Wilde

Egyelőre még csak ezt a részt tudtam megnézni, de már így is nagyon tetszik az új évad. Ez az egy éves időugrás is jó ötletnek tűnik, mert így több ponton is jobban él a történet, mint ha közvetlen folytatása lenne az első évad fináléjának. Nekem, ami a legjobban tetszett az Cassian történetszála volt. Itt éreztem azt, ami az első évadnak is az egyik legnagyobb erénye volt, az a váratlanság, a kiszámíthatatlanság. Megtörtént az a géprablás, nagyon hangulatos és látványos volt (az első évad, meg úgy általánosságban a sorozat nem annyira az akciójelenetektől volt emlékezetes) és ugyan lehet apróság, de az, hogy nehezen boldogult a géppel csak jobban aláhúzza, hogy Cassian ugyan egy nagyon rátermett figura, de nem egy olyan szuperhős, mint Anakin, aki minddennel nagyon gyorsan elboldogul. Mindenesetre az akció után azt vártam volna, hogy minden megy tovább, ahogy lennie kell... ezzel ellentétben némi banalitással egyszerűn elszabadultak a dolgok és Cassian belecsöppen a káoszba. Számomra ez egy kiemelt aspektusa volt az Andor szexepiljének, hogy valami félre megy, amit nem várnánk és milyen bonyodalmak kezdődnek ezután, ha jobban belegondolok az egész sorozat is így indul azzal a két őrrel a Morlanán. A másik tényező, ami miatt tetszett ez a szál, azok maguk a lázadók voltak. Azt már a Rogue One óta tudjuk, hogy a felkelők nem feltétlenül csillogó szemű grállovagok, de ez a szedett vedett banda nekem nagyon tetszett. Jól bemutatta, hogy milyen sokszínű is az a mozgalom, ami egy nagyon egyszerű és mindenkit érintő célból indul ki és bárki beállhat mögé, de ettől még óriási különbségek vannak az egyes csoportok között és nem csak ideológiailag, hanem szervezettségben, profizmusban stb. Ráadásul innen fogunk majd eljutni oda, hogy a lázadás egy sokkal magasabb, összetartóbb szinten működik a későbbiekben és látni ezt a kontrasztot sokatmondó volt. Saw gerilliáinak elkötelezettsége, a Ghost legénységének összetartása, Luthen hideg profizmusa mind hűen tükrözik, hogy micsoda különbségek vannak itt egyes csoportok között és nagyon kíváncsi leszek Cass, hogy mászik ki majd ebből a szorult helyzetből, amibe került. Luthennek ez a régiségboltos álcája most kifejezetten kapóra jött, elsőre felhúztam a szemöldököm, hogy ő miért van itt, de aztán tudtak rá érthető magyarázatot adni. Az első évad során néha kicsit az volt az érzésem, hogy keveset szerepel, de az is érthető volt, hogy ahol nem kívánta meg a sztori a jelenlétét oda nem erőltették be feleslegesen, de így, hogy ő is meg lett hívva az esküvőre több bábut is felolhattak egyszerre a táblára ennél a szálnál. Az már az első évadban is tetszett, hogy mennyire éles váltásokat tudnak csinálni egy-egy epizódon belül úgy, hogy az átmenetek nem csak áramvonalasnak tűnnek az epizódon belül, de építik is azt az érzelmi-hangulati együttest, amivel olyan erős hatást tudnak keltni. Ez leginkább a börtönös epizódokban volt tetten érhető, ahol a kiszolgáltatottak kilátástalanságából váltottunk át a Coruscant felső tízezrének a világába. Itt mondjuk látni Cassian sorsát a kétségbeesett, éhező, fejvesztett lázadó csoport foglyaként, majd látni Luthenéket ahogy smúzolnak a gazdagokkal és befolyásosokkal miközben őt keresik hasonlóan kontrasztos hatást keltett és miközben mi nézők tudtuk, hogy baj van, ők is sejtették, hogy baj van, de közben mennyire más körülmények vették őket körül. Ennek az esküvőnek és a Monra gyakorolt hatásának már az első szóba kerülése óta jelentősége van, gyakorlatilag egy kivont kardként lebeghet ott a nő feje fölött, hogy ő nem akarta volna ezt a házasságot és mintha a lányával kellene fizetnie azért, hogy elsimítsa a lázadás körüli ügyeit. Ez két szempontból is szomorú, egyrészt a későbbiekből tudjuk, hogy nem fogja tudni sokáig folytatni ezt a működésmódot és nyíltabban szembe kell majd szállnia a Birodalommal, másrészt a Ghormanon már készül valami, ami valószínüleg nagy hatással lesz a lázadásra is. Amikor megvigasztalja a lányát és olyan szomorúan néz, nekem az azt jelentette, hogy bűntudata van, mintha ő hozta volna ilyen helyzetbe a lányát, hogy megtörténjen ez a házasság, ami enélkül több, mint valószínű, hogy szóba sem került volna ezzel a családdal és ezzel a gyerekkel. A Ghormanos szál már most érdekes és Krennic is fantasztikus volt. Ez a hegyekben lévő kastély, a beavattott figurák, az egésznek a hangulata számomra nagyon ilyen II. világháborús náci vibe volt. Annak különösen örültem, hogy összekötötték ezt a könyvekkel, ahol Krennic az energiahatékonysággal, a kristályokkal és Tarkinnal foglalkozott. Nekem Dedra kicsit furának tűnt, ugyan azt halljuk, hogy nagyon szépen visszajött a Ferrixen történtek után, de a tekintete, a dinamizmusa alapján én úgy látom eléggé nyomot hagyott rajta a dolog és nem nagyon tudom, hogy mit fognak kezdeni vele. Sajnálom, hogy Syril nem kapott még itt szerepet, de az érthető volt, hogy ebbe a körbe ő azért nem tartozik, de kíváncsi leszek, hogy ő milyen módon hathatott Dedrára az eltelt egy évben. Ez az időugrás azért is jó, mert egyrészt Cassian be van ágyazódva már kissé a lázadásba, a csapat akivel összefut hozzá képest sokkal amatőrebbnek tűnik. A bázison is ő nyugtatja azt a nőt mielőtt elvinné a vadászgépet és már-már egy vezéregyéniségnek tűnik. Másrészt itt van Dedra története, akiből nagyon sok mindent ki lehet hozni ezzel az egy éves időugrással, mert őt egy nagyon kiszolgáltatott helyzetben hagytuk ott az első évad fináléjában, most meg egy nagyon befolyásos körbe kapott bebocsátást és izgalmas lesz, hogy merre megy az ő karaktere, esetleg milyen hatással lesz rá Krennic, aki a könyvekben kifejezetten tehetséges manipulátor volt. Egyelőre ez a Bix-es vonal volt, ami a legkevésbé mozgatott meg. Azt mindenesetre jól bemutatta, hogy szépen berendezkedtek a Ferrixről való menekülés után. Az, hogy Cass idetartozik és a visszatértére várnak számomra azt mutatja, hogy a Ferrixi kolónia egy kis családként funkcionál. Ez a működésmód azért nem feltétlenül tükrözi Luthen, vagy Cinta és Vel hozzáállását. Az, hogy Cassiannek van hová hazatérnie megerősítheti, de egyben sebezhetővé is teszi őt. Úgy érzem ebből a Birodalmi ellenőrzésből biztosan lesz valami és nem marad itt ez az idill, amiben jelenleg vannak, ez valahogy túl nyugis lenne a sorozatot ismerve. Olvastam még az elmúlt napokban néhány véleményt, rövid kritikát spoilermentesen az évadról és mind nagyon dicsérő volt. Utoljára ilyen elvárásokkal nem is tudom mikor ültem le SW elé, de van egy olyan érzésem, hogy nem kell majd csalódnom.

Sajnos már szombaton megvettem a jegyet, mert nem tudtam, hogy ebből lesz e valami, én a Mammutba nézem majd (nekem az munka után hazafelé pont útba esik), de a juniusi fórumtalálkozón mindenképpen fussunk össze.

Nagyon jó ötlet. Elég messze van még az időpont, de én most beírtam magamnak, hogy ne szervezzek akkorra semmit!

Hát ez a vadászpilótás dolog engem egyelőre annyira nem mozgat meg, de persze sok van még 2027-ig. Goslinggal egy tényleg nagy nevet sikerült bevonni a filmbe, úgyhogy azért érdekes lehet majd ez is.

Erről úgy néz ki én lemaradtam, mert tegnap nem voltam nagyon gépközelbe mára meg már elérhetetlen lett a kiszivárgott előzetes, de az elmondottak alapján ígéretes lesz. JAW mint Rotta - ezt nehezen tudom hova tenni, de nagyon szórakozatónak hangzik.

Nagy köszönet Bencének, hogy lementette az előzetest. Számomra ez elég derült égből jött, mert nem tudtam, hogy készül Maulos sorozat. Annak, hogy új hosszabb sorozattal jelentkezik az animációs részleg, annak különösen örülök (persze idén is lesz Tales of, de az egy szűkebbre szabott dolog) az előzetes baromi jól nézett ki és ismerve a készítőket valószínűleg a minőségre sem panaszkodhatunk majd. A koncepcióban abszolút van potenciál, Maul különböző művekben feltűnt már, de van egy fehér folt a sztroijában, amit most megfesthetnek... ettől még maga a korszak amiben játszódik eléggé körbejárt már, hogy ha rajtam múlt volna egy kicsit elszakadtam volna ettől a vonaltól. Tudom ez nem kívánság műsor, de én szívesebben néztem volna akár az Akolitus idejéből, akár úgy általánosságban a High Republic korszakából egy TCW szinvonalú animációs sorozatot, de ettől még ezt is várom és biztos izgalmas lesz, amikor Maul először megjelenik döngő léptekkel az előzetesben az nagyon hatásos volt.

@Donát Ez a baromi jó volt, ahogy összefoglaltad az Andor lényegét és örülök, hogy újra egy hosszabb lélegzetű írást olvashattam tőled.

Most, hogy befejeztem az újranézést gondoltam írok pár gondolatot az évadról, egy hét múlva már úgy is az új részeket fogjuk kibeszélni. Nagyon más jellegű élményt nyújt az Andor, mint a legtöbb SW sorozat, vagy film, ha őszinte vagyok magammal nekem sem ez lenne a klasszikus SW élmény, de ettől még nekem ez volt ami a legjobban tetszett a Disney érában készült összes alkotás közül. Az Andor egy sötétebb tónusú, sokszor kilátástalan, ezt most értéksemlegesen írom, de egy felnőtteknek szóló SW. Mondjuk, ha ezt gyerekként látom, mint anno az OT-t, vagy aztán a PT-t, akkor valószínüleg nem ragadott volna úgy magával, mint azok, de ez nem egy minőségbeli különbség, csak egyszerűen egy más hangvétel és nagyon jó, hogy készül ilyen alkotás is ebben az új korszakban, amit sokat kritizálnak, de azt még talán mindenki elismeri, hogy egy lehetőséget termetett a Disney, hogy nagyon sok különböző stílusú, tónusú alkotás készülhessen el (mondjuk az elmúlt időszak termését nézve a Skeleton Crew és most az Andor 2. évad távolabb nem is állhatna egymástól). Amikor azt írom, hogy az Andor egy ízig-vérig felnőtteknek szóló SW azzal nem egy minőségbeli különbséget akarok kifejezeni, de ez nem jelenti azt, hogy az Andor ne lenne nagyon is minőségi sorozat. A szövegkönyvet tekintve szerintem kiemelkedő az összes Disney+-os általam látott produkció közül, legyen az SW, vagy Marvel. Egész egyszerűen átütő és élethű mondatokat adnak a karakterek szájába, amit később is idézni lehet és végig érződik a sorozaton, hogy nagyon alapos munkát végeztek a készítők. Itt azt is megemlíteném, hogy ez az évad 12 részes volt, amivel messze a leghosszabb játékidőt kapta a SW sorozatok között és ezt az időt nagyon jól ki is használták. A szerkezeti felépítése nagyon tetszett a sorozatnak, ahogy külön egységekre volt bontva, mindegyik blokk révén egy külön katarzissal - az első hármas végén ahol Cassian elhagyja a Ferrixet, aztán heist lezárulása a rablással, a börtönös szekvencia végén a szökéssel és végül a finálé két epizódos szála Maarva temetésével. Ezáltal az egyes blokkokban külön egy-egy konfliktuson keresztül ismerhettük meg jobban a szereplőket, építgették a kapcsolataikat, de volt egy kis külön történetszál, ami csak arra a pár részre fókuszálódott úgy, hogy közben az átívelő szál és fokozatosan fejlődött. Ezért nem éreztem annyira üresjáratnak azokat köztes epizódokat is, amikor a katarzist nyújtó rész előtt voltunk, mondjuk az ötödik, vagy a kilencedik epizódban, mert azon a vonalon is érdekes dolgokat tudtunk meg közben az ott szerepet játszó karakterekről és nem egy mellékes fillernek érződött, hanem a következő epizódban már érkező csúcspont felvezetésének. Talán a legunikálisabb rész a hetedik epizód volt, ami egy kicsit átvezető volt a rablás és a börtön között, de így viszonylag egyben látva úgy érzem, hogy nagyon jó ütemérzékkel volt beékelve oda az évad közepére az az epizód, mert így tudott egy kicsit "lélegezni" a sorozat és nem egyik nagy eseményből zuhantunk bele a másikba. Az Aldhani sokkja után kellett egy kicsit egy ilyen epizód és amellett, hogy nagyon sűrű lesz a program a második évadban a heti 3 résszel, attól még ez a szerkezeti felépítés nekem nagyon tetszik. Nekem a kedvenc szálam, ha egyben nézem, akkor a börtönös volt, ami több szempontból is kulcsfontosságú volt az évadban. A Birodalom ellentmondást nem tűrő gépezetét már korábban is láthattuk, sőt az évad során még konkrétabb példákat is kaptunk a kegyetlenségre. Felmerült bennem, hogy melyik volt a rosszabb börtön a Narkinán látott fogság, vagy az az egyszerű hotelszoba, ahol Bixet nyuvasztották szinte az őrületbe. Valószínüleg inkább a gyártósort választottam volna, ha ez a két opció van, de ez a börtön nem pusztán a Birodalom könyörtelen vasmarkát mutatta be számomra, hanem ezt az elidegenedett gépezetszerű múködést is. Itt nincs egy szadista kínzó, igazából le se tojják az itt raboskodó embereket, akik csak fogaskerekekként, a gépezet alkatrészeiként funkcionálnak, ironikus módon közben ők is alkatrészeket állítanak elő egy olyan gépezethet, ami a totális terrort hivatott elhozni a galaxisba. Ráadásul Cassiant az itt átéltek úgy érzem nagy mértkében formálták, talán még nem itt döntött rögtön úgy, hogy beáll a lázadásba, ebben nagy szerepe volt Nemiknek, meg Maarvának is a fináléban, meg amit Bix-el tettek, de ez a börtönös szekció nagy szerepet játszott abban, hogy Cass az lett aki. Ha egy részt kellene kiemelnem kedvencként, akkor még mindig a hatodikat mondanám, mert az mind vizuálisan, mind a forgatókönyvet, a rendezést tekintve számomra továbbra is libabőrös élményt adott, úgy is, hogy másodjára nézve már tudtam mire számítsak, így is ott éreztem a feszültséget a levegőben, ami átjárja azt az egész epizódot. Tényleg olyan, mint egy hullámvasót, elsőre úgy tűnik, hogy simán megy minden, aztán egyszer csak elszabadul a pokol és utána a rész végig nincs megállás és liftezik a gyomrod. Ettől még a finálé is nagyon tetszett, azt külön kiemelném ahogy a zenét használják a sorozatban feszültségkeltésre, fokozásra és iszonyat jó, emlékezetes monológok vannak benne. Ezek mellett az első három rész is tanítani való volt atekintetben, ahogy felépítették a karaktereket, a köztük lévő viszonyokat, konfliktusokat. Az elején még nem is szerepeltek benne későbbi meghatározó figurák, mint Dedra, Mon, vagy Luthen, de volt szépen idő mindenre és az az első három rész remekül megalapzta az egész sorozatot. A Kenari-s történetszál tényleg kicsit kilóg az évadból, ha nem lenne nem sokat veszítenénk vele, de ha ezt korrigálják a második évadban és lesz jelentősége Cass hugának, akkor ez is kiegyenesedhet. Volt egy két dolog, amit feleslegesnek éreztem, mondjuk az a jelenet, amikor Melshivel elkapja őket az a két halász a Narkinán, de összességében ez egy fantasztikus évad volt. Nem ez a nagybetűs SW abból a szempontból, hogy nincsenek benne jedik, sithek, nem a jó és rossz évezredes mítoszokba illő harcáról szól, ami átélhető bármikor, bármilyen korosztálynak és ettől szép és időtlen és könnyen befogadható a SW. Ettől még van az Andorban is egy korokon át könnyen átélhető, átérezhető érvényű elv, a szabadságról, az elnyomás természetéről és az ellenállásról, ami szinte bármelyik korba beilleszthető. Számomra nagyon nagy élmény, hogy elkészült ez a sorozat és adott esetben ki is léphetünk a messzi-messzi galaxisban a komfortzónából egy ilyen sötétebb hangulatú, de közben igen felemelő alkotással... az a tudat pedig még nagyobb élmény, hogy jövő héten már jön is a folytatás!

Hát őszintén szólva nem örülök ennek a csak szinkron dolognak, de ettől még ez engem így is érdekelne.

Talán ez pontosabb, de nem is a tiszteletről van szó, csak számomra ez olyan idegen, hogy más színészekkel mégegyszer megcsinálják ezt a történetet. A HP eredeti médiuma a könyv és mivel az az elsődleges, így akár filmet, akár sorozatot csinálnak belőle az egy adaptáció és így akár készülhet belőle több feldolgozás is. Ettől még ezen a vonalon haladva annak se örülnék, ha az @ati által is említett Gyűrűk urából, vagy akár a Trónok harcából készülne új változat, tekintve, hogy azok is pusztán adaptációi az eredeti műveknek (mondom ezt úgy, hogy nem tetszett a GoT utolsó két évada, de irritálna, ha azt mondanák, hogy hú ezt akkor most megcsináljuk újra). Azzal a gondolattal viszont egyetértek, hogy a sorozatként való bemutatása a HP könyveknek nem lenne rossz és több időt tudnának szánni egy-egy könyvre és a karakterekre. Néhány hete kiplatináztam a Hogwarts Legacy-t, ott egy teljesen új, eredeti történet találtak ki, ami pusztán ebben a világban játszódott és érdekes volt, tudott újat mondani és hozzátenni a HP univerzumhoz. Ha van egy közös pontja a HP-nek a SW-al az a világnak a részletgazdagsága, mélysége. Pont az a jó egy ilyen univerzumban, hogy kellően érdekes ahhoz, hogy fel lehessen fedezni új történeteket benne. Ráadásul ez a reprezentációs téma is sokkal organikusabban működhetne akkor, amikor nem egy már ismert karaktert cserélnek le egy kisebbséghez tartozó színészre, hanem eleve olyan új karaktereket alkotnak meg a saját történetükhöz ahol ez természetes módon adott, mert őt direkt így írták meg, illeszkedik is a történetbe stb. Szóval, ha mindenképpen akarnak még foglalkozni a HP világával akkor számomra tetszetősebb lett volna, ha valami új dologba kezdenek és nem újra a könyveket veszik elő, amelyekből már készült azért nem is olyan régen egy jó film feldolgozás.

Luthen olyan volt, hogy ezt akár én is mondhattam volna. Egyébként én nem is emlékeztem rá, hogy ez ennyire jó rész volt. Az a pillanat mikor a rezesbanda megindul és megváltozik a zene üteme is az zseniális volt és Maarva beszéde is még majdnem azt mondom, hogy Luthenét is felülmúlta. Amúgy amikor Syril és Linus Mosk sapkát cserélnek annak van valami jelentősége?

Az elhivatottságát bizonyítja, hogy egy ilyen akciót vezetett, ahol potenciálisan az életét kockáztatta amibe nyilván olyan megy bele, aki komolyan gondolja az ügyüket. Nekem ettől még Cinta sokkal inkább olyannak tűnik, akinek az első az akció és aztán minden más csak utána jön, míg Vel esetében ezt ennyire markánsan nem érzem és amikor ő elismétli Cinta korábban elhangzott mondatát Mon-nak, akkor olyannak tűnt, mintha saját maga előtt is az elkötelezettségét bizonygatná miután Cinta lepattintotta, hogy most nem ő a legfontosabb. Ez a Szovjetunióban működő gulág-rendszerre hasonlít, hogy átküldik őket egy másik táborba ahol tovább dolgoztatják őket és ki is nézném a Birodalomból. Nekem az nehezen áll össze ebben az esetben, hogy ami itt egy hibának van feltüntetve az a rendszer működésébe van kódolva, még ha nem is ilyen direkt módon ahogy itt történt. A rabok legfőbb motivációja a szabadulás lehetősége, az hogy egyszer ez az egész véget ér. Az első dolog amit meglátnak a hálófülkéjükben mikor felébrednek az a számláló, ami mutatja, hogy mennyi idejük van még hátra. Tekintve, hogy elég könnyen ki tudnak lépni ebből a mókuskerékből (csak rálépnek éjszaka a padlóra és már vége is van az egésznek, ahogy egy korábbi epizódban láthattuk), így nem igazán motiválja őket semmi, ha megtudják, hogy igazából sosem szabadulnak ki és könnyen végezhetnek magukkal. Utánpótlás pedig ezek szerint úgy érkezik ahogy Cassian esetében is láthattuk, hogy elítélnek valakit és új emberként kerül be a renszerbe, vagy mint kiderült régiként átszállítják ide valahonnan. Az a csávó, aki tévedésből ide került vissza, ha nem ide kerül, hanem egy másik bolygón lévő üzembe, akkor ott ugyanúgy kiderült volna az ottani rabok számára, hogy értelmetlen az egész szenvedésük, munkájuk, mert sosem szabadulnak ki. Akár ide is hozhatnak a Narkinára egyszer egy olyan rabot, aki meg máshonnan került ide úgy, hogy már ledolgozta volna épp a hátralévő idejét.

Én ezt az új feldolgozást nyugodt szívvel ki fogom hagyni, de nem elsősorban a casting miatt. Pitont tényleg elég nehéz belelátni ebbe a színészbe, a többiek viszont szerintem nagyon jók lehetnek, főleg Nick Frostnak örülök, akit a Cornetto trilógia óta kedvelek. Egész egyszerűen ilyen rövid (jó eltelt bő 10 év) időn belül előállni egy új változattal az nem pusztán felesleges, de valamilyen szempontból "bűn" - nem ez a jó kifejezés, de nem tudom pontosan megfogalmazni - az eredetivel kapcsolatban.

@DanCarver Utólag is boldog születésnapot!

Ez a másik kedvenc epizódom a rablás mellett. Andy Serkis ugyan csak három részben szerepelt, de elképesztően nagy hatást gyakorolt az alakításával, jelenlétével és a korábbi epizódokban is jó volt, de azt hiszem itt volt a csúcson. Amikor kiszabadulnak és Cassiant elviszi a tömeg, ő meg áll ott és tudod, hogy számára nincs kiút az az évad egyik legerősebb jelenete. Luthen beszéde meg továbbra is libabőr. Nem csak az, ahogy meg van írva a szövege és ahogy előadja Skarsgard, hanem az egész jelenetfelépítés tanítani való. Ahogy adagolja a feszültséget a liftben és mikor Lonni megérkezik, akkor elhangzik az a monológ... aki szerette a Trónok Harcát talán emlékszik, hogy volt a negyedik évadban Tyrion tárgyalásán az a beszéd, hát ez még azt is überelte nálam!

Amikor Cinta mondta, akkor őszintének hatott, nekem itt az volt az érzésem, hogy Vel-nek nagyon megtetszett ez a mondat, de benne még mindig inkább azt érzem, hogy nagyon bizonyítani akarja, hogy mennyire kemény lázadó és nem csak egy gazdag lány. Amúgy ez a börtönbe visszaküldős dolog úgy működik, hogy azóta van ez a szigorítás, hogy a rablás után a Birodalom bekeményített és régebben ki lehetett jutni úgy, hogy ledolgozta valaki a büntetését?

Valahogy arra emlékeztem, hogy hosszabban írtam róla, de ezek szerint nem... majd a második évadról mindenképpen írok.

Az első évadot láttam és az nagyon tetszett, mintha úgy rémlene, hogy még írtam is itt róla, de a második évadot még nem láttam, de meg fogom nézni.

A CC-n már fent van, hogy lesz 24-től, de úgy látom, hogy konktértumok még nincsenek róla, hogy mikortól lennének a vetítések, mikor lenne szinkronos, vagy feliratos, de jó lenne összehozni.

Az Andor egyik legnagyobb erőssége az írás, a karakterek, párbeszédek, meg persze a történet is, de itt ezen a vacsoraparty-n minden nagyon egyben volt. Amikor Mon Mothma előáll a farbával az tényleg fergeteges volt, itt hasonlóan zseniális volt, ahogy adagolták a feszültséget, mint az előző részben a rablásnál. A színészi játék, a zene és a szöveg is, ahogy ezt elővezette. Egyébként ebben a high society Coruscantban eléggé visszaköszönnek a prequel-es jegyek, ha a dizájnelemeket nézem, az űrsikló, a ruhák, díszletek, a lakosztály mind nagyon hangulatos.

Ha lenne esetleg közös filmnézés, én a 24-ét preferálnám, de amúgy most rákerestem és nem találom egyelőre, hogy melyik mozikban fogják játszani.

Valaki tervez menni a fórumról a 20-éves bemutatóra?

Emlékeztem rá, hogy eredetileg is nagyon tetszett ez a rész, de az újranézés után most úgy érzem ez a kedvencem a sorozatból. Az a feszültség, ami ebben az epizódban volt, az még így másodjára is képes volt libabőrt okozni, úgy hogy tudom, hogy mi lesz benne. Ahogy felépítették ezt az epizódot az egészen kiváló volt, halad előre a heist... aztán érzed, hogy baj lesz és amikor elszabadul a pokol, akkor az volt az érzésem, talán először a SW esetében, hogy szinte bármit el tudok képzelni az akció kifutását illetően. Amit Dzséjt is írt Gorn kapcsán, az egy teljesen új élmény volt. Azt hiszem ő volt az első áldozat a "jófiúk" részéről és semmi emelkedett nem volt a halálában, mint amikor egy szúnyogot elnyomsz a lábadon... ott elterült a földön és ment tovább az akció, később nem is volt idő meggyászolni, miközben előtte volt a jelenet az aldhani őslakosokkal, meg a háttértörténete, szóval én elkezdtem szimpatizálni vele és egyik pillanatról a másikra egyszerűen vége volt az embernek. Ennek ellenére még tisztán emlékszem, hogy mikor elször láttam a részt, akkor bíztam benne, hogy hát Nemik azért túléli... de nem és erre jött még rá Skeen árulása, mikor már úgy érezhette az ember, hogy kijutottak az Aldhaniról, egy kicsit megnyugodhatunk és erre Cassian fogja és lelövi. Mindemellet számomra továbbra is a legjobb pillanata az epizódnak az a Szem volt, amikor bekövetkezik ez az égi jelenség, akkor van egy snitt, amikor a birodalmiak és az őslakosok együtt nézik ámúlva az eget és a fényeket. Ebben volt valami felemelő, ahogy ha csak egy pillanatra is, de az őket elválasztó hátrokat áthidalja ez a csoda, ami egyrészt az egész jelenségnek a monumentalitásából fakad és az emberi lét kicsinységére mutat rá (legyen az akár pozícióban lévő birodalmi, akár elnyomott őslakos), másrészt az esztétikumából, mert tényleg nagyon szép és látványos volt az egész. Ezzel pedig éles kontrasztot festett Cassianék menekülése, akik pedig elképesztő viszontagságokon vergődtek át közben.

Ezt akartam is írni, de akkor nem csak nekem tűnt fel. Már az előző epizódban is volt egy utalás erre a Cassian - Cinta vonalra, amikor elnézegeti a nőt Cassian, akkor odaszól talán Skeen neki valami olyasmit, hogy más ágyát melegíti. Aztán itt volt ebben a részben ez a kis jelenet, ahol Vel konkrétan a féltékenység jeleit mutatja, bár szerintem itt nagyon dolgozik bennük a félelem a küszöbön álló akció miatt, de pont az ilyen helyzetkben mutatkozik meg valaki igazi arca és Vel lehet legbelül elég bizonytalan. A másik, ami szemet szúrt a rész során, hogy mikor elindulnak a küldetésre, akkor szegény sokszarvú kecskék ott kóboroltak magukra hagyottan a táborban. Pásztorok híján sajnos őket is felírhatjuk az akció járulékos áldozatai közé... ez jobban megviselt, mint egy-két ember elhalálozása.

Nekem az volt az érzésem, hogy komolyan gondolja, Luthent talán nem tudta megfigyelni pontosan, de a hangját hallotta, együtt volt Cassiannal, rávetülhet a gyanú... elvarratlan szál, nem lett volna olyan nagy ügy lelőni, de Cassian nem akarta. Arra amúgy kíváncsi leszek később, hogyan keresztezik egymás útját, de most látatlanba az az érzésem, hogy ez a pillanat még kísérteni fogja és köze lesz Syrilnek valahogy Luthern végzetéhez. Kb. háromszor vittem végig, de most leesett az állam, mindig tanul valamit az ember. Mondjuk én most se tudom beleképzelni Dedra hangját Yenneferbe, de este újra előveszem a Witcher 3-at.