Wilde

Vasárnap úgy tudom egy meccset közvetítenek, az Atlanta - Arizona-t. Engem speciel egyik csapat játéka sem kápráztat el különösebben, főleg, hogy a Falcons idén kifejezetten alulmúlja magát! Ugyanebben az idősávban (22:25) rendezik azonban a Denver - Washington találkozót is, melynek keretében a tavalyi év két leglátványosabban játszó csapata feszülhet egymásnak. Idén a Skins nagyon harmatosan kezdett, de tavaly is kb. így álltak, mígnem egy emblematikus győzelmi szériával 3-6-ról feljöttek 10-6-ra és megnyerték a divíziójukat. Szóval nem írnám le őket, de egyértelműen a liga legjobb irányítójával felálló Broncos lesz a favorit, akik a múltheti vereség után most mindenképpen javítani szeretnének... annál is inkább, hogy a Chiefs veretlenül vezeti a csoportot, ráadásul vasárnap is egy könnyednek ígérkező Browns elleni mérkőzés vár rájuk. A két csapat az elmúlt játékhéten összesen 78 pontot szerzett, ami garancia lehet a puskaporos támadójátékra. A szoros végjátékhoz viszont az is kelleni fog majd, hogy a fővárosiak védelme felnőjön a vadlovakhoz, mivel ebben a csapatrészben egyértelmű a Denver fölénye (más kérdés, hogy én az offense-t is produktívabbnak érzem). Az este hétkor kezdődő derbik közül is van néhány ínyencfalat. Az Eagles - Giants, illetve a Patriots - Dolphins párharcok esetében rögtön két csoportrangadóról beszélhetünk, bár inkább az utóbbi emelkedik ki, mivel ott mindkét csapat számár komoly téttel bír a találkozó! Ezeken kívül pedig a Dallas - Detroit és a Cincinnati - NY Jets összecsapás is sok pontot és szoros eredményt hozhat majd. A Philly - Giants meccsen igazából csak a sasokon van nyomás, tekintve, hogy a NYG már biztos (matematikailag még minimális esélyük azért van), hogy nem kerülhet be a rájátszásba - csak a mérlegük kozmetikázása lehet a cél, amit múlt héten el is kezdtek, viszont az Eagles sokat veszíthet, ha fő riválisuk a Cowboys nyerni tud. Múlt héten tőlük kaptak ki és az eddig fej-fej mellett zakatoló két franchise közül a Dallas most lépéselőnyben van. Annál is fontosabb azonban a múlt heti mérkőzés, hogy megsérült a csapat csereirányítója Nick Foles, viszont jó hír, hogy visszatérhet (személyes kedvencem) az egykor szebb napokat is látott Michael Vick, aki franchise irányítóként kezdte meg a szezont, csak aztán ő is lesérült. Amennyiben Vick nem tudná vállalni a játékot (a Yahoo-n azt írták, hogy játszani fog, szóval ez a scenario nem túl valószínű), akkor a 3. számú QB-nak, Matt Barkley-nak kéne beugrani. Ő tavaly nagy egyetemi sztár volt a USC-ben, aztán a drafton mégis csak a 4. körben talált gazdára. Múlt heti bemutatkozása a Cowboys ellen borzalmas játékot és 3 eladott labdát hozott, szóval, ha ő játszik, akkor nem ajánlom a meccset. Vick azért is lenne biztatóbb opció, mert az ő játékstílusa eleve jobban illeszkedik Chip Kelly Oregonban meghonosított, majd az NFL-be átültetni próbált játékrendszerébe! A Bengals - Jets egy jó meccs lehet, ha Geno és a New York-i támadófal felnő a feladathoz. Az újonc irányító azt már megmutatta (akár az elmúlt fordulóban a New England ellen), hogy képes nyomás alatt is kiegyensúlyozott lenni, az is igaz, hogy nem ez volt az első game winner drive-ja idén. A mobilitása mellett nem egy igazi precision passer, de egyelőre mégis a "levegőben" volt magabiztosabb, mint futásban. A túloldalon Andy Dalton-ban még mindig nem érzem azt a pluszt, ami az elit QB-k közé emelné, ezzel együtt természetesen ők a mérkőzés esélyesei, főleg az AFC egyik legjobb védelme miatt, ami mögöttük dolgozik. Érdekesség, hogy a Jets esélye is szerintem ez lehet, tehát a defense-nek kell fellépni, minél nagyobb nyomást helyezni és interception-ökbe kergetni Dalton-t, akkor a Bengals meg szokott törni. A Patriots és Miami mérkőzése hordozza magában a legnagyobb tétet az összes vasárnapi meccs közül. Brady-ék múltkor nem várt pofonba szaladtak bele a Jets elleni hosszabbításos mérkőzésen. A delfineket is hideg zuhanyként érhette a Bills remeklése és győzelem a Sun Life Stadionban, viszont nekik már nem ez az első megmagyarázhatatlan botlásuk az idei szezonban. Ettől eltekintve én még mindig őket érzem inkább, hogy odaérhetnek itt a Pats mögött a 2. helyre, mint a Jets-et, elsősorban a keret predesztináltsága és a chemistry miatt. Viszont, ha itt kikapnak, akkor nemcsak, hogy 2.5 meccs (azért mert a Miami már volt bye week-en) lesz a hátrányuk a New England mögött, hanem divízión belül 0-2-vel fognak állni, ami duplán fájhat a végelszámolásnál (ezért kiemelten fontosak a csoportrangadók). A diagnózisom, hogy nem tartom valószínűnek azt, hogy kétszer egymás után vereséget szenvedjenek Brady-ék, de szoros meccset várok. Végül, de nem utolsó sorban, az általam legjobban várt összecsapásra is kitérnék, ami pedig nem más, mint a Cowboys - Lions találkozó. A Detroit, ha kikap komoly lépéshátrányba kerülhet az NFC North-ban, tekintve, hogy egymás nyakán vannak a Green Bay-el és Chicagóval. A Dallasiak pedig vereség esetén elveszítenék azt a minimális egy meccsnyi előnyt, amit a múlt héten a Philly-vel szemben megszereztek, így mindkét csapatnak kellene a W. A Dallas idén szerintem az NFC East legnagyobb esélyese, elsősorban a riválisok gyengélkedése miatt. Azt is meg kell azért jegyezni, hogy az elmúlt évek sérüléshullámai után most viszonylag egyben van a keret (még lehet, hogy a többszörös Pro Bowl-er, Jay Ratliff is hamarosan beszáll) és Romo-t is egész jól megvédik a fal játékosai, ami nála kardinális kérdés. A védelem a korábbi Super Bowl győztes koordinátorral, Monte Kiffin-nel remekül állt át a 4-3-as front seven-re, de leglényegesebb eleme, DeMarcus Ware, még egy darabig sérülés miatt nem áll majd rendelkezésre. A másik oldalon a támadójáték szerintem az egyik legizgalmasabb az egész ligában. Ott van az utóbbi évtized egyik (ha nem a) legjobb elkapója Calvin "Megatron" Johnson, a két éve 5000 yard fölött passzoló Matthew Stafford és az NFL egyik leguniverzálisabb játékosa (mind futó, mind elkapó, mind visszahordó pozícióban is bevethető) Reggie Bush - aki nem 100%-os állapotban, de vállalni tudja a játékot a holnapi napon. A Dallasnak ezt az évet mindenképpen ki kéne használnia, 4 év után térhetnének vissza a rájátszásba, de a Detroit is megérdemelné, viszont wild card-on nagyon nehéz bekerülni, az ő divíziójuk uralkodója pedig elsősorban a Green Bay. Azért is mondom, hogy ez ígérkezik a legjobb meccsnek, mert itt két nagyon hasonló képességű csapat méri össze tudását!! Lesz még a SNF keretein belül egy Minnesota - Green Bay összecsapás, ami szintén nagy múltra visszatekintő csoportrangadó, de a Vikings-nak eddigi teljesítményük alapján idén nem lehetnek nagy álmai, úgyhogy sima Packers sikert vizionálok. Másrészt elég későn is kezdőik, nem nagyon érdemes ezért fennmaradni. (A mérkőzéseket egyébként nem aszerint írtam ki, hogy ki lesz otthon és ki idegenbe, mert az fejből nem tudom.)

Nekem se a kedvencem, de már a Toro Rosso-val is bizonyította - ahogy Jackie Stewart is mondta - hogy ő nem a driver kategóriába tartozik, hanem a kevés igazi racer egyike a jelenlegi mezőnyben. Ezzel együtt mikor nem alatta dolgozott a legjobb technika (lásd. 2009), akkor nem is ő nyert, hanem Button (félreértés ne essék nem azt mondom, hogy Button jobb lenne Vettel-nél). Összességében a jelenlegi sorozat engem nem hoz lázba, hogy klasszikust idézzek: "Ha kicsi a tét, a kedvem sötét." Jelenleg itt szinte tét nélküli versengésről beszélünk. Azt az általam legnagyobbra tartott (világbajnoki címektől függetlenül!) versenyző, Ayrton Senna mondta, hogy másodiknak lenni annyit jelent, mint, hogy első lettél a vesztesek között!! Egyébként a nap poénja, most láttam Facebook-on: Egy helyi riporter kérdése Niki Laudához: „Ausztrálként mit gondol a krikettről?” Lauda válasza: „Osztrák vagyok…” (majd elsétált)

Már egy ideje nem követem az F1-et, úgy látom nem érdemes időt áldozni rá. A McLaren idén terített betli, ezen kívül Hamiltonnak sincs esélye, még igazából a második helyre sem. Nekem amúgy nem baj, ha Vettel akár 7, vagy 8 világbajnoki címet szerez, csak ne egymás után, meg ne ilyen különbséggel tegye azt!

Boldog születésnapot!

Végre valami infó! http://aeonflux.blog.hu/2013/10/23/megvan_a_sherlock_s3_premierdatuma

OFF Szerintem ennek a kategóriának a koronázatlan királya Charlie Sheen... és hozzáteszem, hogy én őt nagyon bírom.

Köszönöm, hogy ajánlottad. Jövőhéten őszi szünetem lesz, akkor mindenképpen időt szakítok mindkét filmre. Megtettem és elnézést.

Gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy jelenleg az egyetlen veretlen csapat az NFL-ben a Kansas City Chiefs, az a csapat, mely tavaly az egész ligában a legutolsó lett!! Érdekes lehet Chiefs drukkernek lenni, azok után, hogy áteveztek azon az érzelmi raftingon, amit a tavalyi év jelentett számukra. A Jovan Belcher-es tragédián, a szinte totális sikertelenségen... Idén meg a talán két legfontosabb komponenst átkalibrálva, új edzővel és új QB-val egyelőre minden a lehető legjobban alakult számukra. Ezért az egyik legszebb liga az NFL!

Egy fantasztikus YouTube csatornát ajánlanék nektek, tényleg eszméletlen felvételek találhatóak rajta... http://www.youtube.com/user/GoProCamera

A sz*revés egy olyan kultikus szegmense volt a filmnek, ami nyilván sokaknak beleégett a retinájába (megjegyzem, azért eléggé látszik, hogy igazából nem is sz*rt esznek), mivel ilyen jellegű megaláztatást nem nagyon látni máshol. Az Élet trilógiája sokkal emészthetőbb, befogadhatóbb és azok nekem tetszettek is. A Mamma Roma című filmjét még nem láttam, de most, hogy így említetted lehet megnézem. Köszönöm, igazából sokan mondják róla, hogy egyszer látni kell, de én ezt a véleményt nem osztom. Nem a brutalitása miatt, hanem egyszerűen szerintem nagyobb a füstje, mint a lángja. Egyetértek Bomarr-al, nem látom a kapcsolatot (lehet azért, mert nem hiszek a karmában) egy beteg film és ennek jogos büntetéséül szolgáló gyilkosság között. Szerintem amúgy a művészetnek van egy pontja, ami egyéni, szubjektív megítélést követel meg. Tehát lehet, hogy én nem látom annak (így van ez esetemben a Saló-nál is, vagy sok festmény esetében szintén), de attól még más felfedezhet benne olyan elemeket, amelyek őt az ellenkező vélemény felé irányítják. Szerintem a Saló nem művészfilm és nekem nem is tetszett, de hangsúlyozom nem amiatt, hogy mit ábrázol, hanem ahogy teszi azt. Pasolni perverzióiról nem tudok releváns véleményt alkotni. Én tőle Az Élet trilógiáját láttam még, ott nem fedeztem fel ilyesmit, bár a Bomarr által említett filmet pl. pont nem láttam, úgyhogy inkább nem is minősíteném, főleg nem egy film alapján, ami eleve egy könyvadaptáció, s amely mű primer célkitűzése a megbotránkoztatás volt!

Szép összefoglaló volt, még ha nem is értek egyet minden elemével... Egyébként tetszik a blogod.

Salo, avagy Sodoma 120 napja Több helyen is minden idők legocsmányabb, legbrutálisabb filmjeként aposztrofálták ezt az alkotást. Sokáig be is volt tiltva Magyarországon, vannak helyek, ahol még most is! Szerintem az egyik - ha nem a - legmegosztóbb film, amit valaha készítettek. Alapjában véve én szeretem a (jó!) művészfilmeket, illetve egyfajta kihívásként hatott rám a Salo híre, mivel nagyon nem szoktak rám hatással lenni, az ilyen filmes kegyetlenkedések, így hát kíváncsi voltam rá, hogy miként fog ez működni a "legbrutálisabbnál". Persze az is vonzott a megtekintésben, hogy sokan Pasolini filmje és az alapmű elévülhetetlen társadalmi és filozófiai értékeit méltatták, ami szintén felkeltette az érdeklődésemet. Szerintem akik megnézik ezt a filmet 90%-ban mélységesen elítélik, gyűlölik, míg a másik 10% pedig méltatja és dicséri. Én valahová a kettő közé lőném be magamat. Nem gyűlölöm, de igazából dicsérni sem tudom. A csorbítatlan befogadásban az hátráltatott elsősorban, hogy nagyon nem tudtam komolyan venni a filmet. Félreértés ne essék, nem azért, mert elképzelhetetlennek tartom ezeket a borzalmakat. A történelemnek voltak olyan korszakai, amikor legitim módon el lehetett követni ilyen cselekedeteket és a fasiszta Olaszország is lehetett ilyen. Viszont ahogy ezt prezentálták az számomra olyan abszurd volt, hogy egyszerűen nem tudtam komolyan szemlélni. Amit színészkedés terén leművelt egy-két szereplő, az már ilyen pornó “színészi” magasságokat karcolt, csak itt más eszköztárral kellett volna operálni. A legendás szarevős jelenetnél is azok a dialógok, meg amilyen fejeket vágnak… hát inkább komikusan hatott számomra. Továbbá, komolyan látszik rajta, hogy eljárt felette az idő. Az effektek, főleg a végén a showdown kínzásoknál nagyon bárgyúnak hatnak. Azt azért meg kell említenem, hogy nagyon kapcsolódik az alapműhöz, De Sade márki könyvéhez. Tehát az itt ábrázolt szexuális képzelgéseknek nincsen közük, a rendező latens homoszexualitásához. Ami eltérés lehet, az az, hogy nem a 18. századi Franciaországban, hanem a II. világháborús Salói Köztársaságban játszódik, illetve itt nem szerepelnek feleségek a történetben és a befejezés is más. Amit még fel lehet hozni a mentségére, hogy ez nem a végleges változat volt, mert a felvett anyag nagy részét ellopták és Pasolininek a maradékból kellett összevágnia a filmet. Vannak benne művészfilmes elemek, de egyáltalán nem hasonlítható Az Élet trilógiájához, amit Pasolni meg is tagadott a Saló elkészítése után. Néhány gondolat az alapműről: (a tisztánlátás végett elolvastam azt is) A Sodoma 120 napjait (amiről hamar kiderül, hogy nem sok köze van a Bibliai Sodoma városához, hanem a szodómiára utal) egy olyan korban írta Sade, amikor ez olyan bűnnek számított, amit manapság talán nem is tudnék választani. Ez tekinthető akár egy eredménynek is (Sade szempontjából), hogy így sikerült megcáfolni a hit és az erkölcs alapjait, mindig egy kicsit tovább tolva a határokat. Természetesen mai korunk társadalmának erkölcsi képe, egy permanens liberalizációs folyamatnak az igazi eredménye (de ez valójában nem ide tartozik). A könyv önmagában értékelhetetlen, tekintve, hogy nem is lett befejezve. A ⅔-a csupán naplószerű jegyzetekből áll. Sokkal explicitebb erőszakot ábrázol, mint a film (bár ott a végső változatot ugye nem ismerjük), irodalmi értéke viszont azt kell mondjam van. Nem egy orosz széppróza, de Sade leíró részei helyenként igencsak kifinomultak, nagyon látványos, kifejező metaforákkal, költői képekkel ábrázol. Ez a karakterleírásokban, illetve a környezet szemléltetésében csúcsosodik ki. Amellett, hogy néhol szerintem öncélú (a szexuális ábrázolásban), van egyfajta üzenete a műnek. Az egyén szabadságát, szabadossággal akarja kifejezni, viszont nem az elnyomáson van a hangsúly, hanem a mindenen és mindenkin túlmutató egyéni szabadságon. Tehát az elsődleges prioritás nem azon van, hogy másokon uralkodjon, hanem ez csak egy velejárója az ő életvitelének. Paradox módon, korlátoz másokat, de azért, hogy őt ne korlátozza senki. Az elnyomó rendszerek, mint a fasizmus is, viszont nem a szabadosságra, hanem a kőkemény elnyomásra törekedtek a hatalom megtartásának érdekében. Itt pedig egy markáns különbség rajzolódik ki Sade műve és Pasolini alkotása között. Egy apró elem, amiből ez érezhető: a gyerekeket a filmben a fasiszta katonák rabolják el az urak számára, míg a könyvben csak megbíznak néhány bérgyilkost. Ott is világi hatalommal rendelkező személyek az urak (herceg, pap, bankár stb.), de olyan hatalmuk nincsen, mint a fasisztáknak. Az is egyfajta diktatúra, amit ők csinálnak, de nem ideológia diktatúra, mint a Saló-i fasizmus! Volt egyébként Pasolininek egy olyan nyilatkozata amelyben ezt a fajta elnyomó rendszert a fogyasztói társadalom allegóriájának tekintette. Viszont a fogyasztói attitűdhöz semmi köze nincsen a Sodoma 120 napjának, a Salónak is csak maximum annyiban, hogy mindig többet akarnak az urak, de ismerve az alapokat, egyáltalán nem erről szól ez a történet! Összességében szerintem, aki az elnyomó rendszerekről, a diktatúrákról (legyen az fasiszta, vagy kommunista - az ideológia más, de az eszköztár gyakorlatilag ugyanaz), a teljes testi, lelki terrorról akar egy szeplőtlen, naturalista képet kapni, annak George Orwell - 1984 című könyvét (vagy a belőle készült filmet) tudnám ajánlani. A diagnózisom az, hogy nagyon beteg film, de egy David Cronenberg féle body horror szerintem betegebb, a Szerb film, az meg brutálisabb ennél. Fenntartom a lehetőségét annak, hogy én nem vagyok azon a fejlettségi szinten, hogy kellőképpen befogadjam és értékelni tudjam ezt a filmet, de azt kell mondjam megbántam azt a szűk 2 órát, amit a Saló-ra áldoztam az életemből...

Fűrész rajongóknak.

Boldog születésnapot!

Boldog születésnapot!

Végignéztem az említett videót és kb. 80%-ban egyet tudok érteni. A bürokrácia virulens komplementere nálunk a tehetségtelenség. Az edzőképzésről csak annyit tudnék hozzátenni, hogyha már a beszélgetés során is felmerült a pro-licenc, akkor kitérnék Révész Attilára. Ő Szabolcs megye Pat Riley-ja, a helyi sport keresztapa, csak nem Miamiba, hanem itt kicsibe nálunk. Amolyan helyi oligarcha, akinek részesedése is van a Nyíregyháza Spartacusban, korábban pedig volt a csapat vezetőedzője is. Ő szerezte meg elsőnek ott a pro-licenc-et, nagyon nagyra tartották. Voltam egyszer amolyan nyári gyakorlatként egy helyi rádió sport részlegénél. Felhívták Révészt és úgy csüngtek a szavain, mint körülbelül Mezey esetében az MLSZ-nél. A baj csak ott van, hogy amit ő játszatott Nyíregyházán, az a játéknak nem nevezhető tevékenység, köszönőviszonyban sem volt azzal, amit a világon futballnak neveznek! Egy dimenziós "játék", ha megkapod a labdát 20-30 méterre előreíveled (megjegyzem az olyan játékosoknak, akik egy közepesen hosszú passzt sem tudnak úgy levenni, hogy maximum fél méterre pattanjon el tőlük), olyan hail mary szinten. Széljátékot mindig csak a jobb oldalon erőltette, így ha a túltöltött oldalt bezárták, akkor se középre, se előre nem tudta adni a szerencsétlen, csak hátra. Én nem vagyok futball szakember, ezért szomorú, hogy ezek a problémák már nekem is feltűnnek! A másik idekapcsolódó story, pedig Vincze Ottóhoz köthető, aki nem kapta meg elsőre a megfelelő képesítést az edzőképzésen. Ottónál olyan konstruktív ötletek is felmerültek a vizsgán, hogy az energiát, az energiaitalból nyerjük. A jelenlegi magyar válogatott belső ügyeire nincs rálátásom, de abszolút elképzelhetőnek tartom a két srác által említett történeteket. Egyébként, ha valaki arra vetemedik, hogy megnéz egy részt a Harmadik Félidőből (ami egyébként egy nyíregyházi kocsmának a neve volt eredetileg), akkor láthatja is ezeket. A Dottore, Józsi bácsi, Sanyi bácsi meg az összes többi, akinek már köze nem volt az aranykorszakhoz, csak az ő idejükbe még egy-két szinttel feljebb voltunk, mint most! Ha Grosicsot nyalják körbe így, akkor azt mondom, hogy rendben van, viszont Mezey György pl. semmi olyasmit nem tett szerintem, amivel erre rászolgálna. A külföldi edzők szakmai képességeit nem kérdőjelezem meg, sőt Henk ten Cate-nak (aki emlékszik még a Rijkaad féle Barcelonára - nem volt az olyan rég, az tudja mire számítson a jobbkéztől) kifejezetten örülnék. Csak szerintem, ami probléma, hogy sokan olyannyira csalódottak a jelenlegi hazai helyzetben, hogy már boldog boldogtalant idehoznának, gondolva azt, hogy az csak jobb lehet. Kb., mint mikor úgy mennek ki külföldre dolgozni emberek, hogy ott úgy is minden jobb lesz majd. Továbbá szerintem érezhető fejlődés a válogatotton, azzal nem értek egyet, hogy semmi nem történt 30 év alatt. Ez így nagyon jó populista szöveg, mindenki ezt akarja hallani, de, ha megnézzük a 10 évvel ezelőtti és a mostani csapatunkat, akkor nem ugyanott tartunk. Sajnálatos módon ez sem ért továbbjutást (megjegyzem tudtam volna olyan csoportot mondani Európában, ahol igen - itt megint oda érünk vissza, hogy nem feltétlenül a legjobb 32 csapat van ott egy világbajnokságon). 10 éve esélyünk nem lett volna Törökország, vagy akár még Románia ellen sem. Most volt esélyünk ugyanis Románia ellen akárki akármit mond egy megnyert meccset engedtünk ki a kezünkből, mind mezőnyben, mind taktikailag felülmúltok a románokat. Idegenbe, amit kaptunk nem a reális különbséget tükrözte, saját magunkat vertük meg, elég csak annyit mondanom, hogy Guzmics, vagy Lipták! A török matchup-ból kihoztuk a maximumot (egy tőlünk jobb állományból merítő csapat ellen), itthon 3-1, idegenbe 1-1. A Hollandok ellen meg 2 vereséggel kell számolni (ne legyenek illúzióink), bár a különbség fele ekkora. Szóval benne volt ebbe a csapatba simán egy második hely, 10 évvel, vagy 5 évvel ezelőtt ezt nem mondhattuk el. Szerettük volna, ha igen, de reális esélye nem volt, itt annyi kellett volna, hogy a románok ellen az utolsó két percben kirugdossuk a lelátóra a labdát (nem szerethető válogatott kell!), idegenbe meg kiszenvedünk egy x-et, vagy legalább kevesebbel kapunk ki (már azzal is másodikak lettünk volna), aki szerint ez nem lett volna kivitelezhető, az elvakultan nem hisz a magyar labdarúgásban! Egy konstruktív tárgyat azonban még megemlítenék... Ugyanis, amíg bárminemű válogatott még a kezdés előtt összefossa a bokáját, mikor 50 000 román üvölti neki, hogy "K*rva anyád!", az nem baj... csak tőle ne is várjunk győzelmet, jó!

A 4. évadot is követed? Nekem az itt látott antagonista sokkal jobban tetszik, mint a 3. évadban láthatott, általad is említett illető. Ha még nem láttad az új részeket, akkor nem spoilerezek, de az összefoglalódat megdicsérem, remek összegzés volt. Nekem ami még nagyon tetszett az előző évadban:

A tegnapi magyar meccset direkt nem néztem meg, annak viszont örülök, hogy kedvenc csapatom az angol válogatott ott lesz jövőre Brazíliában! A nagy nyilatkozattornádóhoz annyit tennék hozzá, hogy részben egyetértek az elhangzottakkal, csak megint ott tartunk, hogy Úrbán Flóriánt idézzem még fénykorából: "Unom már, hogy itt mindenki k*rva okos!" - megoldást persze senki se tud. Szalai természetesen nyeregbe érezhette magát, mivel az Egervárival való konfrontálódásából végül ő kerülhetett ki győztesen azzal, hogy a szövetségi kapitány leszerepelt. Ennek a rendszernek volt a részese ő is (megjegyzem olyan nagyon sok mindent nem is tett hozzá), s míg a törököket 3-1-re vertük, akkor nem emlékszem, hogy felállt volna és azt mondja, hogy én ebben nem kívánok tovább részt venni, mert nekem ez a formula nem tetszik. Azóta csak annyi változott, hogy elkezdték elhinni, hogy sikerülhet a kijutás és ezzel párhuzamosan a saját maguk, a média és a szurkolók által rájuk került nyomást pedig nem tudták elviselni és így lett a 3-1-ből aztán 0-3, illetve 1-8! Az abszolút tény, hogy a válogatott és hazai bajnokság között óriási szakadék tátong! Magyarország nemzeti csapata jelenleg ott van a 30 legjobb között a világon (csak sajnos selejtező zónák vannak, így juthat ki előttünk Új-Zéland, vagy esetleg Tahiti, akiket több, mint valószínű, hogy normál esetbe megelőznénk... Egy a lényeg, nem pont a legjobb 32 csapat jut fel a főtáblára.)! Az NBI, vagy legyen MBI, viszont szerintem a legjobb 50-be se férne bele (Mondom ezt úgy, hogy véleményem szerint nem akkora szégyen a honi a pontvadászat, mint amennyire nevetség tárgyát képezi itthon!). Amíg ott tartunk, hogy olyan játékosokkal töltik fel a keretet, akik Magyarországon úgy-ahogy teljesítenek, addig nincs miről beszélni. Persze arról is lehet szót ejteni, hogy sokan külföldön nem kapnak elég lehetőséget, de ez már egy más kávéház. Amennyiben egy tehetségesnek tűnő magyar fiatal 18-20 éves korában még itthon játszik, az örökre csak egy be nem teljesült ígéret marad!! Ez a csúf igazság. Persze azzal is egyet kell értsek, hogy a jelenlegi eresztésből tényleg nem lehet egy olyan nevet mondani, akire abszolút tehetségként tekinthetnénk. Szalai, Dzsudzsák technikás, jól képzett játékosok (látszik is, hogy nem itthon pallérozódtak). Viszont egy erős középszintnél több (európai elithez mérve), egyikbe sincsen! Ezt kéne elfogadni. Dzsudzsák nem fog a vállán elvinni egy csapatot! Ha megnézzük pl. a belgákat, akik csoportelsőként jutottak ki és most kapásból azt mondhatnánk, hogy na ne már, még Belgium is kijutott... Ott játszik egy Hazard (Chelsea), Fellaini (Man.Utd.), Komany (Man.City csapatkapitánya), Lukaku (korábban Chelsea, most Everton), De Bruyne (Werder Bremen - kölcsönben, mert amúgy ő is a Chelsea-é), ja és ezek nem 25-26 évesek, mint Szalaiék, hanem 20-22 évesek! Úgyhogy lehet nagyokat nyilatkozni, megmondóembernek lenni, de csak ésszel!

Le a kalappal, még mindig hátborzongató! Ha meglenne rá a támogatásom, kipróbálnám.

Nagyon aranyos az új dal (elsősorban a hősnő miatt ), bár annyira nem katartikus, mint a régi Killers... Egyébként Brandon Flowers ezzel a séróval, a Ben Affleck hasonmásverseny 2. helyezettje is lehetne!

Nincs mit, majd írjatok róla, hogy nektek mi a véleményetek a filmről.

Írtam, amúgy semmi gond, Te teszel nekem szívességet.

Én ezt a TCW nélkül is el tudom helyezni magamban. Az Erőre, mint egy lehetőségre tekintek, amit lehet két heterogén módon is használni. A Jedi és a Sith csak két csoportosulás, akik a maguk saját módján merítenek ebből a forrásból. Lehetnek olyan "felhasználók", akik nem ilyen effektíven, nem ilyen látványosan, de az Erő-ből nyernek bizonyos képességeket. Az meg csak rajtuk áll, hogy ezt milyen formában (világos, vagy sötét) akarják szabadjára engedni. Továbbá, a felvetett kérdésben szerintem is az a mérvadó, ami benne volt a filmben, az pedig egyértelműen a Sith-ekre vonatkozott.

A magyar dottore jön a kispadra , akkor én már inkább Dömét javasolnám! #BDSRSTNT