pb69

Szerintem nem terveznek Jar-Jar-ral az új trilógiára. Öreg és korántsem annyira népszerű vagy emblematikus karakter, hogy érdemes legyen variálni vele. Abban viszont biztos vagyok, hogy az új trilógiának is meglesz a maga Jar-Jar-ja vagy Jub-Jub-ja. Akkor lesz igazán ütős, ha egyedi lesz és tanulnak az elődök problémáiból.

Mondjuk egy (SW karakter) népszerűtlenségi versenyben igen előkelő helyen végezne, efelől nincs kétségem.

Meddig él átlagosan egy gungan? Csak mert már az a Luke és Leia is elég öreg lesz, akik az Ep.3 végén születtek. Jar-Jar már az Ep.1-ben sem tűnt "gyereknek", szóval ha az életciklusuk az emberéhez hasonló, akkor nem igazán fér bele a keretbe.

Nem csak róla. Általánosságban is sokat írtam a dologról. Akit érdekel, visszaolvashatja.

Szerintem biztosan. Egyrészt SW szimbólum, másrészt nagyon egyszerű a "megvalósítása". A jelmez miatt gyakorlatilag bárki játszhatja a szerepet. Emellett a klasszikus trilógiában se volt igazán komoly szerepe, most is elég ha felvillantják Han mellett vagy a csatajelenetek bizonyos részében. A szövegíróknak se fog komoly kihívást jelenteni.

Úgy gondolom, viszonylag részletesen kifejtettem a miérteket. Nyilván nem érthet ezzel mindenki egyet, de én így gondolom.

Csak én gondolom azt, hogy senkivel ne jöjjön össze? Nem Ahsoka esetleges szerelmi kapcsolata lenne önmagában mesterkélt és erőltetett. Hanem az, hogy egy főszereplő megint nem maradhat ki a romantikázásból. Megmondom őszintén én ezt már eléggé unom minden filmben végigrágni. A SW egyik trilógiájából sem maradhatott ki, de olyan módon vezették fel ezeket és úgy szőtték a történetbe, hogy azt elfogadtam és szerettem. Mondjuk a szerelmi mámoros Anakin néha már kicsit idegesített, de nagyon ritkán és ez részletkérdés. A Leia-Han frigy elég esetlen és kidolgozatlan volt, de merőben egyedi. Kevésbé követte a nyálas sablonokat. Anakin és Padmé esete pedig az egész Saga egyik legfontosabb vonulata volt. Minden egyes közös pillanatuknak megvolt a maga mögöttes drámai tartalma, ami aztán továbbvitte a szálat. Ahsoka és Lux esetében nem érzem az egész szükségességét. Azt látom, hogy betették a sztoriba, mert egy amerikai filmben ilyennek lennie kell, de amúgy nincs szerepe. Nem látom azt a fajta unikális értéket, amit hozzátenne a SW univerzumhoz. Ha majd úgy kerül elő a dolog, hogy ez teljesül, akkor semmi gondom nem lesz az egésszel.

Ezért írtam, hogy "...kevés olyat tudott bemutatni...". Amúgy azt írtam volna, hogy "...semmi olyat...". Nekem nem szimpatikus a srác, nagyjából leírtam miért. Ezen kívül azt is, miért tartom erőltetettnek és mesterkéltnek az egész viszonyt. Valószínűleg összejönnek, ahogyan írtad is, bár azért még bízom benne, hogy mégsem.

Igen, én is (sok egyéb mellett) ezek miatt nem tartom túl emészthetőnek az EU nagy részét. Legyen szó képregényről, játékról, magazinról, wookiepedia-ról, akármiről. A Lux gyerekkel nekem személyesen annyi volt a gondom, hogy egy töketlen bájgúnár, legalábbis nekem így tűnt. A jóképű elkényeztetett burzsujgyerek, aki azt hiszi, bárhova sodorja az élet, ő fantasztikusan helyt fog állni, mert a származása erre predesztinálja. Viszonylag kevés olyat tudott bemutatni, ami alapján méltónak gondolnám Ahsoka szerelmére. Alapból nem vagyok oda a nyálas szerelmi szálakért. De Padmé esetében pl. tökéletesen elégedett voltam a dologgal. Han-t sose kedveltem igazán, de sose fordult meg a fejemben, hogy egy Leia esetleg jobbat érdemelne vagy méltatlan lenne a viszonyuk. Még a Satine-Obi elfojtott vonzalmat is érdeklődéssel és jó érzéssel fogadtam, pedig előzetesen nem gondoltam volna, hogy Obi-Wan karakterébe ez beleférhet, de számomra jól működött a szitu. Ezen kívül eleve úgy gondolom, hogy elég Anakin és Padmé frigye, pláne Obi-éval kiegészítve. Nem kéne elmenni ebbe a sablonos amerikai világba, ahol minden egyes szálba bele kell szőni vmi elcseszett romantikus vonalat. Örülnék neki, ha a Twilight csak egy hajó nevében jelenne meg a SW-ban...

Szerintem nem is az a gond, hogy elfejetik, hanem nem igazán lehet mit kezdeni az infoval. Sok faj van a SW univerzumában, de igazából egyikről se tudunk túl sokat. A filmeken egyáltalán nem fejtették ki a fajok eredetét, jellemét, különlegességeit. Csak nagyon felszínesen súrolták a témát. Persze ez nem igazán róható fel, hiszen nem is lett volna igazán megoldható. Ettől függetlenül, ha akarjuk se igazán tudunk helyén kezelni egy idegen fajú lényt. Ahsoka togruta, ez szép és jó, elvégre látszik rajta. De hogy most akkor ez mivel jár jellemben, az ránk van bízva. A wookiepedia pedig nem igazán tekinthető hiteles forrásnak. Néha elolvasgatok 1-2 cikket, de sokszor fogom a fejem. Inkább EU-s és egyéb rajongói elképzelések vannak kibontva, de számomra ez nem túl megnyugtató. Pl. Mundi-ról olvastam, hogy a faja kihalófélben volt, így engedték neki, hogy gyerekei lehessenek. Na most ez nekem nem tűnik igazán adekvátnak. Ahsoka-ról olvastam vmi fogatversenyző iránti heves szerelmet. Na az a sztori se nyűgözött le igazán... (Aki játszott a Mass Effect szériával az tudhatja, hogy ott nagyon komoly hangsúlyt fektettek minderre. A sztoriba beleszőtték a fontosabb idegen fajok eredetét, történelmét, jellemvonásait, tulajdonságait, így sokkal jobban be lehetett lőni mire számítson az ember. Emellett az érdeklődők még a kódexek bejegyzéseit is böngészhették, ahol nyersebben össze voltak foglalva a dolgok. Persze az egy modern PC játék, amely a semmiből épített fel egy új világot, nehezen összehasonlítható a SW-szal, amely egy jóval régebbi filmtrilógián (és az általa vázolt világon) alapszik. Csak érdekességképp jegyeztem meg.)

Ez így igaz. Csak azt nem szeretném, hogy hosszabb távon kelljen felesleges és oda nem illő szerencsétlenkedéseket látni bizonyos jelenetekben. A TCW ilyen szempontból elég jól megtalálta az egyensúlyt. Az átlagos epizódokban épp annyi ilyesmi van, amennyi kellően színesíti a sztorit és elkeni a feszültséget. Emellett 1-1 szál erejéig főszereplővé válhat mondjuk pár droid vagy Jar-Jar jellegű karakter is. Ennél több szerintem a Rebels esetében sem indokolt. Az új trilógiánál meg pláne nem.

Tartok tőle, hogy de...

Ha nem kerül elő egy újabb "Jar-Jar", akkor igazából bármi jöhet.

És aztán lett belőle bármi is? Tudtommal szabotálták ezen tervét. Láttunk bármi olyat a klasszikus trilógiában, ami arra utalt volna, hogy a Birodalomnak Erőhasználó ügynökei lettek volna? És a prequel-ben arra utaló jeleket, hogy Sidious ilyeneket akart volna beszervezni? Szerintem semmi. Azért ez lett volna olyan fontos kérdéskör a Saga szemszögéből nézve, hogy legalább utalás szintjén előkerüljön valaha, nem? Amúgy pedig a TCW-ből sem rémlik, hogy Sidious pontosan ilyen ügynököket akart volna nevelni a csecsemőkből. Olyasmit mondott, hogy lesznek Erőhasználó szolgái, de ugyebár a terv már az elején befuccsolt és azóta nem került újra elő. És mi hol mondtunk olyat, hogy szerinted nem volt az? Amúgy szerintem lovag szintű volt. Ha Obi-Wan az volt az Ep.1 végén, akkor Ahsoka miért ne? Obi-ról se sokat tudtunk meg a képességei terén. Legyőzte őt az, aki a mesterét is, aztán egy ügyes trükkel végül ő kerekedett felül. Ez szép dolog volt, de nem látom a drámai fölényt egy Ahsoka-val szemben. Mondjuk jóval idősebb volt, ez tény. Bár állítólag elég későn is kezdte. Jó pár mestert vagy lovagot láttunk érdekesen "lebőgni" bizonyos helyzetekben. Szerintem kicsit túlértékeled az átlagos jediket. Lovagnak, de még mesternek lenni se egyfajta különleges kiváltság volt, hanem természetes szint, állomás a karrierben. Elég sok jedi volt, köztük sokan igen magas rangban. Nem arról van szó, hogy lézengett 18-20 mester a galaxisban meg mondjuk ~100 lovag. Eleve aki már nem volt padawan, abból lovag lett. Igazából a lovag pontosan az átlagos jedit jelenti, aki nem igazán kiemelkedő, de már nem tanítvány, ugyanakkor ő sem érett még a tanításra. Ez tetszik. Bár inkább tininek mondanám, mint kamasznak. Annál talán már komolyabb így a TCW végére. Bár nem vagyok tisztában a togruták egyedfejlődési ciklusaival.

Valóban szörnyű dolgok tudnak megtörténni. Sajnos egyik napról a másikra pillanatok alatt romba dőlhet az élet, és sokszor tenni se lehet ellene. Én ugyan nem ismerem Rog-ot, de további kitartást és lelkierőt kívánok a megrázkódtatások feldolgozásához. Vannak sebek, amelyek sosem gyógyulnak be és örökre viselnünk kell őket. És bizony ehhez több erő kell, mintha megpróbálnánk eltüntetni őket. Reméljük, hogy akár az ezen közösséghez való tartozás és aktív részvétel is segíthet a pszichés felépülésben.

Meg (ahogy említettem is) ki kellett várni a hullámok csillapodását. Még így se vártak eleget, mert Jabba simán leleplezte a manővert. Szóval vagy megneszelt vmit, vagy nem voltak elég felkészültek a másik oldalon. Luke pedig nemcsak összefabrikált egy fénykardot, de látványosan sokat fejlődött minden tekintetben. Ez nem megy egyik napról a másikra. Pláne, hogy közben a Szövetségnek is akadt más dolga, mint Han-t hajkurászni.

Ebben konkrétan egyébként most egyetértek "Csak 1 rajongó" kollégával. Mármint, hogy egy Erőérzékeny sokkal hamarabb fogja megérezni a zavart vagy a konvergenciát az Erőben, mint egy bmilyen képzettnek mondott (Erőt nem ismerő) laikus. Olyan ez, hogy nehezen lehet megtanítani vkit mondjuk a szerelemre. Ha egyszer vki nem Erőérzékeny, akkor lehet mindenféle trükkel képezgetni, de abból maximum látszatsiker lesz. Még egy képzetlen 5 éves Erőérzékeny gyerek is hamarabb fog megérezni ilyeneket, mert neki van rá dedikált érzéke, képessége. Az ügynök meg legfeljebb megpróbál ebből-abból következtetni. Az pedig, hogy egy Erőérzékeny nem fedezi fel az Erőkoncentráció középpontjában lévő személyt, az nem azt jelenti, hogy akkor egyik sem, egy kiképzett laikus meg igen. Sidious se tudta kibogozni a Dagobah sötét Erőfüggönyéből, hogy ott lapul mögötte egy Yoda, pedig nem volt amatőr. Aligha oldotta volna meg a feladatot holmi droid vagy ügynök. Eleve nem tudom honnan gondolod biztosra, hogy Erőérzéketlen ügynököket képeztek ki és ők vadásztak a jedikre. Én ezt mindig úgy képzeltem el, hogy Vader szerepe volt a döntő ebben, az általad is említett ügynökök pedig csak bejelentésekre személyesen kivonultak és felmérték a terepet. De nem az Erő alapján buktatták le a jediket, hanem mondjuk az alapján, hogy az illető sziklákat hajigál telekinézissel. Utána pedig ment Vader a csapatával és lemészárolta őket. Vagy esetleg arra gondolsz, hogy Erőérzékenyeket képzett ki a Birodalom erre a célra? Mert ez még valószínűtlenebb az előzmények és következmények tükrében. Ahsoka amúgy minden bizonnyal a legtehetségesebb padawan-ok egyike lehetett. Több utalás is volt arra, hogy nagyon fiatalon került mesterhez és nem véletlenül őt adták Anakin-nak. Később is több ízben említik kivételes képességeit és fejlődési ívét. Azért ne várjunk el egy padawan-tól irreális dolgokat. Persze, hogy nem vert le nála jóval magasabb szinten lévőket, de ez természetes. Már a tisztes helytállás is bravúr. Ugyanis nála sokkal fejlettebb és képzettebb, tapasztaltabb jedik is áldozatul estek azoknak, akikkel szemben kiállta a próbát. Anakin mit művelt Dooku ellen (Ep.2)? Pedig ő volt a Kiválasztott és (már akkoriban) idősebb is volt Ahsoka-nál. Ahsoka egyedül Barriss-szel szemben maradt érdekesen alul. Ők korábban még együtt voltak padawan-ok, aztán Barriss látványosan legyőzte. De itt is megjegyezném, hogy Ahsoka nem volt épp friss és elég rossz állapotban volt (mentálisan és fizikálisan is). Obi-Wan se volt túl fitt a robbanás után, vagy Anakin se a "megrázó" élménye után.

Valószínűleg ki kellett dolgozni a taktikát, várni a kedélyek megnyugvására és a megfelelő pillanat elérkezésére. Én azt szűrtem le, hogy közben Luke érettebb és jobb jedi lett, készített is egyedül egy új fénykardot, ill. Lando beépült Jabba palotájának őrségébe (vagy legalábbis vmilyen pozíciót fogott ott). Ehhez nyilván idő kellett. Nem állíthattak oda Han elfogása másnapján mindannyian parádézni. Ne feledjük, hogy eredetileg nem az lehetett a terv, ami aztán lett belőle. Bár látszólag több eshetőségre is készültek, de talán nem centizték volna ki ennyire alapból.

Tehát akkor csak el kéne ezen gondolkodnia, nem? Lényegében én is ezt fejtettem ki. Naiv volt, mert folyamatosan (az első perctől kezdve) elfogadott minden elsőre kézenfekvő lehetőséget és nem volt hajlandó a dolgok mögé nézni, megpróbálni kicsit megnyugodni, gondolkodni, értékelni a helyzetét és ebből kikövetkeztetni a potenciális megoldást. Persze ez nagyon nehéz feladat, emberes kihívás. De egy jó jeditől ez már elvárható. Ha ezt a leckét megtanulja, akkor bőven megérett a lovagi címre. Anakin-nal kapcsolatban lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam. Akkor úgy mondom, hogy nem feltétlenül a mesterében rendült meg a bizalma, hanem abban nem bízott, hogy ő tud neki segíteni. Van különbség a kettő közt, de ha belegondolunk, akkor nem sok. Először kifakadt azon, hogy Anakin nem is próbál meg neki segíteni. Elvégre azt hitte ő tette oda neki a kártyát, de kiderült, hogy nem. Ebből azt vonta le, hogy mestere nem törte össze magát a segítségnyújtásért. Aztán ezt nagyjából rendezték, de Ahsoka nem azt tette, amire Anakin kérte, ellenszegült és a saját útját járta. Jól tette? Lehet. Bízott Anakin-ban? Részben. Ha teljesen bízott volna benne, akkor szót fogad. És itt jön a képbe Barriss. Ugyanis neki se voltak jobb lehetőségei, mint Anakin-nak, Ahsoka mégis mindent elfogadott tőle. Pedig több utalás is volt rá, hogy túl sokat tud a kis barátnője, olyanokat, amiket nem tudhatna. Ahsoka-ban viszont vagy nem merült fel a kétely, vagy nem foglalkozott vele. Ez adja az egész helyzet perverz mivoltát. Akikben bízott, kb. fordított sorrendben tette, mint kellett volna. Ventress-t is azért hoztam fel, mert ezt a fonák helyzetet tökéletesen képviseli. Az elején nem bízik benne, csak kötnek egy megállapodást. Folyamatosan kerülnek egymáshoz közelebb és egyre jobban megértik egymást. Amikor már Ventress bizonyított (pl. a klónok esetében), akkor megint jön a baj és Ahsoka rögtön elfogadja a látszatot és Ventress-t teszi felelőssé mindenért. Először tehát lepaktál egy szerinte köztörvényes bűnözővel, majd amikor kiderülnek annak értékei és "lojalitása", akkor elfordul tőle. Én nem akarom Ahsoka nyakába varrni az egészet és nem hibáztatom a tetteiért, mert nagyon kemény és valószínűtlen megpróbáltatásoknak volt kitéve. Csúnyán elárulták többen is. Ettől függetlenül a hibák még hibák maradnak, amiket ki kell értékelnie és tanulnia kell belőle. Ettől lesz jobb jedi (ha a Rendnek ugyan már sose lesz újra tagja) és jobb "ember". Ettől ér a csúcsra a karakterfejlődése. Ha viszontlátjuk később, akkor én egy ilyen 'Soka-t szeretnék látni, nem pedig egy olyat, aki akár csak egy percig is elhisz olyan bullshit dumákat, mint amiket Barriss vagy Palpi mondott. Ugyanis ez pontosan azt jelentené, hogy ugyanabba a folyóba lép újra, ami már egyszer elsodorta. Tehát a látszólag legegyszerűbb megoldást szó nélkül elfogadja a gondolkodás helyett.

Akkor ezek szerint az ismerőseim és a máshol olvasott hozzászólások szerzőinek 90%-a abból a 10-ből kerül ki. Amúgy félreértés ne essék, én egyáltalán nem pocskondiázom Erősst. Nem szándékom rossz embernek beállítani vagy ilyesmi. Sok átlagos embernél volt ő pozitívabb karakter. Ugyanúgy voltak hibái, mint másoknak, nincs ezzel gond. Pusztán úgy gondolom, hogy mindezeket nem kéne eltussolni és csodálatos hősként bemutatni. Ennyi és nem több.

Donáttal értek egyet, mint az ki is derült korábban. A gyerekekről: Nem akarok nagyon mély pszichológiai dolgokba belemenni, de ez az "amiről nem tudsz, nem hiányzik" dolog nagyon necces téma. Nagyon sokat filóztam már azon, hogy a vakok közül melyik típusnak rosszabb: aki valaha látott és később vakult meg, vagy aki eleve úgy született. Arra jutottam, hogy belülről annak jobb, aki sosem látott, hisz neki úgy természetes a világ és nem tudja miről maradt le. Ugyanakkor pontosan ezért szörnyű "külsősként" belegondolni abba, hogy vkinek egy ilyen csodálatos dolog nem adatott meg és még csak nem is érzi mit veszített. Könnyen lehet, hogy mégis ez a rosszabb. Mi köze ennek Erőss gyermekeihez? Azt hiszem nem kell túlmagyaráznom az analógiát. Ha megértik mit veszítettek, akkor nincs miről beszélni. Ha nem, és sosem fogják közvetlen érezni az apa hiányát, akkor az tán szörnyűbb. Ez mentené fel a felelőtlen embert? Meghalhatott volna éppen 8 év múlva is, amikor már a gyerekek kamaszok, nagy szükségük lenne az apjukra és fel is fogják a történteket. De ez részletkérdés. A sikerekről és hősiességről: Nem túl jó egy ilyen embert példaképnek és hősnek beállítani. Csakis saját magáért csinálta, amit csinált, a saját életének valóban hőse volt, ahogyan sokan mások is. Remek teljesítményt tett le az asztalra, az egyik legjobb volt a "szakmájában". De pl. egy zseniális örömlányt vagy rúdtáncost, játékgépest is ekkora tisztelet övez? Az, hogy lábak nélkül is élte tovább az életét és nem mondott le semmiről, becsülendő. Ezért maximális tiszteletet érdemel. De ilyen emberekből (sajnos) sok van. Sokszor ki is emelik őket itt-ott. Őket többre tartom, mert a saját korlátaikat és szeretteiket is tisztelik, felelősségteljesebb emberek. A halott társakról: Nem az én ötletem volt. Íratlan törvényként emlegetik ebben a sportban az említett mentalitást. Ha én társaimmal indulok neki egy túrának és nélkülük térek vissza, akkor hogyan történhetett meg, hogy mégsem hagytam őket hátra meghalni? Ezek nem vadidegen emberek voltak, akik mellett elmegyek az autópályán, mert nem tudom mi történt és "biztos már hívtak segítséget" vagy árokparton fetrengő fiatalok, akik "nyilván mákrészegre itták magukat és holnap reggel fájó fejjel jót röhögnek majd az egészen". Ők elvileg a társai voltak és kölcsönösen feleltek egymásért. Persze szétválhattak bármi miatt és tényleg lehet, hogy semmi köze a társai halálához, de azért gyanús az eset. Nem zörög a haraszt... Nem véletlen indulnak csapatban az ilyen helyekre, nyilván együtt akarnak maradni. Mégis rendszeresen foghíjasan térnek vissza. Felelősségre meg hogyan vonhatnák őket, amikor mondjuk 2-en libikókáznak a halállal vhol a világ elszigetelt zugában 8 km magasan... Úgyse derül ki soha mi történik az ilyen helyeken, csak a legendák maradnak. Az egész esetről: Nem véletlen hoztam fel a rakétaautó esetét vagy a falnak rohanást. Más fórumon olvastam példaként a benzinnel átitatott ruhában tüzes karikán való átugrálást. De sok Darwin-díjas esetnél játszott főszerepet a hegymászáshoz hasonló agyabeteg kihívás és kíváncsiság kielégítése. Vagy Jackass, Dirty Sanchez, stb.. Előbbieket szimpla őrülteknek tartjuk, míg bizonyos "extrém sportok" űzőit hősöknek. Sajnos nem érzem az érdemi különbségeket.

A tűzoltó? Nem, egészen más a helyzet. Miért? Mert ő nem a saját szórakoztatására kockáztatja az életét, hanem mások megmentéséért. És nem hagy meghalni másokat a saját élete mentéséért, hanem pont azt kockáztatja másoké megmentéséért. Azért ezek nagyon fontos különbségek. A katona? Ha teszem azt beáll vki a seregbe védeni a saját hazáját, az megint más dolog. De pl., aki kimegy a világ másik felére (lásd Afganisztán, Irak, stb.), ahol amúgy semmi keresnivalója nincs és szétlöveti magát, az meg is érdemli. Ez igaz, ebben egyetértek. És természetesen RIP, amennyiben valóban meghalt (sajnos szinte 100%). Természetesen bárhol bármikor beüthet a baj. Egy sakkozóra is rászakadhat a mennyezet. Focisták is nem kevesen haltak meg a pályán (és azon kívül). Csak azért kicsit más a veszélyességi faktor. Volt az az ember, aki egy rakétát szerelt az autója hátuljára. Na kb. ami a különbség az ő esete és az autóversenyzőé között, az a különbség egy "egyszerű" extrém-sportolók és az Erőss-félék között. A példaértékűvel vitatkoznék, a többi igaz lehet. Nem mondtam egy szóval se, hogy ne lett volna ehhez joga. Csak ne kelljen már nemzeti hősként és mártírként tisztelni a saját döntései miatt. Pláne, hogy ő maga is többször elmondta, hogy tisztában van a kockázatokkal és azért mászik, hogy vagy csodát tegyen vagy meghaljon. Ennek aztán semmi köze az egészhez. Lehetett volna német, ukrán vagy kongói, a helyzeten nem változtat. A felsége más tészta, ahogyan írtam is. Abban maximálisan egyetértek, hogy sokkal jobb ember volt Erőss, mint akik csak úgy lelépnek a gyerekeiktől. Egy lapon se lehet említeni őket. Ettől még nem lesz szép dolog az se, amit ő leművelt. Na épp ez az amiről beszéltem. Ez egy ilyen "sport", ahol hagynod kell megdögleni a másikat. Ez az, ami nekem nem fér bele semmilyen normális és erkölcsös világképbe. Van olyan, hogy rákényszerülsz arra, hogy végignézd vki haláltusáját és nem tudsz neki segíteni. De hogy vki önszántából keresse az ilyen helyzeteket, az szerintem nem normális. Az meg külön nonszensz, hogy mindenki csak Erőss-ről beszél, amikor volt ott vele egy másik ember is! Meg előtte is otthagyott már pár embert maga mögött, mégis ő volt a hős, mert hazatért. Most mártírt csinálnak belőle, a többi áldozat meg el van felejtve, nekik nem jár a tisztelet és megbecsülés.

Ez mind szép és jó. De egyrészt nem érzem, hogy cáfolná az öncélú kamikaze karaktert. Másrészt pedig majd magyarázzák ezt a gyermekeinek, amikor már vagy 10 évet éltek le apa nélkül. Vagy azok családjainak akiket hagyott meghalni az útjai során. Mondom, ha egyedül csinálja, akkor ám legyen, elvégre mindenki ura a saját életének. Vannak szerettei, akik ebben támogatják? Legyen. De a gyerekvállalás más kérdés, komoly felelősséggel jár. A médiát pedig szintén nagyon negatív szereplőnek ítélem meg, hogy egyáltalán foglalkozik ilyen témákkal, mint az e fajta hegymászás. Példaképként állít be ilyen embereket, akik nem jobbak egy rossz drogosnál. Vannak szép és értelmes kihívások, amiket lehet vadászni az életben (pl. igazi sportok). Megvannak a hétköznapok hősei is, de nem az ilyen figurák.

Bármennyire is lelketlenségnek tűnik, de én nem tudom sajnálni az illetőt. Egyáltalán nem tartom példaértékűnek a "pályafutását", sőt kifejezetten felelőtlennek és betegnek találom. Egyrészt ez a fajta mászás nem sport, még extrém sportnak se fér be nálam. Ez egyszerűen a sors és a természet öncélú és felesleges kísértése. Vannak veszélyes sportok, ahol meghalhatnak az emberek, de mondjuk falnak rohangálni fejjel nem tartozik ide. Én az olyan szenvedélybetegségek csoportjába tudom sorolni az ilyen "sportokat", mint a kártyajátékok, drogozás, alkoholizmus, stb.. Csupa öncélú beteges függőség, amely felemészti az értelmes gondolkodást. Másrészt szórakozzon ilyenekkel az, aki vagy egyedül él, vagy csak olyan családtagjai vannak, akik elfogadták a szenvedélyét. Konkrétan ne csináljon gyereket az, aki ilyen életmódot akar folytatni. Erőss esetében az asszony is hegymászó volt és elfogadta a férje hóbortját. Ez egyfelől szép dolog, másfelől így kénytelen elfogadni a jelenlegi sorsát, mert ez benne volt a pakliban. Ha vki eltűri a nője drogozását, akkor ne csodálkozzon ha egyszer túladagolja magát. Vállalták a veszélyt, így jártak, kellemetlen. Azonban a gyerekeket mérhetetlenül sajnálom, mert ők abszolút nem tehetnek arról, hogy ilyen felelőtlen és nemtörődöm szüleik vannak. Nőhetnek fel az apjuk nélkül, mert az nem tudott megülni a farán és felelős családapaként viselkedni. Az anyjuk meg nem volt hajlandó meggyőzni a férjét. Csak azt tudnám, minek gyerek az ilyeneknek... Harmadrészt hallottam olyanokról, hogy rendszeresen elhagyta a társát útközben. Effektíve hagyta meghalni őket, mint holmi kutyákat, azért hogy mentse a saját bőrét. Most is elvitt magával egy "tacskót" és állítólag (talán spanyol megfigyelők szerint) már a csúcstámadásnál nem volt vele az arc. Ha mindez igaz, akkor nemhogy nem példaértékű sportember, de majdhogynem egy gyilkos. És sokak szerint az összes mászó ilyen, mert ez egy ilyen sport. Vagy segítesz a másikon és te is ott maradsz, vagy ha élni akarsz, akkor simán elsétálsz a haldokló társad mellett. Valószínű, hogy a többség ezt tenné, csak akkor nem kell az ilyen helyzeteket keresni. Amúgy a lábának elvesztésének feldogozása, a rehabilitáció és az aktív mozgás és teljes élet lehetőségének fel nem adása valóban példaértékű, ebben nagyon tisztelem. Másban sajnos elítélendőnek tartom.

Igen, de engem pontosan a formátum érdekel inkább, kevésbé a játékidő. Nyilván ha az embernek megvan az adott évad összes része, akkor nem fontos ez, mert úgy nézi, ahogy akarja. Anno nekiültem és ledaráltam egy-egy évadot naponta. Nem izgatott hol vannak a részek végei, mert úgyis jött a következő. Jó, ez így nem igaz, mert nem örültem a sűrű szüneteknek, amikor is kiestem egy kicsit a sztoriból. Pláne akkor volt ez gond, amikor egy szálat folytattak és jött 20 percenként az 1-2 perces visszatekintés és hasonlók. De "élőben" elég problémás várni egy hetet, hogy egy nyúlfarknyi részlettel közelebb kerülj a végkifejlethez. A TCW utolsó évadjánál is mire már elfogyott a popcorn, nem lélegeztem és tátva volt a szám, vége lett az epizódnak és egy hét alatt eléggé kijöttem a hangulatból. Időm meg nem volt arra, hogy az aktuális rész előtt újranézzem az előzményeket. Annyi a lényeg, hogy szerintem kevésbé jelent kihívást a készítőknek ~30 percre tervezni, mint ~20-ra. Sokkal szebb íveket lehet így húzni. A többszálas sztoriknál is egészségesebb a dupla-epizód, mint a tripla. És persze a nézőket is jobban kielégíti ez a modell.