Wilde

A Katalizátor és a Tarkin után ezt is elolvastam, így már csak az Andor 1. évadának újranézése maradt hátra a második évadra való ráhangolódásból. Megmondom őszintén eleinte elég nehezen haladtam ezzel a könyvvel, pedig nem egy hosszú darab, de számomra kifejezetten nyomasztó volt. Nem csak a börtönös részek kilátástalansága, hanem Jyn egész életének hányattatásai. Ennek ellenére a végére mégis azt kell mondjam, hogy nekem ez a könyv tetszett a legjobban az említett hármasból! A Rogue One továbbra is a kedvenc filmem a Disney érából, de ezeknek a könyveknek az elolvasása után látom igazán azt, hogy mennyi mindent lehet még megtudni erről az időszakról, arról a háttérről ami a film mögött van és így mennyire más lesz majd (az Andor lezárulása után) újranézni ezt a filmet. Jyn, aki a főszereplője a RO-nak tényleg itt vált igazán szerethető és átélhető karakterré és még a film után nem lett a kedvencem most már sokkal előrébb végezne nálam egy Madness szavazáson. Biztos vannak akik még nála is sokkal rosszabbul jártak, de Jyn az egyik legtragikusabb sorsú SW szereplő és megismerni az ő kálváriáját elég kemény volt. Már önmagában az, amit 8 évesen átélt elég lehet egy egész életre, de aztán folyamatosan az volt az érzésem, hogy mikor már egy kicsit egyenesbe jönnének a dolgai és felmerülhetne előtte a boldogság lehetősége, akkor kőkeményen lesújt az élet és újra elveszi tőle mindenét. Persze ez nem teljesen igaz, mert a remény a legfontosabb dolog, amit az anyja hagyott rá teljesen soha nem veszett ki belőle és végül a Rogue One-ban majd láthatjuk is, hogy mennyi mindent el tudott ő érni. Azt mindenesetre remekül bemutatta ez a könyv is, hogy milyen árnyoldalai vannak a lázadásnak és miután a Katalizátor egyik főszereplője volt Lyra, én nagyon sok vonást felfedezni véltem belőle Jyn-ből. Még emlékezett rá, hogy mi mindent tanított neki az apja és amikor Saw mellett volt és látta terrort és azt, hogy meddig képes elmenni Saw a cél érdekében, úgy éreztem viaskodik benne az anyjától örökölt igazságérzete a Sawnak való megfelelni akarással, aki mégiscsak a családja lett azután, hogy 8 évesen elvesztette a szüleit. A Skuhl-on keresztül pedig láthattuk, hogy ezt a harcot a Birodalom ellen nem lehet megúszni, még ha sokan szeretnék is magukat ebben a hitben ringatni. Jyn és Hadderék története nagyon keserédes volt, mert a sok viszontagság után, egy üdítő forrásként hatott ez a történetszál a könyvben, de közben végig lehetett érezni, hogy ennek nem lehet jó vége, mert tudjuk, hogy hova jutott Jyn. A legdurvább mégis az a rész volt amikor a felkelőket kellett elárulnia a Birodalomnak a semmiért. Ahogy ott rájön Jyn, hogy mi történt vele... hát elég nyomasztó volt. Egyébként tökéletesen meg tudom most már érteni miért mondta azt a filmben, hogy a Birodalomból, de a Lázadásból és ebből az egészből elege van. Nagyon jó könyv volt!

@Szisz @RacerX Boldog születésnapot!

Ha a játékoknál még nem próbáltad és van rá lehetőséged, akkor ajánlom a Hogwarts Legacy-t.

Az itteni ajánlások után én is belenéztem a sorozatba. Eddig egész jó, még nem láttam az összes részt, de ez a beharangozott erotikus tartalom szerintem elég visszafogott volt eddig. Már régen láttam a Trónok harcát, de úgy rémlik ott extrább jelenetek is voltak ilyen téren.

Erről ez jutott eszembe:

Sikerült befejezni a Tarkint is, már eleve kíváncsi voltam rá, hogy itt mit tudnak kihozni a karakterből, mert a Catalyst-ban nem tartozott a kedvenceim közé. Voltak kérdőjelek bennem amiatt is, hogy eredetileg úgy gondoltam Tarkin nem igazán lenne jó regényhős, mert egy elég hideg, rideg, karótnyelt figura, aztán más megvilágításban viszont pont ezért volt izgalmas olvasni róla, hogy mégis legbelül milyen ez az ember. Ha innen közelítem meg, akkor Tarkin most is elég hasonlónak tűnik számomra, mint amit korábban gondoltam róla, ez a kimért, prezíc, eléggé megközelíthetetlen alak, aki szinte érzelemmentesen működik. Most viszont annyiban változott bennem a róla alkotott kép, hogy legalább értem, hogy miért ilyen és milyen motivációk szerint cselekszik. Számomra a könyv legélvezetesebb részei azok voltak, ahol az Eriadut ismerhettük meg, illetve ahol mögé láttunk kicsit Tarkin karakterének. Hozzáteszem némi kritikai éllel, ezen a ponton azért nem esett túlzásokba Luceno, nagyon mély jellemrajzot nem kaptunk Tarkinról (gyerekként egy kicsit félt, de aztán vidáman belevetette magát a vadonba), ettől még kifejezetten érdekes volt így levezetve látni, hogy milyen világlátás és olykor geopolitikai kényszerek mentén alakul valakinek a karrierje. A másik örvendetes pont számomra Palpatine karaktere volt, aki ugyan nem szerepelt annyit, mint Vader mégis nagyon jó mellékszereplő volt. A beszélgetéseik Tarkinnal egyrészt autentikusak voltak, Luceno amúgy nagyon jól ír párbeszédeket, itt szinte magam előtt láttam a két karaktert olyan érzékletesen eltalálta a fogalmazást, másrész új információkkal is szolgáltak bizonyos eseményekről, szereplőkről. Izgalmas volt olvasni, ahogy Dooku megkörnyékezte Tarkint még a háború előtt és az a sejtelmes mondata a grófnak, hogy ők még egy oldalon fognak állni a háború után akár csatlakozik a Szeparatistákhoz akár nem, az is egy jó kis adalék volt a játszmához, amit Palpatine irányított a háttérből, még ha erről Tarkin itt nem is tudott. Az szintén új információ volt nekem, hogy itt elhintették az egyik fejezetben, hogy Palpatine sokkal komolyabb tétekben gondolkodott, mint uralni a Birodalom hatalmán keresztül az egész galaxist, ő olyan sith energiákat akart felszabadítani magában, amivel magát a valóságot is átformálja... erről eszembe jutott az az epizód a Rebelsből, amikor a World Between Worldsbe akart bejutni az öreg. Igazából ezt a kis felkelést amit Tellerék kirobbantottak azért nem tudtam átérezni, mert tudni lehetett, hogy eleve kudarcra van ítélve. Amúgy illeszkedhet abba a sorba, hogy vannak kis lázadó sejtek, amelyek nincsenek ekkor még összeköttetésben és egyéni akciókkal próbálják gyengíteni a Birodalmat, de ezek a szereplők engem annyira nem fogtak meg, illetve a könyv fókusza is inkább a birodalmiakon volt és még ha nem is Tarkinéknak szurkoltam azért egyértelműen arra volt kifuttatva a történet, hogy Telleréknek el kell bukni, hogy Tarkin triumfálhasson a végén. Vader is szerepet kapott a könyvben, de egyáltalán nem mondanám, hogy ellopta a showt Tarkin elől. Jó volt a visszaemlékezés a TCW-re, ahol együtt is akcióztak, Tarkin tudja is, hogy ő lehet Anakin Skywalker (ha jól emlékszem a Thrawn könyvben a chiss is rájön erre a titokra) és szerintem nagyon jól kiegészítették egymást. Ráadásul ezen a vonalon mintha egy kicsit bebizonyosodott volna, hogy az a versengés, amit Palpatine megteremt maga körül a pozíciókért és a felemelkedésért létezhet egy egészségesebb, vagy legalábbis kezelhetőbb formában is, ahol az illetők jó csapatot alkotva tudnak együtt működni. Ugye ez a könyv még jóval a Catalyst és a Rogue One előtt íródott és nem is szerepel benne Krennic, habár a Halálcsillaghoz köze van a sztorinak. Mivel a Katalizátort is Luceno írta így nagy ellentmondásokat nem fedeztem fel a könyvben, de az kicsit fura volt, hogy Tarkinra bízza az állomás munkálatainak felügyeletét Palpatine a könyv végén. Ekkoriban még nem Krennicnek kellett volna betölteni ezt a szerepet és Tarkin majd csak akkor veszi át tőle a fegyvert, ha teljesen kész van a Halálcsillag? Vagy itt én értettem félre valamit?

Én kétszer is végigjátszottam a 2018-as God of Wart, de ilyet nem tapasztaltam. Arra tudok esetleg gondolni, hogy lehet véletlenül rá voltál lockolva az ellenségre és amikor megfordítottad volna Kratost, akkor a lock-on miatt mégis arra nézett (a jobb oldali joystick megnyomásával tudsz rá lockolni az ellenfelekre). Egyébként az X-et egyszer megnyomva lehet elhajolni a támadások elől, ha kétszer megnyomod akkor arréb gurul Kratos, de én azt csak a valkűrök elleni harcnál használtam.

@csoli1138 Boldog születésnapot!

Az Andor második évada előtt ráhangolódáskánt az első évad újranézése mellett gondoltam elolvasnák pár könyvet ebből a korszakból, ami kapcsolódhat az ottani eseményekhez és ez volt az egyik, amit ajánlotattok. Meg kell valljam nagyon tetszett és már ezután is már szemmel nézek bizonyos karakterekre, jelenetkere, mivel sokkal jobban mögé lehet látni bizonyos szereplőknek, motivációknak, meg úgy általánosságban a háttérben zajló eseményeknek. Nekem nagyon tetszett, hogy a klónháborús időszak utolsó éveibe is bepillantást nyerhettünk, nem csak az átmenet miatt, ami aztán végbement a Köztrásaság Birodalommá válásánál, hanem, hogy így az Erso családot mozgató elvek és kényszerek világába is bepillantást nyerhettünk. Ráadásul nem utolsó sorban Jyn miatt is jó volt ez kezdés, mert így gyakoraltilag azon kevesek egyike lett, akit születésétől a haláláig végigkövethetünk a kanánonban. Jyn azért is volt számomra meghatározó szereplő, mert ugyan a könyv főbb hősei közül gyakorlatilag mindenki meghal a későbbi filmekben, de a jók oldaláról Galent, vagy Lyrát itt már eleve felnőttként ismerjük meg, akik már itt is kockázatot vállalva küzdenek az igazságért, Jyn viszont még egy kisgyerek. A könyv befejezésénél, amikor az ő nézőpontjából látjuk az eseményeket az különösen megrázó, hogy az a gyermeki vágyakozás milyen tragikus véget fog érni, még ha a jó ügy érdekében is halt meg. Ebben az átmeneti időszakban, amit bemutatott a könyv az is tetszett még, hogy olyan alapvető élethelyzetekben mutatta be a szereplőket, hogy mennyire meg tud viselni egy tettrekész és tevékeny embert a munkanélküliség problémája, ha nem talál megfelelő állást, vagy a férje miatt magát és a karrierjét feladó nő alakja. A Galen körül kialakult harc Lyra és Krennic között egy érdekes aspektusát adta a regénynek, nem mellesleg kontrasztba helyezve azzal a hatalmi harccal, amit Krennic folytatott Tarkinnal. Krennicet eddig is nagyon jó karakternek tartottam, de most még inkább lenyűgözött ez a figura (bár szimpatikusabb nem lett). Valahol bámulatos, hogy mennyire tudott bánni az emberekkel, ahogy manipulálta őket, de közben azért le is hozta őt a földre Luceno, hogy nem valami tévedhetetlen figura, mert Lyrával szemben kudarcot vallott. Amíg Krennic a Tarkinnal való rivalizálásban is csak jobb pozíciókat akart szerezni, addig Lyra vissza akarta kapni a férjét, de ebben is Jyn került főszerepbe, aki a maga gyermeki módján megadta Galennek azt a lökést, ami ahhoz kellett, hogy visszataláljon a helyes útra. Galen sokszor inkább ellenszenves volt nekem, hogy mennyire passzívan került bele minél jobban Krennic hálójába és Lyra ezzel szemben végig a józan gyanakvást képviselte, de ha megnézem Galen saját szemszögéből szemlélve az eseményeket, akkor Krennic nagyon ügyesen játszott vele a végéig. Persze ehhez azért kellett a Vallton történt incidens is és mindaz, amin odáig keresztülmentek, de érdekes volt látni azt a mentálgimnasztikai gyakoraltot, hogy Galen milyen módon próbálta magának igazolni azt, hogy tudta, hogy a kutatását mihez használják fel. Az a kép, amit a Birodalomról mutattak nagyon lesújtó volt és felelmetes belegondolni, hogy milyen rövid idő alatt alakult át úgy a rendszer, hogy elkezdtek a korábbi törvényekre fittyet hányni és kizsákmányolni egész bolygókat és mindent becsatornázni a Halálcsillag projektjébe. Ezt a folyamatot mindenesetre nagyon szépen bemutatta a csempészek akción keresztül Luceno és érdekes volt ezt is végigkövetni úgy, hogy korábban erről nem tudtam, de jó volt látni a filmekből is ismerhető karaktereket is, mint Saw, vagy Poggle. Most folytatom a sort majd a Tarkin könyvvel, ő talán kevésbé nyügözött le ebben a történetben, de a párbeszédek Krennic is közte nagyon jók voltak, érződött a távolságtartó rivalizáls a köztük lévő viszonyban. Még nem kezdtem el az újranézést, de már most úgy érzem, hogy sokkal izgalmasabb ez az időszak, mint korábban gondoltam, pedig mind a Rogue One, mind az Andor a kedvencem a Disney érából, úgyhogy eddig is tetszett ez a vonal.

@Fives Boldog születésnapot!

Nagyon tetszett az előzetes, eléggé akcióorientált volt ez a betekintés, de számomra az elős évadban is a legjobban a párbeszédek, meg a karakterek közötti interakciók voltak a legemlékezetesebbek (mondjuk Kino a börtönben, vagy Luthennek az a nagy monológja), így bízom benne, hogy abból is kapunk majd a második évadban is. Ben Mendelsohn pedig újfent lubickolni fog Krennic szerepében... már alig várom!

Nem akarok rosszindulatú lenni, de mikor először megláttam ezt a hírt a twitteren, felmerült bennem, hogy ez is csak valami clickbait dolog lehet... az IGN-nél kis túlzással az anyjukat is eladnák a kattintásszámért.

Köszönöm, ilyesmikre gondoltam, az három könyv még pont bele is fér a hátralévő két hónapba.

Ez a sorozat a Skeleton Crew szöges ellentéte nálam a várakozás szempontjából. Amióta befejeződött az első évad, azóta várom a folytatást és lassan nekiállok az újranézésnek. Igazából amióta kijött tervezem újrázni, de eddig még nem került rá sor. Azokhoz szólnék, akik eléggé benne vannak a kánon művekben, az első évadon, meg a Rogue One-on kívül van még valamilyen egyéb kiadvány (könyv/képregény ami ebben az időszakban játszódik), amit érdemes ismerni az új évad előtt?

@NorbiLordi Boldog születésnapot!

Én csak az eredetit láttam, de úgy rémlik a vége (mármint az utolsó évad) nagy csalódás volt.

Anora Már hónapokkal ezelőtt nagyon jó véleményeket olvastam róla, de mostanában az Oscar jelölés meg a DGA nagyobb figyelmet irányított rá, most végre megnéztem én is és... ez baromi jó volt. A legtöbb helyen vígjátéknak, vagy romantikus filmnek írják... hát azt biztos nem mondanám rá, ez inkább kicsit a Micsoda nő! antitézise és valójában egy szociodráma. Azt a konfliktust amit a szexmunka gyakorol a személyiségre, vagy a kölönböző szociális helyzetben lévő társadalmi osztályok közötti szakadékot nem így direktben tárja a néző elé a film, hanem egyfajta mellékhatásként szembesülünk annak az egyenlőtlenségnek a valóságával ami egy ilyen helyzetben a valóságban megtörténhet (a romantikus komédiák cukormáza nélkül). Ugyan nem a klasszikus értelemben szórakoztató film, de abszolút vannak benne megmosolyogtató szituációk, abszurdba hajló vicces jelenetek. Az végtelenül tetszett benne, hogy a film első és második órája között történik egy éles nézőpontváltás és mintha egy teljesen másik dinamikák mentén működő film kezdődne el (nekem amúgy a második része jobban tetszett), ráadásul az mindig fontos, hogy mire futtatják ki a történetet és itt nekem a vége nagyot ütött. Ez a mozi leginkább az egyenlőtlenségről, a kiszolgáltatottságról és arról szól, hogy vegyük emberszámba a másik embert, úgy hogy közben a főszereplő - Anora - nem egy hős, akiért úgy igazán tudnék szurkolni, inkább csak sajnálom, hogy ez történt vele és idáig jutott. Számomra ez az elmúlt év egyik legütősebb filmélménye volt ez a Substance mellett.

Nálam nem annyira a recency bias játszotta a főszerepet, mint inkább az, hogy ilyen kellemeset még nem csalódtam a SW kapcsán soha. Eleinte egyáltalán nem vártam a Skeleton Crewt, úgy voltam vele, hogy egy esélyt adok neki, de amit láttam belőle előzetesen (kertvárosi környezet, gyerekszereplők, kalózos-kincskeresős sztori) azok alapján ez nem igazán nekem készült. Ehhez képest végig baromi jól szórakoztam és rendesen vártam az új részeket, ráadásul a karakterek nagyon jól működtek együtt és az egész nagyon egyben volt.

Utólag is boldog születésnapot @Frenkie!

Gondolkoztam Crosshairen, vagy esetleg SM-33-n is, mert mindkét karakter nagyon tetszett, de végül mivel a legjobb férfi karakter kategóriában Jod-ra szavaztam (egyszerűen Jude Law ellopta a showt), így valahol Sol mestert is el akartam ismerni. Úgyhogy én Sol-ra szavaznék.

Némileg magamat is meglepve a Skeleton Crewra szavaztam, pár hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy így lesz.

@Adrián Boldog születésnapot!

@ati Boldog születésnapot!

Azért vártam ezt az epizódot, mert kíváncsi voltam rá mit tudnak majd csinálni a gyerekek egyedül, így, hogy már se Jod, se SM-33 nincs ott nekik, hogy segítsen. Talán egy kicsit olyan volt ez a helyzet, mint a sorozat legelején, amikor teljesen maguk voltak és éppen felfedezték a hajót. Azóta viszont rengeteg kalandon keresztülmentek, olyan helyekre jutottak el, amelyekről nem is álmodtak, de itt kovácsolódtak igazán csapattá. Az elején felütötte a fejét ez a rivalizálás/frakciózás, hogy ki kivel van és merre menjenek, de itt kapott egy olyan csavart a történet, hogy nem úgy oszlottak ketté, mint a sorozat elején, hogy Wim volt Neel-el, és a lányok meg együtt, hanem KB most nagyobb figyelmet kapott. Nekem kezdettől fogva KB tűnt a legérdekesebbnek, kíváncsi voltam rá, hogy mi ez beültetés, ami van a fejében, milyen mértékben robot és milyen mértékben ember, meg úgy általánosságban, hogy ez az At Attinon normálisnak számít e, vagy történt vele valami és azért lett ilyen... Szóval jó, hogy ő róla megtudtunk ezt azt, de azért még fontos kérdések maradtak bennem vele kapcsolatban is. KB mellett pedig a többiek is szerepet kaptak azért ebben a részben és tetszett, ahogy visszautaltak korábbi epizódokra. KB tényleg kicsit olyan kiegészítő elem volt Fern mellett és eszembe jutott amikor az első részben ráijesztett Wimékre ott az erődben, a sötétben, majd azt mondta, hogy Fern utasította erre. Volt egy szintén korai epizód, ahol pedig a szülei aggódtak miatta, hogy rá külön oda kell figyelni és így komoly gondok adódhatnak, hogy elkeveredett a bolygóról. Ezeket szépen fűzték egybe ezzel a karakterépítő epizóddal, bár bennem az még nagy kérdőjelként maradt meg, hogy mi volt ez a baleset? Fernnek volt köze hozzá, vagy valami rejtélyes dolognak az At Attinnal kapcsolatban, vagy esetleg ez egy teljesen hétköznapi baleset volt? Számomra Wim volt amúgy az elején a legidegesítőbb, de az utóbbi részekben kezdett egészen szimpatikussá válni, azáltal, hogy fokozatosan levetkőzte magáról ezeket az igazán gyerekes vonásokat. Amikor segített KB-nek nekem az volt az üzenete annak a jelenetnek, hogy nem kell valami nagyon látványos dolgot tenni ahhoz, hogy hős legyél és megmentsd valakinek az életét, mint amit ő korábban gondolt talán a fénykarddal, meg az Erővel felszerelkezett jedikről, hanem úgy is lehet nagy tetteket véghezvinni, hogy egy egyszerű gyerek vagy akinek helyén van az esze, meg a szíve és segít a barátainak. Neel meg tényleg egy ilyen glue guy a csapatban, aki rengeteget tesz hozzá a dinamikához és itt nagyon kellett Fern mellé, aki Wimhez hasonló módon szintén pozitív irányba változott. Nekem az a koncepció is tetszett, hogy itt van ez a csillogó villogó szállodakomplexum és akkor alatta meg ott nyalják fel a szemetet. Azért ez régen mégis egy ilyen kalóztanya volt, nem egy jó hírű, kifogástalan hely. Ami nem volt kristálytiszta, hogy akkor ezek a csapdák, amik ott a kalóz barlangban voltak nem is annyira halálosak... A savat ezek szerint valahogy túl lehet élni és Wimék mikor lezuhantak szintén egy olyan helyzetbe kerültek, amit gyerekként is átvészeltek, én eredetileg azt hittem valami szakadékba zuhanás lesz a vége a csőnek, amit valahogy ők ki tudnak védeni, de így ez kicsit csalódástkeltő volt csapdának, már ha csak a túlélés részét vesszük. Én @Pildi-vel abban egyetértenék, hogy Jodról még nem mondanék le, mint esetleges pozitív szereplő. Az tény és való, hogy nem szaladt vissza megkeresni a gyerekeket, de ő konkrétan nem bántaná őket, valahogy ezt érzem, meg azért a sorozat hangvételéhez is ez illene inkább (azért ez nem az Andor). Mondjuk egy olyan szcenáriót el tudnék képzelni, hogy Brutus meg akarná ölni a gyerekeket, de ő nem hagyná, vagy valami ilyesmi. Itt tényleg hamar elkapták és utána az életét próbálta menteni, rájátszva a kalózok kapzsiságára, de tényleg ő is az elmúlt évtizedeit ebben a közegben töltötte, szóval biztos hatással voltak rá, de a múltját még nem ismerjük. Nem néztem utána az esetleges szivárgásoknak, úgyhogy nem tudom mi lesz a következő részben, de arra tippelnék, hogy megtudhatunk valamit Jod esetleges jediségéről is és úgy már lehet tisztább lesz a kép a fináléra. Amire még szintén kíváncsi vagyok, hogy mi történt közben az At Attinon, mert azt láthattuk, hogy a szülők egy kis ellenállásba kezdtek és érdekes lesz, hogy milyen helyzet fogadja majd az érkezőket az At Attinon, ami biztos fel van fegyverezve, de végre színre léphetne már a Felügyelő is. Fura, hogy már csak két rész van belőle, olyan mintha nemrég kezdődött volna, de hamar elrepült ez a hat rész.

Boldog új évet kívánok én is mindenkinek!