kolmilan

Hát igen, úgy biztos nehezebb, hogy nem vagy transz. Mikor ezen interjúk nagy része készült, még nem comingoutoltak, ezért nem beszéltek erről, sőt, titkolni próbálták. Lanát végül egy újságcikk "buktatta le" 2007-ben. De azt hiszem, az már régóta köztudott volt, hogy Switch a forgatókönyv korai változatában nemet váltott volna a Mátrixban, és ezt a stúdió nyomására kivették. Ha érdekel a dolog, itt van még egy Twitter-thread idézetekkel. Jaj, és a legviccesebb, hogy a piros pirula, az alt-rightosok kedvenc motívuma valamiért nagyon hasonlít a 90-es évek végén legelterjedtebb ösztrogéntablettára, a Premarinra: Nekem ez egy kicsit túl sok véletlen egybeesés. Főleg, úgy, hogy a 90-es évek végén Wachowskiék már masszívan "küzdöttek" ezzel a dologgal.

A videó címe: "Mátrix: Egy másik nézőpont". A végén el is mondja a készítője, hogy ez csupán egy lehetséges interpretációja a filmeknek. Egy a sok közül. Lilly is mindössze az alkotói szándékokról, motivációkról beszél a videóban, ami a (megjegyzem, elég sz*r) indexes cikket ihlette. Nem azt mondja, hogy "mostantól ezt így kell érteni, és kész". A művészet lényege, hogy a műveket ezerféleképpen lehet interpretálni, pl. a Star Warsot is inspirálta a vietnámi háború. Ez nem elvesz, hanem pont, hogy hozzáad a művek értékéhez. Ne keress ott is konfliktust, ahol nincsen.

Hát hogy annyira nem eredeti a film, hogy a zenéje is másolva van, meg hasonlók.

Szapulták is emiatt szegény Hornert anno.

Speier Dávid magyar címet adott a The Mandaloriannek.

Boldog szülinapot, @MissKarrde!

Köszönöm szépen mindenkinek, @Ody Mandrellnek pedig utólag is boldog szülinapot

Figyi, ha jobban értesz hozzá, nyugodtan add be az önéletrajzodat az Eurobarometerhez, szerintem elég jól fizetnek.

Akinek nem inge, ne vegye magára. Nem azt mondtam, hogy minden játékos náci, hanem hogy "elég nagy részük". Bizonyítékért elég csak megnézni az IGN-cikkek kommentjeit facebookon.

Ha valaki zsidózik, b*szd ki nyugodtan. Bár a gémereket elnézve sanszos, hogy bedurciznának ezen, elég nagy részük náci sajnos. Ha gondot okoz, hogy valamit ilyen szempontból korrekten írj meg, nyugodtan írj rám, én szívesen segítek. A Cyberpunk 2077-tel kapcsolatban valószínűleg még lesz ilyen problémád bőven. Még szerencse, hogy a magyar nagyon semleges nyelv, tehát csak arra kell figyelni, hogy ne használd a férfi/nő szavakat. Viszont a kérdésem a mindennapi életre vonatkozott, bulikra, ismerkedésre, nem online cikkek írására.

Furcsa, de bennem egyáltalán nincsenek ilyen félelmek. És az utolsó mondatodban leírtakat egyáltalán nem tapasztalom a mindennapi életemben. Ti igen? Utánanéztem (helyettetek ) a felméresnek. Nem találtam olyan grafikont, amin az összes adat látszik, úgyhogy meg kell elégednetek a kivonatommal. Forrás Kérdés: Néhányan azt gondolják, hogy a beleegyezés nélküli szexuális aktus bizonyos helyzetekben igazolt lehet. Mit gondol, ez érvényes a következő körülményekre? (TÖBB VÁLASZ LEHETSÉGES) Részegség vagy drogos állapot - 24% Önkéntesen hazamenni valakivel, például egy parti vagy egy randi után - 20% Kihívó, provokatív vagy szexi ruha viselése - 21% A "nem" nem egyértelmű közlése vagy a nem egyértelmű fizikai visszavágás - 14% Előzetes flörtölés - 19% Ha valakinek sok szexuális partnere van - 18% Egyedül sétálás éjszaka - 18% Ha a támadó nincs tudatában annak, mit tesz - 4% Ha a támadó megbánja, amit tett - 3% A fentiek közül egyik sem - 50% Nem kíván válaszolni - 1% Nem tudja - 2% 1 046 interjú, 2016.06.04-13-ig A jelentésben szépen le van írva, hogyan végezték az interjúalanyok kiválasztását, és hogyan tették fel a kérdéseket. Ennél konkrétan úgy, hogy felolvasták az első kérdést, majd a körülményeket egyesével, és igen/nem választ kellett adni.

Ja, ezek a jobboldali média által felnagyított szélsőséges esetek. Mint amikor van 2 bőrtangás fickó a Pride-on a tízezres tömegben, és másnap az ő fényképük virít a 888-Magyar Nemzet-Pesti Srácok címoldalán. Akit elítélnek valamiért, és letölti a megérdemelt büntetését, azt utána élete végéig bűnözőnek nevezhetjük? Hát én eddig csak ilyen bulikban voltam, de nem tudom, te milyen bulikba jársz. Amúgy ez, hogy ezt ennyire normálisnak tartjuk, ez is mutatja, hogy mennyire elterjedt a szexuális erőszak. Bár ez nem meglepő, egy olyan országban, ahol az emberek 47%-a szerint elfogadható a nem kölcsönös beleegyezésen alapuló aktus, ha az egyik fél részeg vagy drogos állapotban van, kihívó, szexi ruhát visel, nem közli egyértelműen, hogy „nem”, vagy nem vág vissza fizikailag, vagy esetleg azért, mert önkéntesen hazament valakivel egy parti vagy randi után.

Amint látom, beismerte a dolgot, és bocsánatot kért. Ja, és nem csak leitatta a nőket, hanem fogdosta is őket. Ez viszont szerintem is túlzás, és remélem, tud belőle csinálni egy jó szaftos munkaügyi pert.

Pedig a tabuk döntögetése ma is folytatódik - sokan fedezik fel, hogy az identitásuk bonyolultabb, mint hogy a "férfi" vagy "nő" szóval le lehessen írni. A poliamória is egyre inkább elfogadottabbá válik - miért is ne élhetne szerető kapcsolatban 3 vagy 4 ember? Természetesen, ugyanúgy, mint korábban, ez komoly ellenállásba ütközik. Szeretnék hallani egy ilyen szaftosabb poént. Az 1968-as diákmozgalmak sok mindenben hasonlítottak a mostani tüntetésekre. "Közelharc vette kezdetét a hatalom és a lázongó ifjúság között, a város hadszíntérré vált, barikádok és felszedett utcakövek, betört kirakatok és kiégett autók uralták a képet. A rendőrökkel való összecsapásban több százan megsebesültek, a letartóztatottak száma megközelítette ötszázat." "a diákok felgyújtották a tőzsdét, a kapitalizmus "templomát"" Amennyire tudom, a vietnámi háború elleni tüntetések sem voltak békések. Szerencsére egyre többen átlátnak a szitán, és veszik észre ezeknek a gesztusoknak az ürességét. Például egyre többen szólalnak fel a "rainbow capitalism" ellen. Ez a fogalom azt jelenti, hogy azok a cégek, amik egyébként egy szalmaszálat se tesznek keresztbe az LMBTQ-jogokért, a Pride hónapban szivárványosra festik a közösségi médiás profiljaikat, és kamiont szerveznek a felvonulásra, stb. - hogy reklámozzák magukat.

Én is örülök, hogy végre közös pontra jutottunk Azzal is egyetértek, hogy fogamzásgátlóra van szükség. Sajnos a katolikus egyház, ami rengeteg segélyt nyújt Afrikának, eddig mereven elzárkózott a fogamzásgátlók terjesztésétől. Viszont szerencsére változni látszik az álláspontjuk. Sajnos a rendszer lényege, hogy minden alternatívát nevetségesnek/megvalósíthatatlannak állít be. Szerintem nem szabad ilyen könnyen lemondani az alternatívákról, főleg abba belegondolva, hogy kinek áll ez az érdekében… Természetes, de ilyenkor te válsz agresszorrá, abban a pillanatban, amikor a jogos önvédelmen felül cselekszel. Viszont a zsidók sárga csillaggal való megjelölése komoly életminőségbeli problémákat okozott nekik, ami nem hasonlítható össze azzal, hogy más a logó a kecsapon. Nem is várok el 100%-os sikert, ez csak az ideál, amihez mérem magamat. Nyilván semmit sem lehet 100%-osan elérni, de célok kellenek, amiket ki kell tűzni. A szexuális forradalom ma is folytatódik (lásd LMBTQ-mozgalom). A hippiket annak idején ugyanúgy ócsárolták, ahogy te teszed ezt most a tüntetőkkel. De, teljesen komolyan gondolom. A cégek nagy része csak meg akarja lovagolni a tüntetéshullámot, hogy jópofizhasson kicsit. Semmilyen következménye nem lenne, ha nem tennék, sőt, a tüntetőket zavarja is - emlékszem, panaszkodtak a Twitteren, hogy a #BlackLivesMatter hashtag alatt egyik nap még hasznos, a tüntetésekhez kapcsolódó információkat osztottak meg Twitteren, a másik nap meg már csak a cégek nyalizását lehetett látni.

Az viszont nagyon vicces, amint lélekszakadva menekülnek, mihelyst megérkeznek a rendőrök.

Évente 8 millió ember hal meg a tiszta ivóvíz hiánya miatt, 7.5 millió az éhezés miatt, 3 millióan oltással megelőzhető betegségekbe halnak bele, 500 ezren maláriába. Ez évente 19 millió megelőzhető halál. Ez a rendszer sem működik. Én mindössze azt mondom, hogy a jó célokat kell kitűzni. Jelen pillanatban a cél a GDP és a profitok növelése bármi áron. Én ennek a helyébe ajánlanám a célokat, melyeket felvázoltam. Nem, de a cégek valamire csak alapozzák ezeket a döntéseiket. Jelen esetben ez gondolom vagy arra alapul, hogy "hú, gyorsan csináljunk valamit, hogy megmutassuk, mennyire nem vagyunk rasszisták" vagy "hú, gyorsan csináljunk valami hülyeséget az antirasszizmus nevében, hogy felháborodást keltsünk és rólunk beszéljenek".

Nem, nem tetszik, sőt, úgy érzem, jó ideje nem megy jó irányba. Szerintem jelenleg a következő prioritásokat kellene célul tűzni az emberiségnek: Megállítani a klímaváltozást, bármi áron, mert (a sütiátnevezéssel ellentétben) ebbe tényleg belepusztulhatunk. Biztosítani mindenkinek alanyi jogon élelmiszert, lakhatást, egészségügyi ellátást és oktatást, ebben a sorrendben, mert ezek szükségesek az emberhez méltó élethez Felszámolni az obszcén módon elfajult vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségeket. Valamint miközben ezeken a célokon dolgozunk, jó lenne, ha végre elfelejtenénk ezt az egész rasszizmus, szexizmus meg *fóbia dolgot, és nem csesztetjük a másikat azért, mert az, ami. Hamis analógia. 1.: A magáncégek szabad akaratukból döntenek úgy, hogy megváltoztatják a termékeik nevét / más színészeket foglalkoztatnak. Ezeket a döntéseiket a közhangulat befolyásolja, ez tény, de arról, hogy mik a tüntetők valós követelései, nem kaptunk hírt. Csak arról, hogy döntöttek a cégek. 2.: ha vannak is ilyen követeléseik, egy diktátor önkényét nem hasonlítanám egy tüntetéssorozat követeléseihez. Érdekes, ebben a fórumban az egyik általam felsorolt esemény sem váltott ki hasonló mértékű közfelháborodást és jajveszékelést, mint a szobordöntögetés / színészcsere / sütiátnevezés. Viszont ha tévedek, nyugodtan mutasd meg nekem a témába vágó kommenteket.

A támadásért egyedül az agresszor felel. Ha ő nem követi el a támadást, nincs semmilyen reakció, tehát az egész esetnek az egyetlen kiváltó oka az ő agressziója. Érdekes, hogy eddig teljesen rendben volt, hogy milliónyi embernek nincs egészségbiztosítása, akinek meg van, az is évekig nyögi (a biztosítás ellenére) a kezelése árát. Vagy hogy rendőrök gyilkolnak embereket, az is tök oké, nem volt semmi látnivaló. Meg az is 100% rendibendi volt, hogy szüleiktől elrabolt gyerekeket zártak ketrecbe a déli határon. De most, hogy szobrokat (azaz élettelen tárgyakat) kezdtek döntögetni, most eljött az apokalipszis! Más lett a rajzfilmfigura hangja és levették a kedvenc filmemet a netflixről!! ÁTNEVEZTÉK A SÜTIT!!! MINDMEGHALUNK!!!

Ezzel végül is egyetértek. Nagyon elterjedt tévképzet ez, hogy a "mások" csak figyelemre vágynak, de nem igaz. A legtöbben csak normális életet szeretnének élni. Viszont a mai világban, főleg Magyarországon igenis lehet büszkének lenni, ha valaki ezt nyíltan felvállalja, mert az ellenséges légkörben szükség van pozitivitásra. Szükség van pozitív példákra, mert általában mindenhol csak a negatívumok folynak. Te lehet, hogy ezt máshogy érzékeled, viszont én saját tapasztalatból annyit tudok mondani, számomra rendkívül fontosak voltak a pozitív példák önmagam elfogadásában. Rajtuk keresztül értettem meg, hogy igazából nincs velem semmi baj, lehet úgy is élni, ahogy én jól érzem magam. Én értem, egyeseket biztos zavar, hogy szerintük "érdemi teljesítmény" nélkül ünneplik magukat emberek, lehet mondani, hogy mindenki kussoljon inkább és éljen szép csendben, de… a te életedben is biztos voltak nehéz időszakok, nem? Te is biztos sok mindent elértél már. Te is megérdemelnéd, hogy ünnepeld magad egy kicsit. Nagyon sokszor látom, hogy valaki arra büszke, milyen keményen dolgozik (és legyen is rá büszke), meg arra is büszke, hogy ezt milyen csendben teszi, és ezért jobbnak gondolja magát annál, aki hangosabb nála. Viszont az, hogy valaki tűr, szerintem önmagában nem erény. Néha van, hogy hallatni kell a hangunkat. Valamiért, valami ellen, vagy csak azért, hogy ünnepeljük, hogy itt vagyunk, és milyen faszagyerekek vagyunk. De most akkor nem értem, én miért beszéljek nagyobb tisztelettel a (szerintem!) homofób ill. transzfób emberekről? Mert megértettem, amit mondtál, hogy az anyjába való elküldésből senki sem tanul, de te magad miért nem alkalmazod ezeket az elveket? Hiszen kontraproduktívak. Szerintem itt az a baj, hogy szinte csak a negatív oldaláról írsz a dolognak, és közben nem említesz pozitívumokat. Ha kicsit árnyalnád a mondandódat, említenél pozitív példákat, akkor talán nem tűnne úgy, mintha mindenkire ráhúznád ezt. Meg… valamiért olyan érzésem van, hogy elég sok düh és frusztráció van benned (ezzel nem vagy egyedül, bennem is), és nem igazán értem, mi okozza ezt. Az irány, amerre a világ halad? Én egy elég multikulti cégnél dolgozok, de még sohasem éreztem, hogy ilyesmitől kellene félnem. Bár az is hozzátartozik, hogy általában elég nyugodt, türelmes ember vagyok, és ha rossz napom van, én inkább magamba fordulok, mint hogy máson töltsem ki. Ezzel egyáltalán nem dicsekedni akarok, én megértem, ha valaki szenvedélyesebb személyiség.

Ezzel én is nagyrészt egyetértek, viszont olyan esetben, amikor valaki rossz munkahelyi légkört teremt, tiszteletlenül viselkedik, akkor (persze figyelmeztetés, érzékenyítés stb. után, ha semmi sem használ) el kell bocsátani. Én azt nem értem, hogy mitől félnek ennyire? Honnan ered ez a páni félelem? Szerintem nem lehet teljes biztonsággal kijelenteni, hogy a jogvédő csoportunk munkája egyenesen ilyen túlkapásokhoz vezet. Ha megtudjuk, mi vezetett oda, hogy valaki bűncselekményt kövessen el, az útmutatóul szolgálhat ahhoz, hogy a jövőben megakadályozzuk a hasonló bűncselekményeket. És ebbe beletartoznak az érzései, gondolatai, logikája is. Épp ezért létezik manapság egy mozgalom a mentális betegségek destigmatizálására. Ha szégyellnivaló, titkolni való dologként gondolunk a mentális betegségekre, az emberek nem merik majd bevallani, hogy nekik ilyen van, nem mernek segítséget kérni. Ha viszont törekszünk arra, hogy leromboljuk az ilyen stigmákat és sztereotípiákat, sokkal több embernek segíthetünk. Én úgy tudom, megmutatták, hogy a buktatás kontraproduktív a gyerekek előrehaladása érdekében, de lehet, hogy tévedek. Viszont nyugodt lehetsz, a csodás köznevelési rendszerünkben már újra lehet buktatni. Mi a különbség a kettő között? Mik ezek a közösségek? A csúszós lejtő egy érvelési hiba. Ezzel azért vitatkoznék, manapság egész jó karriert lehet csinálni abból, hogy "a liberálfasiszta SJW-k el akarnak hallgattatni!" Továbbá nem tudok olyanról, hogy valakinek ténylegesen tönkrement volna az egzisztenciája, és utcára került volna ilyen vádak miatt. Én annyit tettem, hogy rámutattam egy (szerintem) ártalmas sztereotípiára, és megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért nincs valóságalapja. Szerintem jogom van kifejezni a nemtetszésemet. Számtalan példa van rá, hogy bigott, szűklátókörű emberekből elfogadó emberek lettek. Szerintem ők nem lettek instabilak. Összességében úgy gondolom, van igazság abban, amit mondasz, a jogvédők néha tényleg kontraproduktív módszerekkel küzdenek a céljaikért. Viszont az sem segít, ha te hópihének, SJW-nak, gerinctelen féregnek nevezve őket akarod elmagyarázni nekik, mit csinálnak rosszul. Sokkal civilizáltabban is folytathattuk volna ezt a beszélgetést szerintem, és nem segítettek ezek a szavak, mert eléggé felcsesztél velük. Szóval, "practice what you preach" Meg arra is szeretnék rámutatni, hogy a médiába általában a túlkapások, a botrányok, a leghangosabb esetek kerülnek be. A csendes sikereknek sajnos nincs hírértékük.

Mivel nekem válaszoltál, ezért abban a hitben voltam, hogy rólam beszélsz. Pedig ha ismernél, talán megérthetnéd, miért gondolkozom úgy, ahogy. A világot emberek lakják, akiknek vannak érzéseik, és ezek az érzések gyakran befolyásolják a tetteiket. Ahogy lentebb is írtad. Az undorodó emberek nem szintén safe space-t akarnak, csak azoktól a dolgoktól mentesen, melyektől undorodnak? A szólásszabadság nem jelent felmentést a kijelentéseid következményei alól. Ha valaki szerintem homofób kijelentést tett, akkor nekem jogom van elmondani, hogy szerintem ez homofób. A homofóbiának van egy definíciója, én érvelhetek, hogy szerintem miért homofób, amit mondott, aztán vagy igazam lesz, vagy nem. Az pedig, hogy ő ez után nem kap munkát, mert nem hajlandók foglalkoztani a kijelentései miatt, a magánügye. Vagy kényszerítsük a cégeket, hogy adjon neki munkát? Mi lesz ilyenkor a kapitalizmussal? Megfigyeléseim szerint a seggfejek gyakran azzal takaróznak, hogy "csak őszinték", csak "kimondják az igazságot". Pedig ki lehet mondani úgy is az igazságot, hogy nem sértesz meg másokat. Az állításaid tartalma attól még nem sérül. Nem tudom, hallottad-e, pár éve újra kiadták a Mein Kampfot, de bőségesen ellátva jegyzetekkel. Szerintem a problematikus filmekkel is ezt kellene tenni, jegyzetekkel ellátni őket (mint ahogy tették ezt egyes régi filmek DVD-kiadásán). De manapság ezek a "túlkapások" egyértelműen a PR-katasztrófától, negatív cikkektől tartó cégekhez köthetők, ők veszik le az ilyen filmeket a videótáraikból. Újfent: ez egy magáncég döntése, lehet ellene tiltakozni, valaki biztos indított már petíciót, amit aláírhatsz. Tessék ellenkampányt indítani! Egyébként azt sem tartom kizártnak, hogy marketingcélból cselekedtek így, mert rengetegen beszélnek róluk emiatt. De nem azt mondtad feljebb, hogy az érdemi diskurzus halála, ha az emberek mindenbe az érzéseiket látják bele? A transzfób, homofób, stb. emberek érzései jobban számítanak, mint az, hogy engem bántanak? Én sem tehetek arról, hogy ez nekem fáj. Igen, el lehet nyomni a fájdalmakat, de ha nap mint nap ez köszön vissza, akkor akár komoly depresszióhoz, öngyilkos gondolatokhoz is vezethet. Viszont ha ők megpróbálják elnyomni az undorukat, akkor csak jobb lesz nekik, mert az igazán fontos dolgokra koncentrálhatnak, nem arra, hogy más hogy öltözködik meg hogy néz ki.

Köszönöm, sikerült egy hsz-ben szinte mindent összefoglalnod, amitől undorodom az emberektől. De nagyon örülök, hogy ennyire biztos vagy magadban meg a véleményedben. Bizonyára olyan tájékozott vagy, hogy jobban ismersz engem, mint saját magam. Ilyenkor hol az érdeklődés a másik iránt, a nyitottság, a kompromisszumkészség, amit mindenki annyira hiányol? Attól undorodsz, ami szokatlan. Attól vagyunk emberek, hogy megtanultunk uralkodni az érzelmeinken. Ha undorodom is valamitől, de racionálisan belátom, hogy nincs okom undorodni tőle, akkor leküzdöm az undoromat, mert nem vagyok ösztönlény. Nem Szaúd-Arábiában vagyunk, ahol minden nőt burkába dugnak, nehogy begerjedjenek tőlük a férfiak. Nem lehetne kedvesnek lenni egymással? Meghallgatni a másikat, és megértőnek lenni? Hogyha megkérnek valamire, hogy ne csináld, mert ez bánt, akkor nem csinálni? Már az óvodában tanítják, hogy a csúfolódás rossz dolog. Évezredekkel ezelőtt a pusztában ütlegeltük egymást botokkal, ahhoz képest elég messzire eljutottunk. Tényleg olyan irreális, hogy nem lehetne tovább fejlődni? A probléma azzal van, amikor nem vagy olyan, mint amilyennek beállítanak.

Hát, biztos könnyebb nevetni rajta, ha valaki nem személyesen érintett.