Wilde

Továbbra sem sajnálnám, ha kiderülne, hogy a classic Bobája nem ugyanaz az ember, mint akit az Ep. II-ben, meg az TCW-ben láttunk, de egyáltalán nem is örülnék neki. Továbbra is erőltetett és valamilyen szinten számomra érthetetlen az a gyerekes hozzáállás, ahogy a prequel-t és az ahhoz kapcsolódó ötleteket kezelik bizonyos emberek. Az ilyen agyzsibbasztó mindfuck fordulatokat meg kifejezetten nem állhatom és ugyanolyan olcsó húzásnak tartom, mint a kamu horrorokban a jump scare-eket! Egy fordulatnál nagyon fontos, hogy dramaturgiailag fel legyen építve és ennél a Bobás feltevésnél ez nincs jelen, többek között ezért sem üdvözölném ezt a húzást. Most viszont megnéztem a TCW 2. évadjából a Bobás trilógiát és ez alapján felmerült bennem egy-két ötlet, amit szívesen látnék, ha visszaköszönne az esetleges spin-off-ban. Először is ott van Boba klón mivolta. A kontinuitás szempontjából remek kapcsolódási pontnak tartom ezt a megoldást. Most csak a classic-ból táplálkozva, homályosan voltak utalások a klónokra... ehhez kötötte hozzá Lucas, hogy Boba - aki egy igencsak rejtelmes, titokzatos figura - is valójában egy közülük. Persze a klón nem jelenti azt, hogy mindenben ugyanolyan, mint az összes többi, akár a katonák. Hiszen a rohamosztagos klónok között is vannak különbségek, Boba pedig egy teljesen más "kiképzés" révén szintén különböző attribútumokkal bír, ami felé emeli az átlag klónoknak. Ezzel nálam el is oszlik az a téveszme, hogy ő is "csak egy klón". Szóba kerültek itt a klónok (későbbiekben rohamosztagosok), az ő velük való konfrontáció, már itt a TCW történetszálában érdekes elemként jelent meg. Ha jól figyeltem meg, Boba egyetlen klónt sem ölt meg közvetlenül (az, aki felrobbant Windu kabinjában nem volt célpont, csak szerencsétlen áldozat). Ettől függetlenül szinte utálattal viszonyult a klónok felé, mégse ölte meg őket. Egy olyan konfliktust szívesen látnék egy ilyen Boba spin-off-ban, ahol egy rohamosztagossal keveredik összetűzésbe és aztán véletlenül, de mindkettejük számára világossá válik, hogy egy alomból valók. Ez egy érdekes erkölcsi kérdést vethetne fel, amit a TCW-ben is több helyen boncolgattak, de igazán mélyen nem mentek bele. Volt dezertőr (Cut Lawquane), volt kifejezett áruló (Slick), de itt ebben az esetben valamilyen szinten egyik sem, paradox módon azonban, mindkét megállapítás fennállna Boba esetében. Az is érdekes, hogy Boba teljesen másfajta klón, mint a többiek (nem csak a biológia differenciák miatt - gondolok itt fejlődésgyorsítás hiányának létére pl.), hanem a "neveltetése", világnézete is alapjaiban különbözik egy "tenyésztett" klónétól! Felmerülhetnek olyan kérdések is, mint a klónok helyzete a társadalomban. Sokaknak nem jelentenek többet a droidoknál, mivel úgyszintén azért alkották meg őket mesterségesen, hogy harcoljanak és elpusztuljanak, ha kell. Boba, aki szintén klón, azonban ettől mélységesen eltér, itt pedig felmerülhet az, hogy valójában csak azért, mert őt másra rendelték el? Rá Jango azt a szerepkört szabta, hogy legyen a "fia", míg a mellette lévő lombikban tanyázó kis klónra már (közvetett módon) Palpatine osztott szerepet... hogy valahol haljon meg érte! Szóval Boba klón voltában nagyon sok lehetőség rejlik. A másik dolog, ami felmerült bennem a TCW szál alapján, azok a mellékszereplők. Rendkívül erős crossovereket lehetne Bobával kapcsolatban megvalósítani, már ha csak a filmes karaktereket nézem, akkor ott van Aurra Sing és Bossk is. Közülük inkább Bossk-ot látnám szívesen, ő lehetne akár Boba sidekick-je is. Ők sokáig együtt nyomultak a TCW-ben is, a börtönben is együtt ültek és szoros kapcsolat alakult ki közöttük. Közös kalandok, aztán akár a szétválásuk is egy érdekes mellékszálat jelenthetne. Aurra megtestesíthetne egyfajta ellenfelet, akivel leszámol Boba, Bossk segítségével... van mit törleszteniük. Persze lehetne köréjük írni, úgymond "saját" karaktereket is mellékszereplőnek. A mandaloriai kultúra részletes bemutatása, a sorozatban megismert Mandalore világának az újkori megjelenítés filmes eszközökkel, szintén egy olyan potenciális pont, amit elvesztegetettnek éreznék, ha nem kerülne megfilmesítésre.

Szerintem ez inkább azt jelenti, hogy olyan karakterek kapnak külön filmeket, akik a sequel-ben nem kapnak szerepet. Ez önmagában egyáltalán nem jelenti azt, hogy az EU karakterek közül merítenének. Kicsit túl van talán misztifikálva a rajongók részéről az EU, nem gondolnám, hogy ekkora figyelmet szentelnének neki, hogy még külön megfilmesítsék. Az EU-ból való merítést olyan szubtilis módon képzelem el a jövőben, mint ahogy eddig is jelen volt a saga során. Az EU-val kapcsolatba örüljünk, ha megmarad sok régi alkotás és nem resetelik az Ep. VI utáni korszakot, csak részben törölgetnek bizonyos beilleszthetetlen elemeket. A spin-off meg koncentráljon Bobára, Yodára, meg hozzájuk hasonló karakterekre... jobban is el lehetne talán adni ezeket, mint az EU szereplőket középpontba helyező filmeket.

Dzséjt, sok sikert az elkövetkezőkre. A budapesti útviszonyoknál valamivel csak jobbra számíthatsz, bár Nyíregyházán is vannak olyan útszakaszok, ahol daedalon-t kell bevenni mielőtt beülnél a volán mögé! Egyébként, nem tudom van-e közöttetek olyan igazi horror junkie, mert neki(k) biztosan nagyon tetszene ez a program - http://www.parahotel.hu/ Én most nemrégiben voltam és (ugyan egyáltalán nem éreztem félelmetesnek) nagyon jó időtöltés volt az a 90 perc, amit ott töltöttünk. Az a lényeg, hogy ki kell jutni egy bezárt helyiségből (90 perc alatt), úgy hogy egy számkódos ajtónak a kódjait kell megtalálni. Amennyiben nem sikerül megfejteni a kódot (a szobában lévő rejtvények segítségével), akkor még mindig megmenekülhettek, ha megtaláljátok az összes gázmaszkot, mivel a végén rátok engedik az ideggázt (ezt persze nem kell komolyan venni, csak jelképesen). Ja és kamerákkal figyelik közbe kint az egészet - elsősorban biztonsági szempontból, segítséget nem adnak kintről! Mi maximális létszámban, 6-an voltunk (4-lány, 2-fiú volt az ivararány, ami abból a szempontból volt problematikus, hogy a csajok az elején mindentől besz*rtak), de lehet kevesebben is menni. Egyébként sok rejtvény annál egyszerűbb, mint ahogy elsőre gondolnád. Volt kifejezett logikai feladvány, amolyan matematika munkafüzetes szöveges feladat utánérzéssel (ezt én oldottam meg:P), de a kijutásban legalapvetőbb dolognál kifejezetten a női energiákra volt szükség, mert az elején mi férfiak túlracionalizáltuk azt a tételt. Vannak persze mindfuck típusú feladatok is, de utólag nem volt az sem vészes. Az összes rejtvényt persze nem kell önmagában megoldani ahhoz, hogy kijuthassatok (mi sem oldottuk meg mindet) anélkül is ki lehet nyitni az ajtót. Csapatépítő jellegű programnak, illetve Fűrész rajongóknak kifejezetten ajánlom ezt a szolgáltatást!!!

A TCW is hasonlóan kezdődött. Kár, hogyha itt nem lesz mozis premier, még ha nem is tetszett annyira a TCW mozifilm, a hangulat teljesen más volt úgy, hogy nagy vásznon lehetett nézni. A Rebels-nek is örülnék ilyen minőségben...

Akkor a részek egymás után fognak lemenni kint? Tehát a 3-as, 4-es blokkok szünet nélkül mennek majd?

Talán a sisakosban.

Az nem is Boba Fett film lenne akkor, hanem csak egy film Bobáról, mint a cool, badass fejvadász szimbólumról szóló spin-off! Azt én se tudom mi baja Kasdannak, vagy a többi prequel ellenesnek ezzel a szállal, mivel nem látok bele senkinek sem a fejébe. Talán azt lehet feltételezni, hogy egyesek szemében az, hogy ő is "csak egy klón", ez ledegradálja, mint egyfajta biológia fasizmus, hogyha ez klón, akkor már nem is ér annyit... (Kicsit arra emlékeztet egyébként ez a 'nem tetszik, hogy Boba klón' téma, mint a Szárnyas fejvadász esetében - gondolom mindenki látta ezt a filmet, de azért spoilerbe teszem - )

Önmagában a spin-off, mint formátum nagyon jó lehetőség lenne Boba karakterének kibontakoztatására. A TCW-ben belementek egy kicsit az érzelmi vonalba is, de itt most a fejvadász oldalát, a kalandjait, hőstetteit, nagy balhéit is bemutathatnák, persze a drámai elemek, visszaemlékezések mellett. Akár Jango múltjába is betekinthetnénk Bobán keresztül, vagy a mandalóriaiak korszerű bemutatása elől se zárkóznék el. Tehát sok lehetőség van benne és ez tényleg az a platform lehetne számára, amire ő gyakorlatilag született, csak nem az EU-ban, hanem professzionálisabb keretek között, többekhez szólva a filmvásznon kerülne reflektorfénybe. Nagyon tetszik a karakter, de ha kifejezetten a classic-ra gondolok, akkor továbbra is azt mondom, hogy amennyiben kiderül, hogy nem ő volt az (ezt azért továbbra is fenntartásokkal kezelem) nem fogom megsiratni... Nem adott rá ott önmagában okot erre. Ha anno - mikor kb. 5 évesen láttam a klasszikus trilógiát a faterommal - megkérdeztem volna tőle, hogy "Apa, miért ekkora badass ez a fejvadász?", kb. ez lett volna - "Hát nem tudom fiam, mondjuk jól néz ki a páncélja!"

Szerintem hasonló tematikában sokkal többet ad a Született Gyilkosok. Nagyon sokrétű, nem konvencionális társadalomkritika van benne, csúnyán erőszakos tálalásban. Nem annyira didaktikus, mint a legtöbb Oliver Stone film, de nem is olyan igazi Tarantino (ő volt a forgatókönyvíró) féle lazább, inkább komikus, mint moralizáló alkotás (szerencsére!). Woody Harrelson, Tommy Lee Jones, Robert Downey Jr., meg csak néhány név, ami garancia a kitűnő színészi játékra...

Nem találtam külön Boba Fett topic-ot, ha van akkor kéretik oda áttenni. Olvasgattam a híreket, a közelgő spin-off filmek kapcsán és ott láttam ezt a Kasdan ötletet, hogy nem is Boba volt a páncél alatt a classic képkockáin. Elsőre (meg másodikra is) elég elrugaszkodott - hozzáteszem, ha tényleg a prequel miatti sértettség áll mögötte, akkor még gyerekes is - az ötlet és nem örülök neki. Nagyon erőltetettnek tartom. Hozzáteszem azért olyan mélységesen nem ütne szíven, ha kiderülne, hogy a 4-5-6. epizódban látott figura, az nem a 'nagy Boba Fett'! Mégpedig azért, mert megmondom őszintén számomra Boba mindig csak egy szimbólum, egy legenda volt - mármint abban a formátumban, ahogy a classic-ban lefestették! A fejvadászok között a non plus ultra, nálam Cad Bane. Ő testesíti meg azt, ami Boba is lehetett volna, csak nem kapott annyi játékidőt, hogy ezt bemutathassa (megjegyzem jogosan mellőzték, nem róla kellett szóljon egyik klasszikus sem). Nekem mindig is Jango volt szimpatikusabb a két Fett közül, mert őt érdemben is megfigyelhettem, hogy mitől van ilyen magasan jegyzett státuszban (nem mellesleg az is jó indikátora a képességeinek, hogy őt választották ki a klónok mintaegyedéül). Bobát ezzel szemben alig láthattuk akció közben, s produkciója akkor sem volt annyira badass, mint önmagában a páncélja, vagy a hírneve! Az, hogy a személyiségét nem ismerhettük meg mellékes, mivel se Jango-t, se Bane-t nem bontották ki annyira, hogy mélységeikbe lássunk. Viszont Bobánál azokat az elemeket sem láthattuk a klasszikusban, mint Bane esetében a TCW-ben, vagy Jango-nál az Ep. II-ben. Ennélfogva, ha kiderülne, hogy az bizonyos valaki, aki a classic Boba Fettje volt, nem ugyanaz az ember, mint aki Jango nyers klónjaként feltűnt a prequel-ben, illetve a TCW-ben, nem nagyon bánkódnék - ettől persze még mindig nagyon erőltetettnek és gyerekesnek tartom! Egyszerűen nem volt olyan igazi badass megmozdulása, ami miatt bánnám, hogy hát ez mégse a 'nagy Boba Fett', hanem egy másik fejvadász, aki anno megölte a srácot és elvette a páncélját, meg a Slave I-et (ami még Hondo-nál is járt). Egyébként van egy Jodo Kast nevű EU karakter, lehet ez is belejátszott az ötletbe, bár alapjaiban itt más a story.

A NY Times cikke, benne Faragó Ricsiékről írnak!!! http://www.nytimes.com/2014/02/03/sports/football/the-super-bowl-in-any-language.html?smid=fb-share&_r=4&referrer

Chloe feje nagyon goth.

Az ilyen esetekben - valamilyen szinten ez is egy közvetett öngyilkosság - nem feltétlenül magának, a halálnak az aktusát sajnálom. Inkább azt, hogy előtte idáig jutott... A kedvenc filmem tőle, amiben játszott az A Nagy Lebowski, bár az tény, hogy nem ott nyújtotta élete szerepét. Generációjának legsokoldalúbb színésze volt!

A Rotten Tomatoes írta a döntőről:

Super Bowl

Mar nem otthon vok, de majd hnap irok rola mindenfelekeppen Eddig komoly a kozvetites, lens flare, csunyan belogo operator, Bazska meg mintha be lenne b*szva... egyebkent hatalmas arc, csak latszik rajta, hogy naon nem ert az NFL-hez...

Ez egy ennél sokkal komplexebb folyamat, aminek sok elemét lehet, hogy én sem ismerem, de alapjában véve azért, mert felgyorsult a játék. Az egész sportág lényege a területszerzés, a yardokat pedig sokkal gyorsabban lehet szerezni a levegőben, mint a földön. Egy passzal átlagosan 10.9 yardot tudnak szerezni, viszont futással csak 4.3-et! A futásnak is megvan az előnye, mivel az a biztosabb, kevésbé van benne a labda elvesztésének a veszélye. Ezáltal tehát egy újabb tényező is bekerül az egyenletbe, mégpedig az, hogy régebben konzervatívabbak voltak a játékhívások. Más volt az edzők, a koordinátorok ars poeticája, így nem is erőltették annyira a passzjátékot. Ehhez persze lehet azt is kapcsolni, hogy a játék fiziológiája is megváltozott. A skill pozíciókban nagy különbség van például az akkori elkapók és defensive backek között! Sokkal atletikusabbak (ebben szerepe lehet azért tudomány fejlődésének is, maradjunk annyiban, hogy nem a bablevestől lesznek ők ilyenek), agilisebbek, míg elődeik valamivel statikusabbak voltak. Nyilvánvalóan ez nem feltétlenül csak az egyéni képességek számlájára írható, hanem a képzési rendszerre is. Akkoriban a futások (konzervatív stílus) miatt többet kellett nekik is a blokkolásban segíteni, míg manapság már a TE-ek java részének is az elkapás a primer feladatköre. A routeok is meghosszabbodtak, sokkal bevállalósabbak az irányítók. A számok nem jelentenek mindent, manapság egy Nick Foles is passzol 500 yardot (no offense, ígéretes játékosnak tartom), de hol van ő mondjuk egy Roger Staubach-hez, vagy egy Terry Bradshaw-hoz képest... Tehát erre kondicionálják a játékosokat, míg a régebbi időszakban inkább jelen volt a konzervatívabb filozófia. Alapból ugye rugby gyökerekkel rendelkezik a sportág, ahol pedig a futás volt az alapvetés. Stabilabban, biztosabban lehetett vele yardokat szerezni. A játékosok is ehhez igazodtak felépítésükben. Sokkal zömökebb, mint említettem statikusabb sportemberek voltak. Ahogy az ügyességi pozíciók fejlődtek (ez akár 30 évvel ezelőttire is igaz, hiszen azóta is elég csak ránézni egy átlagos egyetemistára 1984-ből, meg 2014-ből... és, mint mondtam ez egyáltalán nem csak genetika kérdése) úgy kapott nagyobb túlsúlyt a passzjáték. Napjainkban sok csapat (köztök a Denver) nem is alkalmaz FB-et, van viszont 3 elkapó, vagy két elkapó TE (mint a Gronk-Hernandez páros volt). Ez az úgynevezett spread offense korszaka. Felértékelődött a slot receiver-ek szerepe, akik korábban nem voltak igazán jelentősek - ebben a pozícióban viszont Wes Welker évekre meghatározó, sőt csapata legjobb elkapója volt a yardokat tekintve (2013-ban a NE-nél Edalman csinálta meg ugyanezt). Ezzel párhuzamosan a secondary is átalakult. Megjelentek az első igazi shutdown corenerek (a 80-as évek végén, 90es évek elején - Deion Sanders), és a slot - ami értékesebb lett, mint valaha - védelmére a nickel formációk! Azt is érdemes tekintetbe venni a kérdésben, hogy a szabályváltozásokkal sokkal jobban védik a támadókat (azon belül a QB-t, a védtelen elkapókat), mint valaha! A safety-knek sok esetben meg van kötve a kezük, egy-egy hosszabb játéknál, nagyon sok mindent lefújnak pass interference-nek, illetve az ütközések is nagyon be vannak szabályozva, ami akkor érdekes, mikor 15-20 yardról kell érkezni a S-nek! Sok irányító passzol 4000 yard felett, míg ez korábban egy fontos mérföldkőnek számított, addigra manapság már nem olyan átütő teljesítmény. Ékes példája ennek, hogy bizonyos Carson Palmer lett az, aki elsőként érte el, hogy három különböző csapat mezében (Cincinnati, Oakland, Arizona) is 4000 yard feletti szezont produkált. Ebből az utóbbi két éve finoman szólva sem volt elit (pedig nem egy rossz képességű játékosról beszélünk, 2003-ban 1/1-es volt), mégis simán megdöntötte ezt a rekordot. Azt persze nehéz lenne megmondani, hogy úgymond melyik a fontosabb... Mivel a futás ágyaz meg a jó passzjátéknak, de alapjában véve (volt egyszer valami ilyesmi egyenlet, ahol kiszámították ezt) a pass play-ek 3-szor hatékonyabbak, mint a futójátékok és ez igaz a csapatok viszonyára lefordítva is! Mondjuk a futás akkor lehet fontosabb, ha pl. goal line szituációban vannak (1-2 yardra az endzone-tól), ott ugyanis mindig az az elsődleges opció! Persze én nem vagyok szakember (talán az átlagnál picit jobban értek hozzá), de alapjában véve csak egy lelkes laikus vagyok, aki szeret belemélyedni azokba a dolgokba, melyek érdeklik.

Nem tudom mi ez, de olyan a címe, mint valami rossz, 70-es évekbeli exploitation filmnek.

Valahol azt olvastam, hogy káb. szer túladagolás volt az ok, persze még nem tudni biztosra... RIP

A 29-es busz tegnap alig bírt felmenni a Zöldmáli lejtőre, volt egy két izgalmas pillanat...

The Weed Bowl A 24. órában vagyunk! Olyannyira, hogy 24 órán belül véget ér a 2013-as NFL szezon (közben lehet, láthatunk egy sneak peak-et is a 24 folytatásából – a huszonnégyes szám bűvöletében maradva). Érdekes pillanatok ezek, az imént említett analógiánál maradva (végül is valamilyen szinten ez is egy TV show) olyan ez, mint amikor véget ér egy kedvenc sorozatod és ugyan várod a finálét, hogy megtudd mi lett a szereplőkkel, hová futott ki a cselekmény, de ezzel együtt van egyfajta averzió is benned, hogy ezennel vége is van az egésznek egyben! Egy NFL idény számomra olyan, mint egy sorozat évad (Tom Brady, vagy Michael Vick visszavonulása pedig olyasmi érzést hagyhat majd maga után számomra, mint Walter White és a Breaking Bad távozása – most fejeztem be azt a sorozatot). Az idei döntőn ilyesmiről valószínűleg nem beszélhetünk (hacsak meg nem lepnek minket), de két olyan nagy egyéniség juthat el a nirvánába, akik abszolút megérdemelnék. Peyton Manning-re és ’Champ’ Bailey-re gondolok itt most egész konkrétan. Peyton ezzel végleg elhallgattathatná a kritikusait, ’Champ’ pedig megszerezhetné azt az elismerést, ami talán egyedüliként hiányzik neki! (Ha nincs Charles Woodson, akkor egyértelműen ki merném jelenteni, hogy a ’Prime Time’ (Deion Sanders) utáni korszak legjobb corner-e!!) Mielőtt még nagyon előreszaladnék a Super Bowl-ig, érdemes visszatekinteni erre az elmúlt szezonra. Egy mondatban úgy tudnám összefoglalni az idei bajnokságot, hogy 2013 a passz éve volt! A mérkőzésenkénti 70.8 passzkísérlet, az ezekből született 61.2 százaléknyi sikeres átadás és az a tény, hogy a támadójátékok 58.3 százaléka passzjáték volt, mind-mind NFL rekordot jelent! A csapatok tehát többet passzoltak és sikeresebben is tették ezt, mint bármikor ezt megelőzően! Ennek a jelenségnek ékes példája, az a bizonyos Peyton Manning, aki idén szinte minden létező rekordot megdöntött, ami csak egy irányító számára elérhető (közben a tegnap gáláról 3 díjjal távozott, köztük a legértékesebbel az AP MVP címével). A folyamat szempontjából legalább akkora evolúciós értéke van annak a ténynek, hogy 1906-ban (persze kiemelten fontos volt az 1933-as kiegészítés is) legalizálták az előre passzt, mint a dinoszauruszok kipusztulásának! Ezzel a változtatással alapjaiban alakították át a játékot, mely aztán saját magát is fejlesztette és már össze sem lehet hasonlítani, akár a 20-30 évvel ezelőtti viszonyokkal sem, mintha egy másik játékot néznénk. Teljesen felgyorsult az egész rendszer, nagyságrendekkel passz-orientáltabb, mint pár évtizede, a Lawrence Taylor – Joe Theismann koprodukció után pedig sokkal jobban felértékelődött az addig nem túl kiemelendő blind side tackle szerepköre is! Továbbá, most lehetne arról vitatkozni, hogy Nick Foles annyira jó irányító e, vagy az offenzív struktúra alakult e át annyira, hogy (Peyton Manning kickoff-on bemutatott performansza után) ő is 7 TD passzt szórva beállította az örök rekordot… egyelőre én az utóbbi feltevésre szavaznék, de cáfoljon rám Foles. Ennek tükrében lehet érdekes, hogy míg az egyik oldalon az abszolút félisten trónol az Olümposzon, addig a másik oldalon a 2012-es Draft legjobbja (továbbá a Heisman győztes sincs) ott még a döntő közelében sem! Helyettük viszont itt van az alul méretezett és sokak által leírt prospect, Russell Wilson. A korábban említett fiatalok közül az irányítóképességeket tekintve egyértelműen Andrew Luck a legígéretesebb, ő az igazi field general. Tovább menve, a prime RGIII is több módon és hatékonyabban tud bántani, más kérdés, hogy őt Shanahan szerintem egy életre elintézte a tavalyi wild card meccsen (de ne legyen igazam). Miért is van ott mégis Wilson (elsőre azt mondanám, hogy sokkal jobb a csapat körülötte, de ez nem fedi le teljesen a valóságot), mert az egyik, ha nem a legintelligensebb játékosról beszélünk esetében! Luck-on is, Griffin-en meg aztán még jobban érezni a korát, Wilson-on viszont egyáltalán nem látszik, hogy ő még mindig csak egy másodéves QB! Ilyen fiatalon, ekkora football IQ-t utoljára talán Tom Brady-nél láttam (igen se Manning, se Brees!). Itt bejöhet a képbe a 180 centimétere (ennél még én is magasabb vagyok) ami nem sok jóra predesztinálná ebben a mezőnyben, ahol a 2 méteres „pufi fánkok” mögül kell irányítania. Ennek ellenére hihetetlenül jól lát a pályán és nem csak a passzsávokban, a perifériákon is kitűnően érzi meg a nyomást, a rollout játékoknál pedig mobilitása, agilis mozgáskultúrája, személyes idolja Drew Bress fölé emeli! Hogy Török Péter klasszikusát idézzem: „Olyan ez a gyerek, mint a Magilla gorilla. Erős, ügyes, s a feje sem üres!” Nagyon érett, mind a pályán, mind az offcourt viselkedésében… PM-ről direkt nem írok hosszabban, mivel szerintem őt senkinek sem kell bemutatni. Neki egy gép van a fejében (ez nem negatív kritika, sőt pont, hogy dicséret akar lenni), ami mindent elemez, és emellett olyan pontosan számolja ki, hogy hova és milyen szögben érkezzen a játékszer, mint egy snooker világbajnok! Sokáig benne volt abban a bizonyos choker státuszban, ami abból a szempontból érthető, hogy hiába futott briliáns alapszakaszokat szezonjainak több, mint a fele az első rájátszás meccsnél ért véget! (A choker ugyanis ezt jelenti, nem a terített betlit, hanem – ahogy a finn klasszikus tartja a kommunista pártról – „olyan, mint a fityma, ha valami fontos dolog történik, mindig visszahúzódik” akkor, amikor nagyon kell, akkor betlizik, de egyébként nem rossz játékos.) Érdekes kérdés, az mindenesetre biztos, hogy még egy olyan performansz, mint a 2010-es döntőn – Tracy Porter közreműködésével – nem dobna a legacy-jén, de ahogy Joe Montana is nyilatkozta a héten vele kapcsolatban, nem ez fogja befolyásolni Manninget és azokat a mutatókat, amit idén elért, már nem veheti el tőle senki és semmi! Kitérve egy kicsit, magára a párharcra. Joggal merülhet fel az elsődleges kérdés, hogy tényleg a két legjobb csapat jutott e be a Super Bowl-ba. Erre Lipcsei Péter gyakori szófordulatával tudnék válaszolni: „Asszem, mindenféleképpen!” Kétségtelen, hogy a legjobb offense (ez a kijelentés egy all-time viszonylatban is megállná a helyét!) és a legkeményebb defense helyezkedhet majd egymással szemben a MetLife stadionban. Ez a játék anatómiáját tekintve azért érdekes, mert itt nem két übermensch irányító összevetéséről beszélhetünk, mint a főcsoport döntőkben, hanem átvitt értelemben két olyan egyenesről, melyek relevánsan keresztezik majd egymás útját ebben a koordinátarendszerben, amit ez a 120-szor 53.3 yard kínál. Nincsenek igazán missmatch-ek, mivel a másik összevetésben (SEA offense vs. DEN defense) is elég kiegyenlítettek az erőviszonyok. A Broncos secondary-je papíron szintén nagyon jól csengő nevekből áll, de egyrészt a kor, másrészt a sérülések miatt nem lehet őket egy lapon említeni a Legion of Boom-al! Ez persze igaz a Seattle-i fogadószemélyzetre is, mivel Tate-en kívül igazán kiemelkedő formában lévő célpontja nincsen Wilsonnak – aki nem is mutatott még szinte olyan produkciót, ami okán annyira dicsérni lehetne, ha csak kifejezetten a rájátszást nézem. Persze Kearse, illetve Baldwin is képes lehet mélységi elkapásokra és rövid yardos szituációkra is, de az igazi X faktor Percy Harvin lehet majd! Korábban Minnesotában elsőszámú receiver volt (korábbi és jelenlegi csapattársa Sidney Rice sajnos sérült, pedig vele még ütőképesebb lenne ez az egység), de nagy kérdés lesz Harvin esetében, hogy mennyire lesz egészséges, az mindenestre biztos, a Saints elleni mérkőzésből kiindulva, hogy mindent meg fog tenni a sikerért! Szellőléptű (talán csak Mike Wallace gyorsabb nála ezen a poszton) és egyben biztos kezű, rutinos klasszis, sokat várok tőle a mai meccsen. Ebből a szempontból izgalmas lehet a párharcok kiosztása, lehet Bailey megy majd Tate-re és én Cromartie-t tenném Harvin-ra, ugyan ő még nem tért vissza 100%-ban arizonai önmagához, de szerintem neki lenne a legjobb fit Percy! A Seattle támadóegységének legfontosabb pontja azonban éppen hogy a Beast! Azt mindenki tudja, hogyha Marshawn Lynch megindul, akkor veszélyesebb, mint egy vak komondor és a kontakt utáni yardokban is a legszűkebb elitbe tartozik, még ha az utazósebessége meg sem közelíti mondjuk Chris Johnson-ét! A másik oldalról a denveri linebacker-eknek lesz komoly feladat, ha Lynch kiszabadul. A LB sorból Danny Trevethan-t emelném ki, nagyon agilis, emellett kőkemény tackler! A konvencionálisabb úton nézve a párharcot, tehát a DEN offense vs. SEA defense viszonyában, akkor két nevet emelnék ki. (Ugye itt elsősorban a Seattle-ön van a hangsúly, mert ők vannak fegyver csövének kellemetlenebbik végén, nekik védekezni kell, nem náluk van a labda.) Ezek pedig, Michael Bennett, illetve Richard Sherman lennének! Bennett annak idején draftolatlanul került be a ligába és egy Tampa-i kitérő után került vissza idén a Seattle-höz. Ebben a szezonban pedig a liga egyik legjobb passz siettetőjévé nőtte ki magát, számtalan nagy és emlékezetes játékot mutatott be és ez nem csak a statisztikai lapján, hanem a játék képén is érződött. Elsősorban az irányítókat képes zavarba hozni (ez PM ellen nagyon fog kelleni), de a „lyukakat betömni” és a futásokat negatív tartományba tolni is egyaránt alkalmas. Shermannel kapcsolatban sokaknak az az alpári nyilatkozat maradhatott csak meg (bár számomra inkább Erin Andrew feje volt emlékezetes ) és azt lehet, hogy kevesen tudják róla, hogy középiskolában 2. legjobb tanuló volt az évfolyamban, utána pedig a Stanfordon (egyik legnagyobb presztízsű egyetem) diplomázott! (just sayin’) Visszatérve a szakmához, ebben a párharcban ő az egyetlen igazi shutdown corner és jelenleg tényleg a legjobb defensive back (sorry Champ). Valószínűleg Demaryius Thomast fogja majd, de akár Decker is lehetne az embere, mert ő is képes a mélységi elkapásokra, bár Thomas-nak sokkal jobb keze van, én inkább rá állítanám Shermant. Ezen az oldalon Welker lehet az, ami a másikon Harvin. A legutóbbi nagy-döntőben volt egy fontos elejtett labdája, itt, ha úgy jönnek ki a játékok még akár kulcsszereplő is lehet, mint anno Deion Branch a 39. SB-on. Fontos még szót ejteni a Denver tight-end játékáról, ami Manning-nek hála ami hihetetlenül progresszívvá fejlődött ki az elmúlt két év során (s mivel Hernandezt hűvösre tetté, Gronk meg megsérült, már a NE sem tudna konkurálni ezzel a produkcióval). Julius Thomas ugyan nem rendelkezik komoly játékintelligenciával, de a közepes passzokat simán lehúzza és ebben nagyon megbízható, mégis azt mondom, hogy őt szerint Kam Chancellor ki tudja majd venni a játékból. A Legion of Boom esze pedig nem más, mint Earl Thomas III, aki igazán összefogja a másodvédő vonalat, egyben ő az utolsó bástya. Amennyiben ez az egység főszereplő lesz, akkor Dexter Jackson után lehet láthatunk még egy safety-t SB MVP-ként! Összességében szerintem a denveri elkapó felhozatal egy kicsit túlértékelt és Peyton teszi őket ilyen(!) naggyá (persze D. Thomas már Tebow alatt is megmutatta talentumát)… A futásra sokkal többet tennék. Egyrészt kevésbé számítanak rá, másrészt a meglepetés mellett, ha sikeresen meg tudják nyitni a folyosókat, akkor PM tehermentesítésével, alacsonyabb pass count-al, az elkapókat is szabadabbá tehetnék! A két mester közül a rutin (ezen a szinten) mindenképpen a Denver oldalán van. Fox járt már SB-ban a Carolina-val és a stábja is jóval felkészültebb, de a két HC közül az igazán nagy stratéga szerintem Pete Carroll. Arról lehetne egy kisregényt írni, hogy milyen kalandosan jutott el idáig (a felesége Monte Kiffin (Dallas Cowboys) fiának (ő most USC edző lett) volt a babysittere), de én most inkább csak a college karrierjére koncentrálnék. A USC élén eltöltött időszakban egy olyan dinasztiát épített ki, mint Bill Belichick a NE-nél! 3 nagy-döntő, két bajnoki cím, három különböző Heisman győztes - köztük Reggie Bush, mint a valaha volt egyik legnagyobb egyetemi csillag, és tette ezt az NCAA körülményei között, ahonnan a játékosok évente elszállingóznak a draftra és úgy az NFL-be... (Az első emlékem róla, az általam minden idők legjobb mérkőzésének tartott, 2006-os Rose Bowl-hoz kötődik, amit anno németül láttam!) Az ilyen latolgatásoknál mindig érdemes tekintetbe venni, hogy a Super Bowl intézményében már nem az általános forgatókönyvekben kell gondolkodni, itt csak nüanszok döntenek és ezek elrejtve, de ott vannak bizonyos emberekben, felállásokban, lehetőségekben. Tehát nem a várt scenariót vizionálom... Végezetül ennek az egész show-nak a legjobb része a felvezetés, a körítés. Egy bizonyos határ után persze már fájó is lehet (mikor NBA-be szoktak olyan beteg statisztikák lenni, hogy LeBron James, ha előző nap rajzfilmet néz, akkor hány pontot dob, stb.), de összességében ezért szeretem az amerikai sportokat. Például egy európai jégkorong találkozót biztos, hogy nem néznék meg, de egy NHL meccset a körítés, a setting miatt, simán! Az, hogy New Yorkban lesz (még, ha technikailag nem is, bár végül is Manhattan mellett a Hudson folyó túlpartja is már New Jerseynek számít!) a végső katarzis egy teljesen egyedi befogadói élményt jelent számomra. A kedvenc városom (ami Ady-nak Párizs, az nekem NY), a média Mekkája, így ehhez, ami alapjában véve egy világméretű média esemény, keresve se lehetne találni jobb célpontot. Az időjárás tönkretehette volna a show-t, de idén a football istenek is kegyesek voltak a városhoz, a Super Bowl-hoz. A Sport TV részéről, úgy tudom Faragó Ricsi mellett, Hollai Olivér lesz kint. Mindkettejüket ismerem, úgy tudom a Hollainak a faterja régen kint dolgozott NY-ban és az Olivér is ott töltötte a gyerekkorát, lehet ezért esett rá a választás, de úgy emlékszem ő már két SB-on is volt kint ebben a minőségben. Én Kovács Sanyinak jobban örültem volna, bár a szakkommentátorok között egyikük sem érhet fel Jon Gruden-el. Egyébkén ez a 10. évfordulója annak, hogy magyarul is lehet NFL-t nézni! A 2004-es Super Bowl volt ez első hazánkban is közvetített mérkőzés, ott még Faragóék is sokkal gyámoltalanabbul hatottak. Mára ez persze a múlté, egyébként az is sokat segített a sportág elterjedésében, hogy akkor 10 éve, minden idők egyik legjobb döntőjével kezdődött meg Magyarországon a tojáslabda térhódítása! Gyorsan elment ez az év is (Szomszédok stílusú verdikt), pedig még emlékszem a szezonnyitó Hall of Fame Game-re, a Dallas és a Miami között… Amúgy kár, hogy ilyen időpontban (február, nem pedig nyár, illetve a hajnali kezdés sem túl barátságos) van a mérkőzés, mert ellenkező esetben lehetne rendezni ilyen nagy sör, snack kombóval fűszerezett közös SW Saga meccsnézést is. A tippem: Ugyan mind a játékstílus, mind a mez dizájn (általában a lányok szoktak ez alapján választani ), mind Macklemore miatt szimpatikusabb Seattle, de egy fogadásnál ki kell zárni az érzelmeket, így ez alapján azt mondom, hogy nem sokkal, de esélyesebb a Denver (moneyline-ba azért nem tennék rájuk inkább egy forintot sem), mindenesetre PM-et most nem tudják szerintem megállítani! Seahawks @ Broncos

Most láttam az előbb, a 24 hivatalos oldalán: "Believe us... you DON'T want to miss the Super Bowl this Sunday..." Remélem (és ebben a viszonyrendszerben valószínűnek tartom) releváns anyagot kapunk, bár nekik se érné meg kicsengetni azt a 4 millió dodót azért a 30 másodpercért, ha csak a "semmire" menne el!

Nekem nincs semmi bajom a némettel (anno Németországban jártam óvodába).

2014 Grammys - Record of the Year http://www.youtube.com/watch?v=rgjteE5iJrE