttörténelem van születőben.

Megvárom az első véleményeket.

Szerintetek Lama Su vajon túlélte? Nem volt egyértelmű, hogy likvidálták.

E. K. Johnston: A királynő reménysége Egyetértek @Iqvi-vel, valóban nagyságrendekkel jobb könyv a második résznél, persze az igazat megvallva az utóbbi nem is tette túl magasra a lécet és még finoman fogalmaztam... A történetbe közvetlenül a Geonosis eseményei után csatlakozunk be. Az elején féltem, hogy az egész arról fog szólni, ahogy Padmé az esküvőjére készülődik, és a ruhaköltemények részletezésében persze itt sincs hiány, de ez nem volt egyáltalán zavaró mennyiségű. A kötetben valójában kapunk egy tisztes adag politikát is, még ha persze nem is olyan mélységben, mint korábban Luceno vagy Gray művei, ahhoz azért Johnston korántsem olyan jó író. De még így is elégedett lehettem. Láthatjuk, Palpatine továbbra is keveri a trutyit a szülőbolygóját illetően, és most sokkal inkább ki lett bontva a Chommel-szektor geopolitikai viszonyrendszere, valahogy ennyi kellett volna a második kötetben is. Szintén hihetően jelenik meg a Klónháború első heteinek érzülete, tapasztalata, a gyors szeparatista támadások a Külső Gyűrűnél, amelyre a Köztársaság egyelőre csak lassabban tud reagálni. Nagyon tetszett, hogy a felszínen kapargatva lett a szakadár szervezeteken belüli viszálykodás is, gondolok pl. arra, hogy a Kereskedelmi Szövetségnél korántsem ért mindenki egyet abban, hogy Nute Gunray belevitte őket a háborúba. Persze mi tudjuk, hogy ezek a KSZ-en belüli szakadárok nem érnek majd célt, hiszen Gunray és Lott Dod is a helyén maradt, mégis jó látni, hogy ezek az egyenarcúnak tűnő szervezetek is belső mechanika szerint működnek, különböző rivalizáló frakciók meglétével együtt. Az kimondottan tetszett, hogy felmerül a KSZ miatt nem lehet minden neimoidit automatikusan megbélyegezni; Padménak is nem kevés önfegyelmébe kerül, hogy neimoidi volta ellenére megbízzon Oje N'deeb szavaiban, miközben Sachét, akit anno megkínoztak a megszállás alatt, érthető módon valamelyest felkavarja a fejlemény. A könyv erőssége természetesen Padmé és udvarhölgyei viszonyának bemutatása, voltaképpen az egész trilógia erre hegyezi ki a hangsúlyt. Anakin belépése Padmé életébe ezt a harmonikus egyensúlyi viszonyt borítja fel, főleg Sabé esetében, akinél ráadásul egyre erősebben jelentkezik az az igény, hogy most már ennyi év után a saját útját kell járnia. Igazából valahol Padmé, aki nyilván ebben szocializálódott, is önző volt, hogy titkokkal teli, körülményes élete teljes életfeladásra késztette az udvarhölgyeket és Sabénak is azonnal repülnie kell, ha valami újabb gond adódik. De a javára legyen írva, hogy Sabé kétségeit a könyv végére megérti és zokszó nélkül felmenti leghűségesebb udvarhölgyét a további szolgálat alól. Tetszett, hogy egy rövidke pillanatban megmutatkozott Anakin valós énje. Ahogy felmerül, hogy Padménak esetleg baja esett, minden finomabb rávezetés nélkül összeszorítja Sabé torkát az Erő segítségével ott a sötét hálószobában. Persze ez ott akkor elsikkad, hiszen hamar rendeződik az ügy, de mégis, ilyet egy Jedi nem csinál. Az mindenképp tetszetős, hogy eddig olyan sehol sem elemzett szegmense a saga-nak is bemutatkozik, miszerint az udvarhölgyek hogyan viszonyulnak Padmé és Anakin kapcsolatához. Egyszerű, próbálnak úgy tenni, mintha nem vettek volna észre semmit, de ez - érthető okokból - nem sokáig tartható. A csúcspontnak szánt Hebekrr Minor-i mentőakció hamar le lett rendezve és az akciók se lettek maradandóak, sőt, talán teljesen felesleges volt, mint ahogy egy női nemű (!) klónkatona szerepeltetését is teljesen beleerőltetettnek éreztem. Persze egy Bad Batch-osztag után minden lehetséges, de valahogy itt teljesen abszurd és izzadtságszagú volt. Igazából a Sabé-fejezetek sokkal "izgalmasabbak" voltak, ott legalább némi képet kaphattunk arról, hogy mit is csinálnak a szenátorok pár héttel a háború kirobbantása után. Vitatkoznak, estélyeket tartanak, mint mindig. -------------- Bár a harmadik rész valamit visszahozott a teljes trilógiát nálam földbe állító katasztrofális második rész után, azért ez a trilógia így is egy elpuskázott lehetőség. Ezt sokkal jobban meg lehetett volna írni. Az első rész, minden sminkelés és ruháztatás ellenére összességében tetszett. Láthattuk Padmé szárnypróbálgatásait újdonsült szenátorként, amikoris teljesen új társadalmi-politikai viszonyokhoz kell alkalmazkodnia a Naboo agyonceremóniázott légköre után. Ez érzésem szerint sikerült, a Bromlarch körüli bürokratikus útvesztőt jól sikerült bemutatni, miközben megismerhettük a szenátusi erőviszonyokat. Ehhez képest a második kötet brutális visszaesés volt, épp eléggé kifejtettem ennek részletezését az adott topikban. A harmadik kötet valamint megmentett a trilógia renoméjából, de az első kötet színvonalát még így sem éri utol. Ahhoz túl elnagyolt minden egyes történés, mintha csak ízelítőt kapnánk az írónőtől. 4 kötet után (+ Ahsoka ugyebár) kijelenthetem, hogy E. K. Johnston nem lesz a kedvenc SW-íróm soha, egyszerűen nem én vagyok a célközönsége. Claudia Gray is ezen a lányoknak szóló YA színvonalon kezdte, de ő szintet tudott lépni, míg Johnston megmaradt egy fanfiction-író szintjén (ez az érzület az összes kötetére igaz, bár eltérő mértékben). Remélem, a prequel-éra politikájának szerepeltetését ezzel a fejesek nem érzik elvégzett feladatnak, és egy jobb író (Lucenót már nem is merem írni) majd szabad kezet kap annak részletes megformálásában.

Mennyi esélye van, hogy két pau'an - amely azért nem egy túl gyakran látott faj - is ugyanazt a pozíciót éri el, amely a két Sith után a legmagasabb az Erő szempontjából?