Wilde

Érzelmi érték/Sentimental Value Ezt a filmet már korábban meg szerettem volna nézni, de csak most nemrég jutottam el rá. A nevét már hallottam, de eddig még nem láttam Joachim Triernek egy filmjét sem, de ezek után most meg fogom nézni az összes eddigi filmjét. Nagyon ritkán van már manapság film rám ekkora hatással, de ez olyan volt, hogy még napok után is erre gondolok. Egy klasszikus európai dráma, remekül megírva, fantasztikus színészi alakításokkal és pusztán esztétikai szempontból vizuálisan is gyönyörű. Ráadásul ezt a generációs traumát, ami a film központi témáját adja is úgy mutatja be, hogy közben a filmet mint műfajt láthatjuk a maga gazdagságában, hogy miként képes egyszerre az eszképizmus eszközeként működni, de mint művészeti forma szolgálhatja a fájdalom feldolgozását is, ez a rétegzettség az ami a legjobban tetszett benne. Nem egy klasszikus értelemben vett látványfilm, de ahogy fel vannak építve a jelenetek, benne mozgatva a színészek, a közelképek használata, a perspektívák váltása az mind úgy teszi látványossá, hogy én az ilyen filmekért szeretek moziba járni (egyébként korunk aktualitására, a streaming és a mozi viszonyára is részben reflektál a film). A SW-hoz két ponton van kapcsolódása a filmnek. Az egyik az nyilván adja magát, hiszen Stellan Skarsgard a férfi főszereplő, a másikon viszont eléggé meglepődtem, ugyanis a fináléban egyszer csak a háttérben feltűnik egy életnagyságú Lego BD-1:

Ody @pb69-ről nem tudsz valamit? Őt már nem érdekli a SW?

Alapvetően nem mondanám rossznak ezt a regényt, de én előtte olvastam el a Csillaghullást (nem tudom, hogy a megjelenést tekintve melyik volt hamarabb) és így azt kell mondjam, hogy ahhoz képest egy kicsit csalódás volt ez az élmény, amit ez a könyv tud adni. A másik dolog ami kicsit lehúzta az az, hogy többen is említettétek ezt a képregényes Adventures vonalat, ami nálam totál kimaradt. Nyilván ez az én döntésem, hogy nem olvasok el mindent és lehet akkor jobban tetszett volna, de amit Revan is említett itt a hozzászólásában, hogy vannak karakterek akik nem igazán tudnak kibontakozni ebben a történetben. Nekem az itt szereplő karakterek többsége teljesen új volt és néhány kivételtől eltekintve nem éreztem, hogy igazán közel kerültek volna hozzám, ami miatt annyira nem tudtam lelkesedni értük. A szerkezetét tekintve ugye megvoltak szinte fejezetenként, hogy kik kerülnek a középpontba, a fiatal jedik, a mesterek, Crash és csapata, vagy esetleg Zeen, így elég sok szálon futott egyszerre a sztori és ez nekem itt annyira nem működött. Nagyon lassan haladtam eleinte ezzel a könyvvel, az első felét kb. két hét alatt olvastam el annyira nehezen kötötte le a figyelmem, aztán a második fele meg volt mondjuk két nap. Ahogy beindulnak az események a Corellián és közben megkapják a híreket a Csillagfényen történtekről úgy kezdett el felpörögni az egész és onnantól már nagyon olvastatta magát, ráadásul meg is tudott lepni a könyv. Egyrészt Cohmac távozására nem számítottam, van egy olyan érzésem, hogy őt még viszontlájtuk majd, másrészt Yoda képbe kerülése fantasztikus volt. Kicsit olyan volt ő, hogy mindig beszéltek róla eddig is, hogy de jó lenne, ha itt lenne Yoda, vajon hol van Yoda stb. de mikor végre megjelent az nagyon ütős lett és a folytatás szempontjából is komoly szerepe lehet, tehát nem csak ilyen fanservice pillanat volt. Néhol tényleg voltak benne, gyerekes, komolytalan szövegek, de ezt a biztiőr szolgálatot amit Crash meg a riválisai vittek itt a Corellián azt nagyon alaposan megtervezte, bemutatta az író. Ki is emelte a köszönetnyilvánításoknál, hogy mennyire segítettek neki ebben és ez érződött a leírásoknál is, hogy rászánta az időt, én ezt egy írónál mindig értékelem. A szerelmi szálakkal én úgy voltam, hogy eleinte egy felüdülés volt ahhoz képest, amit korábban láthattunk a jediknél, hogy ez a cölibátus igazából annyira nem téma, persze ott volt mondjuk Anakin, aki szerelmes volt Padméba, de ennek a lelki oldalait annyira nem járták körül. A HR regényekben ez egy rendeszeresen visszatérő jelenség, hogy az érzelmeknek nem lehet parancsolni, de itt már minden második jedi szerelmes, ami meg már olyan túltárgyaltá teszi ezt a jelenséget. Szóval összességében, nem volt rossz, de a Csillaghullás felért egy lórúgással, ez meg utána nem annyira ragadott magával.

Hangulatos lett az új előzetes, átjön belőle az az igazi űrkaland érzés, aminek ezt a filmet én várom. Nem kell megváltania a világot, de visszahozza a Star Warst a moziba és remélhetőleg az embereket is rá és sikeres lesz. Most, hogy lassan közeledik a premier dátuma és az újabb előzetes miatt is "megfoghatóbbnak" tűnik a film jövök rá, hogy mennyire hiányzott ez az érzés az elmúlt években, hogy újra lehet SW-t nézni moziban. Az rendesen meglepett, hogy Scorsese is feltűnik ebben a filmben, én magamtól nem jöttem volna rá, ha nincs benne Rixon videójában, meg nem említitek itt... nem is emlékszem, hogy nagyon láttam/hallottam volna szerepelni azon túl, hogy a Taxisofőrben ő volt De Niro egyik különös utasa. Amit Rixon említett még az potenciális Grogus szál, hogy ki lehet az az idegen lény az izgalmasan hangzott, de lehet jobban örülnék, ha csak egy random fazon lenne nem Yoda régi mestere. Abból a szempontból pedig nálam tökéletesen teljesített az előzetes, hogy most sokkal jobban várom a filmet, mint előtte!

Én is arról léptem be most. Az iOS-es változatról vagyok, tökéletesen működik, nem volt vele semmi gond. Annyi, hogy nekem ezt az app dolgot már egy fél éve kb. felajánlotta az oldal, itt írtam is ebben a topicban róla még augusztusban.

Nagyon informatív volt ez az összefoglalás, rengeteg olyan szelete volt az életének, ami nekem nem is volt meg egyáltalán. A Baljós árnyak előtti sztorija, vagy a Qi'ra-val kapcsolatos dolgok is olyanok voltak, amiről nem is hallottam, de a TCW idején játszódó képregényből is csak részeletekre emlékeztem. Kinőtte magát a karakter az biztos és még újabb kalandok jönnek vele kapcsolatban.

Az is eszembe jutott itt a sok elhunyt karakter kapcsán, hogy jól tudták mozgatni eddig ezt a sok szereplőt a különböző művekben való megjelenésekkel, de azáltal, hogy vannak prominens figurák, akik meghaltak, így a felnőtt regényekben is előreléphetnek olyanok is, akik eddig kevesebb szerephez jutottak. Nem tudom, hogy az írók részéről volt e ilyen megfontolás is, vagy csak a Nihil győzelmét akarták húsbavágóvá tenni ezzel a sok áldozattal.

Inkább megvárom a 3. fázist, bár az lehet lesz még egy fél év mire odáig eljutok.

Köszi, ez tényleg érdekesen hangzik, bár az első fázisból még hátra van nekem most a Midnight Horizon meg az Eye of the Storm. Amikor tavaly belevágtam ebbe az egészbe nézegettem több listát is, hogy hogyan érdemes olvasni a könyveket, de aztán arra jutottam, hogy úgy kezdek neki, ahogy megjelentek nem kronológia szerint, de remélem így is élvezetes lesz.

Ez az öt szám volt eddig a kedvencem a HR képregények közül. Nagyon jó volt ez a nyomozós vonal, ami eléggé elütött a többi HR-es képregénytől. Emmerick és Sian párosa is kellően különleges volt, ahogy kiegészítették egymást, két nagyon eltérő karakter lévén. Ez a "zongorista" titkosügynök nő, meg az egész képregény hangulata nagyon noir hatást keltett, de az atmoszféra mellett a háttérben csepegtetett információk voltak a leginkább tetszetős részei az alkotásnak. Ahogy lépésről lépésre egyre közelebb kerültünk a rejtély kibontásához a Névtelenek kapcsán az remek hangulatot teremtett. A chadra-fan doktor is végre egy kis mélységet kapott, még ha most is ugyanolyan ellenszenves, mint volt, de a másik chadra-fan, aki végül segített nekik nagyon aranyos volt. A Névtelenek kapcsán bennem még mindig elég sok kérdőjel van, de az már kiderült, hogy lehet ellenük védekezni és talán a magukkal vitt mintából, többet is megtudhatnak majd. Azt mondjuk nem értettem, hogy Torban Buck miért akart mindenáron ott maradni (egy alsógatyában)? Itt mondjuk jó lenne tudni, hogy pontosan mikor történt ez az akció, mert a Csillaghullásból lehetne tudni, hogy akkor mennyire tűnt végzetesnek a helyzet, mennyire jártak közel a bolygóba zuhanáshoz, ha nem volt már visszaút, akkor totál értelmetlenül halt meg a jedi. Sajnálnám, ha Emmerickről és Sianról már nem hallanánk többet, jó biztos vissza fognak térni, de itt rajtuk volt a fókusz és nem csak háttérszereplők voltak, de ez a képregény mindenképpen emlékezetes volt miattuk!

Igen ez a drengires dolog ki is derült. :) #9-15. szám Olyan témákat boncolgat a képregény, mint a jedik eltévelyedése, ami már a könyvekben is megjelent, akár a Viharfellegekben, akár a Csillaghullásban Elzar karakterén keresztül, de itt Sskeer és később Avar példáján keresztül láthatjuk meg, hogy milyen veszélyei vannak annak, ha a jedik túlságosan belebonyolódnak a harcokba és mindenáron győzni akarnak az ellenség felett. Amellett, hogy ez a képregény elvezet egyenesen a Csillaghullásban látott katasztrófáig és szépen ki is egészíti azt, mert itt egyrészt megtudhatjuk, hogy mi történt annál a rajtaütésnél, amit Stellan emlegetett a regényben mikor arról volt szó, hogy nincs ott Avar és a jedik nem nézik jó szemmel a megszállottságát a Nihillel kapcsolatban, másrészt eljutunk egészen odáig, hogy megismerjük, hogy mi lett a sorsa az állomás felső részében lévőknek, hogyan vették fel a harcot a támadók ellen és hogyan menekült meg Avar a Csillaghullás végén, mindemellett itt még mindig a Valón történt támadás utórezgéseiben vagyunk hiszen ez volt a kiindulópontja annak a nagyszabású akciónak amit a Nihil levadászása miatt indítottak. Az nem zavar annyira, hogy most egyes szereplők, mint Avar, meg Sskeer (bár utóbbi nem volt olyan központi figura) nem szerepel a könyvekben, mert a sztori, amit itt elmeséltek velük nagyon tetszett, de remélem majd olyan karakterek, mint például Keeve is majd feltűnnek a könyvekben a nagyobb sztorikban is. Amúgy Sskeer most akkor végérvényesen meghalt? Elhalálozni nem láttuk, de ez egy jó vég lehetett volna a számára és amit mondott Keevenek, hogy milyen jedi váljon belőle, azt a bölcsességet még Yoda is megirigyelte volna. Az egész karakterben az volt a legjobb, hogy egyfelől megmutatták a Köztársaságot és Jedi Rendet egy olyan inklúzív korban, ahol tényleg szinte minden faj összedolgozott és bárkiből lehetett jedi, azért meghagyták a trandoshan származását egy fontos pillérnek, ami meghatározza a sorsát. OrbaLin-t egészen megkedveltem a Viharfellegekben, úgyhogy őt sajnáltam, de igazából ez is csak növelte a Csillagfény tragédiájának a hatását. Azt, hogy Lourna Dee megint megszökött nem annyira kedveltem, jó persze nem egy képregényben akartam volna én sem, hogy kiírják a történetből, de remélem az ő sorsa nem lesz elhúzva a 3. fázisig, hanem mondjuk a második fázisban lezárják a karaktert. A Tempest Runner után egy kicsit közelebb került hozzám, de itt úgy éreztem, hogy a karakter visszajutott oda, ahol a TR előtt volt, úgyhogy annyira nem tudok izgulni érte.

Eddig messze ez a könyv tetszett a legjobban a HR érából, erre én is megadom az 5 csillagot. Nemcsak, hogy a legdrámaibb, de a legváratlanabb, legkiszámíthatatlanabb könyv volt eddig, amit ebben az új SW kánonban olvastam. Egyszerűen nem akartam elhinni, ahogy sorra kiírják a fontosabb szereplőket. Ugyan a korábbi felnőtt regényekben is akadtak fontos szereplők, jedi áldozatok és mind a Nagy Katasztrófában, mind a Valón lezajlott támadásban rengeten haltak meg, de valahogy ez sokkal brutálisabbnak érződött. Az első fázis mindkét felnőtt regénye valamilyen katasztrófa köré épült, amit a Nihil okozott, de ez a köny végig olyan volt, mintha egy katasztrófafilmben lennénk. A Jedik fényével ellentétben a Viharfellegek elég lassan indult be és itt is egy egy kicsit ezt éreztem, hogy ott vannak a szabotőrök a fedélzeten, tudjuk mire készülnek de majdnem a könyv fele eltelik addig amíg működésbe lép a tervük. Aztán viszont a könyv második fele egy tömény száguldás, szó szerinti értelemben is a megsemmisülés felé. A Jedik fényében a Köztársaság és a Rend is egy szimbólumként jelenik meg, a "Mi vagyunk a Köztársaság" mottótól kezdve a jediknek a már-már földöntúli alakjáig. Azt éreni, hogy vannak ugyan problémák, mint a Nihil, de itt vannak a hősök, akik urai a helyzetnek, ez még nem a korrupt Köztársaság, nem belülről fenyegetik ezt a világképet, a külső fenyegetéssel meg úgyis leszámolnak majd. Ez a képzetet sikeresen teremtette meg bennem a HR eddigi alkotásaival az írói gárda, még ha keletkeztek is rések ezen az elképzelésen pl. Starros szenátor, vagy a Grafok üzelmeivel, de én végig meg voltam győződve róla, hogy valahogy, valamilyen megoldást fognak találni a jedik, hogy megmentsék a helyzetett... és azért jár az 5-ből 5 csillag, mert ez nem történt meg! Ráadásul amikor a végén már egyértelműnek látszik, hogy Ro terve így vagy úgy, de sikeres lesz, akkor is még tudnak csavarni egyet a történéseken és végül Elzar okozza az állomás végső katasztrófáját és részben így Stellan halálát is. A Nihil akciójának majdnem az lett a vesztve, hogy eltérve az eredeti tervtől könyörületesek akartak lenni és kiengedték a foglyokat, akik aztán ellenük fordultak, de mielőtt Chanceyből hős válhatott volna és elnyerhette volna a megváltást, amivel lehet a lányát is visszaszerezhette volna egy jedi dühétől, haragjától kellett meghalnia, ezzel megpecsételve a Csillagfény sorsát. Hát ez valami olyan finálé volt, amire nem találok szavakat! Egyébként végig, ahogy elkezdtek elhullani a jedik én nem akartam elhinni, hogy jajj ez is, jajj még ő is meghallt, abban még tudok reménykedni, hogy a vuki nem halt meg, de ez nagyon kemény volt. Kicsit az Andorból az Aldhani akcióra emlékeztetett, ahol nem tudtam elképzelni, hogy ki fog meghalni és ki marad életben. A jedik korábban annak a szimbólumai voltak, hogy itt van a segítség, itt van a biztonság... erre most egy olyan magatehetetlen, kiszolgáltatott állapotban láthattuk őket, ami szinte egy egész világképet rengethet meg. Marchion Ro valahogy arra tapint rá mindig, hogyan lehet valami a legjobban kiforgatni a sarkából és amilyen ügyesen használja a szimbolikus hadviselést ezzel meghatározva a közhangulatot, ezzel kontrollálva az emberek félelmeit, tényleg az egyik legjobb SW gonosz, nagyon kíváncsi vagyok a további sorsára, illetve az előéletére. Amit kicsit sajnálok, hogy Avar Kriss a Viharfellegekhez hasonlóan elég keveset szerepelt, talán még annál is kevesebbet, mint ott, pedig a Jedik fényében ő volt talán legérdekesebb figura, mindenesetre ez a háromszög közte és Elzar, illetve Stellan között most megbomlott, de előtte nagyon jó karakter pillanatok voltak, amikor pl. Stellan rádöbbent, hogy neki mi is valójában a feladata és abbahagyta a rivalizálást Avarral. Annak viszont örültem, hogy a Fenyegető sötétségből visszatért a Vessel személyzete, az egyébként elég sötét tónusú könyvnek jót tett az vidám él, amit leginkább Geoda és Leox csempészett bele. Amennyire abszurdnak tartottam anno, hogy egy kőtömb az egyik szereplő, most már annyira megkedveltem, hogy azt nagyon nehezen viseltem volna, ha őt is kiírják a történetből. A visszatérők között jó volt látni Joss-t és Pikkát, de arra nagyon kíváncsi lennék még, hogy mi történt az állomás felső felében lévőkkel azon túl, hogy Avar túlélte. Ez egy nagyon kemény és megterhelő olvasmány volt így a végére, én általában szeretem, ha tökösek az írók és ki mernek írni néhány karaktert, hogy érződjön a súlya egy-egy katasztrófának, de itt már úgy éreztem, hogy kezd sok lenni és az ellenkezőjét éreztem annak, mint amit alapvetően ilyen esetekben szoktam. Egyszerűen az volt bennem a végén, hogy itt már senki sincs biztonságban és végül is pont ezt akarta elérni a Nihil és ezt az író tökéletesen érzékeltette is. Még van hátra pár alkotás a harmadik szakasz végéből, de ezzel együtt az első fázis végén úgy érzem, hogy egy teljesen új játszma kezd kialakulni és azon túl, hogy majd valahogy biztos legyőzik a Nihilt nagyon kiszámíthatatlan az egész... pont ezért tetszik annyira!

@Frenkie Kissé megkésve, de boldog születésnapot kívánok én is!

Nagyon hangulatos volt ez az előzetes. Remekül eltalálták ezt a sötét tónusú világképet, amit ebben korszakban, ezzel a karakterrel meg lehet valósítani. Korábban bennem is felmerült, hogy Mault már annyi helyen láttuk, hogy érdemes e még újra visszahozni, de igazából van mit elmesélni róla és tényleg az egyik leghálásabb karakter lett azóta, hogy még anno a TCW-ben a feltámasztása mellett dönöttek. Én is nagyon várom a sorozatot, abból amit eddig tudni lehet a történetről érdekesnek ígérkezik ez a kapcsolata a jedi padawannal, ami az Ezrával való viszonyára is előrevetítőleg hathat, de a legjobban az alvilág és Maul újbóli felemelkedése éredekel. A TCW 5. évadában az tetszett a legjobban vele kapcsolatban ahogy a 0-ról felépítette magát, most ezt meg kell csinálnia mégegyszer... izgalmas lesz, a várakozás ideje alatt meg lehet csinálok addig egy Maul maratont valamikor az eddig szerepléseivel.

Ebből arra lehet gondolni, hogy ő benne lenne még abban, hogy SW-t csináljon, csak egyelőre nem konkretizálódott semmi?

A hét királyság lovagja: 1 évad - 1 rész A múlt hét folyamán újraolvastam a könyvet készülve a sorozatra és nem is emlékeztem rá, hogy ez ilyen jó volt. Maga Martin is az egyik legjobb alkotásának tartja a novellákat, de arra azért kíváncsi voltam, hogy ezekből hogyan fognak egyenként egy évadot kihozni. Nekem a novellák közül a harmadik tetszett a legjobban, azt éreztem a leginkább érdekesnek, a politikai szállal, az intrikákkal és múlt árnyainak fenyegetésével. Ezek a témák a fő sztoriban, de az előzményekben is fontos szerepet kapnak, de az első novella, amiből az első évad is készült sokkal inkább az egyszerű emberek perspektívjából mutatja meg ezt a világot Itt nem a nemes urak és a nagyívű fenyegetések (Mások + sárkányok) játszák a főszerepet, hanem az egyszerább népek, akik csak próbálnak boldogulni a hatalmasok álatal irányított világban. Még csak egy részt láttam, de eddig határozottan tetszik. Kicsit magamat is megleptem, hogy ennyire tudok lelkesedni még ezért a világért, mert nekem sem a fő sorozat befejezése, sem a Sárkányok háza második évada nem nyerte el a tetszésem, de most ugyanúgy, mint 10-15 éve mikor még egyetemista voltam felkeltem reggel korán és megnéztem rögtön az új részt. Az adaptációt tekintve van ahol egy az egybe átveszik a jeleneteket a könyvből, viszont mivel a sztori elég vékonyka egy teljes évadhoz (akár filmben is működhetett volna), így néhol fel kell tölteni új jelenetekkel. Ezzel együtt kevés dolog történik egy epizódban, akik nem olyan nagy rajongók azoknak lehet azt javasolnám várjanak vele a végéig és egy háromórás filmként egyben nézzék meg az egészet, mert nettóba bő fél órás epizódokkal lehet számolni. Kicsit hasonlít a történetvezetése a Mandalorianhez, nem kapkodós, de aki szereti ezt a világot annak egyszerűen jó benne lenni ezekbe a jelenetekben, így én nagyon élveztem ezt a lassabb epizódot is. Ahhoz képest, hogy kevesebb pénzből készült, mint a HotD én egyelőre nem éreztem fapadosságot a látványvilágban, az egész nagyon jól nézett ki és a szokásos szinvonalat hozza a sorozat, amit az HBO korábbi próbálkozásainál megszokhattunk. Negatívumként igazából két dolog maradt meg benne, az egyik az a hozzátoldott jelenet Lyonel Baratheon sátrában... a Dunk & Egg sztoriknak az a lényege, hogy ebben a feudális rendszerben a rang és származás, a hatalmi helyzet mennyire meghatározó. Azt jól eltalálták Dunk karakterében, hogy ő elég egyszerű ember, nem vág az esze annyira gyorsan, de nem elsősorban ezért válik nevetség tárgyává, hanem a szármzása miatt. Baratheon úr még a kevésbé fennhéjázók közé tartozott, de mégis az egyik legnagyobb hatalmú nemesről van szó, az totális nonszensz és a történet szociokultúrális alapjaival megy szembe, hogy ő Dunkkal, aki itt még egy szürke senki nekiáll kettesben iszogatni és a srác a fejére teszi Baratheon agancsos koronáját... le is vágnák a kezét egy ilyenért. Ettől még a jelenet szórakoztató volt, de közben annak is álávágott, hogy mikor ők igazán összekerülnek Egg-el, akkor a fiú fog neki halakat a vízből és ez nagyon tetszik Dunknak mivel amúgy csak a kőkeménységű sózott marhahúst szokta alapvetően enni. Ezzel szemben itt a sorozatban előtte már jól bezabált Baratheon sátrában, úgyhogy Egg talpraesettsége így totál lényegtelen. A casting tekintetében a Dunkot alakító színész amúgy remek volt, az annyira nem zavart, hogy jóval idősebbnek tűnik, mint a könyvbéli Dunk (egy jó 10 évvel), végülis az alapsorozatban is idősebbek voltak a szereplők, de a magasság tekintetében - ami Dunk különös ismertetőjegye - azért én egy ennél kiemelkedőbben magasabb embert is el tudtam volna képzelni, mondjuk ha az illető nem annyira jó színész, akkor inkább nézzük ezt a kevésbé magas Dunkot. A hangvételt illetően érződik még némi különbség. A novellák sem veszik magukat túl komolyan (a másodikat éreztem egy kissé szomorúnak), de a humor azért nincs jelen ilyen mértékben. Nekem egyelőre nem volt annyira zavaró, de azért remélem nem megy el egy olyan marvelesedésbe ezen a téren, hogy minden komolyabbnak szánt pillanatnak alávágnak egy vicces beszólással, vagy valamilyen poénnal és az tönkreteszi az egész hangulatot. Nem tudom @Bomarr látta e esetleg az egész évadot, de én egyedül attól tartok, hogy a hozzátoldások mennyire lesznek működőképesek, a későbbiekben nem válik e túlzottan elnyújtottá hat részen keresztül ez az egy évadra alakított történet, de én most nagyon bizakodó vagyok. Azt csak megmosolyogtató lábjegyzetkén hagyom itt, hogy Martin saját elmondása szerint 10-12 novellával tervezett (ezekből 3 valósult meg, az utolsó kb. 16 éve jelent meg), úgyhogy nem valószínű Dunk & Egg sztoriját még olvashatjuk majd, de ha sikeres lenne ez a sorozat akkor akár az HBO-n láthatnánk a végkifejletet. Martin be is szállhatna, címeket már korábban kaptunk az egyelőre el nem készülő novellákhoz, de gondolom jegyzetek is vannak és azzal szemben, hogy állítólag a HotD showrunnerével megromlott a viszonya ez iránt a sorozat iránt nagyon lelkesnek tűnik!

@JakeSully @luke19 Boldog születésnapot mindkettőtöknek!

Meghallgattam az audio-drámát és meglepően tetszett. Amikor belekezdtem ebbe a HR maratonba az kifejezetten érdekessé tette az egészet, hogy egy ilyen multiplatform szériáról van szó, amiben a könyvek mellett más formátumok, mint a képregények, vagy a hangjátékok is egy egészet alkotnak. Az utóbbi két műfajt annyira nem ismerem, ilyen hanganyagból meg nekem ez volt szerintem az első ilyen jellegű élményem, ezért is volt kissé meglepetésszerű számomra, hogy ennyire élveztem. Nem is volt hosszú kb. 6 óra a Tempest Runner és pont ideális utazáshoz, munkába menet ilyen kis részletekbe meghallgatani (én nagyjából 6 nap alatt értem a végére). A témaválasztásnak amiatt is örültem, hogy végre egy kicsit jobban megismerhetjük a Nihil oldalán harcolókat. A könyvekből nekem Pan Eyta hátteréről rémlik néhány félmondat, meg leginkább Marchion Ro karakterébe láthattunk jobban bele, de azért a Nihilről az a kép élt bennem, hogy ezek egyszerűen csak gonoszok. Ezzel szemben most, hogy meghallgattam Lourna Dee történetét, mert gyakorlatilag az egész Tempest Runner róla szól, még ha Pan Eyta is fontos szerepet kap benne, most azt kell mondanom, hogy nem feltétlenül kedveltem meg, de közelebb került hozzám annyiban a karakter, hogy jobban lehet érteni a személyiségét. Nyolc szerkezeti egységből áll a történet és nekem a második rész volt a kedvencem, ahol a múltját és a családját is megismerhettük. Ez volt szerintem is a kulcs az ő figurájához, hogy gyakorlatilag miatta halt meg a családja, még ha közvetlenül nem is ő ölte meg őket. Ez aztán egy életre megsebezte és innen csak csúszott lefelé. Hiába próbáltak utána nyúlni többen is, az meglepett, hogy még egy ismert jedi is képbe került a múltjában, úgy éreztem, mint hogyha ő eldöntötte volna magáról, hogy neki nem lehet normális élete, hanem lehet, hogy nem tudatosan, de egyfajta vezeklésként választotta mindig a kitaszítottságot, a sodródást és az egyre mélyebbre süllyedést. Nem tudta feldolgozni azt, amit a családjának ő okozott, elég naív is volt fiatalon és az az átverés egy életre bizalmatlanná tette. Ettől még valamiért úgy érzem van számára remény, mert még ha Wittick önző okokból is próbálta jó útra téríteni Sestin mintha tényleg jó hatással lett volna rá. Amikor látta a családját, a gyerekeit, akkor az hatott Lournára, lehet arra emlékeztette, hogy egyszer neki is volt családja. A Nihil is egyébként ad egyfajta összetartozást ezeknek a bűnözőknek, akik valószínüleg mind lecsúszott emberek és ennek az erejét azért itt is látattuk, hogyha valaki megadja ezt a közösséghez tartozást nekik, akkor az egy nagyon erős kapocs lehet a bűnözők között és nem csak a pénzért vannak benne a bandában. Már a Viharfellegekben is úgy jellemezték Lournát, mint aki sokkal jobban törődik az övéivel, mint Pan Eyta. Apropó Pan, annak is örültem, hogy azt nem húzták sokáig, hogy akkor benne van még valami és esetleg később fontos szereplő lehet, kvázi már meghalt a Viharfellegekben is, most visszakerült a képbe, de csak egy bosszú akcióra, aminek a végén pontot is tettek az ő sorsára. A szerkezeti felépítését tekintve nekem kifejezetten tetszett és a formátum miatt jól is állt ez az ülök és mesélek nézőpont, hogy van egy szál a jelenben és közben Lourna, vagy valaki más elbeszéli flashback jelenetkben, hogy mi történt a múltban. Az utolsó néhány részre a flashback jelenetek elfogytak és ott jobban fel is pörgött a tempó, de nekem még jobban tetszett a sztori eleje, ahogy ott elmesélték. Azt egy kissé hiányoltam, hogy nem került szóba az eredeti Lourna Dee hajó építése. Azt pont a történetet közvetlenül megelőző Lopakodó Árnyakból tudhattuk meg, hogy a Grafok építették a hajóját, ami elég furcsa volt, hogy ilyen szoros együttműködés alakul ki a Nihil egyik befolyásos tagja, valamint egy ilyen nagy presztizsű család között... hogy kerültek ők kapcsolatba, ez érdekelt volna, de hiába ismertük meg Lourna felemelkedését a szervezeten belül, erről egy szó sem esett, ami nekem azért hiányzott, de gondolom egy későbbi könyvből majd ez is kiderül valamikor. Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a jövő a Nihil számára, hogyan alakulhatnak át a szervezeten belüli erőviszonyok, ja amúgy nekem valami miatt úgy rémlett, hogy Zeetar meghalt a jedik támadásában a Viharfellegek végén, de ebben az új felállásban érdekes lehet Lourna szerepe. Az is kiderült, hogy ő intézte el Asgar Rót, úgyhogy ez biztos ki fog derülni valamikor és Marchionnal még konfliktusokhoz vezethet, de egyre érdekesebben alakul a Nihil sorsa is és tetszett, hogy csak rájuk szántak egy egész sztorit... várom a folytatást.

Nekem is tetszett a könyv, főként amiatt, hogy lépésről lépésre építkezett és nem igazán éreztem azt, hogy igazán leült volna a sztori. Ugyan sokkal nagyobb szerepet kapott a politika és az intrikák, mint az akciók, de nekem ez kifejezetten tetszett. Nagyon érdekes volt, ahogy megismerhettük a Köztrásaságot erről az oldaláról is ebben a korszakban. Amíg A Jedik fényében az egész korszakról mikor belecsöppenünk az az érzés támadhat az olvasóban, hogy egy szinte tökéletes, idilli világ, aztán szépen lassan ahogy kibontakoznak az események kiderül, hogy azért itt sem működött minden megfelelően. Egyrészt van a Jedikkel kapcsolatban is egy elégedetlenség, mivel nem tudnak mindenkin segíteni, de ami érdekesebb volt számomra, hogy a Köztársaság nem tűnt sokkal különbnek, mint mondjuk a prequel éra elején. Ez az intrikus Graf család, amúgy nagyon tetszett, amellett, hogy nem voltak szimpatikusak, de remek hozzáadott értéket képviseltek a történetben, ahogy megkavarták a szálakat. A karakterekkel tényleg nagyon jól bánik a regény, én Vernestrát is igazából itt ismertem meg, mert én A Test of Couraget nem olvastam. Ettől még tökéletesen érthetőek voltak a karakterek, sajnos Reath (aki nekem eddig a kedvencem volt) és Cohmac kissé háttérbe szorultak, de ez igazából nem zavart, mert Syl és a Grafok vitték el a hátukon az egészet. Meg persze Vernestra, akiben az volt a legszimpatikusabb, hogy amellett, hogy egy ilyen kvázi csodagyerekként van számon tartva, azért vannak hiányosságai, hibái, látjuk, hogy bizonytalan, vagy szerintem az is nagyon életszerű volt, hogy megkérdőjelezik stb. Syl nekem mondjuk nem lett a kedvencem, de ő egy nagyon hálás főszereplő volt, akinek a szemein keresztül kibontakozott a történet. Amivel igazából elégedetlen voltam, vagy mondjuk úgy hiányérezet hagyott bennem az a könyv befejezése. A másik ehhez kapcsolódó kritikám az lenne, hogy amellett, hogy kicsit össze lett csapva a vége én úgy éreztem, hogy ez sok csavar és duplacsavar amit bemutatott a történet, hogy ki kivel van, meg ki vert át kit már kezdett egy kicsit sok lenni. A hozzászólásoknál olvastam, hogy Ody-nak sem volt minden egyértelmű és ehhez csatlakozni tudok, mert bennem néhány válasz mellett szinte csak kérdések vannak. Lehet, hogy ezekre majd megkapjuk a választ egy későbbi történetben, plusz lehet én nem figyeltem eléggé, de nem volt sok minden tiszta. Marchion Ro miért ment bele ebbe az egészbe? Az a kocka miért volt a Tiikaén? A Grafoknak most akkor ha jól értem direkt akarták kivonni a Nihilt a forgalomból, hogy Chancey csak nekik dolgozzon majd azon a titkos bázison? Ki ölte meg a gungan tudóst? Starros szenátor a Nihil informátora, mert ő volt az aki a két plusz Jedi kiküldését forszírozta? Az mindenesetre nagyon tetszett, hogy Mari San Tekka halálával egy új helyzet áll elő és ebben az egész hiperűr szálban nagy potenciált érzek és ez az egyik elismerésre méltó dolog a HR-ban, hogy fogtak egy ilyen egyszerű alapkövét a SW-nak és kifejezetten érdekesség, misztikussá tették. Összességében tetszett, de nekem a vége miatt egy kis hiányérzetet hagyott maga után, de ettől még jó volt!

Most egy kicsit jobban belelátva, szerintem ez a legambiciózusabb dolog volt a Disney érában.

Wake Up Dead Man Az előző Knives Out filmnél jobban tetszett, bár már csak homályosan emlékszem az előző kettőre. Amiatt mindenképpen jobban örültem ennek, mint az előzőnek, hogy ott egy apró jelenetből már a film közben ki lehetett találni, hogy hogyan történt a gyilkosság, míg itt ezt nem fedeztem fel, így végig izgalmas volt és lekötött a film. Rian Johnson nagyon jól tudja használni a szereplőket, a karakterek ugyan kicsit sablonosak, néhol már-már karikaturisztikusak voltak, de a közöttük lévő interakciók miatt is tetszett a film, mert nagyon erős jeleneteket sikerült kihozni egy-egy párbeszédre építve. Éreztem benne egy kultúrharcos élt, de amire ki volt futtatva az nagyon szép volt és egy remek filmélménnyel gazdagodtam, úgyhogy örülök, hogy RJ még mindig aktív... sajnálom, hogy SW-t már nem láthatunk tőle. One Battle After Another Sajnálom, hogy nem láttam moziban, mert ez egy nagybetűs moziélmény! Tetszett a film, bár valami számomra hiányzott. Nem volt rossz a történet, de a karakterek közül egyedü Benicio Del Toro figurája volt, aki igazán érdekes volt számomra. Sean Penn karakterén keresztül szimbolikusan sok utalást fel lehetett fedezni a hatalom természetéről, korruptságáról, kisszerűségéről, de nekem az ő karaktere, meg ez az abszurdba hajló Christmas Adventurer vonal kicsit komolytalanná tette ilyen téren a filmet. Nagyon jó volt viszont az egész filmnek a tempója, egyáltalán nem éreztem hosszúnak, a képi világ fantasztikusan nézett ki és a zenéje is tetszett. Számomra sajnos nem adta azt az élményt, hogy mondjuk "az évtized filmje", lehet ha 0 elvárással néztem volna meg, akkor máshogy csapódott volna le bennem, de ez így is egy jó film volt és örülök, hogy láthattam.

Stranger Things Spoiler Én is megnéztem a sorozatot. Annak idején mikor kb. 10 éve megjelent az első évad pont az itteni ajánlásoknak köszönhetően kezdtem bele, annak ellenére, hogy sem a 80-as évek hangulata, sem a gyerekszereplők nem kifejezetten kedvelem. Ettől még az első évad tetszett, de aztán a továbbiakat valami miatt kihagytam, egyszerűen elment mellettem az egész és a 4. évad környékén vettem észre, hogy már jó pár részt kellene bepótolni, úgyhogy úgy voltam vele, hogy majd ha a végére érünk, akkor megnézem. Ez a pillanat most decemberben jött el, le is daráltam viszonylag rövid idő alatt az egész sorozatot. Nem mondom, hogy nem volt szórakoztató, vagy ne tudnám megérteni, hogy miért tetszik ez sokaknak (van egy saját kis világa + a szereplők közötti interakciók), de nekem már a sokak által kritizált befejező évad előtt is az volt az érzésem, hogy ez a sorozat közel sem annyira jó, mint amekkora hype van körülötte. Az időközbeni zsánerváltások, gyerek-kalandfilmből tinivigjáték szerűség, majd ahogy elkezdett marvelesedni a végére.... ezek nem tettek jót a sorozatnak. Szerintem ez akkor és annak volt a legjobb, mint aminek anno bemutatták, egy egyszerű, kisvárosi Stephen King szerű történetnek nyakonöntve jóaadag nosztalgiának. Ettől a kisvárosi sztoritól annyira eltávolodtak, hogy a 4. évadban annyi különböző helyszínen játszódott az egész, meg annyit utaztak benne, mint egy James Bond filmben. Alapkarakterekkel hosszú évadokon át nem tudtak semmit sem kezdeni, ja és nem gondoltam, hogy ezt fogom mondani, de a színészek is sokkal jobbak voltak, amikor még gyerekekként láttuk őket. Ott ami jópofa volt és még elfért, mert hiszen ezek csak gyerekek, az később beszedte az árát mikor kiderült, hogy felnőve ezek nem annyira jó színészek és ez néha nagyon kínos pillanatokat eredményezett. Különösen a Willt játszó színésznél volt ez szembetűnő amikor Winona Ryder is ott volt mellette egy jelenetben. Fentebb a többiek által felsorolt logikátlanságok mellett engem a legjobban az zavart, hogy milyen dolog az már, hogy a történetre és a karakterekre vonatkozó bizonyos információkat csak egy színdarabból lehet megtudni, ami a sorozat kanonikus előzménye is egyben. Most ha csak a sorozatot nézem, akkor honnan kellett volna tudnom, hogy ki az a fehér köpenyes csávó a sivatagban. Ez egy érdekes része a múltnak szerintem simán belfért volna a túlnyújtott búcsúzkodás helyére a záró epizódba. Azért nem akarom teljesen lehúzni, mert amúgy nem volt rossz ez az élmény, ráadásul ezen keresztül fedeztem fel Joe Keery-t, aki zenészként sem rossz és úgy általában véve egy nagyon kedvelhető figurának tűnik, de én olyan elvárásokkal álltam neki a Stranger Thingsnek, hogy hát ez az egyik legjobb sorozat az elmúlt 10 évből és hát sajnos nem...

Hosszú és eredményes életet... ja ezt nem ide. Boldog és sikeres új évet!

Heart Of The Drengir - 6-8. szám Ez is tetszett, az első öt szám után még kissé zavaros volt ez a drengir probléma, de aztán minden a helyére került. Az nagyon jó volt benne, hogy segített jobban látni, hogy mi zajlott párhuzamosan a Viharfellegekben történt eseményekkel. Ott nem szerepelt Avar, csak elég keveset és többször is utaltak rá, hogy közben a jediket nagyon lefoglalták a drengirek. Így jobban lehetett érteni, hogy miért nem tudtak a Valón besegíteni. Azt szintén segített jobban megérteni, hogy miként működik a drengireknek a hatása, amit az általuk megfertőzött áldozatokkal tudnak tenni. Annak is örültem, hogy ha csak kisebb szerepben is, de visszatértek olyan korábbi szereplők, mint Orla, Reath, vagy Cohmac mester. Tényleg jól egészítette amúgy ki a Viharfellegeket, tetszett, ahogy utalnak itt a Köztársasági Vásárra, kicsit mintha egy nyűgnek érződött volna ez a jediknek. Egyedül az nem volt 100%-ig tiszta előttem, hogy a Nihil megpróbálta kihasználni a drengir fenyegetést, vagy ők a drengirektől teljesen függetlenül működtek. A Fenyegető sötétségben ha jól emlékszem ők is szenvedtek a drengirektől, később pedig a Viharfellegekben nem jelent meg a vezetőség részéről, sem a fergeteghajtóktól, sem Marchion Rótól arra való utalás, hogy a drengireket megpróbálnák felhasználni... Mindenesetre egyelőre úgy tünik, hogy sikerült visszaszorítani őket, de van egy olyan érzésem, hogy a drengirek majd még gondot okozhatnak.

Ennek a listának az alapján kezdtem bele: https://www.reddit.com/r/Highrepublic/wiki/media/readingorder/mainstory/ Szóval igen, ebben van a felnőtt regények, illetve a képregények és hangoskönyvek mellett sok young-adult könyv is, egyedül a junior novel szekció ami a könyv kategárióban kimarad... de úgy érzem így is elég hosszú lesz, mire a végére érek a HR-nak (jelenleg a Lopakodó Árnyaknál tartok).