Wilde

Asszem ez nem az, mint ami először eszembe jutott...

A est képe. A díjazottaknak mindnek örülök, de főleg a Gravitációnak.

Most akartam betenni, de úgy látom már megy is a főcím...

Inkább nem szóltam semmit.

Most kb. úgy néz ki, mint a középiskolás német tanárom... Már, ha csak a fele benne lenne én annak is örülnék.

Sokan már a 2-3. részt is elítélték, azokat még bizonyos szempontból én meg tudom érteni és elfogadom, de kifejezett folytatást gyártani még a trilógia után már szerintem felesleges lenne. Látatlanba nem nagyon írnék le semmit, de amennyiben nem reboot lenne, akkor nem hiszem, hogy én megnézném (pont azért, mert annyira szerettem az eredetit). Ellenkező esetben talán adnék egy esélyt neki a korreflexió miatt, ugyanis nagyon sokat változott a világ 1999 óta, kíváncsi lennék ezt a helyzetet megtudnák e fogni egy másik oldalról... A legtöbben azt választják. Így van ez nálunk a valóságban is.

R2: Egyébként a filmnél maradva, de már kicsit előretekintve a vasárnapra, kíváncsi lennék a véleményedre a következő felvetéssel kapcsolatban. Nézegettem a Grantland beharangozóját a gálára és ott a fődíjjal foglalkozó topicban merült fel, hogy nem tett-e rosszat a mozi kritikai megítélésének az a hatalmas hype, ami körülötte forgott. Itt most kifejezetten a szakmai oldalát nézzük a dolgoknak, nem az általános hypera gondolok. A Gravitációnál is a csapból is az folyt (emlékszem egy szeptemberi baseball meccsen még anno egy szkafanderes asztronauta végezte el a kezdődobást), de arra nem emlékszem, mint a 12 év... esetében volt, ahol tényleg mindenütt az ment, hogy ezt kifejezetten az Oscarra gyártották, illetve milyen emelkedett, brutális, letaglózó lesz. Tavaly a Lincolntól is többet vártak, tehát nem gondolod esetleg, hogy hasonlóan járhat idén a McQueen film, mint akár tavaly Spielbergé, vagy csak önmagában nem tett jót ez a pátoszos felvezetés a média részéről?

Elolvastam és tetszett is, nagy részben egyetértek, de már kifejtettem a magam részét. Igazából az első mondatból sok minden eldől (ezt ne rosszindulatúan vedd). Azért ez is egy McQueen film (még, ha témáját tekintve lehet nagyobb érdeklődésre tart is számot), ott vannak benne végig azok a tipikus jegyek, amelyek a rendező látható ujjlenyomatai. Ennélfogva, ha eddig nem kedvelted, akkor nem gondolnám, hogy emiatt kellene megváltoznia a véleményednek. A Brad Pitt karakteréről írtakkal teljes mértékben egyetértek és igazából talán - egy kis negatív prekoncepcióval - azzal tudnám magyarázni, hogy ez Amerika. Nekik készült elsősorban és ezért kellett így átadni az üzenetet (azt persze nem tudom, hogy tényleg így volt a memoárban is a sztori, vagy az egész figura csak fikció). Egyébként még annyit, hogy az Amistad-nak nem egészen ez volt a célja, mint ennek ezért igazából azzal sem hasonlítanám össze. (Azért itt reagáltam, mert azt a másik oldalt nem ismerem, de tetszik, jó írások vannak rajta. Te szerkeszted?)

R2: Bennem is volt egy kis hiányérzet, de itt nem egyeznek az érzéseink. Azt írtad, hogy néhol az unalom és az álmosság kerülgetett és nem volt rád olyan igazán nagy hatással. Én ebben pont az ellenkező állásponton vagyok. Igazából arra értettem, hogy kihagyott lehetőség volt, hogy a konvencionális ábrázolásmódtól nem tért el, illetve még inkább arra, hogy Benedictet nem vonták bele jobban a történetbe (ez lehet már nagyon kiszínezte volna az eredetit, de be lehetett volna illeszteni a történetbe úgy, hogy megmarad a passió). Az univerzális értékrend mellett vizsgálta csak az alaphelyzetet, pedig a rabszolgakérdés bemutatásában érdekes lenne a másik oldal is. Az a szenvedéstörténet éléből nem venne el, sőt még akár meg is erősíthetné az ellenérzéseket, ha jobban ismernénk a rabszolgatartók világképét. Abból a szempontból, hogy nem helyezkedett bele jobban a főhős lelkébe, viszont nincs problémám. Ez így pont jól volt ábrázolva szerintem, szubtilis, szimbolikus elemekkel és a főszereplő személyes kálváriáját sem misztifikálta túl, ami azért fontos, mert így átléphetünk az adaptáció határain és magát a jelenséget figyelhetjük meg. A Django-s összevetésről még annyit, hogy több helyen is hallottam, hogy "végre rendesen bemutatják a rabszolgaságot, nem úgy, mint Tarantino..." és én ezzel nem értettem egyet. Féligazságot ugyan tartalmaz, de ezt már kifejtettem. Másrészt az időbelisége okán merülhetett fel egyáltalán a közbeszédben is, mivel nem olyan gyakori ez a korszak, főleg nem úgy, hogy ilyen közel (gyakorlatilag egy év) essenek a bemutatók. Természetesen sem műfaji, sem tartalmi analógia nem vonható a kettő között, de ezt le is írtam és ezért nem is értettem egyet azokkal a "sznob" véleményekkel a Django - 12 korrelációban.

Boldog szülinapot!

Huh, hát erről még igazán markáns véleményt nem mernék alkotni, de nagyon tetszik. Néhány nap alatt megnéztem az első két évadot (pedig nem nagyon szoktam darálni semmit) és egészen különlegesnek találtam, mind a hangulat, mind a történetvezetés szempontjából. Igazából nem tudnék mondani még egy hasonló televíziós szériát. Mondjuk még inkább az ismerkedés fázisában vagyunk (én és a sorozat), sok mindenről még nem tudok. Ha befejezem, akkor mindenképpen írok majd róla egy érdemi értékelést is, mert már most több olyan motívumot is megfigyeltem benne, ami rokonítható hasonló jelenségekkel... Egyébként az első Doctor (csak ebben a 2005-óta tartó ciklusban az első) miért távozott már egy évad után, ha a hozzá köthető mellékszereplőket csak a második szezon után cserélték le? Itt volt egy váltás... akkor gondolom annak anno valami külön oka volt, nem

Ez, ha jól néztem utána, akkor két epizódot jelent (The Wedding of Sarah Jane Smith, Death of the Doctor), ha nem így van akkor nyugodtan javítsatok ki. Lehet ezeket én is megnézem majd. A Torchwooddal később teszek még egy próbát, de - lehet csak tényleg a korábbi évadok voltak középszerűek - nekem nem igazán tetszett. Nem tudom, hogy fejezzem ki, amit érzek, de valahogy az a miliő, ami a DW esetében bejön, a TW-nál nem működik. Másrészt én ezt az egész szervezetet sokkal misztikusabbnak, rejtélyesebbnek és egy fokkal professzionálisabbnak (kiterjedtebbnek) gondoltam az alap sorozat alapján, mint ahogy a saját szériája bemutatta.

http://www.youtube.com/watch?v=trREedJMY0s

Köszönöm mindkettőtöknek. Én a Torchwood-ból láttam az első négy részt, de nagyon közepesnek éreztem, nem igazán szippantott be. Ha tényleg nem szükséges, akkor nem is nézem tovább...

Elkezdtem nézni a Doctor Who-t (most a 3. évadnál tartok). Láttam korábban, hogy itt sokan követitek a sorozatot. Az lenne a kérdésem, hogy a Torchwood, illetve a Sarah Jane Adventures mennyire tartozik hozzá az egészhez? Jobban mondva kell-e az összkép megértéséhez, vagy közvetlen kapcsolódási pontjuk nincsen, hanem tényleg csak egy mellékágak?

A Yoda-s lesz az utolsó (azt egyébként már ugyanúgy március 7.-én vetítik, mint a Netflix-es bemutatót), úgyhogy a másik. Spoilerben ott van a hivatalos guide...

Így rombolták le a Metrodome-ot, a Viking ismét fedetlen stadionban fog játszani (amíg el nem készül a Vikings stadion - 2016 körül - aminek a látványtervei még a dallasi óriásét is felülmúlják!). Sok nagy meccset láthattunk itt, az 1998-as, 15-1-es csapat ugrik be elsőként az új generációs, mobilis irányítók prototípusával, Randall Cunningham-el, illetve minden idők egyik legjobb mélységi elkapójával Randy Moss-al... Egyébként gondolom néhányan arra emlékeztek, hogy pár éve beomlott a Metrodome tetőszerkezete, a rengeteg ráeső hótól - meg lehet azt is nézni.

all he kept saying was...

Ha minden igaz ezt a trilógiát (a többek között a Mortisért is felelős) Christian Taylor jegyzi íróként.

Ezzel én is egyetértek, azért is írtam bele, hogy az alakításukért. Továbbá az értékelésemben ki is fejtettem, hogy miért tartottam kiemelkedőnek a színészi játékukat. Egyébként attól függetlenül, hogy mindig csak a teljesítmény kellene számítson (ez persze Hollywoodban nem mindig van így), azért érdekes lenne, ha a feketék rabszolgaságával foglalkozó alkotásokból, csak őket nem díjaznák (főleg ez után a film után). Kicsit hasonló lenne ahhoz a jelenséghez, amikor a nők, vagy a homoszexuális hátrányos helyzetéről beszélnek, csak legtöbbször éppen az érintettek nem jutnak szóhoz az ilyen kérdésekben...

Az előző, monumentalitása okán mindenképpen jobb volt, de én is azt tettem be volna kezdésnek.