Nute Gunray

A 2. rész zeneileg (is) kiemelkedő volt, én is erre szavaztam.

Mármint Fennec? Mert ő négy részben is szerepelt a Mandalorian-ban.

Itt ez elég egyértelmű lesz. A többiek labdába se rúghatnak, még Fennec sem (őt a The Mandalorian-ban sokkal erősebbnek éreztem).

Azt hiszem az Ikrekre szavaztam. Hatásos belépőjük volt.

A végére becsatlakozom én is. Luke győzelme nem meglepő, még ilyen versenytársak mellett sem. Én Cad Bane-re szavaztam.

Számomra itt a legkatartikusabb jelenet az, amikor Ackbar elégedetten hátradől és megbabonázva figyeli az eseményeket, miközben a háttérben a legénység ujjong (és ezzel együtt, ismételten, a zene egészen fantasztikus). Az öreg itt, ebben a pillanatban hitte el, hogy a Birodalmat ezúttal végérvényesen legyőzték. Annyi szenvedés, áldozat, veszteség és lemondás után ez Ackbar életének legnagyobb pillanata.

Ezen a fejvadászok háborúja dolgon csúszott el a kánon, nem? Valahogy számomra érdektelen az egész. Persze, a gyűjtemény miatt én megveszem, de nem igyekszem mihamarabb elolvasni.

Mind a négyet előjegyeztem. Nem is tudom, melyiknek örülnék a legjobban. Talán A Jedik hajnala és a Dark Empire.

Majd valami SW-üresjárat idején ledarálom.

Nagyon tetszetős epizód volt, amely sok tekintetben reflektált a TCW-re illetve az 5 évvel később játszódó Fallen Order-re. Mindig öröm, ha egy olyan ikonikus helyszínt láthatunk, mint a Kashyyyk. A hely spirituális vonásait nagyon érzékletesen sikerült bemutatni, a vuki kultúra az egyik legkiemelkedőbb a Galaxisban. Ahogy @csoli1138 is írja, ezenfelül a vuki-trandoshai ellentét is kapott egy újabb ecsetvonást. Már a Legends-ben is az volt, hogy a Birodalom részben trandoshai rabszolgavadászokkal végeztette el a piszkos munkát a munkaerő "toborzást" illetően. Ennek megtartása mindenképp örvendetes és valóban kap egy újabb mélységet Fekete Krrsantan ellenszenve a gyíkok irányába. Kíváncsi vagyok, az egyszeri klón számára milyen érzés lehetett, hogy egy trandoshai dirigál nekik, bár az alá-fölé rendeltségi viszony helyett inkább az alkalmi együttműködés érzete volt bennem. Gungi felbukkanásának nagyon örültem. Szerintem jó, hogy túlélte a 66-os parancsot, kíváncsi vagyok, milyen viszontagságokon ment keresztül. Amellett nem tudok elmenni, hogy azért keresztezte hőseink útját, mert Omega ismét engedetlen volt és elkóborolt. Ez elég sokszor történik meg. Most épp jól jött ki a dolog, de ezekkel a magánakcióival szüntelenül veszélyezteti a csapatot. Vajon Hunter hol tanulhatott meg vukiul? Vagy a kiképzése része volt? Elképzelhető. A kashyyyk-i jelenetek nagyon látványosak voltak. Ha Cl Kestis tudta volna, hogy nem kell ellenségesen fellépni és akkor a helyi flóra-fauna sem bánt.... Akkor nem szenvedtem volna annyit azon a pályán. Ennek tükrében Venomor halála (mert sorsában ne legyünk kétségesek) kellően megérdemelt volt. Én nem éreztem Avatar-utánérzést. Már az Avatar sem egy eredeti alkotás (és akkor még finoman fogalmaztam), gyakorlatilag minden történettel, ahol természeti népek bukkannak fel, rokonítható. Emlékszem, csak az Avatar 1 előtti egy-két évben, amikor még azt se tudtam, hogy lesz ilyen film, két olyan magyar szerzős regényt is olvastam, amelynek történetére egy az egyben rá lehetett húzni Cameron filmjét. Mióta a film kijött, minden hasonló tematikájú könyvben, filmben, regényben sokan Avatar-koppintást látnak, amely szerintem nonszensz.

Tényleg nagyon jó lett!

Én csak nemrég, pár hónapja játszottam az első résszel, de így is maradt benne jó pár grafikai hiba, pedig gondolom foltozták rendesen. Úgyhogy igen, inkább később jelenjen meg, de akkor az legyen piacra kész alkotás.

@Frenkie, utólag is boldog születésnapot!

Ezt a jelenetet szigorúan csak Vader néma vívódásával vagyok hajlandó megnézni. Az a Noooo annyira kiábrándító és oly mértékben elvesz a jelenet súlyából, hogy nálam el is rontja az egész katarzist. Szeretem az EP9-et, de Palpatine "somehow" visszatérésével igazából azóta sem barátkoztam meg, úgyhogy akármikor nézem ezt a jelenetet, az agyam automatikusan negligálja az EP9-es Palpatine-t. Szerintem ez csak akkor fog változni, ha végre a mikéntet és a hogyant megismerhetjük és kitöltik a többévtizedes űrt. Erre már nem kell sokat várni, azt hiszem.

Az előző rész nekem e tekintetben (karakterépítés, ld. Cid) jobban működött.

Nekem továbbra is az a bajom ezzel a résszel, hogy meglehetősen súlytalan. A kincsvadászos tematikával nincs baj, de ehhez képest a próbatételek nem túl érdekesek, sőt igazából a csapat kettészedése is teljesen felesleges volt, hiszen aztán Techékkel nem történik semmi és hamar visszatalálnak Hunterékhez, ráadásul minden akadály nélkül. Az is furcsa, hogy a "kincs" amúgy egy irányíthatatlan és lomha fegyver. Ha esetleg itt tényleg a zeffo nép jelenik meg, az egy érdekes adalék, de ha nem, akkor még erről sem beszélhetünk.

Szerintem túl nagy a hasonlóság ahhoz hogy ne a zeffo kultúra egy utolsó nyomát láttuk itt.

Kalandnak elment, de azért a nagy egészhez nem sokat tesz hozzá. Egyelőre a 2. évadot gyengébbnek tartom az elsőnél, bár még csak öt epizódot láthattunk. A Köztársaság előtti időszak nagyon sok titkot rejt, egy teljesen kiaknázatlan terület. Ez a történet is a régi kincsvadászos Lando-sztorikat juttatta eszembe. A gépezet nekem egy az egyben a zeffo fajt juttatta eszembe, szerintem egyáltalán nem véletlen ez a hasonlóság, mind a fej külalakját, mind a kék energiafegyvert illetően. Azért itt látszik, hogy Omega gyerek még, könnyedén el lehet kápráztatni őt kétes történetekkel. Ahogy a végén ámulva ismételte az Elweys-i királyságot, szerintem még csak nem is hallhatott addig arról az ősi birodalomról. A rész annyiban jó volt, hogy jobban megismerhettük Phee-t, aki egyelőre nekem egy női Hondónak tűnik. Összességében nem dobtam hátast. Ha legalább hozzátett volna valamit a Galaxis korai történetéhez érdemben, más lenne a leányzó fekvése. A következő részt várom.

Az jó lett volna, ha valaki ismerős felbukkan a versenyzők között.

Én maximálisan egyetértek. Luke-ot, aki pedig eredendően azért adta fel magát, hogy megmentse apját, ebben a rövidke jelenetben jól érzékelhetően a Sötét Oldal hajtja.

Zenei téren az EP6 szerintem egyébként is kiemelkedik az összes saga-film közül, de ami itt 20-30 másodpercben felcsendül a párbaj során, az valami lélegzetelállító és libabőrös. Nem számít hányszor hallgatom meg, mindig megkönnyezem. Ami a párbajt illeti, talán a legkevésbé koreografált mind közül. Luke vagdalkozásában nincsen semmi szépség, már csak a szűk hely miatt sem. Mégis, a mindent elöntő emocionalitása a legjobbak közé emeli. Abban a fél percben benne van az egész saga, Anakin Skywalker tragédiája. Palpatine a legvégéig azt hiszi, hogy nyeregben van. Lecserélte Mault, majd Dookut, és most lecseréli újabb hasztalanná vált tanítványát, Vadert. De ezúttal a lánc megszakad és nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy számította. Luke jobb ember és jobb Jedi, mint apja valaha volt. Amikor aztán Palpatine egyébként is torz arca eltorzul a gyűlölettől, ott mutatkozik meg ízig-vérig Sith valója, amely még ocsmánnyá vált külseje ellenére is csak elvétve mutatkozik. Ott már csak az ősi Jedi-Sith ellenállás, a pusztítás vágya marad.

Főleg ha nő.

Felvezetőként elkezdtem darálni a második évadot (+ BoBF idevágó részei). Brutálisan színvonalas évad volt ez, kíváncsi vagyok, a 3. évad vajon tudja ezt überelni.

Vajon a gyerek Anakin képes lett volna kilőni az ellenfeleit, ha a Boonta Classic-ot is hasonló szabályrendszerrel rendezik?

9 körül szerintem.