Wilde

Nekem eddig ez a rész tetszett a legjobban az eddigi epizódok közül. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy kiléptünk az eddig megszokott kaland keretei közül és több mélységet éreztem ebben az egy epizódban, mint az előző háromban. Az elején már éreztem, hogy ez nem az At Attin lesz ahová leszállnak, még ha ők azt is hiszik, hogy már hazaértek. Ez túl egyszerű lett volna, hogy már itt a sorozat felénél hazajutnak, de nekem alapvetően tetszett a koncepció, hogy minden olyan, mint amit megszoktak mégis teljesen más környezetbe érkeznek meg, mint ahonnan elindultak. A koordinátákkal kapcsolatban, ha jól értettem, akkor a bagolytól kapták ezeket a koordinátákat, de gondolom nem tudta egészen pontosan megtalálni a bolygót, ezért jutottak ide és nem az At Attinra, nem pedig direkt külde őket ide... Ez a szembenállás a két frakció között, akik állandóan háborúznak nem igazán nyerte el a tetszésemet, mert olyan laposnak tűnt az egész. Nem ismerjük ezeket az embereket, a konfliktusukat, meg ez az egész helyzet engem annyira nem érdekelt, de aztán mégis meg tudtak lepni. Ezt pedig Neelnek köszönhetjük! Neel nekem nem volt a kedvencem (igazából egyik gyerek sem az), de ebben a részben tudtak neki mélységet adni azon túl, hogy ő Wim jópofa haverja. Úgy összességében, ami számomra a rész nagy erőssége volt és ez nem csak Neelre, hanem Fernre is vonatkozik az a reflexiós képessége volt a sorozatnak, hogy talán most először reflektáltak igazán arra, hogy ezek a főszereplők valójában gyerekek. Az egész kaland elején, amikor még az At Attinen vannak, meg utána a Borgón is azt éreztem, hogy sokkal hangsúlyasabb volt a szereplők gyerekes nézőpontja, a kalandvágy, a lázadás a szüleik ellen, az hogy nem veszik őket elég komolyan stb. Mégis, ha jobban belegondolunk, akkor olyan helyzetkbe kerültek, amikbe nem lenne szabad ennyi idős gyerekeknek és ennek egy ponton jelentkezni kellett és itt jelentkezett is. VIsszatérve Neelre, nekem az tetszett benne, hogy azáltal tudott erős lenni, hogy felvállalta a gyengeségeit, ami a legnagyobb erő, amivel valaki bírhat. Ez a nézőpont számomra nem csak a karakterhez illeszkedett, hanem úgy általánosságban a sorozat kicsit light-hearted hangulatához is, amiben nem az a lényeg, hogy nagyon badass karaktereket nézzünk, hanem egy egyszerű űrkaland egy csapat gyerekről, akik ki akarnak szakadni az unalomból. Egyben az epizód konfliktusához is kapcsolódott ez a meglátás és tetszene, ha tényleg visszatérnénk még az At Attinra és láthatnánk, hogy Neel tanácsa hogyan csírázott ki és esetleg milyen változásokhoz vezetett. Ráadásul a karaktert is kimozdította a vicces sidekick pozíciójából és megmondom őszintén nekem most talán ő tűnik a legszimpatikusabbnak a főbb szereplők közül, aki tisztában van önmagával és úgy próbál segíteni. A másik ilyen csúcspont az a Fern és Wim közti jelenet volt a rész végén, ahol Wim talán először komolyodott meg igazán. Ennek a "fel kéne nőnöd" toposznak mindig az a kifutása, hogy ne nőjj föl, maradj örökre gyerek és kövesd az álmaidat stb. ami egy szép üzenet is lehet, de ebben a helyzetben úgy érzem, hogy Wimnek az lehet egy előrelépés a karakterében, ha elkezdt felelősségteljesebben gondolkodni. A rész elején mikor azt hiszik, hogy hazaérnek, akkor úgy reagál, mintha csalódott lenne, hogy véget ért a kaland, de közben látjuk, hogy ő is tisztában vele, hogy milyen nehéz helyzetben vannak, nem tudnak hazatalálni és a kapitányuk is elveszítette a hitét. Úgy gondolom nála elsősorban az otthoni sivár valóságtól (amin nem csak az At Attint, hanem a családi életüket is értem - elég megnézni, hogy kissé irigykedve néz Neelre, mikor ő hazaér a szeretetteljes családi közegbe az első epizódban) való menekülés, eszképizmus ez az egész utazás és ennek a feloldása abban ölthet testet, ha az apja - az eltűnése okán is - más szemmel néz majd a fia érzelmi igényeire. Szóval nekem ez a Fern és Wim közötti beszélgetés volt, ami még nagyon sokat adott a sorozathoz és a karakterekhez. Negatívumként az tudnám felhozni, amit már Dzséjt is megemlített, hogy Jod off-screen oldja meg a konfliktus feloldását. Arra egyébként számítottam mikor kiderült, hogy őt meg a rivális klán kapta el, hogy a végén mikor ott előreküldik őket, akkor Joddal fognak szembetalálkozni, de ez nyugodtan belefért volna on-screen is az epizódba. Így sem volt túl hosszú a játékidő és Jude Law szerintem lubickol a szerepben úgyhogy simán beletehették volna ahogy a karaktere kivágja magát a szorult szituációból, főleg annak fényében, hogy a felbukkanása ott nem volt egyáltalán váratlan tehát még csak azt se mondhatnám, hogy azért nem mutatták meg, mert milyen meglepő, hogy ő jön oda a másik oldalról. Ez a társadalmi kísérlet az At Achrann meg az At Attin és a többi bolygó kapcsán csak újabb kérdéseket vet fel. Igazán közel még nem érzem magam a megoldáshoz, de határozattan érdekel az irány, ami felé haladunk. Szó van itt kincsről is, de a legizgalmasabb az továbbra is az, hogy mi ez az egész, milyen régóta zajlik ez a program, mi célból készült és mi volt az a pont, ahol félbehagyhatták a kísérletet. Ez a militarizált társadalom a gyerekkatonákkal a rész felszín alatti témáját is érintette, hogy itt tényleg felnőttként kezelik a gyerekeket, miközben a gyerekek meg próbálnának csak gyerekek maradni és szembe kell nézniük azzal, hogy mennyire elveszettek és nem találják a helyüket a világban. Míg az első epizódnak és az ott látott At Attinnal pedig azt húzták alá a készítők, hogy a gyerekek mennyire vágynak a kalandra, az izgalmakra, mikor egy nagyon beszabályozott, unalmas világban élnek. Kíváncsi vagyok így milyen lesz a többi bolygó és az mennyire kapcsolódik egyben az egyes részek mélyebb tematikájához, a karakterek építéséhez is. Most már tényleg KB-n lenne a sor, aki nekem eddig szimpatikus volt és eleve izgalmasnak tűnt, hogy vannak ilyen kibernetikus beültetései. Azáltal, hogy megtudták a többi bolygó nevét és helyzetét, így adva van az irány, hogy merre menjen tovább a sorozat. A többi bolygó felfedezése mellett azonban nagyon kíváncsi leszek SM-33-ra, aki számomra meglepetés volt, hogy így ellenük fordult. A korábban látott arcát teljesen lecserélve igazi terminátorként viselkedett ezzel egyben prezentálva azt is, hogy milyen veszélyei vannak, ha csak a droidokra bízza valaki magát. Addig amíg mi irányítunk, addig teljesen rendben van minden, de ha már nem tudunk rájuk hatással lenni, akkor nem lehet lebeszélni őket csak úgy a programozásukról. Ez kicsit kapcsolódik az At Attinon látott civilizációhoz is, ahol ha tényleg a Felügyelő is egy droid és mindent a droidok tartanak kézben, akkor ez egy jó lecke, hogy miért kifejezetten veszélyes egy ilyen világ és miért disztópikus egy olyan társadalom, ami csak az utasításokat követi, minden a végletekig szabályozott és mindenkit egy adott kategóriába rak be, ami a "nagy feladatot" kell szolgálnia. Szóval én is remélem (egyébként valószínűnek is tartom), hogy SM-33 még visszatér, mint a gyerekek jóságos védelmezője és felül tudják írni a programozásását. Végezetül pedig számomra az epizód legnagyobb meglepetése az volt, amikor itt a fórumon olvastam csoli-tól, hogy Mathieu Kassovitz szerepelt ebben a részben. Valamennyire ismerős volt a fazon, de nem mondtam voltna meg, pedig nemrég láttam A gyűlöletet és az nem volt az idei bingó kártyámon, hogy vele a Skeleton Crewban még találkozni fogunk...

@Dzséjt Arcane

Egyébként milyen régóta lehet ott ez a kis lény? Abból kiindulva, hogy jó régóta lehet ott az a hajó, úgy, hogy folyamatosan zárva volt, tehát nem lehetett belőle kijönni, akkor a kis rágcsálónak is már eleve bent kellett lennie amikor lezuhant a hajó, nem? Legalábbis nekem nem tűnt úgy, hogy azt az ajtót a közelmúltban kinyitották volna, bár SM-33 mintha az ajtónyitón lett volna az első részben mikor lekapcsolva megtalálják... Mindenesetre szívós kis lény lehet.

Az egykor bejelentett projektek közül Rian trilógiáját sajnálom a legjobban, mert ugyan semmit nem tudtunk róla, csak hogy bejelentették, de a karakter vezetés mellett az ő víziója általánosságban is nagyon jót tett a Star Warsnak és biztos vagyok benne, hogy remek trilógiát tenne le az asztalra.

Arcane Már régen a listámon volt, hogy majd egyszer megnézem, de egészen mostanáig nem kezdtem bele. Soha nem játszottam a League of Legends-el és őszintén szólva az Arcane megnézése után sem jött meg a kedvem a játékhoz. A sorozattal meg úgy voltam, hogy annyian dícsérték és annyi pozitív kritikát kapott, hogy nem létezik, hogy ez ilyen jó. Most, hogy megnéztem mind az első, mind a befejző második évadot, azt kell mondjam... de, létezik! Ennyi kreatív enregiát és ilyen ötletes megoldásokat animációs szinten talán egyedül a Spider-Verse filmekben véltem felfedezni. Amit ebből a műfajból ki lehet hozni, azt kihozták belőle. Az art style, a voice acting, a világépítés szinte tökéletes és emellé helyenként olyan húsbavágó drámát prezentálnak a készítők, hogy nem gondoltam volna, hogy egy League of Legends sorozat fog ennyire érzelmileg megviselni. Az első évadra azt mondaném, hogy gyakorlatilag tökéletes, a második évad ehhez képest egy kicsit rosszabb, de itt inkább azt éreztem, hogy túl sok dolgot akartak beleszuszakolni 9 epizódba, de az ötletek és az irány itt is rendben voltak és a csúcspontok szinte még nagyobbat ütöttek, mint az első évadban, úgyhogy összességében ez így is egy pazar élmény volt. Aki nem játszott a LoL-al, vagy úgy általánosságban nem nagyon játszik játékokkal azoknak is bátran ajánlanám, mert nagyon jó a sztori, a karakterek és meg lehet ismerni ezt a világot a sorozatból is, amit elénk tárnak és ugyan ez a fejezet és az Arcane ezzel véget ért, de ehhez kapcsolódó további sorozatok készülnek még a jövőben. Nekem az idei év legnagyobb sorozatos élménye volt ez a Lost újranézés mellett!

Ez abból is valószínű, hogyha jól emlékszem nem is abba az évfolyamba jártak az iskolában, ahol Wimék azt a tesztet írták. Egyébként a szülők szálánál nekem úgy tűnt, hogy Fern anyjának sincs sokkal nagyobb mozgástere, mint a többiek szüleinek, pedig az első epizódból úgy tűnt, hogy ő el tud intézni dolgokat. Azt is el tudhom képzelni, hogy a Felügyelővel ők még eddig nem is találkoztak és az átlagpolgár úgy éli le az életét ebben az unalmas világban, hogy nem is szorul rá, hogy egyáltalán bármilyen kapcsolatba kerüljön a Felügyelővel.

Igazából minden benne volt, ebben az epizódban, amit a folytatástól elvártam. Nem időztünk sokat a Borgón, hanem viszonylag gyorsan haladt tovább a történet. Egy kicsit jobban is megismerhettünk Jod Na Nawoodot, ja és Jude Law fantasztikus a szerepben (igazából számítottam rá, hogy jó lesz és ezt hozza is). Érdekes volt az új helyszín, ez a hold, az X-Wingekkel, meg ezzel a bagollyal. Ráadásul az At Attin körüli sziutációról is érdekes dolgok merültek fel, tényleg több van emöggöt az unalmasnak kinéző kertvárosi idill mögött. A nyitány (és főleg az első rész) után pedig itt igazán megvolt a Star Wars hangulat, úgyhogy én egyre jobban elkezdtem kedvelni ezt a sorozatot és a kezdeti érdektelenség után kifejezetten várom a jövő heti részt. A gyerekek közül Wim volt talán a leginkább középpontban az első epizódban és az ő elvágyódása, kalandvágya és jedik iránti rajongása volt a fő irányvonala a sorozat kezdeti szakaszának, Neel eléggé másodhegedűs alkat volt, néhol némi humorforrással. Aztán a második részben Fern ellopta a showt, ő lett a kapitány és a Borgon is kvázi vezetőjükként viselkedett a gyerekcsapatnak. Mostanra kikristályosodott, hogy egyértelműen ő, meg KB (aki kezdettől fogva a legértelmesebbnek tűnt köztük) a csapat igazi motorja, akik nélkül a fiúk igazán elveszettek lennének. Nagyon jól tették, hogy nem bíztak Jodban, teljesen olyan megbízhatatlan energiákat áraszt magából a fazon és az itt történt események is ezt támasztják alá. Jod amúgy érdekes karakter lehet, ha még jobban kibontják. Annak örültem, hogy ez a kamujedi máz viszonylag hamar lepergett róla és nem húzták hosszasan azzal az időt, hogy akkor ő most igazi jedi, vagy nem igazi jedi és egy elég zűrüs, megkérdőjelezhető alaknak tűnik. Ebből érdekes dinamikák származhatnak majd, ha olyan helyzetbe kerülnek ahol szorosan egymásra lesznek utalva. Ugyan jó okkal nem bíznak benne és jelenleg Jod sem ebben a szerepben tetszeleg előttük, de már csak abból a szempontból kifolyólag is, hogy ő az egyetlen felnőtt a fedélzeten, egyfajta mentorként is feltűnhet előttük, aki ugyan nem úgy indul, mintha igazán jófiú lenne, de aztán a közös kalandok végén meglágyul és kiderül, hogy a szíve a helyén van, mint a John Silver a Kincses bolygóban. Az At Attin körüli titok továbbra is a legizgalmasabb kérdés a sorozat kapcsán számomra. Önmagában az, hogy egy ilyen "időkapszulában" van ragadva egy bolygó érdekes lehetőségeket vet fel. Tényleg úgy élték le itt generációk az életüket, hogy nem tudtak a Birodalomról, a Klón Háborúról, a Lázadásról stb. Jobban belegondolva ez nagyon komoly. Amit itt pedzegetett talán Norbilordi, hogy a Felügyelő biztos egy droid, az egyrészt remekül illene annak a társadalomnak a képéhez, amit az At Attinon láttunk, másrészt magyarázatot adhatna arra, hogy miként tudott működni olyan hosszan ebben az elszeparált állapotban ez a bolgyó, úgy hogy nem tudnak a külvilági eseményekről. Érdekes lesz a folytatás az biztos...

@Kenobi tábornok Boldog születésnapot!

Én is először abban a hitben voltam, hogy ma már lesz rész és mikor délelőtt felnéztem a fórumra csodálkoztam is, hogy még nem írt róla senki semmit... aztán leesett, hogy majd csak holnap lesz.

Nekem a Witcher 3 volt olyan komfort játék, amiben jó csak úgy elmerülni, kártyázni, szörnyekre vadászgatni, potionöket csinálni és lehet a storyval nem is foglalkozni így sokáig.

Igen, ez tényleg elég valószínűtlen egybeesés lenne, de én arra gondoltam, hogy az At Attinon eleve nincs kincs ebben a szecenárióban. Hanem az csak úgy ráragadt, mint egy legendabeli helyre. Ha tényleg a HR idejéből van az At Attinen lévő társadalom titka, akkor itt, ha a kalózok a kincs miatt még az előtt mentek volna az At Attinra, hogy ott létrejött volna ez a kolónia a "Nagy Feladattal", meg bármivel (ez esetben még régebbi a hajó, mint gondolnánk), akkor nekem az is egy fura egybeesés, hogy a HR-es időkben pont ide tervezték ezt a kolóniát. Kézenfekvő lehetne az is, hogy a kincs legendája az után terjedt el, hogy az At Attin elzáródott a külvilágtól 100+ évvel ezelőtt és a kalózok amiatt akartak ide jönni, mert időkőzben hallottak a kincsről, de összekaptak és lezuhantak, vagy valami történt velük. Viszont az itteni beszélgetések arról győztek meg, hogy a hajónak azelőtt kellett ide lezuhannia, hogy a kolónia megépült, tehát nem a közelmúltban, ezért is nem tudnak arról, hogy lenne itt egy hajó a helyiek, főleg, hogy akkor nyilván már szétkapták volna a droidok, nehogy valaki így véletlenül rátaláljon és elkösse, mint azt a gyerekek meg is tették. Szóval, ha előbb volt a kolónia, utána a kincs és azért jöttek ide a kalózok, akkor hogy zuhantak le észrevétlenül? Ha meg előbb volt a kincs, aztán épült ide a HR-es kolónia, akkor azt tudnám még esetleg elképzelni, hogy itt felszámoltak valami Nihil lerakatot (ez lenne a kincs, amit a kalózok meg akartak szerezni) majd miután elhárult a veszély és biztosan uralták a bolygót később valami direktíva keretében létrehozták ezt a társadalmat. A hajóról amit meg írtál, lehet tényleg szabályosan tették le és akkor nem is kellett egy természetes földcsuszamlás, hanem amikor elkezdtek építkezni, komoly földmunkákba fogtak és ennek következtében voltak olyan erőhatások, amelyek megbillentették a hajót (már ha tényleg átbillent). Van egy elméletem a kalózok egymás közötti belviszályára is: az egyiknek a váltólázas bácsikája még a Borgo Primeon megadta az útvonalat az At Attinhoz a kincshez, ez felpotyázott az Onyx Cinderre, ott bújkált a hajón, megette a kapitány puffin lekvárját is, aztán kiderült a dolog és ott egymásnak estek, ezért voltak ott a csontvázak, pedig aki barátot talál, kincset talál... hát ők nem lettek barátok.

Ez nagyon komoly, az online-al együtt jött össze ennyi, vagy végig lovagoltad többször is az egész vidéket?

Megmondom őszintén erre a részletre a trailerből már nem emlékeztem, de ennek fényében tényleg adná magát, ha teszem azt a nagy kaland vége az lenne, hogy tényleg találnak valami kincset és a történet végén úgyis vissza fognak térni a családjukhoz, úgyhogy akár lehetne az At Attinon is a kincs. Nekem valahogy az At Attinról az volt az elképzelésem, hogy a bolygón uralkodó állapotoknak és az elzárkózásuknak van köze ahhoz, hogy egy titkos, elveszett kincsekkel teli mesés helynek hiszi mindenki, ahova nem lehet eljutni. Még esetleg az lehetne, amit Dzséjt is pedzegetett, hogy kérdés, honnan érkezett az a hajó az At Attinre, amivel Wimék elmentek. Rögtön egy bizonyos helyre tudtak ugrani, így feltételezhető, hogy onnan érkeztek. Mi van, ha a kincs az eredeti uticéljuk lett volna, aztán történt egy kis felfordulás a hajón és kényszerleszállást hajtottak végre az At Attinen a kalózok. Az úgyis ki fog derülni, hogy velük mi volt a helyzet SM-33 biztos pedig lehet tudja is, hogy honnan indultak útnak, úgyhogy lehet már jövő hétren okosabbak leszünk ezzel a részlettel kapcsolatban. Sokszor a disztopikus állapotok létrejöttét megelőzi valami nagy és nemes cél, ami aztán valahol félremegy és egy disztópia alakul ki belőle. Nyilván itt még rengeteg mindent nem tudunk az At Attin kapcsán, de akár lehetett egy egyszerű és jó cél is, ami megelőzte az itteni állapotokat. Persze igazán tisztán nem is látjuk még az At Attin működését sem és lehet jó okuk van arra, amit látunk, vagy legalábbis ők így hiszik. A felnőttek nézőpontjából elég keveset tudunk az At Attinról. Wim apja állandóan dolgozik, Fern anyja talán közelebb lehet a tűzhöz, de a bolygó működésébe lehet ő sem lát bele és mi is keveset tudunk róla. Arra gondolnék, hogy ott történhetett az összezördülés, vagy a konfliktus oka, ami után az At Attinra mentek. Tehát a kalózok összekaptak valamin (mondjuk a kincsen, amit meg akartak szerezni, vagy valamin) és utána keveredtek az At Attinra. Az is felemerült bennem, hogy mi van, ha közük volt a Nihilhez, mondjuk nekik dolgoztak, vagy a vezetőjük összejátszott velük, de a többiek ellenük fordultak. Persze mindez azt feltételezi, hogy a Nihil valamilyen módon érintett ebben a történetben, akár az At Attinon, akár a kalózokon keresztül, de én örülnék neki, ha valamilyen módon képbe kerülne ezzel még jobban összefűzve az érákat.

@RoCSeV Boldog születésnapot!

Egy erdőben volt, ami attól kertvárosi parcellától nem messze feküdt, ahol Wimék is laknak. Annyira viszont nincs messze, hogyha ez a hajó nem 100+ éve csapódott oda be, akkor tudniuk kéne róla. Amennyiben a város azon része viszonylag új, értsd az után épült, hogy a közelbe becsapódott egy hajó akkor értem, hogy miért nem tudnak róla, mert már korábban történt és utána építkeztek oda, ha viszont a hajó a közelmúltban csapódott be 10-20 éve, akkor nehéz elképzelni, hogy senki se tudna róla... ha viszont valaki tud róla, akkor miért hagyták ott? Szóval innen megközelítve valószínűbb, hogy nem tudnak róla. A másik gondolatodhoz, amúgy tetszene, hogy a vezetőknek vannak saját hajóik, amikkel el is hagyhatják az At Attint, de mi van akkor, ha félnek a hiperűrben utazni a Nihil miatt, mert abban az elképzelésben vannak, hogy nem biztonságos, így lehet csak rövidebb távokra alkalmas hajóik vannak. Alapvetően akkor lenne fenntartható egy ilyen közösségi tér, ha van erre valami szerveztt keret, amiben managelik a Borgot. Elég kaotikus helynek tűnt így elsőre, ami ellentmond annak, hogy ez egy 100+ éve működő kalóztanya lenne, ahová mondjuk a HR idejében is jöhettek kalózok, de akár nem is elképzelhetetlen, hogy ha elég extrém fazonok fordulnak is meg itt, de ez egy ilyen safe space a kalózoknak amit ők is tiszteletben tartanak és nem zúzták le a helyet az eltelt évszázadokban és nem vált támadás célpontjává sem, ami esetleg elpusztíthatta volna. Az viszont nekem is úgy jött le, hogy SM-33 már járt itt. Én arra gondolnék, vagy nekem így jött le az ebből a részből, hogy nincsen kincs, hanem az At Attin körül ez a misztikum arra vonatkozik, hogy el van szeparálódva. Egy elveszett város, ami hatalmas kincset rejt, ez a mi világunkon a felfedezések korában is megmozgatta az emberek fantáziáját és elmentek Dél-Amerikába kincset keresni, valami ilyesmit tudnék elképzelni az At Attin kapcsán is, hogy azért tűnik ez ilyen mesés helynek, mert "elveszett" és akkor ott biztos valami értékés dolog van. Ha az a helyzet, hogy a hajó nagyon régóta ott van, mondjuk kb. azóta, hogy az At Attin elzárkózott, akkor viszont az eredeti kalózok akik tetőre rakták le a hajót az erdőben, még nem gondolták, hogy ott valami kincs lehet, mert az At Attint még nem lengte körbe ez az utólagos misztikum. Ez tényleg jó kérdés, mert ez egy más szinezetet adna annak, hogy vannak akik tudnak a bolygó elzáródásának okáról és direkt nem mennek el innen, vagy ha akarnának se tudnának, mert nincs hozzá járművük. Mondjuk ez egy újabb jó kérdést vet fel, hogyha nincsenek hajóik, akkor miért nincsenek, hiszen valamikor lenniük kellett? Maguk pusztították el, történt valami társadalmi zavar, ahol járulékosan megsemmisültek, esetleg direkt zárták el őket így a külvilágtól... de itt is felmerül a miért, ami újabb kérdéseket szül.

Az jutott eszembe mikor újra belenéztem a második részbe, hogy olyan mintha a droidok nem is tudnának a hajóról. Felmerül bennem a kérdés, hogy egyáltalán tud valaki arról a bolygón, hogy itt volt ez a hajó? Norbilordi vetette fel azt az elméletet, hogy lehet, hogy van egy belső kör a bolygó irányításában, akik tudnak arról, hogy miért szigetelődött el az At Attin a galaxis többi részétől és miért van így beszabályozva minden. Amikor keresi Wim apja a gyerekeket, akkor a droidok már eleve ott vannak, de szeizmikus aktivitás után kutatnak, nekem egy kicsit úgy jön ez le, hogy mintha nem is vették volna észre, hogy egy hajó innen felszállt és áthaladt a Határon is, amin gondolom lennie kellene valami érzékelőknek, vagy ezt biztos észlelnék, hiszen külön kiemelik, hogy kifejezetten tilos átlépni a Határt. Viszont, ha tegyük fel észrevétlenül átcsusszanhatott ez a hajó az érzékelőkön, akkor ez azt a lehetőséget is megnyitja, hogy csak úgy be is lehet ide jutni. Először arra gondoltam, hogy ez a kalózhajó is több száz éves lehet, mint ahogy az At Attin is nagyon régóta lehet akár elszeparálódva, ha tényleg a HR idejéből ered ez az elszigetelődés. Akár az is lehet, hogy a hajó nem egy idős azzal az okkal, ami miatt az At Attint elzárták/elzáródott a külvilágtól, hanem itt van egy másik szál a történetben és SM-33-nek külön története van, hogy ők hogyan kerültek oda, miért támadta meg egymást a legénység és mi történt egyáltalán ezzel a hajóval. Persze az is egy eshetőség, hogy észlelték az At Attinon azt, hogy egy hajó áthaladt a Határon és elment a bolygóról, de erről bizonyos okok miatt (a társadalom szigorú rendben való irányítása) direkt nem akarnak szólni. Mondjuk ebben az esetben is felmerülhet, hogy küldjenek utánuk valakiket vagy nem, mert aki elhagyja a bolygót az vissza is térhet és több, mint biztos, hogy Wimék nem örökre ragadnak az űrben és visszatérnek a történet végén az At Attinra, így pedig a bolgyó hollétére is fény derülhet, tehát azok akik esetleg direkt akarják eltitkolni az At Attin helyzetét így pórul járnak... kíváncsi leszek mindenesetre mi lesz ebből és már így az első két epizód után érdekesebbnek tűnik a sorozat, mint eredetileg gondoltam.

Az egyedüli, ami nem tetszett ebben a részben a hossza volt. Az első sem volt túl, hosszú a maga 42 percével, de ezt a nettó 25-öt kifejezetten rövidnek éreztem. Ez azért is volt fajó, mert itt kezdett el igazán beindulni a kaland. Amikor elviszik a hajót és a hiperűrbe ugranak, akkor kezdett izgalmassá válni a sorozat. Őszintén szólva engem totál nem érdekelt ahogy iskolába járnak, meg hogyan lázadnak a szüleik ellen, de mikor elkezdődött a kalandosabb része a sztorinak, akkor már le tudta kötni a figyelmemet. Itt pedig tényleg nem tököltek, hanem elég gyorsan eljutottunk oda, hogy láthattuk Jude Lawt is és a gyerekek igencsak a közepébe kerültek az eseményeknek. Ez az űrkikötő nagyon hangulatos volt, ekkora már teljesen elszállt az az érzésem, hogy nem SW-t nézek. Ahogy elviszik őket a révész és látjuk ahogy feltárul ez a hely, az igazi SW feeling volt a javából. Az is realisztikus volt, hogy senki nem veszi itt őket komolyan és hamar bajba kerülnek, majd jön SM-33 és egy elég komoly harcot látunk. A droid első feltűnése is kifejezetten jópofa volt, mikor kibújt a "szemgödréből" az a kis patkány azon lehaltam. Azt hiszem ő komoly közönségkedvenc lehet és a következő Madness szavazások droid kategóriájában is sokra viheti, nekem baromira bejött a jelenléte. Az meg csak a hab a tortán, hogy nem más keltette életre, mint Nick Frost a Cornetto-trilógiából. Ez az egész szekvencia nagyon jól mutatta be, hogy mennyire elveszettek ezek a gyerekek és mennyire veszélyes az a világ, amibe csöppentek és ők mennyire nem tartoznak ide. Itt, hogy feltűntek azok a kalózok az első részből kezdem sejteni, hogy miként fognak majd összekapcsolódni azzal a szállal is. Jude Law feltűnése a börtönben nem volt váratlan, mert ugyan nem követtem az előzetes híreket, de annyit azért én is tudtam, hogy ő benne van ebben a sorozatban és második epizód vége felé lassan fel kellene már tűnnie. A belépője pedig nem sokkal maradt el SM-33-től, amikor pedig az Erővel odahúzza a kulcsot, az tiszta SW volt. Már az első részben is lehetett érezni, hogy a jediknek van egy ilyen különleges megbecsültsége, mint egy mítosz, amit ápolnak, ami kicsit meta is abból a szempontból, hogy mi magunk nézők is úgy tekintünk ezekre a figurákra, mint hősökre, ahogy Wim és Neel is. Ez egyébként kicsit emlékeztet arra a perspektívára, amiben Rey van a TFA-ban, mikor Luke-ról úgy beszél, mint egy legendás alakról, amivel nem csak a saját nézőpontját, de az egyszerű nézőét is kifejezi. Itt Wim hasonlóan viszonyul a jedikhez, kinevteik miatta és mikor meglátja ezt a húzást és átéli azt, amiről addig csak ábrándozott az volt az első két rész legjobb pillanata számomra, nagyon szépen építették fel! Ha minden igaz, akkor Jude Law a kalóz vezér az első rész elejéről, de hogy került ide és mi köze lehet egy Erőhasználónak a kalózokhoz, az számomra továbbra is rejtély. Egyáltalán az sem tiszta számomra, hogy pontosan mikor játszódik ez a történet. A pénz körüli kavarodás érdekes lehetőségeket vet fel és ugyan én nem vagyok képben a HR-al, de nagyon tetszett az a teória, amit Norbilordi vetett fel... úgyhogy most még inkább kíváncsivá tettetek a folytatást illetően.

A kezdés nagyon meglepő volt azzal a kalóztámadással, meg lövöldözéssel. Valahogy nem erre számítottam, de tetszett, hogy egy ilyen pörgős, akciódús jelenettel kezdődött az egész és nem a kertvárossal. Nekem nem volt egyértelmű, hogy ki is az a maszkos kalóz, aki ellen fellázadnak a csapatának a tagjai, de nem követtem a sorozat körüli híreket, úgyhogy lehet ez valami kézenfekvő szereplő volt. Itt amúgy volt egy-két olyan merészebb jelenet az akció során, amit nem feltétlenül néztem volna ki egy ilyen könnyedebb hangvételűnek tartott sorozatból, de az is tetszett, hogy egy kis csavarral ért véget az a kalóztámadás, hogy a raktérben nincsen csak 1 kredit. Ez rögtön kiváncsivá tett, hogy mi volt a helyzet ennél az akciónál, esetleg a maszkos direkt erre játszott és már előtte ellopta a zsákmányt, hogy ne kelljen megosztani másokkal, vagy őt is átverték, de érdekel, hogy ez hova fut majd ki. Ami már előzetesen sem tetszett és az epizódot teljes egészében látva továbbra sem nyerte el a tetszésemet, az a környezet, amit itt a főszereplők bolygóján látunk. A Star Warsnak mindig is az volt a szexepilje számomra, hogy ugyan emlékeztet a mi valóságunkra, mégis amikor ránézek a SW helyszínekre, akkor egy teljesen más világot látok. Ezeket az életképeket, ezt a miliőt, a formatervezést, az egésznek a hangulatát pedig nagyon is el tudom képzelni a mi világunkban és ez már az előzetesekben is azt az érzést keltette bennem, hogy itt nem a SW-t látom, hanem csak valamit amiről nekem azt kellene éreznem, hogy SW, de nem az. Az a csillaghajó úgy hiányzott, mint egy falat kenyér, mert az volt az a pont, meg különösen a második rész, amikor azt kezdtem el érezni, hogy megérkeztünk... most már nincs ott ez a kellemetlen érzés és akkor húzott be igazán a sorozat. A szereplők javára írom, hogy engem a gyerekszínészek általában (néhány kivételtől eltekintve) idegesíteni szoktak és itt nem igazán éreztem ezt. Talán csak Wim volt néha zavaró, meg amikor elkezdenek azon veszekedni, hogy ki "stipistopizta" le először a hajót, az elég infantilis volt, de hamar túl tudtam lépni az ilyen ellenérzéseimen. A gyerekek közül KB volt aki igazán felkeltette az érdeklődésemet, meg ő tűnt a legértelmesebbnek is. Az nem volt tiszta előttem, hogy ő valami kiborg, vagy pontosan miért vannak rajta ezek a beültetések, de ő tűnt a legizgalmasabbnak. A főszereplők közti dinamikát amúgy jól megalapozták, mindenkinek megvannak a maga egyszerűen beazonosítható karakterjegyei, ami nem túl bonyolult, de ez ide szerintem pont elég is volt. Ráadásul ott van bennük a potenciál, hogy majd a kaland végére akár egy teljesen másik perspektívába kerüljenek és másként lássák az eredeti helyzetüket is. Egyébként paradox módon bizonyos szempontból a sorozat eddigi legsejtelmesebb részlete nem ez a titokzatos csillaghajó amit találtak, nem is mondjuk az, hogy mi történt Wim anyjával, hanem ez az unalmasnak és eviláginak tűnő bolygó. Nekem nagyon disztópikus hatást keltett ez a robotokkal működtetett társadalom, ahol ilyen szekta szerű "Nagy Feladat"-ért kell lelkesedni, meg mindenkinek betagozódni valami unalmas kategóriába. Amikor láttuk azt a jelenetet az osztályteremben, akkor én először azt hittem az a nő (Fern anyja) aki ott van egy tanár és ő felügyeli a droidot, de ez a szenvtelen pedagógia olyan taszító volt, amit itt láthattunk, hogy engem a hideg kirázott ettől a helytől. Wimnek az apja is rátesz még egy lapáttal erre a szürke hangulatra, aki állandóan melózik és minden második mondata az, hogy "nekem dolgozni kell menni". Ebből a közegből nem csoda, hogy Wim az elvágyódást választja. Szóval érdekes ez a világ, hogy miért van így elszeparálva mindentől, a gyerekek nem is ismerik a csillagokat és nem szabad átlépni a "Határt", a droidok ilyen rideg rendszerben tartanak mindent és ez a japán munkakultúra jellemzi a társadalmat... ja és mégis, hogy került ide ez a hajó és mi köze lehet ehhez annak a nyitójelenetnek, ahol a kalózokat láttuk?

Őszinte leszek, egyáltalán nem vártam különösebben ezt a sorozatot. Az előzetesek után úgy éreztem ez nem nekem készült. Ugyan a 80-as évek hangulata, meg a gyerekszereplők továbbra sem tartoznak a kedvenceim közé, de összességében kellemes csalódás volt. Annak mindenesetre kifejezetten örülök, hogy két részes premiert kaptunk, mert a második epizód ugyan nagyon rövidke lett, de nekem nagyon kellett, hogy igazán be tudjon rántani a sorozat. Ott indul be igazán a kaland és így a második rész végére eljutottam odáig, hogy engem ez érdekel és néztem volna tovább... úgyhogy nem volt rossz a kezdés.

Ja, így már értem, az nem olyan kézenfekvő. A Rockstarnak van ez a Social Club nevű szolgáltatása és a játékidőt, egyebek mellett ott lehet megnézni. Regisztrálni kell oda egy email címmel, meg megadsz egy jelszót és kész. Ha korábban nem regisztráltál, attól még minden statisztikádat a játékban (beleértve az eltöltött időt is) meg tudod nézni itt. Amikor elindítod a játkot meg kell nyomni a háromszöget és akkor tudsz belépni ide a Social Clubba. Aztán ott van egy olyan menüpont, hogy games - azon belül ott vannak a Rockstaros játékaid, ott rámégy a RDR2-re és akkor rögtön kiírja. Most este megnéztem az enyémet, mert néhány éve már egyszer végigjátszottam ezt a játékot: 3 days - 11 hours - 52 minutes így fogja kiírni. Ebből könnyen át lehet váltani, hogy nekem speciel szűk 84 órám volt benne, bár a végigjátszásom csak 90.7%-os, tehát nem csináltam meg benne mindent. Szóval így meg lehet nézni, de a legtöbb játékban ennél jóval egyszerűbb és már rögtön látni kéni, mikor elmented és utána betöltöd a mentést.

Ez a játéktól is függ. A legtöbb esetében, amikor elmendted akkor ott ki is írja mikor be akarod tölteni utána a mentést, hogy hány órát töltöttél az adott mentésig vele. Melyik játékról lenne szó?

@Nute Gunray Boldog születésnapot!

@Iqvi Boldog születésnapot!

Először én is meglepődtem, hogy már van 3. évad, csak valamiért én nem tudtam róla, de aztán megnyugodtam. A Strange New Worlds nekem amúgy a kedvencem az új sorozatok közül, általánosságban a DS9-t azért még elé tenném, de ez még eleve egy nem befejezett sorozat. Az mindenesetre nagyon jó benne, hogy a régi ST formulát tudta egy új korszakba átültetni és a karakterei is nagyon jól működnek. A gornos dolog engem egyáltalán nem zavart... bár nem is mondanám magamat vérfannak. Egyedül ami nem tetszett az a musicales epizód, de az is leginkább azért, mert úgy összességében nem állhatom a musicaleket.