Wilde

Én Benedict Cumberbatch szereplését jobban várnám, mint ezek közül bárkiét, beleértve a nagy hármast is!

Egy mondatban jellemezve a Dexter záróévada: Mintha az okos, értelmes ex-csajod összejönne egy buta, nem túl jóképű pasival. Nézed és nem érted, mi lett belőle!

Minden tiszteletem a nőké, de én nem erőltetném feltétlenül a női főhőst, csak abban az esetben, ha az írónak tényleg így pattant ki az ötlet a fejéből. Tehát ne azért legyen a főszereplő nő, hogy mindenáron egy nőt szerepeltessünk, hanem mert a készítők el akarnak mondani egy történetet és abban a történetben ő funkcionál a legjobban főhősként. Szerintem nem érdemes belemagyarázni ilyeneket, hogy ennek jelzésértéke van. Persze, ha eleve az jutott eszébe az írónak, hogy nő legyen, vagy sötét bőrű legyen, vagy idegen fajú legyen az új hős én nagyon szívesen fogadom (ugyanúgy, mintha az ellenkezője valósulna meg), csak ne pozitív diszkrimináció miatt, hanem ösztönösen járjanak el.

Eddig abszolút elégedett vagyok a Boardwalk Empire-el. Az új szereplő is nagyon érdekes karakternek látszik, bizakodok. Ja és már megjelent J. Edgar Hoover is a sorozatban, akár még Roosevelt is feltűnhetne... bár a gengszterek közül is még megnéznék pár embert, Frank Costello-t, vagy Vito Genovese-t.

Nekem az abszolút kedvenc szálam a Mortis! Ilyen mélységgel és szimbolikával megáldott történetet sorozatban még nem nagyon láttam! Mindenképpen írok majd róla, ha odáig jutok a visszanézésben. A felmerült kérdésekben a Dzséjt által megfogalmazott vonallal értek egyet. Itt közben elhangzottak olyan argumentumok, melyeknek sok közük nincs a Mortishoz, így arra nem is reagálnék, mert nem tartozik ide. Szerintem a pb69 által említett példákkal, lehetséges lépésekkel az a baj, hogy semmilyen módon nem kötőnek a Saga univerzumának egyetlen eleméhez sem. Szerintem, ha végiggondolod még egyszer ezt a Cartman-es dolgot, akkor rájössz, hogy mire írta azt Dzséjt, hogy erőltetett. Az Erő misztériumairól nagyon sok mindent nem tudunk még. Rengeteg fehér folt van ezzel a rejtélyes energiamezővel kapcsolatban és ez szerintem így van jól. Kezdet és vég interakciójáról nem kezdek el most filozofálni, de az Erő, mint olyan eredetét nem ismerjük meg igazán a filmekből. Továbbá az Erőt rengetegen világos és sötét oldalra osztják, pedig maga az Erő önmagában csak egy energiamező, egy lehetőség, amit lehet két különböző, egymástól alapjaiban eltérő módon is uralni! (Ez itt OFF, de valamilyen szinten a Prófécia is kapcsolódik a Mortishoz) - Az én értelmezésem szerint, Anakin sem Jedi és Sith között hoz egyensúlyt (ami már matematikailag is hibádzott), hanem magában az Erőben teremti meg a balanszot. Filozófiailag ezért is szükséges és egyben nagyon szép, hogy ő mindkét oldalt végigjárta, megismerte, mielőtt megteremtette az egyensúlyt. Nagyon szépen kitalálta ezt Lucas és még, ha sok döntése nem is szimpatikus, de ezért a húzásért mindig is nagyon tisztelni fogom. Visszatérve a Mortisra, itt egy csomópontot találunk, ahol ez az ősi energia, amit Erőnek nevezünk (és még sok mindent nem tudunk róla) manifesztálódik. Amik megtörténtek a Mortison véleményem szerint tényleg megtörténtek, csak egy másik síkon. Ezért nem látszódtak a radaron! Úgy képzelném el, mint azt a létbeli síkot, ahol pl. az Erő szellemek léteznek. Ők mindenféleképpen egzisztálnak, de még ha látjuk is őket, már nem az ismert világban vannak. Valahogy így látom én Mortist is. Egy tényleges hely, egy másik létbeli síkon. Mortis rejtélyei, pedig az Erő rejtélyei, amik természetüknél fogva azért titkok, talányok mert még sok mindent nem tudunk róluk. Ezért nem szerepeltek ilyenek a filmekben, mert hőseink előtt is rejtély volt. Lucas azt is bemutatta már, hogy utólag rengeteg dologgal ki tudja bővíteni az alap elképzeléseit. Az meg onnan derül ki, hogy nem csak legenda az egész, hogy ha jól emlékszem említi az Öreg, hogy néhányan tudnak a létezésükről! Ezzel együtt nem akarok meggyőzni senkit, sőt az kifejezetten jó, ha több oldalról nézünk egy alkotást. Én itt mindössze a saját véleményemet osztottam meg a témáról, de mindemellett tiszteletben tartom a másik oldal álláspontját is, akik szerint Mortis egyáltalán nem hiányzott volna.

Szerintem ennek is az lehetett az oka, hogy nem tudták kezelni a helyzetet. Minél nagyobb hátrányba kerültek, annál görcsösebbé váltak, ez egy természetes reakció. Lehet volt egy pont, ahol már ők sem hittek benne és ez látszódott meg aztán a játékukon is. Mindenesetre az szerintem kizárt dolog, hogy egy játékos az adott meccsen előre megfontolt szándékkal lassabban fut, illetve kevesebbet ütközik, mert neki nincs kedve ahhoz a mérkőzéshez. Akkor nem is kellene játszania a válogatottban, hiszen ez nem kötelező. Szerintem mindig van bennük akarat, csak az a körülmények hatására hamar kiveszhet... ezen kéne változtatni, mentálisan "edzeni" őket.

Boldog Születésnapot, az ünnepelteknek!

Én már fel sem idegesítem magam a Dexteren, már úgy vagyok vele, hogy megszoktam. Belenyugodtam, hogy ez már ilyen lesz, ettől még persze zavar, mert sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, nem egy ilyen erőltetett izzadságszagú love-story-t. A sorozatban rejlő morális, erkölcsi kérdések mellőzése viszont sokkal jobban fáj, mint az idegesítő szereplők, vagy a logikátlan forgatókönyv! (Azt mondjuk meg kell jegyezzem, hogy a legutóbbi részbe legalább plot hole-ok nem voltak, ettől függetlenül az egész nagyon kiszámítható volt és összességében olyan sótlannak éreztem.)

Én annak örülnék, ha Dumbledore, vagy Voldemort múltját dolgoznák fel, érintve azokat az eseményeket is, amik a könyvekben is benne voltak.

Nekem az a véleményem a Raikkonen - Alonso párosról, hogy nem igazán ideális. Ezzel persze nem azt állítom, hogy nem működhet, vagy, hogy biztosan nem lesz jó, csak szerintem, ha megfigyelitek az utóbbi nagy bajnokok mögött mindig ott volt egy hátvéd! Hakkinennek - Coulthard, Schumchernek - Barrichello, Alonsonk - Fisichella, Raikkonennek - Massa, Hamiltonnak - Kovalainen, Buttonnek - Barrichello, Vettelnek - Webber. Nem szép dolog, meg nem sportszerű a csapatutasítás, illetve a csapatsorrend, de a csapatnak is és az első számú versenyzőnek is ez teremti a legjobb esélyeket. Ez a csúf igazság! Hamilton sem véletlenül lett akkor világbajnok amikor. Ha 2007-ben nem Alonso-val "marták" volna egymást, hanem az egyik beáll a másik mögé, akkor szerintem biztosan a McLaren örülhetett volna. (Más kérdés, hogy nekem Hamilton pont azért volt szimpatikus, mert nem állt be a sorba, hanem ő is mindenféleképpen győzni akart!) Abban az évben sokkal jobbak voltak, mint a Ferrari, de csapatként nem voltak egységesek. Lehet, hogy ez a sors vár jövőre a Ferrarira is! Azt, hogy Alonso mennyire kezeli nehezen az elit csapattársakat nem igazán lehet szerintem megítélni. Eddig mindösszesen egy olyan közvetlen riválisa volt csapaton belül, aki tényleges veszélyt jelentett rá és ez az állapot is csak egy évig állt fent. Ráadásul az a helyzet összehasonlíthatatlan a mostanival, mert Hamilton személyében egy újoncot kapott maga mellé, az akkor pályája csúcspontján lévő kétszeres címvédő. Míg most Alonso csillaga sem szárnyal már olyan magasan és a jelenlegi Kimi is egy teljesen különböző státuszt és kalibert képvisel, mint az újonc Hamilton. Szóval összességében szerintem nem Alonso személye, hanem a felállás miatt nem túl bizalomgerjesztő ez a koncepció. Még annyit, hogy én mindenképpen Hulkenberget hoztam volna a Ferrarihoz. Kimi mellett nem igazán tudok egy nyomós érvet sem mondani, Hulk mellett viszont rögtön hármat is: fiatalabb, így a jövőt lehetne vele megalapozni, kevesebbet kellene neki fizetni és nem mellesleg csapatszempontból is jobb lenne a sztárpilótájuk mellé. Én most hétvégén biztos nem, később meg majd a társaság függvényében...

Nekem nincs vele bajom, bár annak idején megmondom őszintén egy kicsit idegesített. Aztán az évek során gyökeresen megváltozott róla a véleményem.

Nem láttam a meccset, de szerintem ebből a győzelemből is látszik, hogy sokkal komolyabb játékerőt képvisel a válogatott, mint azt abból a 0-3-ból le lehetne szűrni. Egyszerűen túl nagy volt a nyomás és ezt nem tudták megfelelően kezelni. Erre nem mentség az, hogy itthon - vagy akár külföldön - kevesebb néző előtt játsszanak. Fel kell nőni a feladathoz. Fizikálisan, taktikailag jó csapatunk van, csak mentálisan kellene ehhez mérten teljesíteni. Nyilván sok szurkoló nem tudta feldolgozni a vereség utáni frusztrációt (amit részben megértek) és ennek eredményeképpen ragadtatta el magát a válogatott minősítésében, de a korábbi évekhez képest szerintem látható a fejlődés. Egyelőre nem az eredményekben, hanem a játék képében... akinek ez meg nem elég, az vagy ne nézze, vagy pedig konvertálja át az elvárásait.

Örülök, hogy nem nekem kellett kimondani, egyetértek.

Marketinget én is tanultam még régen, bár nekünk nem volt ilyen jó fej tanárunk, mondjuk az is közrejátszott ebbe, hogy találtunk róla egy felvételt a YouTube-on, ahol részegen táncolt, meg énekelt valamilyen mulatós zenére... és ezt megmutattuk egyszer az angol tanárnak is, innen aztán valahogy elszivárgott a marketing tanárhoz, ezek után pedig nem zárta nagyon a szívébe az évfolyamunkat. A vizsga meg nálunk úgy nézett ki (nem tudom, hogy ez mindenütt így van-e), de egy ilyen teszt jellegű feladatlapot kaptunk, ahol x-elgetni kellett - a, b, c, d - válaszlehetőségek közül. Én csak úgy random x-eltem ide oda, de ült mellettem egy jó csaj és ő azt hitte, hogy én tanultam és elkezdett kérdezgetni, hogy hova mit írjon. Na, de hát magabiztosnak kell látszani, elkezdtem neki mondani, hogy ide az a-t írjad, a következőbe a c-t stb. Végül nekem meglett a kettes, neki nem... ott láttuk egymást utoljára. Szóval összességében szerintem jó az a marketing, nem kell nagyon összetörni magad a jegyért, ha tanulsz akkor meg pláne nem nehéz (bár ez igaz szinte minden tárgyra). Ennek is megvannak az előnyei, de itt az ELTE-n elég lazán veszik a dolgokat. A héten van összesen 10 órám, abból eddig már négy elmaradt...

Hogy nehogy elaludjak az éjszakai meccs előtt, elkezdtem retrózni TCW-t. Most pedig pont ez a rész jött a kronológiában. Annak idején nekem is ez volt az egyik kedvenc epizódom az első évadból. Az összecsapások intenzitásában nem sok rész tudta felülmúlni a Cloak of Darkness-t, de emellett még kifejezetten humorosnak és természetesen nagyon pörgősnek, dinamikusnak találtam az összhatást. Azt is érdemes még tekintetbe venni, hogy nagyon jól lett ritmizálva a cselekmény, remekül töltötték ki a játékidőt, szinte egyáltalán nem voltak benne felesleges momentumok, minden percet alaposan kihasználtak. Az epizód azért is fontos, mert itt nagyon szignifikánsan kirajzolódik Ahsoka korai jelleme és így még markánsabbnak tűnik az a fejlődés, amit a későbbi évadok során láthattunk tőle. A megnyilvánulásai - részben életkorából fakadóan - itt még nagyon gyermekiek. Türelmetlen, kissé önfejű (pont, mint a mestere volt annak idején) padawant látunk, aki őszinteségével sokszor inkább hasznosan, mint károsan lép fel és ezzel a közösség hasznára válik! Luminara mester sem tűnik igazán mesterinek. Ahogy a rész végén be is vallja, neki is van még mit tanulnia, ami persze reális, de ezzel együtt az egész rész során nem úgy viselkedett, ahogy azt én egy mestertől elvárnám. Gunray volt szerintem a legjobb figura ebben az epizódban. Olyan szövegeket adtak a szájába, hogy egyértelműen ő volt a humor forrása. Kedvenc idézeteim ebből a részből, amikor Ahsoka azon lamentál, hogy miért hagyták ott és el kellene mennie Luminara után, akkor benyögi Gunray: (mintha őt kérdezte volna bárki...) "Én csak annyit tudok, hogy nem vinném vásárra a bőröm, csak akkor ha muszáj!", erre ránéznek, utána meg "...Most mi van?". Az is jó volt a végén (hűen tükrözi a helytartó személyiségét), hogy mondja a testőrnek "Maga kezdettől fogva rokonszenves volt nekem!", erre megöli a fazont Ventress, majd Gunray neki is ugyanilyen nyájasan odaszól "Maga kezdettől fogva rokonszenves volt nekem!"... Aki még tetszett és nagyon aranyos volt, az 327, elnézést 327T! Érdekes volt látni, hogy mire megy egymás ellen egy szenátusi őr és egy klónparancsnok! Mennyivel jobb harcosok a klónok, mint a naturális humanoidok, vagy a két elit harcászati kiképzés közül melyik funkcionál jobban egy közelharcban stb., ami még itt feltűnt az az erkölcsi kérdés, amit megfogalmaz az áruló. Ő többet akar, ember! Egy klón, akit feltétlen engedelmesség jellemez a feljebbvalóihoz, elvileg nem tenne ilyet, ebből a szempontból pedig sokkal megbízhatóbb "hadianyag", mint a hagyományos humán erőforrás. Ez a teória azonban ott bukik meg, hogy később (kronológiailag korábban) az 1. évadban volt egy áruló klón, aki valahogy öntudatra ébredt, mint a gépek a Terminátorban, vagy lehet azt mondani, hogy hibás klón volt, mindenesetre ő is áruló lett! Az is figyelemre méltó még, ahogy Sidious a rész elején Ventressről nyilatkozik. Elég lekezelően, elmarasztalóan említi, ami a folytatás ismeretében lehet érdekes, tekintve a 3. évados konfrontációt, ahol már fenyegetésként tartja számon. Dooku reakciója is különleges lehet ahhoz képest, hogy a sithek elvileg nem közvetítenek pozitív érzelmeket, itt mégis mintha megvédte volna "tanítványát". Ezt egyedül azzal tudnám magyarázni, hogy nem volt Ventressnél jobb elérhető potenciális alany erre a szerepkörre és úgymond sok munka lehetett Ventressben, aki mindenképpen hasznos jobbkézként lehetett ott a gróf számára, a sötét nagyúr, vagy egy esetleges későbbi tanítvány (ez lett aztán Vader) elleni helyezkedésben. Technikailag szerintem teljesen rendben van a rész. Szépek az animációk, részletgazdag volt a csillagromboló is és robbanások is jól mutattak, persze a későbbi évadokban ez is mind impozánsabb lett, de ezt most úgy kell nézni, mintha 2008-ban lennénk (te jó ég milyen régen volt az már...). Voltak benne nagyon jól eltalált képek, pl. amikor a Ventress vs. Luminara párbajban, Ventress odasétál a földön vergődő Luminarahoz, na az, azzal a háttérrel nagyon profi volt! Az is jól nézett ki, ahogy Ventress leugrik a liftaknába, úgy hogy közbe a fénykardjaival tompítja a sebességet. Néhány negatívumot is mondanék azért. Itt igazából, ami nekem szembeötlő volt, azt párbeszédek kommersz mivolta jelentette. Dialógok terén összességében nagyon gyenge volt szerintem ez az epizód. Ventress abszolút komikus volt és ez neki nem állt jól (ellentétben Gunray-el, akinek szinté bugyuta szövegei voltak, de azon legalább nevetni lehetett), főleg az Ahsokaval folytatott eszmecseréi voltak csapnivalóak és azt kell mondjam gyerekesek. A későbbi évadok tükrében ez engem sokkal jobban zavart, mint az animációk minősége és erre nem igazán mentség a kor, mert már ebben az évadban is voltak nagyon erőteljes és tartalmas párbeszédek! Ami még így beugrott az az, hogy volt egy ilyen furcsaság, ami igazából nem negatívum, csak észrevételeztem. Amikor Ventress kiszáll a hangárban ott van egy sérül klón és mikor meglátja Ventresst, azt kezdi el jelenteni a rádión, hogy "Minden egységnek! Bomba van..." és itt megölik. Ez csak a magyar szinkronba volt így, vagy itt mi van? Mindent egybevetve nagyon élvezetes kis részt láttam, jó volt újranézni és nem mellesleg felhozott pár emléket 5 év távlatából.

Hunner, van még egy lehetőség, az NFL Game Pass, a liga hivatalos szolgáltatása. Meg lehet rendelni két csomagot, az egyiket az összes csapat összes meccsére, a másikban azt hiszem csak egy csapatnak a találkozói vannak benne. Nem olcsó (a max pack, azt hiszem 200 dodó), de jó... ha elég gyors a neted, akkor HD-ban is lehet nézni sőt PIP-ben, akár két meccset is nézhetsz egyszerre + a prémiumba vannak még ilyen extrák, hogy olyan felvételeket is láthatsz, amikből az edzők elemeznek, a Red Zone szolgáltatás stb.! Nekem ilyen nincsen, de hasonló szolgáltatást már rendeltem baseball-ban, gyakorlatilag ugyanez a rendszer, csak az ár-érték arányban annyival jobb, hogy ott több meccset kapsz, olcsóbban!

Akit érdekel, annak írom, hogy a Boardwalk Empire S04E01-et legálisan, ingyenesen meg lehet tekinteni az HBO GO-n!

Én meg felkelek korán reggel, hogy a 8-órás kezdésre beérjek (más kérdés, hogy így is 20 percet késtem) és bent voltunk még vagy 10 percet (szóval összesen a 90 perc, helyett fél óra volt az egész) nem mondott semmi relevánsat a tanár, csak, hogy mi lesz majd a félév során és ennyi! Hát, ha ezt előre tudom fel se keltem volna ennyiért...

Holnap már jön a Boardwalk Empire következő évada!

Én eddig csak Dzséjt pozitív oldalát tapasztaltam meg, nagyon készségesen segített a Mass Effect-ben.

Épp a Carolina - Seattle meccset nézem.

Nem lattam a tegnapi meccsett. Direkt nem neztem meg, mert egyszeruen nem erdekelt. Nem voltam kivancsi erre a futball ˝kulturara˝, amit ez a talalkozo magaban hordozott. Mindket oldalon frusztralt emberekkel, akik itt akartak levezetni haragjukat, elkeseredettseguket. Mivel nem neztem meg a talalkozot, igy nem is, tudom megitelni a mutatott jatekot. Mindemellett, a 0 - 3-at nem tartom realis kulonbsegnek. Ennyire nem tolodtak el az eroviszonyok Romania fele, szoval szerintem ezt inkabb magunknak koszonhetjuk es azt is erdemes tekintetbe venni, hogy az utobbi evtized legkomolyabb jatekerot kepviselo valogatottja es jatekosallomanya allt itt ossze a mieink oldalarol. Ez a teljesitmeny ettol persze nem erdemel gyozelmet, de osszessegeben szerintem nem olyan rossz a helyzet, mint az utobbi evekben. Megertem persze azokat, akik csalodottak, en ettol meg nem latom olyan soteten a dolgokat es azt mondom, hogy Hajra Magyarok! Mas kerdes, hogy engem ez a fajta foci mar nem igen izgat (max. a VB-t megnezem majd), de ennek nincs koze valogatottunk, vagy klubcsapataink aktualis szereplesehez!

Nekem az AC II + a Brotherhood az all time kedvenc játékaim között vannak! A Revelations is jó volt, de nekem annyira nem tetszett, mint az előbb említett két példány. Az első rész szerintem is a sorozat leggyengébb játéka, de én is először azzal ismerkedtem meg az AC brand-el és ott szerettem meg ezt a világot. Maga a játék ettől függetlenül sok helyen untatott és volt, hogy nevetségessé is tette magát. A Dzséjt által felsoroltakhoz még annyit tennék hozzá, hogy az is elég idétlen megoldás volt, hogy miután megölsz valakit, akkor csak gyorsán átmész ilyen imádkozó sáskába és akkor nem vesznek észre és azt hiszik, hogy valami szerzetes vagy... Emellett még a menüje volt, ami említést érdemel (mint nagy negatívum), mert nagyon körülményesen lehetett csak ki-be járkálni az emlékek, az Animus és a való világ között, illetve a valóságban elég kevés dolgot lehetett csinálni, a későbbi játékokhoz képest. A környezet és a történet, viszont nagyon tetszett, még ha a végén lévő csavart ki is találtam még jóval a finálé előtt (ja és itt még nem is mentek rá nagyon erre az eredet mítoszra, ami a későbbi háttértörténetet annyira átvitte egy ilyen spirituális összevisszaságba). A második rész ezzel szemben sokkal hangsúlyosabb karaktereket és egy teljesen más játékélményt adott. A helyszínek számomra itt voltak a legszebbek, főleg Velence (a játék után határoztam el, hogy NY mellett ezt a várost is felírom a bakancslistámra). A reneszánsz Itália hangulata engem teljesen beszippantott és csak nagyon nehezen jöttem le a szerről. A Brotherhood-al is hasonlóan éreztem, a Róma sorozat óta nagyon kedvelem azt a várost is és jó volt ezt is "bejárni". Főleg azok a csatornákban lévő jelenetek tetszettek Romulus követőivel, de a Vatikánban játszódó szekvenciák is a kedvenceim között voltak. Az is nagyon jó volt, hogy be lehetett szervezni római polgárokat, akikből később asszaszint faraghattunk és így sokkal könnyebben el lehetett intézni az adott célpontotokat. Örülök, hogy nektek is tetszettek ezek a játékok! Nekem a Revelations már nem hozta ezt a katarzist. Konstantinápoly sem volt rossz helyszín, de Olaszországot nem tudta visszaadni, ami az előző két játék igazi esszenciáját nyújtotta számomra a hangulat terén. Sok releváns újdonságot nem tartalmazott az elődeihez képest, így nekem összességében, csak egy olyan moneymaker produkciónak tűnt, amiben szív/lélek nem nagyon volt. A legutóbbi AC pedig nálam valahol a Revelations-el van egy szinten, az összhatást tekintve. A környezettől nem dobtam magam hanyatt, pedig nem vagyok Amerika ellenes. Ami igazán tetszett benne az a tengeri csata és a hajózás volt és úgy gondolom ezzel mindent elmondtam, mert nem túl szerencsés, ha egy alapvetően sandbox játéknál a hajószimulátort kell kiemelni. A háttérsztori is itt már nagyon elrugaszkodott volt, én azért még be tudtam fogadni, de azt megértem, hogy sokaknál ez a befejezés kicsapta a biztosítékot. Igazi AC fanoknak ettől függetlenül szerintem kifejezetten ajánlott, mert, ha a többit szerette az illető, akkor szerintem ezt is szívesen fogyasztja majd. A Black Flag-et már nagyon várom, ha lesz rá pénzem megpróbálok beszerezni belőle, egy gyűjtői változatot is.

Ezek alapján még örülök is, hogy engem nem vettek fel kollégiumba, helyhiány miatt (mondjuk így az albérletem is ugrott és két szék közül végül a földre estem...).