Ma unalmamban elkezdtem írni egy kis történetet, egyelőre a bevezetéssel vagyok kész.
Az ereklye
Már senki nem tudta, hogy mikor kezdődött, de egyszer csak, először még csak a keleti hegyeken túli birodalmak, elkezdtek egyesével elbukni. A menekültek, és kereskedők, akik egyre nyugatabb felé menekültek szörnyű pusztításról adtak híreket. Teremtményekről, amiknek a létezésére még Aubredus nagy könyve: A tizenhét birodalom összes teremtménye és bestiái, című munkájában se volt bizonyíték. De a pusztító hordát nem tudták még megállítani. Valária birodalmának eleste után, a megmaradt tizenkettő birodalom uralkodói összegyűltek, Harmonneon városában, hogy szövetségre lépjenek. Nagyobb esélyt láttak a győzelemre így, mintha egyenként, a maguk útján harcoltak volna. Felállították az ismert világ legnagyobb közös seregét, aminek létszáma meghaladta a hétszázezret. Kialakították a keleti hegyekben a Civilizáció Erődjét. Ez a monumentális struktúra volt hivatott megvédeni az embereket. De minden erőfeszítés hiába volt, az erőd elbukott, a hatalmas sereget pedig a Vollenhaim mezején vívott csatában, amely hat napon és öt éjszakán tombolt, legyőzték. Nem volt már erő, amely képes lett volna megálljt parancsolni a pusztítás sötét seregeinek. Az emberek közt eluralkodott a káosz és a kétségbeesés. Ezrek menekültek el otthonaikból, mind nyugatabbra, de voltak akik bevárták a végzetüket, és egy utolsó, hősies, de ám hasztalan harcot vívtak még meg az ismeretlen fenevadakból álló sereggel, ami feldúlt mindent, ami az útjába akadt. Nem maradt már király, nem maradt ország Eranész kontinensén, csak a kicsiny, a tenger partján fekvő Dunea. Duneát a határait fal vette körbe, amit még hatszáz évvel ezelőtt, a megromlott varázsló serege, Zarameon hadai ellen vívott háborúban emeltek. Bár a nagy harcok akkor elkerülték a kis országot, most egy szinte végtelennek tűnő sereggel kellett szembenéznie a falakon állomásozó hadaknak. Egyetlen reménye maradt X. Izaleon királynak, egy ősi prófécia, ami az első kor hajnalán íródott, egy világban, ahonnan ki lett irtva a mágia, és a varázslás, csak egy elveszett ereklye jelentett már csak reményt. A Dicsőség Pörölye, amit az első emberi birodalom királya kovácsoltatott meg, az azóta elsüllyedt, Iceria szigetén a legjobb acélból, és amit a király mágusai ruháztak fel a Fény hatalmával. Ez a történet, ezen ereklye felkutatásának történetéről, és a gonosz seregeivel vívott legnagyobb harc krónikájáról szól. Egy emberről, aki az emberek maradékának reménye volt. Aureliosz-ról.
