Wilde

Talán a sisakosban.

Az nem is Boba Fett film lenne akkor, hanem csak egy film Bobáról, mint a cool, badass fejvadász szimbólumról szóló spin-off! Azt én se tudom mi baja Kasdannak, vagy a többi prequel ellenesnek ezzel a szállal, mivel nem látok bele senkinek sem a fejébe. Talán azt lehet feltételezni, hogy egyesek szemében az, hogy ő is "csak egy klón", ez ledegradálja, mint egyfajta biológia fasizmus, hogyha ez klón, akkor már nem is ér annyit... (Kicsit arra emlékeztet egyébként ez a 'nem tetszik, hogy Boba klón' téma, mint a Szárnyas fejvadász esetében - gondolom mindenki látta ezt a filmet, de azért spoilerbe teszem - )

Önmagában a spin-off, mint formátum nagyon jó lehetőség lenne Boba karakterének kibontakoztatására. A TCW-ben belementek egy kicsit az érzelmi vonalba is, de itt most a fejvadász oldalát, a kalandjait, hőstetteit, nagy balhéit is bemutathatnák, persze a drámai elemek, visszaemlékezések mellett. Akár Jango múltjába is betekinthetnénk Bobán keresztül, vagy a mandalóriaiak korszerű bemutatása elől se zárkóznék el. Tehát sok lehetőség van benne és ez tényleg az a platform lehetne számára, amire ő gyakorlatilag született, csak nem az EU-ban, hanem professzionálisabb keretek között, többekhez szólva a filmvásznon kerülne reflektorfénybe. Nagyon tetszik a karakter, de ha kifejezetten a classic-ra gondolok, akkor továbbra is azt mondom, hogy amennyiben kiderül, hogy nem ő volt az (ezt azért továbbra is fenntartásokkal kezelem) nem fogom megsiratni... Nem adott rá ott önmagában okot erre. Ha anno - mikor kb. 5 évesen láttam a klasszikus trilógiát a faterommal - megkérdeztem volna tőle, hogy "Apa, miért ekkora badass ez a fejvadász?", kb. ez lett volna - "Hát nem tudom fiam, mondjuk jól néz ki a páncélja!"

Szerintem hasonló tematikában sokkal többet ad a Született Gyilkosok. Nagyon sokrétű, nem konvencionális társadalomkritika van benne, csúnyán erőszakos tálalásban. Nem annyira didaktikus, mint a legtöbb Oliver Stone film, de nem is olyan igazi Tarantino (ő volt a forgatókönyvíró) féle lazább, inkább komikus, mint moralizáló alkotás (szerencsére!). Woody Harrelson, Tommy Lee Jones, Robert Downey Jr., meg csak néhány név, ami garancia a kitűnő színészi játékra...

Nem találtam külön Boba Fett topic-ot, ha van akkor kéretik oda áttenni. Olvasgattam a híreket, a közelgő spin-off filmek kapcsán és ott láttam ezt a Kasdan ötletet, hogy nem is Boba volt a páncél alatt a classic képkockáin. Elsőre (meg másodikra is) elég elrugaszkodott - hozzáteszem, ha tényleg a prequel miatti sértettség áll mögötte, akkor még gyerekes is - az ötlet és nem örülök neki. Nagyon erőltetettnek tartom. Hozzáteszem azért olyan mélységesen nem ütne szíven, ha kiderülne, hogy a 4-5-6. epizódban látott figura, az nem a 'nagy Boba Fett'! Mégpedig azért, mert megmondom őszintén számomra Boba mindig csak egy szimbólum, egy legenda volt - mármint abban a formátumban, ahogy a classic-ban lefestették! A fejvadászok között a non plus ultra, nálam Cad Bane. Ő testesíti meg azt, ami Boba is lehetett volna, csak nem kapott annyi játékidőt, hogy ezt bemutathassa (megjegyzem jogosan mellőzték, nem róla kellett szóljon egyik klasszikus sem). Nekem mindig is Jango volt szimpatikusabb a két Fett közül, mert őt érdemben is megfigyelhettem, hogy mitől van ilyen magasan jegyzett státuszban (nem mellesleg az is jó indikátora a képességeinek, hogy őt választották ki a klónok mintaegyedéül). Bobát ezzel szemben alig láthattuk akció közben, s produkciója akkor sem volt annyira badass, mint önmagában a páncélja, vagy a hírneve! Az, hogy a személyiségét nem ismerhettük meg mellékes, mivel se Jango-t, se Bane-t nem bontották ki annyira, hogy mélységeikbe lássunk. Viszont Bobánál azokat az elemeket sem láthattuk a klasszikusban, mint Bane esetében a TCW-ben, vagy Jango-nál az Ep. II-ben. Ennélfogva, ha kiderülne, hogy az bizonyos valaki, aki a classic Boba Fettje volt, nem ugyanaz az ember, mint aki Jango nyers klónjaként feltűnt a prequel-ben, illetve a TCW-ben, nem nagyon bánkódnék - ettől persze még mindig nagyon erőltetettnek és gyerekesnek tartom! Egyszerűen nem volt olyan igazi badass megmozdulása, ami miatt bánnám, hogy hát ez mégse a 'nagy Boba Fett', hanem egy másik fejvadász, aki anno megölte a srácot és elvette a páncélját, meg a Slave I-et (ami még Hondo-nál is járt). Egyébként van egy Jodo Kast nevű EU karakter, lehet ez is belejátszott az ötletbe, bár alapjaiban itt más a story.

A NY Times cikke, benne Faragó Ricsiékről írnak!!! http://www.nytimes.com/2014/02/03/sports/football/the-super-bowl-in-any-language.html?smid=fb-share&_r=4&referrer

Chloe feje nagyon goth.

Az ilyen esetekben - valamilyen szinten ez is egy közvetett öngyilkosság - nem feltétlenül magának, a halálnak az aktusát sajnálom. Inkább azt, hogy előtte idáig jutott... A kedvenc filmem tőle, amiben játszott az A Nagy Lebowski, bár az tény, hogy nem ott nyújtotta élete szerepét. Generációjának legsokoldalúbb színésze volt!

A Rotten Tomatoes írta a döntőről:

Super Bowl

Mar nem otthon vok, de majd hnap irok rola mindenfelekeppen Eddig komoly a kozvetites, lens flare, csunyan belogo operator, Bazska meg mintha be lenne b*szva... egyebkent hatalmas arc, csak latszik rajta, hogy naon nem ert az NFL-hez...

Ez egy ennél sokkal komplexebb folyamat, aminek sok elemét lehet, hogy én sem ismerem, de alapjában véve azért, mert felgyorsult a játék. Az egész sportág lényege a területszerzés, a yardokat pedig sokkal gyorsabban lehet szerezni a levegőben, mint a földön. Egy passzal átlagosan 10.9 yardot tudnak szerezni, viszont futással csak 4.3-et! A futásnak is megvan az előnye, mivel az a biztosabb, kevésbé van benne a labda elvesztésének a veszélye. Ezáltal tehát egy újabb tényező is bekerül az egyenletbe, mégpedig az, hogy régebben konzervatívabbak voltak a játékhívások. Más volt az edzők, a koordinátorok ars poeticája, így nem is erőltették annyira a passzjátékot. Ehhez persze lehet azt is kapcsolni, hogy a játék fiziológiája is megváltozott. A skill pozíciókban nagy különbség van például az akkori elkapók és defensive backek között! Sokkal atletikusabbak (ebben szerepe lehet azért tudomány fejlődésének is, maradjunk annyiban, hogy nem a bablevestől lesznek ők ilyenek), agilisebbek, míg elődeik valamivel statikusabbak voltak. Nyilvánvalóan ez nem feltétlenül csak az egyéni képességek számlájára írható, hanem a képzési rendszerre is. Akkoriban a futások (konzervatív stílus) miatt többet kellett nekik is a blokkolásban segíteni, míg manapság már a TE-ek java részének is az elkapás a primer feladatköre. A routeok is meghosszabbodtak, sokkal bevállalósabbak az irányítók. A számok nem jelentenek mindent, manapság egy Nick Foles is passzol 500 yardot (no offense, ígéretes játékosnak tartom), de hol van ő mondjuk egy Roger Staubach-hez, vagy egy Terry Bradshaw-hoz képest... Tehát erre kondicionálják a játékosokat, míg a régebbi időszakban inkább jelen volt a konzervatívabb filozófia. Alapból ugye rugby gyökerekkel rendelkezik a sportág, ahol pedig a futás volt az alapvetés. Stabilabban, biztosabban lehetett vele yardokat szerezni. A játékosok is ehhez igazodtak felépítésükben. Sokkal zömökebb, mint említettem statikusabb sportemberek voltak. Ahogy az ügyességi pozíciók fejlődtek (ez akár 30 évvel ezelőttire is igaz, hiszen azóta is elég csak ránézni egy átlagos egyetemistára 1984-ből, meg 2014-ből... és, mint mondtam ez egyáltalán nem csak genetika kérdése) úgy kapott nagyobb túlsúlyt a passzjáték. Napjainkban sok csapat (köztök a Denver) nem is alkalmaz FB-et, van viszont 3 elkapó, vagy két elkapó TE (mint a Gronk-Hernandez páros volt). Ez az úgynevezett spread offense korszaka. Felértékelődött a slot receiver-ek szerepe, akik korábban nem voltak igazán jelentősek - ebben a pozícióban viszont Wes Welker évekre meghatározó, sőt csapata legjobb elkapója volt a yardokat tekintve (2013-ban a NE-nél Edalman csinálta meg ugyanezt). Ezzel párhuzamosan a secondary is átalakult. Megjelentek az első igazi shutdown corenerek (a 80-as évek végén, 90es évek elején - Deion Sanders), és a slot - ami értékesebb lett, mint valaha - védelmére a nickel formációk! Azt is érdemes tekintetbe venni a kérdésben, hogy a szabályváltozásokkal sokkal jobban védik a támadókat (azon belül a QB-t, a védtelen elkapókat), mint valaha! A safety-knek sok esetben meg van kötve a kezük, egy-egy hosszabb játéknál, nagyon sok mindent lefújnak pass interference-nek, illetve az ütközések is nagyon be vannak szabályozva, ami akkor érdekes, mikor 15-20 yardról kell érkezni a S-nek! Sok irányító passzol 4000 yard felett, míg ez korábban egy fontos mérföldkőnek számított, addigra manapság már nem olyan átütő teljesítmény. Ékes példája ennek, hogy bizonyos Carson Palmer lett az, aki elsőként érte el, hogy három különböző csapat mezében (Cincinnati, Oakland, Arizona) is 4000 yard feletti szezont produkált. Ebből az utóbbi két éve finoman szólva sem volt elit (pedig nem egy rossz képességű játékosról beszélünk, 2003-ban 1/1-es volt), mégis simán megdöntötte ezt a rekordot. Azt persze nehéz lenne megmondani, hogy úgymond melyik a fontosabb... Mivel a futás ágyaz meg a jó passzjátéknak, de alapjában véve (volt egyszer valami ilyesmi egyenlet, ahol kiszámították ezt) a pass play-ek 3-szor hatékonyabbak, mint a futójátékok és ez igaz a csapatok viszonyára lefordítva is! Mondjuk a futás akkor lehet fontosabb, ha pl. goal line szituációban vannak (1-2 yardra az endzone-tól), ott ugyanis mindig az az elsődleges opció! Persze én nem vagyok szakember (talán az átlagnál picit jobban értek hozzá), de alapjában véve csak egy lelkes laikus vagyok, aki szeret belemélyedni azokba a dolgokba, melyek érdeklik.

Nem tudom mi ez, de olyan a címe, mint valami rossz, 70-es évekbeli exploitation filmnek.

Valahol azt olvastam, hogy káb. szer túladagolás volt az ok, persze még nem tudni biztosra... RIP

A 29-es busz tegnap alig bírt felmenni a Zöldmáli lejtőre, volt egy két izgalmas pillanat...

The Weed Bowl A 24. órában vagyunk! Olyannyira, hogy 24 órán belül véget ér a 2013-as NFL szezon (közben lehet, láthatunk egy sneak peak-et is a 24 folytatásából – a huszonnégyes szám bűvöletében maradva). Érdekes pillanatok ezek, az imént említett analógiánál maradva (végül is valamilyen szinten ez is egy TV show) olyan ez, mint amikor véget ér egy kedvenc sorozatod és ugyan várod a finálét, hogy megtudd mi lett a szereplőkkel, hová futott ki a cselekmény, de ezzel együtt van egyfajta averzió is benned, hogy ezennel vége is van az egésznek egyben! Egy NFL idény számomra olyan, mint egy sorozat évad (Tom Brady, vagy Michael Vick visszavonulása pedig olyasmi érzést hagyhat majd maga után számomra, mint Walter White és a Breaking Bad távozása – most fejeztem be azt a sorozatot). Az idei döntőn ilyesmiről valószínűleg nem beszélhetünk (hacsak meg nem lepnek minket), de két olyan nagy egyéniség juthat el a nirvánába, akik abszolút megérdemelnék. Peyton Manning-re és ’Champ’ Bailey-re gondolok itt most egész konkrétan. Peyton ezzel végleg elhallgattathatná a kritikusait, ’Champ’ pedig megszerezhetné azt az elismerést, ami talán egyedüliként hiányzik neki! (Ha nincs Charles Woodson, akkor egyértelműen ki merném jelenteni, hogy a ’Prime Time’ (Deion Sanders) utáni korszak legjobb corner-e!!) Mielőtt még nagyon előreszaladnék a Super Bowl-ig, érdemes visszatekinteni erre az elmúlt szezonra. Egy mondatban úgy tudnám összefoglalni az idei bajnokságot, hogy 2013 a passz éve volt! A mérkőzésenkénti 70.8 passzkísérlet, az ezekből született 61.2 százaléknyi sikeres átadás és az a tény, hogy a támadójátékok 58.3 százaléka passzjáték volt, mind-mind NFL rekordot jelent! A csapatok tehát többet passzoltak és sikeresebben is tették ezt, mint bármikor ezt megelőzően! Ennek a jelenségnek ékes példája, az a bizonyos Peyton Manning, aki idén szinte minden létező rekordot megdöntött, ami csak egy irányító számára elérhető (közben a tegnap gáláról 3 díjjal távozott, köztük a legértékesebbel az AP MVP címével). A folyamat szempontjából legalább akkora evolúciós értéke van annak a ténynek, hogy 1906-ban (persze kiemelten fontos volt az 1933-as kiegészítés is) legalizálták az előre passzt, mint a dinoszauruszok kipusztulásának! Ezzel a változtatással alapjaiban alakították át a játékot, mely aztán saját magát is fejlesztette és már össze sem lehet hasonlítani, akár a 20-30 évvel ezelőtti viszonyokkal sem, mintha egy másik játékot néznénk. Teljesen felgyorsult az egész rendszer, nagyságrendekkel passz-orientáltabb, mint pár évtizede, a Lawrence Taylor – Joe Theismann koprodukció után pedig sokkal jobban felértékelődött az addig nem túl kiemelendő blind side tackle szerepköre is! Továbbá, most lehetne arról vitatkozni, hogy Nick Foles annyira jó irányító e, vagy az offenzív struktúra alakult e át annyira, hogy (Peyton Manning kickoff-on bemutatott performansza után) ő is 7 TD passzt szórva beállította az örök rekordot… egyelőre én az utóbbi feltevésre szavaznék, de cáfoljon rám Foles. Ennek tükrében lehet érdekes, hogy míg az egyik oldalon az abszolút félisten trónol az Olümposzon, addig a másik oldalon a 2012-es Draft legjobbja (továbbá a Heisman győztes sincs) ott még a döntő közelében sem! Helyettük viszont itt van az alul méretezett és sokak által leírt prospect, Russell Wilson. A korábban említett fiatalok közül az irányítóképességeket tekintve egyértelműen Andrew Luck a legígéretesebb, ő az igazi field general. Tovább menve, a prime RGIII is több módon és hatékonyabban tud bántani, más kérdés, hogy őt Shanahan szerintem egy életre elintézte a tavalyi wild card meccsen (de ne legyen igazam). Miért is van ott mégis Wilson (elsőre azt mondanám, hogy sokkal jobb a csapat körülötte, de ez nem fedi le teljesen a valóságot), mert az egyik, ha nem a legintelligensebb játékosról beszélünk esetében! Luck-on is, Griffin-en meg aztán még jobban érezni a korát, Wilson-on viszont egyáltalán nem látszik, hogy ő még mindig csak egy másodéves QB! Ilyen fiatalon, ekkora football IQ-t utoljára talán Tom Brady-nél láttam (igen se Manning, se Brees!). Itt bejöhet a képbe a 180 centimétere (ennél még én is magasabb vagyok) ami nem sok jóra predesztinálná ebben a mezőnyben, ahol a 2 méteres „pufi fánkok” mögül kell irányítania. Ennek ellenére hihetetlenül jól lát a pályán és nem csak a passzsávokban, a perifériákon is kitűnően érzi meg a nyomást, a rollout játékoknál pedig mobilitása, agilis mozgáskultúrája, személyes idolja Drew Bress fölé emeli! Hogy Török Péter klasszikusát idézzem: „Olyan ez a gyerek, mint a Magilla gorilla. Erős, ügyes, s a feje sem üres!” Nagyon érett, mind a pályán, mind az offcourt viselkedésében… PM-ről direkt nem írok hosszabban, mivel szerintem őt senkinek sem kell bemutatni. Neki egy gép van a fejében (ez nem negatív kritika, sőt pont, hogy dicséret akar lenni), ami mindent elemez, és emellett olyan pontosan számolja ki, hogy hova és milyen szögben érkezzen a játékszer, mint egy snooker világbajnok! Sokáig benne volt abban a bizonyos choker státuszban, ami abból a szempontból érthető, hogy hiába futott briliáns alapszakaszokat szezonjainak több, mint a fele az első rájátszás meccsnél ért véget! (A choker ugyanis ezt jelenti, nem a terített betlit, hanem – ahogy a finn klasszikus tartja a kommunista pártról – „olyan, mint a fityma, ha valami fontos dolog történik, mindig visszahúzódik” akkor, amikor nagyon kell, akkor betlizik, de egyébként nem rossz játékos.) Érdekes kérdés, az mindenesetre biztos, hogy még egy olyan performansz, mint a 2010-es döntőn – Tracy Porter közreműködésével – nem dobna a legacy-jén, de ahogy Joe Montana is nyilatkozta a héten vele kapcsolatban, nem ez fogja befolyásolni Manninget és azokat a mutatókat, amit idén elért, már nem veheti el tőle senki és semmi! Kitérve egy kicsit, magára a párharcra. Joggal merülhet fel az elsődleges kérdés, hogy tényleg a két legjobb csapat jutott e be a Super Bowl-ba. Erre Lipcsei Péter gyakori szófordulatával tudnék válaszolni: „Asszem, mindenféleképpen!” Kétségtelen, hogy a legjobb offense (ez a kijelentés egy all-time viszonylatban is megállná a helyét!) és a legkeményebb defense helyezkedhet majd egymással szemben a MetLife stadionban. Ez a játék anatómiáját tekintve azért érdekes, mert itt nem két übermensch irányító összevetéséről beszélhetünk, mint a főcsoport döntőkben, hanem átvitt értelemben két olyan egyenesről, melyek relevánsan keresztezik majd egymás útját ebben a koordinátarendszerben, amit ez a 120-szor 53.3 yard kínál. Nincsenek igazán missmatch-ek, mivel a másik összevetésben (SEA offense vs. DEN defense) is elég kiegyenlítettek az erőviszonyok. A Broncos secondary-je papíron szintén nagyon jól csengő nevekből áll, de egyrészt a kor, másrészt a sérülések miatt nem lehet őket egy lapon említeni a Legion of Boom-al! Ez persze igaz a Seattle-i fogadószemélyzetre is, mivel Tate-en kívül igazán kiemelkedő formában lévő célpontja nincsen Wilsonnak – aki nem is mutatott még szinte olyan produkciót, ami okán annyira dicsérni lehetne, ha csak kifejezetten a rájátszást nézem. Persze Kearse, illetve Baldwin is képes lehet mélységi elkapásokra és rövid yardos szituációkra is, de az igazi X faktor Percy Harvin lehet majd! Korábban Minnesotában elsőszámú receiver volt (korábbi és jelenlegi csapattársa Sidney Rice sajnos sérült, pedig vele még ütőképesebb lenne ez az egység), de nagy kérdés lesz Harvin esetében, hogy mennyire lesz egészséges, az mindenestre biztos, a Saints elleni mérkőzésből kiindulva, hogy mindent meg fog tenni a sikerért! Szellőléptű (talán csak Mike Wallace gyorsabb nála ezen a poszton) és egyben biztos kezű, rutinos klasszis, sokat várok tőle a mai meccsen. Ebből a szempontból izgalmas lehet a párharcok kiosztása, lehet Bailey megy majd Tate-re és én Cromartie-t tenném Harvin-ra, ugyan ő még nem tért vissza 100%-ban arizonai önmagához, de szerintem neki lenne a legjobb fit Percy! A Seattle támadóegységének legfontosabb pontja azonban éppen hogy a Beast! Azt mindenki tudja, hogyha Marshawn Lynch megindul, akkor veszélyesebb, mint egy vak komondor és a kontakt utáni yardokban is a legszűkebb elitbe tartozik, még ha az utazósebessége meg sem közelíti mondjuk Chris Johnson-ét! A másik oldalról a denveri linebacker-eknek lesz komoly feladat, ha Lynch kiszabadul. A LB sorból Danny Trevethan-t emelném ki, nagyon agilis, emellett kőkemény tackler! A konvencionálisabb úton nézve a párharcot, tehát a DEN offense vs. SEA defense viszonyában, akkor két nevet emelnék ki. (Ugye itt elsősorban a Seattle-ön van a hangsúly, mert ők vannak fegyver csövének kellemetlenebbik végén, nekik védekezni kell, nem náluk van a labda.) Ezek pedig, Michael Bennett, illetve Richard Sherman lennének! Bennett annak idején draftolatlanul került be a ligába és egy Tampa-i kitérő után került vissza idén a Seattle-höz. Ebben a szezonban pedig a liga egyik legjobb passz siettetőjévé nőtte ki magát, számtalan nagy és emlékezetes játékot mutatott be és ez nem csak a statisztikai lapján, hanem a játék képén is érződött. Elsősorban az irányítókat képes zavarba hozni (ez PM ellen nagyon fog kelleni), de a „lyukakat betömni” és a futásokat negatív tartományba tolni is egyaránt alkalmas. Shermannel kapcsolatban sokaknak az az alpári nyilatkozat maradhatott csak meg (bár számomra inkább Erin Andrew feje volt emlékezetes ) és azt lehet, hogy kevesen tudják róla, hogy középiskolában 2. legjobb tanuló volt az évfolyamban, utána pedig a Stanfordon (egyik legnagyobb presztízsű egyetem) diplomázott! (just sayin’) Visszatérve a szakmához, ebben a párharcban ő az egyetlen igazi shutdown corner és jelenleg tényleg a legjobb defensive back (sorry Champ). Valószínűleg Demaryius Thomast fogja majd, de akár Decker is lehetne az embere, mert ő is képes a mélységi elkapásokra, bár Thomas-nak sokkal jobb keze van, én inkább rá állítanám Shermant. Ezen az oldalon Welker lehet az, ami a másikon Harvin. A legutóbbi nagy-döntőben volt egy fontos elejtett labdája, itt, ha úgy jönnek ki a játékok még akár kulcsszereplő is lehet, mint anno Deion Branch a 39. SB-on. Fontos még szót ejteni a Denver tight-end játékáról, ami Manning-nek hála ami hihetetlenül progresszívvá fejlődött ki az elmúlt két év során (s mivel Hernandezt hűvösre tetté, Gronk meg megsérült, már a NE sem tudna konkurálni ezzel a produkcióval). Julius Thomas ugyan nem rendelkezik komoly játékintelligenciával, de a közepes passzokat simán lehúzza és ebben nagyon megbízható, mégis azt mondom, hogy őt szerint Kam Chancellor ki tudja majd venni a játékból. A Legion of Boom esze pedig nem más, mint Earl Thomas III, aki igazán összefogja a másodvédő vonalat, egyben ő az utolsó bástya. Amennyiben ez az egység főszereplő lesz, akkor Dexter Jackson után lehet láthatunk még egy safety-t SB MVP-ként! Összességében szerintem a denveri elkapó felhozatal egy kicsit túlértékelt és Peyton teszi őket ilyen(!) naggyá (persze D. Thomas már Tebow alatt is megmutatta talentumát)… A futásra sokkal többet tennék. Egyrészt kevésbé számítanak rá, másrészt a meglepetés mellett, ha sikeresen meg tudják nyitni a folyosókat, akkor PM tehermentesítésével, alacsonyabb pass count-al, az elkapókat is szabadabbá tehetnék! A két mester közül a rutin (ezen a szinten) mindenképpen a Denver oldalán van. Fox járt már SB-ban a Carolina-val és a stábja is jóval felkészültebb, de a két HC közül az igazán nagy stratéga szerintem Pete Carroll. Arról lehetne egy kisregényt írni, hogy milyen kalandosan jutott el idáig (a felesége Monte Kiffin (Dallas Cowboys) fiának (ő most USC edző lett) volt a babysittere), de én most inkább csak a college karrierjére koncentrálnék. A USC élén eltöltött időszakban egy olyan dinasztiát épített ki, mint Bill Belichick a NE-nél! 3 nagy-döntő, két bajnoki cím, három különböző Heisman győztes - köztük Reggie Bush, mint a valaha volt egyik legnagyobb egyetemi csillag, és tette ezt az NCAA körülményei között, ahonnan a játékosok évente elszállingóznak a draftra és úgy az NFL-be... (Az első emlékem róla, az általam minden idők legjobb mérkőzésének tartott, 2006-os Rose Bowl-hoz kötődik, amit anno németül láttam!) Az ilyen latolgatásoknál mindig érdemes tekintetbe venni, hogy a Super Bowl intézményében már nem az általános forgatókönyvekben kell gondolkodni, itt csak nüanszok döntenek és ezek elrejtve, de ott vannak bizonyos emberekben, felállásokban, lehetőségekben. Tehát nem a várt scenariót vizionálom... Végezetül ennek az egész show-nak a legjobb része a felvezetés, a körítés. Egy bizonyos határ után persze már fájó is lehet (mikor NBA-be szoktak olyan beteg statisztikák lenni, hogy LeBron James, ha előző nap rajzfilmet néz, akkor hány pontot dob, stb.), de összességében ezért szeretem az amerikai sportokat. Például egy európai jégkorong találkozót biztos, hogy nem néznék meg, de egy NHL meccset a körítés, a setting miatt, simán! Az, hogy New Yorkban lesz (még, ha technikailag nem is, bár végül is Manhattan mellett a Hudson folyó túlpartja is már New Jerseynek számít!) a végső katarzis egy teljesen egyedi befogadói élményt jelent számomra. A kedvenc városom (ami Ady-nak Párizs, az nekem NY), a média Mekkája, így ehhez, ami alapjában véve egy világméretű média esemény, keresve se lehetne találni jobb célpontot. Az időjárás tönkretehette volna a show-t, de idén a football istenek is kegyesek voltak a városhoz, a Super Bowl-hoz. A Sport TV részéről, úgy tudom Faragó Ricsi mellett, Hollai Olivér lesz kint. Mindkettejüket ismerem, úgy tudom a Hollainak a faterja régen kint dolgozott NY-ban és az Olivér is ott töltötte a gyerekkorát, lehet ezért esett rá a választás, de úgy emlékszem ő már két SB-on is volt kint ebben a minőségben. Én Kovács Sanyinak jobban örültem volna, bár a szakkommentátorok között egyikük sem érhet fel Jon Gruden-el. Egyébkén ez a 10. évfordulója annak, hogy magyarul is lehet NFL-t nézni! A 2004-es Super Bowl volt ez első hazánkban is közvetített mérkőzés, ott még Faragóék is sokkal gyámoltalanabbul hatottak. Mára ez persze a múlté, egyébként az is sokat segített a sportág elterjedésében, hogy akkor 10 éve, minden idők egyik legjobb döntőjével kezdődött meg Magyarországon a tojáslabda térhódítása! Gyorsan elment ez az év is (Szomszédok stílusú verdikt), pedig még emlékszem a szezonnyitó Hall of Fame Game-re, a Dallas és a Miami között… Amúgy kár, hogy ilyen időpontban (február, nem pedig nyár, illetve a hajnali kezdés sem túl barátságos) van a mérkőzés, mert ellenkező esetben lehetne rendezni ilyen nagy sör, snack kombóval fűszerezett közös SW Saga meccsnézést is. A tippem: Ugyan mind a játékstílus, mind a mez dizájn (általában a lányok szoktak ez alapján választani ), mind Macklemore miatt szimpatikusabb Seattle, de egy fogadásnál ki kell zárni az érzelmeket, így ez alapján azt mondom, hogy nem sokkal, de esélyesebb a Denver (moneyline-ba azért nem tennék rájuk inkább egy forintot sem), mindenesetre PM-et most nem tudják szerintem megállítani! Seahawks @ Broncos

Most láttam az előbb, a 24 hivatalos oldalán: "Believe us... you DON'T want to miss the Super Bowl this Sunday..." Remélem (és ebben a viszonyrendszerben valószínűnek tartom) releváns anyagot kapunk, bár nekik se érné meg kicsengetni azt a 4 millió dodót azért a 30 másodpercért, ha csak a "semmire" menne el!

Nekem nincs semmi bajom a némettel (anno Németországban jártam óvodába).

2014 Grammys - Record of the Year http://www.youtube.com/watch?v=rgjteE5iJrE

Nekem mindig olyan távolinak tűnt ez a sorozat, közben kijőve a TCW kasza utáni apátiából most már két hét múlva BC, utána meg elvileg már idén jön is a Rebels. Érdekesek az új karakterek nem mondom, de én legszívesebben azokból látnék többet, akiket a classic során csak felvillantottak. Gondolok itt most elsősorban Boba Fett-re, hogy mégis miért volt ő olyan státuszban, hogy akkora badass-ként tekintsenek rá. (Az offsrean dolgokat így ki is lehetne hajítani, melyek sokszor szerintem túlságosan is elrugaszkodottak voltak vele kapcsolatban.) Bail Organát szintén szívesen látnám, mint a lázadásban betöltött kulcsfigurák egyikét. Az EU-ból remélem átemelnek majd dolgokat, mert java (utini ) részben azért voltak értékes ötleteik. (Na mondjuk nem Tarkin szerelmi szálára gondolok most.) Apropó Tarkin, a TCW-ben kedveltem meg igazán a karakterét, addig az Ep. IV alapján teljesen közömbös volt számomra, remélem ebben a sorozatban is szerephez jut majd, még ha csak annyi játékidőre is, mint az előd sorozatban. Az EU-s ötletek alatt olyanokra gondolok, mint pl. a Kessel (bár nem tudom, hogy ez korábban is elhangzott-e, vagy echte EU találmány) és a birodalmi büntetőtábor. Ezzel kapcsolatba remek koranalógiákat lehetne kapcsolni a diktatórikus, sötétebb elemekkel. Karakterek közül a "jók" oldalán Garm Bel Iblis tábornokot szívesen látnám, őt komolyabb gond nélkül be lehetne illeszteni a képbe (bár mondjuk Maul után már... akár Thrawn-t is, bár neki nem örülnék igazából). Hangulatát tekintve olyasmire számítok, mint a classic trilógiában. Bizonyos pontokon könnyedebb hangvétel, de azért mellette legyen meg a megfelelő drámai, olykor akár nyomasztóbb intonáció is. Nem tudom a főkolomposok (sithek) mennyire kerülnek képernyőre, de ha igen, akkor ott viszont pont nem azt várnám el, hogy egyből valami teljesen lehangoló színben tűnjenek fel, hanem csak szépen, lassan, szubliminálisan menjen végbe a változás és ne legyen itt még olyan éles a kontraszt a két rendszer között (persze legyen meg valamilyen mértékű negatív differencia), az eszköztárak ugyan változtak, de a prioritások csak részleteiben térnek el. Hierarchizálódjanak az alrendszerek is, az irányításban túlsúlyba kerülnek a statikus elemek. A felépítéstét pedig úgy képzelném el, mint a német nemzetiszocialista totalitárius modell esetében. Tehát, hogy marad a magántulajdon, de a jelentősebb ágazatok azért összefonódnak az állami tulajdonnal. Tehát piaci alapon működik, ezt viszont központi eszközökkel, erőszakkal befolyásolják, korlátozzák. Ha lesz benne politikai oldal, akkor ilyenek szívesen látnék, hogy mégis miként épült ki ez a nagy, csúnya Birodalom... ami ugye a classic-ba szintén nem volt benne. Megmondom őszintén a báb Szenátusban vívott esetleges jogsértésekről folyó szócsaták nem igazán fognak meg. Egyébként én is üdvözlöm azt az ötletet, hogy a TCW-hez is ilyen kis finom visszacsatolások révén kapcsolódhat a produkció. Az is jó lenne, ha tényleg a klasszikushoz és a prequelhez is lennének konkrétumok (feltűnhetnének Leia-n kívül mások is, akár Jabba-t is szívesen látnám - ő akkor tényleg mindenben szerepelne, classic, prequel, TCW...), illetve akár a sequel-re is történhetnének bizonyos mértékű utalások, akár csak elejtett mondatok, szófordulatok, melyek amolyan 'easter egg'-ként feltűnhetnének aztán a következő trilógiában is. Összességében tényleg hatalmas potenciál van ebben a sorozatban és az egész korszakban, mikor jött a TCW már akkor is úgy voltam vele, hogy egyrészt szűkebb keresztmetszetben kell dolgozni, másrészt abból az időszakból sokkal többet ismerhettünk (volt már ott a 2D-s sorozat is) és talán egy hangyaf..nyival jobban kedvelem a régi (kronológiailag újabb) korszakot és inkább ott néznék meg egy ilyen sorozatot. Egyébként lehet-e már vágni a centit, tehát tudjuk pontosan, hogy mikor is kezdődik a Rebels?

Elég régóta követem ezt a srácot és az őrültségeit, még amikor nem volt mainstream. Sejthető volt, hogy egyszer ebből is csinálnak majd egy filmet, mint a Jackass esetében...

Donát! Összefoglalót láttam, az alapján nem volt rossz... Vasárnapra meg: Keep calm and OMAHA!

Így utólag is boldogat, mind a névnapos, mind a szülinapos érintetteknek! Jancsó Miklósról: Nálam Fábri a legnagyobb magyar filmrendező, de Jancsót mindenképpen megsüvegelem. Unikum volt a maga nemében. Csak három filmjét láttam (Szegénylegények; Magánbűnök, közerkölcsök; Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten), úgyhogy előrebocsájtom, nem tudok igazán releváns véleményt alkotni az életpályájáról. Igazi szerzői filmes volt, ebben a tekintetben pedig lehet, hogy sok ponton nem értettem egyet a művészetével (itt most elsősorban a hatalom-szexualitás korrelációjára gondolok, ami egy annál sokkal mélyebb és érdekesebb viszonyrendszer, mint ahogy ő prezentálta), de az ő irányítása alatt "a kamera olyan volt, mint a töltőtoll", s nem konvencionális módon, átlépett bizonyos határokat! RIP!!!

Elnézést, de abszolút nem volt időm az NFL-el foglalkozni az elmúlt időszakban, a fórumot se látogattam. (Németországban voltam, illetve utána még a héten 4 vizsgám is volt...) Teljesen kiment a fejemből a Pro Bowl (amit jobban bántam, hogy a Grammy-ről is lemaradtam, pedig a Daft Punk miatt mindenképpen megnézetem volna), ami egyben bizonyítja azt is, hogy mennyire tartom ezt a kategóriát (a SB azért nem ment volna ki így a fejemből...). Néhány éve egy barátommal - akik nézik a TV-s közvetítéseket, ismerős lehet a neve, Tóth Viktor - beszélgettünk arról, hogy miként lehetne feldobni egy kicsit a Pro Bowl-t és felmerült ez a rendszer, hogy ne kifejezetten az AFC vs. NFC relációban, hanem vegyes csapatok keretében mérkőzzenek meg. Az ikonokkal, mint Rice és Sanders (róla egy külön tanulmányt is tudnék írni, mikor egyedülálló módon hosszú évekig egyszerre nyomta a baseball és a football karrierjét) ezt még érdekesebbé tették... Ezért idén lehet megnéztem volna - már kb. 3-4 éve nem láttam Pro Bowl-t, ha lett volna rá lehetőségem. Összességében olyasmi ez, mint a preseason, olyan himi-humi. Csak míg ott van tétje is a játéknak (Bizonyos Russell Wilson ott harcolta ki kevesebb, mint két éve a kezdő pozíciót, a favoritnak tűnő Matt Flynn ellen... és ez a játékos most SB-ra készülhet!) itt nincsen, csak elvannak... na de, "ha kicsi a tét a kedvem sötét"! A Pro Bowl kimaradt, így igény esetén lehet a SB dupla pontos (mint az F1-ben az évadzáró), persze a 0 így is 0 marad... egyébként maradhat a sima egy pont is. Majd holnap írok egy kis SB felvezetőt...