Wilde

A következő mérkőzéstől többet várok. Nincs mit.

Brady vs. Manning - Round 15. (10-4) Nem mondom, hogy a másik párharc teljesen közömbös számomra, de nem lehet szó nélkül elmenni amellett, amit ez a két irányító képvisel az NFL-ben, így én inkább erre a matchup-ra koncentrálok! Először is, mindenki úgy nézze ezt a két úriembert, hogy olyat láthatunk mi most, amit a liga majd 100 éves történetében nem sokszor - így nagyon szerencsésnek és nagyon hálásnak is érzem magamat ez iránt. Nem láttam például játszani Joe Montanát, vagy Johnny Unitas-t, de ki merem jelenteni, hogy az all-time Top 5-ből kettőt viszont primetime-ban néztem!!! Ez a két "ember" pedig nem más, mint Peyton Manning és Tom Brady. Ilyen szintű rivalizálást, a játék alfáját ás ómegáját jelentő QB poszton még nem nagyon láthattunk! Persze tiszteletlenség lenne a csapatokat teljesen ignorálva (már a supporting cast kifejezés is kicsit lenéző olyan emberekkel szemben, mint Marvin Harrison, Wes Welker, Reggie Wayne, vagy akár Rob Gronkowski) a két quarterback-re kihegyezni az egészet, de úgy gondolom itt elsősorban tényleg az ő párharcukról beszélhetünk. Ugyanis, amikor PM a Colts-ban játszott, akkor mindenki abban a kontextusban beszélt róluk, most mikor a Denver karmestereként csapnak össze, most így vetül rájuk a reflektorfény... szóval ebben az értelemben talán nem bántok meg senkit azzal, ha tényleg most csak róluk értekezek. Az eddigi 14 mérkőzés krónikája is külön megérdemel egy posztot, de itt érdemes tekintetbe venni, hogy ugyan a játék mechanikáját tekintve mindkettő egy igazi admirális, teljesen más stílusú, habitusú és különböző életúttal rendelkező játékosokról beszélhetünk! Peyton a klasszikus utat járta be, igazi football családból jött. Édesapja Archie Manning, nemcsak, hogy kitűnő NFL irányító volt, már az NCAA-ben is fényes karriert csinált és igazi közönség kedvenc volt (az Ole Miss vissza is vonultatta a mezét, amellett, hogy a Saints is megtette ezt számára, már a profik között). Két öccse közül a kisebbik pedig szintén NFL QB lett. Az persze már a sors igazságtalansága, hogy a jóval kevesebb talentummal bíró Eli több bajnoki (és SB MVP) címmel rendelkezik, mint Peyton! (Mindenben versengenie kellett a bátyjával, ebben legalább felülmúlta!) PM-ről röviden csak annyit tudnék mondani, hogyha az alapszakaszt néznék csak, akkor teljes nyugodtsággal merném állítani, hogy Manning minden idők legjobb irányítója... ezt is, mint minden csapatsportágat, azonban a bajnoki címért játsszák és itt már vannak kétségeim, hogy őt mondjam-e. Az a "mindössze" két Super Bowl és egy bajnoki gyűrű igazán beárnyékolja a legacy-jét Manning-nek. Azért az idézőjel, mert egy címet megszerezni is abszolút elismerésre méltó, de ezzel a skill set-el és támogató személyzettel, ami számára adott volt, akár 2004-ben, 2005-ben, 2009-ben és tavaly is bajnok lehetett volna (és még sorolhatnék ide pár évet). Ezzel együtt, ha idén meglesz a második elsősége, akkor szerintem minden kétkedőt el fog hallgattatni... ugyanis ennek a játéknak a Lombardi az igazi fokmérője, ha megkérdeznek valakit Dan Marino-ról biztos vagyok benne, hogy nem az 5000 yardos szezon fog először a szájukra jönni, hanem az, hogy: de kár, hogy nem volt bajnok! Brady más utat jár be, az ő története inkább egy igazi hollywoodi forgatókönyvhöz hasonlítható. PM-el ellentétben nem tudhatott maga mögött decens college karriert, és nem is 1/1-en került be a ligába! Éppen ellenkezőleg, Brady 7. (hangsúlyozom hetedik!) számú QB-ként kezdte a Michigan-nél, Drew Henson mögött se sok szépet jósoltak neki. A combine-on ilyen jelentések készültek róla: "Poor build. Very skinny and narrow. Looks a little frail and lacks great physical stature and strength. Can get pushed down more easily than you'd like. Lacks mobility and ability to avoid the rush. Lacks a really strong arm. Can't drive the ball down the field and does not throw a really tight spiral. System-type player who can get exposed if he must ad-lib and do things on his own." A 40 yardot is mindössze 5.2 alatt futotta (azért ezt az időt még én is verném). A 6. körben a 199. pick-ként kelt csak el szerencsétlen, ezzel kiérdemelve a Patriots-nak minden idők legnagyobb draft steal-jét! Egyébként sokkal korábbra várta saját magát is, és mikor erről kérdezték az ESPN-en egy pár éve, egy interjú keretében... majdnem elsírta magát, hogy milyen rossz érzés volt látni, hogy még mindig nem vitte el senki. Ezek után mégis mikor találkozott Robert Kraft-al, a Pats tulajdonosával (először Kraft nem ismerte meg, azt hitte, hogy Kyle Brady-ről van szó, aki akkoriban egy TE volt) kb. ezt mondta neki "A franchise történelmének legjobb döntése vagyok!" - persze kell egy magas ego, de egy nagy adag vér is azon a bizonyos testtájon, hogy egy ilyen lelkiállapot után is ugyanúgy higgyen magában valaki! Shaun Ellis aztán hatalmas szívességet tett Brady-nek, mikor a tackle-jével sérült listára rakta Drew Bledsoe-t (érdekesség, hogy Bledsoe-nak ez a kálváriája megismétlődött Dallasban, ahol szintén lesérült, ezzel utat nyitva egy másik fiatal irányítónak, aki később franchise player lett... ez volt Tony Romo), aki nem akárki volt. Nem hiába nem akart QB-t draftolni a Pats. Bledsoe 1/1-esként, akkora már 3-szoros Pro Bowler volt és ő vezette a csapatot történelme során először Super Bowl-ba! Az ő helyére tették be aztán Brady-t, aki rögtön első kezdőként játszott szezonjában megnyerte a címet, úgy, hogy azon a SB-on, egy hatalmas upset-et valósítottak meg... legyőzve a St. Louis-t, akik minden idők egyik legjobb offense-vel bírtak (QB-Warner, RB-Faulk, WR-Holt, Bruce). A másik két trófea is hamarosan érkezett és itt már egy Dynasty-ről beszélhettünk! Brady ha ma győz, akkor szezonjainak majdnem az 50%-ában bejutott a SB-ba!! Kettejük relációjában személyes szimpátiám inkább Brady felé irányul. Nem feltétlenül az élettörténete miatt, hanem inkább azért, mert sokkal emberibb, mint Peyton. Mindkettő igazi franchise player, de kettejük közül Brady az igazi vocal leader! Neki mindig habzik szája, folyamatosan tüzeli a társakat és sokkal több érzelmet közvetít, mint ellenfele. PM egy gép! Az igazi Iceman, aki folyamatosan elemez, elképesztő módon lát a pályán és kiemelkedő az anticipációs képessége! (Egyébként annak idején mikor odakerült a Colts-hoz, azt mondják, hogy egy hét alatt megtanulta kívülről belülről a komplett playbook-ot...) Ez a párharc teljesen más lesz. Itt nem számít a november, mert még egyszer egy olyan comeback-et nem fog tudni a Pats megcsinálni ebben biztos vagyok. Most nem lesz Brady számára Gronk sem, ami szintén átrajzolhatja a perifériákat (akkor is, ha pont Brady az a játékos, aki nem készen kapja (Randy Moss kivételével) az all pro elkapóit, hanem maga teszi őket naggyá!). Egy konferencia lévén, ez a legmagasabb szint, ahol találkozhatnak, ilyenre legutóbb 2006-ban volt példa, akkor Manning örülhetett... hasonló végkifejletet vizionálok erre a mérkőzésre is. Megmondom őszintén meglepődnék, ha a Pats menne tovább, akkor is, ha clutch szituációkban jóval produktívabb Brady és a peak számai is magasabbak! Egyébként kettejük között ez nem egy igazi GOAT game. Azt elmondták ők is, hogy nem így veszik. Ha Brady nyer, nem mondom rá, hogy minden idők legjobbja (bár akkor már beérné idolját Joe Montanát), Manning győzelmével sem foglalnék állást teljesen... inkább csak élvezem azt a tényt, hogy én élőben láthatok játszani két ilyen kalibeű játékost, egymás ellen!!! Egyébként mindfuck infó #1 - amennyiben a Seattle és a Denver jut be a döntőbe, akkor első ízben kapnánk egy olyan Super Bowl-t, ahol két olyan állam (Washington és Colorado) csapati mérkőznének meg, ahol legális a marihuána... Bill Simmonsék már el is nevezték a döntőt, The Weed Bowl-nak A tippjeim: New England @ Denver San Francisco @ Seattle Kudar: itt lesz a link

Én nem vagyok róla meggyőződve, hogy Palpatine tudott Anakin ilyen irányú vonzalmáról ekkoriban... nem zárom ki teljesen, de azt se mondanám, hogy biztosan elmondta ezt neki Anakin azelőtt, hogy találkozott Padme-vel. Most csak azt mondom, ami a filmben benne volt, ott pedig akkor kapcsolódunk be az eseményekbe, amikor megérkezik a szenátornő. A személyes találkozás és "szerelme" fizikai közelsége váltotta ki szerintem Anakin-ból azokat a reakciókat, aminek eredményeképpen finoman (és megjegyzem kissé gyerekesen) értésére adta már az első találkozásukkor érzéseit - az Ep. II. idővonalán. Addig még szerintem inkább csak egy ilyen álom/ábránd volt számára Padme, akihez pozitív érzelmeket, tudott kötni - szexuálpszichológiai szempontból lehet ez akár egy kis fokú anyakomplexus is (bár ezt inkább érzelmi szempontokra vezetném vissza, ugyanis a kialakulásakor, egy 8-9 éves gyerekben még nem gondolnám, hogy szexuális vonzalom is kialakult) - szerelme igazából ekkor testesült meg igazi valójában, amikor már releváns vonzalmon is alapult. Azt a dialógot, valahogy nehezen tudom elképzelni, amikor Anakin erről beszél Palpatine-nal... - Csajokkal mi újság fiam? - Szeretem Padmét! - Áá, túl jó nő az neked fiam... meg fiatal is vagy hozzá. Komolyra fordítva a szót, lehet, hogy megérzett valamit az öreg, de nem gondolnám, hogy Anakin-nal ők erről konkrétan beszéltek volna, akkor is, ha közel állt hozzá. Az önmagában is egy fontos opció lehetett Sidious számára, hogy Anakin első önálló feladatként, egy számára ismerős és kedves (ez még nem egyenlő azzal az erőteljes érzelmi kötelékkel ugye, ami később Anakin számára legitimálja a sötét oldalt is!) személy escortjaként kell funkcionáljon... aki mellesleg ugye számára problematikus az élők sorában, ezzel a mozdulattal tehát duplán nyerhet, ha sikerül megölni Padmét... Itt mondjuk megjegyezném, hogy Anakin számára az anyja elvesztése is fontos lépcsőfok volt a sötét oldal felé vezető úton, és érdekes volt az is, hogy az ezt követő tömeggyilkosságot Padme, hogy kezelte... bár az már nem ide tartozik.

Megmondom őszintén én jobban örülök annak, hogyha egyben jönnek az arc-ok. Tavaly az Ahsoka szálnál (bár Maul-nál is) jobban díjaztam volna, ha egyben adják le az egészet... talán akkor más elvárásokkal mentem volna neki az utolsó két résznek és másként is értékelném azokat.

Boldog Születésnapot!

Nagyon jól körbejártátok a témát. Dzséjt-el értek egyet, bár nem a jediket tenném első helyre az okoknál, hanem leginkább azt a tényt, hogy amiért ezt az egészet elkezdte, teátrálisabban fogalmazva, amiért volt értelme az életének - a szerelme - a saját hibájából veszett el. Anakin szerintem igazából sohasem volt sith (nem a szó klasszikus értelmében), mint ahogy jedi léte is csak az arculatra terjedt ki. Talán ezért is volt ő a Kiválasztott, aki nem sötét és világos oldal korrelációjában, hanem magában az erőben hozott egyensúlyt (úgy, hogy 100%-ban se jedi, se sith sem volt). A harmadik epizódban hozott döntéseivel pedig át került a sötét oldalra, de amiért elindult ezen az úton nemhogy nem kapta meg, hanem még önnön hibájából vesztette el (legalábbis Sidious nagyon okosan ezt mondta neki ezzel táplálva a gyűlöletet benne). Ebben a viszonyrendszerben persze ez a gyűlölet saját maga felé irányult elsősorban... az még rájátszhatott az érzelmi állapotára, hogy egy életre megnyomorodott és volt mesterével szemben is kudarcot vallott (aki még a szemére is vetette eltékozolt talentumát), így nyilván rá is zúdíthatott gondolatban ebből a feszültségből - tovább szőve ezzel a sötét oldal pókhálóját maga körül. Azért a jedik ellen elkövetett genocídiumot sem szabad félvállról venni, amiben ő személyesen is részt vállalt... nyilvánvalóan ez sem tett jót a pszichéjének és párosulva a korábban említett kudarcélményekkel még mélyebbre taszították Anakint Vader lelki "páncéljának" fogságába! Most ebben a hozzászólásban komoly pszichoanalízisbe nem mennék bele, de Anakin mentálhigiénés szempontból elég éretlen volt, egyfajta értékválsággal is küzdött, úgyhogy nagyon összetett a helyzete. Vaderként szerintem sejtette, hogy mire kell az Uralkodónak Luke, részben ezért is akarta minél hamarabb saját maga mellé állítani. Azonban ahogy ti is írtátok a vívódása miatt nem mert érdemben döntést hozni... egészen az utolsó pillanatig. A trónterem elején lezajlott közjáték során, először nem mert letérni az addig megszokott sötét útról, azáltal, hogy felkínálja Palpatinet Luke haragjának... másrészt egyértelműen a fiát sem akarta ezen az úton elindítani, a hosszú évek alatt (ami paradox módon nyilvánvalóan egyfajta kötődést is kialakított benne eme állapot iránt) belátta, hogy mivel jár ez az út és ezt nem akarta Luke-nak - így a folyamat inverze is igaz. Az öreg, amennyiben igazán nagy stratéga (és emberismerő) volt számított rá, hogy a vívódó Vader - mivel ez az opció kevesebb változást követel - inkább hárítja Luke csapását, minthogy egy 180 fokos fordulatot véve egyértelműen fia mellé álljon és ellene forduljon ebben a kérdésben (a korábban említett okok miatt). Luke dühkitörése, így is jó alapot szolgáltatott az utána következő puhításra (bár más kérdés, hogy Sidious ezt a lépcsőfokot talán egy kicsit túlbecsülte) és Vader kivégzésével teljesedhetett volna be számára ez a kör... persze az is tény, hogy még 100%-ban nem mondhattuk volna, hogy ő akkor át is veszi Vader helyét, de úgy gondolom Sidious számára ez lett volna a best case scenario Luke átállítására, ennél jobb terv nem nagyon lett volna! Vader szempontjából sokkal érdekesebb a kérdés... ő két dologban bízhatott a tróntermi események előtt, egyrészt abban, hogy Luke mellé áll és legyőzik az öreget, a másik út pedig az lett volna, hogy Luke nem tér át - és itt bejön az, hogy Vader-ben lehetséges, hogy felébredt már itt a trónterem scene előtt a régi énjéből valami és felmerülhetett benne ahhoz a végkifejlethez hasonló opció, ami végül be is következett, azaz, hogy Vader áll át (azonban szerintem ez a láng pislákolt a leghaloványabban benne). A status quo fenntartását csak úgy tudom elképzelni, hogy Vader arra számított, hogyha nem tér át Luke (és benne sem fogalmazódnak meg kiugrási kísérletek), akkor majd az öreg elintézi a fiát - ahogy majdnem be is végeztetett - és így marad minden a régiben, nem pedig úgy, hogy neki magának kell megölnie a gyermekét! Szerintem erre Vader nem lett volna akkor már képes. Az szintén egy szignifikáns pontot jelentett Vader végső döntésében, hogy Luke legyőzte őt (a levágott kéz a fia számára is fontos szimbólum volt ugye) és mégsem tért át. Itt az utolsó pillanatait gondolhatta végig és az, hogy Luke nem volt képes őt megölni felszabadította azokat az érzéseket benne, amiket az addig rárakódott "sötét kátrány" már nem tudott elnyomni. Nem akarta Luke-ot is úgy elveszteni, mint, ahogy korábban elvesztette Padmét és gyakorlatilag mindent - továbbá Luke a családja is volt, ami számára egy nagyon távoli fogalom volt sajnálatos módon (lehet, hogy itt felébredt benne az anyja képe is). Sidious lehet, hogy az elején jól mérte fel Vadert, azonban később már alulbecsülte az érzéseit... talán ebben része lehet annak is, hogy a saját gyűlölete Luke - akivel kapcsolatban viszont végig tévúton járt - átállításának kudarca miatt (már-már azt hihette, hogy megvan neki az ifjú jedi) elhatalmasodott rajta és nem is figyelt Vader-re! Vader már készült a halálra, elfogadta, így azonban még előtte egy jó cselekedettel pattant át az erő misztériumába, úgy, hogyha szigorúan veszem, akkor be is teljesítette, az ő száméra kijelölt végzetet és a próféciát! Ennek értelmében nem is lett volna számára fontos, hogy túlélje a második halálcsillagot és visszatérjen a társadalomba...

Ez a gyerekkori emlékeimet juttatná eszembe, amikor nagymamámnál minden rajzfilmet németül néztünk. Érdekes lenne most a TCW-t is így látni, engem nem tántorítana el az élménytől.

Jodo Kast-nak kissé átírják az élettörténetét és meg is van...

Pálfi György - Final Cut Ahogy a mondás tartja, hozott anyagból lehet dolgozni… itt Pálfi 450 klasszikus (és részben mainstream) filmből összerakott egy olyan kollázst, ami egyszerre tiszteleg a filmművészet előtt (és itt most tényleg A hetedik művészeti ágról beszélünk!) és marad könnyeden szórakoztató, igazi közönségfilm. A történetnek nincs különleges specifikuma, a nagybetűs nő-férfi viszonyrendszerét láthatjuk teljesen hétköznapi, esetenként banális tálalásban. A körítés azonban egészen egyedi (még, ha nem is egyedülálló) és ez teszi ennyire élvezhetővé, mulatságossá az egész alkotást. Az, hogy sokszor eredeti jelentésük szerint teljesen eltérő szituációban tűnnek föl snittek és késztetik a nézőt egyszerre komikus felismerésre, illetve a Final Cut vonalához való átkonvertálásra, egészen egyedi befogadói élményt prezentál. A vágások finom játéka egyszerre jelenít meg egy képileg ugyan fragmentált, mégis alapjaiban kohezív, lineáris művet! Volt itt valaki, aki kérdezte, hogy kinek milyen filmes toplistái vannak az elmúlt évből. Pálfi György itt egy all-time “listát” alkotott a kedvenc filmjeiből, csak nem vertikálisan sorba rendezve, hanem egy nagyszabású montázs keretében, s mellesleg egy teljesen új történetet bemutatva a kiválogatott snittek által. Ez adja a film igazi esszenciáját, hogy az esetekben “nem odaillő”, vagy eredeti helyiértékén teljesen ellentétes hatást kiváltó jelenet, miként alakul át egy másik történet részévé. Voltak itt bevágások a konvencionális romantikus mozik mellett például a Psycho-ból, a Mechanikus Narancsból, a Sin City-ből, vagy éppen a Pulp Fiction-ből és még folytathatnám ezt a sort. A klasszikus trilógia (SW) is több helyen feltűnt, sokszor itt is érvényesült a fentebb megfogalmazott elv, miszerint a rendező/vágó teljesen kiragadott részleteket a kontextusból. Itt megjegyezném a Yodás jelenet hatalmas volt (aki látta tudja miről van szó). Körül-belül úgy készült a film, hogy Pálfi bizonyos szempontok alapján különböző partíciókba tette kedvenceit (pl. amerikai filmek, magyar filmek, művészfilmek stb.), majd az általános támpontokra, amik megjelennek a filmben (séta, csók, szex, sírás, akció) elkezdte kiválogatni és egymásra illeszteni a megfelelő képsorokat. Egyébként sok klasszikus magyar filmmel dolgozott és érdekes volt hallani, ahogy a hangok (mindegyik snittnél eredetiben szóltak, ez elsősorban a japán bevágásoknál volt különleges – de persze volt hozzá felirat) egyszer csak átváltanak magyarra. Egy teljesen hétköznapi folyamatot mutat be a film, de Ruttkay Zsófia dramaturgnak, illetve Pálfi tempós, agresszív vágásának hála végig fenn tudja tartani a figyelmet. Kevés asszociációs montázst találni benne… van egy szekvencia, ami kifejezett soft pornó (egy-két snitt talán nem is annyira soft ) és a nő-férfi korrelációban a nemi aktust mutatja be, itt az orgazmusnál - többek között a robbanással - láthattunk például ilyen megoldásokat. Benne van ebben a bő 80 percben az egész mozi és annak evolúciója. Minden, ami film! Egy nagyon szép ívű metatörténet, ami ugyan arculatát tekintve férfi és nő kapcsolatát tárja elénk, de szubliminálisan valójában a mozgókép nagyszerűségéhez és diverzitásához “írott” filmes óda. Kedvenc jeleneteimet nehéz lenne összeszámolni, tekintve, hogy egyfajta disszonanciát teremt már önmagában az a tény, hogy az eredeti kontextusban, vagy a filmben betöltött „szerepében” értékelem az adott snittet. De amikor a Jules és Jim - Jules-jének válaszol Yoda, vagy a háborús szekvenciához bevágott Monty Python-os „lovaglás” jelenet mindenképpen ott van a legszórakoztatóbbak között. Audrey Tautou többször is feltűnt Amelie-ként, aminek külön örültem (egyik kedvenc romantikus tematikájú filmemről van szó), de megemlíthetném még Allen Ripley hadnagy felébredését is, aminél nyomtam egy nagy mosolyt. Ami mindenképpen említést érdemel még az a Psycho legendás zuhanyjelenete és az a kontraproduktív eredmény, ahogy a filmben helyet kapott! Ez a fajta „újrahasznosítás” nem teljesen új elgondolás, de egyfajta avantgárd műként is értelmezhető, egyben új, evolútív műfaj lehet belőle és nem csak a hazai filmes körökben! Sok rendezőnek nincs meg az anyagi háttere és támogatottsága ötletei megvalósításához. Pálfi is – részben – áldozatául esett már ennek a jelenségnek, itt azt mutatta meg, hogy lehet akár egyetlen leforgatott snitt nélkül is egy teljes filmet kreálni („szerinte a filmkultúra eljutott arra a szintre, amikor már minden szükséges snittet leforgattak”). Ezzel együtt akár mi magunk is filmkészítőkké válhatunk ezzel a koncepcióval – középiskolában médiaórán páran csináltunk hasonlót, bár ott a saját felvételeinkkel vágtuk össze a „lopott” snitteket – csak egy jó vágóprogram, kellő kreatív érzék és megfelelő mennyiségű ráfordított energia szükséges hozzá. Ezt a montázst több mint három évig vágta, szerkesztette Pálfi, de érezni is rajta, hogy hatalmas szívvel és lelkesedéssel csinálta – részben – magának a Final Cut-ot. Mind a 449 filmet nehéz lenne felsorolni, de rengeteg időtálló alkotás van közte, azonban a track list-et is érdemes végigböngészni ott is remek témákat találhatunk. (Az elején jó játék, hogy melyik filmeket, zenéket ismered fel… amíg el nem veszted a fonalat.)

Összességében elégedett vagyok az Oscar jelöltekkel. A legjobban Cuarón-t díjaznám rendezőként, de a többi kategóriában is szurkolok a Gravity-nek...

Sky, köszi a beharangozót. Érdekes lesz ez az "évad".

Az NFL Films idén is elkészítette szokásos évösszegző montázsát. Érdemes a régebbieket is visszanézni, de ez is fantasztikus lett! http://www.nfl.com/videos/nfl-films-presents/0ap2000000313190/NFL-Films-Presents-Best-shots-of-2013

Amikor a kevésbé esélyes fél (underdog) legyőzi a favoritnak számító ellenfelet... (ez ilyen szleng igazából, de beépült a mindennapi élőbeszédbe is az angolban)

Kudar: ezen az oldalon szokták streamelni többek között az NFL-t is. (Most még nincs kint a link csak mérkőzés napján/előtte pár órával teszik ki az aktuálisat.) Brady ellen nem nagyon szabad fogadni, ezt már megtanultam (mondjuk a másik ilyen "ember" pont PM), de én most mindkét konferencia döntőn upset-et érzek... azért még nem mondom biztosra, ezt ne vegyétek hivatalos tippnek!

A spin-off-ok elsősorban nem az Empire Era-ban kavarhatnak be?

Kudar: hatalmas feeling lenne karácsonykor Sherlock-ot nézni, de tényleg örüljünk neki, ha már egyáltalán jövő januárba folytatják... Sikerült megfogalmaznod az eddigi gondolataimat a szezonról (egyébként ezeket részeket Gatiss jegyzi, mint író, ha jól tudom), de még az utolsó részt én nem láttam... pénteken nyomunk majd egy nagy maratont (a teljes 3. évadot - az első két részt, így megnézem még egyszer) tesómékkal.

"Sherlock karácsonykor"... jó lenne, bár nem tartom valószínűnek. http://tv.blog.imdb.net/2014/01/14/does-bbc-want-a-christmas-sherlock-martin-freeman-weighs-in/

Egyébként Yoda-t, illetve Kenobi-t nem akarják kivonni a forgalomból? Hiába nem tűntek föl sokáig a színen, azért potenciális veszélyforrásként tartanám számon mindkettőt Sidious helyében... Ha jól emlékszem az EU-ban volt valami "magyarázat", hogy azért nem tűnt fel Yoda az Uralkodónak, mert a Barlang sötét energiái leárnyékolták a tartózkodási helyét (vagy valami ilyesmi). Gondolom miután az Ep. III-as összecsapásuk lecsengett, azért átkutatták az egész környéket. Amennyiben nem találták meg Yoda holttestét (és ugye tudjuk, hogy így volt), akkor jogosan merülhetett fel az a kérdés, hogy az öreg jedi még életben van. Ugyan kiéget, elvesztette a reményt, de azért amíg életben van ő jelenti a legnagyobb kockázatot (abból a szempontból, hogy Sidious mellett/előtt ő a leghatalmasabb erőhasználó a galaxisban)!! Obi-Wan később gondot is okoz nekik. Abban biztosak lehettek, hogy ő életben van. Vader-ben volt egyfajta averzió a második párbajuk előtt, de érzéseim szerint ez nem a kettejük ereje közötti balansz bármely irányú eltolódásának, hanem csak magának a ténynek - hogy volt mesterével kell megküzdeni, aki morfológiai szempontból ezzé a kiborggá tette - tudható be. Sherlock Holmes valószínűleg kilogikázta volna, hogy a Tatooine-on van (az utolsó bolygó, ahova Anakin/Vader szívesen menne)... de, ha erre nem is sikerült rájönniük a sötét nagyuraknak, azért gondolom nem mondtak le Kenobi kereséséről, majd likvidálásáról és ezért ő is képbe kerülhet. (Amíg nem biztosak benne, hogy meghalt, addig nem lehetnek teljesen nyugodtak... persze Palpatine is követhet el hibákat és az idő hosszú, kényelmes nyugalma után "halottnak nyilváníthatják".) Ezt szívesen látnám a sorozatban, hogy ebben az irányban tesznek-e lépéseket.

Kb. három éve nyáron, egyszer megnéztem egy évadot egy nap alatt (úgy, hogy, ha a cselekmény reggel 8-kor indult, akkor én is pontban nyolckor tettem be az első lemezt)... ha van elég időd, feltankolsz munícióval és eléggé 24 junkie vagy, akkor hatalmas feeling-je van egy ilyennek!

Jack már megöregedett, aludnia is kell közbe

Itt a frissített állás: (érdekes lesz, ha döntetlen alakul ki ) Nute: 7 Donát, Ody, Nabo, Wilde: 6 Jake, Kudar: 4

Az arányérzékben...

Golden Globe közbe mibe botlok... http://www.youtube.com/watch?v=xFhtmYU2_Rs

Két rész után ott tartok, hogy a maga relációjában egyértelműen gyengült a Sherlock... azért megvárom a harmadik részt, mielőtt érdemben véleményt alkotnék a szezonról.

Akkor az a lényeg, hogy elvileg nem lesz külön T, C, S meg G... hanem csak canon, illetve non-canon? A legkézenfekvőbb és egyben a legkényelmesebb megoldás ebben az esetben az lenne, hogyha tényleg resetelnek és előröl kezdik az egész EU-t. Innentől kezdve akkor minden a kánon része lehetne, ami meg eddig kiadásra került, az pedig mind mehetne a levesbe... Ennél mérsékeltebb opció lenne, ha végignézik az összes (EP VI.-ig bezárólag) eddig elkészült művet és megvizsgálják, melyek illeszthetőek be a kontinuitásba (a 6 filmhez és a TCW-hez igazítva). A hatodik rész utáni EU már érdekesebb kérdés, ott én is egy törlést nyomnék és kezdődjön tiszta lappal a történet, mert akarva-akaratlanul át fog húzni sok mindent az új éra - és elsősorban ahhoz kellene majd igazítani a további produktumokat, nem az eddig elkészült sztorikhoz.